V.fejezet 10.rész (+16)

Szijasztok! Örömmel jelentem, hogy egy új laptoppal és még annál is újabb lendülettel kezdek neki ennek a résznek. Utólag is meg szeretném köszönni a türelmeteket, ami nekem személy szerint már nem sok volt. És köszönöm a Dórikának, hogy segített amíg nem volt gépem. Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog :D
puszi, Kiki :*

Jessica szemszöge:

Muszáj volt tisztáznom véglegesen Niallel is ezt a helyzetet. Igen, kicsit bántott, hogy azt mondta, hogy irántam már nem érez semmit, de emellett örülök is, mert alkalma nyílt boldognak lenni. Bementem a szobámba, beültem az ablakba, és amíg Niall felért, összeszedtem a gondolataimat.
Kopogtak. Gyors odaszaladtam az ajtóhoz, és amilyen halkan csak lehet, kinyitottam azt Niallnek.
-Gyere.-mondtam, de szinte szóhoz sem jutottam, mert egyből belevágott a szavamba.
-Jessy, kérlek ne haragudj, amiatt ami odalent történt. Én nem mondhattam Sophinak, hogy nem szeretem. Nem akarom elveszíteni, úgy, ahogy már téged elveszítettelek...-hajtotta le a fejét.
-Niall-emeltem fel a fejét az állánál fogva- engem nem veszítettél el. Én a barátod vagyok, és nem haragszom. Én örülök, hogy végre van egy lány aki boldoggá tesz, ha már én nem tudtalak azzá tenni. Én mindig itt leszek barátnak neked, de te is tudod, hogy köztünk ennél több nem lehet.
-Minden erre utal...-mosolyodott el.
-Igen...-mosolyodtam el én is, majd egy hatalmas ölelkezésbe kezdtünk.

Nehéz volt, de egy hatalmas kő esett le a szívemről, és most már végre érzem, hogy ez valóban helyes döntés volt.
-Na menjünk le.-mondta Niall.
-Külön kellene le menni, nem gondolod?-kérdeztem.
-De, igazad van.-mondta, majd egy kacsintás után kiment a szobámból.
Hatalmasat sóhajtottam, ami nagyon jól esett. Megkönnyebbülés, teljes mértékben ezt éreztem most.
Pár perc múlva én is lementem a többiekhez. Ahogy leérkeztem a levegő valahogy teljesen más volt. Mintha megszűnt volna a feszültség. Sophi rám pillantott, miközben Niall ölelgette. Csak annyit láttam, hogy csillogó szemekkel suttogja, hogy köszönöm. 
Ezek szerint ő sejtette, hogy mi ketten odafent mit csinálunk.
Elmosolyodtam, majd odamentem Zaynhez, aki a tv előtt gubbasztott.

Sophia szemszöge:

Egyszerűen szóhoz sem jutok. Jess hatással, mégpedig jó hatással volt a kapcsolatunkra. Kellemesen csalódtam. Most..most nagyon boldog vagyok.
-Köszönöm.-suttogtam Jessnek, mikor lejött hozzánk.
Vette a lapot, aminek örültem, mert így nem kellett magyarázkodnunk egyikőnknek sem.

-Mit szólnál, ha ma este, kicsit elvonulnánk valahova, ahol senki sem zavar minket?-kérdezte Niall.
-Annak nagyon örülnék.-mondtam, mire ő felkapott.
-Akkor induljunk.-mondta.
Elköszöntünk a többiektől, haza mentünk Niallhez az autójáért, és el is indultunk...valahová.

Fél óra autózás után, megérkeztünk Croydon-ba. A város közepén kimagaslott egy hatalmas, szálloda.

Niallel egymásra néztünk, elmosolyodtunk.
-Itt jó lesz?-kérdezte, mire én bólogattam, és már fordította is a kormányt a parkoláshoz.

Parkolás után kiszálltunk. Niall-látva hogy fázom-átkarolt, és úgy sétáltunk be a szállodába.
Intézett egy szobát, de nagyon titokzatos volt.
-Amíg előkészítik nekünk a szobát, azt mondták körbe nézhetünk. Persze csak ha van kedved.
-Menjünk.-mosolyogtam.
Úgy érzem ez a nap más lesz, mint az eddigiek voltak, amit Niallel töltöttünk együtt, de már alig várom a végkifejletet.
Elindultunk egy folyosón, ami egy aulába vezetett, aztán tovább mentünk, és egy ajtón át kijutottunk a szálloda kertjébe.
-Te jó ég, ez csodálatos.-ámultam.
Olyan volt, mint egy mesében. Még mindig fáztam, de Niall már reflex szerűen melegített a testével. Teljes nyugalom járta át a testemet.
-Mit szólsz? Máskor is eljöhetnénk csak így spontán otthonról.
-Szerintem is.-mondtam, majd egy érzéki csókkal jutalmaztam ötletét.

-Szerintem már mehetünk.-szólt Niall, majd elindultunk a recepcióra ismét.
És ahogy gondoltuk, a szobánk készen állt, hogy elfoglaljuk.

-5. emelet 9-es ajtó. Meg is érkeztünk. Menj csak előre.-nyitotta ki az ajtót nekem Niall.
Ahogy beléptem egy rózsaszirmokkal teli franciaágy látványa fogadott.

-Niall.-kaptam a szám elé a kezemet.
-Tetszik?-kérdezte.
-Még hogy tetszik? Ez gyönyörű.-mondtam, mire ő megfogta a kezemet, és az ágyhoz húzott.
Felvette a takarón heverő kis dobozkát, és átnyújtotta nekem.
Amikor kinyitottam megláttam benne egy gyönyörű karkötőt.

-Nagyon köszönöm.-mondtam.
Nem volt egy hatalmas aranytömb, nekem mégis annyit ért.
-De ez még nem minden.-mondta, majd bevezetett a fürdőbe.

 Itt már tényleg nem tudtam semmit, mondani, inkább cselekedtem. Megfogtam az arcát és egy lágy csókot nyomtam a szájára. Ezzel azonban egyikünk sem érte be. Mindketten többet akartunk, így feltüzelve falni kezdtük egymás ajkait.
-Niall.-szólaltam meg.
-Igen?-kérdezte, de csak egy pillanatra eresztette számat.
-Fürdeni csak meztelenül lehet.-mondtam búgó hangon, mire ő abbahagyta a csókot, és egy perverz mosoly kíséretében lassan a pólóm alá nyúlt. Ujjbegyei jéghidegek voltak, ezért teljesen libabőrős lettem. Kezei nem álltak meg, hamarosan a melltartóm alatt éreztem azokat. Két ujjával enyhén, de határozottan megcsípte mellemen a bőrt, mire egy halk nyögés hagyta el a számat.
-Ezt imádom.-mondtam, majd hagytam neki, hogy lerántsa rólam a felsőt.
Ezután szinte rohanva a falnak döntött, mire én lábaimmal körülfontam a csípőjét. Megérezve merevedését, lassan előrenyomtam csípőmet, majd hátra, és felvéve egy ütemet, megpróbáltam még jobban felizgatni.
-Soph, lenne egy kérdésem.-próbált meg megszólalni ajkaimtól.
-Igen?-ziháltam.
-Akarod?
Ekkor egy pillanatra mindketten elhallgattunk.
-Niall... tudom, hogy nem fogom megbánni. Akarom.-mondtam.
Egészen biztos voltam benne, hogy jól döntök. Talán még semmiben nem voltam ennyire biztos...

V.fejezet 9.rész

~ Sziasztok. :) Ismét elérkeztünk egy olyan részhez, amit közösen írtunk. Reméljük tetszeni fog, főleg, hogy ismét közelednek a vihar felhők a vége előtt. :/ :) Jó olvasást. x

*Másnap*

Jessica szemszöge:

Másnap délben keltem. A fejem majd szét szakadt, Zayn még mellettem aludt. Olyan kis édesen szuszogott, hogy nem volt szívem felébreszteni. Felkeltem, hogy bevegyek valami fájdalom csillapít, de akarva-akaratlanul is felkeltettem szerelmemet. Úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna, hogy felkelt. Vártam, hogy utánam szól, hogy magához hív, de semmi. Csak egy nagy sóhatás hagyta el száját. Egy pillanatra megálltam az ajtóban, háttal Zaynnek, aztán szó nélkül kimentem a szobából, és betettem magam mögött az ajtót. Bementem a fürdőbe, azon töprengve, hogy mi történhetett tegnap. kivettem a tükrös szekrényből egy pirulát, aztán miután becsuktam megláttam a másnapos arcomat a tükörbe, és minden emlék bevillant.

-Te jó ég.-fogtam meg sajgó fejem-Hogy tehettem ezt Zaynnel. És pont Niall...

Fogtam a gyógyszert lenyeltem, és amilyen gyorsan csak tudtam visszamentem a szobába, de Zayn már nem volt ott. 

-A francba...-csaptam be az ajtót. 

Most egész nap hajkurászhatom a tekintetét a bocsánatkérés érdekében.

Felkaptam magamra egy pólót az övéi közül és egy cicanadrágot, felcopfoltam a hajamat, és lementem a konyhába, ahol már ott ült Zayn és Niall. 

Ez elég kellemetlen lesz.-gondoltam magamban.

És így is lett. Egymáshoz sem szóltak, csak ültek az asztalnál, az egyik az egyik végén, a másik a másik végén.

-Sziasztok!-köszöntem, de mielőtt bármibe is belekezdhettem volna, Sophi jelent meg mögöttem.

-Szija Jess.-mondta fennhangon, majd Niallhez ment, aki átkarolta, és belecsókolt a nyakába.

Zaynre néztem egy olyan "beszélnünk kellene" tekintettel, majd megszólaltam:

-Szija Sophi. Jaj azt hiszem fent hagytam valamit a fürdőben.-majd felszaladtam.

Kis várakozás után Zayn utánam jött.

-Azt hittem már nem is jössz.-mondtam.

-Gondolkoztam rajta.-mondta.

-Kérlek Zayn.. beszélnünk kell.

-Miről is?-kérdezett vissza flegmán.

-A tegnapról.. én nagyon szégyellem magam. Nem tudom mi ütött belém. Én...én.. sajnálom őszintén.

-Nem tudom mit mondjak Jess. Ott nem volt kedvem vitatkozni, de legbelül nagyon bántott a dolog. Nem értelek. Mi ütött beléd?

-Én sem... lehet, egy kicsit féltékeny voltam, de nagyon bánom, hogy ez megtörtént, többet nem fordul elő...

-És ha mégis? Nekem ezt mindig el kell néznem?-kérdezte teljesen jogosan.

-Nem fog... és be is bizonyítom, ha kell.-mondtam, egy perverz mosollyal az arcomon.

-Az jó lenne, ha már bizonyítanál egy kicsit.-húzta egy megbocsátó mosolyra a száját, és széttárt karokkal várta, hogy odabújjak hozzá, amit nem utasítottam vissza...

Sok kedvünk nem volt lemenni, de a korgó gyomrom miatt muszáj volt.

Niall szemszöge:

Miután Zayn felment Jess után, Sophi leült mellém az asztalhoz. Nem szólt egy szót sem, csak a pöckölgette a kenyérmorzsákat, amiket ott hagytam az asztalon.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi Niall...-mondta, de tudtam, hogy van valami.
-Komolyan Sophi, mi a baj?-kérdeztem határozottabban.

Egy hatalmas lélegzetvétel úgy tűnt meg akart szólalni, de pont akkor jelent meg Jess és Zayn. Egyik szemöldökét felhúzva hátranézett Jessre, majd vissza nézett rám, és megszólalt:
-Érzel még valamit Jess iránt?-kérdezte.
Azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Tudtam, hogy előbb-utóbb ez a kérdés felszínre fog jönni, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar, és pont Jess előtt.
-Ömm, Sophi, de hiszen nekem te tetszel.-próbáltam kivágni magam, hogy mondhatnám, azt hogy nem érzek már semmit Jess iránt?
-De nem ez volt a kérdés. Azt tudom, hogy szeretsz, legalább is bízom benne, de Jess iránt is érzel valamit?
Jesszusom, most mit mondjak, hogy ne bántsam meg egyikőjüket sem.
-Nem...-hajtottam le a fejemet.
Nem volt más választásom, mint ezt mondani. Sophit nem akarom elveszíteni, Jesst meg már rég elveszítettem.
Jess nem szólt egy szót sem. Hallgatásával ütött a legnagyobbat. Tudtam, hogy rosszulesett neki, de fordított helyzetben ő is ezt mondta volna. Szerintem.
Zayn kivett a hűtőből némi kaját, ez idő alatt Jess az asztal másik oldaláról végig engem bámult. Nem tudtam mit tenni, néha én is ránéztem de amint láttam, hogy Sophi észre vette elfordultam. Ebéd közben ez még párszor előfordult, így kiéreztem, hogy Jess tényleg rosszul viselte az előbbi szavaimat. Mikor végeztek Zayn nagy lelkűen elpakolt majd mosogatni kezdett. Addig Jess egy jelet küldve szólt, hogy menjek fel utána. Kicsit necces volt elintézni, de Sophinak annyit mondtam, hogy felmegyek wc-re. Tudom, hülye ötlet de látszólag nem sejtett semmit. Így felsunnyogva kerestem meg Jesst, akivel már a sokadik kínos beszélgetésünket fogjuk megejteni.

Sophia szemszöge:

Kicsit se volt feltűnő, ahogyan Jess bámulta Niallt ebéd közben. Nem értem Zaynt, őt nem zavarja ez? Vagy egyáltalán észre veszi ezeket? Lehet, hogy már nem, vagy már megszokta. Azért nekem nem megy ez ilyen könnyen. Kicsit már kezd idegesíteni ez a csaj. Mindig amikor Niall közelébe kerül, ő lesz a középpont és a két srác egyből az ő kívánságait lesi. Mi ez már? Kicsit gáz, főleg, hogy Jess tudja ezt és ki is használja. Na mindegy, talán tényleg igaza van Niallnek és azért van velem mert engem szeret és nem őt. Amúgy az még zavart, hogy miután Jess felment ez emeletre hirtelen Niallnek is felkellet mennie wc-re. Nem akarok, mindenen kiakadni, úgyhogy nem szóltam neki erről. Viszont ha már tényleg miatta ment fel remélem megbeszélik a dolgot és véglegesen lezárják. Mert ha nem, akkor azt hiszem ideje szabályokat lefektetni vagy ami még egyszerűbb közbelépek Én.

ui: sajnáljuk, hogy a megszokottnál rosszabb és kevesebb lett. De most nagyon nem tudtunk "jól" írni, és a Kinga gépe még mindig rossz. Szóval felesben oldottuk meg. A következőre igyekszünk kitalálni valamiféle szisztémát, így talán visszatér a lelkesedés belénk illetve belétek. Köszönjük a támogatást. :*

V.fejezet 8.rész (+16)

~ Sziasztok Drága Olvasóink. :) Elnézést kérünk a hosszas "szünet" miatt. Sajnos a Kinga gépe ismét sz*rakodik, de elvitték szerelőhöz onnan pedig nem jött még vissza. Ezért úgy döntöttünk nem várunk tovább, átadja a részét és én írom meg. Remélem megértitek ezt és még mindig szeretettel olvassátok/fogadjátok az új részt. Jó olvasást. x

Ezt hallgassátok közben:

Zayn szemszöge:

Dühösen és részegen tolakodtam át a táncoló tömegen. Végre Jessékhez értem, éppen akkor amikor Niall megforgatta a barátnőmet, így a keze után nyúlva elkaptam és magamhoz húztam. Niallnek egyből leesett a tantusz és elhúzott onnan. Nagyon is jól tette, simán kiosztottam volna őt is.

- Mit művelsz?-pirítottam rá egyből.
- Táncolok.-mondta lazán, vagyis inkább a pia beszélt belőle.
- De Niallel és így?
- Jaaaj kis féltékeny.-mondta és bele csimpaszkodott a nyakamba és érzékien táncolni kezdett. Lassan én is felvettem a ritmust és a kezemet a csípőjére raktam.
- Hidd el elég okot adtál már rá.-céloztam Niallel való zűrös viszonyára.
Ekkor azonban olyan történt amin meglepődtem, mellkasomba bújt és lehunyta a szemeit. Reflexből még jobban magamhoz húztam és átöleltem. Pillanatok múlva felnézett és így szólt:
- Igazad van, sajnálom.-látszott az őszinteség a szemében.
- Nincs baj.-mondtam és adtam egy puszit a hajába.
Tényleg megbocsájtottam neki. Lehet, hogy csak én fújtam fel az egészet, hiszen ez csak egy tánc és látszólag semmit nem jelentet egyiknek sem. Ráadásul Jess részeg, szóval holnap már talán nem is emlékszik rá. Ezért összebújva folytattuk tovább a táncot.

Sophia szemszöge:

Nagyon ledöbbentem, amikor megláttam Zaynt Jessel táncolni. Hirtelen nem is tudom mit éreztem, talán csalódottságot és be vallom féltékenységet. Nagyon rossz úgy lenen ezzel a társasággal, főleg Jessel, hogy tudom mi volt köztük. Egyszerűen már nem lehetek felszabadult és tudom, hogy mindenki másképp tekint rám emiatt. Vagyis egyszerűen frusztrált Jess .. lehet, hogy én látok bele dolgokat de egyszerűen kettőjük között van még szikra, amit nem vesznek észre vagy legalább is nem akarnak észre venni. Nem tudom. Viszont amikor Niall jött vissza a táncparkettről mosolyt erőltettem magamra, nem akartam egy hisztis féltékeny barátnőnek tűnni már most az első hetekben.
- Mizu?-kérdezte és lehuppant mellém.
- Semmi. Veled?-hajtottam a vállára a fejem.
- Innék valamit.-mondta majd felkapta az itallapot.- Te iszol valamit?
- Öhm nem is tudom.-válaszoltam, de ekkor Harry rám kiáltott.
- Miii? Mi az hogy nem iszol? Tessék itt egy Jäger.-nyomott egy poharat a kezembe majd Niallébe is.

- Akkor egészségetekre!-szólt Niall, majd  rögtön mindenki lehúzta.

Nem a kedvencem ez az ital, de most kimondottan jól esett. Megbeszéltük, hogy én nem akarok keverni, ezért a következő kör is Jäger lesz. Liam elindult a pulthoz a poharakkal, míg Danielle Zaynékhez ment és ide hívta őket piálni. 

Ismét felvettem a műmosolyt amikor a részeg páros megérkezett közénk. Jess már tudomást sem vett Niallről - és rólam sem. Részegen beültek az egyik fotelba, egymás ölébe és falni kezdték egymást. Ez volt a pont, ahol már alig vártam, hogy Liam megérkezzen a piákkal.

Hope szemszöge:

Őszintén mondva, imádom Harryt részegen, ilyenkor olyan kis hülye, de persze jó értelemben. Én pedig részegen, hát nem is tudom talán bátrabb és perverzebb leszek?! Ezt mondják általában. Érdekes. 

- Buli van!-kiabálta Harry a képembe.
- Igeeen!-kiabáltam neki vissza, majd magamhoz rántva megcsókoltam.

- Isteni vagy!-húzta el a fejét majd kézen ragadott és felállított.
- Mit csinálsz?-kérdeztem mikor a táncparkett fele húzott.
Azt hittem táncolni fogunk, azonban nem válaszolt és tovább húzott. A pult mellett elhaladva kapott fel egy Jim Beam-es üveget és vitte magával. Mikor végre megálltunk már kint voltunk a folyosón. Több csókolózó páron kellett áthaladnunk mikor végre találtunk egy szabad kanapét. Vállamnál fogva leültetett, nagyot nevettem ezen ugyanis elvesztette az egyensúlyát így eléggé megtántorodott.
- Mit akarsz?-kérdeztem viccesen, amikor bele ivott az üvegbe.
- Beakarom fejezni, amit induláskor elkezdtünk.-kacsintott rám, majd átnyújtotta az üveget. Azonnal meghúztam, majd körbe néztem.
- Itt?
- Még szép!-mondta majd lehuppant mellém. Józanul még egyszerű lett volna, azonban ittasan az ölebe dőlt. Egyből eszembe jutott egy régi trükk, amit ki akartam próbálni. Az italt óvatosan belecsurgattam a nyitott szájába, majd érzékien bele csókoltam.

Istenem! Ez a kombináció - a csókja és a finom whisky - részegítő volt. Még akartam ezt a kombinációt, így újra töltve lassan csókoltam meg. Most szó szerint megrészegített a csókja. Imádtam a halk nyögéseit amit minden egyes csók után hallottam.
- Kívánlak!-mondta bele a számba.
- Ó és még én mennyire!-kaptam be az alsó ajkát és finoman meghúztam.

Hirtelen felült, majd az üveget kivéve a kezemből húzott fel maga mellé. Nagy pilláim alól néztem fel rá.
-  Wc, most!-parancsolt rám, mint aki alig bírja vissza fogni magát.

Üveget a kanapéra dobva indultunk el a lány wc felé. Bekukkantva senki nem volt bent, így bezárva magunk után az ajtót, újra egymásnak estünk. Durván smárolva jutottunk el a mosdókagylóig, ahol könnyedén megemelve rakott fel a pultra.
- Aaahw.-szaladt ki belőlem a nyögés, amikor megszívta a nyakamat.

Nem tétlenkedett sokat, azonnal miniruhám alá nyúlt majd a bugyimat lazán lehúzta és mellénk rakta. Szemébe nézve láttam azt a rengeteg felgyülemlett szenvedélyt. Hirtelen megéreztem ujjait ott lent; mennyeien simogattak és dörzsöltek. Akaratlanul is szaporábban kezdtem el venni a levegőt. Tudta, hogy már kellőképp nedves vagyok oda lent ezért így szólt:
- Ez most gyors és vad lesz, kicsim. Készen állsz?-nézett rám, majd elővett egy csomag óvszert a zsebéből és a fogai közé vette, addig amíg le nem tolta a nadrágját. Annyira izgató látvány volt, ahogyan szexin tolja le a feszes csőnacit a vékony lábairól. Érzékien megnyaltam az ajkam, még a feltett kérdésének a válaszaként. Aztán profin tépte el a csomagolást majd villám gyorsasággal gördítette fel. Még egy utolsó csókot kaptam a számra és keményen belém hatolt. Erre a telt érzésre egy hangos sikítás hagyta el a számat, amire ő csak egy kanosat mosolygott. Tudta, hogy szeretem, ha gyors és határozott ezért most sem tétlenkedett. Keményen lökni kezdett. Néha a mosdókagyló szélébe, néha a vállaiba kapaszkodtam az őrületes tempó miatt.
- Óóó igeeen! Eeez aaz!-nyögött fel szinte minden egyes tolásnál.

Eddig csukott szemeimet, most kinyitottam és érdekesen tapasztalva ő is engem bámult. Annyira őrjítően szexi volt így, részegen, izzadtan. Szinte már attól elmegyek ha ránézek.

- Már nagyon közel vagyok.-búgta bele a nyakhajlatomba.

Elég volt a bámulásából, lehunyva a szemem adtam át maga az alhasam lüktetésének. Lábaimat dereka köré kulcsoltam még jobban, így egy picikét beljebb tudott hatolni. Már egyre közelebb éreztem magam az orgazmushoz, így elkapva az ajkát csókoltam meg.
- Ááááááh!-nyögött bele, ugyanis egy hatalmasat élvezett.

Megéreztem magamban a férfiasságának rángatózását, így ez engem is átbillentett a határon és felsikítva élveztem el. Tudta ő, hogy nem szabad ilyenkor megállni, ezért még jó néhány lökéssel fokozta az élvezetemet.

- Anyám!-néztem rá, amikor kihúzódott belőlem.
- Annyira jó volt!-mondta majd eldobta az óvszert és segített felhúzni a bugyimat.
- Nekem is.-nevettünk össze, majd mint aki jól végezte dolgát kézen fogva hagytuk el a női wct.

V.fejezet 7.rész / 2

~ Sziasztok. Most nem húzom tovább a szót, köszönünk mindent. Itt a második rész. Jó olvasást. x

Harry szemszöge:

Annyira felpörgetett ez a kicsi huncutkodás Hopepal, hogy mindketten azonnal készülődni kezdtünk a bulira. Én egy fekete nadrágot és egy sötét felsőt vettem fel éppen amikor Hope szólt.
- Írtál már a többieknek?
- Hupsz még nem.-mondtam majd megrántottam a vállam.
- Aaaj, akkor írok én.-mondta és sarkon fordulva indult ki a szobából, azonban hirtelen megtorpant.- Vedd fel hozzá ezt is.-dobta nekem a piros kockás ingem.
- Igenis, asszonyom.-nevettem fel, majd Hope után indultam.
- Kész vagyok, te merre vagy?-kiabáltam el magam lent a konyhában, amikor nem láttam őt sehol.- Kint.-kiabált vissza majd mutatott a telefonra. Pár perc múlva azonban bejött.
- Jön mindenki, igaz Niallék később mert randiznak.
- Na az jó, ott találkozunk velük vagy szedjük fel őket?
- Oda jönnek.-mondta majd felfutott a lépcsőn.
- Sieess.-kiáltottam utána majd megkerestem a taxi számát a telomban és kértem egyet a házhoz. Nagyon nem volt kedvem vezetni, főleg azért mert akkor nem tudok inni, szóval jó nekünk a taxi is. Lassacskán Hope és elkészült, illetve már nem hallottam a hajszárító bugását, szóval gondolom lassan lejön. Igazam is lett és két percem belül előttem állt a szexis rózsaszín koktélruhájában.

- Wáóó.-csak ennyit tudtam mondani, mire megfordult előttem. Így pedig ráláttam csodálatos seggére, azonnal közelebb mentem és ráraktam a kezem majd közelebb húztam magamhoz.
- Tetszik?-kérdezte közel a számhoz.
- Nagyon is.-markoltam bele és letámadtam az ajkait.

Sajnos perceken belül egy dudálás zavarta meg a kis együttlétünk.
- Majd máskor befejezzük.-adtam egy utolsó puszit a szájára.
- Szavadon foglak.-mondta végül, majd kézen fogva elhagytuk a házat.

Niall szemszöge:

Pont jókor jött ez a party meghívás Hopeéktól, így legalább a vacsora után eltudunk menni egy kicsit lazulni. Bár jobb dolgot is eltudtam volna képzelni Sopival, de most jó lenne egyet bulizni vele. Ha megint kicsit kikapcsolódik és eltudja engedni magát, akkor nagyon jó lesz. Lassan nyolc óra úgyhogy felkaptam magamra egy kék inget és már indultam is a kocsihoz.

Most pontos akartam lenni. 7:58kor megállok Sophiék háza előtt és megcsörgetem. Kinyomta, ez jó jel, azt hiszem akkor ideje udvariasnak lenni és kiszállni. Ott álltam a kocsi mellett és vártam, hogy megérkezzen. Óvatosan kinyílott a bejárati ajtó, majd egy mosolygós lány jött ki rajta. Hirtelen fel sem ismertem, annyira gyönyörűen nézett ki. Elé sétáltam és egy puszit nyomtam a szájára. 

- Csodásan nézel ki.-bókoltam neki, amire elpirult.

- Köszönöm.-mondta mikor kinyitottam neki az ajtót.

Mikor én is beszálltam felém fordult és megkérdezte az ilyenkor szokásos kérdést.

- Merre megyünk?
- Vacsorázni. Remélem éhes vagy.
- Ó igen nagyon.-mosolygott majd egy puszit nyomott az arcomra, amitől meglepődtem.
- Ezt miért kaptam?
- Mert aranyos vagy.-mondta és gyorsan bekötötte magát.
- Ez édes.-mondtam neki még a puszira gondolva, majd témát váltottam.- Hope felhívott, hogy nincs e kedvünk vacsi után bulizni. Mindenki ott lesz.
- Mit mondtál neki? Te akarsz menni?-kérdezett vissza.
- Ez tőled függ. Bármit csinálhatunk vacsi után.-nevettem fel mikor kimondtam, hiszen elég félreérthetően hangzott.
- Jóó okéé, jó lesz a buli.-nevetett ő is.
Nem sokára megérkeztünk és ismét kinyitva neki az ajtót bevezettem egy elegáns éterembe.
- Jó napot uram! Van foglalása?-kérdezte a recepciós.
- Igen, Niall Horan névre.-mondtam, majd egy nagy mosolyt villantottam Sophi felé.
- Meg is van, Mr.Horan. Kérem kövessenek.-mondta és megmutatta nekünk egy külön elválasztott részt.
- Reméltem, hogy itt nem zavarnak meg minket.-mondtam Sophinak mikor körbe nézett.
- Jó választás.-mondta kedvesen, majd ő is leült.
Negyedórás étlap nézegetés után mindketten rendelni tudtunk.
- Olyan húsz perc és elkészül az ételük.-szólt a pincér és azonnal magunkra hagyott.
- Na és..-kezdtem bele, azonban ekkor pont ő is megszólalt.- Mondjad csak.-adtam át neki a szót.
- Jaah..-nevette el magát az előbbi baki miatt.- Na éés .. milyen érzés a bandán kívül lenni?-kérdezte meg váratlanul.
Nem gondoltam volna, hogy rögtön az egyik gyenge témámra tévedünk. De úgy tűnik lehet ezeket kell tisztázni és utána jöhet a móka és kacagás. Hosszasan kifújtam a levegőm és őszintén beszélni kezdtem.
- Nyomasztó egy kicsit. Mármint nagyon szeretek így lenni, hogy nincs munkám. Viszont hiányoznak a rajongóim, a koncertek meg minden bandás dolog. Viszont ennek is van jó oldala.-pici szünet.- Több időnk van egymásra. Most az egyetlen pozitív az életemben te vagy, szóval nem szeretnék panaszkodni.-fogtam rövidre a dolgot, hiszen ha mélyen bele megyünk a végén még az jönne ki, hogy hiányzik a régi életem. De nem, az nem lehet. Még csak most léptem ki. Még csak most kezdek felfedezni új dolgokat, szóval nem rontom el azzal, hogy a múlttal foglalkozom.
- Pont ma hallottam tőletek egy számot.-mosolygott rám és én is azt tettem, ugyanis rájöttem a hirtelen témaváltásának okára: felakart vidítani.
- Tényleg és melyiket?
- Hűha, azt hiszem a Little Thingset.-mondta és picit belepirult ami meglepett.
- Na és tetszett?
- Igen főleg a te részed.-mondta és ha lehet még vörösebb lett.
- Nekem pedig te tetszel.-mondtam neki hirtelen mire felkapta a fejét és most én vörösödtem el. El sem hiszem, hogy ezt mondtam. De ciki. Pont jókor jött a pincér, így mire elénk rakta a tányérokat, letudtuk egy picit higgadni.
 Csöndbe illetve néha apró kérdésekkel szakítottuk meg a vacsorázást.
- Uuu tele vagyok, ez isteni volt.-dőlt hátra a széken Sophi.
- Én is.-mondtam és simogatni kezdtem a hasam.- Van még egy meglepetésem ha kész vagy.-álltam fel és kezet nyújtottam neki.
- Igen mehetünk.-rakta bele a kezét a tenyerembe, amit azonnal körbe kulcsoltam az ujjaimmal.
Egy kisebb bár részhez vezettem, ahol néhányan ültek az asztaloknál. Viszont én egy kisebb színpad felé mentem. Amikor leesett Sophinak, hogy mit terveztem megtorpant és nagy szemekkel nézett.
- Gyere csak.-mondtam neki és a színpad elé kísértem majd leültettem egy székre.
Mindenki felkapta a fejét, mikor felsétáltam a színpadra és kezembe vettem egy gitárt és leültem a mikrofon állvány elé.
- Ezt a dalt, egy számomra nagyon fontos személynek küldeném, ide az első sorba.-mondtam mire néhányan felnevettek. Nagy levegőt vettem és bele kezdtem egy dalba, ami talán Sophinak ismerős lehetett a tv-ből.

Little Things sorait először becsukott szemmel énekeltem, azonban amikor a saját részemhez értem felálltam és lassan a barátnőm elé sétáltam.

- " You never love yourself half as much as i love you..."-énekeltem a szemébe nézve. Láttam, hogy egy kicsit meg van illetődve, azonban még ez sem volt elég feltűnő ahhoz, hogy ne vegyem észre a szeme sarkába összegyűlt könnyeket. Vissza mentem a helyemre és befejeztem a dalt majd nagy tapsvihar közben oda sétáltam Sophihoz.

- Ez gyönyörű volt!-ugrott egyből a nyakamba.
- Ugyan.-mondtam lazán, majd kisit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek.- Neked szólt ennek a dalnak minden sora.-mondtam majd egy pillanatra lepillantottam az ajkaira. De nem is kellett kezdeményeznem, ő azonnal lecsapott rájuk és forrón csókolt meg. Percek múlva elhúzódtunk egymástól, de csak annyira, hogy beszélni tudjunk.
- Azt hiszem most már mehetünk bulizni.-mondtam viccesen, ugyanis még mindig szuszogtunk a heves csóktól.
- Szerintem is.-vigyorgott Sophi, majd összekulcsolta a kezünk és a kijárat felé indult el.

Zayn szemszöge:

Már több mint egy órája bulizunk ebben az új klubban. Szerencsére van egy kisebb VIP rész, ahol nem másznak ránk a rajongók. Bár itt is eléggé tömve van, gondolom a nyitási akciók miatt. Harry, aki nagy meglepetésünkre taxival jött, már a sokadik kört hozza az asztalhoz.

- Pálinka?-szagolt bele Jess.
- Most ahhoz volt kedvem.-mosolygott ezerrel Harry, majd mind nyolcunknak kiosztotta a poharakat.
- Igyák a lányok először, nehogy csaljanak.-mondta Louis röhögve.
- Mi? Eddig sem csaltunk!-szólt rá El, azonban Danielle is megszólalt.
- Nem baj, gyerünk csajok, igyuk le a fiúkat!-emelte fel a poharát. Minden lány hozzá érintette majd jó gyorsan lehúzták az egészet. Nem tudtam, hogy ilyen jól bírják ennyi kör után is, de le a kalappal.
- Ez igen.-mondta Hazza, majd egy gyors puszit nyomott barátnője arcára.
- Mi jövünk srácok!-mondtam, majd mi is koccintottunk és azonnal megittuk.

- Wleee.-mondta Liam majd hozzá tette:- Nekem ez volt az utolsó .. asszem.

- Zayn táncoljunk!-nyaggatott Jess már vagy századjára.
- A-a, most nem. Én hozom a kövi kört.
- Akkor jobb ha elindulsz, kb. félóra mire sorra kerülsz.-mondta Harry ,majd ismét

Hopeot kezdte el csókolgatni. El sem hiszem, hogy már ennyitől berúgott. Látszik, hogy rég ivott már. Bár így körbe nézve mindenkin látszik elég rendesen. Én úgy döntöttem, hogy Tequila lesz a következő. A pulthoz érve ki is kértem a 8 poharat, majd vártam. Félórába nem telt, de addigra mire visszaértem már Niallék is ott voltak vagy legalábbis Sophia ült az asztalunknál.

- Szia.-öleltem meg majd a Liam és Louisra néztem.- Többiek?
- Ott.-mutatott a táncparkett felé.
Amikor oda néztem olyat vettem észre, amit bárcsak ne láttam volna; Jess hozzá simulva elég érzékien táncol Niallel.
- Ez meg mi?-kérdeztem a többiektől, bár Sophia szemébe néztem, hiszen az ő pasija táncol a csajommal. Mikor ő is észre vette őket, nem tudott megszólalni.
- Soph nem akart táncolni, viszont Jess azonnal Niallel ment.-válaszolt Liam kis szünet után.
Felkaptam az egyik tequilas poharat majd minden nélkül lehúztam, és azonnal az erotikusan táncoló pár felé indultam...

ui: láthatjátok, hogy igyekeztem hosszúra írni, bár kicsit ratyi lett szerintem .. :s

V.fejezet 7.rész / 1

~ Sziasztok .. Sajnos csak egy fél részt tudtam hozni. Nem akartam tovább csúszni vele, ezért ennyit ma megírtam. Nem tudom, hogy mikor tudom hozni a másik felét, mert a héten sok óráim illetve dolgozatok várhatóak. De azért igyekszem.
Köszönünk mindent, jó olvasást. x

Sophia szemszöge:

Ennyire jól eddig még senki nem csókolt meg. Annyi szenvedély volt benne, mintha erre várt volna egész életében. Percekig élveztem tökéletes ajkai kényeztetését, azonban muszáj volt megszakítanom levegő hiány miatt.
- Niall!-kapkodtam levegő után.
- Hmm?-hümmögött és még csak most nyitotta ki a szemét.
- Ne itt folytassuk szerintem, bárki megláthat.
- Nem érdekel. Bárki megtudhatná, hogy veled vagyok, és hogy veled csókolózók.-csücsörített újból, mire én csak elmosolyodtam.-De ha téged zavar menjünk egy jobb helyre.-kacsintott majd felsegített.
- Köszönöm.-válaszoltam majd szorosan mellé állva indultunk el.
Közel 10 perces séta után megszólaltam.
- Merre megyünk amúgy?
- Hozzám.-válaszolt egyszerűen.
- Mármint hozzád hozzád? Vagy ahol a többiek is laknak?-értetlenkedtem.
- Hozzám, ahol csak mi ketten leszünk.-karolta át a derekam, majd magához húzva puszilt bele a hajamba.
Nem sokára meg is érkeztünk egy szép londoni házacskához.
- Ez az én picikém.-mondta mosolyogva, majd kinyitotta a bejárati ajtót.
Ahhoz képest, hogy kívülről kicsinek tűnik, belülről nagyon tágas.
Gyorsan ledobtam a cipőm és követni kezdtem.
- Ez a konyha, a kedvenc helyem.-nevetett fel, majd amikor körül néztem rájöttem miért, egy hatalmas kétajtós hűtő volt ott.
- Én is szeretek enni.-válaszoltam egy fel nem tett kérdésre, amire ő azonnal közelebb jött.
- Reméltem is.-mondta és adott egy gyöngéd puszit a számra.
- Ez a nappali és itt van lent egy fürdő.-vezetett körbe.
- Fent pedig,-kezdett bele, amikor felértünk a lépcsőn.- a saját szobám. Azon kívül pedig egy vendégszoba és még fürdő.
- De édes.-léptem be a szobájába és egyből egy plüssmacit pillantottam meg az ágyon.
- Jaaaj hát ez..-kezdett el magyarázkodni, amikor észre vette mit vettem a kezembe.
- Szerintem cuki.-szakítottam félbe, majd puszit akartam adni az arcára, azonban ő a fejét felém fordította és csókká formálta. Egyből elvesztem a simogató ajkaiban. Egyszer csak azt éreztem, hogy kiveszi a kezemből a macit és eldobja. A másik pillanatban felkapott és én a dereka köré kulcsoltam a lábam, még így sem engedtük el egymás ajakit. Közben szép lassan leült velem együtt az ágyra, és én már lovagló ülésben ülök rajta.
- Szerintem te vagy az édes.-szakítja meg a csókot a hirtelen kijelentésével.
- Ugyan.-jöttem egy picit zavarba, ezért oldalra néztem.
- Sophi?-hangja megváltozott, feszültséget éreztem rajta ezért egyből felé fordulva kérdeztem:
- Igen?
- Tudom, hogy eddig még nem volt sok alkalmunk randizni, de máris úgy érzem mintha ezer éve ismernélek. És azt szeretném, hogy még legalább ezer évig velem legyél, ezért lennél a barátnőm?-kérdezte kicsit belepirulva.
Hirtelen, nem tudtam mit mondjak, nagyon meglepett ez a kérdés. Valójában nagyon szeretnék magam mellé tudni egy ilyen remek srácot, azonban még mindig sok dolog maradt tisztázatlanul.
Mi van azzal az elvemmel, hogy nem randizok popsztárokkal? Ááá a fenébe azt már az első pillantástól elvetettem.
Mi lesz így a munkámmal? Megtarthatom vajon? Már miért ne, hiszen Miranda támogatott/támogat.
Mi lesz Niall rajongóival? Elfogadnak? Bár már nincs a bandába, azért remélem nem lesz ezzel semmi gond.
Na és a paparazzók? Mit is mondott Hope? Meg lehet szokni? Hát remélem.
Kisebb nagyobb mérlegelés után döntöttem.
- Igen Niall, próbáljuk meg.-mondtam neki őszintén.
- Óó igen. Hidd el nem fogod megbánni.-mondta és ismét megcsókolt. Ez már nem az a vad szenvedélyes csók volt, hanem sokkal inkább egy mély érzelmekkel teli lágy csók.
- Ma este elviszlek még egy randira. Egy rendes randira, amit senki nem fog megzavar. 8-kor jó lesz?-nézett rám boci szemekkel.
- Ühüm.-hümmögtem neki, mert csak a száját tudtam bámulni, annyira kívánatos volt így kipirosodva és picit megduzzadva. A válaszom után, egyből puszilgatni kezdtem és nem sokkal később csókolózva estünk hanyatt az ágyon.

Hope szemszöge:

Tudjátok mi hiányzik mostanában az életemből?!
Egy jó nagy buli. Olyan sokat vagyok együtt kettesben Harryvel, hogy alig marad idő a többiekre. Jessel is a fiúk házába találkozunk néha, de úgy nem járunk el szórakozni ketten sem. Általában ő is Zaynnel van mindig, szóval ideje lenne egy kicsit kikapcsolódni és szórakozni együtt.
- Kicsim?-szóltam ki a fürdőből.
- Igen?-kiabált vissza azonnal Harry.
- Gyere be!-mondtam neki, miközben elrendeztem a habot a kádban. Néha olyan jól esik délutánonként egy laza fürdőt venni, mint ahogy ma is tettem.
- Mi az?-jött beljebb, majd megállt a kád mellett.
- Arra gondoltam, hogy este elmehetnénk bulizni. Mármint így mindenki.-mutattam a levegőben egy kört, azonban akkor a hab félre csúszott, Harry pedig egyből oda kapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Hmm ez jó ötlet, de biztos nincs más, amiért behívtál?-célozgatott arra, hogy ezt akkor is elmondhattam volna ha már végzek.
- Nem, nincs.-pakoltam vissza a habokat a mellem környékre.- Csak nem akartam addig várni.
- Aha persze.-húzta féloldalas mosolyra a száját, majd végig pásztázta a szemével a testem .. megint.
- Talán beszeretnél szállni?-poénkodtam vele, mert már annyira nézett, hogy szinte bele esett a kádba.
- Most, hogy mondod.-amint kimondta ezt a mondatot, tolta le a nadrágját és már be is huppant mellém.
- Nem mondtam komolyan.-nevettem fel, amikor hullámozni kezdett a víz.
- Gyere ide!-hívott magához, majd a habokat kezdte elkotorni az útból, így nem volt más választásom.
- Na jó.-adtam meg magam és a lába közé ültem neki háttal.
- Rég fürödtünk így.-mondta bele a nyakamba, mire kirázott a hideg. Még így is, hogy a víz meleg volt.
- Rég buliztunk is.-céloztam a tervemre.
- Jó-jó ma este elmegyünk. De addig tudok jobb elfoglaltságot is.-folytatta tovább a kínzást és a száját a nyakamhoz érintette és végighúzta a fülemig.
- Hmmm.-szökött ki a számon, mire óvatosan megharapta a fülcimpámat.
- Imádom, amikor így reagál a tested rám.-duruzsolta, miközben finoman csókolgatni kezdte a nyakam. Kezeimmel belekapaszkodtam a combjába és néha amikor ő belém harapott én megszorítottam. Az ő kezei sem tétlenkedtek, alhasamra rakta az egyiket míg a másik megtalálta a melleimet és finoman masszírozni kezdte.
- Aaah.-nyögtem ismét, majd lehunyva a szemem élveztem tovább a már-már tökéletesre fejlesztett technikáját...

V.fejezet 6.rész

~ Sziasztok .. :) Először lefutom a szokásos köröket: nagyon köszönjük a sok komit, feliratkozót és látogatót. <3  Igyekszünk több Jessica+Zayn és Hope+Harry részt írni, viszont ebben a fejezetben a fő száll Niallé, szóval róla mindig több lesz a 'szó'. Azért ebbe a részbe (is) igyekeztem bevonni a többieket, így meg lett a hossza is a történetnek. ;)

Még két dolog:
a.) Sajnos megkezdődött az iskola; nagy változás nem lesz a részekből, viszont csak megértést szeretnék kérni az esetleges csúszások miatt. Igyekezni fogunk természetesen, hogy hét közepén is legyen rész. :)

Találkoztam velük a sulimban ! ;)

b.) A másik dolog (ami nem igazán a bloggal kapcsolatos) viszont annál érdekesebb, hogy itt is megjelenik a This is us. Ki nézi meg? Várjátok? Én és a barátnőim holnapután megyünk megnézni. Már nagyon várom.*-* Nah ennyi voltam, jöjjön a rész ...

 Jó olvasást. x

~

Sophia szemszöge:

Az órám pontban 7-kor csörömpölni kezdett, gyorsan lenyomtam és kómás fejjel felültem. El sem hiszem, hogy sikerült aludnom néhány órát. Egészen hajnalig a randin járt az eszem, nagyon szörnyen éreztem magam, hogy csak úgy leléptem. De nem tudtam mit tegyek, sosem kerítették még körbe paparazzók, és bepánikoltam. A menekülés tűnt a legjobb és a legegyszerűbb dolognak, ezért ezt választottam.

Azért sajnálom Niallt, egészen aranyosnak tűnt. Sőt nagyon megkedveltem. Azon a csókon mármint azon a majdnem csókon járt az eszem, amikor Miranda kopogott.

- Tessék!-kiabáltam ki, hogy bejöhet.
- Soph, jó reggelt! Ma elviszem a lányokat a munkahelyemre. Szóval nyugodtan maradj ágyban. Utána lehet még benézünk ide-oda, szóval csak délután jövünk.
- Jó, jó.
- Na akkor szia.-mondta és már mentek is el.
Nagy lendülettel hátra vágtam magam az ágyon és bámultam a plafont. Mit kéne tennem? Azért így még sem maradhat a kapcsolatom Niallel. Talán nekem kéne megkeresni őt? Végül is igen, hiszen én léptem le.
Jól van azt hiszem ez még ráér néhány óra múlva is, most talán pihenhetek egy picit és mire újra felkelek felszívódnak a karikák a szemem alól.

Jessica szemszöge:

Csukott szememen keresztül is láttam az ablakon beszűrődő nap sugarait. Nyújtózkodtam egyet majd lustán vissza dobtam a kezeimet magam mellé. Ekkor egy tenyeret éreztem a derekamnál majd egy lágy puszit az arcomon.

Nem is tudom, mikor volt utoljára részem egy jó kis reggeli ébresztőben. Lassan kinyitottam a szemem és Zayn mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Jó reggelt kicsim!-köszönt és még közelebb mászott.
- Neked is.-mosolyogtam rá, majd hirtelen becsúsztatta nagy tenyerét a pólóm alá és a pocakomat kezdte el simizni. Én mint egy kiscica dorombolni kezdtem.
- Szeretem az ilyen reggeleket.-mondtam neki, amikor ismét puszilgatni kezdett.
- Én mindent szeretek, ami veled kapcsolatos.-válaszolt édesen, majd megcsókolt. Nem érdekelt a reggeli ronda fejem illetve, hogy még nem mostam fogat. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy ezt mind elfelejtettem. Kezét felcsúsztatta a melltartó nélküli mellemre és finoman megmarkolta. Belenyögtem a csókunkba és elkaptam a tarkóját majd egy nagy lendülettel átfordítottam magunkat. Ráültem a csípőjére és a mellkasára hajolva csókoltam meg. Még néhány percig élveztük egymás ajkait, amikor leugrottam róla és nagy mosollyal az arcomon szó nélkül elindultam a fürdőbe.
- Ez nem ér!-kiabált utánam, hiszen akkor szálltam le róla és hagytuk abba a dolgot, amikor már egyre keményebb lett neki odalent.
- Majd máskor édes.-kiabáltam vissza neki az ajtóból.

Hope már lent szorgoskodott a konyhában, amikor leértem.
- Reggelt.-köszönt oda és már rakta is a tányérra a sokadik tojásrántottát.
- Köszi. Nem lesz ez egy kicsit sok?-mutattam a többi tányérra az asztalon.
- Nem, hisz ma még Niall is velünk eszik. Csak holnap megy át a lakásába.-mondta amin meglepődtem, hiszen azt hittem már átköltözött.
- Aha.-válaszoltam mire felkapta a fejét.
- Ez még nem minden.-mosolygott rám.-Tegnap Niall randizott Sophival.
Mi van? Hirtelen a villa kiesett a kezemből, de nem csattant nagyot, így Hope nem vette észre. Az meg hogy lehet? Tudtommal, Hope még nem intézett semmit.
- Honnan tudod?-kérdezten rá.
- Harry mondta, hogy Niall elég zaklatottam jött haza az este, és csak annyit tudott meg, hogy Sophival volt.
- Aha.-mondtam ismét majd újból falatozni kezdtem.
Persze közben folyamatosan járt az agyam. Vajon a randi nem sikerült? De mi történhetett? Különben is miért van még ebben a házban? És amúgy is miért zavar ha szóba jön Sophia? Egyáltalán miért gondolok Niallre folyamatosan? Nem értem.

Mindenki - kivéve Niall - csatlakozott hozzánk és megettük a fincsi reggelit.
- Niallről semmi hír?-kérdezte Liam, miközben a mosogatóba rakta a tányérját.
- Semmi. A szobájába van és gitározgat.-válaszolt Louis, majd mint egy robot álltam fel az asztaltól.
Mindenki rám nézett nagy szemekkel, majd mint egy jó színésznő megszólaltam.
- Köszönöm a reggelit, finom volt. Most elmegyek és rendbe teszem magam.-mondtam és láttam, hogy mindenki beveszi. Persze, ízlett a reggeli nem arról volt szó hanem, hogy rendbe teszem magam. Tulajdonképpen Niallhez akarok menni, de a többiek előtt ezt nem akartam mondani.
Szobája elé érve kihallottam a gitár hangját, de nem zavart, bekopogtam.
- Most hagyj! Légyszi!-szólt ki bús hangon.
- Niall, Jess vagyok. Had jöjjek be.-kértem.
Pillanatokon belül meghallottam a trappolását és az ajtó kinyílt.
- Hát te?-kérdezte meglepetten.
- Nem jöttél le reggelizni.-mondtam hirtelen ami eszembe jutott. Igazából én sem tudom, hogy miért vagyok itt konkrétan.
- Tudom. Nincs étvágyam.-mondta majd leült az ablakba és felvette a gitárját.
- Na ne, a nagy Niall 'mindig éhes' Horannak nincs étvágya?-próbáltam poénkodni.
- Mindig éhes?-nézett rám miközben megálltam mellette, láttam a szája sarkában egy mosolyt azonban hamar eltűnt és újra az ablakon kezdett el kibámulni.

- Mi a baj Niall?-ültem le elé és komolyan ránéztem.

Sóhajtott egy nagyot majd megpendítette a gitárját. Azt hittem játszani fog rajta, de amikor meghallhattam egy csodálatos dallamot hirtelen lefogta a húrokat és csend lett.
- Minden.-válaszolt röviden majd mélyen a szemembe nézett.
- Mond el.-halványan rámosolyogtam.
Őszintén szólva próbáltam kedves lenni hozzá, viszont az a tudod, hogy valószínűleg egy másik csajról fog beszélni eléggé frusztrált és amint láttam őt is.
- Jess, miért pont veled beszélném meg?-kérdezte mire kicsit megzavarodtam.
- Mert jó barát próbálok lenni.-mondtam neki, de ő gúnyosan elmosolyodott.
- Jó barát, mi?-mondta lekezelő hangnemmel.- Inkább ne, kösz. Elég most egy elbaszott dolog is.
- Mi történt?-kérdeztem rá kicsit idegesen, hiszen itt beszél előttem olyan dologról amit nem igazán értek.

- Szerinted?-kérdezett vissza feszülten, majd letette a gitárt és felállt.- Sophia, lelépett a randiról mikor megjelentek a fotósok.-foglalta össze egy mondatba az egészet.
- Uh háát...-kezdtem volna bele azonban közbe szólt.
- Nee, inkább bele se kezdj a szokásos, jön majd másik dumába. Vagy hogy majd biztosan minden rendbe jön. Mert kibaszottul nem fog. Nem jön másik - hiszen aki nekem valójában kellene már nem elérhető - és nem lesz minden rendben. Hiszen ha lenne egy kis apró szerencsém, akkor nem baszták volna el a fotósok a randit és most lenne barátnőm. De nem?! Inkább had legyek egyedül és magányos.-adta ki magából az érzelmeket, majd szó nélkül ott hagyott és kiment a szobából. Szinte tátott szájjal bámultam magam elé és próbáltam rájönni mit érzek. Idegességet, csalódottságot és egy kis boldogságot. De vajon minek örülök? Hogy nem sikerült a randi? Nem hiszem vagy  talán mégis?-gondolkodtam el, miközben átsétáltam a szobámba.

Hope szemszöge:

Épp a nappaliban összebújvanéztük a tv-t Harryvel, amikor Niall trappolt le a lépcsőn.
- A reggelit beraktam a hűtőbe.-néztem rá kedvesen.
- Nem köszi, sétálok inkább egyet.-mondta elhadarva, majd eltűnt a házból.
Harryvel egymásra néztünk és megrándítottuk a vállunkat, majd tovább néztük a filmet. Niall hangulatingadozásait azt hiszem már egész jól megszoktam ebben az utóbbi pár hétben. Az biztos, hogy jobban mint Jess. Én betudtam ezt a felmondásnak, míg Jess mást látott bele a dolgokban. Azonban amikor megcsörrent a telefonom és Sophia nevét láttam a képernyőm én is elgondolkodtam. Lehet már nem is a banda miatt van ilyen rosszul? Tanakodás helyett inkább felvettem a telefont.
- Szia Hope!-köszönt Soph.
- Szia, mizujs?
- Öhm, nem tudod véletlenül hol van Niall? Mert nem veszi fel a telefont és muszáj lenne beszélnünk.
- Fontos?
- Igen, ami azt illeti. A tegnapi randinkról lenne szó, nem igazán jól alakult.
- Ó sajnálom. Mi történt?-kérdeztem rá, hiszen engem valóban érdekelt.
- Igazából az eleje az nagyon jó volt, sőt még ilyen jól nem éreztem magam senkivel, azonban a végén megjelentek a fotósok és elrontottak mindent.
- Jaaj szegény. Tudom milyen érzés.-mondtam együtt érzően, hiszen valóban tudom, velem is ez volt a legelején amikor Harry talákozgattam.- Sajnos ez együtt jár a hírnevükkel. Illetve Niall már nincs a bandába szóval lehet ezért vannak most rá akadva. Niallt pedig ahogy ismerem, mindent meg fog tenni, hogy távol tartsa magát a fotósoktól. De hidd el, ez elfog múlni. Már minket is alig követnek, sőt alig vagyunk benne a hírekben.
- Azt mondod meglehet szokni?
- Abszolút. Csak legyél vele türelmes. Amúgy pedig reggel kicsit feldúltam távozott. Azt mondta sétálni megy.
- Aha, nem tudod merre?
- Nem igazán de várj egy kicsit.-mondtam neki, amikor megláttam Jesst a konyhában.
- Jess! Nem tudod merre szokott menni Niall sétálni?-kérdeztem lefogva a telefont.
Jess pici gondolkodás után mondott egy parkot ahova szerinte mehetett. Én ezt tovább adtam Sophinak, aki hálásan megköszönte ezt illetve a tanácsaimat. Nekem, őszintén szólva nagyon szimpatikus a lány és örülök neki, hogy egymásra találtak. Remélem megoldják a gondjukat és összejönnek.

Niall szemszöge:

Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, elegem volt abból, hogy nekem sosem jön össze semmi. Ahhoz meg végképp nem volt kedvem, hogy azzal a lánnyal beszéljem meg a szerelmi dolgaimat akibe egykor - vagy talán még mindig - szerelmes voltam. Így hát eljöttem, egy csöndes kis parkba. Itt szoktam elbújni a rajongók és a fotósok elől. Leülök a fűbe és lenézek a városra, miközben elgondolkodom a saját problémáimon.

Szerencsére eddig nem sokan fedezték fel ezt a titkos helyemet. Egy vagy talán több óra telhetett el mióta eljöttem, nem is tudom pontosan, hiszen ilyenkor mindig kikapcsolom a telefonom. Annyira magamba fordultam, hogy nem is hallottam közeledni senkit, csak akkor kaptam észhez amikor valaki befogta a szemem. Csilingelő nevetését azonnal felismertem.

- Sophi?-kérdeztem meglepettem, majd elengedte a szemem és lehuppant mellém.
- Meglepetés!-mondta mosolyogva.
Nem tudtam koncentrálni, hiszen elvesztem a gyönyörű szemeibe. Annyira jól nézett ki, ahogyan a nap megvilágítja tökéletes arcát és ő pedig csak úgy mosolyog egyfolytában mintha kincset talált volna. Csak arra tudtam gondolni, hogy őt Isten küldte, hogy amit múltkor elrontottam most javítsam ki. És ha már kaptam egy második esélyt mindent meg akarok ragadni annak érdekében, hogy sikerüljön. Így hát szavak helyett közel hajoltam hozzá, majd egy centire az arca előtt megálltam és vártam, hogy mit reagál. Minden átfutott az agyamban, hogy ha még egyszer elutasít azt már nem fogom tudni elviselni. De nem így történt, résnyire szétnyitotta csöpp ajkát így jelezve, hogy szabad a csók. Mohón - mint aki erre várt egész életében - csókoltam meg. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, miközben egyre közelebb húztam magamhoz, míg végül az ölemben nem kötött ki...

V.fejezet 5.rész

Ne haragudjatok a késésemért, csak tegnap nagy fellépés volt, aztán a sulira is készülődni kell. De sikerült meghoznom a részt. Ebből most már tényleg kiderül, hogy pontosan hogyan is döntött Niall...

Jó olvasást, Kiki :*

Sophia szemszöge:

Egyszer csak lelassított mellettem egy fekete autó, lehúzta az ablakot, és kiszólt belőle valaki.

-Hahó, hát te hova indultál?

Majd mikor benéztem az autóba, Niallt láttam meg. Olyan jól nézett ki, hogy egyszerre elszállt minden bánatom, bár egy kis harag még volt bennem.

-Hát én haza fele igyekeztem. Azt hittem, már el sem jössz. - szálltam be közbe az autóba.

-Ne haragudj, csak útközben megálltam, szedtem neked virágot. - mosolygott, majd átnyújtott egy hatalmas csokor virágot.

-Na jó, ezt nem hiszem, hogy te szedted, de nagyon szép. Köszönöm. - pirultam el.

-Te vagy a szép. Komolyan, nagyon csinos vagy.

-Köszönöm. 

Na jó, ennél vörösebb már tuti nem lehetek…

-Indulhatunk? - kérdezte.

-Igen,de hova is megyünk?

-Voltál már a londoni vidámparkban?

-Nem, még soha. - csillant meg a szemem.

Imádom a vidámparkokat. El sem hiszem, hogy komolyan elvisz engem oda. Fura, még mindig látszott rajta a tegnapi megviseltség, de most mintha valahogy más lenne. Kivárom a megfelelő pillanatot, és rákérdeztek erre az este folyamán.

Az oda út alatt nagyon jól elvoltunk. Rengeteget nevettünk, - bár látszott Niallen, hogy nem tud igazán felszabadulni - kicsit részletesebben is bemutatkoztunk, de csak a család témáig  jutottunk el. 

Mikor megérkeztünk a vidámparkhoz, Niall keresett egy parkolóhelyet, leparkolt, majd kiszállt, odaszaladt az ajtómhoz, és kinyitotta nekem azt.

-Hölgyem. - mondta, mint egy igazi angol úriember.

-Oh, köszönöm. - pirultam el ismét.

Megvettük, pontosabban Niall megvette a belépőjegyeket.

-Na, mire szeretnél először felülni? - kérdezte.

-Mondjuk az óriáskerékre. - mutattam a hatalmas játékra, tág pupillákkal.

Sikerült rátapintania a gyenge pontomra, a játékra. Ez egy plusz pont neki. 

-Rendben, akkor menjünk. - mosolygott egyet, majd elindultunk. 

Beültünk az egyetlen szabad „kosárba”, ugyanis teltház volt, és alig voltak férőhelyek. Kicsit frusztrált ez a helyzet, mert nem szerettem volna, ha valaki észrevesz miket. Nem szeretnék holnap a címlapokon virítani. Hála az égne, úgy néz ki a nagy tömegben nem vesz észre minket senki. 

-És mesélj magadról egy kicsit Sophi. - szólalt meg Niall, mikor elindultunk.

-Hát hol is kezdjem... A londoni történetem ott kezdődik, hogy au pair-ként költöztem ide, egy családhoz, Hollisékhoz.

-Szóval szereted a gyerekeket? - kérdezte.

-Imádom őket, főleg a két Hollis kislányt.

-Ez aranyos. Ezek szerint őket hoztad magaddal a koncertre is, ugye?

-Ömm ez így nem pontos. Inkább ők hoztak magukkal engem. - mosolyodtunk el egyszerre.

-Ja igen, de meg kell köszönnöm nekik.

-Miért?

-Mert másképp nem ismertelek volna meg. - mondta. 

És most mi következik?! Igen!!! A pirulás. Komolyan mondom, ez alatt az este alatt, le fogok barnulni, ha ez így megy tovább.

Nagy csönd lett egy pillanatra. Niall teljesen magába zuhant, és csak úgy meredt a távolba. Itt a remek pillanat, hogy rákérdezzek:

 -Minden rendben?

-Ömm.. persze, minden oké, bocsi.

-Niall, ne nézz madárnak. Tudom, hogy valami nem stimmel, és azt is tudom, hogy a bandával van valami. Vagy tévedek?

-Nem, igazad van, de honnan tudod ezt mind?

-A vak is látja, pontosabban, aki észreveszi a belső érzéseiteket, a flancos kis popsztár külső mögött. 

Ismét egy mosoly.. és ekkor esett le, hogy nem éppen a legszebben fogalmaztam.

 -Jaj, bocsi, nem úgy gondoltam... - mentegetőztem.

-Semmi baj, igazad van. Az igazság az, hogy ebbe már én nem tartozok bele. - mondta.

-Ezt most nem értem, ne haragudj.

-Az a helyzet, hogy kiszálltam a bandából. Ma írtam alá a papírokat. Vége.

-Micsoda? De miért? - kerekedtek el a szemeim.

 Mindenre számítottam csak erre nem? Vajon mi lehetett az oka ennek a hatalmas döntésnek? Hisz a rajongók is oda vannak érte.

 -Hát az elég hosszú történet. - mondta.

-Ömm.. ha jól számolom, még 3 kör, plusz az egész este vissza van. Az elég idő nem?

-De igen, csakhogy én nem azért hívtalak randira, hogy a problémáimról beszélgessünk, hanem azért, hogy megismerjelek.

-Viszont ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy elmondod mi a baj, ha találkozunk.

-Igazad van...Hu, hát az egész úgy kezdődött, hogy beleszerettem Zayn barátnőjébe...

-Ő a szőke, vagy a barna hajú lány? - vágtam közbe.

-A barna, Jessica. ... és ebből lég nagy kavarodások lettek, ugyanis Jess is érez/ érzett irántam valamit, de Zaynt szereti. Én pedig az az ember vagyok, aki nem ad fel mindent csak úgy. Ez még több galibát szült. És a végén úgy döntöttem, kiszállok, így lesz könnyebb mindenkinek.

Niall szemszöge:

-Mindenkinek, vagy csak neked? – tette fel a legelgondolkodtatóbb kérdést Soph.

-Na ez az amit nem tudok, de most már mindegy is. - mondtam.

 Elég nehéz volt felidézni a múltat, de ez már tényleg a múlt. Most azzal kéne foglalkoznom, hogy a jövőm és még előtte a jelenem hogy alakul.

 Sophi nagyon tetszik nekem, nem csalódtam benne, sőt, nagyon pozitív élmény.

Véget ért a menet az óriáskeréken. Leszálltunk.

 -Mit szólnál ahhoz, ha most hagynánk a lelkizést, és inkább élveznénk, hogy itt vagyunk... egymással.

-Rendben. - mondta, majd elindultunk a többi játék felé.

-Akkor legyen valami adrenalinnal teli élmény a következő. - javasoltam.

-Benne vagyok! - nevetett.

Szinte egyszerre szúrtuk ki a „Kobrát”. Egyből szaladtunk, és már ültünk is fel.

Nagyon jól éreztük magunkat. A menet után kicsit leültünk egy padra, megvártuk, míg elmúlik a hányinger, aztán ittunk egyet, vettünk vattacukrot, és sétálgattunk.

Csak reménykedtem benne, hogy ilyen jól sül el ez a randi, egészen addig, amíg nem figyeltem fel a körülöttünk lapuló fotósokra.

-Ezt nem hiszem el. - ragadtam meg Sophi kezét, és berántottam a fotófülkébe.

-Jesszus mi történt? - kérdezte rémülten.

-A hülye paprazzók megtaláltak minket. - mondtam, miközben ő mindössze két centire volt tőlem. Csak bámultam gyönyörű szemeibe.

Nem hezitáltam tovább, egyre közelítettem, hogy megcsókoljam. Annyira kívántam szája ízét. Zihálásán éreztem a vattacukor illatát, amit nemrég fogyasztott. Azonban már csak egy hajszál hiányzott, amikor elkapta fejét, és kirontott a fülkéből.

-Ne haragudj, de nekem most mennem kell. - mondta.

Szinte ki sem tette a lábát a függöny mögül, a vakuk már nekiálltak villogni, és kattogni. Nem volt más választásom, utána rohantam, majd a dzsekimmel, ahogy csak tudtam takartam magunkat a fotósok elől.

Nem hiszem el, hogy ezeknek a majmoknak mindig el kell rontaniuk mindent.

Szaladtunk a kocsihoz, de Soph nem szállt be.

-Gyere! Hazaviszlek! - mondtam neki.

-Köszi, inkább fogok egy taxit. Ne haragudj, de pont ettől féltem. Nekem nem való ez az élet. Te egy sztár vagy, még ha ki is léptél a bandából. Körülötted mindig ott lesz a felhajtás, és én ezt nem tudom elviselni. Én egy egyszerű lány vagyok. Ne haragudj. Köszönöm az estét, és nagyon jól éreztem magam, egészen eddig a pontig.

-De Sophi... - döbbentem meg.

Sophia szemszöge:

Fogtam egy taxit, és már ott sem voltam. Vissza nézve az ablakból Niall még mindig ott ült az autóba. Szegény nem kapott szikrát. Istenem mekkora szerencsétlen vagyok.

De pont ettől féltem. Én nem akarom, hogy rólam szóljanak a hírek. Inkább maradok a magam kis egyszerű világában. Túl sokat dolgoztam a mostani életemért, hogy ezt csak úgy feladjam egy szerelem miatt. És ki tudja meddig tartana ez a fellángolás. 

Szegény szóhoz sem jutott. Most szállt ki a bandából, és még ez is a nyakába lett zúdítva. De nem tehettem mást...

A taxival túl hamar értem volna haza, így félúton megkértem, hogy rakjon ki. Inkább sétáltam innen. Ki kellett szellőztetnem a fejemet. Csak pörögtek a filmkockák az agyamban... 

Lehet, hogy elrontottam mindent?