Nagyon köszönjük a dicséreteket, és a szép szavakat! :)
Igyekszünk kihozni magunkból a legjobbat, miattatok!!!
Nem is tudom mit mondhatnék ... nem jutok szóhoz, ezért inkább elkezdem folytatni a mi kis story-nkat.. :)
ui: a ruhás rajzokat én rajzoltam. (Kiki)
Jessica szemszöge:
A tegnapi interjú óta nem találkoztam Zaynnel. Biztosan sok dolga volt.
Reggel 6 óra, készülődöm, mert 8-ra Rachel-höz kell mennem a stúdióba. Ma mutatom be a legújabb tervrajzaimat, amit Eleanor-nak terveztem. Megpróbáltam halkan kimenni a fürdőbe, hogy Hope-ot ne ébresszem föl, de rájöttem, hogy ő most nincs is itthon. Olyan fura nélküle ez a ház. Felöltöztem, összekötöttem a hajamat.
Reggelizni valahogy nem volt kedvem az izgalomtól, ezért csináltam magamnak egy kávét, és épp amikor elkezdtem kortyolgatni, csengettek. Kinyitottam az ajtót:
-Zayn!? Hát te? Már hiányoztál.-mondtam boldogan, miközben szorosan átöleltem.
-Ugye ma mész Rachel-höz?
-Igen miért?
-Hát csak gondoltam, ha úgy is útba esik a stúdió felé, akkor elviszlek.
-Jaj nagyon aranyos vagy, de még korán lennék.-mondtam.
-Hát nem egyenesen oda mennénk. Gondolom nem ettél ma még semmit.
-Ömm ezt miből gondolod?
-Nincs igazam?-húzta fel egyik szemöldökét.
-De-pirultam el.
-Akkor elviszlek egy gyors reggelire.
-Rendben-mondtam és kapott tőlem egy nagy szájra cuppanóst.
Beültünk az autóba, és elindultunk.
-És? Hogy sikerült a tegnapi interjú?
-Hát ne is kérdezd...
-Mi volt?-kérdeztem ijedten.
-Hát rákérdeztek Harry-re...
-És?!
-Elmondta, hogy van valakije, de azt nem részletezte, hogy ki, és hogy mennyire komoly a kapcsolat.
-De hogy került szóba?
-Csak ez volt a téma-vágta rá-mindenkitől megkérdezte a szerelmi státuszát.
-És te mit mondtál?
-Majd meglátod a cikkben..-vigyorgott.
-Na ne szórakozz!! Zayn!
-Jól van jól van hát persze hogy elmondtam, hogy Téged szeretlek!!-mondta, miközben leparkolt, egy kávézó előtt.
-Mikor jelenik meg az újság?-kérdeztem.
-Ma még csak a honlapon lesz fönt, holnap jelenik meg.
-Kíváncsi leszek, hogy mit fognak bekavarni..-mondtam cinikusan.
-Hát arra én is -mondta Zayn, majd kiszálltunk az autóból.
Megreggeliztünk, persze ő fizetett, aztán elvitt a stúdióba.
-Köszönöm !-mondtam, mire ő odanyúlt, megfogta az államat, és hosszasan megcsókolt.
Teljesen feltöltött, úgy éreztem, hogy ma bármi sikerülhet. Az egész testem bizsergett. Imádom.
-Sok sikert.-suttogta, majd megpuszilta a nyakamat.
-Szeretlek.-suttogtam vissza, miközben ő csücsörített, a következő "adagért", mire én hirtelen elrántottam a fejemet, és kiugrottam a kocsiból.
-Héj!-kiabált utánam-ezt most miért csináltad?
-Hogy fűtsön egész nap a vágy, hogy befejezhesd!-kacsintottam, mire ő elmosolyodott, és elhajtott.
Beléptem Rachel irodájába.
-Szija csajszi!-mondta
-Heló, hoztam a rajzokat.-mosolyogtam.
Nagyon szimpatikus nő, és úgy érzem, hogy nagyon jóban leszünk mi még.
-Na had nézzem,azokat a műveket!-nyújtotta karját rajzaim felé-ugye hármat beszéltünk meg?
-Igeni-igen. Hát remélem tetszeni fognak-mondtam, miközben ő kinyitotta a mappát.
-ÓÓ szuper, nagyon jó.-mondogatta lapozgatás közben.-Remek! Hát akkor ezzel meg is lennénk. Adom is a fizetésed.-nyúlt be íróasztala fiókjába, és átnyújtott 170 £-ot.
Három
ruháért ennyi pénzt? Nem mertem kimutatni, hogy mennyire örülök, inkább úgy
tettem, mintha már profi lennék, és ez természetes lenne.
-Köszönöm!-mondtam.
-Majd
hívlak, ha kész lesz a varrónő, vagy ha gondolod hívhatlak a fotózáskor is.
-A
fotózáskor jönnék.-mondtam.
-Rendben,
akkor majd hívlak!
-Köszönöm!
Szia!
-Szia!
Amint
kiértem az épületből, felszálltam az első buszra, és indultam Hope-hoz.Utazás
közben felhívtam Zaynt:
-Haló?
Igen mondd kicsim!
-Nem
zavarlak?
-Te?
Soha!
-Képzeld,
nagyon jól sikerült, és mindjárt ki is fizettek.
-Nagyon
szorítottam. Este majd elmesélsz mindent.
-Átjössz?
-Naná!
Be kell fejeznem ami félbe maradt reggel.
-Igaz!
Be megyek Hope-hoz.
-Örülni
fog neked.
-Na
akkor nem is zavarlak tovább.
-Nem
zavartál! Szija! Szeretlek.
-Én
is.-mondtam, majd letettem.
Oda
értem a kórházba. Szaladtam a kórteremhez. Be sem kopogtam, csak berontottam,
mert láttam az ablakból, hogy a beteg ébren van.
-Jessy!!
Úgy örülök, hogy látlak! Te nagyon boldog vagy!! Mesélj!!-mondta, mikor
meglátott a vigyorgós képemmel.
-Nem
fogod elhinni, de most kerestem 170 £-ot, 3db rajzzal.
-Mi??
170 £-ot??-csak ámult-Jújj Jess nagyon büszke vagyok rád!! Ez remek!
-Hát
nekem mondod? Végre nem kell azon agyalnom, hogy melyik járattal menjek haza.
Jaj Hope, ... de veled mi van! Mesélj te is. Vannak helyes ápolók?
-Igen
választhatsz valamelyik 50 éves közül-válaszolt, mire nagy nevetésben törtünk
ki.
Elmesélte,
hogy Harry-vel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, aminek én nagyon örülök.
Beszélgettünk egy órácskát, majd mennem kellett.
Hope szemszöge:
Nagyon jó, hogy itt volt Jessica, és nagy megkönnyebbülés, hogy ilyen nagy sikere volt ma. Olyan szép idő van kint, ezért gondoltam, kimegyek a tornácra. Már vagy fél órája élveztem a nap gyenge sugarait az arcomon, amikor megérkezett a következő látogatóm.
-Szija
Hope!-mondta Harry, és átnyújtott egy szatyrot.
-Szija!
Ez meg mi?-néztem a szatyorba.
-Gondoltam
hozok neked valami ehetőbbet, mint ez a koszt, ezért bementem az egyik közeli
étterembe, és kértem neked egy ebédet, meg hoztam neked egy kis édességet.
-Hát
nagyon köszönöm. Ez nagyon figyelmes.-pirultam el, majd leraktam ez
éjjeliszekrényemre, és visszamentem a tornácra. Harry nagyon fura volt, sokszor
csak bambult a semmibe a beszélgetésünk közben.
-Minden
rendben?- kérdeztem.-mMi volt a tegnapi interjún?
-Ömm
semmi..s..semmi különös nem volt.-hebegett.
-Biztos?Ez
nem volt túl meggyőző.
-Tényleg
nem volt semmi, inkább beszéljünk arról, hogy veled mi van-terelte el a
szót.-Nagyon jól nézel ki.
-Ugye
ezt te sem gondolod komolyan?-mosolyogtam rá-Mi olyan vonzó ezen a kinyúlt
pólón?
-Nem
a póló a vonzó, hanem aki hordja.
-Ó,
szóval én vagyok az. Ezek a bókok nagyon jól esnek, főleg most, hogy ilyen
retardáltnak érzem magam.
-Miről
beszélsz? Miért érzed magad annak?? Gyönyörű vagy még ebben a kórházban is.
Mikor jöttem épp azt néztem, hogy mekkora fényesség tör ki a kórtermed ablakán,
de rájöttem, hogy te ragyogod be ezt a közeget.-mondta, mire én még jobban
elpirultam.
-Te
aztán tudsz bókolni!
-És
még milyen jól tudok csókolni!-mondta, majd egyre közelebb hajolt.
Göndör
fürtjei már a homlokomat csiklandozták, lehelete az számat melengette. A szívem
egyre hevesebben vert, az arcom egyre forróbb lett, a homlokom izzadni kezdett.
Még sosem hozott ki belőlem ilyen érzelmeket. Egyre sűrűbben kellett levegőt
vennem, és akkor ajkain összetapadtak. Csókja, mint valami infúzió hatott.
Egyszerre, mintha jobban kisütött volna a nap.
-Olyan finom vagy-mondta, miután befejezte a csókot.
Én csak meredtem a szemébe.
-Harry, hisz mi még nem is járunk..
-És? Attól még csenhetek egy-két csókot? Nem?-kacsintott-Gyere menjünk be.
Megfogta a kezemet és bementünk a szobába. Igaza van attól még megcsókolhat, különben is úgy érzem, hogy hamarosan ... több lesz köztünk.
-Na mikor is jöhetsz haza?-kérdezte.
-Hát ha minden igaz, akkor 2 nap múlva.
-Az szombat ugye?
-Igen-mondtam.
-Akkor vasárnap eljönnél velem moziba, meg sétálnánk egy kicsit, na de csak mértékkel, nehogy megerőltesd magad.-mondta figyelmesen.
-Hát nem is tudom.
-Ajj ne kérettesd már magad. Most azt akarod, hogy letérdeljek, és könyörögjek?
-Elmegyek veled.
-Rendben, már alig várom.-mondta, majd adott a homlokomra egy puszit.-Amit meg hoztam azt edd meg, mert ki fog hűlni.
-Jól van-mosolyogtam, majd elment.
Megebédeltem, majd belenyúltam a szatyorba az édesség után kutatva. Ki vettem a kis szív alakú dobozt, amiben isteni bon-bon-ok voltak. Miután jóllaktam, elővettem a táblagépemet, és böngésztem egy kicsit a neten. Nagyon jól éreztem magam egészen addig, amíg meg nem akadt a szemem egy cikken:
Mi? Ki ez a csaj? És mi az hogy kiderült a titok? Ezt nem hiszel el? Akkor ezért terelte a szót? Megcsalt? Én ezt nem értem. De az a csaj sokkal szebb nálam. ÁÁÁÁÁ.....






















.jpg)



.jpg)




