II.fejezet 3.rész + Valentin Nap !

Boldog Valentin Napot ! ♥ 

Rómeó és Júlia,
Bella és Edward,
Jack és Rose,
One Direction és Directioners ! ♥










Nem csak mi, hanem a srácok is üzentek nektek:

 ♥

Az előző részt nagyon durvának találtátok.

Ennek "örülök", mert ezek szerint sikerül jól megjelenítenem az érzelmeket.
Egyre kevesebben kommenteltek, aminek viszont nem örülünk.
Légyszi kommenteljetek, like-oljatok és iratkozzatok fel!!!
Előre is köszönjük :)


Hope szemszöge:

Már hajnali egy és Harry-ék sehol. Várjunk csak! De, igen.. ezek ők lesznek. Nem tudtam elaludni, ezért a kedvenc könyvemet olvasgattam az ágyban. Nagy trappolást hallottam, ami egyre hangosabb lett, ahogy az ajtóm felé közeledett.
-Harry?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel, amikor megláttam totál részegen.
-Hellóóka Hopyka!-szólalt meg. Áradt belőle a pia szag.
-Jézusom. Te aztán szépen leittad magad, mondhatom. Ez megoldás mindenre.
-Na látom egyetértünk.-mondta, mire én közelebb mentem, és megfogtam az arcát.
-Harry, kérlek ne csináld ezt. Én csak megszeretném veled beszélni a dolgokat.
-Beszéljük, de előtte...-mondta, és belemarkol a fenekembe, majd közelebb húzott.

-Harry ne..-mondtam kellemetlenül érezve magamat.
-Ugyan cica, tudom, hogy te is akarod.-majd a számra tapasztotta piás ajkait.
-Te mégis mit a fenét művelsz?-löktem el magamtól, de ő visszarántott, és a melleimet kezdte fogdosni.
-Szivi, ezt csak neked.. úgy kívánlak..-mondta és közbe a száját lecsúsztatta  a nyakamhoz.
-Harry!! Fejezd be!-kiabáltam.
Épp akkor nyitott be Zayn, aki valamivel józanabbnak látszott, de az arcán lévő vörös foltból arra következtettem, hogy Jess józanította ki.
-Héj héj haver. Állj le jó?-mondta, majd elrángatta a fürdőbe, és a zuhanyrózsával eláztatta, hogy térjen magához.

-Te meg mit csinálsz?-kérdezte Harry Zayn-t.
-Hogy én mit csinálok? Na inkább menj és aludd ki magad.-mondta.
-Köszönöm Zayn.-mondtam, majd befeküdtem az ágyba és nagy nehezen, sírva elaludtam.
Utálom ezt? Miért kellett ez? Én szeretem Harry-t, de ez túl ment minden határon.

Zayn szemszöge:

Reggel orbitális fejfájásra ébredtem. Próbáltam összeszedni az emlékeimet, de nem sikerültek. Nagy nehezen felkeltem, és elindultam, hogy bevegyek valami gyógyszerért, amikor elég rendesen belerúgtam a küszöbbe. Ez kellett ahhoz, hogy minden eszembe jusson. Más a fejét veri be, mielőtt visszatérnek az emlékei, nekem a lábujjamat kell szétrúgnom.

" Ne! Ugye csak rosszul rémlik. Ezt nem hiszem el, hogy lehettem ekkora balfasz. Akkor már minden világos, hogy miért nincs itt Jessy. Ezt most hogy teszem jóvá? Nagyon rossz stratégia volt ez."

Elindultam, hogy "rendbe hozzam a kárt, amit tegnap csináltam". Nagyon félek. Nem tudom, hogy mit is mondhatnék. Pontosabban attól félek, hogy mekkora a "kár". Sejtettem, hogy a nappaliban fogom megtalálni Jessica-t. Ott aludt összekuporodva a fotelban. Szegénykém. Mit tettem vele?

Nem tudtam, hogy ébresszem-e föl ,vagy ne. Ahogy rá néztem látszott rajta, hogy megviselte a tegnapi. Közelebb hajoltam, hogy jó reggelt súgjak a fülébe.Akkor láttam meg a fotelon, könnycseppjeinek nyomát.

Megszakad a szívem.

-Jessy. Jórggelt.

-Ez jó?-kérdezte, miközben még jobban összehúzta magát és összeszorította szemeit.

-Jess én... rettentően sajnálom a tegnapit. Én..

-Azt elhiszem, hát még én.-válaszolta még mindig csukott szemekkel.

-A szemedet sem nyitod ki?

-Nem hiszem hogy kíváncsi vagy a látványra.

-Miről beszélsz?-kérdeztem, mire ő kinyitotta szemét.

Rettentően be voltak dagadva. Ezt én tettem vele. Miattam sírta kétszer akkorára szemeit.

-Édesem...

-Édesem? Mond, mégis hogy a fenébe jutottál el odáig, hogy leidd magad bánatodban?

-Én..nem tudom..

-Miért nem mondod már el végre, hogy mit tettem?-vágott a szavamba

-Semmit. Hidd el..Na jó elmondom, hogy mi van.

-Végre. Hallgatlak.

-Hát arról van szó, hogy valaki már két-három napja folyamatosan hívogat, és ez miatt vagyok így ki.-mondtam.

Valamit ki kellett találnom, nem mondhattam neki el, hogy a volt csajom folyamatosan zaklat. Ez volt a legjobb ötlet, és akkorát nem is hazudtam vele.

-Ennyi? És ezért voltam leszarva három napig?

-Én nagyon sajnálom Jess, de nem akartam, hogy bármi bajod essen.

-Mégis mi bajom lehetett volna?-kérdezte.-Lehet, hogy csak egy rajongó volt nem?

-Igen! Ez mindent megmagyaráz. Kérlek ne haragudj.

-Tudod, emiatt nem haragszom, viszont a tegnapi miatt nagyon is.

-Én..én.. nagyon berúgtam, és és...

-És az mindenre megoldás és mentség? Ígérd meg. Ígérd meg, hogy soha többet nem teszel velem ilyet.

-Ígérem.Akkor? Megbocsátasz?

-Hát ..Zayn én nem tudom.. nagyon bánt, amit tegnap mondtál Niall-el kapcsolatban.

-Tudom, hogy egy barom voltam..

-Csak tudod, néha már későn jövünk rá a bűneinkre.-mondta, és egy könnycsepp hagyta el szemét, amit én letöröltem, és egyre közelebb hajolva már majdnem megcsókoltam.

Annyira akartam. Már olyan régen érezhettem magaménak. Nagyon hiányzik..szeretem.

-Zayn-mondta már sírva-én most nagyon össze vagyok zavarodva. Nem tudom mit tegyek. Tudnod kell, hogy szeretlek, de ezek a dolgok elbizonytalanítanak.

-Jessica. Én még semmiben nem voltam ennyire biztos, mint abban, hogy szeretlek. Nagyon hiányzol, és sajnálok mindent, amivel fájdalmat okoztam neked. Kérlek bocsáss meg.

-Én...

Harry szemszöge:

"Te jó ég. Mi ez a szag? És mitől van ennyire hányingerem?.. Jah.. igen..rájöttem. Istenem hogy lehettem ekkora barom? Hope most biztosan látni sem akar. Bár megértem. "

Elmentem lefürdeni. Fürdés közben végig gondoltam mit is mondhatnék Hope-nak. Mikor végeztem elindultam a szobám felé, de nem bírtam csak úgy szó nélkül elmenni Hope szobája előtt. Itt az idő.

Bekopogtam.
-Igen?-hangzott a szokásos kérdés.
-Bejöhetek?-kérdeztem.
-Nem.-mondta, de mire ezt kiejtette a száján, én már benyitottam.
-Ne haragudj, akkor kimegyek.
-Ne, várj Harry.
-Igen?-fordultam vissza.
-Mit szerettél volna?
-Beszélni...én..meg..meg szeretném beszélni a tegnapi dolgot.
-Jó..-mondta nagy sóhajtás közepedte, miközben letette a kezéből a magazint, és az ágy szélére ült.
-Szóval..ömm mindent nagyon sajnálok.
-Mi mindent?-kérdezett vissza.
-Ömm hát tudod..-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem.. légyszíves mondd el, hogy mi az amit megbántál.
Ezt direkt csinálja. A számból akarja hallani, amit tettem.
-Azt hogy erőszakkal megcsókoltalak, és fogdostalak.
-És?-kérdezte sejtelmesen.
-Szerintem nincs más.-mondtam.
-És akkor mi az a lila font a nyakamon? Ezt ma reggel vettem észre.
-Ja..huppsz... észre sem vetted tegnap?
-Hát nem..
-Akkor biztos jól csináltam, de várj csak...-mondtam, majd egyre közelebb hajoltam.
-Harry ne...
-Ccs-sss-mondtam, majd gyengéden hozzá érintettem számat a lila kiszívott folthoz.
A teste tiszta libabőr lett, a bőre egyre forróbb lett. Még fájhatott neki, mert egy kicsit megrezzent.
-Tényleg ne haragudj a tegnapi miatt.. nagyon berúgtunk és..
-Figyelj Harry... az ivás szerintem rohadtul nem old meg semmit.... mielőtt elmentetek leinni magatokat, én beszélni szerettem volna veled, te kirohantál és meg sem hallgattál, pedig én ki szerettem volna békülni veled.
-Ez komoly?
Hogy lehettem ekkora állat. Istenem, ha most végighallgattam volna...
-És ezek után megbocsátasz nekem? Hope én nem szeretnélek elveszíteni...kérlek.
-Harry én...