IV.fejezet 17.rész

Jessica szemszöge:

Ez az egy nap szörnyen lassan telt el. Vasárnap reggel van és a rendőrök nem sokára megérkeznek. Nem értem, mire volt jó 24 órát várni, hogyha úgyis tudtuk, hogy elrabolták és nem csak "elcsavargott", ahogy rendőrök mondták. De mindegy is, már letelt; bár nagyon remélem, hogy még időben vagyunk.
- Jó reggelt!-jött le Harry a lépcsőn elég kómás fejjel.
- Neked is!-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
- Rendőrség?-nézett körbe.
- Nem sokára jön. Tudtál aludni a hívás óta?-nyújtottam át neki egy bögre kávét.
- Nem igazán. Egész éjjel a telóm mellett virrasztottam, hátha újra hív ..  de semmi.
- És még mindig ki van kapcsolva?
- Ja, rögtön a csörgetés után ki lett kapcsolva szerintem. Fúú ez őrjítő. Legalább Taylor hívna vagy valami, úgy legalább megtudnám hogy Hope jól van e. De így ?!
- Héé, ne gondolj semmi rosszra. Érzem, hogy jól van.-próbáltam reményt önteni belé.
- Legyen neked igazad.
- Kicsim, azt hiszem megjöttek.-szólt Zayn a nappaliból.
Letettem a kávém a konyha pultra és a bejárati ajtóhoz mentem. Megvártam míg kopognak, majd óvatosan kinyitottam.
- Jó reggelt biztosurak.-köszöntem udvariasan majd beinvitáltam őket.- Kérnek kávét vagy valamit?
- Nem köszönjük, csak a bejelentésüket akarjuk meghallgatni.-mondta a magasabbik és helyet foglaltak a kanapén.
- Oké, akkor mondom én..-kezdtem bele; elmeséltem a tegnap előtti éjszakát, hogy hogyan rabolta el őt Taylor. Majd amikor megálltam egy pillanatra Harry átvette a szót, és elmesélte az egészet. Szóról szóra, percről percre mindent. Onnantól, hogy zaklatni kezdte őket Holmes Chapelben, majd itthon amik történtek; a képeket és a mozi, egy szóval mindent.
- Szóval maguk szerint előre ki volt minden tervelve?-kérdezte az alacsonyabbik rendőr.
- Igen. Direkt minket akart kínozni.-válaszolt Harry.
- Értem. A telefonnal mi van? Egyszer csörgette csak magát?
- Igen, pont fürödtem és mire vissza értem, láttam Hope nevét a kijelzőmön. Vissza akartam hívni, de ki volt már kapcsolva.
- Na, ez alapján érdemes lenne elindulni. Ha mázlijuk lesz, nem tették tönkre a telefont, így letudjuk nyomozni. De ehhez be kell menni az őrsre.
- Rendben. Akkor induljunk.-állt fel Zayn türelmetlenül majd mindnyájan követtük.
A paparazzókat kihagyva, bevittek minket az őrsre.
- Jessica, kérem jöjjön velem. Felvesszük az adatokat az eltűnt személyről.-fogta meg a vállam a magasabbik.
- Addig mi a fiúkkal, megpróbáljuk bemérni a telefont.-mondta az alacsony rendőr és bementek egy komputerekkel teli szobába.

Harry szemszöge:

Izgatottan és egyben idegesen figyeltem a monitort, amint megjelent egy térkép és rajta egy piros pont. "Talán most végre sikerül megtalálni őket. Talán újra a karom közt tarthatom Hopeot. Jaaj nagyon jó lenne már."
Nagyjából már egy jó fél órája az őrsön vagyunk és még semmi konkrét infónk nincs.
- Na van valami?-jött meg végre Jess.
- Még mindig semmi.-mondtam kicsit ideges hangon.
- Nyugodjon meg fiatal ember, nem megy ez az egyik pillanatról a másikra. Már nagyon közel járunk.
- Akkor jó.-fújta ki Jess mellettem az eddig bent tartott levegőjét.
- Na! Ez az! Gyerünk!-kiáltott fel mellettem a rendőr.- Elindult!-mutatott rá a képernyőre, ami tényleg úgy mond elindult. Az a bizonyos piros pötty, szép lassan mozgott a térkép fölött és egyre szűkítette le a környéket. Perceken belül megállt, mindenki felugrott a székéből és feszülten figyelte amíg ki nem írt egy címet.

" 2-12 Northwick Park Road "

- Meg van!-mondtuk szint mindannyian egyszerre. Én azonnal indultam volna kifele, ha a többiek nem rángatnak vissza.

- Ez egy Motel a város szélén.-mondta az alacsony rendőr a társának, majd felénk nézve folytatta.-Maguknak itt kéne maradniuk.
- Na ne szórakozzon velünk. Nem azért vártunk órákat, hogy itt maradjunk.-mondta azonnal Jess.
- Így van. A barátnőmről van szó, ott van ezzel az elmebeteg picsával még jó, hogy menni akarok.-álltam ki Jess mellett.
- Na jó, akkor mindannyian megyünk, de nem hátráltathatják a munkánkat. Két járőr kocsi is követni fog minket. Még nem tudjuk, kivel állunk szemben, addig megfigyelés lesz. Nem lehet tudni, hogy van e nála fegyver.
- Fegyver?-sápadt el Jess.
- Minden lehetőséget számba kell vennünk.-válaszolták.
Beültünk a autóba és ahogyan a mondták, még két rendőrautó követett minket. Nem szirénáztak, gondolom nem akartak feltűnést kelteni. Egy órás út után megérkeztünk a motel közvetlen környezetébe. Rendőrök a megfigyelés után megtervezték a behatolást; - recepcióstól elkérik a kulcsokat és rátörnek Taylorra, remélik, hogy a meglepetés ereje velük lesz - sajnos nekünk a kocsiban kellett maradni. 

Ez alatt az idő alatt, - mikor a rendőrök kiszálltak a kocsiból és megközelítették a házat a kommandósokkal majd eltűntek - szakadt rólam a víz. Hátra fordulva  többiekhez láttam rajtuk is, hogy teljesen elsápadtak.
- Srácok én nem bírom már, be akarok menni!-kezdett a düh és az idegesség eluralkodni rajtam.
- Harry, ne csinálj semmi hülyeséget. Ők értik a dolgukat, megfogják menteni Hopeot.
Nagy levegőt vettem majd előre fordulva láttam, hogy néhány kommandós kijön és körbe veszik a házat. Nem is tudom elmondani, hogy mit éreztem akkor; az aggódás, a félelem, a düh és a sírás fojtogatott egyszerre. Ha a barátaim hátul nem nyugtattak volna percenként, esküszöm magam kerestem volna meg Hopeot.
Csak teltek múltak a percek, semmi mozgás, semmi hangzavar. Egyre jobban feszülté vált  a hangulat Jess az éppen kifelé érkező rendőrre.

- Az ott Taylor?-szólalt meg Zayn.
- Bassza meg! Hol van Hope?-kiáltottam és abban a pillanatban kivágtam a kocsi ajtót majd feléjük indultam. A rendőr mikor meglátott, maga mögé terelte Taylort majd megállt.
- Harry, maradj ott ahol vagy, had intézzük mi el.
- Hol a kurva életben van Hope?-néztem Taylor szemébe, azonban mielőtt válaszoltak volna, hangos szirénára lettem figyelmes. A mentők.- NEEEE!-estem térdre.
- Te büdös kurva!-hallottam meg Jess hangját majd futásból neki esett Taylornak. Hiába állt előtte a rendőr az egyik kezével így is megtudta ragadni a haját és kirángatta onnan. Bilincs volt a kezén így nem tudott védekezni. Mire a rendőr felébredt a meglepődöttségből Jess már két jókora pofont, és nagyon csúnya szavakat vágott Taylorhoz .. hozzá teszem nagyon jól tette. Bárcsak én üthetném, csak sajnos én nem állnék meg egy két pofonnál. Gondolataim újra Hope köré rendeződtek, ugyanis két mentős rohant be a házba mellettem.
- Hope!!-kiabáltam, majd nagy nehezen felálltam és futottam be utánuk.
- Ne! Harry!-halottam még magam mögött a rendőrök és a barátaim kiabálást, de nem érdekelt .. csak Hopeot akartam látni. Rohantam fel a lépcsőn, majd ahol a rengeteg rendőr és kommandós állt oda mentem.
- Uram, ide nem jöhet be!-próbált vissza tartani az egyik.
- Engedjen, ott van bent a barátnőm! Látni akarom!-kiabáltam majd minden erőmet bele adva félre löktem és befutottam a szobába. A két mentős ott térdelt Hope "élettelen" teste fölött.
- Istenem, neeee!! Hope!!-rogytam le a teste mellé, majd kisöpörtem a haját az arcából.- Neee, neee, nee! Kérlek, ne hagy itt! Szükségem van rád! Hope! Istenem!-kezdtem el sírni, majd megfogtam a kezét.

- Hope, nélküled üres az életem, kérlek gyere vissza hozzám. Nagyon szeretlek.-mondtam neki őszintén, majd ebben a pillanatban a kezemnél egy kisebb szorítást éreztem.- Hope!! Hallasz engem? Kicsim, itt vagyok! Látták ezt? Megszorította  a kezem!-kiáltottam az orvosoknak.

- Igen uram, kezdenek vissza jönni az életjelei. Ugyanis elájult, majd egy kisebb kómába esett, azért tűnt úgy mintha meghalt volna. Sajnálom.-mondta és arrébb tessékelt mivel felemelték őt a hordággyal együtt és levitték a mentőhöz. Én még mindig ott térdeltem a földön, kezem az ölemben és csak arra tudtam gondolni, hogy majdnem elvesztettem életem szerelmét. Sírni már nem tudtam, a szemeim teljesen ki voltak száradva. Lassan feltápászkodtam és mikor körül akartam nézni egy kommandós szólt hozzám:
- Uram, ha a mentővel szeretne menni siessen, mindjárt indul.
- Köszönöm.-mondtam és mindent leszarva szaladtam a kocsihoz, hogy a barátnőm mellett legyek.

ui: nagyon szépen köszönjük a rengeteg komit és a 300 (!!!) feliratkozót .. :$ ♥

IV.fejezet 16.rész

~ Üdvözlet mindenkinek . :) Szeretném megmagyarázni a késést: a hétvégén alig voltam otthon, ugyanis rengeteg nyári program (strand,bulik,ott alvásos dolgok) jöttek össze. Így csak ma tudtam megírni a részt.
Kárpótlásnak hoztam a mi kis bandánk ÚJ SZÁMÁT! Ki imádja velem együtt ?! <3
A részről még annyit, hogy az kevésbé "jó" hangulatú .. de itt van és várja, hogy elolvassátok, szóval jó olvasást. x

Harry szemszöge:

Kicseng .. kicseng .. és felvette:
- Hol van Hope?-támadtam le egyből.
- Sziaa Harry. Mi újság?
- Na ne szórakozz! Ide figyelj, ha Hopenak akár egy haja szála meggörbül, esküszöm én kinyírlak.-akadtam ki teljesen.
- Jaaj butuskám, nem fogsz tudni hozzám érni, ugyanis akkor végeznem kell a barátnőddel. Ezt szeretnéd?
- Hol a picsában van Hope? Beszélni akarok vele!
- Biztonságos helyen.-nevetett fel.- Majd később beszélgettek, most mennem kell. Vár rám a szórakozás.-mondta és letette.
- NEEE, VÁRJ!!-kiabáltam neki, de ő már nem hallotta.
- Mi van Harry?-kérdezte Zayn.
- Ez a kurva elrabolta a barátnőmet az van. Fuu, ha megtalálom esküszöm, megölöm.-mondtam és belerúgtam egy kis asztalkába a folyosón, ami azonnal összetört.
- Nyugii Hazz, ezzel nem megyünk sokra. Jess már hívta a rendőröket. De ők csak 24 óra múlva kezdhetik el a keresést.
- Mi van? Még is mit csináljak én addig? Hiszen tudom, hogy Taylorral van és tudom, hogy bántani fogja. Ő mindenre képes.-ültem le a fotelbe és a kezeim közé temettem az arcom.
- Harry!-jött le Jess is sírva, felálltam és megöleltem őt. Éreztem, ahogy zokog a kezeim között és ez engem is sírásra késztetett. Azonban mielőtt engedtem volna, végig folyni az arcomon, vettem egy mély levegőt és elengedtem Jesst.
- Elmegyek és megkeresem.-mondtam majd a kocsi kulcsokért mentem.
- Mi is megyünk.-mondta Zayn.
- Nem kell, ti inkább mondjátok el a többieknek a dolgot. Egyedül akarok lenni most, bocsi.-közöltem velük és elindultam.

Fogalmam sem volt merre induljak el. Csak köröztem a városban azt remélve hátha felbukkan. De ez lehetetlen volt. A sokadik köröm után a rádióban megszólalt egy igen szomorú szám. Ezt meghallva szakadt ki belőlem minden, gyorsan félre állva kezdtem el sírni. Igen, férfiasan bevallom, sírtam. Egyszerűen eluralkodott rajtam a félelem. Nem Taylortól féltem, hanem attól, hogy Hopenak baja esik. Ez az őrült bármire képes, hiszen magamon tapasztaltam. Így joggal képzelhetem a legrosszabbat.
De nem .. mi értelme lenne ha megölné Hopeot? Azzal nem menne semmire. Kérlek Istenem, add hogy ne legyen semmi baja!-fohászkodtam.
Minek kellett elrabolni? Így nem fog vissza szerezni az biztos. De akkor még is mi a fenét akar?
"Elvenni tőled!"-súgta a fejeben egy gonosz hang.
NEM!-kiabáltam a kocsiban. Nem veheti el tőlem, ő a mindenem. Szükségem van rá!
"A Lista!"-szólalt meg újra a hang.
Szarok a Listára! Ha ezen múlik, tudja meg és ha úgy dönt, hogy ez túl sok neki, akkor elfogadom és elengedem. Bár nagyon nehéz lesz, de így még is biztonságban tudhatom. Ha ezen múlik, bármit megtennék érte, csak hogy ne essen baja.
És igen, ez az amit Taylor is tud, és ki fog használni, abban biztos vagyok. Ellenem fogja fordítani azt, hogy bármit megtennék Hopeért. De nem baj, próbálkozhat csak, most, hogy tudom mi lesz a következő lépése, talán megtudom akadályozni. Csak ne legyen túl késő...

Hope szemszöge:

Áu .. áu .. iszonyatosan fáj a fejem. Mi történt? Hol vagyok?-gondoltam magamban mikor lassan kinyitottam a szemem. Először egy erős izzó égőt pillantottam meg a plafon közepén. Majd lenéztem magamra és azt vettem észre, hogy megkötözve fekszem egy dohos ágyon.

- Neee! Segítség!-kiabálni és fészkelődni kezdtem, de nem jött senki. Még egyszer körbe néztem; egy tipikus motelszobai berendezéseket láttam. Próbáltam lehiggadni, ugyanis a rángatózásnak köszönhetően a zsinór megvágta a bőrömet. Behunyva a szemem igyekeztem vissza emlékezni arra, hogy hogyan kerültem ide.
Semmi .. nem rémlik semmi; utolsó emlékem az, amikor beültem a kádba.
Rettenetesen félek .. mi van ha megismétlődik az ami az álmomban történt?!
Fáradtnak és gyengének éreztem magam, ezért néha lecsukódtak a szemeim. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy újra elaludtam majd talán órák múlva ébredtem fel; korom sötét van a szobában még kintről sem szűrődött be a fény. Este lett. Ismét megrémülve rángatózni kezdtem, de csak fájdalmat okozva ezzel magamnak. Ahol eddig is megvágtam magam most vérezni kezdett.
- Ne ficánkolj már! Csak neked lesz rossz.-hallottam meg a sarokból egy nyávogó hangot. Egyből felismertem Taylor hangját.
- Mit akarsz tőlem?-kérdeztem remegő hangon.

- Játszadozni.-nevetett fel.- Azt akarom, hogy megtudd mennyire fájt, amikor együtt láttatlak titeket. Szenvedni fogsz!-jelentette ki, majd halottam, hogy felállt és közelebb lépkedett. Nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy a helyes körmeit végig húzta combomon.
- Ssszz .. áuu.-szisszentem fel és automatikusan felemeltem a fejem, de ő azonnal lefogta és visszanyomta az ágyra.
- Nyugton maradsz!-mondta és lehajolt az ágy mellé, hogy még jobban meghúzza a zsinórokat. Így már mozgás nélkül a bőrömbe vájódtak.
- Ezt nem úszod meg szárazon! Harry megfog találni!-fenyegetőztem.
- Jaaaj ugyan, Harry sosem jön rá, hogy hol vagyunk. Különben is, én nem bíznék annyira benne.-mondta lazán, majd az ablakhoz ment és elhúzta a függönyt, így az utcai lámba fénye kicsit bevilágított.
- Mi van? Mi a faszról beszélsz?-ordítottam.
- Nem tudod minden titkát.-nevetett fel ismét, majd körmeit megint végig húzta a lábamon.
- Na persze, pont neked higgyem el. Én bízom benne.-erősködtem és igyekeztem arra figyelni, hogy egy másodpercre se törjek meg. Tudtam, hogy ellene akar beszélni, de nem hagyhatom magam.
- Hamarosan velem fogsz egyet érteni, és elfogod hagyni.-mondta és belemélyesztette a húsomba körmeit. Erre felordítottam, de minden bátorságomat összeszedve arcon köptem.
- Te mocskos kurva!-kiabált majd teljes erőből gyomorba ütött. Ismét felkiáltottam a fájdalomtól, majd össze akartam görnyedni de a zsinórok nem hagyták, csak még jobban belém nyomódtak. Fájdalomtól megrészegülve feküdtem hanyatt az ágyon és zokogni kezdtem.
- Tessék, itt vagyok .. meg akarsz ölni? Csak rajta! Elegem van belőled!-utolsó erőmet beleadva üvöltöttem.
- Nem foglak megölni .. még.-nevetett fel.- Előbb jön a kínzás, drága.-mondta majd a zsebéből elővette az álmomból már jól ismert pengét. Az így is véres és össze-vissza szabdalt testemet, most még jobban vagdosni kezdte. Ordibálva és sírva fogadtam a hideg penge élét a mellkasomon.
- Ez az, érezd a fájdalmat!-mosolygott ördögien.
- Hagyd abba! Kérlek!-próbáltam kérlelni, majd az egyik kezem - a fájdalom ellenére - sikerült kiszabadítanom és a zsebembe nyúltam. Ez az! A telefonomat nálam hagyta .. micsoda hiba. Azonnal megnyomtam a gyors tárcsázót és hívtam Harryt. Tudtam, hogy ha felveszi, akkor talán említeni tudom a helyet, vagy valamit, amiből megtud találni. De sajnos a terv nem jött össze:
- Mi a francot csinálsz?-kérdezte Taylor és kikapta a kezemből a telefont.
- Én nem..-próbáltam mentegetőzni.
- Ezt most kurvára megfogod bánni.-szakított félbe, majd elvitte a telefont a táskájához és bele dobta. Én azért még mindig szabadulni próbáltam. Rosszabb már úgy sem lehet.-gondoltam. A vér így is patakokban folyt le rólam, sőt már alig maradt ép bőröm, de nem adhattam fel. Már majdnem szabad volt a másik kezem, amikor arra eszméltem, hogy Taylor rohan felém és a kezét meglendítve jó erősen pofán vágott. Fejem hátra csuklott majd egy nagy reccsenést hallva minden elsötétült...

IV.fejezet 15.rész

Drága olvasók!
Örömmel jelentem, hogy meggyógyult a gépen, így újult erővel folytatom a blogot.
Nagyon köszönjük a kifejtő kommenteket az előző részhez, és a többihez is...
Látjuk, hogy sokan szeretitek a horrorisztikusabb dolgokat. Hát annyit elárulok, hogy még nincs vége.. :D

Kiki, :*

Jessica szemszöge:

" Vannak az életben megérzések. Amikor úgy érzed, cselekedned kell, még ha mások azt is mondják, hogy nincs igazad. Én most érzem, hogy valami nincs rendben.... Cselekednem kell! " /Jessica/

-Biztos vagy benne, hogy pont most akarsz hazamenni? Pont most?-kérdezte Zayn mélyen a szemembe nézve.
-100 százalék! Kérlek bízz bennem, érzem, hogy baj van.
-Ha te mondod...-fordult meg Zayn, majd elindult pakolászni.
-Ugye most nem fogsz megharagudni rám?-szóltam utána.
-Jess...én bízom benned, és ha te azt mondod menjünk, akkor én veled megyek. Nem hagylak cserben. Társak vagyunk.-jött ismét oda hozzám, megfogta az arcomat, és forrón megcsókolt.
Ez egy hatalmas önbizalmat adott.
Mindent összepakoltunk, ami a miénk volt, sőt még egy-két mást is. Nem tudom, de szokásom hazavinni a köntösöket a nyaralásokról. Rossz szokás, de olyan jó... még az ilyen stressz helyzetekben is.
Zayn telefonált Simonnak, aki közölte, hogy ilyen gyorsan képtelenség jegyet szerezni a hazafelé tartó repülőre, de kölcsön adta a magángépét, így minden meg lett oldva. Három és fél óra várakozás után megkaptuk az SMS-t, miszerint a gép, a szálloda tetején vár minket. Három és fél óra... egy örökké valóságnak tűnt, ellentétben a hazafelé tartó úttal. Elég hamar haza értünk. A Londoni reptérről, már gyerekjáték volt hazajutni.
Alig vártam, hogy lássam a barátnőmet, akivel már hetek óta nem találkoztam. Még egy kicsit talán Harry is hiányzott. Na jó igen ő is hiányzott a perverz beszólásaival, amit Hope kezd tőle átvenni.
-Sziasztok! Megjöttünk! Hope! Harry!-kiabáltam be, miután berontottam az ajtón.
-Sehol senki?!-kiabált Zayn is.
-Úgy néz ki..-mondtam, majd kicsit csalódottan beljebb mentem.
-Ne lógasd az orrod, biztos nem sokára haza jönnek. De addig...-jött közelebb, majd hátulról átkarolt-..folytathatnánk, amit New York-ban abba hagytunk.
-Zayn, te lökött vagy.-vigyorogtam el magam, majd felé fordultam, és még mielőtt a reakció időm lejárt volna, belekóstolt a számba.
Ez a kényeztetés nagyon jól esett. Kezei egyre lejjebb csúsztak a derekamról, majd erőteljesen a fenekembe markoltak, amire egy nagy sóhaj hagyta el a számat.
-Menjünk fel.-súgtam búgó hangon a fülébe, mire ő mosolyra húzta szájának jobb sarkát, majd felkapott, és felvitt a szobámba.
Óvatosan letett, majd a falnak nyomva kezdett kicsomagolni ruháimból.
Gondoltam játszunk egy kicsit, ezért megpróbáltam lefogni a kezét, hogy minél nehezebben jusson hozzám.
-Játszani akarsz? Oké.-mosolyodott el ismét, majd kihasználva, hogy tudja hol van a gyenge pontom - a nyakamon -, borostáival cirógatni kezdte azt.
Ekkor - testemen mintha forró láz söpört volna végig - borzongtam meg, majd mikor egy pillanatra nem figyeltem, csípőmet a keze közé fogva rántott magával az ágyra. A játék viszont nem maradt abba.
-Nem adom magam olyan könnyen Malik.-mondtam, majd egy erőteljes mozdulattal felülkerekedtem rajta, és ráültem. Pulóvere nyakánál fogva felhúztam ülésbe, de megakadva barna szemeibe nem tudtam tovább haladni. Itt elkerülhetetlen volt az újabb csók. Addig kezeimet hasznosítottam, és kigomboltam nadrágját. Megszakítva a csókot, ujjaimat a számba rakva erotikusan benyálaztam, majd végighúzva azokat hasán, egyre lejjebb haladva rátapintottam a lényegre. Egy aprócska krákogás hagyta el a száját, majd felnéztem rá, és megszólaltam:
-Győztem!-kuncogtam, aztán leszálltam róla, és mint aki jól végezte dolgát vissza gomboltam a farmeromat, magamra rántottam a blúzomat, és elindultam az ajtó felé.
-Ohóóó!-kezdett el nevetni Zayn, majd hanyatt feküdt, ő is begombolkozott.
Leszállt az ágyról, és utánam lopódzott a fürdőbe, akol én épp fésülködtem.
-Anyu. Játszunk még egy kört!-jött a hátam mögé, és mikor oldalra fogtam a hajamat, egy lágy puszit hintett az állcsontomra.
-Kicsim. Tudod, hogy úgysem győzhetsz.-mondtam gügyögő hangon.
És már majdnem rávett az újabb játékra, mire meghallottuk az ajtócsapódást.
-Ezek ők.-mondtam, majd leugrottam a mosdókagyló széléről - ahova sikeresen felültetett - , és szaladtam le.

-Hope!
-Jessy!-ugrottunk egymás nyakába.
-Annyira hiányoztál.-mondtam, miközben majdnem megfojtottam, annyira öleltem.

-Te is nekem, de hagyj egy kis levegőt is.-mondta zavartan, egy kis mosolyt erőltetve az arcára.

-De mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi Jess.-mondta, de én nem hittem el.
Látszott rajta, hogy hazudik. Ismerem már, mint a tenyeremet, és tudom, hogy amikor a fülcimpáját piszkálja, hazudik.
-Na most elég. Hope, azonnal velem jössz.-mondtam, majd karjánál fogva felráncigáltam a fürdőszobába, ahol mindent kiszedtem belőle....
Ezalatt az idő alatt Zayn és Harry is megbeszélhették a dolgaikat.

Harry szemszöge:

-Heló pajti!-öleltük meg egymást, mint a testvérek.

-Minden rendben?-kérdeztem Zayntől, akin látszott, hogy felettébb boldog.

-Naná. Mindent helyre raktunk, úgyhogy most happy vagyok.-vigyorgott.
-Hát ennek őszintén örülök. Jó lenne, ha én is elmondhatnám ugyan ezt.-kezdtem bele a panaszkodásba.
Úgy érzem valakinek muszáj elmondanom a dolgokat. Valakinek ki kell beszélnem magamból, és erre a legmegfelelőbb ember Zayn.
-Akkor mégis csak igaza volt Jessynek. Tényleg van valami gubanc?
-Gubanc? Ez inkább egy nagy hurok. Öreg, nem fogod elhinni, de Taylor terrorban tart minket.
-Micsoda? Swift? De miért és mivel?
-Azzal kezdődött, hogy mikor megérkeztünk anyuékhoz, rá egy-két napra Taylor jelent meg a városban. Nekiállt fenyegetőzni, és belekeverte szegény Hope-ot is.
-De mivel fenyeget?
-Üzenetek, fényképek .. a Lista.
-A Lista?-kérdezte kikerekedett szemekkel Zayn.-De az honnan van meg neki?
-Cssss.. halkabban. fFogalmam sincs. Biztosan ellopta, mikor még együtt voltunk. Haver, az utóbbi hetekben az életem olyan, mint egy horrorfilm, és ez a csaj nem játszadozik. Ezt nézd.-mutattam meg Zaynnek a sebet, amit Taylor ejtett rajtam.
-Ezt ő?
-Igen ő ... Hjajj annyira elegem van már ebből az egészből.
-Elhiszem. És Hope hogy bírja?-kérdezte.
-Nem látod rajta? Teljesen ki van. Pánikrohamokat kap.
-Most hogy mondod, tényleg fura.
Nagyon jól esett most ez a beszélgetés. Olyan, mintha kicsit könnyebb lenne a súly, amit cipelek a vállamon. Épp belekezdtünk egy újabb témába, abba, hogy Jessel hogyan sikerült kibékülnie, amikor az említett lány jött le a lépcsőn.
-Szija Jess! Neked még nem is köszöntem.-álltam fel, és öleltem meg.
-Szija Harry! Hallom, mi történt... vagyis, hogy mi történik.-mondta, majd leült Zayn mellé, és szorosan karjaiba bújt.
-Hope elmesélte?-kérdeztem.
-Igen.
-És most hol van ő?
-Fent maradt a fürdőben. Azt mondta lefürdik.
-Ja, oké. Az biztos jót fog neki tenni.
-Szerintem is. Mit szólnátok, ha addig összedobnék valami kaját?-ajánlotta fel Jess.
-Na az most jó lenne. Farkas éhes vagyok.-mondtuk egyszerre Zaynnel.
Miután Jessy készen lett a főzéssel, asztalhoz hívott minket.
-Hope még mindig a fürdőben van?-kérdezte Jess.
-Mi azt hittük már lejött és veled van.-mondta Zayn.
-Mindjárt szólok neki.-mondtam, majd azzal a lendülettel felszaladtam a lépcsőn, és a fürdő felé vettem az irányt.
-Hope! Kész vagy? Vacsora van! -kiabáltam, de senki nem válaszolt.
Próbáltam higgadt maradni, de egyre idegesebb lettem, amikor nem nyílt a zár.
-Hope ide bent vagy? Hope nyisd ki! -kiabáltam egyre hangosabban, amire felszaladtak a többiek is.
-Mi van Harry?-jött közelebb Zayn.
-Valami nincs rendben.-mondtam, miközben a zárat feszegettem.
Az ajtót lehetetlen lett volna kinyitni, így Zaynnel kénytelenek voltunk betörni azt, ám a fürdőben senki nem volt. Az ablak nyitva, a kádban pedig vérnyomok voltak. Egyszerűen csak álltunk ott az ajtóban földbegyökerezett lábakkal. Nem kaptunk szikrát. Aztán Jess is közelebb jött, és az ő sikolya zökkentet ki minket.
-Hope! Mi történt?!-tört ki egy kisebb hisztirohamba.
-Te jó ég .. ez az én hibám.-esett térdre, de Zayn utána kapott.
- Bassza meg! Megölöm ezt a kurvát! A rohadt életbe! -rohantam le a lépcsőn és szaladtam a telefonomért. Azonnal tárcsáztam Taylort. Kicseng....

IV.fejezet 14.rész

~ Sziasztok :) Köszönöm a rengetek vissza jelzést az előző részről, örömmel látom, hogy a többségnek tetszett :) Itt a legújabb rész, amiből kiderül, hogy álom vagy valóság volt. Jó olvasást. x

Hope szemszöge:

- Hope! Hope!-hallottam meg hirtelen a nevem, majd kisebb pofozgatást éreztem az arcomon. Lassan kinyitottam - az eddig nyitottnak hitt szemem - és pislogtam párat. Itt már nem vakított semmilyen fény, csak egy zöld szempárt láttam.
- Ó, hál' istennek, felkelt!-mondta majd simogatni kezdte az arcom.- Hogy érzed magad?-kérdezte.
Nyelnem kellett egyet, ugyanis a torkom rettentően száraz volt.
- Ha .. Harry?!-próbáltam kiejteni a nevét.
- Itt vagyok Kicsim. Nincs semmi baj.
- Mi történt?-néztem rá ismét, és már a teljes arcvonala kirajzolódott.
- Elájultál.
- Mi? Az nem lehet. Én ott voltam!-tiltakoztam a pár perccel ezelőtt átélt események miatt.
- Hol? Végig itt feküdtél a szobába.-mondta, én pedig egy halk 'az nem lehet-et' mondtam.- Mi történt?-kérdezte most ő tőlem.
- Taylor. Kínzott és .. és - akadtam meg, ugyanis megrémítettek a képek, amik beugrottak - elmegyógyintézetbe kerültem és ő is ott volt. Bántott Harry, érted??!-borultam ki teljesen.
- Héé, ne sírj. Nem hagyom, hogy bárki bántson. Hallod? Megvédelek.
- Nem védhetsz meg mindentől.-szipogtam.

- De megpróbálhatom.*-nézett maga elé merevem, majd újra rám nézett és homlokon csókolt.

- Szeretlek.-mondtam ki őszintén, és még jobban hozzá bújtam.
- Jaaaj kicsi Hope, én is szeretlek.-válaszolt, majd eltávolodva forrón megcsókolt.
- Annyira hiányzott ez már.-mondtam.
- Hmm. Akkor még egy?-kérdezte.
- Akár kettő is.-nevettem fel, majd ismét megcsókoltuk egymást.
- Mennünk kéne le, a többiek még ott vannak.-mondta két csók között.
- Muszáj?-biggyesztettem le az ajkam.- Akarom még érezni.-mondtam és végig húztam a mutató ujjam az alsó ajkán. Utána kapva próbálta megharapni, de gyorsabb voltam és elhúztam.
- Hééj.-mondta és gyorsan elkapva a szájába vette. Először csak a nyelvével körözött az ujjbegyemen, majd később rá is harapott. Kisebb nyöszörgés hagyta el a számat erre a váratlan tettére. Láttam a szemébe, hogy ez a hang beindította, de mielőtt tovább mentünk volna, kivette az ujjamat a szájából, és egy rövid puszit nyomott rá.
- Khm, gyorsan rendezzük le a srácokat és itt folytatjuk.-húzta most ő végig az ujját a számon, majd felállt és a kezét nyújtotta.
Leérve a nappaliba a srácok ott ültek a kanapén szép sorban.
- Hope, minden okés?-kérdezte Liam.

- Igen, azt hiszem.-ültem le az egyik fotelba.
- Emlékszel mi történt?-kérdezte Louis.
- Többre is.-mondtam halkan.
- Hogy mondod?-kérdezte a szemfüles Niall.
- Volt egy öhm .. álmom?! Bár nagyon olyan volt. mintha valóság lenne.-mondtam és egy nagy levegőt véve elmeséltem, minden apró részlettel együtt.
- Jaaj kicsim.-ölelt át a karfán ülő Harry.- Borzasztó lehetett.
- Tudjátok, az a durva, hogy ezt kinézem belőle. Ezek után!-mondta Liam őszintén, és meglebegtette a fényképet - ami a falra volt szögezve.
- Ne Liam, kérlek, ne mutasd.-bújtam Harry mellkasához,. Nem akartam még egyszer átélni azt a pillanatot, amikor megláttam a képet két konyha késsél feltűzdelve.
- Jaaj srácok, nekem mennem kell. 13.-án programom van és még meg kell szervezni.-állt fel Louis, majd lassan felém jött.
- Állj!-kiáltottam rá.- Milyen nap van ma? 

- Csütörtök.
- És hányadika?-szegeztem neki ismét a kérdést.
- 12.
- Jaaaaj neee.-fehéredtem el.- Holnap lesz péntek 13!
- És?-kérdezte Niall.
- Az álmom, akkor történt éés ha holnap ..
- Nem Hope, ne is gondolj rá.-karolt át Harry.- Biztonságban vagy velem.

- Félek.-súgtam neki.
- Nem kell. Itt vagyok veled.-csókolta meg a homlokom.

Srácoknak haza kellett menniük, ugyanis itt nincs elég szoba és Lounak más tervei voltak. Harryvel azért így is biztonságban éreztem magam .. valamennyire. Készített nekem egy forró fürdőt, majd együtt meg is fürödtünk. Olyan jó érzés volt, hogy minden percben mellettem állt és vigyázott rám. Egész éjjel a karjában tartott, egy percre sem engedett el, így valamennyit sikerült nyugodtan aludnom.

Harry szemszöge:

Mocorgást érzékelve nyitottam ki a szemem. Hope szőke haját pillantottam meg a szemem előtt, óvatosan oda nyúlva raktam arrébb. Nem kellet sok idő, míg Hope mosolyogva felém fordult.
- Jó reggelt!-mosolyogtam rá én is.- Felkeltettelek?
- Neked is. És nem, már fent voltam.-simított végig az arcomon, lehunyva a szemem élveztem az érintését. Egyszer csak megállt az arcom közepén és nézett, olyan aranyosan, hogy nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Ő pedig csak erre várt, ugyanis gödröcskéimet megtalálva simogatta végig mind a két oldalon.
- Annyira aranyosak-szólalt meg.
- Te vagy az aranyos.-fogtam meg a kezét majd a hajamba raktam és közelebb húzódtam hozzá egy csókra. Tudta mit kell tenni, fejbőrömet masszírozni kezdte, annyira imádom amikor ezt csinálja. Fölé hajolva nyomtam bele az ágyba, lehet kicsit hirtelen, ugyanis fürtjeimbe markolva húzta meg őket. Kisebb nyögés hagyta el a számat erre, mire ő megszakította a csókot és mosolyogni kezdett.
- Mi olyan vicces?-kérdeztem meg duzzogva.
- Te .. a hangod. Annyira szeretem a reggeli dörmögős hangod.-mondta és láttam, ahogy oldalra néz zavarába. Megfogva az állát kényszerítettem arra, hogy rám nézzen.
- Én meg téged.-mondtam neki őszintén azt, ami legelőször eszembe jutott, majd ismét megcsókoltam. Kezét a feje fölé helyezte, így beléjük tudtam kulcsolni a sajátjaimat. Úgy csókolóztunk egy darabig, majd lemászva róla álltam meg az ágy előtt.
- Csinálok reggelit.-mondtam majd elkezdtem felöltözni. Láttam, Hope zavarodott tekintetét, de muszáj volt megszakítanom ezt, mielőtt átváltozik valami intenzívebbe. Ugyanis végig akarom járni a házat, hogy nincs e újabb üzenet vagy ilyesmi. Nem hiányzik nekem egy újabb ájulás, ha esetleg Hope találna meg valamit Taylortól.
Körbe jártam a házat és eddig semmit nem találtam. Gyorsan készítettem Hopenak és magamnak finom reggelit. Ő egy szál pólóba jött le a konyhába.
- Miért nem öltöztél fel?-kérdeztem miközben elé raktam a tojás rántottát.
- Ágyban akarok maradni.-mondta vigyorogva.
- Hmm, oké, de előbb edd meg.-mondtam neki, és magamnak is szedtem egy adagot, majd közösen megreggeliztünk.
Egész délelőtt beszélgettünk az ágyban, nagyon jó érzés volt a karomban tartani Hoepot. Így legalább biztonságban érezte magát és rengeteg új dolgot tudtam meg róla és persze ő is rólam.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.-szólaltam meg váratlanul.- Ne üljünk egész nap itthon, arra várva, hogy hátha ..-inkább nem mondtam semmit, tudtam, hogy Hope így is megérti.
- Oké. De semmi horror.-nevetett fel.
Örülök neki, hogy ma ilyen jó hangulatba van. Felhívtam a mozit és foglaltam két jegyet a leghátsó sorba, a Másnaposok 3-ra. Hope buzgón készült a kiruccanásra, én addig leellenőriztem a kocsit.
Oké, ott sincsen "csapda" vagy valami üzenet. Eddig egészen jól telik ez a nap.-gondoltam magamban, amikor Hope megjelent mellettem az ülésen.

- Ez egész gyors volt.-nevettem fel.-Mehetünk?
- Na náá.-mondta majd egy gyors puszit adtam neki és indultunk is.
Oda érve azonnal megkaptuk a jegyeket és elfoglaltuk a helyünket ugyanis 5 perc volt a kezdésig.

Hope szemszöge:

Őszintén szólva igen is féltem. Tudtam, hogy eddig nem történt semmi és hogy Harry egész nap velem van és lesz. De még is rettegtem attól, hogy valami bekövetkezik az álmomból. Próbáltam Harrynek a boldog mosolygós csajt mutatni, hogy legalább ő érezze jól magát ma.
-Most biztonságban vagy.-nyugtattam magam.-Itt a moziban nem történhet semmi baj.
Azonban körbe nézve a teremben hirtelen megpillantottam néhány sorral lejjebb egy élénk piros kabátos szőke csajt, aki felénk tekingetett az előbb. Egyből Taylor ugrott be, hiszen ő az aki megveszik a piros cuccokért. Jaaj ne, mi van ha ő volt az, és itt van? Rázkódtam meg, mire Harry is felfigyelt.
- Minden rendben?-kérdezte.
- Nem, nézd!-mutattam előre ahol a csajnak lennie kellene, de mostanra már hűlt helye volt.
- Mit kell nézni?-kérdezte zavarodottan.
- Az előbb ott  .. volt egy nő. Csak .. Taylor lehetett.-dadogtam, hiszen az előbb tényleg volt ott valaki, aki hasonlított rá.
- De Hope, most nincs ott senki. És Taylort, azért én is kiszúrnám. Szerintem csak képzelődtél.-mondta majd lazán átvette a karját a vállamon és a fülembe súgta: - Élvezzük inkább a filmet.
Élvezni?? Hát most az megy a legkevésbé. Rettegek attól, hogy itt van és bántani fog engem, de legfőképpen Harryt.
Elkezdődtek a reklámok .. néha oda figyeltem, néha az embereket pásztáztam, bár a sötétben már sokat nem láttam. Egyszer csak egy ördögi kacajt hallottunk a hangszórókból, egyből a kivetítőre kaptam a fejem és amikor megláttam azt felsikítottam.

Az a felirat jelent meg - igaz csak alig fél percig - ami a tükrömön volt. [I will win! = Én fogok nyerni!]
- Harry .. itt van.-szorítottam meg a kezét.
- Tudom.-suttogta.- Mit tegyünk?
- El akarok menni innen.-váltottam át hisztérikusba, bár még így is suttogtam.
- Oké.-válaszolt azt hiszem idegesen, ha jól hallottam ki a suttogó hangjából.- Elnézést.-mondta és kihúzott sorból. A lent álló őrrel megbeszélte, ha jól értettem azt mondta, hogy rosszul érzem magam, így kiengedett a kijáraton. Mint minden mozinál, a kijárat egy hosszú zárt folyosó, ami vissza visz a mozicsarnokba. Harrybe karolva siettünk ezen a folyosón, amikor a lámpák pislákolni kezdtek. Én megdermedve álltam meg egy helyben.
- Hope! Mi történt? Gyere, menjünk.-kezdett el finoman rángatni.
- Ha .. Harry! Ez volt az álmomban: egy kihalt folyosó, pislákoló lámpák-mikor befejeztem a mondatot a hangszórókból meghallottam azt az ördögi kacajt, ami moziban is ment.- És ez a hang!-sikoltottam.- Az álmomban is ilyen volt, ez Ő!-akadtam ki teljesen és Harry kezét megfogva rohanni kezdtem.
Szerencsére épségben kiértünk a folyosóról és szó nélkül rohantunk végig a mozin is. A kocsiba beszállva tört el nálam a mécses, és hisztérikus sírásba kezdtem.
- Shh.-hajolt hozzám és próbált nyugtatni Harry, de én még mindig remegtem a zokogástól és a rettegéstől.
- Harry .. sosem lesz nyugtunk! Hisz ő rám vadászik!

* Részlet a Darkból. :)

IV.fejezet 13.rész - Péntek 13

~ Helloka. Meghoztam egy meglepetés részt, ami egy különkiadás féle. Mivel a 13.résznél tartunk, muszáj volt kihasználni a híres Péntek 13.-i nap körül forgó félelmeket. ^^
MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGGEL OLVASSA (+16) !
Remélem tetszeni fog ez a kis horrosr sztori (is). És remélem elérjük ez után a 
255 feliratkozót ! :)
Másrészről viszont nagyon szépen köszönjük a több mint 300EZER látogatót ! Fantasztikusak vagytok ! ♥  Jó olvasást. x

Péntek 13 - avagy valóság vagy álom ?

Hallgasd közben:

Hope szemszöge:

Nem értetem mi történik, mi ez a hely? Hol vagyok? Próbáltam feltápászkodni azonban a kezeim és a lábaim az ágyhoz voltak szíjazva. Megrémültem, nem értetem miért vagyok az ágyhoz rögzítve. Kapálózni kezdtem, leakartam szedni magamról ezeket az izéket. Nem, nem sikerült, a francba .. sírni kezdtem és vergődni az ágyban. A sírás egy rövid idő után sikításba ment át .. ki akartam szabadulni.

Hirtelen két alakot láttam meg, akik mellém lépve fogtak le.
- Kérem, engedjenek el!-könyörögtem nekik.
- Nem lehet.-mondta az egyik nagy darab, monoton hangon.
- Hol vagyok? Hogy kerültem ide?-adtam fel az erőlködést és elernyedtem a matracon.
- Mindjárt jön a doktornő és elmagyaráz mindent.
- De addig kérem .. legalább a kezem engedjék el.-vettem fel a normális arcomat.
- Na jó, de csak azt.-enyhült meg rajtam a másik.
Eloldozva a kezem egyből a fülemhez kaptam, nem akartam hallani a mellettem fekvők kiáltását, zokogását.

Pislogva próbáltam felidézni az emlékeimet ... SEMMI !!
A rohadt életbe, már századszor próbálom, de nem emlékszem semmire, olyan mintha nem lennének emlékeim. A sok gondolkodás után a fejem iszonyatosan lüktetni kezdett. Vissza fordulva a hátamra, hunytam le a szemem. Próbáltam kicsit pihenni, hogy utána újra gondolkodni tudjak. Azonban hirtelen egy kép ugrott be a szemem elé.

Igen, már emlékszem! Ezen a folyosón hurcibáltak végig. De akkor sem tudom, hogy hol vagyok és miért?! Ez az egész kezd egyre furcsább és rémísztőbb lenni. Vártam még pár percet és az ajtó kinyílt.
- Hope.-szólított valaki nyávogós hangon, nagyon ismerős volt ez a hang és amint felültem, megpillanthattam a ŐT, a rémálmomat.
- Szia, Dr.Swift vagyok. De szólítsd csak Taylornak.-ült le az ágyamra. Reflexből arrébb húzódtam. Mi a fasz? Ő, hogy kerül ide? Még, hogy doktor? Egyből felismertem.
- Mi a fenét keresel itt? Hol vagyok? Milyen nap van ma?-vágtam hozzá a kérdéseimet.
- Itt dolgozom. Egy elmegyógyintézetben vagy, és 13.a van, péntek.-válaszolta higgadtan bár éreztem élt a hangjában.
- Dehogyis! Az nem lehet, még csak 12.e van! Te meg nem dolgozhatsz itt, énekesnő vagy! Én ismerlek téged. Elakartad venni a pasimat.-kiabáltam neki a tényeknek hitt dolgokat.
- Hope, ez mind csak a képzeleted szüleménye.
- Nem igaz! Te voltál! Tudom, hogy te voltál!
- Micsoda Hope?-kérdezte még mindig nyugodt hangon. Kezdett az őrületbe kergetni ezzel a higgadt magatartásával. Amint egy picit elgondolkodtam beugrott egy kép, amint a nappaliban állok és egy fényképet nézek ami a falra van szegezve.
- A kép, a falon...-dadogtam.- Te tetted ugye?-akadtam ki ismét.
- Hope, nem értem miről beszélsz. Nincs semmi kép. Az utcán találtunk.
- Az utcán? Miféle utcán? Utoljára a saját lakásomban voltam, tisztán emlékszem.-erősködtem, mikor az a kép újra az agyamba férkőzött.
- Emlékszel? Na nem, azt már nem!-mondta erőteljesen és elővett a zsebéből egy fecskendőt. Leszedte a kupakját majd megkocogtatta tetejét, hogy egy csepp kijöjjön. Tudtam, hogy mit akart ezért hátrálni kezdtem, már amennyire lehetséges volt.

- Hé fiúk! Gyertek ide és fogjátok le. Be kell adnom ezt.-szólt a két nagydarab pasasnak, akik szempillantás alatt a matracba nyomtak.

- Neeee!!-tiltakoztam, de hiába.
- Jól van, Hope. Minden rendben lesz.-mondta majd belém nyomta a tűt és felnevetett.
Pillanatokon belül kába lettem, élettelenül lógtak a végtagjaim le az ágyról. Szemem előre meredt és hallgattam a néma csöndet.
Percekig vagy talán órákig feküdhettem így, amikor egy arc villant be a semmiből. Gyönyörű smaragdzöld szeme világított a sötétben, elmosolyodtam. A szemei fogva tartottak és úgy éreztem, hogy minden rendben - lesz - . Azonban egy ördögi kacaj szakította félbe az ábrándjaimat, a zöld szemeket felváltotta egy vörösen izzó szempár, száján is vörös rúzs volt, és amint meglátta, hogy értetlenül nézek ismét elnevette magát. Az egész légüres térben az ö hangja visszhangzott.
- Hope te beteg vagy.-ejtette ki ezeket a szavakat a száján. Erre villámcsapásként tértem magamhoz, pislogtam párat majd újra megláttam a koszos kórtermem falait, és a nagy neoncsövet az ágyam felett. Lenéztem a testemre és meglepődve tapasztaltam, hogy nem vagyok leszíjazva. Ennek hatására megmozgattam a csuklómat, majd óvatosan felültem és újból körül néztem. A szobában még rajtam kívül hárman feküdtek. Az egyik éppen aludt, a másik megkötözve meredt a semmibe, a harmadik a falat kaparászta miközben motyogott valamit. Elég félelmetes lett volna, ha égig nézve magamon nem jövök rá arra, hogy közéjük való vagyok. Ugyan olyan vékony koszos a testem mint nekik, ugyan olyan ruhánk van, és ugyan olyan beteg vagyok mint ők.

Ebben a tudatban dőltem vissza az ágyra és vártam. Fogalmam sincs, hogy mire, de vártam. Éreztem, hogy nem sokára történni fog valami, ezért feszülten, de vártam. Olyan volt talán, mint amikor a gyerekek várják a mikulást. Tudják, hogy jönni fog, vagy legalábbis valami történni fog ahhoz, hogy megkapják az ajándékot. Én is így vártam - volt amikor már nem bírtam az ágyamban lenni - ez a várakozás már kínzó volt.

De megérte várni - nem tudom, hogy napok vagy talán csak percek teltek el, de két faszi egy tolószékkel közeledett felém.
- Hope, most velünk kell jönnöd.
- Miért?-kérdeztem rá reflexből, bár igazából nem érdekelt.
- Vizsgálatok.-mondták majd beleültettek a tolókocsiba és leszíjaztak. Átvezettek azon  kihalt folyosón ami az elmémben megjelent nem rég, majd betoltak egy kórterem féleségbe. Volt néhány fémből készült műszer a nagyágy körül, ami a szoba közepén állt. Felette egy hatalmas lámpa, amiről azonnal elkaptam a tekintetem ugyanis vakító hatású volt.
- Meghoztuk.-mondta az egyik hapsi, majd kioldozott és könnyedén az ölébe kapva fektetett fel az ágyra. Ott is megkaptam a kezeimre és a lábaimra járó szíjakat.
- Köszönöm.-fordult felém az eddig háttal álló fehér köpenyes alak. Ő volt az megint, Taylor.
- Mit akarsz tőlem?-kérdeztem bátran, azonban amikor megpillantottam egy pengét a kezében, megijedtem.

- Szenvedni fogsz! Úgy ahogyan én szenvedtem, mikor még együtt láttalak titeket.-nevetett fel, majd az arca hirtelen komorrá változott. Nem értettem miről beszél? Mikor látott együtt kivel? Nem tudtam ezen sokáig agyalni, ugyanis megéreztem a penge élét a csuklómnál. Lenézve láttam meg, hogy a szíj ki van lazítva így alá tudta nyomni azt. Felszisszentem amikor húzni kezdte a bőrömön, egy picit még néztem azonban amikor a vérem kibuggyant hátra vágva a fejem, zokogni kezdtem. Taylornak még ez sem volt elég, a hatalmas vágásra rászorította a szíjat. Felordítva jeleztem, hogy rohadtul fáj amint a bőr bele mélyed a húsomba. Lassan az ágyat megkerülve indult el a másik kezem felé. Közben én a lámpába nézve próbáltam .. nem is tudom mit próbáltam igazából. Talán megvakulni? Vagy talán elbambulni, hogy ne érezzem a fájdalmat? Szerintem egyszerűen csak menekülni akartam. Menekül erről a szörnyű helyről, ás a fájdalom elől. Szemeimmel találtam egy-egy pontont a égők közepén és azt szuggerálva kezdett el forogni velem a szoba. Talán pörgetnek? Vagy talán a vérveszteség miatt szédülők? Vagy elfogok ájulni? - jutottak eszembe ezek a gondolatok, addig amíg a nevemet nem hallottam meg egy ismerős férfi szájából.

IV.fejezet 12.rész

~ Sziasztok :) Sajnos ez az én hibámból nem jött tegnap, ugyanis a Kinga már megírta, csak én fél 12kor értem haza és akkor nem tudtam kirakni .. de most már itt van és jó olvasást hozzá. x

Kiki és Dórika . :*

Zayn szemszöge:

Csak ültünk ott fent a lelátón lemerevedve, mintha még sosem csókoltuk volna meg egymást. Teljesen össze voltam zavarodva, Jess is hezitált.
"Gyerünk Zayn csókold már meg.. mindenki téged néz.. Hogy döntesz? Most vagy soha, lehet ha most nem teszed meg, annyira megharagszik, hogy többet még a közelébe sem mehetsz.. Válassz!"
Félek, mi van, ha nem akarja .. mi van, ha itt mindenki előtt beégek?!
Na azt mondjuk megérdemelném...
Akkor, rajta!
Közelebb hajoltam, és félve, de megcsókoltam. Féltem, hogy visszautasít, de nem tett így. Ő is csókolt, ó de még hogy...

Érződött, hogy már mindketten jó ideje erre vágyunk, csak olyan makacsok vagyunk, hogy talán még magunknak sem vallottuk be. Hátát simogatva ösztönöztem arra, hogy húzódjon közelebb. Érezni akartam minden kis porcikájának remegését. Annyira hiányzott már a csókja, az illata, az érintése, de muszáj volt abbahagynunk, hisz nem szeretném, hogy túlságosan belelendüljünk itt a pályán. A nézők is baseball meccset jöttek nézni, nem pedig minket, ennek ellenére hatalmas tapsot kaptunk. Életem egyik legszebb pillanata volt ez.
-Szeretlek! -mondtam boldogan Jessnek.
-Én is szeretlek, csak azt nem tudom, mire volt jó ez az utóbbi modor..-mondta.
-Én... én nagyon sajnálom, csak annyira elborult az agyam, féltem attól, hogy többé már nem lehetsz az enyém, és rajtad vezettem le a feszültséget abba bele sem gondolva, hogy épp emiatt veszíthetlek el. Megbocsátasz nekem?
-Meg!-ugrott a nyakamba.
Szorosan átöleltem, aztán felnéztem egy pillanatra, és akkor vettem észre, a kivetítőn az újabb feliratot:

" Üdv, Simon! :) "

Nagyon hálás vagyok Simonnak, hisz nélküle még mindig Londonban zsörtölődnénk Jessyvel.
-Végig szeretnéd nézni?-kérdeztem abban reménykedve, hogy végre kettesben lehetünk.
-Őszintén? Engem nagyon nem érdekel ez már.-kacsintott, majd vállára rakta a táskáját, felállt, megfogta a kezemet, és már húzott is maga után.
A hazafele útból csak annyi rémlik, hogy a sofőr- akivel jöttünk -szólt, hogy megérkeztünk a szállodához. A többi történésről Jessy ajkai vonták el a figyelmemet. Felsiettünk a szobánkba, és nekiestünk egymásnak. Ledöntöttem az ágyra, ő pedig csak hagyta, hogy megkapja a már rég megérdemelt jutalmát.
Nem apróztam el a dolgot, egyből lekaptam a felsőjét és szenvedélyesen csókoltam.

Majd a nyakától kezdve végigcsókoltam puha bőrét egészen a csípőcsontjáig. Halk kuncogásra lettem figyelmes. Hát persze.. az én barátnőm csikis. Ezt kihasználva hasznosítottam az ujjaimat. Imádom a nevetését és mivel már olyan régen hallottam, kikényszerítettem belőle egy kis csiklandozással.
-Ne Zayn! Hagyd abba, mert be fogok pisilni!-vörösödött el.
-Cs..sss -csitítottam el egy újabb csókkal.
Kezei a felsőm alatt kezdtek játszadozni. Ez tetszett. Már teljesen beindultam, és látszottak Jess szemein is, hogy vágytól teltek. Ám jó szokáshoz híven, mint mindig, valaki most is megzavart minket. Jess telefonja csörrent meg.
-Neee.. pont most.-szólalt meg.
-Ráér nem?-kérdeztem, miközben combjainak belső felét cirógattam számmal.
-Mhhh.. éppen ráér...
Aztán megszólalt az enyém is..
-Ahhjj Zayn nézd meg ki az.. lehet, hogy fontos-mondta félig már extázisban.
-Nálad most nincs fontosabb.-tértem vissza arcához.
-Tudom, de utána is folytathatjuk.-adott egy csókot, majd bólintott a fejével, hogy mennyek, nézzem meg az SMS-t.
-Na ki az?-kérdezte kíváncsian az ágyból, hosszú hallgatás után.
-Ömm.. nem tudom ismeretlen..-mondtam, miután elolvastam a furcsa üzenetet:

" Harry és Hope újra otthon ... vajon mi történhetett? xo "

Felolvastam Jessnek is, de ő sem értette az egészet. Fogta a telefonját, és döbbenten olvasta ugyan azt az üzenetet, amit én a sajátomról. Aztán gondolkozás nélkül hívta Hope-ot.

Jessica szemszöge:

-Hope! Mi a baj? Történt valami?-kérdeztem szót sem hagyva a barátnőmnek.
-Szija Jess.. ömm honnan szedted ezt most?
-Kaptunk Zaynnel egy SMS-t, hogy otthon vagytok. Elég vészjósló volt a szöveg.
-Hát az igazság az, hogy tényleg történt egy-két dolog ... de ez nem telefon téma majd, ha haza jöttök, elmeséljük. De ki küldte azt az SMS-t?
-Ismeretlen .. nem tudom, ki lehetett. De Hope, nagyon megijesztesz..
-Akkor tuti Taylor küldte..
-Ki? Milyen Taylor?-kérdeztem.
-Hát Swift kisasszony...-fintorgott a telefonba.
-Mi? Ezt most miért így mondod? Mit csinált?-egyre feszültebb lettem.
Mikor Zayn észrevette, hogy megrémültem, lassan oda kuporgott mellém és hallgatózott a telefonba.
-Majd mindent elmesélek, ha hazajöttök. De veletek mizujs?-kérdezte hirtelen terelve a szót.
-Hát most már minden rendben, sőt...-dicsekedtem, mire Zayn elkezdte harapdálni a nyakamat.
-Zayn nem bírsz magaddal?-mondtam neki halkan, de Hope meghallotta a telefonból.
-Zayn! Óvszert használni!-kiabált neki.
-Miért Harry szokott? -kiabált vissza Zayn.
-Hahaha.. na akkor nem is zavarok, csak folytassátok a huncutkodást.-mondta, majd meg sem várta, hogy szóljak, lecsapta a telefont.
-Na végre..hmmm-szagolt bele a hajamba a barátom.
-Zayn..khmmm..haza kell mennünk. Valami tényleg történt Harryékkel.

Harry szemszöge:

Fogtam a fényképet, és begyűrtem a zsebembe. Nem akartam, hogy Hope lássa az üzenetet a hátulján:

" Hiába menekültök, nem lesz nyugtotok! xo "

Minden erőmmel azon leszek, hogy Hope ne vegyen észre semmit Taylor újabb játékaiból. Ezt nekem kell egyedül túlvészelnem, őt nem akarom még jobbam belerángatni a dologba.
-Hope!
-Igen?
-Mi lenne, ha...-kezdtem bele, majd tetteimmel folytattam.
Kezeimet csípőjére helyeztem, majd egyre lejjebb csúsztattam. Számat lassan az övéihez közelítettem, és megcsókoltam. Ajkainak teljesen más íze volt. Sokkal nyugodtabb volt, elengedte magát, hagyta, hogy irányítsak.

Nem volt olyan merev és zárkózott, mint odahaza. Csókjaimmal már melleit kényeztettem, mikor csengettek.
-Remek, pont időben-mondtam.
-Harry, menj nyisd ki, addig felöltözök.
-Ne nagyon öltözz fel, mert ha nem fontos, akkor nem szeretnék még egyszer a vetkőztetéseddel foglalkozni, hanem mással.-kacsintottam, majd enyhén felizgult állapotban ajtót nyitottam.
A srácok voltak azok.
-Niall?-kérdeztem meglepődve-És ti?
-Kaptunk valami SMS-t, hogy itthon vagytok. Miért nem szóltatok?!
-Az hosszú történet lenne..-mondtam, mire Hope félbeszakított.
-SMS-t? Jessék is kaptak, de nem tudják kitől.
-Mi? Ezt miért nem mondtad?-kérdeztem meglepődve.
-Épp le volt foglalva a szám.-mondtam, mire a fiúk el kezdtek krákogni, hogy ez nem rájuk tartozik.
Leültettük a többiekkel, és próbáltuk terelgetni a szót egyéb irányba, de tagadhatatlanul lebuktunk, amikor teljesen eltérő történettel álltunk elő.
Mar majdnem kimásztunk, a saját magunk által ásott gödörből, amikor egy hangos ricsajra lettünk figyelmesek, ami az emeletről szűrődött le. Azonnal felrohantunk, de már senkit nem láttunk csak egy törött kép bizonyította, hogy valaki járt ott. A képkeretből pedig hiányzott a közös képünk Hoppe-pal. Senki sem értette, mi folyik itt. Hitetlenkedve visszamentünk a nappaliba, azonban itt is egy kisebb sokk ért minket, amikor megtaláltuk az "elveszett" képet a falra feltűzve két konyhakéssel. Az egyik kés Hope arcába volt beleszúrva, a másik az én szívembe....

IV.fejezet 11.rész

Sziasztok .. :) Sajnálom, hogy nem tudtam előbb hozni, de nincs gépem. Ma sikerült összehoznom hosszabbat .. Remélem tetszeni fog .. Köszönünk mindent .. :) <3
Kiki :*

Jessica szemszöge:

Az egész estém egy katasztrófa volt. Álmomban Zayn nevét üvöltve rohantam végig New York utcáin. Rettentő volt, ezért mikor felijedtem már nemis mertem visszaaludni. Halkan kiosontam a hálószobából, magamra kaptam a szabadidő cuccomat, és kiültem a medence mellé az egyik napozó ágyra. Csak ültem, és bámultam a vizet amin a hold fénye visszatükröződött. Még csak 3 óra .. néztem rá a telefonomra amit a kezemben szorongattam.
Még mindig az álom járt a fejemben. Annyira élethű volt, és a legfurcsább az volt az egészben, hogy a szívem szakadt meg mikor belegondoltam, hogy elveszíthetem; nem találtam sehol, és csak futottam ..
"Áhh ne is mélázzunk ezen többet .. bármennyire is haragszom rá, és bármennyire is erősnek mutatom magam, nem tudnék nélküle meglenni." És ez a gondolat volt az, ami ráébresztett arra, hogy valahogy rendbe kell hozni az egészet. Bár lenne valami mód rá. Hisz nekem se jó ez így és neki sem, és ha jobban belegondolok, nem csak ő hibázott, hanem én is. Lehet jobb ez így, hogy rendeződtek a dolgok Niallel .. bár tényleg jobb lett volna, ha ebben én döntök, de lehet, hogy az túl sokáig tartott volna. Most már mindegy is, nincs idő ilyenekre, túl rövid az élet ahhoz, hogy olyanokon törjük a fejünket, hogy "mi lett volna ha..". Nem mellesleg Zayn is úgy néz ki, mintha ezalatt a két hét alatt öt évet öregedett volna. " Nem, nem Jess, ragadd meg az alkalmat, ha úgy hozza a sors, hogy ki tudsz vele békülni! "-gondoltam. Ismét ránéztem a telefonomra, ami már 3:47-et mutatott. Azt hiszem jobb lesz, ha vissza fekszem. Holnap baseball meccsre megyünk és nem szeretnék úgy kinézni mint egy felmosórongy. Felálltam, és visszamentem. Már majdnem ott voltam a szobánknál, amikor éreztem, hogy rezeg a telefonom. Zayn volt az. Kinyomtam, hisz mindjárt oda értem volna, de ekkor Zayn a kardigánjával babrálva rontott ki a szobából. Utánam akart jönni?!
-Zayn, már itt vagyok.
-Hol voltál?-kérdezte mérgesen. -A frászt hoztad rám.
-Csak rosszat álmodtam és lementem levegőzni .. nincs semmi baj.
-Akkor jó.-mondta duzzogó hangon, majd visszament a szobába, és lefeküdt.
" Hát ez nem a megfelelő pillanat Jess .. "
Esküszöm majdnem elsírtam magam emiatt a hangnem miatt. Úgy éreztem, mint akit a földbe tiportak. Az előbb azt hittem, hogy aggódva odaszalad, én pedig már feloldódva, félre rakva a haragot ugrok a nyakába, és Happy enddel zárul az este. Ezek szerint most ő vette át a sértődött szerepét. Szomorúan visszakullogtam a szobába, és befeküdtem mellé.

Hope szemszöge:

Ez meg mi? Nane .. ez .. ez Harry barátnőinek a listája. Listát ír belőle?!Nem ez nem lehet .. Ezek a mondatok kavarogtak bennem, mikor, egyszerűen már nem tudom, kinek higgyek .. akkora kavarodások vannak itt már.
-Kop-kop.-nyitott be Harry.
-Ó ez meg mi?-jött beljebb azzal a tipikus Harry-s széles mosollyal.
-Én...-kezdtem bele, de egyszerűen nem jöttek ki a szavak a számon.
Már semmi kedvem nem volt ezek után ehhez az egészhez, így magamra kaptam a köntösömet, és lementem a konyhába.
-Ne haragudj.-mormoltam, és már ott sem voltam.
Csak állt és nézett tágra nyílt szemekkel.
-Hope! Most mi a baj?-kiabált utánam.
Befeküdtem a kanapéra, magamra húztam a pokrócot, és össze kuporodva próbáltam nem elsírni magam.

Harry szemszöge:

Nem értem, hogy most mit tettem. Biztos megint Taylor keze lehet a dologban. Pedig már igazán jól esne egy feszültségoldó szex.
Fogtam magam, és rövid hezitálás után lementem Hopehoz.
-Kicsim!-ültem le mellé majd a fejét az ölembe rakta.

Kezemet végigsimítottam arcától egészen a csípőjéig. Éreztem, ahogy beleborzong.
-Harry én ezt már nem bírom.-mondta a párnába dugva arcát.
Igaza van. Ennek most már tényleg vége lehetne. Már én is nagyon unom, és szegény lány miattam szenved.
-Tudom, de ki kell tartanunk. Mi esne most jól?-kérdeztem tőle.
Bármit megtennék most, hogy mosolyogni lássam.
-Harry.-ült fel mellém
-Igen?
-Csókolj meg! Csókolj meg, amilyen vadul csak tudsz.
Egy pillanatig sem gondolkoztam összeszedtem minden érzelmemet, amit csak találtam megcsonkított szívemben, és megcsókoltam. Ajkaink egybeforrva elégítették ki egymást, ám egyszer csak lelassított, és megállt.
-Harry. Menjünk vissza Londonba! Most!
-Most?!
-Igen. Feltűnés nélkül. Hagyunk egy levelet anyukádéknak, és már itt sem vagyunk. Taylort meg eheti a fene.
Ez egy kicsit váratlanul ért, de ez hangzik a legmegfelelőbb megoldásnak.
-Jó.-mondtam.
-Tényleg? Akkor haza megyünk?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Haza.-mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Nagy nehezen sikerült leállnunk.
-Pakoljunk!-mondtam Hopenak.
Szaladtunk fel, elfújtuk a gyertyákat, és a sötétben megpróbáltunk minden cuccunkat összeszedni, - nem akartunk villanyt kapcsolni - kerüljük a feltűnést.
-Azt hiszem kész vagyok.-állt elém Hope.
-Rendben, úgy néz ki én is.
Megfogtam a kezét, és lementünk a konyhába és együtt megfogalmaztunk egy levelet:

" Csajok!

Nagyon szeretlek titeket, de muszáj volt hazamennünk. Ne haragudjatok, hogy ilyen hirtelen, de nem szeretnénk feltűnést. Csók Harry és Hope.

Ui: Majd hívlak."

-Mehetünk?-kérdezte Hope, mint aki tűkön ül.
Utoljára körbenéztem a házban.
-Igen.-hangzott a válaszom.
Bepakoltunk a kocsiba, és szép halkan elslisszoltunk.
Ezt a lépést már előbb is megtehettük volna. Miért nem jutott előbb eszünkbe? Lehet hogy most minden másképp lenne.

Hope szemszöge:

Végre itthon. El sem tudom mondani mekkora megkönnyebbülés ez most. Remélem itt már nyugtunk lesz. Úgy döntöttünk hozzánk megyünk, és majd csak holnap tudják meg a srácok, hogy itthon vagyunk.
-Jessy! Megjöttünk! -kiabáltam, de nem kaptam választ.
Ekkor láttam meg az üzenetet.

" Szia Hope!

Ne keress, Amerikában vagyunk Zaynnel. Simon ötlete volt.

Szurkolj, hogy minden a régi legyen, mire hazaérünk.

 Puszi, Jess "

-Harry! Nézd! -kiabáltam Harrynek, aki épp akkor lépett be az ajtón.
-Miaz?-kérdezte, majd kivette a kezemből a cetlit, és elolvasta.
-Jaj de jó, remélem, hogy minden rendben lesz mire haza érnek.-ugráltam örömömben.
-Hát nagyon rájuk férne már.-mondta majd átölelte a derekamat-De ránk is.Hol is van az a ruci, ami még otthon volt rajtad?
-Hmmmm .. melyikre is gondolsz?-kérdeztem, mint aki nem tudja.
-Arra az irtó szexire.
-A bőröndben. Szeretnéd látni?
-De még mennyire.-kacsintott, majd elindultam a táskákhoz amilyen erotikusan csak tudtam.
-Uhh..-hangzott a reakció.
Kicipzárolva a bőröndöt akartam felkeresni a ruhát, amit egyszer már magamra öltöttem, de amikor kinyílt a cipzár azt hittem rosszul látok.
-Ááá!-sikítottam fel, mire Harry egyből odajött, és akkor ő is meglátta, amit én.
Egy kép hevert a ruháim tetején, amin épp csókolózunk Harryvel, még mielőtt kitaláltuk, hogy hazamegyünk.

-Hisz ez ma készült.-nyúltam az arcomhoz ijedtemben.
-A ribanc!-üvöltött fel Harry, mire én sírni kezdtem.
Alapjáraton nem vagyok egy sírós, félős lány, de ez már ezt hozza ki belőlem. Hátborzongató, amire ez a nő képes. Most már itt sem lesz nyugtunk?

Jessica szemszöge:

Reggel kialudva ébredtem, de Zayn és a szuszogása már nem volt mellettem.
Biztos mindjárt jön. Felültem az ágyban és bekapcsoltam a Tv-t ugyanis Simon küldött egy SMS-t, hogy a baseball meccs időpontja délután négy lesz, szóval van még időnk.
A sejtésem be is igazolódott, mert Zayn egy negyedóra múlva megjelent.
-Jó reggelt!-mondtam.
-Szia!-jött oda, majd egy reggeli puszit nyomott az arcomra, és egy rózsabimbót adott a kezembe.
-Ezt miért?- kérdeztem meglepődve a tegnapi után.
Biztos voltam benne, hogy megbánta ahogy viselkedett.
-A folyosón találtam.-mondta, majd elindult a fürdőbe.
A szám tátva maradt. Na ez szép .. találta. Hát köszönöm szépen. Inkább nem szóltam semmit, csak kiszállta az ágyból, és átöltöztem. Magamra fújtam a kedvenc parfümömből - ez legalább egy kis önbizalmat adott - majd fogtam magam, és elmentem megreggelizni a közeli kávézóba. Most egy kis nyugira volt szükségem, egy kis egyedüllétre, hogy összeszedjem magam.
Rendeltem magamnak valami finomat, épp a reggelim közepénél tartottam, amikor egy nagy kattanásra, és vakuvillanásra lettem figyelmes. Ezt nem hiszem el, hogy itt sem hagynak minket békén ezek a paparazzók.
-Menj a fenébe.-mondtam a képébe, majd felálltam, az asztalra tettem az ennivalóm árát, és kiviharoztam. Amilyen gyorsan csak tudtam visszamentem a szállásra, nehogy még többen észrevegyenek. Már előre látom az újabb storyt:
"Jessica Irish egyedül reggelizett. Vajon miért nem volt vele állítólagos barátja. Csak nem szakítottak?! "
Undorító...
-Zayn!-mondtam, mikor visszaértem.
-Igen?-jött ki a fürdőből.
Ezt nem hiszem el, hogy még mindig odabent volt. Bár már megszokhattuk volna, hogy Mr. Malik egy vagy két óránál előbb nem hagyja el a "tisztálkodó bázist".
-Ne nagyon menj ki mert itt mindenhol újságírók rohangálnak.
-Miért? Lefotóztak?
-Igen. Fúú nagyon idegesítő volt. Belenyomta az arcomba azt a gépet.
-Hát ez remek. Miért nem tudsz jobban odafigyelni? Még ez hiányzott. Aaajj Jessica de béna vagy.-rivallt rám, majd visszament a fürdőbe.
-Na most már komolya elég volt. Nem tudom, miért érdemlem ezt a hangnemet, de most már nagyon elegem van belőle. Menj a francba Zayn Malik.-kiabáltam rá, majd bementem a szobába, és nekiálltam kiválasztani a ruhámat amiben majd menni fogunk.

Bár semmi kedvem nem volt már menni...
Mi az hogy béna?! És mióta hív engem Jessicának?! A megismerkedésünk óta nem szólított még így. Nem bírtam most már magamban tartani.
Pár perc múlva halk kopogásra lettem figyelmes.
-Jessy.
-Ja most már Jessy. Zayn ha máshogy nem megy, akkor hanyagoljuk az egymással való társalgást.
-Sajnálom.-mondta, majd elment.

Eljött a négy óra. Simon küldött nekünk egy autót. Azt hittük, hogy ő is velünk jön, de a sofőr átadta az üzenetét, hogy ő nem biztos, hogy odaér. Ez Simonnál az jelenti, hogy valószínű, nem lesz ott.
Hát jó, nem tudtunk mást tenni, beszálltunk az autóba, és elindultunk. Az utazás úgy zajlott, hogy én az egyik ablaknál, Zayn a másik ablaknál, és mindketten bámultunk ki a fejünkből, még véletlenül sem szóltunk egymáshoz.
Mikor megérkeztünk már mindenki tudta, hogy kik vagyunk, és a legjobb helyek közül kaptuk ez egyiket.
-Simon szervezése.-mondta Zayn, mikor elfoglaltuk a helyünket.
-Igen látszik.-mondtam.
Már javában folyt a meccs.

A körülményekhez képest, elég jól éreztem magam. A játék elterelte a figyelmünket a gondokról. Talán ez volt a cél. Sokszor összekuncogtunk Zaynnel, de még mindig nem volt meg az az igazán oldott hangulat.
Aztán eljött az első szünet, és beindult a kivetítő. Nekem le sem esett, hogy mi lesz ebből, ám amikor megjelentünk a képernyőn, és az volt ki írva, hogy "KISS!", akkor rándult igazán össze a gyomrom.
Mindenki hangos ujjongásba kezdett, mi meg ültünk ott hezitálva. Most mi legyen?! Melyikünk sértődne meg, ha megcsókolnánk egymást?! Merjem megcsókolni, vagy várjak rá?!

IV.fejezet 10.rész

~ Jó Estét . ^^  Nem tudom, hogy mi lesz ezzel a megszűnéses dologgal .. majd kiderül. Addig is jobb félni, mint megijedni. De azért az előző poszt még mindig érvényes.
Kövess minket itt ! Aztán mint mindig most is köszönünk mindent .. ♥ Jó olvasást. x

Zayn szemszöge:

Nem hiszem el, hogy pont most ért ide Simon. Életem egyik legfontosabb kérdése előtt álltam és most kitudja mikor kapom meg a választ... Gyorsan kisiettünk Simonhoz a nappaliba.

- Sziasztok, srácok.-köszönt széles mosollyal.
- Hello, Simon.-pacsiztam le vele.

- Jó napot.-köszönt Jess.

- Jessy, mondtam már, hogy tegezz nyugodtan.

- Oké.-pirosodott el.

Leültünk a kanapéra elég távol egymástól, mire Simon furcsán nézett.
- Mi a helyzet veletek?-kérdezte.
- Hát még mi se tudjuk.-néztem Jessre.

- Még örlődöm.-mondta Jess, mire Simon rosszallóan csóválni kezdte a fejét.

- Nézd Jessy, Niallel ne foglalkozz, én mindent elintéztem vele. Nem haragszik rád és nem is fog. Tudja, hogy jól fogsz választani és, hogy az valószínűleg Zayn lesz. Szóval nincs gond. Tisztázd le magadba de közben élvezzétek New Yorkot.

- Köszönöm.-mondta halkan, de láttam egy kis keserűséget a szemében. Vajon miért?! Nem volt időm ezen töprengeni ugyanis Simon ismét beszélni kezdett.

- Holnap lesz egy baseball döntő és szeretném ha elkísérnétek. Pontosabban el fogtok kísérni, ugyanis a jegyek már le vannak foglalva.-nevetett fel majd elindult az ajtó felé.- Ennyit akartam ma, holnap elküldöm a részleteket. Érezzétek jól magatokat .. együtt.-intett majd elhagyta a hotelszobánkat.

Jess azonnal felállt és berontott a fürdőszobába. Én segítőkészen mentem volna utána de az ajtó zárva volt.
- Héé, minden oké?-kérdeztem aggódva.
- Öhm .. igen persze. Csak egy kicsit öhm .. egyedül lehetnék?-kérdezte elég zaklatottan, tudtam, hogy nincs minden rendben, de ő azért sem akarta kinyitni az ajtót.

- Jól van, ha tényleg nincs gond, akkor leugrok valami kajáért.-adtam meg magam és elindultam.

Jess szemszöge:

Nem tehettem róla, de nem akartam magam közelébe most senkit. Döntenem kellett .. a nagy szart: döntöttek helyettem!! És ez az ami dühít, ez az ami miatt bezárkóztam a fürdőbe. Ideges lettem. Mi az, hogy Simon megmondja kit válasszak? Jó, örülök neki, hogy Niall ilyen könnyen túl tenné magát, ha Zaynt választanám, de akkor is. Én akarok dönteni, egyedül, és biztos vagyok benne, hogy nem az alapján, hogy itt vagyunk New Yorkban Zaynnel. A szívem alapján fogok dönteni. Megálltam a tükör előtt és bámultam saját magam .. nem, ez így nem lesz jó – ráztam meg a fejem, majd a csapot megnyitva mostam meg az arcom.

Mivel Zayn még nem jött vissza ki kászálódtam a fürdőből és a laptopot az ölembe vége ültem le az ágyra. Kicsit körül nézek a nagyvilágban, addig sem a srácokon jár az eszem. Először a különböző netes portálokat olvastam el, majd jött egy oldal tele bulvár hírekkel. Átgörgetve a cikkeket akadt meg a szemem Zayn Malik nevén. Bele olvasva rájöttem, hogy ez az a cikk lehet amit Simon mondott, hogy kellett hozzá az engedélye. Igen .. igen .. semmit újat nem tudtam meg belőle. Ezért kilépve keresgéltem tovább, most már egyre jobban érdekelt ez a Zaynes sztori. De mindenhol ugyan azt írták, csak 'egy régi osztálytárssal találkozott az osztálytalálkozó miatt'. Mikor már vagy a 10. oldalt zártam be, kezdtem belátni, hogy ebben nincs gáz .. ez tényleg ennyiről szólt. Azonban twitterre fellépve olyat láttam, mint még soha. A nevem trend lett.

Meglepődtem, hiszen alig tudják, hogy New Yorkba jöttük .. akkor vajon miért? Gyorsan rákattintva a nevemre lepődtem meg még egyszer, ugyanis majdnem az összes cikk arról szólt, hogy Zayn megcsalt. Nagyokat pislogva olvastam bele az egyikbe.
” Zayn Malik megcsalta a barátnőjét. Képek is alá támasztják.”- így szólt a főcím. Az egyik kép ugyanaz volt, mint a többi cikkben: Zayn vigyorogva ül a csaj mellett a klubban, azonban itt volt még egy. Egy ballagási fotó. A cikkben pedig részletesen leírják, hogy mi a helyzet; ez a csaj nem volt Zayn osztálytársa, sőt még nem is abba a suliba járt. Ez a csaj a klubban dolgozik felszolgálóként. El sem hiszem, amit olvasok, most akkor mi van?! Hazudott nekem Zayn? Simon? De a többi cikkel mi van? Azokat Simon engedélyezte .. akkor ő tudott róla? És akkor ezért jöttünk el? Hogy ez lecsillapodjon? Mi a fasz .. dühösen olvastam tovább a cikket, amiben már engem is felhoztak. Leírták, hogy mindenki el akarja tusolni az ügyet, ugyanis mindenhol úgy azt írják. Ez igaz! Aztán, hogy ők utána jártak és valóban, hihető bizonyítékot gyűjtöttek be. El sem hiszem, hogy mindenki hazudott nekem - csaptam le hirtelen a laptop tetejét. Nem tudom, mi késztetett rá talán a düh de elsírtam magam. Őszintén szólva fájt is az egész, hát hogy ne fájt volna, hiszen megcsaltak?! Könnyeim között felnézve Zaynt láttam magam előtt.

- Shh, Jess. Mi a baj?-jött oda, majd amikor átakart ölelni felpattantam az ágyról.

- És még kérded, te hazug disznó!-estem neki egyből.

- Nem értem miről beszélsz.-mondta miközben láttam a szemébe a félelmet.

- Nézd meg!-mutattam a laptopra. Gyorsan felnyitotta és átolvasta a cikket, arcán rengeteg érzelem futott át hirtelen, majd felnézett rám könnyes szemmel.
- Jess én .. -kezdett volna bele, de félbe szakítottam:

- Igaz ez?-kérdeztem még mindig idegesen.

- Nem dehogy, nem történt semmi azzal a lánnyal.

- És ezt higgyem is el?

- Igen! Úgy volt, hogy elmentünk a lakására és ott hívott Simon, hogy elmondja az utat, meg hogy látott néhány képet rólam meg a lányról. De ez után eljöttem, ő is mondta, hogy ne csináljak hülyeséget, meg utána én is beláttam. Szóval semmi nem volt. Nagyon sajnálom tényleg, csak egy kicsit kikészültem ettől a helyzettől.

- Nekem mondod?!-nevettem fel kínomban.

- Sajnálom.-nézett rám még mindig könnyes szemmel.

- Sokra megyek a sajnálkozásoddal. Mindenhol azt lehet olvasni, hogy meguntál és megcsaltál. Elegem van Zayn! Nem tudom mit higgyek.-mondtam ki a tényeket, majd ott hagyva mentem a konyhába. Nem tudom, mit higgyek el ebből az egészből. Nagyon szar ez a helyzet, most nincs kedvem vele lenni egy légtérben. De sajnos csak egy ágy van.

Estig még egész jól elkerültük egymást, azonban amikor zuhanyozás után le akartam feküdni Zayn várt ébren az ágyban.
- Kérlek beszéljük át ezt még egyszer.-szólt könyörgő hangon.

- Mit akarsz még ezen megbeszélni?-válaszoltam flegmán majd befeküdtem mellé a legtávolabbi helyre.

- Csak annyit szeretnék, hogy bízz bennem. Nem csaltalak és nem is csalnálak meg, soha. Oké?-kérdezte majd lekapcsolta a villanyt és befeküdt a takaró alá. Elegem volt mára ebből a sztoriból. Eldöntöttem, hogy addig, amíg őszintén nem beszélek erről Simonnal, nem leszek kedves Zaynhez.

- Jóéjt.-válaszoltam röviden jelezve, hogy hagyjon békén, majd oldalra fordulva próbáltam elaludni.

Harry szemszöge:

Mikor végeztem a telefonbeszélgetéssel, sétáltam egy kört a ház körül, hogy lehiggadjak. Mondjuk a hideg zuhany is közre játszott. Hope már javában aludt, amikor végeztem, óvatosan bebújtam mellé majd egy jó éjt puszit nyomtam az arcára. Kicsit megrándult az arca majd elmosolyodott, jó volt ezt látni, legalább álmában boldog.

Másnap reggel a nap sugaraira ébredtem. Lassan kinyújtóztam, majd a szemem megdörzsölve fordultam oldalra. Nincs ott Hope. Megijedve néztem körül a szobában, minden meg van. Már majdnem rohantam a keresésére de egy édes nevetést hallottam lentről. Az ő nevetése. Kicsit bele feledkezve, jutott eszembe, hogy egyedül hagyott reggel. Pedig tudja, hogy szeretek együtt kelni a barátnőmmel. A szomorúságot felváltotta egy másik negatív érzelem, a düh. Taylor férkőzött be az agyamba ismét, kicsit kezdek paranoiás lenni, hiszen most is azt hittem, hogy ő csinált valamit Hopepal. Bár tőle minden kitelik. Magamra kaptam valamit majd a lesiettem a konyhába a csajokhoz.
- Jó reggelt, mindenkinek!-vettem fel egy nagy mosolyt.

- Jaaj ilyen jól aludt a kicsi fiam?!-karolt belém Anya.

- Igen. Csak egyedül ébredtem.-mondtam szomorú fejet vágva. Hope egy pillanatra rám nézett majd azonnal elfordult és úgy csinált mintha meg sem hallotta volna. Ez eléggé zavart, de előbb a másik zavaró tényezőt akartam megszüntetni, az éhségemet.

Lehet, hogy tényleg paranoiás lettem, de nekem úgy tűnt mintha egész nap került volna Hope. Kettőtől volt egy kis ideje, ugyanis ma csajos napot tartottak Gemmával.

- Most rám érsz egy kicsit?-kérdeztem tőle mikor lejött a lépcsőn.
- Öhm ..-nézett körbe, de mintha nem jutott volna eszébe kifogás így igennel válaszolt. Addig én fogtam egy almát és enni kezdtem.

- Miért kerülsz?-kérdeztem rá egyből a lényegre.

- Nem kerüllek, csajos nap.-vágott egy grimaszt. De én jól ismerem Hopeot, hogy tudjam mikor hazudik.

- Aha.-néztem rá olyan ’nekem ne hazudj’ fejjel.

- Ja ha már így kérdezősködünk, -mondta komoly hanggal.- mi volt tegnap miután elrohantál? Mi van Taylorral? Hmm?

Oké, ezek szerint ő is bekeményített. Ki akar faggatni. Jaaj Harry, óvatosan el ne szóld magad - szólt a tudatalattim.

- Felhívtam és megmondtam neki, hogy kopjon le rólad vagy nagy baj lesz.

- Aham. Tudod én meg arra lennék kíváncsi, hogy minek ez az egész? Mije van neki amivel előnybe van?

- Nem tudom.-hazudtam neki, hiszen tudtam, hogy a Lista az amitől erősnek hiszi magát.

- Hope ..-fogtam meg a kezét, és közelebb húztam magamhoz.- ugye nem fog tudni minket szétválasztani?-kérdeztem a szemébe nézve.

- Nem, miért? Mivel tudna?-kíváncsiskodott még tovább, olyan mintha sejtené, hogy van még valami a háttérben.

- Nem tudom. Akármi ki telik tőle. De én nem akarom őt. Én csak téged akarlak.-hajoltam közel hozzá egy csókért, azonban ő egy gyors szájra puszival lerendezett.

- Most mennem kell. Gemma vár.-állt fel majd felsietett a lépcsőn.

Hope szemszöge:

Egészen jól telt a mai napom. Gemmával csajos napot tartottunk; arc pakolás, csajos újságok és rengeteg nyálas film társaságában. Eszembe sem jutott azaz idegesítő picsa - Taylor - mindaddig amíg Harryt meg nem láttam. Igen, ezért kerülöm őt egy picit. Mindig ha ránézek eszembe jut Taylor fenyegetései és a durva tette. De tudom, hogy ez így nem mehet sokáig. Látom Harryn, hogy szenved. Nem akarom őt elveszíteni, ezért az estémet vele akarom eltölteni. Együtt megvacsoráztunk majd Anne és Harry elpakoltak és elmosogattak. Én addig felmentem a szobába és előkészültem; meggyújtottam néhány gyertyát, felvettem valami dögös fehérneműt és kikészítettem néhány zsepit az esetleges érzelem kitöréseimére. Egy ideje minden kész volt, - már csak a herceget vártam - amikor a telefonom búgni kezdett. Gyorsan előhalászva nyitottam meg az ismeretlen számról érkező sms-t.

" A Lista:

1. Felicity Skinner (2009.)

2. Paige Evan (2010.)

3. Bianca Agron (2010.)

4. Mia Holl (2010.)

5. Blaire Hilton (2010.)

6. Caroline Flack (2011.)

...

Ez még csak a kezdet. xo "