Közérdekű ! :)


" Szia ! :) Üdvözöllek az oldalon. Itt egy befejezett történetet találsz. Két lányról szól, akik különös körülmények között megismerkednek Harryvel és Zaynnel. Rengeteg kalandon, és egyéb furcsa dolgokon mennek keresztül. Persze az összes srác benne van és élénkítik a sztorit. Később Niall is főszereplővé válik egy bizonyos lány miatt. Olvassátok el a kalandjaikat, és együtt izguljatok a szerelmük kibontakozásáért.
Jó olvasást ! x "



Kiki és Dórika . x

2014. január 6., hétfő

Búcsú ! / 2

~ Kedves olvasóink! ♥


A zenéről csak annyit, hogy az egyik olvasónk írta, hogy neki erről a blogról ez a zene jut eszébe (vagy épp fordítva). Meghallgatva én is azt mondom, hogy lehetne köze a bloghoz. Így az én búcsúmat olvasva, ezt a zenét ajánlom hozzá. :)

Hűhaa, azt hittem könnyebb lesz elbúcsúzni, de jelenleg nem igazán tudom, hogy a nagyon köszönjük-ön kívül mit is írjak. Kinga szinte mindent leírt előttem, így nem akarom ugyanazok a dolgokat elmondani még egyszer, viszont régebben kérdeztétek, hogyan kezdődött ez a blog, hogyan találtuk ki, na ezt had meséljem el nektek.

Egy évvel ezelőtt télen a suliban kezdtük el a Kinga német füzetébe a történetet. Sok blogot olvastunk előtte és úgy gondoltuk mi is kitudunk találni egyet. Így elkezdtük írni a füzetbe, kitaláltunk egy-egy nevet, majd Kinga megírta a kezdő helyszínt - történést. Írt egy vagy másfél oldalt majd szólt, hogy írjam tovább. Szünetekbe, néha órákon ezt írogattuk, majd egymás részét izgatottan olvastuk el. Tényleg olyan volt mintha blogot olvastunk volna .. egy kis délutáni tevékenység és persze 1D került az unalmas iskolai délelőttökbe. Aztán már olyan 10-15 oldal után felvetettük, hogy egyszerűbb lenne ha neten - blogba írnánk. Így megalapítottuk ezt az oldalt és elkezdtük. Először persze, úgy beszéltük meg, hogy egyet én, egyet ő. De később kettesével ment, vagy ahogy akartuk illetve, aki kitalálta az alap ötletet. Azokhoz is rengetek jó emlék fűződik.

Drogos rész: épp egy bandázos képet nézegettem, amikor beugrott. Kinga jóváhagyásával belemerültünk az efféle dolgokba. Ezt úgy kell érteni, hogy utána jártunk/olvastunk a drogos életnek, érzésnek.
Aztán mondjuk a Pszicho Tayloros rész (mi csak így hívjuk) kint a suli udvarban jutott eszembe, nehéz volt meggyőzni a Kingát, de bátran kipróbáltuk magunkat valami újban, ami sikerrel zárult.
Az új szereplő (Sophia) felbukkanását sem a szokásos módon hoztuk fel nektek, bevállaltuk, hogy egy teljes részt szánunk rá minden előzmény nélkül. Mindenki furcsának találta, nem oda illőnek, de aki kivárta annak összeállt a kép, hiszen természetesen vissza kanyarodtunk az alap sztorihoz. És végül 5 csodálatos, nehéz, különböző, izgalmas - és még egy rakás jelzőt sorolhatnék - fejezetet hoztunk létre. Ami persze nélkületek nem valósulhatott volna meg.

Vissza nézve alig kaptunk pár kommentet, sőt van ahol nem is, de nem adtuk fel, írtunk és terjesztettük a blogot. [Sokszor kaptuk meg komiba, hogy minek osztjuk a blogot, minek reklámozzuk, mások akiknek kevesebb a nézettség jobb a blogja, vagy hogy ő nem osztja sehol. Épp ez a lényeg, ha akarsz olvasót, nézettséget oszd, reklámozd a blogod. Ez alap dolog. Az 1D mit csinál?! Reklámozza magát, nem csak úgy kiad valamit, aztán vagy veszik vagy nem.] Ti pedig egyre többször látogattatok vissza hozzánk, egyre többen pipálgattatok, és egyre több véleményt hagytatok nekünk hátra. Javarészt mind pozitív vissza jelzés volt. Jó mondjuk volt amikor egy-két rész alatt kb. 50 hozzászólást találtunk, mert éppen nem értettünk egyet valamiben. Vagy nekünk támadtak páran .. de lerendeztük együtt. Huuh ezért is külön köszönet jár, mert mindig kiáltattok mellettük, az ilyen áskálódó komik ellen.

Egy nagy csapat lettünk azt hiszem, itt a rendszeres olvasókra (majdnem törzsvásárlókat írtam.:D) gondolok. Tuti, hogy még vagy ezerszer el fogom olvasni az egészet, mert hiába mi írtuk, de néha csak olvasóként voltam jelen és ez a jó a közös blog írásban.[Innen szeretném megköszönni Kingának is a kitartó munkát.♥ Volt persze, amikor összekaptunk, de kompromisszum kötéssel lerendeztük, sőt így mindenki jól járt, mert ti több izgalmat kaptatok, nekünk pedig minden ötletünk benne volt. Viszont azt még nem tudjuk, hogy írunk közösen egy újat. Nekem van már egy-két blogom, Kinga is szeretne majd egy sajátot. Szóval megtaláltok még minket így vagy úgy. Ha lesz közös, értesülni fogok róla.] Viszont, tényleg jó volt, néha csak úgy ide ülni és elolvasni az új részt (a mi blogunkba!), hogy nem tudtam mi lesz benne. Mert nem mindig beszéltük meg a történést, csak, hogy ki írja. Így nekünk is kihívás, hiszen onnan kell folytatni ahol a másik abba hagyta, plusz sződd bele az általad kitalált sztorit.
[Ismét egy kis kitérés: nálam a részek megírás egy fél napba került. Nem tűnt annyinak, de 4-5 óra minimum kellett .. és nem gépelek lassan vagy ilyesmi. Csak mire megírod, megfogalmazod, képet keresel, közben az élet dolgai .. hamar elment az idő. Aztán leellenőrizni párszor .. hosszú folyamat, de megérni.]
Vagy amikor úgy zárta le a Kinga, hogy nem tudtam mi lesz a kövi részben. Felhívtam, hogy mondja csak el mi lesz, mert izgulok. A saját blogban izgultam néha .. na jó, amikor megírom és közzéteszem az új részt, akkor is izgulok, hogy fogadjátok .. de ez más volt. Szóval íróként és olvasóként is jelen voltunk. Ezért szeretném kérni, hogy néha olvassátok el újra ti is. Biztos van olyan, amikor unatkozol vagy barátnődet zaklatod, hogy linkeljen vmi jó blogot. Na akkor jusson eszedbe, hogy te olvastál régen egy nagyon jót. Olvasd el megint! :)

Aztaa, ahhoz képest, hogy azt írtam az elején, hogy alig tudok írni, eszembe jutott egy két dolog. Háát ezer bocsánat, de ez az utolsó .. és jó volt veletek megosztani néhány "kulissza titkot". Szóval, utoljára köszönetet szeretnék mondani:
- minden olvasónknak: az olvasásért, komizásért és mert egyáltalán gondoltak ránk ♥
- barátainknak, akik támogattak minket és olvasták a történetet ♥
- az internetnek, mert sosem fagyott le részírás közben ♥
- One Directionnek, mert nélkülük ez sem lenne ♥
- szüleinknek, akik hagyták, hogy ennyit üljünk a gép előtt ♥
- és az Istennek, hogy megáldott minket ilyen jó fantáziával ♥

Azt hiszem a személyes részem ennyit lett volna. Most rakok pár adatot, amit ilyenkor szokás. Lejjebb az elérhetőségek és a blog címek vannak feltüntetve. Ha lesz új, illetve közös blogunk akkor ide mindenképp posztoljuk majd.
Akkor elköszön tőletek, egy élmény volt drágáim, hiányozni fogtok. :'//
Lots of Love. ♥ - Dórika

~

Néhány JELENLEGI adat a blogról:

Ezt el sem hiszem .. ennyi különböző országokban élő Directionerek olvasták a blogunkat. Ez csodálatos! Nem hiába mondta a Kinga, hogy kell az a google fordító oda oldalra. :D El tudjátok hinni, hogy pl: oroszországból több mint ezer ember olvasta?? Na és persze egy másik földrész (USA) a 4. helyen áll. Wooow. *o*








Itt azt látjuk, hogy melyik rész kapta a legtöbb nézettséget. Hát persze, hogy az első .. de ennyivel 5000+ ..  aztaa*o*








Itt amire kitérek az az összes oldal megjelenítés. Több mint félmillió .. nagyon nagy szám. Persze mélyen legbelül reménykedtünk az 1 millióban, de majd egy pár év múlva vissza nézek, akkor csak meg lesz. ;)


 Két szavazás volt nálunk, szinte majdnem a blog kezdete óta. Ma lezártam őket, ilyen eredménnyel:
- 1437 ember (82%!!!) imádta a blogot!
Úristen ez rengetek ember. Főleg, hogy az összes szavazatból (1752) az imádom-ra kattintottak ennyien. Ez nagy büszkeséggel tölt el minket. *-*




A kedvencnek Harryt választottátok, majdnem 1000 szavazottal. Aztaa .. itt az összes szavazaton lepődtem meg: 2293 ember !! :))







Ezt eddig még nem fedeztem fel (:$), de ez is hihetetlen, hogy összesen eddig 2682 komment van. Ezt mint ti írtátok (nagy részt). Brávó!
 Bejegyzések: 141! Ebből kettő olyan van, ami vázlat. De 139 bejegyzés kint van .. micsoda szám! Persze ez nem mind rész, de így is jó. De nem kerek, mi? Aaahw, lehet írunk egyet még csak úgy! :D ---> ez a helyzet megoldva!! Két részbe szedtem a búcsút! Így 140 bejegyzéssel zárjuk ezt a blogot. Ami a blog archívumba mint olvasható újra! :) És persze az amire a legjobban büszkék vagyunk a rendszeres olvasók: 458!!! Ez elképesztő .. ennyi ember. Ennyi aki rendszeres, ennyi aki tuti olvas, aki tuti velünk van. Jesszus, ezt sose gondoltuk volna. Nagyon királyok vagytok tényleg! :3 
Nah nincs több adat, nem fárasztalak már titeket. Még egy rész és vége. 

~

Továbbra is elérhetőek leszünk itt:
Twitter:


Ask.fm:
http://ask.fm/BencziDorika

Blogjaink (ha majd lesznek újak, frissíteni fogjuk ezt a részt):
http://vadfanfiction.blogspot.hu/ [-iratkozzatok fel!]
http://ithinkiamindividual.tumblr.com/ [-kövess!]


~ FIWE WAYS . ONE DIRECTION ~
♥ FOREVER ♥

2014. január 5., vasárnap

Búcsú ! / 1

~ Drága olvasóink! ♥



Utoljára szólítalak meg titeket ebben a blogban. Egy éve kezdtük el a blogot, és ahogy az már említettem, kevés reményt fűztünk az egészhez. Nem gondoltuk, hogy nagy sikereket fogunk elérni. A legmerészebb álmainkban sem mertük az oldalt mondjuk egy Dark-hoz hasonlítani, de Ti megtettétek. Ahogy megtettétek azt is, hogy rendszeresen olvastatok minket, lájkoltatok, kommentetltetek, feliratkoztatok, és ezzel erőt adva, meghoztátok nekünk a sikert. Rettentő izgalmas volt úgy odaülni a billentyűk elé, hogy tudtam, ezt egy közösségnek írom. Egy közösségnek, ami az idő során kialakult. Izgalmas volt, hogy leírhatom mindazt, amit gondolok, ami megszületik bennem, amire legbelül talán minden lány -így én is- vágyik. Fantasztikus érzés volt, amikor megnyomtam a "közzététel" gombot, és tudtam, hogy Valaki biztosan fog kommentetlni. És így is lett. Jött az első, aztán a második és így tovább az összes megszületett komment. És mikor elolvastam őket, azt hittem szárnyra kapok. Komolyan mondom, még a negatív kommentek is felvidítottak, hiszen azok is arra utaltak, hogy valaki foglalkozik a bloggal, és még annak a valakinek is aki negatívan kommentelt megszületett egy vélemény a fejében rólunk, a blogunkról, a "művünkről".

Többek véleménye volt, hogy könyvet is írhatnánk a történetből. Sokat álmodozok róla, és talán egyszer majd a könyvesboltok polcain, mikor meglátjátok ezt a kis storyt könyv formájában, kicsordul egy könnycsepp a szemetekből, és arra gondoltok, azt megveszem a lányomnak, és megmutatom neki, hogy régen, ezt olvastam, és akkor újra feljönnek a közös emlékek.
Hogy őszinte legyek, én legszívesebben filmet készítenék ebből ez egészből... :D

Nem tudom, mit mondhatnék még. Annyi minden motoszkál a fejembe, de ezek igazából majd csak akkor jönnek felszínre, ha valójában felfogom, hogy vége. Amikor már nem hallom azt, hogy " Kinga! Ma te írsz részt!" vagy amikor már nem ülök ide, azzal a céllal, hogy egy újabb kis történetet költsek nektek.
És hogy többek kérdését megválaszoljam: http://ask.fm/askinga1/answer/107117036706

Tehát nagyon hasszú csókkal búcsúzom tőletek, puszilom az összes pirospozsgás orcát. Nagyon hiányozni fogtok!!! <333 Kiki

UI.: Igyekszem, hogy még találkozzunk! ;)