V.fejezet 20.rész : Blog Záró !

~ Sziasztok . :) Meghoztam az utolsó részünket! Remélem ez is annyira tetszeni fog, mint a Kingáé .. igyekeztem érzelmesen lezárni, ahogy kértétek. Úristen, picit izgulok .. meg egyben szomorú is vagyok, hogy utoljára írhattam ebbe a történetbe részt. Na majd várom lent a véleményeket. ;) Jó olvasást. xx

Hope szemszöge:

Úristen el sem hiszem, hogy Jessi menyasszony lett. Most nem rég mondta el, de már teljesen fel vagyok pörögve. Megígérte, hogy én szervezhetek meg majd mindent, de persze még ráérünk az esküvővel. Harry is teljesen oda volt, hiszen ő szervezi majd a legény búcsút.
- Zayn, nem kéne elmondani a szüleinknek, mielőtt még máshonnan tudják meg?-kérdezte Jess.
- Öhm de igazad van. Felhívom anyát, hogy ebédre számítsanak ránk, jó?-mondta Zayn, majd kiment telefonál.
- Jessi annyira örülök nektek!-ültem át Jess mellé.
- Én is olyan boldog vagyok.-ölelt át.
Beszélgettünk még egy fél órát, majd Jessék lassan készülődni kezdtek és elindultak először Zayn szüleihez. Én úgy döntöttem csinálok valami könnyű ebédet nekünk.
- Niall, maradtok ti is ebédre?-kiáltottam ki a konyhából.
- Nem!-ugrott be a konyhába, mire megijedtem.- De azért köszi!
- Nem mersz a főztömből enni, mi?-poénkodtam.
- Eltaláltad.-kacsintott rám, majd így szólt:- Randira viszem Shopit.
- De hiszen már jártok?!-néztem rá értetlenül.
- Tudom, de attól még elmehetünk randizni, nem?-mosolygott rám.
- Végül is.-rántottam meg a vállam, majd beraktam a forró vízbe a spagetti tésztát.
Pár perc múlva két kezet éreztem meg a derekamon, majd maga felé fordított és édesen megcsókolt.

- Hmm, remélem az ebéd is ilyen finom lesz.-duruzsolta az ajkaimra.
- Attól függ, hogy hagysz-e főzni.-dugtam ki rá a nyelvem, majd kezei között vissza fordultam és megkevertem a szószt.
- Jójó.-csapott rá játékosan a fenekemre, majd kifele sétált a konyhából.
- Héé, Harry!-szóltam utána.
- Igen?-fordult vissza.
- Nem viszel el engem ma randizni?-kérdeztem rá mire ő ledöbbent.
- Miért kérdezed ezt?-jött ismét közelebb hozzám.
- Háát mert .. Niallék ma elmennek randizni, pedig már ők is járnak. És .. jó ötletnek találtam. Ennyi. De ha nem akarsz ..-kezdtem el mentegetőzni, mire rárakta a jobb kezét a számra és a bal kezével pedig a derekamnál fogva magához húzott.
- Kívánságod számomra parancs.-mondta kedvesen.- Nyolcra érted jövök!
- Harry, egy házban lakunk.-mondtam nevetve.
- Tudom, de így kell ezt ilyenkor mondani, nem?
- Ez aranyos.-adtam egy gyors puszit a szájára.- Nyolcra elkészülök.-mondtam végül és a figyelmem most már 100%-osan a spagettinek szenteltem.

Sophia szemszöge:

Nagyon boldog voltam én is Jessicáék bejelentése után. Sőt annak még jobban örültem, hogy Niallen nem vettem észre semmi féle negatív jelet. Ő is oda ment gratulálni és mintha semmi nem történt volna a múltban, úgy kezelte/kezelték ezt az egészet. Haza ugrottam elkészülni, hiszen Niall háromnegyed 12-re jön értem. Felvettem egy hátul kivágott elegáns ruhát és egy hozzá illő magas sarkút.

Pont időben hiszen csöngettek. Gyorsan lesiettem az emeletről, majd ajtót nyitottam.
- Hűhaa!-szólalt meg egy vörös rózsacsokor mögül egy ismerős hang.
- Niall!-nevettem el magam.- Ezt nem kellet volna.-mondtam a csokorra, amit átnyújtott.
- Rózsát a rózsámnak.-csókolt meg.
- Várj, gyorsan vázába rakom!-futottam be a konyhába.
- Annyira szép vagy!-mondta mikor már a kocsi ajtót nyitotta ki.
- Te is nagyon jól nézel ki.-adtam puszit az arcára mielőtt beszálltam volna.
Egy 20 perces "város nézés" után meg is érkeztünk az éterembe. Kívülről hatalmas épületnem tűnt, viszont belül két fő részére elkülönített kis szobák voltak.
- Azta! Ez milyen hely?-néztem körbe.
- Direkt randikra van tervezve.-mondta Niall, miközben oda vezettek a mi foglalásunkhoz.
Két személyes kis asztalka volt középen hangulatos megvilágításban. Gyertyák és rózsák voltak körülötte, így az egész nagyon romantikusnak hatott. A pincér oda adta az étlapokat majd kettesben hagyott minket.
- Drágám!-szólított meg Niall.-Mit szeretnél enni?
- Drágám?! Mi van veled Niall? Ez az eljegyzés furán hatott rád, mi?-kérdeztem tőle nevetve.
- Nem is.-mondta és úgy csinált mintha megsértettem volna.- Csak bizonyítani szeretném, hogy mennyire szeretlek.-mondta őszintén.
- Jaaaj édesem.-becéztem én is.- Nekem ezt nem kell bizonyítanod. Tudom, hogy mennyire szeretsz, legalább annyira mint én téged.-mondtam büszkén, majd az asztal fölé hajolva csókoltam meg.
- Nagyon, nagyon!-mondta mikor vissza ült.
- Én annál is jobban szeretlek!-kontráztam rá, mire elnevette magát és így szólt:
- Asszony! Az urad éhes, válasz valamit!
- Igen is, uram.-válaszoltam nevetve, majd az étlapot kezdtem el olvasni.

Niall szemszöge:

Valóban értékelni kezdtem ezt a kapcsolatot, és ehhez tényleg Zaynnéknek a hatalmas előre lépése kellett, de legalább most mindent megfogok adni Sophinak amit megérdemel. Hiszen én tényleg nagyon szeretem őt, és amint az előbb kiderült ő is viszont szeret. Én annál is jobban szeretlek!-ez a mondat cseng még a fülembe, ahogyan őszintén a szemembe nézve mondta ki. Remélem majd egyszer a mi esküvőnkön is ilyen maga biztos fogja kimondani a boldogító igent. Na de ne szaladjunk még előre, hiszen először enni kell.

Mikor a pincér vissza jött leadtuk a rendelésünket, és újra egymás szerelmes mondataira lettünk hagyva. Hol becézgettük, hol bókoltunk egymásnak. Nagyon vicces volt így kifejezni az egymás iránt érzett szerelmet.
- Jó étvágyat!-mondta a pincét, amikor a 20 perces várakozás után kihoztam a főételt.
- Köszönjük!-mondta a babám, majd rám nézve így szólt:- Jó étvágyat sült krumplim!
- Neked is cukorborsóm!-nevettem fel, hiszen direkt olyan ételt mondott ami a tányéromon volt.
Csöndben illetve néha összeröhögtünk, de viszonylag csöndesen megebédeltünk, majd amikor mindkettőnk tányérját elvitték, én hátradőlve megszólaltam:
- Hmm, azt hiszem jöhet a desszert.-nyaltam meg az ajkaimat.
- Jaaaj .. én már tele vagyok.-mondta, mire rájöttem, hogy nem esett le neki.
- Nem szívem, én rád gondoltam. Te leszel a desszert.-kacsintottam rá, mire a szája tátva maradt.
- É-én?-dadogott zavartan.
- Ühüm. Ugye megengeded, hogy megkóstoljalak?-zavarba akartam hozni még jobban.
- Itt?-kérdezte hüledezve.
- Hát ha ilyen ártatlanul nézel rám, akkor bizony itt eszlek meg.-mondtam neki, majd ráharaptam az alsó ajkamra, mire köhögni kezdett.
- Khm, azt hiszem ideje lenne menni.-mondta most már magához térve.
- Szerintem is.-álltam fel az asztaltól, majd amikor mellém lépett bele markoltam a fenekébe.- Remélem azért még valami beléd fér.-súgtam a fülébe huncutul, majd otthagytam és elindultam rendezni a számlát. Hátra nézve láttam, hogy megrökönyödve állt és nyelt egy nagyot. Elnevettem magam, hiszen most először hoztam ennyire zavarba, de őszintén szólva tetszett. Annyira édes és ártatlan így. Azt hittem, hogy ennél jobban nem szerethetek belé. De ezek szerint ezt még lehet fokozni. Sőt amint haza érünk be is bizonyítom neki, hogy mennyire nagyon szeretem.

Hope szemszöge:

Harryt elküldtem a lenti fürdőbe készülődni, ugyanis nekem szükségem van a szobájára és a fenti fürdőjére. Nem tudom, hogy mit hozott össze így fél nap alatt, de bármi is az nagyon fogok neki örülni. Hiszen tényleg csak kérnem kellett és elvitt egy randira. Lassan fél 8 így felhúztam az estére kiválasztott fehér féloldalas ruhámat, majd a hajamat kivasalva lógni hagytam. Feldobtam egy szép sminket majd bepakoltam a kis táskámba.
- Harry lejövök, jó?-kiabáltam le az emeletről.
- Jó jó!-kiáltott vissza rögtön.- Azta mocskos .. -szólalt meg mire fel kellett nevetnem.- Ne nevess ki, olyan vagy akár egy angyal.-bókolt.
- Te is tudod, hogy nem vagyok egy angyal.-kacsintottam rá, mire bólogatni kezdett.
- Hééj!-tiltakozást vártam és nem elismerést, de ő azonnal közel húzott magához és csókot lehet ajkaimra.
- Indulhatunk?-kérdezte.
Végig néztem rajta és örömmel láttam, hogy a kedvenc ingemet húzta fel.

- Hmm, szexi.-húztam meg a gallérját.
- Csak miattad.-adott egy puszit a számra, majd össze kulcsolta a kezünket és kivezetett a kocsijáig.
- Na mit csinálunk ma este?-kíváncsiskodtam szokás szerint.
- Tudod, hogy nem szoktam elmondani.-simított végig a kezével a combomon.
- Ahhj! Legalább valamit árulj el róla.-könyörögtem.
- Enni fogunk az biztos, a többi rajtad múlik.-nézett végig rajtam csábítóan.
- Ne legyél perverz Styles!-csaptam a kezére, ami már a ruhám szélén matatott.
- Tudod, hogy nem birok neked ellenállni.-mosolygott rám azzal a féloldalas mosolyával.
- Csak az a baj, hogy én sem neked.-vallottam be hangosan, majd elraktam a kezét a lábamról, hiszen ha tovább simogat tényleg nem bírnék magammal.
Pár perces kocsikázás után egy parkolóba vezetett be, majd meg is álltunk.
- Gyere! Innentől sétálni kell.-nyitotta ki a kocsiajtót, majd segített kiszállni belőle.
- Köszönöm!-mondtam illedelmesen, és bele karolva sétálni kezdtünk.
Amint elhagytuk a parkolót és az azt körülvevő házakat, egyből felismertem, hogy a Temze partján vagyunk.

Éppen ment le a nap, így csodálatos képet festett elénk.
- Olyan szép!-mondtam megállva egy pillanatra.
- Igen.-ölelt át hátulról, majd gyönyörködni kezdtünk a tájban.- Induljunk, mert elúszik a meglepetés.-mondta titokzatosan.
Először nem értettem, viszont amikor egy kikötőnél lekanyarodtunk össze állt a kép. Perceken belül meg is álltunk egy privát yacht táblával ellátott hajónál.

- Ez most komoly? Kibéreltél egy yachtot?-fordultam felé hitetlenkedve.
- Igen. Hiszen egy randit szerettél volna. És gondoltam egy romantikus vacsora a Temzén, jó lesz?!-nézett le rám édesen.
- Tökéletes!-csókoltam meg köszönetkép.
Le akasztotta a kordont és maga előtt engedve felszálltunk a yachtra. Sosem láttam még ilyen közelről egy igazi hajót. De egyszerűen mesés volt. Főleg amikor felmentünk a fedélzetre és megpillantottam a vacsoránk helyszínét.

A pezsgő már be volt hűtve az asztalon, gyertyák világíttok mindenütt és fehér rózsa - a kedvencem - volt az asztal közepén. Egy szóval tényleg tökéletes volt minden.

Harry szemszöge:

Úgy izgultam, hogy mit fog szólni az ötlethez. De amint látom teljesen el van varázsolva. Vacsoránkat úgy fogyasztottuk el, akár egy friss házaspár: egymást etetve illetve minden második falat után csókot lopva egymástól.
- Annyira tökéletes minden!-szólalt meg a karjaim között, mikor már a Temze vizén siklottunk.
- Igen. Bár veled mindig is az volt.-adtam egy puszit a homlokára.
- Velem? Biztos nem.-ült fel, majd kezeinket az ölébe helyezte.- Csak emlékezz vissza drogos korszakomra. Az minden volt csak nem tökéletes. Egyszerűen gyűlölöm magamat azokért a dolgokért. Az nem én voltam, vagy nem tudom, hogy voltam képes olyanra.- kis szünetet tartott.- Vagy mondjuk amikor Taylor megpróbált megölni. Az is borzalmas volt és egyáltalán nem tökéletes.-nézett oldalra, majd felállt és egy pohár pezsgő kíséretében a hajó szélhez sétált.

Egyből fölálltam és mellé sétáltam. Nagyon meglepődtem azokon amiket mondott: nem is tudtam, hogy magát hibáztatja a Tayloros dolgokért, vagy, hogy utálja magát a drogozás miatt.
- Kicsim.-karoltam át a derekát.- Ne mondj ilyeneket, én minden veled töltött percet imádtam. És nem érdekelnek/érdekeltek a körülmények. Te se utáld magadat a drogozásért. Ez a múlt, megtörtént már, nem tehetünk ellene semmit. Le kell zárni, és többet nem gondolni rá. Taylor pedig megkapta a büntetését. Ez véletlenül sem a te hibád. Ő egy .. -akadtam meg pillanatra.- naa .. hát ő Taylor. Tudod!-nevettünk össze azon, hogy nem tudtam rá jelzőt találni.- Az igaz, hogy a mi kapcsolatunkban voltak kihívások - nem is egy - viszont ha jól látom sikeresen túl jutottunk minden akadályon. És most itt állunk a tökéletes -direkt használtam ezt a szót.- kapcsolatunk közepén, ami csak arra vár, hogy boldog éljük le amíg..-nem bírtam befejezni ugyanis Hope az ajkaival elhallgattatott.
- Annyira nagyon szeretlek Harry Styles.-mondta ki könnyes szemmel.
- Jaaaj kicsim.-töröltem le az éppen kicsorduló könnycseppet.- Én is szeretlek nagyon.
- Bárcsak így maradhatnánk örökre.-szólalt meg halkan, mire a karjaimba zártam.
- Örökre!-fordultam felé, és mint az esküvőkön mi is egy csókkal pecsételtük meg ezt az egy szót. ÖRÖKRE!

Ui: ÖRÖKRE  ~ FIWE WAYS . ONE DIRECTION ~ !!! Picit elsírtam magam itt a végén .. de annyira jó érzés volt megírni, hogy hitetlen. És meg kell osztanom veletek, hogy teljesen a véletlen műve, hogy ugyanazzal a szóval zártam le a blogot/a részt, amivel a twilight könyv is végződik. Durva!! Remélem nem okoztam csalódást a zárást tekintve és ilyenre számítottatok. Köszönünk mindent.♥ Nem sokára jelentkezünk és elbúcsúzkodunk rendesen. Nagy ölelés. x

Karácsony és Szülinap ! :)

 ~ Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk ! :) ♥

Néhány szó nektek:

Ismét hatalmas köszönetet szeretnénk nektek mondani az elmúlt egy éves támogatás miatt. Nagyon sokat jelentett nekünk, hogy a mi "kis" blogunk, ilyen nagy történetű, támogatású és (reméljük) nagy történelmű bloggá vált. Ezt úgy értem, hogy számomra is van olyan blog amit sose felejtek, mert megragadott a történet és egyszerűen mindig emlékezni fogok rá. Remélem ti is így fogtok erre tekinteni és mindenképp vissza-vissza olvasgatjátok néha. De elég volt a búcsúzkodásból, hiszen most nem az jött el, hanem a karácsony. Még egyszer boldogságban gazdag ünnepeket kívánunk nektek és  a családotoknak! Remélem, mindenki megkapja azt a szeretetet amit megérdemel. Téli szünetre pedig jó pihenést és sok plusz kilót. ;) Hamarosan jelentkezünk a befejező résszel (vagyis még idén). De még egy kimaradhatatlan dolog:

~ Boldog Szülinapot Louis Tomlinsonnak ! :) ♥

Sok-sok szeretettel: Kiki és Dórika . ♥ :*

V.fejezet 19.rész

Meghoztam a legújabb részt, ami sajnos meg kell, hogy említsem, az utolsó előtti rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog, és nézzétek meg a saját kis videómat a végén... nagyon jó lett szerintem :$
Jó olvasást, 
puszi, Kiki :*

Zayn szemszöge:

-Ki volt az Jess? -kérdeztem, miután lerakta a telefont.
-Tia. -mondta szinte sokkos állapotban.
-Baj van? Mondd már! -kérdeztem ijedten.
-Baj? -pillantott fel- Dehogy van baj! Zayn, ma bemutatják a ruháimat.
-Micsoda? Ez komoly? Ajj gyere ide!- tártam szét a karjaimat, örömömben.
Baromira boldog vagyok, most, hogy az én sikereim mellet, a barátnőm is az lesz.
-És hol lesz a bemutató?
-A Somerset House-ban. -mondta- Zayn én ezt el sem hiszem.
-Pedig hidd csak el, végre... hisz megérdemelted. -nyomtam egy hatalmas puszit a homlokára, és öleltem át derekát szorosan.
-Az igaz, hogy sokat dolgoztam. -mondta mellkasomra tapasztva, izgalomtól vörös arcát.
-Lehet, hogy kipihenten jobb lenne az este nem? Nem fekszel vissza aludni? -kérdeztem tőle, mert az öröm mellett látszott, hogy nagyon kába az este miatt.
-Dehogy fekszem vissza, egy csomó dolgot el kell intéznem. Meg kell hívnom a többieket, elő kell készítenem magamat az estére, meg kell írnom a szövegemet...
-Jó, jó ne is folytasd, akkor viszont gyere, elviszlek egyet kávézni, hogy felébredj. -kacsintottam, majd megfogta a kezemet, és már indultunk is.
Nem terveztem, hogy a belvárosba megyünk, így a legközelebbi kis presszóba sétáltunk el. Kértünk két extra nagy adag espresso-t.

Jessica szemszöge:

Hazafelé eliszogattuk a kávét, majd mikor haza értünk, neki is álltam teendőimnek. Először is összehívtam mindenkit a szokásos beszédterembe (a nappaliba), és ünnepélyesen meghívtam a srácokat és barátnőiket a nagy eseményre.
Számomra olyan volt ez most, mintha az esküvőmre készülődnék, csak ez most egy hirtelen jött szertartás. Szertartás az álmommal, ami után talán végre egymáséi lehetünk, mint férj és feleség.
Ezek után felmentem a szobámba, és telefonon, e-mailben és mindenféle lehetséges módon értesítettem az ismerőseimet.
Anyáék is ott lesznek, ami miatt egy kicsit még jobban izgulok, de közben nagyon örülök.
A beszédemet egy másfél óra alatt sikerült tökéletesre megírnom, így magabiztosan szaladtam a ruhásszekrényemhez, hogy felhúzzam az egy hete szerzett új rucimat, ami tökéletesnek bizonyult a mai estére.

Úgy gondoltam, hogy ha a ruhám ennyire feltűnő, akkor a hajamat csak egyszerűen feltűzöm, ezzel egyensúlyt teremtve. Kisminkeltem magam, de azt sem vittem, túlzásba. Aztán ránéztem az órámra, ami fél nyolcat mutatott, nekem meg kilencre ott kell lennem. Így gyorsan összeszedtem pár elmaradhatatlan dolgot, beraktam a táskámba és útra készen lementem a többiekhez, akik már kész voltak.

-Zayn, szerintem indulhatunk. -mondtam.

Jó volt, hogy nem kellett senkit sem sürgetni, így is elég ideges voltam. Egész nap nem ettem semmit, a gyomrom tartalma mindössze az a 2,5 dl kávé volt, amit reggel ittam, de azóta már az sincs bennem talán. A  hasam görcsben, a térdemben folyamatosan visszatérő rángatózás van, a kezem remeg, a tenyerem izzad, a szívem zakatol. Valahogy így tudnám jellemezni azt, ami bennem lejátszódik.

Valamiért úgy éreztem, hogy elfelejtettem valamit, de mivel nekem mindig ilyen érzésem van, valahányszor elindulok otthonról, nem hagytam, hogy emiatt az érzés miatt elkéssek. Hát beszálltunk az autóban, és elindultunk. Muszáj volt minimum egy órával korábban elindulni, hisz a helyszín a központban van, és ki tudja, mekkora dugóba keveredünk. És különben is, nehogy én legyek az aki utolsónak érkezik a saját divatbemutatójára. 

Na majd ha nagykutya leszek én is... akkor megtehetem majd...-ábrándoztam el egy pillanatra, amikor eszembe jutott.

-Jesszusom Zayn, otthon hagytam a beszédemet! -estem pánikba.

-Jess, ez biztos, mert most már nem tudok megfordulni. Ráhajtottam az autópályára. A következő kijárat nem most lesz.

-Ezt nem hiszem el. -kezdtem el sírni.

Hihetetlenül elkeseredett voltam, nem is csoda, hogy eltörött a mécses. Akkora feszültség volt bennem, hogy azon csodálkoztam, hogy még csak most kezdtem el sírni.

-Figyelj Jess. Figyelj rám! -állt félre Zayn a leállósávba, majd telefonon odaszólt Harryéknek, hogy egy kicsit lemaradunk.

-Figyelj rám. -csatolta ki magát, majd közelebb hajolt- Jess, te vagy a legokosabb, legszebb, legbájosabb lány, aki valaha ismertem. Használd azt a nagy szívedet. Tudom, hogy a papírod nélkül is menni fog, hisz mikor megírtad azt a szöveget, akkor is a csak a szívedet használtad. Minden itt van bent, tudod te is. Tette kezét a mellkasomra, majd homlokát az enyémre biccentette. Csak bámultam hatalmas,barna, csillogó szemeibe, ahogy a sötétben, az autópálya fényei sejtelmesen megvilágították.

Zihálásom csillapodott, könnyeim elapadtak. Már csak a szipogás kényszere uralkodott el rajtam, meg persze Zayn szavai.

-Nagyon szeretlek, és el sem tudnám képzelni, mi lenne velem nélküled. -mondtam, majd szégyellősen elrántottam tekintetemet az övéről.

Kezével államnál fogva, óvatosan megemelte fejemet, majd lágyan megcsókolt.

Puha ajkain parfümjének illata érződött. Keze lassan átvándorolt a tarkómra, és ott lassú mozdulatokkal masszírozni kezdett. Imádom, mikor ezt csinálja. Alsó ajkamat enyhén beszippantva eresztett el.

-Na jobban vagy? -kérdezte.

-Sokkal. -válaszoltam, miközben olyan szinten lecsillapodtam, hogy az elmondhatatlan.

Neki köszönhetően, egy hihetetlen önbizalom öntött el. Elhittem, hogy sikerülhet, csak bíznom kell magamban.

Negyven perc múlva megérkeztünk a Somerset House-ba, ahol csillogó fogadtatásban részesültünk.

-Ms. Irish, kérem jöjjön utánam. -jött oda egy öltönyös, ötven év körüli bácsi.

Egy utolsó, biztató csók, és már mentem is utána. Út közben be is mutatkozott, Ralfnak hívták.

Ralf bevezetett az öltözőbe, ahol mintegy harminc modell járt fel s alá, egyik székből a másikba, miközben azokat a ruhákat viselték, amiket még csak pár napja vetettem papírra. 

Életem egyik legboldogabb pillanata volt ez.

-Jessy! -hangzott egy hatalmas köszöntés, amit persze egyből felismertem.

-Pablo! -rohantam hozzá, és öleltem meg- El sem tudom mondani, mennyire köszönöm.

-Imádom a ruháidat. Egyszerűen fantasztikusak! Hol bujkáltál eddig te kis zseni?! -csípte meg az arcomat.

-Figyeleeeem!! -tapsolt hármat, mire mindenki néma csendben felé fordult és hallgatta, amit mond- Nagy örömmel mutatom be kollégáimnak Jessica Irisht, aki megalkotta a mai bemutató kollekcióját. 

Majd mindenki elkezdett tapsolni. Nagyon zavarban voltam. Az összes fodrász, sminkes, modell, biztonsági őr, és még sorolhatnám rám fókuszált, és végre... amire vártam, elismerték a munkámat.

-Jól van kicsim, van még tizenöt perced a kezdésig. Addig gyere velem. -mondta, majd belökött egy sminkes székébe, aki megigazította az alapozómat.

-Jól van, úgy látom fodrászra nincs itt szükség, akkor mehetünk is tovább.

Elvezetett a kifutó mögé, ahol már megkezdődött a felkonferálásom.

-Még öt perc. Addig szedd össze a gondolataidat, a beszéd után itt várlak, ne izgulj!

Az az öt perc, mint egy másodperc, úgy tűnt el a semmibe.

-És most fogadják sok szeretettel Jessica Irisht! -mondta felkonferáló, majd  tapsvihar közepette kilibbentem a mikrofon mögé.

-Jó estét, köszöntök mindenkit, aki eljött ma, hogy megnézze munkáimat. Valaki azt mondta nekem: használd a szívedet. -pillantottam, Zaynre, aki az első sorban ült anyuék s a többiek mellett.-Hát én azt tettem, és így születtek meg a ruhák, amiket az este folyamán látni fognak, és remélem, annyira elnyerik majd a tetszésüket, mint Pablonak, aki nélkül ma este nem állnék itt. De nem csak neki szeretném megköszönni, hanem azoknak is, akik a legnehezebb pillanatokban is ott voltak, ott vannak támaszul. Amikor esténként az íróasztal felett görnyedve már a ceruza is kiesik az ember kezéből, amikor az utolsó remény is elszállni látszik, vagy amikor az ünnepelt otthon hagyja a beszédét -mosolyodott el mindenki.-Egyszóval megszeretném köszönni a szüleimnek, a barátaimnak... és a szerelmemnek. Nélkülük nem menne.

És Zaynnek igaza volt. Hatalmas tapsot kaptam, amit egy rövid ideig élveztem, majd megfordultam, és levonultam. Pablo valóban ott várt. Együtt visszamentünk az öltözőbe, ám mielőtt elindulhattam volna a nézőtérre, hogy elfoglaljam a helyemet, Pablo megállított.

-Hova, hova?

-A nézőtérre megyek. -mondtam.

-Nem hinném, neked még lesz egy kis dolgod ma este. -mondta, majd elém hozta az egyes számú ruhát, ami egy bábura volt húzva.

-Ebben te fogsz ma felvonulni. A legszebb ruha. Megérdemled.

-Ez most komoly? De én nem vagyok modell, én nem hinném, hogy...

-Semmi de. Tökéletes leszel. -majd megragadott a kezemnél fogva, és ''rám uszította az dolgozóit''.

Hope szemszöge:

Nagyon örülök Jessnek, ahogy mindenki más is körülöttem. A beszéde is gyönyörű volt, meg is könnyeztem.

-Fú ezek a modellek nagyon jól néznek ki. -szólalt meg Harry.

-Héj! Én is itt ülök. 

-Tudom, -simította meg a combomat- a legszebb modell  te lennél. Egyből kiszúrnálak, és lekapnálak a kifutóról. -bókolt.

-Hahaha, arra kíváncsi lennék. És mi volna, ha nekem nem jönnél be?

-Olyan nincs... -mondta.

-Igaz, olyan nincs. -csókoltam meg.

Már egy ideje megy a divatbemutató, ám Jess helye még mindig üres.

Na mindegy, nem töröm a fejemet, hogy merre lehet, biztosan lefoglalja a munka. Inkább tanulmányozom a jobbnál jobb ruháit.

 Már lement az összes ruha, amikor a lámpákat eloltották, és egy reflektor világított a kifutó bejárata felé. Aztán megjelent Jessy.

Egyszerűen csodálatos volt abban a ruhában, és azt is ő tervezte. Talán a legszebb ruha volt rajta. Nagy meglepetés volt ez mindannyiunknak, mert senki sem számított arra, hogy ő is bevonul. Hatalmas ováció fogadta. Aztán felvonult egyszerre az összes modell, ahogy a végén szokás.

Jess sikertörténetének eddig ez volt a csúcspontja. Egy nagyszerű estét zárhatott.

A divatbemutató után hazajöttünk, de Jess még bent maradt, egy sajtótájékoztatón Zaynnel.

Zayn szemszöge:

Egyszerűen hibátlan volt az este. Büszkébb nem is lehetnék a barátnőmre.- Néztem a végig gyönyörű lányon, miközben szülei dicséretét hallgatta.
-Jaaj nagyon büszkék vagyunk rád kicsim. Tudtuk, hogy sikerülni fog. -mondta az anyja, mire az apja viccesen megjegyezte:
-Hát hiába, az apjára ütött!
-Na jól van, apádnak is pihennie kell. Ti is menjetek haza lassan. Mi megszállunk egy hotelben, itt leszünk még néhány napot, majd találkozunk holnap.
-Jól van anyu. Megyünk mi is. -mondta Jess, majd elbúcsúzott szüleitől a ma napra.
Szorosan átkaroltam, majd elindultunk az autóhoz. Fél óra alatt haza is értünk, mivel ilyenkor már nincs akkora forgalom. Fél tizenkettőkor már otthon is voltunk.
-Úgy látszik, már mindenki lefeküdt aludni. -szólaltam meg, majd felkaptam, és felrohantam vele a szobánkba.- Annyira szeretlek Jessica Irish. Vagy ne haragudj, tegezhetlek még a ami este után?
-Hát nem is tudom, hogy megengedhetem e. Jól van, nyugodtan tegezz. -mondta, majd hosszú csókolózásba kezdtünk. Nem tudtunk megállni, és nem is akartunk. Történtek a dolgok, ahogy azoknak történniük kellett. A levegő vibrált köztünk még egyszer kívántam ennyire őt. Mintha teljesen másképp látnám most. Igen most teljes a kép. Most, hogy neki is sikeres, és boldog élete lehet. Megnyugtat a tudat, hogy sikerült neki,a cél amit el akart érni. Igen, megnyugtat, hiszen ez számomra is egy cél volt, mivel egyek vagyunk.

Jessica szemszöge:

Életem eddigi legjobb estéjét gyönyörűbben nem is zárhattuk volna Zaynnel.-gondoltam magamban, de úgy tűnik, aki  tényleg szeret, az még tudja fokozni a boldogságodat.

Hangosan szuszogva és kiizzadva feküdtünk egymás mellett, a takaró alatt, amikor Zayn az éjjeliszekrénye fiókjába nyúlt, felkelt, és megkért, hogy üljek az ágy szélére.
-De miért? Mi lesz ez Zayn? -kérdeztem értetlenül.
-Jessica Irish. Hogy tetszik az a név, hogy Mrs. Malik? Vagy az, hogy Jessica Malik? -kérdezte, miközben letérdelt elém.
-Úr Isten -szökött egy könnycsepp a szemembe.
-Hozzám jönnél feleségül? -rántotta elő háta mögül a kis dobozt, aminek nyitva volt a teteje.
-Zayn... azt hiszem... azt hiszem rossz döntés lenne.
-Tessék? -nézett kétségbe esetten, mint akiben egy világ dőlt össze.
-Rossz döntés lenne azt mondai, hogy nem! -ugrottam fel, majd magammal rántottam, és megcsókoltam.
-Szóval igen a válasz? -csillogtak szemei.
-Igen, igen, igen, igen !!!!! -sírtam el magam, majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt, és ismét megcsókolt.

Örömittasan feküdtünk vissza az ágyba. 

Zayn hamar elaludt, de a mosoly nem ült le arcáról. Én valahogy sehogy sem tudtam elaludni. Annyi minden történ ma, hogy nem megy a lenyugvás. Úgy éreztem végre sínen van az életem. Elindultam a siker útján, a kapcsolatom stabil, körülöttünk mindenki boldog, a banda is újra a régi... Kell ennél több? Nekem nem. 

Aztán elgondolkoztam, mi minden történ az utóbbi 1-2 évben. Annyi mindenen végig mentünk, és úgy látszik minden egyes könny és mosoly megérte, mert most itt vagyok, és legszívesebben itt is maradnék...

:OOO !!!

Kedves névtelen felhasználó!
Fogalmam sincs arról, hogy hány éves vagy, hogy fiú vagy vagy lány, hol laksz stb...
Kibaszottul nem is érdekel, de azt nem tűröm el, hogy a blogunkban éld ki a szánalmas kényszereidet...
Azt tanácsolom, hogy nagyon gyorsan menj el orvoshoz, mert undorító ez a feltűnési viszketegség amiben te szenvedsz...
Ebben a blogban nem te vagy a főszereplő, szóval takarodj el innen, nagyon gyorsan, mert én is hacker vagyok, de ha még egyszer felbaszod az agyamat a kommentjeiddel, én megkereslek, de akkor majd háromszor meggondolod, hogy kit ribancozol, meg anyázol....
Szóval ha esetleg valamilyen csoda folytán eljut a felfogásodig az, hogy mit jelent az a szó, hogy TAKARODJ, akkor tanácsolom, hogy fogadd meg, és meg ne tudjam, hogy még egyszer az oldalunkra kattintasz...

Ui.: Elnézést kérek a többi lovely olvasótól, a szóhasználatért, de ez most így jött ki, ja és ne haragudjatok azért sem, hogy megemlítettem ezt a nyomorékot egy külön bejegyzésben, de annyira akarta a lelkem, hogy vele foglalkozzunk.. hát most meg volt...
HOZOM A RÉSZT!!! :D :*

V.fejezet 18.rész / 2

~ Sziasztok! :) Fáradtan, de sikerült megírnom a részt. A késés miatt, igyekeztem hosszabbra írni. Remélem tetszik. Jó olvasást és köszönünk mindent. x

Jessica szemszöge:

Olyan régen volt már szabad a péntek estém, hogy azt sem tudom mit csináljak. Eddig minden pénteken a papírjaim fölött görnyedtem és az új kollekciómhoz készítettem a ruhákat. Azonban már le kellett adnom őket. Pontosan 13 darab alkalmi ruha készült el a főnököm számára. Azt mondta, hogyha jól sikerülnek, akkor lehet bemutatja egy divattervezőnek, aki megvalósítja őket. Így minden tőlem telhetőt bele adtam, és az ítéletet várom.
- Jessica?!-hallottam meg egy ismerős hangot lentről.
- Fent vagyok!-kiáltottam vissza, hiszen péntekenként eljövök Zaynéktől és otthon tervezek.
- Sziaaa!!-ugrott be Hope az ajtón.
- Hope! Szia!-öleltem meg.- Mit keresel itt?
- Már nem jöhetek haza?-nevettet fel.
- Persze, bocsi, nem úgy gondoltam. Csak furcsa, hogy nem vagy Harryvel.
- Kiruccantak a srácokkal valamerre, és gondoltam addig megnézlek, hogy haladsz.
- Nincs munkám.-mondtam és láttam, hogy lesápad ezért gyorsan hozzá tettem.- Mármint már végeztem vele és leadtam.
- Ahjj ne ijesztegess.-ugrott az ágyamra.
- És veled mizujs?-kérdeztem, mikor mellé ültem törökülésbe.
- Most már minden jó.-mondta és félénken mosolygott.
- Örülök. Nah és mit csináljunk?-néztem rá az órára, ami fél nyolcat mutatott.
- Hááát .. tudod mit?! Olyan régen buliztunk már együtt. Mit szólnál ha elmennénk valamerre?
- Végül is, fiúk nélkül tényleg rég voltunk már. Akkor..-pattantam fel az ágyról.- enyém a fenti fürdő.
- Oké, én addig hívok egy taxit kilencre.-mondta, majd izgatottan lerohant a lépcsőn.
Hiányoztak már a közös programok, így nagyon jó ötletnek találtam ezt a kis bulizást.
Elmentem megfürödtem és hajat mostam. Egy szál törölközőbe kimentem a szobámba és ruhát kezdtem válogatni, amikor Hope berobogott és két csini ruhát dobott elém.
- Nem tudok dönteni!-mondta és duzzogva leült elém.
- Őőő..-fogtam meg az egyiket, ami elég pici .. mindenhol.- Ha ebben Harry meglátna, tuti kiakadna, szóval inkább a másikat.-adtam azt oda neki, mire felnevetett és így szólt:
- Igazad van, köszi.-dobott egy puszit, majd magamra hagyott.
Én is kiválasztottam végre - negyed óra után - a ruhám, majd kivasaltam a hajam és feldobtam egy laza sminket. Táskámat összepakolva sétáltam le a nappaliba, amikor Hope a telefonjával a kezében rohant felém.
- Képet!-kiabált, majd gyorsan bepózoltam neki és ő lefényképezett.

- Tökéletes! Megy twitterre az én képem mellé.-nevetett fel, mire aggódva halásztam elő a telefonom és én is felnéztem.
Képem mellé - ami nem is sikerült olyan rosszul - annyit illesztett, hogy "Csinibaba készen áll!".
- Nagyon vicces vagy.-szóltam rá a kiírás miatt.
- De ha egyszer igazam van.-dugta ki a nyelvét, miközben tovább lapoztam és megláttam az ő képet.

@Hope_E_Richardson: " Csajos este! Jó választás? x "

- Remélem el is pakoltad ezt a rengeteg ruhát.-mondtam, mire csak megrántotta a vállat, amiből rájöttem, hogy még mindig ugyan ilyen kupis a szobája.
Dudálás hallatszott kintről, így gyorsan felhúztuk a magassarkúinkat és elindultunk a taxival a szokásos helyünkre, a Funky Buddhaba.
Hangos zene mellett rendeltem magunknak két 'Nyár' nevű koktélt, majd helyet keresve vágtunk át a tömegen.
- Itt jó lesz, nem?!-mondta Hope, majd leült a fehér kanapéra.
Én is leraktam az italokat, meg a pénzt, majd leültem vele szembe.

Körbe nézve észre vettem, hogy egy csomó helyes srác minket stíröl. Hope is elnézett az én irányomba, majd nagyot nevetve vissza fordult és így szólt:

- Játszunk velük!
- Mégis mire gondolsz?-kérdeztem, de ő válasz nélkül a szájához emelte a koktélt és elég erotikusan bekapta a szívószálat és inni kezdett. Nagyot nevetve ezen én is bele kortyoltam a sajátomba, persze normálisan.
Szép lassan már a harmadik koktélunknál tartottunk, amikor táncolni indultunk. Egyik kedvenc számom csendült fel, így magamhoz húztam Hopeot, akit majdnem elsodort a tömeg.
- Táncolj!-kiabáltam, majd lazán elkezdtem riszálni. Pillanatokon belül, Hope is elkapta a ritmust és velem együtt táncolt. A lassabb résznél hátat fordítottam neki és hozzá simulva szexin kezdtünk el táncolni. Tudtuk, hogy egyre több szem ránk szegeződik, de nem igazán zavartattuk magunkat. Hope úgy is játszani akart, hát most megkapja. Háttal szép lassan leguggoltam előtte, majd vissza .. ezt eljátszottam még párszor, addig amíg Hope maga felé nem fordított és most ő simult hozzám. Tisztán kivehető volt az alkohol és az, hogy mi közeli barátnők vagyunk. De a célunk az volt, hogy minden pasit magunk körül felizgassunk. Így muszáj volt mindent bele adni. A szám végén körbe nézve összekacsintottunk, hiszen sikerült a terv. A mellettünk táncoló srácok nyálukat csorgatva néztek minket. A következő szám kezdésekor újra bele élve magunkat táncolni kezdtünk. Néhány perc múlva két erős kezet éreztem a derekamon, és már készültem hátra fordulni és elküldeni őt, amikor borostás állát végig húzta a vállamon és így szólt:
- Még is mi a fenét művelsz?-hangja lágy volt, de még így is kihallottam belőle azt, hogy mérges.
- Zayn?!-próbáltam meg hátra fordulni, de csípőmet szorítva nem engedte.- Mi csak bulizunk.-kiabáltam oldalra fordított fejjel.
- Azt látom, minden pasi titeket akar megdugni.-mondta ki minden kertelés nélkül a nyilvánvalót.
- Mi csak ..-kezdtem bele, de ő maga felé fordított és durván lesmárolt.
Akkor éreztem meg, hogy ő is ivott és a durvaságából ítélve nem is keveset.
- Zayn ..-nyaka köré rakva a kezem állítottam le, majd szólásra nyitottam a számat, de ő megelőzött.

- De ma este én foglak megdugni.-mondta, mire a szám tátva maradt ő pedig gonoszan elvigyorodott. Lassan közel hajolt, de nem csókolt meg, hanem helyette a nyakamat kezdte el kényeztetni. Ágyékát nekem nyomta, és a zene basszusára elkezdett döfködni. Egy hangos nyögés hagyta el a számat közvetlen a füle mellet, mire elhajolt és felnevetett.
- Ezek szerint neked sincs kifogásod ellene. Gyere!-nyújtotta a kezét, majd kivezetett a clubból és hívott egy taxit.
Miután befejezte a telefonálást felém fordult és nagyon szorosan közel vont magához.
- Annyira izgató volt a táncotok, hogy alig bírom vissza fogni magam.-mondta és én bele néztem most már fekete szemeibe és égni kezdtem a vágytól. Beindított, hogy mocskos dolgokat súgott a fülembe, és már én is alig bírtam türtőztetni magamat. Pedig muszáj volt, hiszen még legalább negyed óra mire hazaérünk.

Harry szemszöge:

Egész estét a fiúkkal együtt töltöttük, és szinte minden régi de jó kocsmát bejártunk, amikor Liam könyörgi kezdett, hogy a kedvenc helyére, a Funnky Buddhba nézzünk be. Szokás szerint most is nagy tömeg volt, de sikerült a pulthoz mennünk és kérni egy üveg whiskyt.
- Egészségetekre!-szólt Louis, majd egyszerre lehúztuk a többiekkel.
Wleeee .. -remegtem bele, hiszen már kitudja hányadik pohár whiskymet iszom.
- Héé Te!-lökött meg Niall.- Azok ott nem Hopeék?-mutatott két szexin táncoló lányra.
- Az nem lehet.-ugrottam le a székről, majd Zaynnek szóltam.
- Az tuti, hogy ők! Megismerem Jessy hófehér ruháját.-mondta Zayn, majd keményen lerakta a poharát és nézte őket megállás nélkül.
- Mit keresnek ők itt?-kérdezte tőlem Liam.
- Fogalmam sincs.-mondtam neki, de nem tudtam oda figyelni, hiszen a két csaj eszméletlenül erotikusan táncolt. Mikor Hope maga felé fordította Jesst és hozzá dörgölőzött a nadrágom bizseregni kezdett.
- Mi a fasz?-hallottam meg Zaynt, majd annyit láttam, hogy már nem a csajokat nézi, hanem a körülötte álló srácokat. Most már én is észre vettem, hogy egy csomó fasz a nyálukat csorgatja az én barátnőmre is. Lehúzva az utolsó kortyot indultam el Hope felé.

- Bocs!-löktem arrébb az egyiket, mire oldalba vágott. - Engedj már át!-vágtam neki vissza.
- Ember! Én is látni akarom.-mondta, majd vállamnál fogva arrébb lökött, úgy hogy majd nem elestem.
- Baszódj meg!-kiáltottam rá, majd egy gyenge öklössel helyre tettem- Az ott a én barátnőm, szóval takarodjatok!-kiáltottam a körülötte álló csávóknak. Mindenki meglepődve de hátrébb ment, így megtudtam ragadni Hope alkarját és arrébb rángattam.
- Naaa!!-nyögött fel és kiakart szabadulni a szorításomból, ami eléggé bénán ment neki és ebből letudtam szűrni, hogy elég részeg.
- Elég legyen!-szóltam rá talán túl hangosan, hiszen megmerevedett és nagy szemekkel rám nézett.- Mit csinálsz te itt?-kérdeztem már egy fokkal nyugodtabban.
- Jessel bulizunk.-mondta halkan, mire közel hajoltam hozzá, hogy ismételje meg.
- Ne aggódj, Zaynnel van.-mondtam neki, amikor keresni kezdte a tömegben.- Mire volt ez jó?-kérdeztem rá a táncolásra.
- Csak játszottunk.-mondta, majd mosolyra húzta a száját, ami meglepett.- Mi az?-kérdeztem rá és leengedtem a kezem.
Ő hirtelen megindult és a falnak lökött, majd közel hajolt hozzám.
- Tetszett nem igaz?-búgta a fülembe.- És féltékeny lettél.-kuncogott, mire újra ideges lettem, és így szóltam:
- Nem voltam féltékeny senkire, csak nem akartam, hogy más pasik rád izguljanak.
- Miért te rám izgultál?-kérdezte meg szemtelenül.
Hihetetlen, hogy mit hoz ki belőle az alkohol.-csodálkoztam el, amikor a nyakamat kezdte el puszilgatni. Lassan de biztosan vezette le a kezét a hasamon keresztül a sliccemig. Ha eddig nem lettem volna elég kemény, akkor a keze érintésére most azzá váltam.
- Hmm, ezek szerint igen.-mormolta, majd szívni kezdte a kulcscsontomon lévő érzékeny bőrt.
Hangosan nyögni kezdtem, hiszen a keze közben folyamatos masszírozott ott alul. Le kell állítanom .. ezt nem teheti velem. Itt nem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és megragadtam a kezét.
- Haza megyünk, most!-jelentettem ki, mire ismét elmosolyodott.
- Alig várom, hogy haza érjünk és megbüntess!-mondta erotikusan, mire nekem is fel kellett nevetnem. Bár azért elgondolkoztam az ajánlatán, lehet, hogy tényleg megérdemelne egy kis büntetést.

* Másnap délelőtt. *

Jessica szemszöge:

Mi ez a hang?! Aaaaúú a fejem. Hol vagyok?!-lassan kinyitottam a szemem és rájöttem, hogy Zayn szobájában fekszem, és a telefonom ordibál korán reggel. Kikászálódva és meztelenül halásztam elő a telefonom majd fogadtam a hívást.
- Hallo!-szóltam bele.
- Sziaa Jess! Tia vagyok, és azért hívlak, hogy elmondjam a jó hírt. Pablo elfogadta  terveidet és ma este bemutatót tervez belőle.
- Hogy mi van?-ébredtem fel abban a pillanatban.- Mármint, tessék?
- Jól hallottad! Ma este hivatalos vagy, vagyis vagytok, a saját magad által tervezett ruha kollekció bemutatására.
- Úristen, ez remek! Köszönöm szépen!-lelkendeztem, majd a fejfájásommal mit sem törődve ugrálni kezdtem.
- Részleteket e-mailbe elküldtem, ott találkozunk. Szia!-köszönt el, majd leraktam a telefonom, és azonnal vissza ugrottam az ágyba.
Ez csodálatos, végre egy nagy sikert értem el a munkában is.-gondoltam magamban, majd Zaynre nézve eszembe jutottak a tegnap esti sikereim. Micsoda éjszaka volt .. csak legyen erőm az esti felhajtáshoz és remélem, hogy mindenki velem tart majd, és együtt örülnek a boldogságomnak.

Ui: Nagyon köszönjük a 600.000+ látogatást !! Hihetetlen !! És a 430+ feliratkozó is csodálatos !! Köszönjük szépen, remélem tetszett a rész és a hosszúsága is. Pusszi. ♥

V.fejezet 18.rész / 1

~ Sziasztok. :) Először is annyit mondok, hogy sajnos csak egy fél részt tudtam hozni. Viszont 2-3 napon belül jön a második fele. Igaz szerdáig TZ hegyek lesznek, de megírom a második részt. :)
Aztán így utólag NAGYON BOLDOG 1 ÉVES ÉVFORDULÓT NEKÜNK! ♥
El sem hiszem, hogy már 1 éve írok/írunk blogot. Nagyon hamar elment ez az év, emlékszem mikor és hogyan kezdtük el ( majd egyszer elmesélem ; ). Emlékszem, mennyit gépeltünk, mennyit tanakodtunk az újabb csavarok/korszakok előtt. De egy nagy élmény ez, amit persze nektek köszönhetünk. Hatalmas dolog, hogy ennyien nézitek/olvassátok a blogunkat a több száz(ezer) közül. Wow, nagy-nagy köszönet és pusszantás ezért. Meghálálnánk mi megannyi résszel még, de sajnos nincs időnk és már nagyon a végén vagyunk. De azért igyekszünk, tudjátok. :3
Ölelés és jó olvasást. x

Hope szemszöge:

- Ha terhes lettem volna, elhagytál volna?-összeszorított szemmel kérdeztem rá.
- Soha!-suttogta, majd bele csókolt a hajamba és én azonnal álomba zuhantam.
Hmm, ne máár, világos van?! Pislogtam párszor, majd kinyitottam a szemem és valóban reggel volt. A nap sugarai betűztek a kinyitott ablakon. Lassan kimásztam az ágyból, majd szomorúan tapasztaltam, hogy egyedül vagyok a szobában. Magamra kaptam egy szürke melegítő nacit és egy pólót, ami lehet, hogy Harryé. Na mindegy, úgy se bánja.-rántottam meg a vállam és elindultam a konyhába. A lépcsőn már hangokat hallottam ki a konyhából. Tudtam, hogy ezek szerint már mindenki lent van és reggeliznek. Azonban az utolsó lépcső fokra lépve meghallottam egy ismerős férfi hangot.
- Srácok! Muszáj elmennetek, ilyen lehetőséget nem kaptok minden nap! Tudom, hogy nyári szünetetek van, de egy hónapot kibírtok, nem?
- Háát nem is tudom ..-hallottam meg Liam hangját.
- Liam! Dani úgyis nem rég ment el, Eleanor pedig jöhet velünk, mint mindig.-mondta a férfi.
Én közben kikukucskáltam a lépcsőről és megláttam, hogy minden srác itt van plusz Jess, és az a férfi nem más mint Paul.
- De én nem megyek Jess nélkül sehova.-mondta Zayn majd átkarolta barátnője derekát. Kis mosoly csúszott az ajkaimra, hogy milyen édes volt ez tőle. Paul, bele egyezett, hogy Jess is mehet velük. Niall azt mondta, hogy Sophi addig úgy is haza látogat így ő benne van. Alig vártam, hogy Harry is megkérje őket, hogy én is mehessek, hiszen rég ruccantunk már ki itthonról. Ehelyett azonban ő így szólt:
- Hát ha mindenkinek jó, akkor én is benne vagyok. De Hope nem jöhet, muszáj lesz kicsit külön lennem tőle.
- Biztos ez?-kérdeztek rá a többiek.
Én pedig megrökönyödve léptem egyet, de sajnos pont akkorát, hogy észre vettek a konyhából.
- Hope?!-ugrott fel Jess, majd azonnal hozzám rohant.- Jól vagy?
Nem szóltam semmit, csak könnyes szemmel bámultam bele Harry arcába, aki üveges tekintettel nézett vissza rám.
- Hagyd, majd én beszélek vele!-állt fel, és mielőtt felém közeledett, így szólt Paulnak:- Jövök!
A szívem ekkor szakadt meg és tudtam, hogy semmit nem ért az ígérte miszerint soha nem fog elhagyni. Megint elmegy és elmenekül. Karomnál fogva behúzott a nappaliba és az állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Sajnálom .. -kezdett bele.- de egy kis távolság segíteni fog rajtam. És mikor vissza jövök, minden olyan lesz mint rég, oké? Muszáj ez.
Olyan rideg volt, és a szemei se mutattak semmi féle sajnálatot hiába mondta. El akar engem hagyni ez az igazság. Először egy kis különlét, utána már nagyobb szünetet kér végül pedig szakítunk. Neee!! Én ezt nem akarom! Nem akarok szakítani.
- Harry, kérlek nee!-eddig sikerült elfojtani a sírásom, most azonban kitört rajtam és zokogni kezdtem.- Nem hagyhatsz el! Kérlek!
Csak rázkódtam ott és kiabáltam, hogy nee menj el. Egyszer azonban meleg kezeket éreztem az sajátjaimon, majd egyre erősödő kiabálást.
- Hope! Hééé! Ez csak egy rossz álom! Kicsim, nézz rám?
Mii? Mi történik? Rázkódásom abba maradt, majd a nyitva hitt szemeimet ismét kinyitottam és megpillantottam Harry aggódó arcát.
- Nyugii, nincs semmi baj. Itt vagyok.
- Mi történt?-néztem körbe és láttam, hogy az ágyba feküdtünk.
- Rosszat álmodtál és kiabáltál, hogy ne menjek el.
- Jaaaj..-fújtam ki a levegőt és hátra vágtam a fejem a párnára.- Igen, már emlékszem..-kezdtem bele, közben pedig arcomhoz nyúlva letöröltem a könnyeimet.- Azt álmodtam, hogy elhagytál.
- Hope, ne legyél butus!-ölelt át.- Meg mondtam, hogy sosem foglak el hagyni, bízzál bennem.
- Tudom, de még is annyira valóság hű volt és annyira rossz.-fúrtam bele a fejem a mellkasába.
- Most már vége van, és amint látod itt vagyok. Sőt ma egész nap nem fogsz tudni levakarni magadról.-simogatta meg a hajam.
- Na, az jó lesz.-mondtam, majd rámászva megcsókoltam őt.

ÜNNEPLÜNK!!!

Drága olvasók!

Nagy pillanathoz érkeztünk el a blog életében, ugyanis egy éve kezdtük el írni a történetet, amivel úgy néz ki nagy sikert értünk el. Az egy év alatt sikerült összegyűjtenünk több, mint fél millió megtekintést, több, mint 400 feliratkozót és rengeteg visszajelzést, ám ez mind NEKTEK köszönhető. Sosem gondoltunk volna, hogy ezt mind elérhetjük, de nélkületek sohasem jutottunk volna el idáig. Tán az elején abba is hagytuk volna, ha TI nem vagytok. Bár hideget, meleget is kaptunk egy-egy részhez, mi mégis úgy látjuk, hogy fejlődtünk. Sajnos hamarosan bezárja kapuit a ''kis'' történetünk, de addig is reméljük, hogy kitartotok mellettünk, és reméljük, hogy szerzünk még egy pár boldog pillanatot, hogy csalunk még pár könnycseppet a szemetekbe.

Köszönettel: Kiki és Dórika <3

HAPPY BIRTHDAY ~ FIVE WAYS . ONE DIRECTION ~ !!!

V.fejezet 17.rész

Meghoztam a legújabb részt. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! 
Kiki :*

Hope szemszöge:

Szörnyen éreztem magam. Itt hagyott egyedül. Jó megértem, hogy ki van akadva, de ehhez ketten kelletünk. A lényeg, hogy most már csak fél óra, és megtudom az eredményt. Nem tudom, mitől féljek jobban, attól, hogy terhes vagyok, attól, hogy valami más betegségem van, vagy attól, hogy Harryt elveszítem. 

Egekbe emelkedett pulzusszámmal, és az idegességtől rázkódó testtel ültem a váróban, míg egyszer csak kinyílt az ajtó, és kiszólt az asszisztens nő:

-Hope Richardson?

-Én vagyok.-mondtam.

-Jöjjön kérem.

Harry még sehol nem volt, így még inkább kétségbe esetten, álltam fel a székről.

Egyre jobban izgultam. A nővér becsukta az ajtót, majd beljebb tessékelt. Az orvos ott ült az asztalnál, és az eredményemet böngészte, majd mikor meghallotta, hogy köszöntem, felnézett, levette az olvasó szemüvegét. 

Egyszerre úgy éreztem, hogy közelednek a falak, a plafon egyre magasabbra emelkedik a padló pedig forogni kezdett a lábam alatt. Kis híján összeestem, ám a nővér még időben észlelte, a rosszullétet és azonnal megfogott.

-Jaj lányom, jól van?-kérdezte, majd a vizsgáló asztalhoz vezetett, és segített felfeküdni.

-Igen, csak egy kicsit megszédültem. Biztosan az izgalom miatt. Doktor úr, mondja, terhes vagyok?- kérdeztem türelmetlenül.

-Nem Hope, nem terhes.-mondta.

-Hát akkor mi a baj? 

-Az a helyzet, hogy önnek petefészek cisztája van.

-És ez pontosan mit jelent?

-A  ciszta önmagában nem jelent többet, mint egy tokkal körülvett, folyadék tartalmú üreg.-mondta- Ez okozta önnél a vérzési  rendellenességet, a fájdalmakat és a többi tünetet is. Hope, önnek nagyon nagy szerencséje van, ugyanis nem daganatos cisztáról beszélünk, és mivel nem rossz indulatú, ezért egy fájdalom és műtét mentes kezelésen fog átmenni. A kezelés abból fog állni, hogy néhány hónap alatt fogamzás gátló tabletta segítségével nyugalomba helyezzük a petefészkeket. Ez egyfajta hormonkezelésnek is betudható. Ezen kívül írok fel önnek fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő tablettát is. Rendben?
-Rendben, köszönöm.
-Ha bármi kérdése van, nyugodtan tegye fel azokat.
-Csak annyi, hogy ezek után még lehet gyerekem?
-Igen, ezek után lehet. Nyugodjon meg.-húzott egy nyugalmat keltő mosolyt a szája szélére, majd odaadta a recepteket és így szólt:
-Három hét múlva várom kontrollra.-és kezet fogott velem.
Meg sem tudtam szólalni, valahol örültem neki, hogy nem vagyok terhes, valahol pedig csalódott is voltam kicsit. Kimentem a rendelőből, akkor már Harry ott ült türelmetlenül az ajtóval szemközti széken.
-Na? Mit mondott?- ugrott fel.
-Megnyugodhatsz Harry Styles, nem vagyok terhes.-mondtam szemrehányóan, majd a leleteimet elraktam a táskámba, anélkül, hogy megmutattam volna neki, és elindultam kifelé.
-Hope várj, de mit mondott az orvos? Várj meg!
-Lényegtelen. Most légyszíves hagyj békén.-mondtam.
-De most mi a baj?
-Mi a baj? Még azt kérded, mi a baj? Szerinted nekem nem volt elég az, hogy lehet, hogy terhes vagyok? Erre jössz te, és ahelyett, hogy szeretően átölelnél, leordítod a fejemet, aztán amikor a legnagyobb szükségem van rád, te elmész. Köszönöm szépen.-mondtam, majd megfordultam, és viharos léptekkel elmentem.
Nagyon mérges voltam. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet, ezért inkább a buszt választottam hazajutási megoldásnak. Beraktam a fülembe a headset-emet, és a bömbölő zene mellett én is neki álltam bömbölni. Persze próbáltam visszafogni magam, nem akartam feltűnést, hátha meglát egy firkász.

Harry szemszöge:

Köpni nyelni nem tudtam ez után a kirohanás után, de lássuk be, jogos volt. Egy gyáva alak vagyok. Ajj Istenem valamit mindig el kell csesznem. Nem bírtam ki, ezt a tétlenséget, így bekopogtam az orvoshoz, és megkérdeztem tőle, mit mondott Hope-nak. A doki mindent elmondott, amitől a teljesen padlóra kerültem. Sokkal nagyobb baj is lehetett volna ebből, és én közben csak arra gondoltam, hogy mi lesz velem meg a hírnevemmel. Nagyon furdalt a lelkiismeret, így abban a reményben indultam haza, hogy Hope már otthon lesz, és bocsánatot kérhetek tőle, ám nem találtam otthon. A srácokat is faggattam, Jess-t is, de senki nem tudott semmit. Felmentem a szobámba, és elővettem a telefonomat, de hiába próbálgattam, nem vette fel. Kezdtem nagyon kétségbe esni, már sötétedett, és ő még mindig sehol. Mi van ha megint rosszul lett? Már majdnem azon voltam, hogy szólok a rendőröknek, amikor meghallottam, hogy odalent nyílik az ajtó. Telefonomat az ágyra hajítva rohantam le a lépcsőn, és amint megláttam a szerelmemet, a nyakába borultam.
-Hope, Hope, kérek bocsáss meg nekem, nagyon szeretlek, és bármi is történjék én mindig itt leszek, és soha nem állhat semmi közénk. Elég baj, hogy erre csak most jöttem rá, de ezerszer fontosabb az, hogy te velem légy és boldoggá tegyük egymást, mint a karrier.
-Harry, én...-kezdett bele.
-Kérlek ne mondj semmit, mindent tudok, az orvos elmondta, és én majd ápolgatlak. Hope,... én... szeretlek.
Tudom, hogy ezt már ezerszer hallotta a számból, ám ennek most hatalmas súlya volt a többi ''szeretlek-hez'' képest.
-Harry... én... én is szeretlek.-mondta, majd egy könny csordult ki a szeméből, rám nézett, majd egymás ajkaira tapadtunk.
A többiek csak álltak és néztek, majd a csók jelenetnél, mindenki elkezdett tapsolni, meg fütyülni.
Ezek után felkaptam, és felvittem a szobába. Nem volt hátsó szándékom már a betegség miatt sem, azonban látszott rajta a fáradság, így még mielőtt a többiek faggatni kezdték volna, elloptam előlük a lehetőséget.
Fent levetkőztettem, ráadtam az egyik pólómat, és befektettem az ágyba. Látszott rajta a megkönnyebbülés.
-Most pedig egy hatalmasat kell aludnod. Holnap mindent megbeszélünk.-mondta, majd melléfeküdtem, és lágy csókokkal próbáltam elaltatni.
-Harry!-szólt, mielőtt még majdnem elnyomta az álom- Ha terhes lettem volna, elhagytál volna?

V.fejezet 16.rész

~ Sziasztok! :) Meghoztam az új részt, igyekeztem hosszabbra írni. Tartsatok velünk a végéig. Köszönünk mindent. Jó olvasást. x

Niall szemszöge:

- Maradj!-szóltam Sophira, aki azonnal megdermedt.

Mély levegőt vettem, majd lassan felé sétáltam. Nem tudtam, hogy mi ütött belém. Vagyis azt tudtam, hogy amit az étteremben mondott eléggé szíven ütött. Mi az, hogy tart a kapcsolatunktól? Meg hogy nem akar celeb páros lenni? Ezeket mégis honnan szedi?! Én ugyanúgy fogom szeretni őt, mint régen, akkor meg miért kételkedik a kapcsolatunkban?! Le kell szarni a fotósokat és ennyi az egész.

- Gyere!-fogtam meg a kezét majd leültem az ágyra és az ölembe húztam majd szorosan megöleltem.

- Niall?!-kérdezte halkan.

- Hmm?

- Nem mondasz semmit?

Lassan felnéztem rá, majd nagy nehezen megszólaltam:

- Nem akarlak elveszíteni!-ennyi amit mondani tudtam összesen a néhány óra alatt.

Ez ami a legjobban megfogalmazza a dolgokat. Elkezdhetnék neki itt regényeket mesélni, hogy milyen jól meglehet lenni így is, mint például a srácok és a barátnőik. De nekem most csak ennyire futja.
- Kérlek, maradj velem!-szólaltam meg ismét, majd a mellkasához bújtam miközben szorosan öleltem a derekánál.
- Héé!-szólt rám, mire felemeltem a fejem.- Nem akartalak elhagyni.-mondta majd megsimogatta az arcom, és én lehunytam a szemem egy pillanatra.
- Tényleg?
- Aaaj, butus. Azt akartam, hogy megbeszéljük az egészet, és közösen kitaláljunk valamit. Nem a stílusom a megfutamodás.-mondta és mosolyogni kezdett.
Gyönyörű mosolyát látva, nekem is mosolyognom kellett.
- Oké, akkor beszéljük meg.-egyeztem bele, majd egy rövid csókot nyomtam a szájára.
- Én elmondtam a mondandóm az étteremben, ha emlékszel.-kezdte.
- Hát persze, folyamatosan ezen kattog az agyam.-vallottam be őszintén.- És szerintem nem kellene lírni a celeb páros dolgot, sok helyre bejuthatunk ingyen.-nevettem fel.
- Niall!!-ütötte meg a vállam, majd komolyan nézett és így szólt:- Ez nem vicc.
- Jójó.-bújtam hozzá ismét.- Szerintem csináljuk azt amit Harryék.
- Vagyis?-dölt a fejével a fejemnek.
- Éljük tovább az életünket boldogan. Ugyan úgy járhatunk együtt ide-oda, aztán majd észre veszik, hogy együtt vagyunk és elfogadják. Muszáj lesz nekik. Azt nem állítom, hogy néha nem szereplünk majd az újságokba, vagy a neten. De ők is túl élték, és mi is túl fogjuk. Na mit szólsz?-néztem rá nagy szemekkel.
- Háát, egy próbát megér.-mosolygott, majd forrón megcsókolt.
Azt hiszem ez egész jól sikerült, és tényleg nagyon remélem, hogy nekünk is olyan könnyen fog menni mint Hopéknak. Majd meglátjuk.

Hope szemszöge:

Még sosem féltem egyetlen egy nőgyógyászati vizsgálattól sem. De ettől a mostanitól szinte rettegek. Nem tudom elképzelni, hogy ennek a hasi görcsnek mi lehetett az oka, de ha kiderül, hogy terhes vagyok, és az miatt történt, akkor az életemnek vége. Sőt nem csak az enyémnek, hanem Harryének is. Úgyhogy nagyon remélem, hogy nem ez fog kiderülni.

- Feküdjön fel ide, kérem!-szólt az orvos.

- Rendben. Doktor úr, mit fog csinálni?

- Csak megvizsgálom, hogy minden rendben van oda lent. Nem kell aggódni, nem fog érezni semmit.

A legtöbb orvossal ellentétben ő tényleg betartotta a szavát, és fájdalom nélkül vizsgált meg.

- Azt hiszem ennyi lett volna!-mondta, majd az íróasztalához ment.

- Doktor úr ..-kezdtem bele.
- Igen?
- A biztonság kedvéért nem néznénk egy ultrahangot?-kérdeztem rá remegő hangon.
- Hmm, Hope, azt hiszi, hogy terhes?
- Nem tudom, de most már jó lenne megbizonyosodni.
- Oké, ha ezt szeretné. De akkor kérem, most már mindent őszintén meséljen el.
Addig amíg felkente zselét, elmeséltem neki a késő menszeszt, a hasi görcsöket meg, hogy nem mertem venni tesztet.
- Akkor lássuk.-mondta, majd levegőt visszatartva néztem fel a képernyőre.
Néhány feszült perc múlva így szólt:
- Sajnos, nem látható semmi konkrét.-fújtam ki a levegőt, azonban még folytatta:- De attól még nem zárható ki a terhesség sem. Úgyhogy, veszünk magától vért és elküldjük a laborba. Egy órán belül meg jön a végleges eredmény, ami mindent tisztázni fog.
Tisztázni? Szerintem épp ellenkezőleg, az fogja a dolgokat összekutyulni. Istenem, csak add, hogy ne legyek terhes.
Ez már túl sok feszültség egy napra, így megkértem az orvost, hogy semmiképp ne mondjon semmit Harrynek a vizsgálatokról. Majd csak akkor, ha megjön az eredmény.

Harry szemszöge:

Nem lehet igaz, Hopeot már lassan egy órája elvitték. Meddig tarthat egy ilyen vizsgálat? Vagy talán komplikáció lépett fel? Nem, az biztos nem, akkor már értesítettek volna engem. De akkor mégis hol a fenében lehet?! Nem bírtam tovább várni, így megkerestem a  egyik nőgyógyászati szobát és bekopogtam.

- Jónapot! Segíthetek?

- Öhm jó napot! Elnézést, a barátnőmet keresem. Azt mondták, hogy ide hozták.

- Hogy hívják a barátnőjét?

- Hope Richardson.

- Egy pillanat.-bement és kikereste a nevét az adatbázisból.- Meg is van. Hopeot, a másik szárnyban vizsgálták ki, mert ott végeztek el rajta ultrahang vizsgálatot.

- Hogy micsodát?-kérdeztem egy oktávval feljebb.
- Háát ultrahangot, tudja, amivel meg állapítható a terhesség.-magyarázta nekem.
Pedig én nagyon jól tudtam, hogy mit jelent. Csak épp az azt nem, hogy mi a francért kellett ez?
- De mégis miért?
- Nézze, ezeket már ne tőlem kérdezze. Ennyit tudtam megmondani az adatbázisból. Az 510es szobában vannak. Viszontlátásra.-mondta majd rám csukta az ajtót.
A sok hatása alatt nem tudtam mit tenni, csak megkapaszkodtam a falba és álltam. Nagy levegőt vettem, majd neki támasztottam a homlokom az hideg csempének és gondolkodtam. Tudtam, hogy kórházban vagyok és itt nem dühönghetek, de még is kibaszottul szét vet az ideg. Mi a fasz történik körülöttem? Hogy lehet Hope terhes? Mégis mi ez az egész? Ezért fájt a hasa? Ezért ájult el? Mert terhes lenne? De miért nem mondta el? Mi lesz most velünk? Velem? A karrieremmel? Nem lehet gyerekem. Túl fiatal vagyok, meg Niallt is most kaptuk vissza. Most indulhat be újra a banda. Mi lesz most az életemmel?-ezekkel a gondolatokkal indult el megkeresni őt.
- Hope!-kiáltottam rá mikor kijött a vizsgálóból.
Elég hangos lehettem, hiszen mindenki körülöttünk ránk nézett. Ezért megköszörültem a torkom és valamennyivel halkabban megszólaltam:
- Hope! Beszélhetnénk kettesben, légy szíves.
- Harry?! Mi az, gond van?-kérdezte és láttam rajta a feszültséget.
De hozzám képest az lófasz se volt. Mennyire szerencséje van, hogy egy kórházban vagyunk, különben már most kiakadtam volna. De nem lehet, így megvártam szépen míg beérünk a kórterembe és ő leül az ágyra.
- Harry?! Kezdesz megijeszteni, mi történt?!-kérezte mikor az ajtót a kelleténél erősebben csukta be.
- Ne!-szóltam rá, majd elé lépkedtem.- Még is mikor akartad nekem elárulni, hogy terhes vagy?-tértem rá egyből a lényegre.
- Hogy mi?!-kiáltott fel.
Szemében csomó érzést fedeztem fel: döbbenetet, meglepődöttséget és talán még félelmet is.
- Tudod jól, hogy miről beszélek. Az ultrahangról meg az ilyenekről. Hmm? Mikor?-estem neki ismét.
- Én nem ..
- Mit nem? Ó, talán nem akartad elmondani? Talán nincs jogom tudni?
- Harry ..-kezdett bele ismét, viszont most már a könnyeitől nem tudott rendesen beszélni. -nem .. biztos még.
- Nem biztos?-döbbentem le most én.
Láttam, hogy a kezeit tördeli és szinte alig néz fel rám. Kicsit megsajnáltam, ezért leültem mellé az ágyra és megfogtam az állát, hogy rám nézzen.
- Mi nem biztos, Hope?-kérdeztem már lágy hangon.
- Nem biztos ..-szipogott.- hogy terhes vagyok. Az ultrahang nem mutatott semmit.
- Ó…-mindössze ennyit mondtam, majd nyeltem egy nagyot.- De ez jó nem?!
- Elküldték a vérem megvizsgálni, abból biztosra kiderül majd. Sajnálom.-tette hozzá, amire nem tudtam reagálni.
Mit sajnál, hogy nem mondta el? Vagy hogy lehet, hogy terhes?
- Mikor derül ki?-kérdeztem hidegen.
- Egy órán belül.-mondta majd vörös szemekkel rám nézett.- Harry, tényleg nagyon sajnálom. Én el akartam mondani, akkor ha biztosra tudom a dolgokat.
- Tényleg? Mert az sokkal jobb, ha már rögtön azzal jössz, hogy terhes vagy?!
- De ha meg előbb mondom el, és nem vagyok terhes, akkor meg ..
- Akkor legalább ott lettem volna veled, hogy átvészeljük.-fejeztem be a mondatot, mire lehajtotta a fejét.
- Ne haragudj, de ki kell szellőztetnem a fejem. Egy óra múlva jövök. Remélem addig lesz eredmény.-közöltem vele szárazon, majd felálltam és ott hagytam őt.
Ki csörtettem a kórházból, majd az autómba bevágódva kezdtem el püfölni a kormányt.
- A kurva életbe! Nem lehet igaz!
De végül kifújtam a levegőt és így szóltam: Fúúúú, le kell nyugodnom!-gyorsan beindítottam a motort és elhajtottam.

V.fejezet 15.rész (+16)

Nagyon köszönjük a türelmet, és sajnáljuk, hogy ismét csúsztunk, de próbáljuk minél jobban elosztani ezt a maradék pár részt.
Meghoztam a legújabb részt, remélem mindenkinek tetszeni fog. Komikat ne spóroljátok és a lájkokat sem.
Jó olvasást, Kiki :*

Hope szemszöge:

A hangok egyszer halkan, egyszer pedig őrülten hangosan visszhangoztak a fülemben. Fel sem fogtam a körülöttem történő eseményeket. A szemeimet néha résnyire kinyitva próbáltam magamhoz térni, de az erős fény miatt azonnal becsukódtak. Csak homályos foltokat láttam. Éreztem, hogy mozog a testem, bár nem én irányítottam... mások mozgatták. Aztán egy nagy ajtócsapódás, majd egy szúró érzés a vénámba.

Gépek pittyegésére ébredtem. Ez nem az ébresztőm volt, valami más. Az illatok nem megszokottak, az ágynemű is kényelmetlen. Lassan kinyitottam a szememet, és akkor eszméltem fel, hogy nem is otthon vagyok.

Kórház... 

De vajon mi történt-mozdultam meg, azonban a hirtelen ficergés miatt a kanül is megmozdult a vénámba, ami nagyon kellemetlen volt. Ránéztem az infúzióra, és lassan beugrottak a homályos képek és visszhangzó hangok.

De hol van Harry?-néztem körül, majd megláttam az ablakba, egy nővérrel beszélgetni.

Krákogtam egyet, hátha észreveszik, hogy felébredtem. Úgy is történt.

Harry szemszöge:

-Látom, nagyon feszült.-mondta a nővér.

-Igen, nagyon aggódom miatta.-hajtottam le a fejemet.

-Aggodalomra semmi ok. Akármi is volt a baj, a jelek arra utalnak, hogy nem életveszélyes, kezelhető. De még az sem biztos, hogy ennyire komoly a dolog. Ez akár csak egy kiszáradás is lehet.-tette a vállamra a kezét.

Hirtelen meghallottam, Hope hangját, azonnal benéztem a kórterembe, és jól sejtettem, hogy felébredt.

Amilyen gyorsan csak lehetett sarkon fordultam, és már nyitottam is be a szobába:

-Hope! Úristen a frászt hoztad rám. Hogy érzed magad?

-Harry!-csordult ki egy könnycsepp a szeméből, amit idegességtől hideg kezeimmel óvatosan letöröltem.- Mi történt? Miért vagyok itt?

-Nagyon begörcsölt a hasad. Lementem gyógyszerért, de mire visszaértem, te már ájultan feküdtél a fürdőben. Azonnal hívtam a mentőket. Levittelek az emeletről, és akkor már ott is voltak. És idehoztak. Az orvos azt mondta majd akkor vizsgál meg, ha már felébredtél, addig nem csinál semmit, csak infúzióra kötöttek. A mentőben meg össze vissza beszéltél, hogy kisgyereket szeretnél, meg már nem is emlékszem, hogy miket mondtál, de nagyon sok butaságot beszéltél össze. Honnan jutottak eszedbe ilyesmik, nem tudom.
-Jézusom, ilyeneket mondtam?-mosolygott magán, és egy kicsit elvörösödött.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Kinyitod az ablakot? Egy kicsit felmehetett a vérnyomásom.
-Persze.-mentem oda az ablakhoz.

Pár perc múlva már itt is volt az orvos...

Hope szemszöge:

-Jó napot! Hogy érzi magát a beteg?-kérdezte.
-Jobban vagyok doktor úr.-mondtam.
-Annak örülünk. Akkor most elvégeznék pár felületes vizsgálatot, hátha elég az is ahhoz, hogy kiderüljön mi a baj.
-Rendben.-mondtam, majd közelebb jött és elkezdte nyomkodni a hasamat.
-Jó most vegyen mély lélegzetet,... most fújja ki,... most forduljon oldalra.-mondta.
-Rendben, akkor azt hiszem ezzel végeztünk is. Ugye azt mondta, hogy nem a gyomra fájt, hanem lejjebb.
-Igen, lejjebb fájt.
-Igen, akkor jól éreztem, hogy a gyomrával nincs baj. Tehát lejjebb kell keresni a gondot. Az a helyzet, hogy így semmit nem tudtam kitapintani, ezért mindenképp meg kellene vizsgálnom önt nőgyógyászatilag is. Reméljük ott sem lesz baj, de az elővigyázatosság érdekében mindent meg kell tenni. Akkor mára ennyi volt, holnap megejtjük a vizsgálatot. További szép napot!
Aztán megfordult és kiment. Szóhoz sem jutottam. Te jó ég én nem akarom, hogy megvizsgáljon...úgy. Mi van ha kiderül, hogy terhes vagyok, bár ez még nem biztos, de.. te jó ég nagyon félek.

Zayn szemszöge:


Minden jel arra utal, hogy nyertem.-gondolkoztam, miközben este a kádban ültem.
Egyáltalán nem láttam semmi megingást Jess arcán, mikor Niall bejelentette, hogy visszajön. Talán újra minden a régi lesz, és lehetünk barátok Niallel. Nagyon örülnék neki.
Kopogtak.
-Fürdök.-kiabáltam ki.
-Ja akkor ne is jöjjek be?-kérdezte Jess.
-De, te bejöhetsz.-mondtam, majd benyitott.
Egy szál törölközőben volt. Bezárta az ajtót, és megállt előttem.
-Beférek még melléd?-kérdezte egy kacér mosollyal a szája sarkában.
-Hát szerintem mellettem nincs már több hely, de rám ülhetsz ha gondolod.-vigyorogtam.

-Jaj Malik, te perverz. Hát rendben van.-mondta, majd elengedte a törölköző sarkát, amit a gravitáció mindjárt vitt is magával a földre.

Érzékien átemelte az egyik lábát a kád szélén, majd a másikat is, és fenekét kinyomva ereszkedett rám. A habok azonnal ellepték a köldökéig, de mellei fejmagasságban csupaszok maradtak. Nedves kezemmel végigsimítottam rajtuk, majd csókokkal kezdtem izgatni. 

Erre ő vállamra rakva kezeit lassan ringatózni kezdett rajtam. Mikor már férfiasságom kellő képen készen állt a behatolásra, kicsit megemelkedett, majd ráült. Ajkai falni kezdték az enyémet, miközben néhány nyolcast leírva vonaglani kezdett rajtam.

-Ez az baba, nagyon jól csinálod.-biztattam, mikor egyre közelebb éreztem magam a csúcshoz.

Aztán gyorsítani kezdett, végül beleélveztem, majd egy-két másodperces késéssel ő is elérte az orgazmus legtetejét.
Végül fejét a vállamra hajtotta, és kifáradva lihegett nyakamba. Kicsit még magában hagyott, majd kimásztunk a kádból, és az estét, az ágyban folytattuk...