Közérdekű !

FONTOS:
Nagyon örülnénk ha mind a 242 (!!!) feliratkozónk átkerülne az oldal bloglovinjára . Ha igaz a hír és megfognak szűnni a tagok (holnaptól), akkor nagyon jó lenne ha ti továbbra is velünk lennétek ott. Szóval aki még nem tette meg az kövessen, akár a kis képre kattintva baloldalt is !

További szép estét. :)

ui: a részt csak holnap tudom hozni . :/

IV.fejezet 9.rész

~ Sziasztok :)) Ismét felhívom mindenki figyelmét, hogy július 1-től eltűnnek a feliratkozók, mivel a Google Reader megszűnik. Ezért kérlek titeket, hogy ITT kövessétek továbbra is a blogunkat. ♥ Nagyon köszönjük a sok komit/tetsziket és a látogatókat. Itt az új rész, amit csak írtam, írtam és írtam, egyszerűen nem tudtam hol abba hagyni. Így egy kicsit hosszabb lett a megszokottnál. De gondolom ez nem baj, jó olvasást. x

Jessica szemszöge:

Magángép már a repülőtéren várt minket, gyorsan beszállva kerestem egy kényelmes helyet. Persze Zayn azonnal mellém ült és bekötötte a biztonsági övét, néhány perc múlva fel is szálltunk. Nem szóltunk egymáshoz; én az ablakon bámultam a gyönyörű naplementét, Zayn pedig biztosan engem figyelt, ugyanis éreztem magamon a tekintetét.

Felé fordulva bebizonyosodott az igazam.

- Mi az?-kérdeztem tőle halkan.
- Semmi. Vagyis egyszerűen gyönyörű.-egy másodpercig az égre pillantott majd ismét a szemembe nézett. Próbáltam nem elvörösödni hiszen leesett, hogy rám mondta.
- Igen az.-válaszoltam hidegen majd vissza fordultam az ablak felé. Muszáj fent tartanom a látszatot, - legalább még egy kis ideig - hogy hideg vagyok hozzá, hiszen még mindig össze vagyok zavarodva. De most már muszáj lesz döntenem. Niallel azóta sem beszéltem, ő megértette, hogy egy kis időt kértem, de Zayn nem. Neki zaklatnia kellett, ő nagyon is jól tudta, hogy a nyakamra kell járnia, hogy átérezzem a fájdalmát és talán őt válasszam. Niall is nagyon jó srác de most hogy rég óta nem láttam, - Zaynt viszont annál többször - eléggé más irányba billent az a bizonyos mérleg. Na akkor ne is beszéljünk az elkövetkezendő napokról; Zaynnel kettesben egy másik kontinensen?! Már előre félek.

- Amerikán belül hova is megyünk pontosan?-zavart meg hirtelen Zayn.

- Annyit tudok én is, mint te.-válaszoltam majd hirtelen felugrottam.- Nézd föld!
- Igen Jess, ez már tényleg az.-nevetett fel, ugyanis volt pár próbálkozásom amikor azt tippeltem, hogy földet látok de eddig nem jött be.

- Vajon hol lehetünk?-tűnődtem el amikor Zaynnek megcsörrent a telefonja. Az sms-t megnézve hangosan olvasni kezdte.

" Isten hozott titeket New Yorkban. Érezzétek jól magatokat. 

Nem sokára találkozunk. Simon. "

Na ne?! El sem hiszem, hogy New York Citybe hozott minket. Te úristen, ez fantasztikus. Örültem magamban, hiszen Zayn is így tett, alig lehetett leolvasni valamiféle érzelmet az arcáról. Tényleg boldog voltam, addig ameddig eszembe nem jutott, hogy miért is vagyok itt .. rendezni a problémáimat Zaynnel.

Kis idő után én is felismerten a híres felhőkarcolókat. Gyönyörű volt a látvány.

Leszállás simán ment. Zayn illedelmesen segített bepakolni a taxiba a bőröndöket.

- Parancsolj!-nyitotta ki előttem az ajtót.
- Oh köszönöm. Ha nem tudnám, hogy nem, azt hinném le akarsz nyűgözni.-mondtam mikor elindultunk.
- Lehet, hogy tényleg az a célom.-kacsintott rám majd így szólt: - Csak adj egy esélyt New Yorknak.
- Ezt hogy érted?
- Ne utasítsd el azért mert velem jöttél. Érezzük, jól magunkat itt. Akár együtt vagyunk akár nem.-mondta őszintén majd egy pillanatra megérintette a kezem.

Lenyűgöző ez a város, az épületek a fények és az emberek mind magával ragadtak. Igaza volt Zaynnek, ki tudja, hogy mikor jutunk el ide legközelebb. Lehet, hogy soha. Ezért most kell kiélvezni ennek a helyzetnek minden pillanatát.

- Igazad van.-fogtam meg most én is a kezét.- Érezzük jól magunkat.-de amint lepillantott a kezünkre én azonnal elhúztam, nem akartam még lebontani a falat köztünk. Nem akarom, hogy elbízza magát.
- Megérkeztünk.-szólt a taxis majd kiszállva segített nekünk a csomagokkal.

- Hűha!-fordultam meg és egy hatalmas nagy épülettel találtam szembe magamat. Nagy reklám tábla jelezte, hogy ez egy 5 csillagos szálloda. Kifizettük a taxit és a szállodába felé vettük az irányt.

- Áá Mr.Malik.-jött oda hozzánk egy kosztümös hölgy.
- Igen?-mondta Zayn.
- Már vártuk az érkezését. Mr.Cowell biztosított önöknek egy kényelmes hotel szobát. Kérem tartsanak velem. Jean, a bőröndjeiket legyen szíves.-intett a hordárnak, aki felpakolta a cuccainkat egy kocsira ,majd eltűnt velük. Liftet használva felmentünk a 23.emeletre. Végig csendben maradunk és csak bámészkodtunk mint a turisták. Tudom, hogy Zayn több helyen járt már mind én, de itt még ő sem, szóval annyira nem volt kellemetlen.

- Megérkeztünk, a 315-ös a maguké.-mondta a hölgy.

- Csak egy szoba?-bukott ki belőlem a kérdés.
- Öhm igen, Mr.Cowell csak egy szobát mondott.
- Oké, nincs semmi gond, biztos két ágyas.-mondta felém fordulva Zayn.
- Nem igazán, ez egy francia ágyas lakosztály.
- Ó értem.-vakarta meg a tarkóját Zayn.- Majd megoldjuk, nagyon szépen köszönjük.-mondta a hölgynek majd bedugta a mágneskártyát a helyére. Az ajtó azonnal kinyílt és a bőröndjeinkkel találtuk szembe magunkat.
- Hát ez gyors volt.-nevettem fel miközben megfogtam az egyiket és behúztam a nappaliba. A szám tátva maradt a látványtól, lenyűgözött. Simonnak tényleg jó ízlése van.

- Na hát!-állt meg mellemet Zayn.- Azt hiszem megyek és megnézem a többi szobát.
Pár percig még csodálkoztam majd Zayn után mentem. A hálószoba is nagyon tágas volt, valóban csak egy francia ágy volt benne de elég nagy kettőnknek ahhoz, hogy ne találkozzunk. Mellé állva pakoltam be a szekrénybe a ruháimat. Néha megálltam és rápillantottam majd tovább folytattam, láttam, hogy ő is így tesz néhányszor. Nem bírtam szó nélkül hagyni.
- Nézd Zayn. Nem tudom, mit tervez velünk Simon, de előtte nekünk kéne megbeszélni a dolgokat. Oké?

- Rendben. Mit is mondott neked Simon, miért kellett eljönnünk?-kérdezte Zayn. Furcsálltam ezt a kérdést, azt hittem ez egyértelmű.

- Hát, hogy megbeszéljük, hogy mi van kettőnkkel.

- És még? Az újságról nem beszélt?

- Ja a cikkekről amit engedélyeznie kellett, hogy megjelenjen? Arról csak annyit, hogy félre értették a fotósok és, hogy valami osztály találkozót szerveztetek.-válaszoltam őszintén, hiszen én csak tényleg ennyit láttam bele a dolgokba, azonban amikor egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el Zayn száját feszült lettem.- Ugye csak ennyi az egész?!-kérdeztem rá.

- Persze-persze, csak egy régi osztálytárs volt.-válaszolt gyorsan majd elfordulva tovább pakolt.

Zayn szemszöge:

Huuh, hál' istennek nem gyanakszik. Akkor már csak az előtte lévő gondokat kell tisztázni. Jó ötlet volt Simontól ez a kiruccanás most már belátom, így nem fogok lebukni Steph miatt, és legalább találkozhatok a segítőmmel (Simonnal). Végeztünk a kipakolással; én egyből a hatalmas 3D Tv-t próbáltam ki a hálószobában, amikor egy sms-t kaptam.

- Jess, félóra múlva ide ér Simon. Azt írja, hogy addig derítsünk ki egymásról valami fontosat.-kiabáltam neki.

- Ezt mégis, hogy értette?-kérdezte Jess, mikor beért a szobába.

- Nem tudom.-amint ezt kimondtam kaptam egy újabb sms-t.

 " Lényege: Mondjatok el egymásnak 1 olyan vágyat, amit teljesíteni lehet most.

A szobaszerviz rendelkezésetekre áll. ;) Már csak 28 perc és ott vagyok. 

Siessetek. Simon. "

- Ez komoly?-nevetett fel Jess.
- Azt hiszem nagyon is. Ha nem csináljuk meg akár vissza is küldhet minket, szóval szerintem essünk túl rajta.-próbáltam "finoman" fogalmazni, hogy ne olyan durvát mondjon. Nem tudom, hogy mikor vehetem le a maszkomat, pedig néha elfog egy olyan érzés, hogy most meg kell őt ölelnem vagy csókolnom, de nem tehetem.- Kezdheted.-mondtam lazán.

- Öhm fogalmam sincs, mi lenne most a vágyam. Talán..-gondolkodott el, majd hirtelen felugrott az ágyról és a telefonhoz ment.- Jónapot! Kérek szépen egy tál epret és egy üveg tejszínhabot a 315-ös szobába.-majd letette.
- Eper, tejszín? Ez komoly?-kérdeztem.
- Most miért? Ez jutott eszembe.-nevetett fel majd kiment az ajtóhoz ugyanis kopogtak.

Nagy mosollyal és egy tálcával jött vissza. Most minden szépnek és jónak tűnik, talán ezért akarta ezt a játékot Simon, hogy érkezése előtt boldogok legyünk együtt?!

- Mit akarsz velük tenni?-kérdeztem mikor leült mellém az ágyra.

- Meg fogom enni .. rólad.-nevetett fel ismét, majd az arca komollyá változott.- Szóval vetkőzz.
Először nem hittem el, hogy komolyan gondolja azonban amikor sürgetően rám nézett leesett. Elég gyorsan félre tudta tenni a gondokat, de ez így jó, sőt számomra tökéletes .. szóval akkor élvezzük. Csípőmre ülve fújt két pöttyöt a mellkasomra, majd rakott rájuk egy-egy szem epret és érzékien lenyalta rólam. Mélyeket lélegezve hagytam, hogy tele fújja a testem. A huszadik szem utána felülve kaptam el a kezét.
- Elég, nem bírom tovább! Én is akarok egy picit.-néztem rá könyörgően.
- Okéé, de csak egy fújást.-mondta majd oda adta a tejszínhabot.
Mögé mászva fújtam egy csíkot a nyakára.Tudom mi a gyenge pontja, így hátha megengedi, hogy még többet fújjak rá. Nyelvemmel megnyaltam a szám szélét majd fölé hajolva kezdtem leenni róla az édességet.

- Hmm.-hümmögött Jess.

- Tetszik?-kérdeztem és fogtam egy epret.

- Igen.-válaszolt majd amilyen gyorsan tudtam belenyomtam a szájába az epret.
- Hééj.-nevetett fel, majd megfordult és velem szemben ülve megszólalt: - Oké, elég volt. Te jössz. Mi a kívánságod?-kérdezte majd gyorsan elpakolta a dolgokat.
- Huuh, az lenne a vágyam,-kezdtem belem a kicsit sem kellemes témába,- hogy őszintén számolj be az érzéseidről.-most tényleg erre vágytam a legjobban, így nem tudtam volna más dolgot kitalálni. Hiába éreztem jól magam ez a kis játék alatt, az igazi gondokat nem oldja meg. Csak a szőnyeg alá söpörte .. de én megoldani illetve helyre hozni akarom.
Láttam, hogy meglepte őt, ugyanis egy ideig nem vett levegőt.
- Én azt hittem valami hasonlót fogsz mondani.-fújta ki végül.
- Sajnálom! De most nem tudok ilyesmit kitalálni, csak ezen pörög az agyam. Szóval mit érzel irántam?-kérdeztem meg a legfontosabb kérdést mélyen a szemébe nézve. Láttam, hogy gondolkodik .. nem akarja elkapkodni az választ. Lehunyta a szemét majd szólásra nyitotta a száját, ám hirtelen a bejárati ajtó kinyílt és Simon kiabált be rajta:

- Lejárt az idő!!!

Hope szemszöge:

Amikor megláttam a tükörre írt szavakat: "I'll win Hope!" ("Én fogok nyerni, Hope!"), szívverésem felgyorsult és azonnal körbe néztem a fürdőszobába.

- Ez .. hogy .. került .. ide?- kérdeztem Harrytől akadozva.

- Nem tudom. De Hope, miért írta Taylor azt, hogy ő fog nyerni? Mégis miben?-fogta meg a kezem majd érdeklődően bele nézett a szemembe. Nem volt erőszakos, tudta, hogy akkor nem mondanám el. Ezért inkább finom kérdezte meg.

- Harry .. figyelj,-kezdtem el mesélni, de előbb oda mentem a tükörköz és a kezemmel letöröltem az írást. Nagyon frusztráló volt. Mégis, hogy jutott be a házba anélkül, hogy észre vennénk? Vagy amikor itt volt akkor csinálta ezt? De mégis hogyan vagy mikor? Gondolkodtam el ezeken, amikor Harry kezeit éreztem a derekam körül majd egy mozdulattal felrakott a pultra.

- Igen?-biztatott, hogy folytassam.

- Mikor kettesben hagytál minket az emeleten .. oda jött hozzám és olyan dolgokat mondott ami nem tetszett nekem.-fordultam el, nem akartam a szemébe nézni, hiszen elég kínos ez.

- Hope, milyen dolgokat?-kérdezte már egyre idegesebben.
- Azt mondta, hogy ugyan olyan jelentéktelen lány vagyok listádon, mint az előtte lévő rengeteg kis csaj.-ennél a mondatnál lecsapott mellém a kezével, kicsit összerezzentem amikor újra rám nézett.

- Mást mondott?-kérdezte dühös tekintettel.

- Öhm .. még annyit, hogy hamar vége lesz és vissza mész hozzá.-itt már én is elfordítottam a tekintetem, ugyanis néhány könnycsepp gyűlt a szemembe.

- Hope, ugye nem hiszel neki?-kérdezte, majd amikor nem válaszoltam rögtön eltávolodott tőlem.

- Nem tudom, Harry. Nem szeretnék neki, de ez az írás is .. meg minden.-próbáltam normálisan válaszolni, de az előtörő sírás nem hagyott.

- Hope! Én téged szeretlek! Csak téged, senkit mást.-jött oda, majd megfogta a felkaromat, pont ott ahol Taylor megsebzett.

- Aú, aú, aú.-fogtam meg a kezét, hogy elvegyem onnan. Ő azonnal elhúzta, majd nagy szemekkel rám nézett.

- Ezt is ő okozta?-kérdezte és láttam, hogy a szemében könny gyűlik.

Nem tudtam válaszolni - csak egy aprót bólintottam - ugyanis nagyon megsajnáltam őt. Mi van ha Taylor hazudik és tényleg csak engem szeret? Mi van akkor ha az őrületbe akar kergetni? Vagy direkt azt akarja, hogy összevesszünk és így ő nyerhet? 

- Ez a nő elmebeteg, esküszöm!-tört ki Harryből az eddig elfojtott harag.- Hope, figyelj rám, semmit ismétlem semmit ne higgy el neki. Csak szét akar szedni minket, de én ezt nem hagyom!-mondta majd kirontott az ajtón. Nem akartam utána menni, lekellet csillapodnia a gondolataimnak; - mi van ha tényleg nem vagyok neki elég jó? Mi van akkor ha a mi kapcsolatunknak tényleg nem sokára vége szakad? Én azt nem élném túl. - ezért egyedül vettem egy forró fürdőt.

Harry szemszöge:

Túl messzire mentél te ribanc! Most már elegem van belőled! E gondolatok közepette hívtam fel a baj okozóját, Taylort.

- Szia, Harry. Micsoda kellemes meglepetés így este.-jó pofizott.

- Ide figyelj, Hope mindenről beszámolt, hogy merészelted őt bántani?

- Jaaj drága Harry, látom nem tudod még, hogy mire vagyok képes. Ez csak az ellenszegülésének az eredménye volt.-kis szünet.- Remélem az üzenetemet megkapta és elfogadja, ami rá vár.-nevetett bele a telefonba.

- Undorító vagy! Soha nem fogom elhagyni Hoepot, pláne nem miattad.-adtam tudtára.

- Hát te lehet, hogy nem. De abban is ilyen biztos vagy, hogy ő nem hagy el téged?!

- Ezt még is, hogy érted?-akadtam ki még jobban.

- Butuskám, ő már most sem tudja, hogy higgyen neked vagy sem. Kétségei vannak, és ha majd megtalálja a Listát, akkor még jobban bajban leszel.

- Na azt már nem!! Nem hagyom, hogy közénk állj!!-kiabáltam vissza neki, majd lecsaptam a telefont. Első gondolatom, hogy nem láthatja meg a Listát .. nem hiszem el, hogy ilyen mocskos húzással akarja elvenni tőlem.

De mi van ha Hope tényleg nem hisz már nekem? Mi van ha azok után majd szakítani akar velem, ha már nem leszek neki elég jó? Én azt nem élném túl.

IV.fejezet 8.rész

Sziasztok, remélem elolvastátok fent a fontos dolgot, és ott feliratkoztok, mert nem tudjuk, hogy mi lesz ebből, de reméljük megmaradtok nekünk.
Meghoztam az új részt, a Dóri gépén, mert sajnos az enyém még mindig beteg :'( , de próbáljuk megoldani a helyzetet.
Jó olvasást/ komizást/ tetszikelést!

Puszi, Kiki :*

Zayn szemszöge:

Felvéve a telefont, hezitálva a fülemhez emeletem.
-Igen? Szia Simon!
-Szia. Jól van Zayn, nem kertelek mi igaz abból, hogy félreléptél?
Ez váratlanul ért. Erről meg honnan tud?
-Ömm.. félre léptem?-próbáltam kertelni.
-Igen folyamatosan kapom a hívásokat a magazinoktól. Kérik az alátámasztást a holnapi cikkekhez.
-Mi? De ezt honnan vették?
-Láttak téged egy lánnyal. Képeket is küldtek. Ki ő?-kérdezte egyre idegesebben.
-Hát.. Simon.. te ezt nem értheted.-mondtam, miközben Stephnek mutogattam, hogy ezt most nem tehetem le- Egyre zűrösebb a helyzet Jessyvel. És én már nem bírom.. én csak próbálom jól érezni magamat. Szeretném, ha már megoldódnának a dolgok.
-És ettől szerinted meg fognak oldódni a gondok?-tette fel a kérdést, teljesen jogosan.
Kis gondolkozás után kinyögtem a helyes választ:
-Nem.. tényleg nem.
-Akkor mit mondjak nekik?-kérdezte Mr. Cowell.
-Azt, hogy...hogy-próbálkoztam valami frappáns ötlettel előállni- Mondd, hogy egy régi osztálytársam.. osztálytalálkozót szervezünk.
-Rendben ez elég elfogadható történet. Ja és még valami... intézek nektek egy kis kiruccanást Jess-el, hogy rendezzétek a dolgokat, és nincs vita. Ezt muszáj megoldanotok.-mondta.
-Rendben.-mondtam nagy sóhaj közepette.
Leraktam a telefont, Stephanie csak állt előttem. Semmit nem értett ebből a beszélgetésből, nem is csodálom. Szegény, most őt is belerángattam ebbe az egészbe. Meg kéne mondanom neki az igazat. Vagy nem? De ha utólag derül ki, biztosan bekavar.
-Öm Steph.. ne haragudj, de nekem most mennem kell.
-De miért? Most hová sietsz? Te is akartad...
-Igen, de..
-Ugye nem. Barátnőd van?
-Az igazság az, hogy fogalmam sincs.. teljesen össze vagyok zavarodva.
-Figyi, akarsz róla beszélni?
-Nem.. nem akarlak untatni.
-Ugyan. Szívesen meghallgatlak.
-Tényleg nem szeretnélek belekeverni ebbe a dologba, úgyhogy most inkább megyek.-mondtam, miközben felöltöztem, és egy utolsó bocsánatkérés után kimentem az ajtón.
Haza felé, csak az járt a fejemben, hogy hogy fogok ezek után Jess szemébe nézni. Hisz megcsaltam. Na jó nem feküdtem le Steph-el, de.. akkor is lelkiismeret-furdalásom van.
Bár ha jobban belegondolok ez így fer.. ajj ugyan Zayn ez tök gyerekes!
Haza értem. Amint belépem az ajtón, meglepődtem, mert Jess ült a kanapén. Ahogy rám pillantott, egyből feltörtek a régi érzések. Olyan gyönyörű volt. Mint mindig. Ám most hiányzott az arcáról a megszokott fülig érő mosoly.

-Szia.-jöttem zavarba, mert egy kőkemény nőnek mutatta magát ott, akkor.
-Szia Zayn. Csak azért jöttem, mert Simon írt, hogy megvannak a jegyek Amerikába.
-Amerikába?-kérdeztem értetlenül.
-Azt mondta, hogy te is tudod.-mondta.
-Nem..én nem tudom.
-Ezt látja megoldásnak, hogy tisztázzuk a dolgainkat.-közölte rezzenéstelen arccal.
-Áá szóval arról van szó. Igen.. ezt említette.
-Akkor jó. Csak azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleményed, mert ha nem szeretnél menni, akkor nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni.
-Nem, nem én szívesen mennék. Te hogy gondolod?
-Nekem mindegy.. legalább eljutok Amerikába. Egymást meg el tudjuk kerülni nemde?
Ez a mondat sokkolt. Ennyire kiábrándult volna? A szívemből, mintha kifacsarták volna az utolsó csepp vért is, annyira rosszul érzetem magam.
-De.-válaszoltam lehajtott fejjel, mire ő felállt, és már ment is.
-Jól van, akkor majd holnap találkozunk. Szia.
-Jövök eléd autóval.-mondtam, hogy lássa, én még nem adom fel.
-Köszi.-majd megfordult, és behúzta az ajtót maga után.

Másnap korán elkészültem. Mindent bepakoltam, majd írtam egy üzenet a srácoknak.

" Sziasztok. El kellett mennem Amerikába.

Simon ötlete volt. Jessyvel megyek. Szurkoljatok! "

Röviden és tömören megfogalmazva ennyi a lényege annak amire készülök. Egy nagy gombóccal a gyomromba, fogtam a kulcsot, és a bőröndjeimet, és elindultam Jessért.

Jessica szemszöge:

Nem tudom, hogy jó ötlet e. Kicsit félek, hogy pofára esek, ezért vettem fel a maszkot. A maszkot, ami segít abban, hogy magabiztosnak látszódjak. Zayn talán még mindig szeret, hiszen a tegnapi reakciója a viselkedésemre egyértelműen erre utalt.

Nem tudom, meddig fogom bírni, hogy 0% érzelemmel nézzek rá, hiszen ...

még mindig szeretem. A reggeli készülődésnél mindent bevetettem, hogy bomba formában legyek. Hagytam egy levelet a konyhában, hátha Hope hazaér, és mi még nem leszünk itthon:

" Szia Hope!

Ne keress, Amerikában vagyunk Zaynnel.

Simon ötlete volt.

Szurkolj, hogy minden a régi legyen, mire hazaérünk.

Puszi, Jess"

Röviden és tömören megfogalmazva ennyi a lényege annak amire készülök. Mikor meghallottam, hogy Zayn dudál, nagy gombóccal a gyomromba, fogtam a kulcsomat, és a bőröndjeimet, és elindultam kifele. Kilépve az ajtón, megláttam őt.

Olyan jól néz ki, mint mindig. Kicsit zavarban volt. Látszott rajta, hogy nem tudja, most mosolyogjon, vagy ne. De ezzel én is így voltam. Közelebb érve, apró mosolyra görbítettem a számat. Alig bírtam ki, hogy ne ugorjak a nyakába, és ne csókoljam meg, egy fülig érő mosoly közepette, de erősnek kell lennem. Tudom, makacs vagyok, de a helyzet ezt kívánja. 

-Szia.-tűrtem a fülem mögé a hajam zavaromban.

-Szia.-pillantott a földre.

Nem mert a szemembe nézni. Ez nem vall rá. Elég ideje ismerem ahhoz, hogy tudjam valamit eltitkol ilyenkor.

-Menj csak.-mutatott az autóba.

-Köszi.-mondtam.

Beszálltunk, és már indultunk is a reptérre.

Harry szemszöge:

Végignéztük a filmet. Elég kínos volt végig csendben ülni, a kanapé egyik végén ülve, kb egy méterre Hope-tól.

Mikor végeztünk a filmmel, Hope szó nélkül felállt, és felment a szobába.

"Ez meg mi volt? Valami nem stimmel itt. Le merném fogadni, hogy Taylor mondott neki valamit. Fú legszívesebben megölném azt a nőt, de nem tehetem. Sajnos."

Kiszedtem a DVD-t a lejátszóból, és gondolkozás nélkül Hope után mentem.

-Hope?-nyitottam be a szobába.

-Igen?-szólalt meg az ágyban feküdve, alváshoz készen.

-Héj szivi! Nem arról volt szó, hogy együtt fürdünk?-próbáltam egy kicsit lelazulni, de ő, mint egy durcás kisgyerek hátat fordított, és magára húzta a takarót.

-Jó éjt.-mondta.

-Most meg mi a baj?-kérdeztem oda bújva hozzá.

Lágyan beleszagoltam a hajába, majd egy apró puszit nyomtam az arcára.

-Semmi, csak ezen a csajon jár egész nap az eszem.-fordult vissza.

-Kicsim. Nézd.. megbeszéltük, hogy bebizonyítjuk neki, hogy minket nem lehet szétszakítani.

-De ezt miért kell bizonygatni? Ez nem egyértelmű?-kérdezte.

-De az, csak úgy néz ki, valaki ezt nem veszi észre..-adtam egy csókot a szájára, majd folytattam- ..valaki túl sokat képzel magáról.

-Ne is mondd.-forgatta a szemeit.

-Mit mondott neked délután?

-Ááá.. semmi érdekeset..

-Hope, ne hazudj! Tudom, hogy ok nélkül nem akadsz így ki. Kérlek, nekem bármit elmondhatsz..

-Tényleg semmit.-mondta, majd terelve a szót kiugrott az ágyból.

-Akkor nem fürdünk együtt?!

-Dehogy nem!-mondtam.

Úgy is ki fogom szedni belőle, de most élvezni akarom, hogy együtt vagyunk.

Felkaptam a karomba, és beszaladtam vele a fürdőbe, ám amikor beléptünk egy nemvárt "meglepetés" fogadott bennünket.

Boldog szülinapot Dórika !!!!

Gratulálunk Dóri 18. születésnapod alkalmából!

Egész jó kis ajándékoknak lettél gazdája. Igaz? ;)

 /egy hangos üdvözlő lap/

/egy Harry könyv/

Hát drágám, vége a gyerekkornak, elkezdődött a felnőttkor... de ne aggódj, csak annyiban különbözik majd, hogy egyedül is vehetsz alkoholt... ;) 

(Bár én ezt még nem tudhatom :$)

<3

IV.fejezet 7.rész

~ Sziasztok :) Végre túl éltem az infót, köszönöm a támogatást. :)) Mától már nincs "semmi" dolgom így tudtam hozni a részt. Remélem hamar megjavul Kinga gépe is és vissza áll a régi rendszer. Addig is itt egy hosszabb rész, jó olvasást. x

Ezt a zenét hallgattam írás közben: 

Harry szemszöge:

Anya teljesen nyugodtan beinvitálta a nappaliba majd elvette a tálcát tőle és kivitte a konyhába. Taylor nagy mosollyal jött felém majd két puszit adva köszöntött:
- Szia Harry. Jó látni téged, megint.-az utolsó szót úgy tette hozzá, hogy már csak én halljam.
- Hello.-mondtam bunkón. Igen az is leszek vele, elegem van belőle, csak megkeseríteni tudja az életemet. Ettől akartam megvédeni Hopeot, de már túl késő.
- Szia Taylor vagyok! Harry volt barátnője.-mutatkozott be Hopenak.
Igen, ez az baszd meg, nem bírtad volna kihagyni, mi?! Szegény Hope tágra nyílt szemmel bámult hol rám hol Taylorra.
- Hope Richardson, Harry mostani barátnője.-mondta Hope, bár hangjából még mindig kilehetett hallani a meglepődöttségest és talán egy kis csalódottságot is.
Közben Anya is megérkezett közénk és hellyel kínálta őt. Ja, hogy le is akart volna ülni?! Hoppá, azt hittem nem marad..
Én is leültem Hope mellé, azonban mikor átakartam karolni elhúzódott. Nem értettem ezt a reakciót ezért a füléhez hajolva megkérdeztem:
- Valami baj van?
Egyszerűen csak rám nézett és megrázta a fejét egy fintor kíséretében, tudtam, hogy ez a fintor most nekem szólt. Taylor belekezdett egy hosszú sztoriba az életéről és persze arról a szakaszáról is mesélt amikor együtt voltunk. Hope egy ideig türelmesen hallgatta majd hirtelen felugrott és elnézést kérve felment az emeletre. Tudtam, hogy valami bántja és ha őt bántja valami az engem is zavar. Így utána menve megkerestem.
- Kicsim, mi történt?-ültem le az ágyra közvetlen mellé majd ránézve vártam a választ.

- Miért nem mondtad el?-kérdezte, bár nem nézett rám, de tudtam, hogy Taylorról beszél.
- Nem szeretem őt emlegetni. Nem volt jó döntés és inkább nem beszélek róla. Ne haragudj ha ezzel megbántottalak.-vallottam be neki őszintén és közben az állánál fogva magam felé fordítottam.
- Mit keres akkor itt?-nézett rám a gyönyörű szemeivel, alig bírtam ellenállni azoknak, meg akartam csókolni, de tudnia kell az igazságot.
- Pont ezért jött, hogy szét válasszon minket. Ugye nem fog neki sikerülni?!-hangon könyörgésre váltott. Hope pupillája kitágult a megdöbbenésre, de azért kis szünet után sikerült válaszolnia.
- Nem.-bőven elég volt ennyi ahhoz, hogy tudjam, újra minden rendben köztünk. Jobb kezemmel végig simítottam az arcán majd szájára pillantva csókoltam meg érzékien. Kis habozás után utat engedett nyelvemnek, közben az ő kezei tarkómra csúsztak és masszírozni kezdtek.
- Hopee ..-lihegtem.- Le kéne azért mennünk.
- Muszáj?-döntötte nekem a homlokát miközben a duzzadt számat nézte.
- Én sem akarok hidd el, de igen muszáj.-adtam egy gyors puszit ajkaira majd felhúztam az ágyról.- Tudod mit?! Mutassuk meg neki, hogy nem lehet minket olyan könnyen szét választani, benne vagy?-kérdeztem visszafordulva az ajtóból.
- Mire gondolsz?-húzta ördögi mosolyra a száját.
- Eljátsszuk a tökéletes párt. Mondjuk az nem olyan nehéz, hiszen nekem meg van a tökéletes barátnőm.-húztam magamhoz közel majd feneke alá nyúlva felemeltem. Lábait a derekam köré, kezeit a nyakam köré kulcsolta reflexszerűen.
- Nekem pedig a tökéletes pasim.-mondta majd hosszasan megcsókolt. Ott csókolóztunk az emeleten elég hosszú ideig ugyanis egy hangos köhögés zavart meg minket.
- Elnézést, ha meg zavartam valamit.-hadonászott Taylor.-De Anyukád szeretné ha lemennél.
- Oké.-tettem le Hopeot, majd egy gyors puszi után leszaladtam a lépcsőn.

Hope szemszöge:

Először haragudtam Harryre amiért eltitkolta előlem, de most már tudom, hogy semmi okom aggódni. Főleg, hogy megmutatjuk Taylornak, hogy nem olyan könnyű minket szétválasztani. Ott álltam fent az emeleten Taylor velem szembe és csak nézett.

Egy idő után meguntam és hozzá szóltam:
- Mi van?-tudom nem kedvesen, de már eléggé ki vagyok miatta így is.
- Ugyan olyan vagy mint a többi.-nevetett fel.-Azt hittem jobb ízlése lett utánam Harrynek, de hát elég nagyot tévedtem.
- Miről beszélsz?-kérdeztem vissza, mert nem igazán értettem most hogy jött ez ide.
- Arról csibém..-közelített felém.-hogy ugyan olyan jelentéktelen lány vagy Harry listáján, mint előttem az a rengetek kis csaj.
- Ez nem igaz..-próbáltam vissza vágni, de annyira megrémített a közelsége.
- Ó dehogy nem. Meglátod hamar vége lesz, és vissza jön hozzám az igazi barátnőjéhez. Velem nem volt és nem is lesz jelentéktelen kapcsolata, velem tökéletes lesz!-nevetett fel elég félelmetesen.
- Neeem!! Mi vagyunk a tökéletes pár!!-mondtam neki elég hisztérikus hangom, majd rácsaptam a kezére ugyanis a hajamhoz akart érni.
- Teee! Hozzám ne merj érni még egyszer.-mondta majd elkapta és megszorította a felkaromat.-Különben könnyedén bajod fog esni.-folytatta és egyre erősebben szorított.
- Áuu ez nagyon fáj!-nyögtem fel.
- Ó akkor jó .. az a jó ha fáj.-nevetett fel megint.- Szóval ne állj az utamba különben ennél százszor nagyobb fájdalmat kell elviselned, megértetted?-az utolsó szónál megéreztem a húsomban a körmeit így kénytelen voltam igent bólogatni. Azonnal elengedett majd sarkon fordulva lement a többiekhez. Szememmel megtaláltam a kékeszöld véres foltot a karomon, a sírás azonnal kitört rajtam. majd a fürdő szobába futva zártam magamra az ajtót. Gyorsan letöröltem a vért, majd vizes zsepit raktam rá hátha lejjebb megy a színe, de percek múlva még rondább lett. Nem tudtam mást tenni, egy nagy ragtapaszt elővéve ragasztottam le a sebet.
- Hope gyere lee, Taylor végre elment!!-hallottam meg Harry hangját lentről.
- Megyek már!!-gyorsan letöröltem a könnyeimet majd egy hamiskás mosolyt felvéve mentem le hozzájuk. Harry oda jött és átölelt, persze a tapaszt azonnal kiszúrta majd szóvá is tette:
- Veled meg mi történt?
- Áááá semmi komoly, csak elvakartam egy sebet.-hazudtam neki .. istenem most először mióta járunk és ez is Miss Picsa miatt. Fuu most még jobban gyűlölöm, mint eddig. Harry furán nézett de egy bólintással jelezte, hogy most nem faggat tovább.-Elment?-kérdeztem rá halkan.
- Igen végre.-fújta ki a levegőt majd felkapott és átvitt a nappaliba.-Anya is lelépett valamerre szóval miénk az egész ház. Mit szeretnél csinálni?-húzogatta a szemöldökét.
- Öhm filmezni?!-ez jutott először eszembe amikor kimásztam az öléből, ugyanis még mindig előttem lebegett Taylor félelmetes arca és ostobának tűnő szavai. Nem tudom, hogy mi igaz belőle, de még egy jó darabig nem tudok úgy nézni Harryre mint az előtt..

Zayn szemszöge:

Innentől ezzel a zenével olvassátok:

Jobb kezemre támaszkodva fordultam felé majd a füléhez hajolva megkérdeztem:
- Steph, nem akarsz egy picit szünetet tartani?-közben a bal kezemet végig futtattam a combján.

- Várj egy percet.-mondta majd oda sétált a pulthoz és belesúgott valamit a pultos csaj fülébe. - Átvették a műszakom, szóval ráérek.-jött vissza hozzám és felém nyújtotta a kezét. Lazán belehelyeztem a kezem majd a másikkal segítettem felnyomni magam.
- Gyere táncoljunk.-szólt oda majd behúzott a parkett közepére. Már eléggé megtelt a hely így néha közelebb húztam magamhoz. Megfordult a kezeim között és a fenekét tolta hozzám. Kezeimet csípőjére vezettem és felvettem az ő általa diktált tempót. Lehunyva a szemem élveztem ezt kis időt, amikor nincsenek gondok az életemben. Steph felém fordulva simult hozzám, majd amikor a szája a nyakamnál járkált megszólalt:
- Nem megyünk el innen?- kérdezte miközben apró csókokat adott a fülem mögötti érzékeny bőrre.
- Hmm, menjünk.-adtam be a derekam majd minden lelkiismeret furdalás nélkül távoztunk együtt. Kint egymás kezét fogva sétáltunk az utcán.
- Hozzád vagy hozzám?-kérdezte Steph miközben leintett egy taxit.
- Öhm nálam nem jó, haverokkal lakok.-vakartam meg a tarkóm.
- Akkor hozzám.-jelentette ki határozottam majd lediktálta a címét a taxisnak. Útközben végig szorosan ült mellettem miközben az ablakon keresztül bámulta London fényeit.
- Mesélj valamit magadról.-hajoltam közel hozzá.
- Ez komoly?? Ez furcsa!-nevetett fel.
- Micsoda?-kérdeztem zavarodotton, ugyanis nem értettem, hogy miről beszél.
- Hát, hogy megakarsz ismerni. Általában azokkal akikkel egy éjszakás kalandjaim voltak, nem érdekelték az életemen vagy hasonló dolgok.
- Azok parasztok. Engem igenis érdekel a veled kapcsolatos dolgok.-adtam apró puszit a vállára.
- Akkor bent mesélek, mert megérkeztünk.-kuncogott fel.
Gyorsan kiszálltunk, kifizettük a taxit és indultunk fel az emeletre.
- Ez az otthonom.-nyitotta ki a bejárati ajtót Steph.
- Nagyon szép.-mondtam majd az előszobában levettem a cipőm.
- Bontsak ki egy bort?-kérdezte udvariasan.
- Igen az jöhet.-válaszoltam majd körbe néztem a nappaliban is. Egyből kiszúrtam a hatalmas ablakot, ami nagyon jól mutatott a szépen berendezett szobában.

Leültem a kanapéra és vártam amíg meg nem jelent egy igen szexi ruhában két pohár borral.

- Látom átöltöztél.-álltam fel és elindultam felé.
- Igen, így kényelmesebb. Tessék.-nyújtotta át a poharat.
- Köszönöm.

- Nem valami izgalmas az életem.. - kezdett bele miközben leültünk a kanapéra.

Őszintén szólva már nem igazán érdekelt a története, ugyanis ez a fekete csipkés ruha elvette az eszemet. Le akartam szedni róla minél előbb. Fenekét alig takarta, amikor átnyúlt, hogy lerakja a bort az asztalra. Nyelnem kellett egyet, hogy vissza fogjam magam.

- 18 évesen költöztem Londonba és itt tanultam egy eladói szakmát, egy évre rá felvettek pultosnak oda és azóta ott vagyok.-nevetett fel, hiszen tényleg elég rövid a története.- Na és rólad mit tudhatunk?-kérdezett vissza.

- Az én életem még a tiédnél is unalmasabb és rövidebb, úgyhogy nem fárasztanálak vele.-hazudtam egy kicsit majd közelebb csúszva csókolgatni kezdtem a nyakát. Éreztem, hogy megadja magát ugyanis egy hangos sóhaj szökött ki a száján. Kezemet felvezettem a pici ruhája alá így elértem a formás fenekét. Ajkai megtalálták az enyémet majd finoman falni kezdték egymást. 

Már nagyba belelendültünk a dolgokba, - ezt úgy kell érteni, hogy rajta már csak fehérnemű volt, rajtam pedig már csak nadrág - amikor a bal zsebem rezegni kezdett. Először nem foglalkoztam vele, azonban amikor már harmadjára kerestek megkellet néznem ki az. Szemeim kikerekedtek, torkom kiszáradt a név láttán. Vajon mit akarhat tőlem? Minek hív az éjszaka közepén? Talán baj van?- e gondolatok közepette szálltam le a lányról és vettem fel a telefont...

ui: szerintetek ki hívhatta Zaynt ?! :) válaszokat komiba várom. x

IV.fejezet 6.rész

Kicsit késtünk ismét, de most már itt a nyár, hamarosan a Dóri is túl lesz az érettségin, nekem is remélhetőleg megjavul a gépem, és jönnek a részek, már kicsit sűrűbben. Addig is együttes erővel meghoztam az új részt. Jó olvasást. :))

Kiki.:*

Zayn szemszöge:

"Ezt elcsesztem. De nem csak én vagyok a hibás, sőt ... miért én lennék a hibás?"
Olyan ideges voltam, hogy semmire sem tudtam koncentrálni. Lehajtott fejjel ballagtam haza. Minden egyes alkalommal, mikor átmentem az úton, majdnem elütöttek. Az autósok kiabálta utánam, és dudáltak. Valami öngyilkos jelöltnek nézhettek, de nem tévedtek sokat.
Nagy nehezen hazaértem. Az ajtót magam után becsapva próbáltam levezetni a feszültséget, de még ez sem segített.
-Mi a franc bajod van?-kérdezte Niall.
-Hogy hogy mi a franc bajom van?-akadtam ki- Mégis mi a franc lenne? Semmi baj nincs, csak a legjobb barátom nem rég elcsábította a barátnőmet. Gondolom ezért is én vagyok a hibás.-csapkodódtam.
-Nem Zayn, nem te vagy a hibás.-bánta meg Niall az előbbi beszólását-Ne haragudj.
-Még hogy ne haragudjak? Miért kell mindennek tönkremennie? Mért nem lehet egy kis nyugalom az életemben? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Másnak olyan könnyű..-ültem le a földre, mert már nem bírta a lábam.
-Hidd el, hogy másnak sem könnyű. Zayn én nagyon sajnálom, de nem tudom leplezni az érzéseimet.
-Pedig jó lenne, ha megpróbálnád, mert ez így kurva szar..-akadtam ki ismét.
Jó hogy nem várják el tőlem, hogy szokjam meg azt, hogy ők néha-néha egymásra találnak, és minden rendben megy tovább.
-Zayn..-kezdett bele.
-Ez nem hárman-párban!-vágtam a szavába.
-Azt hiszem az lesz a legjobb, ha tényleg hagyjuk egy kicsit gondolkodni Jesst. Had döntse el ő, hogy neki mi a jó.-mondta Niall.
- Ha csak addig nem döntök én...-mondtam, majd felmentem a szobámba, és kiültem a tetőre. Fogtam egy egész doboz cigit, és szépen lassan elszívtam az összeset. Ki kellett ürítenem a fejemet. Azon a mondaton járt a fejem, amit utoljára Niallnek mondtam. Mi van, ha tényleg nem bírom ezt már. Mi van ha engem választ, de én már nem fogok érezni semmit. Annyira kétségbe esett vagyok. Úgy megosztanám valakivel a bánatomat. Lassan átmásztam a tetőről közelben álló fára, és leugrottam onnan. Egy jó kis bulira lesz most szükségem, ott majd kitalálom, hogy ki a megfelelő ember ahhoz, hogy megosszam vele a bánatom. Bementem a legközelebbi szórakozó helyre, leültem a pulthoz és odakiabáltam a háttal álló lánynak, hogy hozzon nekem egy nagy korsó sört. Addig körbenéztem, hogy nem-e látok ismerős arcot. Nem volt senki olyan akit személy szerint ismertem volna, így feltűnés nélkül maradhattam.
-Hahóó, itt a söröd-rángatta meg a vállamat a lány.
Hirtelen hátranéztem, de nem számítottam ilyen látványra.
-Uhh. Hellóka. Köszi. Te új vagy itt?-kérdeztem meglepetten.
-Igen.-mosolygott.
-Zayn vagyok.-mutatkoztam be.
-Stephanie.-mondta, majd kezet fogtunk.
Fogtam a sörömet és leültem a legközelebbi kanapéra, nem volt erőm a tánchoz inkább Steph-fel szemezgettem. Ki jött a pultból egy rendelés miatt, azonban amikor előttem haladt el elkapva a csuklóját rántottam magam mellé.

Mosolyogva lehuppant majd felnézett rám egy csábos mosollyal. A szemébe nézve rá kellett döbbennem, hogy benne is csak Jesst látom. Annyira hiányzik, de közben mégis elönt a harag és így nehéz lesz ellenállni Stephanie-nak.

Harry szemszöge:

Nem érte váratlanul az érkezésem, így beinvitált a nappaliba majd így szólt:
-Szija Harry, már vártalak.-mondta, majd oda hajolt, hogy puszival üdvözöljön, de én elhúztam a fejemet.
-Bocs, de nem puszilkodni jöttem. Mi járatban?-kérdeztem lényegre törően.
-Jól van, ha nem hát nem.-reagált a hideg fogadtatásra, majd leült a kanapéra.-Egyébként, csak egy kis nyugalomra volt szükségem, és gondoltam eljövök ide. Elvégre azért vettem ezt a házat. Miért talán gond?
-Igen.-mondta, mire egy mosollyal várta a mondanivalóm folytatását.
-És miért is?-kérdezte felhúzott orral.
-Mert megint be fogsz kavarni. Nem hinném, hogy nincs elég hely a többi házadban. Azt se bánnám ha eladnád ezt a házat, és eltűnnél innen.-mondtam egyre idegesebben reagálva.
Annyira kiborított, hogy rezzenéstelen arccal hallgatja, amit én papolok.
-Na ide figyelj Harry Styles,-állt fel a helyéről- nem te fogod megmondani, hogy mit csinálok, és főképp nem, hogy hol. Nagy ívben teszek rá, hogy a zavarlak titeket a hollyday-ezésben. És ha még egyszer felemeled a hangodat...
-Akkor mi lesz?-vágtam a szavába.
-Nem biztos, hogy Hope utána is tetszeni fog.
-Mi ezt meg hogy érted?-kérdeztem, miközben ő elindult a konyhába és kivett valamit a szekrényből. Megfordult, és a konyhakéssel játszadozva pillantott fel rám gonosz tekintettel.
-Mi a francot csinálsz?
-Ugye tudod, hogy mi ez?-kérdezte kísértetiesen.
-Egy kés. De mit akarsz vele?-kezdtem hátrálni.
Kezdek beparázni ettől a nőtől. Ez nem normális.
-Akkor bizonyára azt is tudod, hogy ezzel könnyen meglehet vágni a kezedet, vagy az arcodat.-mondta majd egyre közelített.
-Ha bármi baja lesz Hope-nak, én esküszöm..
-Nem lesz semmi baja, feltéve ha te úgy viselkedsz. És csak hogy tudd, hogy komolyan gondolom, és nem csak a szám jár...-mondta, majd a késsel egy jókora sebet ejtett az alkaromon.

-Áuu .. A kurva életbe! Te nem vagy normális!!-mondtam.
-Ez van, na húzzál kifele.-kezdett el az ajtó fele tolni.
Kilökött az ajtón, majd egy bájos mosollyal elköszönt:
-Majd még találkozunk Harry!-integetett.
Bassza meg .. bassza meg ez kibaszottul fáj. Esküszöm, ez a lány nem komplett. Fogtam a karomat, amin a seb volt, hogy elállítsam a vérzést. Most mit mondjak Hope-nak, ha meglátja ezt?! Nem igaz, hogy már itt sem lehet az embernek nyugta. Végre minden egyenesbe jött, erre megjelenik ez a ribanc, és tönkreteszi az eddig felépített "várat".
Hazaértem .. benyitottam a lakásba, amilyen halkan csak tudtam, de sikertelen volt az akció, ugyanis Hope pont rálátott a kanapéról az ajtóra.
-Szija kicsim.-mondtam egy ál-mosollyal, majd gyors léptekkel viharoztam be a földszinti fürdőbe.
Valami kötszer után kutatva zörögtem, amit Hope természetesen meghallott.
-Mi az, mit keresel?-kérdezte, majd a szájához kapta a kezét-Veled meg mi történt?
-Ááá semmiség, csak elestem.
-De hogy tudtál így elesni?-kérdezte.
-Hát tőlem ne kérdezd.-próbáltam valahogy jól, és feltűnés mentesen kimászni ebből a beszélgetésből.
-Na gyere ide.-mondta Hope, majd gondosan bekötözte a sebemet. Nagyon örültem neki, hogy nem kérdezgetett semmit a kirohanásomról. Adott egy puszit a homlokomra, majd pihenésre utasított. Lefeküdtem a kanapéra, a fejemet az ölébe raktam és befejeztük a filmet, amibe már belekezdett.
Anyáék is megérkeztek. Sikerült nekik is beadnom ezt az elesős sztorit, úgyhogy egy kis időre biztosítva vagyok. Közösen összedobtunk valami vacsorát, és jól bekajáltunk.
-Fúú valami desszert is jól jönne.-mondtam édességre éhezve, mire megszólalt a csengő. Anya szaladt kinyitni.
-Na látod fiam, itt van a desszert.-kiabált az ajtóból.
Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy Taylor jelenik meg egy tálca sütivel a kezében, és angyali mosollyal leplezve kezdi el az őrült tervét, ami lassan kikészít...

IV.fejezet 5.rész

~ Sziasztok :)) Itt is gyorsan megragadnám az "alkalmat" és közölném, hogy az új design az új 'korszak' miatt van . ;)) köszönöm azoknak akik az előző rész alá leírták a tetszésüket (ide is lehet még bátran). :)  éééés köszönöm mindenkinek aki velünk tart. Itt az új rész, jó olvasást. x

Harry szemszöge:

Nem tudtam mi tévő legyek, nem értettem hogy Taylor miért van újra itt? Azt hittem, hogy békén hagy miután tönkretett. Azt hittem, hogy soha többet nem látom viszont. Azonban most, hogy az életem kezdette egyenesbe jönni, hogy lett egy gyönyörű barátnőm ő újra felbukkan. Ez biztos, hogy nem a véletlen műve. Tudom, hogy tervez valamit, de meg fogom állítani, bármibe is kerüljön. Még egyszer nem tapos rajtam vagy bármelyik szerettemen keresztül. Ezekkel a fojtogató gondolatokkal sétáltam az utcán. Meg kell őt keresnem, muszáj megtudnom, hogy miért jött vissza. Megtéve azt az 5 perces jól ismert sétát már a ház előtt álltam. Féltem, hogy megint nekem fog esni vagy éppen az ellenkező és kedves, nyálas lesz. Hirtelen ajtócsapódásra lettem figyelmes gyorsan elbújtam, hogy ne vegyenek észre ugyanis az anyjával jött kifelé.
- Anya, nem akarok elmenni.-hisztizett a nyávogós hangján.
- Tay, de most azonnal elmegyünk és veszünk ajándékot, csak úgy nem állíthatsz be.-mondta az anyja majd távoztak a házból.

Ajándékot? De vajon kinek? Nagyon remélem, hogy nem hozzánk akar jönni. Azt megbánná. Jobbnak láttam, ha most haza megyek. De mielőtt ő lepne meg, én fogom őt, ugyanis ma még visszatérek ide.

Haza érve Hope már a nappaliban Tv-zett.

- Jó reggelt.-csókoltam meg a homlokát és leültem mellé.
- Neked is.-mosolygott.-Merre jártál?

- Csak sétáltam egyet.-hazudtam .. istenem, most először hazudok neki mialatt járunk, és ezt is Taylor miatt. Fuu most még jobban gyűlölöm mint eddig. Hope furán nézz rám ugyanis az arcomra is kiülhetett az undor jele. Gyors mosolyt erőltetek az arcomra és benyúlok a takaró alá elterelésképp. Látom, hogy tetszik neki amint az oldalát simogatom, ugyanis lehunyta a szemét. Gyorsan átrakja rám is a takarót, így már ő is tevékenykedhet. Keze a combomra téved és lassan simogatja. Fejét a vállamra helyezi és így nézzük tovább a mesét. A barátnőm mellett teljesen kikapcsoltam, elfeledkeztem a közelgő "veszélyről". 

Egész délelőtt hamar elillant és az ebédet az asztalnál hárman fogyasztjuk. Gemma ugyanis hamar lelépett a barátaival.

- Fiam, sikerült elintézni a dolgot?-kérdezi anya halkan mikor kiviszem a tányért.

- Nem igazán. De ma még megpróbálom.-kezd megfeszülni a testem ha rá gondolok.

- Én találkoztam vele ma.-mondja anya félénken.

- Micsoda?-csattanok fel, hupsz ezt már Hope is meglátta.

- Mi a baj?-jött oda ő is a tányérjával.
- Semmi.-vágom rá egyből. Látom, hogy Hope kellemetlenül érzi magát, de tudni akarom, hogy mi történt ezért így szólok:- Ülj csak vissza, egy perc és jövök.

- Harry, nem volt semmi baj. Kedvesnek tűnt.

- Ő kedvesnek? Na ne viccelj!-próbálok kevésbé kiakadni.
- Csak a boltban futottunk össze, rám köszönt, megkérdezte, hogy, hogy vagyok és ennyi.

- Ennyi??? Mit beszélgetsz te vele??? Tudod, hogy mit tett.

- Tudom igen, de most kedves volt. Nem kell úgy kiakadni.-fogta meg a vállam nyugtatásképp.

- Oh szóval akkor jót cseverésztetek?! Legalább kiderítettél valamit?

- Hát annyit, hogy jól van és állítólag pihenni jött vissza.

- Aham.-mondom lenézően.
- Aztán szóba kerültetek.
- Kerültünk?-ismét feszülté válok.
- Hope és Te. Azt mondta megszeretné ismerni az új barátnődet.
- Na azt már nem!!-csapok a konyhapultra.- Nem engedem Hope közelébe.-kiabálom, nem érdekel, hogy meghallja ez az igazság. Nem érdekel, hogy mennyire kedvesen benyalizta magát anyánál, nem jöhet át. Erről gondoskodom. Visszafordulva látom, Hope értetlen arcát.
- Mi az?-kérdezi félénken.
- Semmi!-szólok rá, talán túl erősen. A düh még mindig tombol bennem, ha most nem adom ki egyszerűen felrobbanok.- Elmegyek sétálni.-mondom majd egy vizesüveget fogva indulok el.

Pont időben érkeztem ugyanis éppen befelé tartotta a házba, egyedül. 

Kicsit mögé futva szólok utána:

- Taylor! Beszélnünk kel!

Ő meglepettem hátra fordul, majd néhány másodperc múlva gúnyos mosolyra húzza a száját.

- Ó Harry, szívesen.-válaszolja majd bevár és együtt megyünk be a rengeteg emléket őrző házba.

Zayn szemszöge:

Egy üveg kész .. jöhet a második.-mormolom magamban miközben azon töprengek, hogy hol rontottam el. Igen, ideáig jutottam, hogy most magamban keresem a hibát. Valószínűleg én rontottam el valahol, hogy Jess Niallhez ment. Nála vigasztalódott vagy fogalmam sincs mit tett. De még is van .. csókolóztak. A barátnőm és a legjobb barátom. Vagyis talán a volt barátnőm és a volt legjobb barátom? Nem tudom, hogy hova tegyem ezt a jelzőt. Nem akarom Jesst elveszteni. De Niallből elegem van. Ezzel a gondolattal húzom meg újra az üveget.

Mit tévő legyek? Most tuti, hogy nem ő fog rám találni mint legutóbb. Itt az ideje, hogy én találjam meg. Szépen lassan feltápászkodtam és elindultam, az első percek elég nehezen mentek, megkellet találnom az egyensúlyom meg hát a járdát.

Az ajtaja elé érve kifújtam a levegőt és próbáltam józannak tűnni, de félperc múlva elröhögtem magam. Ugyan, minek álcázzam azt ami nyilvánvaló?! Mocskosul berúgtam. Bekopogtattam és vártam, perceken belül az én csodálatos barna hajú istennőm nyitott ajtót.

- Zayn?!-meglepve kérdezte.

- Tádááám!-tártam szét a karom.

- Jézus mi van veled? Részeg vagy?-esett le neki egyből.
- Ó de még mennyire.-mondtam majd egy lépcsővel feljebb léptem így az arcunk nagyon közel kerül egymáshoz. Éreztem, hogy ő is egyből megcsókolna de nem teszi. Lehunytam a szemem és próbáltam picit előre dőlni. Ő azonban egyből elkapta a mellkasom és így szólt:
- Ne Zayn! Menj haza!

- Mi? Dehogy! Oda biztos nem. Ott van Niall.-mondtam ki azt ami először eszembe jutott, kezem reflexből ökölbe szorult a név hallatán.

- Nekem szükségem van az egyedüllétre. Mondtam, hogy időre van szükségem.-vágta hozzám ezeket a súlyos szavakat.

- Neee Jess, kérlek, ne lökj el magadtól!-fogtam meg a kezét majd a szívemhez tettem.-Érzed ezt?! Még mindig ezt váltod ki belőlem. Kérlek beszéljük át ezt az egészet.
Láttam, hogy meglágyul az arca, de amilyen hirtelen jött olyan hamar el is tűnt. Kezét levéve a mellkasomról megszólalt:
- Sajnálom Zayn!-lépett hátra és becsukni készült az ajtót. Azonban az agyamat elöntötte a düh. Mi az hogy nem beszélhetjük meg? Én jövök ide könyörögni. Én? Aki az áldozat?! Hiszen engem csaltak meg. Ide jövök azzal, hogy felejtsük el és simán újra kezdhetnénk mindent. Erre elküld??! Ez nem végződhet így.

- Bezzeg ha Niall lett volna itt, már rég a nyakába ugranál.-szóltam oda neki.

- Hogy mit mondtál?-lépett ki a házból és már az ő szemében is láttam dühöt.

- Jól hallottad te azt.-mosolyodtam el, azonban egy nem várt dolog történt. A jobb kezével erőteljesen arcon vágott.

- Nagyot csalódtam benned, Zayn Malik!-ordította a képembe majd sarkon fordult és besietett a házba. Az arcom sajogni kezdett, kezem oda rakva próbáltam enyhíteni a fájdalmamat, azonban perceken belül rájövök arra, hogy nem az arcom fáj már, hanem a szívem szakadt meg...

IV.fejezet 4.rész

~ Sziasztok. :) Ez az első olyan rész, amit közösen írtunk, remélem tetszeni fog. :) A késés miatt direkt hosszabbra írtam. Nagyon de nagyon köszönjük a több mint két szász feliratkozót . ^^ Nem sokára új „korszak” jön, amit kinézet csere fog követni, remélem velünk tartotok az új csavar után is. Jó olvasást. x

Jessica szemszöge:

- Niall!-próbáltam megszakítani a csókot, de annyira magával ragadott, hogy én sem tudtam leállni. Ajkaival gyengéden és lassan kényeztette az enyémeket. Ujjai a tincseimmel játszottak. Térdei remegve néha az enyémekkel ütköztek.
- Niall!-próbálkoztam még egyszer, és ekkor már sikerrel jártam. Csak néztük egymásra értetlenül. Kék tekintete csilingelt az elégedettségtől.

Elsírtam magam. szó nélkül megfordultam és a kilincshez nyúlva kimentem. Lementem a földszintre, ahol a fiúk boldogságát látván, valami fájdalom kezdett el mardosni. A szégyen fájdalma. Zayn észre vette, hogy megjöttem, ám amikor megmozdult, hogy oda jöjjön én megfordultam és sírva kirohantam az ajtón. Leültem a lépcsőre és a könnyeimet törölgetve próbáltam abba hagyni a sírást. 

- Jess mi a baj?-kérdezte Zayn.

- Semmi, csak kicsit összekaptunk Niallel. Magamra hagynál?-hazudtam neki.

- Szó sem lehet róla! Csak most kaptalak vissza.-mondta majd leült mellém. Nem bírtam a szemébe nézni annyira szégyelltem magam.

Egyszer csak Niall jelent meg az ajtóban.

- Jessy, megbeszélhetnénk az előbbit?

Nincs más választásom, szembe kell néznem azzal amibe belerángatott. Felmentünk a szobába majd az ágyra ülve néztük egymást. Pár perc múlva elég kellemetlenül éreztem magam ezért elkaptam a tekintetem, magam elé bámulva újra észre vettem a füzetet. Niall elmosolyodott majd felállt és elment érte.

- Szeretnéd megtudni, hogy mi van benne?-kérdezte édes hangon. Aprót bólintva jeleztem, hogy igen. Kinyitotta azon az oldalon ahol a nevem van beleírva majd így szólt:

- Ez egy dal, neked írtam.

- Nekem?-lepődtem meg.

- Igen, mert annyi érzelem tombolt bennem, hogy valahol ki kellett élnem.-nevetett fel.
- Elénekled nekem?-kérdeztem félénken.
- Azt hittem már meg sem kérdezed.-válaszolt lazán. Szerintem ezzel az a feszült hangulat ami az elején volt, teljesen megszűnt. Niall gitárját felvéve kezdett bele a dalba:

Szövege Angolul: Dear Darlin'

Dear darlin’, please excuse my writing.
And I can’t stop my hands from shaking
'Cause I’m cold and alone tonight.

I miss you and nothing hurts like no you.
And no one understands what we went through.
It was short. It was sweet. We tried.

And if my words break through the wall
And meet you at your door,
All I can say is “Girl, I mean them all.”

Dear darlin’, please excuse my writing.
I can’t stop my hands from shaking
'Cause I’m cold and alone tonight.

I miss you and nothing hurts like no you.
And no one understands what we went through.
It was short. It was sweet. We tried. We tried.

[Woman:] I understand where he's coming from.

Been thinking about the bar we drank in.
Feeling like the sofa was sinking.
I was warm in the hope of your eyes.

So if my words break through the wall
To meet you at your door,
All I can say is “Girl, I mean them all.”

Dear darlin’, please excuse my writing.
I can’t stop my hands from shaking
'Cause I’m cold and alone tonight.

I miss you and nothing hurts like no you.
And no one understands what we went through.
It was short. It was sweet. We tried.

Oh I concur. These arms are yours to hold.

And I miss you and nothing hurts like no you.
And no one understands what we went through.
It was short. It was sweet. We tried.
We tried

Szövege Magyarul: Drága Kedvesem

Drága Kedvesem, kérlek bocsásd meg az írásomat.
Nem tudom abba hagyni a kéz remegést
Mert fázom és egyedül vagyok ma este.

Hiányzol és semmi sem fáj jobban, mint hogy nem vagy itt.
És senki sem érti min mentünk keresztül.
Rövid volt. Édes volt. Megpróbáltuk.

És ha a szavaim keresztül törik a falat
És találkoznak veled az ajtódban,
Mindaz, amit mondhatnék, hogy „Csajszi, komolyan gondoltam mindent”.

Drága Kedvesem, kérlek bocsásd meg az írásomat.
Nem tudom abba hagyni a kéz remegést
Mert fázom és egyedül vagyok ma este.

Hiányzol és semmi sem fáj jobban, mint hogy nem vagy itt.
És senki sem érti min mentünk keresztül.
Rövid volt. Édes volt. Megpróbáltuk.

[Nő:]Értem, hogy Ő honnan valósi.

Gondolkoztam a báron, ahol ittunk.
Azt érzem, mintha süllyedne a kanapé.
Melegen voltam a szemeid reményében.

Szóval ha a szavaim keresztül törik a falat
És találkoznak veled az ajtódban.
Mindaz, amit mondhatnék, hogy „Csajszi, komolyan gondoltam mindent”.

Drága Kedvesem, kérlek bocsásd meg az írásomat.
Nem tudom abba hagyni a kéz remegést
Mert fázom és egyedül vagyok ma este.

Hiányzol és semmi sem fáj jobban, mint hogy nem vagy itt.
És senki sem érti min mentünk keresztül.
Rövid volt. Édes volt. Megpróbáltuk.

Oh, én egyetértek. Ezek a karok a tieid, hogy öleld őket.

Hiányzol és semmi sem fáj jobban, mint hogy nem vagy itt.
És senki sem érti min mentünk keresztül.
Rövid volt. Édes volt. Megpróbáltuk.

- Niall ez gyönyörű.-mondtam mikor véget ért a dal.- De meg kell érteden, hogy Zaynt ..

- Tudom, de azt is, hogy engem is szeretsz.-vágott a szavamba.-Éreztem a csókon.

- De Zaynt jobban. Ne haragudj.-hajtottam le a fejem majd ismét kimentem.

Elköszöntem a fiúktól majd a telefonomat elővéve mentem ki a ház elé. Muszáj volt felhívnom az egyetlen olyan személyt, akinek beszámolhatok ezekről a dolgokról.

- Hope!

- Jessy, mizujs?

- Hope, én ezt már nem bírom. Niall megint .. Megint megcsókoltuk egymást.

- Hogy mi van?

- És írt nekem egy gyönyörű dalt. Komolyan Hope úgy érzem magam mint Bella. Itt van nekem Edward, akit szeretek, és Jacob aki mindig megjelenik és megcsókol. Egyszerűen nem tudom mit tegyek?! Nem tehetem ezt Zaynnel meg persze magammal sem.-mondtam egy szuszra.

- Hát igen ez tényleg nem mehet így sokáig.-értett egyet Hope.

- Nem merem elmondani Zaynnek.

- Pedig lehet, hogy el kéne. Vagy tudod mit? Kérj szünetet Zayntől és tisztázd az érzéseidet Niall felé, így talán rájössz melyik kell igazán. Bár én még mindig azt mondom, hogy hülye vagy ha elhagyod Zaynt.-mondta eléggé mérgesen.

- Tudod, hogy azt én sem élném túl, de mégis össze vagyok zavarodva.

- Tudom kicsim. Most az a fontos, hogy egyedül légy. Semelyik fiú se zavarjon meg a döntésben és gondolt végig aztán dönts minél előbb. Oké? 

- Oké, nagyon köszönöm.-mondtam neki őszintén.
- Neked bármit. Aztán jól dönts.

- Igyekszem. Na szia, szeretlek.

- Én is.-mondta majd letettük.

Igaza volt egyedül kell meghoznom ezt a döntést és ha arra van szükség, hogy szünetet tartsunk akkor azt kell tennem. Fájdalmas döntés ez, de muszáj. Vissza sétáltam a házba majd Zayn felé mentem.

- Minden rendben?-jött elém és átölelt.

- Fontos dologról kell beszélnünk, ki jönnél?-kérdeztem semleges hangon.

- Baj van? Mi történt?

- Zayn .. figyelj, nagyon nehéz, de szünetet kell tartanunk. Oké?

- Mi? Mi van?-rázta meg a fejét értetlenségében.

- Egyszerűen muszáj, érted? Össze vagyok zavarodva.-mondtam őszintén.

- Még is mitől?-gondolkozott el, majd a másodperc tört része alatt rúgta be a bejárati ajtót és a nappaliban elordította magát:- Niall!!! Mi a szart műveltél?

Berohanva után oda álltam a többiek mellé, akik értetlenül néztek minket. Niall szép komótosan jött le a lépcsőn, de az ő szemében is láttam némi értetlenséget.

- Mit akarsz?-vágta Zaynhez a szavakat hanyagul.

- Hogy mit akarok? Mi a faszt csináltál Jessel, hogy szünetet akar? Haa? Had halljam?-közelített egyre jobban Niall felé, azt hittem, hogy megüti de az ökölbe szorított kezét még maga mellett tartotta.

Niall levette a tekintetét Zaynről majd az én szemembe fúrta bele. Tudtam, hogy engedélyt kér, ahhoz hogy elmondhassa. Azonban én teljes lefagytam, nem tudtam, hogy mi legyen. Ha elmondjuk, Zayn teljesen kiborul és talán össze is verekednek, de ha nem mondjuk el, akkor Zayn nem tudja, hogy miért akarok szünetet tartani. Se hogy sem jó. Míg én ezen gondolkodtam Niall döntött helyettem.
- Csókolóztunk.-mondta lazán bár éreztem, hogy megremegett a hangja. A szám kikerekedett, nem hiszem el hogy csak így elmondta. Itt, mindenki előtt.

Elegem lett az egészből, nem akartam látni azokat a megvető pillantásokat így inkább kirohanva futottam hazáig.

Zayn szemszöge:

Jess kihívott, hogy beszélgessünk .. láttam rajta, hogy nagyon feszült ezért én is az lettem.

- Baj van? Mi történt?-kérdeztem.

- Zayn .. figyelj, nagyon nehéz de szünetet kell tartanunk. Oké?

- Mi? Mi van?-ráztam meg a fejemet, nem értettem miért akarja ezt.

- Egyszerűen muszáj, érted? Össze vagyok zavarodva.-mondta.

- Még is mitől?-gondolkoztam el, majd a másodperc tört része alatt rúgtam be a bejárati ajtót és a nappaliban elordítottam magam:- Niall!!! Mi a szart műveltél?

Mielőtt Niallel nem beszélt semmi baja nem volt, és most hirtelen szünetet akar tartani? Mi a fene folyik itt?!

- Mit akarsz?-kérdezte Niall a lépcsőről leballagva.

- Hogy mit akarok? Mi a faszt csináltál Jessel, hogy szünetet akar? Haa? Had halljam?-közelítettem Niall felé, a kezem ökölbe szorult és nagyon kevés kellett ahhoz, hogy meg ne üssem.

Láttam, hogy leveszi a tekintetet rólam és Jessre nézd, de türelmesen vártam .. vártam, hogy megtudjam, hogy a barátnőm miért akar szünetet tartani.
- Csókolóztunk.-mondta lazán. Eddig még nem éreztem ilyet, olyan volt mintha a szívem ezer darabra tört volna. Fájt, hogy az állítólagos barátom elhódítja a csajom. Halottam, hogy Jess kirohan de nem tudtam volna most utána menni. Mást akartam. Öklöm automatikusan csapott le Niall arcára. Srácok oda jőve fogtak le azonnal majd kihúztak a konyhába.

- Mi a franc ütött beléd?-kérdezte Liam.

- Lesmárolta Jesst és ez miatt akar most szünetet. Érted ezt? Következő az lesz, hogy szakít velem Niall miatt?! Elegem van!!-kiabáltam majd kirántva a kezem a kezéből vissza mentem a nappaliba. Szerencsére Niall már nem volt ott így nem vertem el még jobban. Nem akartam más mint felejteni, ezért kivéve a szekrényből egy régi whiskyt ki sétáltam a házból. Elgyalogolva a közeli parkba ültem le ugyanannak a fa tövébe ahol jó pár napja sirattam Jesst. Újra előtörtek az emlékeim, amikor még azért imádkoztam, hogy jöjjenek vissza az emlékei. Most pedig újra itt vagyok, újra egy üveg piával és ismét felejteni akarok. Elegem volt az életből, elegem volt most mindenből. Újra a régi barátnőmet akarom vissza kapni .. egyszerűen csak újra boldog akarok lenni.

Harry szemszöge:

Másnap reggel kipihentem ébredtem fel. Oldalra fordulva lepődtem meg ugyanis az óra 7:35-öt mutatott. Hope még békésen aludt mellettem ezért nem akartam ilyen korán felkelteni. Óvatosan kicsúsztam mellőle majd felhúztam egy rövid gatyát és egy kék pólót. Lesétálva a konyhába felraktam a kávét, majd leülve kerestem az újságot a szokásos helyén. Azonban még nem volt ott, így nekem kellett kimennem érte. Gyorsan a fehér conversembe bújva rohantam ki meg vissza. 

Ledobva az asztalra töltöttem magamnak, majd az első újságot a kezembe véve lapoztam át. Néhány perc múlva Anya jött le a lépcsőn.

- Jó reggelt!-köszönt széles mosollyal.

- Neked is. Kérsz kávét? Most főztem.-húztam ki magam, majd elkészítettem neki a szokásos kávéját.

- Köszönöm. Hogy hogy ilyen korán?-kérdezte.

- Kialudtam magam.-válaszoltam majd újra kezembe vettem az újságot és tovább olvastam. Anya is fogott egyet majd bele lapozott. Először azt hittem, hogy forró a kávé amikor fuldokolni kezdett, de amint ledobta az újságot az asztalra észre vettem, hogy mi miatt nyelt félre.

Na ne?! Taylor újra itt? De vajon mit akarhat? Nem volt neki elég a szakítás? Még jobban tönkre akar tenni? Ezek a kérdések kavarogtak bennem, amikor az újságot a kezembe véve olvastam el végig a cikket. Anyára nézve csak annyit mondtam:

- Hopenak egy szót se!-majd kirohantam a bejárati ajtón.

IV.fejezet 3.rész / 2 (+16)

~ Helloka, meg is hoztam az új részt .. :) sajnos még nem lett meg, de a kövi részig legyen meg a 195 feliratokozó ! :3 Jó olvasást . x

Hope szemszöge:

Csókunkat megszakítva húztam fel a felsőjét a nyakáig. Apró csókokat helyeztem el minden tetoválásán. Kicsit felült, hogy letudjam róla venni a pólóját, majd kezeimet a nyaka köré kulcsolva csókoltam meg érzékien.

Csípőmet egyre jobban dörzsöltem ágyékához. Tudtam, hogy nem szereti ha kínzom, ezért lefele haladva nyaltam végig a felsőtestét. Nadrágját gyorsan lehámoztam majd a boxerén keresztül simogatni kezdtem. Éreztem, hogy a kezeim között egyre jobban megkeményedik. Egyre hangosabb zihálása ösztönzött arra, hogy az utolsó ruhadarabot eltávolítsam róla. Kezembe véve a férfiasságát először nem csináltam semmit, azonban Harry morgását meghallva lassan mozgatni kezdtem rajta a kezem.
- Nem a kezedet akarom.-szólt rám keményen.
Nem volt más választásom, csípőjét előre tolva már a számban is volt. Előszór fuldokoltam a méretétől de aztán megszoktam. Néha végig nyaltam rajta és csak a végét izgattam de volt amikor teljesen a számba vettem. Tudtam, hogy megőrjítem ezzel a váltogatással. Valóban bemutattam a nyelvtechnikámat rajta. Hallottam, ahogy egyre szaggatottabban veszi a levegőt, de nem érdekelt, meg akartam őt ízlelni.
- Hope elég, állj le.-mondta de nem hagytam abba, inkább rágyorsítottam. Kicsivel később hangos szitkozódására lettem figyelmes:
- Bassza meg Hope!!!-nyögte majd érzékien elélvezett, sós és egyben édes nedvét készségesen nyeltem le. Egy utolsó csókot adtam makkjára és mellé mászva húztam magunkra egy plédet. Harry egyből egy édes csókkal jutalmazott majd azzal a lendülettel maga alá szorított.

Mivel rajtam még sok ruha volt, ezért próbáltam kibújni a felsőmből, azonban Harry egy pillanatra sem akarta megszakítani a csókunkat. Úgy csókolt mintha az élete múlna rajta, annyira édes volt. A kémia nagyon működött köztünk az biztos, ilyenkor nem bírunk leállni, egyszerűen nem bírunk betelni egymással. Muszáj volt belekuncognom a csókunkba, hogy egy picit leállítsam, így áttudtam bújtatni fejem fölött a pólóm. Vissza helyezkedve ajkaim szabadok lettek, ugyanis Harry a nyakam kényeztetésével volt elfoglalva. Szapora légzésem nem volt elég neki, ugyanis amikor megéreztem forró tenyereit melleimen halk nyögések szaladtak ki a számon. Tudtam, hogy ez tetszik neki, ugyanis belehümmögött a nyakamba. Nem telt el néhány perc amikor a kezeit felváltották telt ajkai. Ha az előző tette nyögéseket váltott ki, akkor nem is tudom, hogy ez mit váltott ki belőlem, annyira kívántam őt, hogy szinte remegtem alatta.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy megáll a mozgásban és fülel.
- Miaz?-kérdeztem miközben eltűrtem egy tincset a homlokáról.
- Nem hallottál semmit?-kérdezte és láttam, hogy megjelenik az aggodalom a szemében.
- Jelenleg? Csak a fülemben lüktető vért hallom.-kuncogtam fel.
- De édes.-mondta majd egy puszit nyomott az orromra, azonban ekkor egy nagy csörrenést halottunk lentől.
- Na ezt már halottam.-mondtam miközben elég ijedt képet vághattam. Harry lemászott rólam a majd az alsógatyája keresésére indult. De közben valaki felkiabált hozzánk:
- Harry, megjöttünk!

Jézusom, megjöttek?! Mi meg itt éppen... Úristen, milyen gáz, most akart bemutatni a szüleinek erre mi egyből egymásnak esünk. Bele se merek gondolni mi lett volna ha feljönnek. Hogy lehettem ennyire felelőtlen. Ő is pontosan tudta, hogy bármikor megjöhetnek. Milyen kínos ez. Harry látta az aggódó pillantásaimat így oda sétált mellém.
- Nincs semmi gond. Nem tudják, hogy mit csináltunk.-kacsintott, majd feladta rám a felsőt. Közben már ő is felöltözött és engem várt az ajtóban.
- Ne izgulj, nem lesz semmi gond.-mondta mikor belé karoltam. Lassan lesétáltunk a lépcsőn és amikor megláttam két nagyon szép mosolygó nőt elszállt a félelmem.

 - Szia, Anna Cox vagyok.-nyújtotta felém a kezét.

- Jónapot, Hope Richardson.-ráztam vele kezet.
- Drágám, nyugodtan tegezz, nem vagyok én olyan idős.-nevetett fel.
- Gemma Styles, bongyorka nővére.-mondta viccesen, majd ő is kezet nyújtott, azonban mikor bele raktam kezem a kezébe magához húzott és megölelt.

- Gyertek üljetek le az asztalhoz, csinálok egy kis vacsorát.-mondta Anne majd mellé lépve átsétáltunk a konyhába.
- Segítsek valamit?-kérdeztem udvariasan.
- Ha szeretnél.
- Szívesen.-válaszoltam majd mellé lépve segítettem kipakolni a szatyorból.

Harry szemszöge:

Annyira jó volt, látni a két szeretett nőt a konyhában egymással beszélgetni, úgy tűnik nagyon jól egymásra találtak. Gemmával átballagtunk a nappaliba majd leültünk a kanapéra. Hirtelen Gemma törte meg a csendet.
- Tudom ám, hogy mit csináltatok fent.-mondta mire eléggé meglepődtem.
- Ezt hogy érted?-kérdeztem félénken.

- Fordítva húztad fel a pólód.-nevetett hangosan.
- Na nee.-mondtam majd magamra nézve jöttem rá, hogy tényleg.- Ez gáz.-nevettem már én is majd gyorsan lekaptam magamról és visszafordítottam.

- Na és milyen?-kérdeztem tőle őszintén.
- Nagyon aranyos és kedves, ami a legjobb hogy szerintem hozzád való.-mondta a kedvesen a nővérem.

- Szerintem is.-kacsintottam rá.-Nézd milyen jól elvannak.-mutattam Anyáék felé, akik éppen a palacsinta tésztát keverték ki.

- Igen, egyből be is illeszkedett.

- Annyira jó ezt látni. Végre kezd minden rendben lenni. Végre van egy normális barátnőm.-mondtam ki ezt a könnyűnek tűnő mondatot, azonban egy hírességnek elég nehéz ilyet találni. Vagy csak én voltam ilyen béna eddig?! 

Palacsinták végre elkészültek és nem meglepő módon Hopepal együtt nutellával együtt ettük meg. 

Olyan édes volt ahogy küszködött leszedni a csokit a szája széléről.

- Hagyjad majd én.-mondtam segítőkészen és egy szalvétával felé nyúlva töröltem le a szája sarkáról, mikor minden lejött egy gyors puszit adtam rá. Láttam, hogy elpirosodik és lehajtja a fejét olyan kis aranyos volt. Vacsi után megbeszéltük, hogy nézünk egy filmet közösen. Gemma a Vasember 3-at választotta. Anya fotelbe ült, én pedig a két csaj közé a kanapéra. Hope mellém bújva adott egy puszit az arcomra.
- Ezért miért kaptam?-kérdeztem.
- Csak úgy.-mondta majd egy vigyor jelent meg az arcán.
- Tudom, hogy nem csak úgy. Mit szeretnél?-már kiismertem annyira, hogy rájöjjek, hogy akar valamit.

- Hát ha már megkérdezted egy pléd jól jönne.-nevetett fel, amiért átláttam rajta.

- Máris hozom.-adtam egy puszit a fejéra majd gyorsan hoztam neki egy takarót. Magára húzva beleburkolózott és úgy hajtotta a mellkasomra fejét.
Olyan félóra telhetett el, amikor szuszogást hallottam. Lenéztem a karomra és ott aludt édesen Hope. Szegény, gondolom elfáradt .. Anyáéknak eltátogtam, hogy felviszem majd elindultam vele a karjaimban. Óvatosan letettem az ágyra és lehúzva róla a takarót takartam be a saját ágyneműmmel. Egy óvatos csókot adtam a szájára, majd nagyon halkan kijöttem a szobából és lementem a többiekhez.

 Eközben Londonban, Jessica szemszöge:

Alig vártam, hogy találkozzak a srácokkal, nagyon hiányoztak már, és jó lenne megbeszélni azt a csókot is Niallel. Gondolom megfogja érteni, hogy az nem jelentett semmit és hogy Zayn mellett fogok maradni, legalábbis nagyon remélem.

- Sziasztok, megjöttünk!-kiáltott Zayn.
- Jöttünk?-hallottam majd kicsit később láttam is Louist a nappaliból kisétálva.

- Jessi!!-kiáltott majd felém rohant és szorosan megölelt.

- Jó látni csajszi.-mondta mire kézen fogva bevezetett a nappaliba. Mindenki megdöbbenve nézett majd egyesével oda jöttek és megöleltek. Olyan jó érzés fogott el, hogy mindenki aggódott értem és hogy számíthatok rájuk. Igaz Hope és Harry hiányzik de most gondolom jól érzik magukat Holmes Chapelben. Niall maradt a végére, aki elég furán nézett, de azért megölelt és annyit mondott mielőtt ki ment a szobából, hogy jó újra látni. Nem tudtam, mit kéne tennem. Mindenki feszülten figyelt, hogy mit teszek. Tudtam, hogy egyszer túl kell esnem ezen és mindenkinek jobb lesz ha ez most fog megtörténni.
- Mindjárt jövök, muszáj beszélnünk.-szóltam a többieknek, akik egyetértően bólintottak. Felmentem az emeletre és megkeresve a szobáját bekopogtam.
- Ki az?-halottam ki a hangját a gitár mögül.
- Jess vagyok, bejöhetek?
- Gyere.-mondta és én benyitottam, meglepődtem a látványon ugyanis a gitárral a kezében ült a földön és ha jól láttam egy füzet is volt nála. Feszülten leültem vele szembe majd a füzetre kaptam a tekintetem ugyanis megpillantottam rajta a nevem. Amint Niall ezt észre vette, idegesen csukta össze és arrébb rakta.
- Mit akarsz?-kérdezte elég bunkón.

- Beszélni.-mondtam és próbáltam azért egy mosolyt erőltetni az arcomra.
- Miről? Arról, hogy megint együtt vagytok Zaynnel? Arról, hogy neked nem jelentett a csók semmit? Kösz inkább nem akarom meghallgatni.-vágta hozzám a szavakat. Hirtelen nem tudtam, mit mondhatnék, egyszerűen nem láttam még ilyen nyersnek. Lassan felálltam és az ajtó felé indultam el. Azonban mielőtt kitudtam volna nyitni, elkapta a csuklómat és maga felé fordítva csókolt meg váratlanul...