V.fejezet 14.rész

~ Sziasztok :) legújabb részünk is megérkezett, nagyon köszönjük a komikat/tetszikeket és a feliratkozókat . ^^ Sajnos mi sem húzhatjuk végtelenségig ezt a blogot és megértem, hogy van akinek a "régi" dolgok jobban tetszettek, de őket csak arra kérném, hogy most már tartsanak ki velünk a végéig. Nagyon jó lenne, ha olyan örömmel és barátsággal búcsúznánk el, amilyennel kezdtük. Persze vissza van még 6 rész (plusz-mínusz egy néhány) de szeretném, hogy ez a majd nem egy év, sőt ha így folytatjuk akkor meg lesz az egy év (11.29), nagyon jól telne és nem csalódnátok bennünk. Köszönjük, hogy vagytok. Jó olvasást. x

Niall szemszöge:

Az remek, nem csak Sophi, de Jess is lerázott. Kellett ez nekem? Komolyan, most mihez kezdjek. Tök boldogan haza jövök és elmondtam életem egyik legnehezebb de legboldogabb döntését erre mit kapok, lebaszást. Tudom, hogy mit érez .. látom az arcán, hogy utálja, hogy vissza léptem. Ráadásul olyanokat, képzel bele, hogy Jess hiányzott és nem a banda. Chh .. biztos. Főleg, hogy Jess sem hajlandó velem beszélni.

- De baszki..-csaptam rá hirtelen a kormányra.
Igaza van Sophinak, megint rögtön Jesshez fordultam segítségért. Szánalmas vagyok. Abba kell ezt hagynom, és ki kell zárnom most már Jesst az életemből.
Huuh.. akkor kezdjük azzal, hogy elmegyek a srácokhoz, elmondom neki a hírt, aztán Sophit felhívom és kérek tőle egy randit .. mondjuk, ahol megbeszélhetjük normálisan ezt a dolgot. Meg majd virágot is veszek neki, annak tuti örülni fog. Na de először rendezzük le a többieket.-beszéltem meg magammal a haditervet.

- Niall, mi szél hozott?-nyitotta ki Liam az ajtót.
- Nem a szél, hanem az autó.-poénkodtam, majd gyorsan lepacsiztunk és beengedett a nappaliba, ahol a Harry és Lou verekedett.
- Add ide a távirányítót Louis!-kiáltott Harry, majd rávetette magát.
- Nem adom! Enyém!-dugta a háta mögé.
- Srácok!-kiabált Liam, majd mindketten ide néztek.
- Hey Niall!-mondta Louis, mire Hazza kirántotta kezéből a távirányított és ujjongani kezdett.- Ez nem ér! Niall elterelte a figyelmem!-duzzogott Lou.
- Persze, fogd csak rám.-mentem felé, majd őt is megöleltem.- Amúgy sem fogunk most tévézni, bejelentésem van.-kezdtem bele mire Harry lekapcsolta a tv-t.
- Nem várjuk meg Zaynneket?-kérdezte Liam.
- Hívd fel őket és mond, hogy jöjjenek gyorsan.-válaszoltam, majd lehuppantam az egyik fotelra.
- És milyen bejelentés?-kíváncsiskodott Lou.
- Majd megtudod.-dugtam ki rá a nyelvem mire nekem ugrott.
- Hagyjátok már abba! Ma mindenki megörült?!-kiabált Liam és szétválasztott minket.- 5 perc és haza érnek, szóval addig maradjatok nyugton.

- Ez akkor most azt jelenti, hogy újra 5 tagú a banda?-ujjongott Louis.
- Igen. Vagyis amint meghozza Simon a papírokat és aláírom, megint egy csapat leszünk.
- Na végre már!-állt fel Zayn, majd kellemesen hátba veregetett.
- Tényleg örültök nekem?-néztem rá meglepetten.
- Persze butus, mi mindig vártunk vissza.-állt fel Hazza és megölelt szorosan.
- Én meg azt hittem, hogy nélkülem jobban ellesztek.-mondtam halkan.
- Ez nem igaz!-mondta Liam és Louval egyszerre felálltak, majd körénk jöttek és egy nagy csoportos ölelést kaptam.
- Akkor együtt a banda?-kérdezte Louis.
- Igen!-válaszoltuk kórusba, majd elröhögtük magunkat.
Kicsit a srácoktól elvonatkoztatva észre vettem Jesst a kanapé sarkába, aki néha ránk mosolyog majd elbambul. Kikerülve az őrjöngő srácokat lehuppantam mellé.
- Azért remélem egy picit te is örülsz.-cukkoltam.
- Persze.-mondta mosolyogva, majd felállt és elindult, de előtte vissza nézve így szólt: - De többet olyan sms-t ne! Bármiről van szó megtudod oldani egyedül is.-és elindult Zaynhez majd lágyan megcsókolta. Tudom, hogy meg kéne ezt szoknom de muszáj volt elfordítanom a fejem. Közben arra gondoltam, hogy Jess most nyíltan tisztázta velem, hogy Zaynt választotta és hagyjam őt békén. Hát oké, ha ezt akarja! Nekem most végre újra itt vannak a srácok és egy engesztelésre váró barátnő is vár rám. Szóval elleszek nélküle is.

Sophia szemszöge:

Beleegyeztem, hogy jöjjön értem olyan hatra majd menjünk haza és beszéljük meg ezt a dolgot. De ő ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen vacsorázni. Így egy elegáns fehér fölsőt, egy fekete nadrágot és egy hozzá illő magassarkút felvéve vártam rá. Időközben a lányok is bejöttek a szobámba és kérdezgetni kezdtek.
- Sophiii, ugye Niall bácsi miatt voltál ideges ma?
- Először is nem Niall bácsi, Liza, hanem Niall. Másrészt igen miatta. Kicsit összevesztünk délelőtt.
- De ugye nem haragszol már rá?-kérdezte Nicole.
- Nem tudom, ez bonyolult. Még én sem tudom, hogy mit érzek pontosan.-mondtam halkan ezt inkább magamnak.
- Csöngettek! Nyitom!-ugrottak fel a lányok és már rohantak is az ajtóhoz.
Mire én leértem, Niall már az előszobában várt egy hatalmas vörös rózsacsokorral a kezében.
- Ezt neked .. hoztam!-nyújtott át és látszott rajta, hogy zavarban van.
- De édes!-kiáltott fel Liza majd Niall felé fordult.- Niall bácsi, ugye nem fogtok megint veszekedni Sophival?
- Liza!-szóltam rá, mikor a vázába helyeztem a csokrot.
- Mi neem ..-kezdett volna bele Niall, azonban mellé léptem és megszólaltam:
- Jóéjt lányok!- és karon ragadva húztam ki az udvarra, mielőtt a lányok nagyon bele kezdenének.
- Tudják?-kérdezte zavartan Niall.
- Rájöttek, mikor idegesen jöttem át hozzájuk.-mondtam lazán, majd Niall finoman megrántott így megálltunk.
- Sajnálom.-mondta és lesütötte a szemét.
Nem tudtam mit mondjak erre. Miért kér bocsánatot, mert vissza lépet? Vagy mert veszekedtünk? Ááá mindegy. Mellé léptem és adtam egy puszit az arcára, erre édes mosollyal felnézett rám és tudtam, hogy most minden oké.
- Éhes vagyok.-mondtam viccesen és az eddigi kellemetlen hangulat eltűnt.
- Akkor siessünk!-válaszolt vidáman, majd autójához vezetve kinyitotta az ajtót.

- Ne egyszerre!-szóltam Niallre, amikor az összes halrudacskát megfogta.
- De így fincsi!-mondta két falat között.
Ismét nevettem egy igazán nagyot. Ezen az estén már vagy századjára. Furcsán jól érzem magam, talán azért mert még nem beszéltünk a 'kis' problémánkról.
- Te nem eszel?-kérdezett rá, amikor a gondolataiba mélyedve csak piszkáltam az ételt.
- De, csak eszembe jutott a reggel..-kezdtem rá térni.
- Ó..-ennyit mondott, majd ő is abba hagyta az evést.- Figyelj...-tudtam, hogy ez hosszúnak ígérkezik, ezért félbeszakítottam.
- Várj, előbb had én mondjam el. Mert a végén úgy is az lenne, hogy nekem mi a bajom ezzel. Szóval, tudod .. örültem, neki végre normálisan élhetünk, normális barátom illetve kapcsolatom lehet. Nem olyan celebpáros féle. Erre vissza mész a bandába és újra az összes újságban te leszel vagyis mi leszünk majd... Szóval nekem már a kapcsolatunk legelején is ezzel voltak gondjaim, aztán kiléptél és azt hittem megoldottak, de most ismét visszatértek. Úgyhogy sajnálom, de kicsit tartok ettől.

Értem.-ezt az egy szót hallottam Nialltől, azóta mióta eljöttünk az étteremből. Én nem mertem rákérdezni az úton, hátha elkezd magától beszélni. Viszont amikor, már a szobájában sem mondott semmit akkor megszólaltam:
- Hozzám fogsz ma még szólni? Vagy mennyek el?-indultam az ajtó felé, azonban rám nézett kiismerhetetlen tekintettel és megszólalt:
- Maradj!

Hope szemszöge:

Mikor haza érkeztem, ez a látvány fogadott a szobában; egy meztelen Harry. Egyből halkan kuncogni kezdtem, mire ő azonnal megfordult.
- Szia!-mosolygott rám, majd közelebb lépet.
- Hát te?-kérdeztem zavartan, és próbáltam nem a lényegre nézni.
- Zuhanyoztam, aztán téged vártalak.
- Hmm.-fogtam meg az állam és végig néztem rajta.
Ő rögtön kapcsolt és közelebb lépve érzékien csókolt meg. Kezeim a nyaka köré fontam, de ő azonnal elvette onnan és a csupasz fenekére rakta. Egyből rámarkoltam, mire elégedetten felmordult. Ezzel a kis közjátékkal teljesen elfeledkeztem az eredeti problémámról és hagytam, hogy levetkőztessen, majd meztelenül az ágyra dobjon.
- Hééé, finoman!-szóltam rá, mire ő jobban elmosolyodott és így szólt:
- Azt hittem durván is szereted.-majd beharapta az alsó ajkát és fölém mászott. Kezét lassan felvezette a mellemen, amik mostanra már megkeményedtek és elég érzékennyé váltak. Furcsán érzékennyé, hisz eddig szerették amikor Harry eljátszadozott velük, azonban most szólnom kellett, hogy hagyja abba, ugyanis fájtak.
- Talán akkor ez tetszeni fog.-súgta a nyakamba, majd az ujjait a hasamon keresztül végighúzta, és lassan belém vezette. Ez elviselhető volt, sőt egyre jobban tetszett.
- Gyorsabban..-lihegtem és megszorítottam a felkarját.
- Amit csak akarsz.-csókolt a fülem mögé, majd gyorsítani kezdett. Éreztem, azt a bizonyos lüktetést, azonban a hasamban nem az orgazmus görcsös érzése épült, hanem valami egészen más. Fájdalmasan más.
- Ááááá, állj!-kiáltottam fel, majd összehúztam magam.
- Mi a baj?-kérdezte Harry megijedve.
- A hasam .. -húztam fel a lábam, majd átkaroltam a kezemmel.- Hihetetlenül görcsöl.
- Várj, keresek gyógyszert.-kelt ki az ágyból azonnal, majd egy boxert felhúzva ment le a konyhába.
Nehezen feltápászkodtam és kivánszorogtam a fürdőszobába. Tükör elé állva láttam, hogy teljesen sápadt vagyok. Egy kis vizet engedtem a tenyerembe és lehajolva meg akartam mosni az arcom. Azonban hirtelen szédülni kezdtem, majd tehetetlenül rogytam össze a hideg csempén.

V.fejezet 13.rész

Meghoztam a legújabb részt!
Ismét csak a szokásosat tudom mondani: köszönjük a türelmet és a kommenteket!
Jó olvasást, Kiki :*

Hope szemszöge:

Miután elmúlt a hasfájásom, kicsit összeszedtem magamat, felöltöztem, és lementem a konyhába azzal a céllal, hogy írok egy üzenetet Harrynek: ''Boltba mentem! xo''.
Ám még mielőtt találtam volna üres cetlit a konyhában, Harry hazaért.
-Szia kicsim. Hát te?-adott egy puszit a homlokomra.
Ahogy közelebb lépett, éreztem ahogy teste vibrál a fáradtságtól.
-Épp boltba készülök.-mondtam, majd fogtam a pénztárcámat és a táskámat.
-Elviszlek kocsival.-mondta.
-Nem! Vagyis.. -tűrtem a fülem mögé a hajamat- köszi édes, de nem kell. Te csak menj fürödj le. Kicsit sétálok.
-Rendben, ahogy akarod.-kacsintott, majd felszaladt az emeletre. Direkt nem mondtam Harrynek, hogy jöjjön velem. Nem szeretném, hogy tudjon erről az egészről... még nem.
Így hát fogtam magam, és elindultam. Út közben -időhúzásként- bementem még egy-két shop-ba.
Már kb. két órája bolyongtam ide-oda... Ennyi, nem húzhatom tovább az időt. Elindultam a konkrét cél felé, a gyógyszertárba.
Már csak két lépés volt az ajtóig, de amint a kilincshez akartam nyúlni, lefagytam. Egyszerűen nem ment.. nem tudtam megtenni. Talán a félelem vezérelt, sőt biztos.
Csak álltam ott, és vártam. Magam sem tudom mire, talán a bátorságot vártam... de nem jött.
Harry SMS-e zökkentett ki a töprengésből: " Merre vagy kicsim? Hiányzol! :* ''
Úgy döntöttem, hogy kicsit még várok. Hátha megjön, biztos nincs semmi baj. Huh, jól van Hope, csak ne gondolj rosszra.
Hát fogtam magam, és elindultam hazafele. Nem tudom, hogy jó döntés volt-e, hogy nem vettem meg a tesztet. Bár így is úgy is izgulok. Igy, hogy most nem tudok semmit, azon izgulok mi van ha...
Amúgy pedig ha pozitív lenne, azon izgulnék, hogyan mondjam meg Harrynek, vagy egyáltalán megtartanánk? Harrynek biztos nincs szüksége egy gyerekre, legalább is még nincs...
Istenem... a legrosszabb helyzet, amibe nő kerülhet valaha.

Sophia szemszöge:

Niall ért haza.- néztem ki a konyhaablakból.
Gyorsan összedobtam egy kis ebédet, mire haza jön, gondoltam éhes lesz.
-Szia!- jött be.
-Szia, remélem már éhes vagy!- kiabáltam neki, de nem jött válasz.
-Niall!- szóltam neki ismét, ám a következő pillanatban arra ijedtem fel, hogy valaki hirtelen megragad a csípőmnél fogva, és az kiabálja:
-Persze, hogy éhes vagyok!
-Niall, te nem vagy normális, a szívbajt hozod rám.- mondtam.
Egy fülig érő mosoly volt az arcára festve, ami furcsa módon, nem akart lekopni.
-Mi az? Mi ez a nagy öröm?- kérdeztem, mert valahogy nem számítottam erre a nagy boldogságra, hisz most írta alá a szerződésbontást.
-Azt hittem, már meg sem kérdezed.- mondta, miközben leült az asztalhoz.
Én kiraktam a tányérokat, odavittem az asztalra az ebédet, miközben értetlenül néztem, most már tényleg nem értem.
-Az a helyzet,- várta meg, míg én is leülök -mégsem lépek ki a bandából. Nem írtam alá a papírokat.
Szóhoz sem jutottam.
-Hogy? De hogyhogy? Mármint.. mi? Niall ezt most nem értem. Miért változtattad meg a döntésedet?
-Tudom, hogy ez egy kicsit fura, de most, hogy téged megtaláltalak, így már biztonság érzetem van, megnyugodott a lelkem, erre vágytam. Azonban rá kellett jönnöm, hogy így is hiányzik valami az életemből, és ez a banda.
Egy szó sem jött ki a torkomon, csak pislogtam vele szembe.
-De mi a baj? Nem örülsz.
-Niall, komolyan nem tudom, hogy most mit gondoljak.
-De miért kicsim? Mi itt a gond?
-Hogy mi itt a gond? Az, hogy ezek szerint én nem vagyok neked elég a boldogsághoz. Tehát én nem tudlak maximálisan felvidítani? Tehát én csak arra kellettem, hogy rágyere, neked mégis a banda a fontosabb?
-Nem, Soph! Félreértettél valamit. Én nem azt mondtam, hogy a banda a fontosabb, hanem azt, hogy rájöttem, a banda is fontos, és nem tudnám ott hagyni.
Lehet, hogy csak én fújtam fel ezt a dolgot? Nem tudom, de ezek a szavak nagyon rosszul estek: " biztonságban érzem magam...rá kellett jönnöm, hogy így is hiányzik valami..."
Mi az, hogy biztonságban érzi magát?! Most, hogy van valaki, most, hogy már lefeküdtünk, biztos a dolog, és most már mehet vissza a bandához?
Nem hiszem el, hogy ezt mondta.
-A banda hiányzik, vagy Jess?- nyögtem  ki, talán kicsit bunkó stílusban, majd felálltam azt asztaltól, és távoztam.
-Soph! Hogy mondhatsz ilyet? Gyere vissza, most hová mész? Beszéljük ezt meg!
-Dolgoznom kell!-kiabáltam vissza, és már ott sem voltam.
Nem tudom, hogy fog menni ma a munka. Félek, hogy a lányokon fogom levezetni a feszültséget.

Jessica szemszöge:

Délután, Zayn a TV előtt ült, én pedig az ebéd után mosogattam. Mikor végeztem, én is csatlakoztam hozzá.
Ölébe hajtva a fejemet, összekuporodva próbáltam hagyni, hogy kényeztessen. Lassan el kezdte pödörni a hajamat, amitől teljesen kirázott a hideg.
-Figyel csak!- szólalt meg.
-Igen?- pillantottam fel rá.
-Olyan régen voltunk már kint kettesben. Nem megyünk el császkálni egy kicsit?
-Tetszik az ötlet.- csücsörítettem neki, mire válaszolt egy csókot kaptam.
-Akkor öltözzünk.-mondta, majd felkapott az ölébe, és felcipelt az emeltre.
Felöltöztünk, bár nem túl gyorsan, mert néha eltereltük egymás figyelmét a csupasz testrészeinkkel.
Végül sikerült alkalomhoz illően felöltöznünk:

-És hová megyünk pontosan?- kérdeztem az ötletadót.
-Nem tudom.- mosolygott, majd megragadta a kezemet, és elindultunk.
Először a plázában kötöttünk ki, aztán betértünk egy kávéházba.
-Bocsi, ki kell mennem a mosdóba.- szólaltam meg, mikor megéreztem, hogy rezeg a telefonom.
Siettem, valamiért rossz előérzetem volt. Amin ránéztem a képernyőre, görcsbe rándult a gyomrom:
" Jessy, muszáj segítened... senki mással nem tudnám most ezt megbeszélni. Niall "
Ezt nem hiszem el. Most mit írjak neki? Megígértem neki, hogy barátja leszek, de Zaynnek is megígértem, hogy vele leszek. Jó ez nem lenne megcsalás, de akkor is, végre együtt lehetünk.... mit érezne, ha itt hagynám pont Niall miatt?! Nem.
" Ne haragudj, de most elfoglalt vagyok... "
Nem tudtam más megoldást. Zaynt biztosan nem fogom itt hagyni. Nem. Ott vannak a fiúk, velük is megtudja beszélni, biztos vagyok benne... De vajon mi lehet a baj?
Próbáltam nyugtatni magam, de az biztos, hogy az este már nem lesz olyan jó, mint amilyennek indult.

V.fejezet 12.rész

Harry szemszöge:

Megint korán ébredtem. Mostanában egyre többször van ez így. Korán fekszem és korán kelek. Régen volt szokásom ez, amikor koncertekre jártunk de most hogy semmi dolgom nincsen nem értem.
Jaaj a jó öreg koncertezés, kicsit hiányzik az egész. Sőt nem csak kicsit. Viszont most, hogy már Niall nincs velünk, nem sok kedvünk maradt a koncertezésre, vagy akár egy újabb turnéra. Nem azt mondom, hogy nem lenne jó egy nagyot bulizni csomó Directionerrel, hanem hogy Niall nélkül nem lenne az igazi.
Végre kikeltem az ágyból és lementem a konyhába inni egy bögre kávét. Arra a döntésre jutottam, ha már ilyen szépen süt a nap elmegyek futni. Mostanában így is ritkán jut idő arra, hogy egyedül legyek és kitisztítsam a fejem vagy akár a jövőmön gondolkodjak esetleg. Elfutottam a közeli parkba majd egy leágazóson mentem végig és egy erdős rész mellett futottam el. Persze összetalálkoztam néhány kedves rajongóval, akik rávettek arra, hogy pózoljak. Elkezdtek kérdésekkel bombázni, amikre megmondom őszintén még én sem tudtam válaszolni: "mikor lesz a következő koncert?" "Niall soha többet nem fog énekelni?" "mikor láthatunk együtt a barátnőddel?".
Egyik sem olyan dolog amiről naponta beszélgetünk. Niallel már jó rég óta nem beszéltünk komoly témáról csak ilyen alap dolgokról szoktunk ha összefutunk. Koncertezésről hallani nem hallottunk semmit a managementől, szóval nem hiszem, hogy lesz. Ha csak mi nem kérvényezzük. De nem hiszem, hogy van kedve a srácoknak egy 4 tagos koncerthez. És egy elég magánéleti kérdés Hoperól, nem beszéltünk még arról, hogy kéne egy kicsit együtt mutatkozni vagy ilyesmi. Persze, néha elmegyünk ide oda együtt, de a sztárvilágban illetve a médiában nem nagyon szereplünk közösen. Majd rákérdezek, hogy mennyire szeretné belevonni a médiát az életünkbe. Viszont most már ideje volt haza mennem, mert még a végén eltévedtem volna.

Hope szemszöge:

Reggel egyedül ébredtem a nagy ágyban. Körbe néztem és észre vettem egy cetlit a mellette lévő párnán.
" Elmentem futni. Nem sokára jövök. Csók. " Így előkerestem Harry egyik kedvenc felsőjét és magamra kapva mentem le a konyhába kakaót inni. Még Jessék is mélyen aludtak, amikor a konyhában görcsölni kezdett a hasam. Leraktam a csészét és berohantam a fürdőbe, arra gondolva, hogy biztos megjött. De nem az volt, így egy meleg vizes palackkal visszaültem az ágyba és összegömbölyödve vártam, hogy elmúljon. Lehet picit visszaaludtam, ugyanis fél 10-kor a telefonom rezegni kezdett. Sms jött Harrytől: "Jó reggelt kicsim! 10 perc és hazaérek. x" Erre csak elmosolyodtam és kiléptem belőle, azonban amikor megláttam a mai dátumot egy kisebb sokk ért. Már lassan két hónapja nem jött meg?!! Hogy lehetek ekkora hülye, hogy elfelejtettem?! Nem szoktam felírni, ugyanis előtte lévő nap mindig fáj a fejem és azt tudom, hogy körülbelül hány nap múlva kell megjönnie. Istenem, annyi minden történt ez a két hónap alatt, hogy egy pillanatra se jutott eszembe ez a fontos dolog. De ugye nem az miatt nem jött meg, hogy esetleg .. één .. öhm terhes lennék?! Ilyen nem történhet meg, ugye? Mindig védekeztünk, vagy legalábbis azt hiszem. Tuti, hogy nem került oda csak úgy. Én nem lehetek terhes. Nem nem és nem. Jézusom, ha ez Harry megtudná! Semmikép nem mondom el neki addig, amíg nem vagyok benne biztos. Azt hiszem ma meglátogatom a gyógyszertárat.

Niall szemszöge:

Lassan mennem kellene Simonhoz, de valahogy nem akarok elindulni. Furcsa érzésem volt már tegnap este óta. De miután felkeltem ismét rám tört az egész hiányérzet. Vagy nem is tudom, minek nevezzem. Tudom, hogy már nem vagyok benne a bandában, viszont ez az egy aláírás választ el attól, hogy visszavonhatatlan legyen a kilépés. Félek, mi van ha rosszul döntök?! Most hogy Sophia mellettem van. Most, hogy van egy barátnő mellettem, már nem érzem azt, ami miatt ki akartam lépni a bandából. De nem tudom mi tévő legyek. Nem akarom, hogy hülyének nézzen a főnökség. Vagy egyáltalán a srácok vissza akarnának fogadni?! Lehet inkább nélkülem koncerteznének. Nem tudom, félek meghozni ezt a döntést úgy, hogy már nem érzem igaznak.
- Drágám, lassan indulnod kéne!-simított végig a hátamon Soph.
- Igen tudom.-sóhajtottam.- Megyek már.-nyomtam egy csókot az arcára és fogtam a kocsikulcsokat majd elindultam a város másik oldalára.

Simon már bent a várt az irodában, nagy meglepetésemre egyedül volt.
- Üdv Simon.-fogtunk kezet.
- Szerbusz Niall! Hogy vagy?
- Furán.-válaszoltam őszintén, majd helyet foglaltam mellette a kanapén.
Egyből rápillantottam a szerződésre, ami a dohányzó asztalon hevert egy toll kíséretében.
- A szerződés miatt?-esett le neki egyből.
- Igen, azt hiszem.-mondtam, és egy kicsit elszégyellve magam lehajtottam a fejem.
- Mi a baj? Meggondoltad magad?-tette fel azt a kérdést, amit magamtól sem mertem megkérdezni.
- Öhm ... igazából nem érzem már azt az érzést, ami miatt kiakartam lépni.
- Vagyis?
- Vagyis mióta van Sophi, minden jobb lett és boldog vagyok. Érted ugye?-bólogatott mire folytattam.- Talán ez a kis szünet kellett ahhoz, hogy megtaláljam az utam, és talán ha még lehetséges, akkor újult erővel térjek vissza és folytassam a munkám.
- Értem.-mosolygott nagyon.- Akkor majd hívlak.-mondta és felállt.
- Tessék?-bámultam rá hihetetlenül.
- Niall, még épp időben gondoltad meg magad. Igaz ez már nagyon a végső eset volt, de még időben. Úgyhogy elintézem a többiekkel -gondolt itt a managementre- és hívlak ha megjönnek az új szerződések.-nyújtotta a kezét.
- Uhh, nem is tudom mit mondjak. Köszönöm.-álltam fel és elé sétáltam.
- Szívesen. Tudom, hogy ez most egy hirtelen döntés volt számodra, de hidd el nagyon jól döntöttél. A fiúkkal, a bandában lesz teljes az életed.
Erre az igaz és őszinte mondatára kezét kikerülve öleltem meg szorosan. Láttam rajta, hogy váratlanul érte, de azonnal visszaölelt.
- Köszi még egyszer. Várom a hívásod.-kiáltottam neki már az ajtóból és futásnak eredtem. Annyira boldog voltam. Tényleg ez volt az én gondom. Hiányzott a régi életem, és most, hogy lelkileg rendben vagyok vissza vágytam a bandába. Gyorsan a kocsiba pattanva indultam el Sophiért, hogy aztán elújságoljuk a nagy hírt a többieknek. Nagy levegőt vettem és arra koncentráltam, hogy hogyan fogom előadni az egészet. Nagyon féltem, hogy nem akarnak majd visszafogadni. Esetleg Zayn kiakad, vagy a többieknek nem fog tetszeni, hogy megváltoztattam a döntésem. De el sem tudtam volna képzelni, hogy nem ő velük lesz a gond...

~ Nagyon köszönünk mindent. Remélem ez már többeknek tetszett. Sajnáljuk ha csalódást okoztunk, de mostanában nincs időnk/erőnk/ihletünk. Azért igyekszünk. x

V.fejezet 11.rész (+18)

~ Sziasztok ! :) Végre visszatértünk, nagyon köszönjük a türelmeteket. :* Ezt a részt ismét közösen írtuk, reméljük tetszik. Jó olvasást. x

Sophia szemszöge:

-Soph, lenne egy kérdésem.-próbált meg megszólalni ajkaimtól.
-Igen?-ziháltam.
-Akarod?
Ekkor egy pillanatra mindketten elhallgattunk.
-Niall... tudom, hogy nem fogom megbánni. Akarom.-mondtam.
Egészen biztos voltam benne, hogy jól döntök. Talán még semmiben nem voltam ennyire biztos...
Leszálltam a derekáról és kitoltam a fürdőszobából. Ő ekkor hevesen csókolni kezdett és neki döntött a falnak.

Szinte ugyan ott tartottunk mint az előbb, csak pár méterrel arrébb. Most én nyúltam a pólója alá és simogatni kezdtem a hátát. Amikor azonban az alsó ajkamba harapott végig húztam a körmöm rajta.
- Aaahw.-mordult fel férfiasan.
Én csak szemtelenül vigyorogtam, majd egy határozott mozdulattal levettem róla a pólót. Egyből neki feszültem, hogy érezze a kemény melleimet a mellkasán. Számról vándorolni kezdtek a nedves ajkai; nyakamat körbe járva fedezte fel az érzékeny pontjaimat. Picit eltoltam magamtól és az ágy felé indultam el kecsesen, vissza pillantva láttam a szemeiben a vágyat és egy hatalmas mosolyt az arcán. Háttal az ágynak álltam és lassan kigombolni kezdtem a nadrágomat. Lenézve húztam le a cipzárt, amikor azonban a látókörömbe két meztelen lábfej jelent meg. Egyre mélyebben vettem a levegőt, amikor a két kezét az enyémre rakta és így szólt:
- Hagyd, majd én!
Eltudtam volna olvadni az erotikus hangszínétől. Lehunyva a szemem hagytam, hogy letolja a bokámig, majd gyorsan kiléptem belőle. Még kaptam egy édes puszit az orromra majd a vállamnál fogva lenyomott az ágyra. Nagy szemekkel néztem végig, amint ő is leveszi a nadrágját. Fekete boxerja tökéletesen állt a csípőjén és a fölötte lévő v-vonal még jobban felcsigázott.
- Gyere ide!-hívtam, mert már alig bírtam magammal.
- A kis türelmetlen.-mászott fölém, majd a mellkasomtól kezdett el csókolgatni lefelé.
Mikor ismét a mellemmel játszott hátrafeszítettem a fejem és lehunyva a szemem élveztem a kínzását. Aztán lassan elindult lefelé; köldökömet körbe puszilgatta majd a fehér csipkés tangára adott egy puszit. Itt megugrottam egy kicsit a hirtelen érintésére. Annyira jó volt. Csípőmet felfelé nyomva akartam még többet. Két ujját beakasztotta a bugyim két oldalára, majd gyorsan lehúzta rólam és elhajította. Kicsit arrébb csúszva az ágyon húztam feljebb a lábam és nyitottam szét neki.
- Hmm, már mennyire kívánsz.-mondta, amikor ujjaival végig simított a szeméremdombom között és megérezte a nedvességem. Váratlan pillanatban belém csúsztatta középső ujját, egyáltalán nem fájt, sőt egyből a kellemes bizsergető érzést éreztem. Látta rajtam, hogy eltudok viselni még többet, ezért rögtön a mutatóujját is felhelyezte. Ekkor a hátam ívbe feszült és felnyögtem. Olyan jó érzés volt. Lassan felvéve egy ütemet pumpálni kezdett. Bennem egyre jobban épült valami. Ő is észrevehette egyre hangosabb nyögéseimből, ezért rásegített a puha ajkaival. Először puszilgatni kezdett ott lent, majd forró nyelvével megnyalta párszor a csiklómat, és ez juttatott a csúcsra.
- AAAAH!!-kiáltottam fel majd az ívbe görbült hátam visszazuhant az ágyra.
- Úristen, ez mennyire erotikus volt.-állapította meg Niall, majd egy érzéki csókot váltottunk.
Összeszedtem magam ugyanis rajtam volt a sor. Vállánál fogva átfordítottam és ráültem a csípőjére. Picit kínozni akartam, ezért boxerén keresztül lovagolni kezdtem rajta. Éreztem a férfiasságát, hogy szinte már felakar robbanni alattam, ezért lelassítottam. Előrehajoltam és a hajába túrva csókoltam meg édesen.

Végig futtatva nyelvem mellkasán majd leérkeztem a csípőjéig. Nem hagyhattam ki v-vonalának feltérképezését sem. Így gyengéden végig harapdáltam azt. Annyira belejöttem ebbe, hogy a boxerét is a fogammal húztam le. Merevedése azonnal "előugrott" és így már a kezem segítségével kellett levennem róla az anyagot.
Férfiasságára szorosan rámarkoltam majd megcsókoltam a tetejét.
- Jesszusom!-hallottam meg a hangját, majd felnézve láttam, hogy alkarjára támaszkodva figyel.
Egy puszit küldtem neki, majd játszadozni kezdtem. Kezemet lassan mozgatni keztdem körülötte, majd minden egyes mozdulatnál megcsókoltam a makkját. Nem kellett sokat várnom, hátra vágódott az ágyon, és mély sóhajai felszínre törtek. Tudtam, hogy itt az én időm, bekapva az egészet kezdtem el az élvezet felé vinni.
- Nee várj!-szólalt meg hirtelen, amire én azonnal abbahagytam.- Benned szeretnék elmenni.-kérlelt édesen, erre én csak mosolyogni tudtam és felmásztam mellé. Most ő került felülre és lábaim közé fészkelte magát. Tudta, hogy szedek gyógyszert ezért gondolkodás nélkül belém hatolt. Nedvességemnek köszönhetően egyáltalán nem fájt, így csípőmet felé lökve ösztönöztem a mozgásra. Combom alá markolva húzott közelebb, majd a fejem mellett megtámaszkodva kezdett el gyors ütemben mozogni.
- Ahh .. Niall! Ez az!-mondtam nyögések közepette, mire ő csak elmosolyodott és megcsókolt. Tudtam, hogy már nagyon kevés kell nekem, ezért lábaimat felemelve kulcsoltam a dereka köré.
- Uuuuh!-nyögött most fel ő, hiszen így még mélyebbre tudott jutni.
Még néhány kemény tolás után, elérte a g-pontomat és eszméletlenül nagyot élveztem.

Pillanatokon belül ő is követett engem és rám rogyva morogta a nevemet. Mikor lecsillapodott az orgazmusunk, mindketten kinyitottuk a szemünket és csak egymásra bámultunk csodálattal.
- Annyira tökéletes volt.-törte meg a csendet és egy édes puszit nyomott a számra.
- Igen.-mondtam én is, mire gyorsan kihúzta magát belőlem és mellém dőlt.- Te voltál a legjobb.-fordultam felé mosolyogva majd hozzábújtam.
- Azt hiszem, most már ideje lenne fürdeni.-szólalt meg pár perc után, és felkapva cipelt be a fürdőszobába.

Niall szemszöge:

Fantasztikus volt ez az egész élmény Sophival. Pont így képzeltem el vele. Nagyon boldog vagyok, szinte szárnyalok. Végre alakul az életem, és kezdenek megoldódni a problémáim.
Fürdés után visszamentünk a szobába, bebújtunk a takaró alá, aztán bekapcsoltuk a tv-t.
Sophi - vállamra hajtva fejét - nézte velem a filmet, ami valamelyik csatornán kezdődött. Gyengéden belecsókoltam, még a zuhanytól nedves hajába, ám e meghitt pillanatba közbe szólt a telefonom. Észre vettem, hogy az éjjeliszekrényen rezeg. Le volt halkítva, nehogy valaki megzavarjon minket, de mivel egy ideje nem hagyta abba a villogást, úgy döntöttem megnézem, kinek ennyire sürgős.
Nagy nehezen kitápászkodtam a meleg takaró alól, és közelebb mentem.
Simon volt az:
-Hallo? Simon?-szóltam bele.
-Hi Niall. Tudom, hogy elég késő van, de úgy gondoltam ez fontos. Szóval. most érkeztek meg az utolsó papírok a szerződésbontással kapcsolatban, amiket alá kellene írnod. Ezen a héten mindenképpen alá kell írnod, különben érvénytelenítik, és várhatunk legalább három hónapot, hogy ismét küldjenek egy példányt. Szóval a héten várlak.
-Ömm...-vakartam meg a tarkómat-...rendben Siomon, ott leszek. Szija.-raktam le a telefont.

Most mit mondjak ez egy kicsit váratlanul ért. Valahogy eszembe sem jutott egy ideje ez, erre most a legrosszabbkor jött Simon. Olyan szinten leamortizált ez a beszélgetés, hogy visszabújva az ágyba, kikapcsoltam a tv-t, majd közelebb bújtam a barátnőmhöz, és átölelve őt próbáltam meg aludni... sikertelenül...

A fejem tele volt mindenféle gondolatokkal, amik eddig nem voltak bennem.
Ezt nem értem az előbb éltem át életem legjobb, és legmeghatározóbb éjszakáját. Végre kilátás volt a boldog élet felé, és most... most valamiért úgy érzem, valami mégis hiányzik, nem teljes a boldogság.
Az nem lehet.... nem..
Lehet az lesz a megoldás, ha minél hamarabb aláírom azokat a papírokat...

Zayn szemszöge:

Úgy néz ki, lassan rendeződnek a dolgok. Niall boldog... Jessica nélkül boldog, így én is annak mondhatom magam. Végre rendeződni látszik a szerelmünk Jessel.
Este miután lefürödtem, és visszamentem a hálószobába, a lány, akit már rég láttam ilyen kisimult, és nyugodt arccal, széles mosollyal várt az ágyon hasalva. Egy újság volt  a kezében, de látszott, hogy ez csak egy ürügy azért, hogy fent maradjon.
-Kicsim.-szóltam neki.
-Igen?-kérdezte még nagyobb mosollyal.
-Újságot olvasol?
-Igen.
-Te nagyon profi lehetsz, ha fejjel lefele is megy...-mosolyodtam el.
Észre vette, hogy valóban fordítva fogja a magazint, mire ledobta az éjjeliszekrényre, felkelt az ágyról, és odajött hozzám.
-Az az igazság, hogy beszélni szeretnék veled.
-Hallgatlak.-mondtam, miközben a törölközővel megborzoltam nedves hajamat.
-Tudnod kell, hogy lerendeztem a dolgaimat Niallel. Komolyan. Vége, és én csak veled szeretnék boldog lenni, és csak téged szeretnélek boldoggá tenni.
-Hmm... És pontosan mit értesz az alatt, hogy boldoggá tenni?
-Amit csak szeretnél..-húzott egy kacér mosolyt a szájára, majd közelebb jött, és megcsókolt.
-Csak bújj hozzám szorosan, hogy érezzem, tényleg itt vagy mellettem.-mondtam, majd felkaptam, behuppantam vele az ágyba, és a paplant a fejünkre húzva csókoltam meg amilyen szenvedélyesen már rég nem.
-Szeretlek.-suttogta a számba, mire én fenekébe markolva még közelebb húztam, hogy most már tényleg egy centi hely nem volt köztünk.
-Én is szeretlek.-suttogtam vissza, majd álomba csókoltuk egymást.

ui: nagyon-nagyon köszönjük a 400 feliratkozót !! ez nagyon nagy szám .. *-* sokat jelent. x

Közérdekű ! :)

~ Sziasztok. Sajnos azzal a hírrel jövünk, hogy az új rész egy nagyot fog csúszni. Jövőhét közepén várható. Ugyanis hétvégén 3 napos borfesztiválra megyünk. A hét elején pedig dolgozatok. :// Mi érezzük magunkat a legrosszabbul, hogy nem írhatunk, de nincs elég időnk. Megértéseteket köszönjük, nagyon. ♥ Viszont semmikép nem állunk meg, hiszen messze van még a fejezet vége, és még készülünk néhány kisebb és egy nagy csavarral a történetben. Úgyhogy remélem velünk maradtok még. :)

Másrészt, iszonyatosan köszönjük a több mint FÉLMILLIÓ látogatást. Nagyon sokat jelent nekünk tényleg. Szóval köszönjük, köszönjük. ♥ Csak így tovább és remélem a feliratkozókkal is elérjük egyszer majd az FÉLEZER főt. Kitartást a holnapi napra és szép hétvégét nektek. Majd még jelentkezünk. Pussza. 

Kiki és Dórika. x