II.fejezet 1.rész

~ sziaaasztok :) Megkezdem a második fejezetet ! Megint nagyon köszönjük a 30E látogatót és a 30 feliratkozókat .. összebeszéltek. ;)) A részről csak annyit, hogy eléggé pocsék lett .. bocsi. De azért jó olvasást .x

Hope szemszöge :

Hirtelen a darabokra tört a szívem, remegő ujjal rá mentem és megnyitottam a cikket:

¤

Harry Styles új barátnője vagy csak egy éjszakás kaland lenne ?

Masie Elen egy angol modell állítja, hogy elcsábította a One Direction szívtipróját Harry Stylest. Amikor a zenekar tagjai legutoljára Londonban tartózkodtak. Állítását egy hangfelvétellel és egy fényképpel is bizonyítani tudja, amiket az ominózus estén készített.

A hanganyag még nem került nyilvánosságra, de a fotót a hölgy készséggel továbbította az angol The Plan magazinnak, amelynek természetesen interjút is adott.

" Nincs barátnőm " – állítólag ezeket mondta Harry, mikor a lány barátnőjéről kérdezte. Miután megtörtént a dolog, Harry – talán a Jersey Shore-os srácok példáján okulva – rögtön taxiba ültette a hölgyet, és hazaküldte.

(Starityről a Zaynes cikk átírva.-szerk. megj.)

"Amikor kiszúrtam a jeleit annak, hogy egy éjszakás kaland voltam, nagyon kiakadtam" – mesélte a lány, hozzátéve: " Nem hiszem, hogy most csinálta ezt először."

A legfrissebb hírek szerint miután ez kiderült, Harry eltűnt a nyilvánosság elől, senki nem kapta lencsevégre még. Így nem is cáfolta de nem is erősítette meg a hírt.

(Vivatv.huról a Zaynes cikk átírva.-szerk. megj.)

Ezek szerint nem lesz hosszú életű a kapcsolatuk. Harry részéről meg pláne nem, hiszen ő nem is akarta ezt nyilvánosságra hozni, azt azonban még nem tudjuk, hogy  a hölgy miért mondta el. Minden bizonnyal ebből még nagy botrány lesz, ha Harry végre felbukkan és nyilatkozik az esetről. Reméljük addig a legjobbakat.

BD.

 ( 2013.01.31. )
¤

Vagy négyszer el kellett olvasnom, mire le esett, hogy ez a nő, azt álltja, hogy lefeküdt Harryvel. De Harry miért tett volna ilyet, hiszen azt hittem érez valamit irántam. A dátum a másik lényeges dolog, már januárban kiderült ez a dolog és senki nem mondta el nekem. De az is lehet, hogy Harry se tudta, vagy mi van ha még is és el akarta hallgatni előlem. Hiszen írta az újság, hogy mióta kiderült senki nem látta, és valóban csak hozzám és a próbákra járt be. Rengeteg kérdés kavargott bennem. Éreztem, hogy egyre jobban felidegesít ez az egész dolog, tenyerem izzadni kezdett, észrevettem hogy szívem szabálytalanul gyorsabban vert. Egyre halkabbnak hallottam a mögöttem lévő gép pittyegését. A szobát már túl kicsinek éreztem, ki akartam szabadulni innen mielőtt elájulok. Leraktam kezemből a gépet és papucsot húzva rohantam ki a folyosóra.Elindultam egyik irányba, kerestem valami kijáratot, addig futottam míg végül a mentő bejárathoz nem értem, gondolkodás nélkül kiszaladtam a kellemesen fújó levegőre. A kórház hátsó kert részéhez sietve leültem egy padra. Próbáltam megnyugtatni magam, hallgattam a madarak halk csicsergését, néztem ahogy a szél jobbra balra dönti a fákat. Nem igazán értettem miért zavart ennyire a tény, gondolhattam volna, hogy Harry nem bírja sokáig nő nélkül, de valahol mélyen reméltem, hogy én lehet majd vele.

Harry szemszöge:

Ágy szélén ülve, merengtem a gondolataimba. Mit lehet ilyenkor tenni, ha megvádoltak valamivel ami nem igaz. Azt a képet nevezi bizonyítéknak, azon nem is én vagyok. Már egy jó pár napja, nem mozdultam ki semerre, csak Hopehoz járok be néha. Szegény lány remélem nem olvassa el. Elegem van a rosszindulatú firkászokból és meg ebből a nőből, nem is ismerem, hagyjon engem békén. Elegem lett a töprengésből is, jobbnak láttam kiszellőztetni a fejem. Elmentem egy elég csendes parkba sétálni. Időközben néhány rajongó pillantott meg és jött oda, de hál' istennek nem kérdeztek semmi olyat. Mikor közelebb értek, felvettem a szokásos mosolygós arcomat és készségesen fotózkodtam velük.

Legalább egy órát sétáltam és gondolkodtam, arra jutottam, hogy muszáj lesz elmondanom Hopenak, jobb ha tőlem tudja meg, ezért rögtön kocsiba szálltam és indultam a kórházba. Nem sokára ott is voltam, nagy levegőt vége kiszálltam és a kórterme felé ballagtam. Nagy meglepetésemre senkit nem találtam ott, eléggé megijedtem, ezért gyorsan az első nővért megtalálva megállítottam és kérdeztem:
- Elnézést, Hope merre van?
- Hopenak itt kéne lennie, nincs vizsgálaton.-ment be a szobába majd a kartonját megnézve válaszolt.
- De még sincs itt. Hova az istenbe mehetett?!-már ordítva kérdeztem.
- Nyugodjon meg fiatal ember, megkérdezzük a portást.
Leérve a portához, a férfi készségesen segített volna, ha látta volna Hopeot, de azt mondta hogy erre nem járt. Még jobban ideges lettem, már ütöttem a kezem a falba, mikor a nővér említette az udvart. Nekem sem kellett több átfutva a parkolón hátra siettem a hátsó udvarhoz, először nem ismertem fel, majd végül harmadik ránézésre, felismertem azt a törékeny lányt a padon akihez jöttem. Gyorsan oda siettem és leültem mellé.
- Szia Hope, már mindenhol kerestelek.
- Szia.-mondta halkan, de nem nézett rám.
- Miért vagy idekint?-ültem közelebb mellé, de ő elhúzódott.
- Kiszellőztetem a fejem.
- De miért, mi történt?-reménykedtem benne, hogy nem az amire gondolok.
- Ó végül is semmi, csak akiben megbíztam és közel engedtem magamhoz, jól becsapott.
- Hope, kérlek .. had magyarázzam meg.
- Harry mégis mit? Ezen nincs mit magyaráznod, lefeküdtél vele és kész.
- De nem, hallgass meg kérlek, nem is ismerem azt a lányt, alaptalan vádak ezek mind, higgy nekem. Kérlek.
- Láttam a képet, és te még le sem tagadtad a cikket vagy valami.
- A képen nem én vagyok.-fogtam meg a kezét.-Nézz rám kérlek. Bízz bennem, nem feküdtem le vele és ezt mindenkinek elfogom mondani. Eddig azért nem tettem semmit, mert engem is lesokkolt ez a hír, nem minden nap kapok ilyen súlyos vádakat.
- Nem tudom Harry, jobb lenne ha most elmennél.-engedte el a kezem és elfordult.
- Hope, kérlek, ne csináld ezt, itt vagyok veled, miattad, bocsáss meg.
- Nem tudom mi legyen, menj most el kérlek.
- Oké, ha ezt akarod.
Nagy nehezen felálltam és ott hagytam. Nem tehettem mást, nem akart vagy nem tudott megbocsájtani és ez akaratlanul is fájt. Elegem van mindenből, miért büntetnek engem megint, a francba.-mondtam mikor már harmadjára nem sikerül elindulnom a kocsival. Mikor végre beindult ez a tragacs első utam a jól ismert kocsmába vezetett. Kértem egy üveg whiskyt és leültem a legtávolabbi sarokba. Azt hiszem most mondhatom, hogy alkoholba fojtom a bánatom. 

Hope szemszöge:

Még egy éjszaka és haza mehetek, végre. Alig tudtam aludni, mindig Harry körül kavarogtak a gondoltaim. Vajon hol lehet, mit csinálhat, de legfőképpen próbáltam kideríteni az érzéseimet iránta. Kaptam a nővértől egy altatót mert már nagyon elakartam aludni.Hatott.
Másnap reggel, rögtön felhívtam Jesst, akinek még nem mondtam el a dolgokat, csak megkérdtem, hogy küldjön értem valakit. Az a valaki nagyon pontos volt, a 10 órai vizit után meg is jelent az ajtómban.
- Végre kiszabadulsz innen mi?-vigyorgott az ajtófélfának dőlve.
- Hát igen, ideje volt már. Mehetünk?
- Naná, hagyjad csak, viszem a cuccaidat.
Végre elhagyhattam ezt a szörnyű helyet, az ellátás és a betegség sem volt olyan rossz mint, ez a hír és az utána töltött szörnyű idő. Bemásztam az autóba és indultunk is haza, végre a saját ágyamba aludhatok ez lebegett a szemem előtt, na meg egy kiadós zuhany.

- És hogy vagy, teljesen felépültél?

- Igen, most már jól vagyok .. fizikailag.
- Ezt hogy érted?
- Majd bent elmondom, nem akarom kétszer. Ha nem gond?!-mondtam miközben megérkeztünk a házunk elé.-Köszönöm a fuvart, Niall.
- Bár mikor.-kacsintott rám.
Megfogtam néhány cuccomat és bementünk a házba illetve csak akartunk mivel Jess rántotta ki előttem az ajtót és a nyakamba ugorva sírt, azt hiszem.
- Héé, nyugii, megfojtasz. Ne sírj, kérlek.
- De annyira örülök, hogy itthon vagy.-engedett el és a nappali felé terelt.-Most ülj le és mindent tudni akarok erről a Harrys dologról.
- Most már én is.-mondta Niall és leült mellém a kanapéra.
Most már nem bírtam visszatartani a sírást és már nem is akartam, nagy nehezen de belekezdtem a mondókámba, már az elején kis szünetet tartva megálltam a könnyeim miatt.