IV.fejezet 1.rész

Halihó, igazából péntekre terveztük az új fejezet első részét, de hamar végeztem vele ezért ma kapjátok.. :) Remélem ez már tetszeni fog mindenkinek.. Jó olvasást! :)

ui: ÚRISTEN ÁTLÉPTÜK A 2OO.OOO MEGTEKINTÉST !! NAGYON KÖSZÖNJÜK !! ♥♥

Zayn szemszöge:

" Jól van Zayn. Szedd össze magad! Menni fog, visszaszerzed. "
Megpróbálok nekifutni még egyszer a dolgoknak. Próbálom pozitívan felfogni a dolgokat, és csak az fog a szemem előtt lebegni, hogy Jessért megéri...bármi megéri.
Elszívtam a cigimet, sarkon fordultam, és egy határozott irányt véve a lányok háza felé kezdtem el menni. Nagyon izgulok. Engem is elkeserít az, ha valaki visszautasítja, főleg ha egy NAGYON FONTOS valaki az. Nem vagyok kivétel ez alól, és ez meg is mutatkozott, mert rettentően melegem lett, a tenyerem izzadt, a homlokom is verejtékezett, a lábam pedig erősen remegett. Bármennyire is megszoktam már a szereplést, ez most más. Nagyon más.
Odaértem a házhoz. Egy kicsit hezitáltam, aztán összeszedtem magam, és bekopogtam.
-Hahó! Van valaki itthon?-kiabáltam, mert hosszas várakozás után sem jött ki senki.
-Jövök!-hallottam meg Hope hangját.
Kinyílt az ajtó.
-Szija! Hát te miért sírsz? És Jess?
-Pont miatta sírok.-mondta, amitől egyre jobban izgulni kezdtem.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elment. Itt hagyott.-válaszolt, de megint sírás lett a vége.
-Mi? De hova, és miért?
Hope elmesélt mindent szóról szóra. Ez a felidézett beszélgetésük, megerősítette a tényt, hogy abszolút nem emlékszik már rám. A szívem most már tényleg teljesen összeroncsolódott.
" Úgy érzem magam, mint egy roncs, akit épp összezúzni készülnek. Akkor vége. De ha ennek a kapcsolatnak vége akkor mindennek vége. Ideje teljesen lezárni a dolgot. "
Fogtam magam, és gyors léptekkel kiviharoztam a lakásból. Én ezt nem fogom kibírni nélküle. Nincs más választásom, véget kell vetnem mindennek, de legfőképpen..... magamnak.
Úgy döntöttem kicsit könnyebb lesz a dolog, ha találkozok a három legjobb barátommal Jack-kel, Jim-mel, és Johnny-val.

Jessica szemszöge:

Nagy nehezen feljutottam a gépre. Elfoglaltam a helyemet. Az sem érdekelt, hogy egy kövér, büdös fazon mellett kellet ülnöm, csak húzzak már el innen. Minél hamarabb induljunk el, akkor már nem lehet visszafordulni. Ránéztem az órámra. Még 2 perc az indulásig. Ez egy örökkévalóság lesz, úgy érzem.
Aztán egyszer csak megszólalt a hangosbemondó:
-Felhívjuk a kedves utazóközönség figyelmét, hogy a járat csak egy órás késleltetéssel fogja megkezdeni útját, turbulencia miatt. Megértésüket köszönjük.
Ezt nem hiszem el. Még egy óra. Hát én innen már nem szállok le. Így is olyan nehezen jutottam fel a sok utas miatt, inkább hallgatok egy kis zenét, azzal mindig hamarabb meg az idő.
Jöttek egymás után a számok, ám egyszer csak lecsukódtak a szemeim. Teljesen kimerült voltam. Ebben az utóbbi 3 napban nem elaludtam túl sokat, így érthető, hogy elnyomott az álom.
 Már vagy 20 perce aludhattam, mikor a  fejem rettentően fájni kezdett, de nem tudtam felkelni. Képek jelentek meg. Csak jöttek az ismerős bevillanások, de egyre szokatlanabb dolgok ugrottak be. Aztán bevillant a lényeg:

Mintha valami látomás lett volna. Közben olyan érésem volt, mintha csak lebegnék valahol, de egyre mélyebbre süllyedtem a memóriámban. Fura hangfoszlányokat hallottam mindenhonnan körülöttem. Még a szagokat is éreztem, viszont az nem volt túl változatok, egy állandó kellemes férfi parfüm lebegett az orrom körül. Olyan ismerős volt. A szívem erősen dobogni kezdet, hol lassított, hol gyorsított. Aztán ahogy jött, úgy el is ment. Az álom után nehezen, de sikerült felébrednem. Csak ültem, és néztem ki a fejemből. Ez mi volt? Nagyon megijedtem, mert félelmetes volt, ahogy az álom magába zárt, és nem engedett el. Maga az élmény az, ami félelmetes volt, aztán eszembe jutott a tartalom.
-Te jó ég.-motyogtam magamban, aztán egyre hangosabban kezdtem el beszélni magamban.
-Ez.. hát mégis igaz? Én emlékszem.. Zayn! Úristen. Le kel szállnom innen. Nem mehetek el.-mondtam, majd felpattantam, megfogtam a bőröndömet, és szaladtam a kijárat felé, ahogy csak tudtam.
-Elnézést hölgyem, de hamarosan megkezdjük a felszállást. Most már ne menjen sehová.-mondta az ajtóban álló stuadess.
-De én mégsem utazom el. Nekem le kell szállnom.
-Most már elkésett ezzel. Kérem fáradjon vissza a helyére.
-Na ne szórakozzon velem!-löktem félre, majd lesétáltam a lépcsőn, ami az ajtóból vezetett a szilárd, biztos talajra.
Szerintem mindenki tiszta hülyének nézhetett, de nem érdekel. Most már csak az érdekel, hogy minél hamarabb haza érjek, és Zayn nyakába ugorjak.
Állj!
" Mi van, ha... ha már nem akarja ezt az egészet, hisz mi mindent tettem, ami elvehette a kedvét.
Nem Jess! Menj, és siess. Ne gondolkozz, csak tedd amit érzel. "
Amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam az utcára, és fogtam egy taxit.
Egy idős ember vezette az autót. Nem gondoltam, hogy kb 60 évesen nem rendelkezik egy taxisofőr annyi tapasztalattal, hogy lefulladás után újra indítsa az autót.
-Ezt nem hiszem el.-mondtam, majd kiszálltam a járműből.
" Most hogy fogok hazajutni? Valami miatt úgy éreztem, hogy sietnem kell. Nem tudom, lehet, hogy csak az izgalom miatt, mert már minél hamarabb a karjai közt szeretnék lenni. Annyira hiányzik. Én nem tudom hogy felejthettem el életem értelmét. Te jó ég, ha Zayn felejtett volna el, én már rég öngyilkos lettem volna, vagy nem is tudom.... Szegény. Csak érjek már haza. "
Gyalog esélytelen lett volna még ma hazajutnom. Nagy szerencsémre épp Tayler járt arra autóval.
Dudált egyet:
-Mizu nagylány? Hát te?-húzta le az ablakot.
-Tayler? Komolyan te vagy az? Kicsi a világ. Ugye hazafele tartasz?-örültem meg.
-Igen. Vigyelek el?
-Megtennéd?
-Hogyne tücsök. Gyere!
" Tayler. Rá mindig számíthatok, és jó szokása szerint mindig a legjobb pillanatban jelenik meg. "
A hazafelé tartó út pont elég lett volna ahhoz, hogy elmeséljem neki, mi is történt. miért vagyok ilyen zavart, miért voltam a reptéren, és miért felejtettem el valakit, aki a világot jelenti számomra.
Elég lett volnade meghosszabbította valaki. Az Sors, aki még mindig büntet, így nem maradhatott ki egy jó kis defekt a mai napból. Hát persze, hogy én. Nagyon kicsin múlt, hogy nem hívtam fel Harry-t, hogy jöjjön be értem, de azzal mindent elrontottam volna. Ezt nem hiszem el. Mi jön még?
Tayler egy 10 perc alatt megvolt a kerékcserével, így ismét útnak indultunk.
-Imába foglalom a neved, ha most már tényleg hazaérünk.-mondtam, mire elkezdett nevetni.
" Csak fogy az időm. Nem szeretném, ha valami történne addig, amíg itt szerencsétlenkedek. Valami nem stimmel. Annyira feszültnek érzem a dolgot. "
Végre megérkeztünk.
-Nagyon szépen köszönöm Tay. Imádlak.-adtam neki egy nagy puszit, és már futottam is be a lakásba.
-Nincs mit Jessy.-mondta, majd elhajtott.

-Hope! Hope!-kiabáltam, miután berontottam az ajtón.
-Jess?-rohant le a lépcsőn, és borult a nyakamba.
-Annyira sajnálok mindent, de most nem érek rá magyarázkodni. Azonnal Zaynhez kell mennem.
-Nem hinném, hogy otthon találod.-mondta, könnyeit törölgetve.
-Mi? Miért, hol lehet? Mit csinál?
-Nem tudom. Mint aki se hall, se lát, elindult, és a fiúk sem tudják, hogy hol van.
" Éreztem, hogy nincs valami rendben. Miattam... Annyira össze lehet most törve. "
-Azonnal meg kell találnom.-mondtam, majd elindultam.
-De mégis hová mész? Hol keresed?-kiabált utánam Hope.
-Nem tudom, de megtalálom.-mondtam.
Csak jártam az utcákat. Félek hogy elkésem. Nagyon szorít valami idebent. Nagyon rossz érzésem van. Mi van, ha készül valamire, ha kárt tesz magában. Csak sétáltam, és gondolkoztam, a földet bámulva. Ám kizökkentett a gondolataimból valaki, aki nekem jött véletlen.
-Bocsi.
Mikor felnéztem, megláttam egy lányt, és egy fiút, akik épp futottak.

És akkor minden eszembe jutott.
-A park. Ott lesz.
Eszembe jutott, amikor futni voltunk, és elvitt egy gyönyörű parkba. Azt mondta, ide mindig kijöhet, ha nyugalomra vágyik.
Az asztmámra rá se hederítve kezdtem el rohanni, ahogy csak tudtam.

 Tüdőmben éreztem, hogy minden perc számít. Egyre közelebb és közelebb vagyok, mégis úgy éreztem, mintha már egy órája futnék. de végül odaértem. Körbenéztem ám sehol nem láttam Őt. Most hol keressem, ha itt sincs? Elkeseredve indultam meg a pad felé, ahol az első csókunk csattant el. Leültem, és zokogni kezdtem.

Mi lesz, ha nem találom meg? Hol lehet? Még egyszer jól körbenéztem, és akkor megláttam valakit. Az egyik fa tövében ült valaki. Felálltam, és közelebb mentem.
-Ez Zayn.-suttogtam.
A látvány annyira elszomorított. Szembesültem azzal, amit tettem, pontosabban... én ezt nem akartam. Zayn vagy három üveg ital mellett ült, a lábára egy vasdarab volt kötve, és sírva ivott. A tóba akart ugrani? Ez szörnyű. Bele sem merek gondolni, hogy...
-Zayn!!!-kiabáltam, majd rohanni kezdtem.
A hangomra felnézett, megdörzsölte szemét, ránézett az üvegére. Nem hitt a szemének. Már közeledtem.
Meg sem vártam a reakcióját, levetettem magamat a földre, letérdeltem elé, és megcsókoltam.
Minden apró foszlány visszatért az emlékezetembe.
-Jessy..Jess..-szakította meg a csókot, és simított végig hajamon, egészen az államig.
Mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek-mondtam.-Annyira sajnálok mindent.
-Szeretlek én is, nem is tudod mennyire.-mondta, majd ismét megcsókoltuk egymást.

Szavak nélkül a legkönnyebb megérteni a másikat, de csak azoknak, akik igazán szeretik és ismerik egymást.
Éreztem, hogy ez volt az, amit mindvégig hiányoltam. A szívem majd meg szakad, ha belegondolok, mire készült miattam.
-Zayn, azonnal vedd le a lábadról azt a valamit, és eszedbe se jusson semmi hülyeség.-mondtam aggódóan.
-Semmi pénzért nem tennék most semmi hülyeséget. Végre visszakaptalak. Tudod milyen nehéz volt ez nekem?
-Elhiszem, de most már minden rendben. Itt vagyok.
A szavakat csókok szakították meg, csókokat szavak. Szerelmes vagyok ismét, jobban mondva még mindig.

 Zayn szemszöge:

" Ez valami látomás, valami képzelgés? Már meghaltam?
Nem ez a valóság, és még élek. "

-Annyira hiányoztál.-csempésztem bele a szavakat a szájába.
-Nagyon szeretlek.-mondtam, majd a csókot abbahagyva öleltem át, olyan szorosan, amilyen szorosan csak tudtam.-Soha többé nem engedlek el.

-Ne is Zayn, ne hagyd, hogy még egyszer ilyen történjen.-fúrta bele fejét a nyakamba.
Mellém ült, én pedig átkaroltam.
-Zayn.-mondta
-Igen?
-Hozol nekem valami italt?- szemezett a "barátaimmal".
-Máris.-mondtam.-De most nem vesztelek szem elől.
Mindketten elmosolyodtunk, majd felnéztem az égre, ahol már a csillagok játszottak a fényeikkel
" Köszönöm Istenem, hogy visszaadtad nekem, és hogy időben érkezett. Máskülönben már melletted ülnék odafent. Mindig vigyázni fogok az ajándékodra... "

III.fejezet 20.rész : Fejezet Záró !

Húha, látom mindenki izgul, hogy mi lesz Jessel és Zaynnel.
Nem tudom, miért gondolják egyesek, hogy meg fog változni a történet attól, hogy a másikunk írja...
Próbálunk minél életszerűbb dolgot összehozni, de hát a való élet sem csupa smile...
Aki csalódott bennem emiatt, mert a story-ban egy kis hullámvölgy van, azt sajnálom, de nem értem, ennek mi köze van az irántam érzett bizalomhoz...
Most ha a Dóri írta volna, akkor ő benne csalódtatok volna? :O
Ja és hiába folytatná a következő részt a Dóri, a story nem változna, szóval mind1
(akinek nem inge ne vegye magára, csak egy kissé furán jött ki ez az egész...)
Jó olvasást!
Kiki :*

Zayn szemszöge:

Gondoltam ki megyek cigizni, mert egyre idegesebb voltam. Most Jess ezt élvezi?
Csak arra nem számítottam, hogy ezt fogom látni. Pár napja legszívesebben behúztam volna Niall-nek ezért, de egyszerűen már ehhez sem volt erőm. Úgy éreztem, össze kell szednem magam, mert már nincs sok időm ahhoz, hogy Jesst visszaszerezzem.
-Ömm Zayn, én.-mekegett Niall.
-Niall. Inkább maradj csöndbe.-mondtam, majd egy mindent elmondó pillantással belenéztem Jess szemébe, és szó nélkül visszamentem a lakásba.
Fogtam a telefonomat, a kardigánomat magamra dobtam, és a szál cigivel-amit épp elszívni készültem- sétálni mentem.
Az érzések hullámvasútként száguldoztak bennem fel, s le.
Hogy mehetett tönkre minden egy pillanat alatt?
Ha nem mentem volna el italér...
Ha nem fogadok ilyesmiben...
Ha nem veri be a fejét...
Ha nem lennék ekkora barom...
Mihez kezdjek? Mit tegyek?

Jessica szemszöge:

Na jó, lehet, hogy ez egy kicsit szarul esett most Zaynnek, mert tudom, hogy együtt voltunk, vagy mi, de én nem érzek már semmit.
-Jess! Te mit csinálsz? És Niall?!-rohant ki Hope a teraszra.
-Hogy-hogy mit?-kérdeztem.
-Szegény Zayn. Ha már Jess felmentést kap a memoria zavara miatt, legalább benned lehetne annyi emberség Niall, hogy nem cseszel ki a barátoddal.
-Én..én..-próbált szóhoz jutni Niall, de a szavába vágtam.
-Én akartam. Én csókoltam meg.
-Mi? De miért?-kérdezte Harry.
-Mert nekem nem kell Zayn. És így legalább megértette.-mondtam.
Nem értem mit vannak ennyire kiakadva. Úgy csinálnak, mintha akkora szerelem lett volna köztünk. Nem hinném. Akkor emlékeznék. Ugye?
Erre a nagy ricsajra kijöttek a többiek is.
-Mi folyik itt?kérdezte Louis.
-Jess meg Niall itt smároltak Zayn előtt.-mondta Harry
-Mi?-akadt ki Liam-Azt megértem, hogy Jess nem emlékszik, de te, Niall....
-Hagyjátok már Niall-t! Ő nem tehet semmiről.-mondtam, majd fogtam magam, és elindultam haza.
Komolyan elegem van. Mindenki nekem esik amiatt, mert nem emlékszem arra, hogy Zayn-t szerettem. Most komolyan... És szegény Niall most miattam szív. Remélem nem fogják sokáig szekálni szegényt.
De ez a csók elég jó volt, mit ne mondjak. De ettől eltekintve, elegem van.
Az egész életem felborult egy seb miatt. Egy seb miatt a fejemen:
-Most a fiúk is megharagudtak rám.
-Zaynnek is biztos nagyon rossz.
-Nem emlékszem semmire az elmúlt egy évből.
És most még az kell, hogy Hope-al is összevesszek.
Nagyon dühös voltam. Konkrétan nem tudom kire, vagy mire. Talán az egész világra, a sorsra, hogy ez megtörtént.
Ha nem verem be a fejem...
Ha  nem megyünk el Párizsba...
Ha nem csókolom meg Niall-t...
Ha nem lennék ilyen hülye...
A nagy önmarcangolás közben azt vettem észre, hogy hazaértem. Bementem, és vettem egy forró fürdőt. Olyan dezsavű érzésem volt, amikor beültem a kádba, de nem törődtem vele. Olyan jó volt a forró vízben ülni, és semmivel sem törődni. Majdnem el is aludtam, ám Hope hangos hazajövetele felébresztett.
-Jessica Irish!-kiabált.
-Igen?-kiabáltam le.-A fürdőben vagyok!
-Az jó, mert most megfolyatlak.-mondta.
-Mi?-kérdeztem, persze nem komolyan véve a dolgot.
Kicsapva az ajtót jött be a fürdőbe:
-Te mégis mit csinálsz?-rivallt rám.
-Mi van?-kérdeztem.
-Nem zavar, hogy összetöröd a szerelmed szívét?
-Hope ezt már megbeszéltük.
-Nem igaz, hogy egy picit sem emlékszel rá.
-Nem. Értsd meg!
-Csak játszol az emberekkel.
-Mi? Ezt most komolyan így gondolod?-kérdeztem.
-Így.-válaszolta kicsit visszafogottabban.
-Akkor szerintem itt már nincs értelme vitának.-mondta, majd kiszálltam a kádból, magamra csavartama törölközőmet, és elindultam a szobámba.
-Jessy mire készülsz?-jött utánam Hope.
-Elmegyek.-mondtam, majd magamra kaptam egy pólót, meg egy nadrágot, és nekiálltam bepakolni a bőröndömbe.
-Mi? Mégis hova? Miért mész el?
-Hogy miért?-szakítottam félbe a pakolászást, és néztem a szemébe- Azért, mert tönkre ment az életem, és senki sem ért meg. Mi értelme lenne itt maradnom? Nem köt ide semmi. Pontosabban most már, hisz nem emlékszem semmire, és senkire. Akiben meg megbíztam árulónak titulál. Te tényleg nem fogod fel, hogy nem emlékszem Zaynre? Szerinted nem próbáltam visszaemlékezni? Hisz nem vagyok olyan hülye, látom, hogy valami tényleg volt köztünk, de akkor biztosan nem olyan fontos, ha nem rémlik.
-Látod ebben nagyot tévedsz.-mondta, miközben én ismét nekiálltam a pakolásnak.
-Akkor meg csak jót fog tenni, ha elfelejt. Ő is és mindenki. Nem vagyok kíváncsi tovább a kioktatásra, és a szembesülésre. A szembesülésre azzal, hogy kiesett minden emlék. Most kell elmennem, amíg nincsenek újak.
Hope csak állt szótlanul az ajtófélfának támaszkodva.
Végeztem a pakolással. Felhívtam egy taxit, adtam egy búcsú puszit Hope-nak, és kiléptem a házból.
Se szó, se beszéd. Ez volt a legjobb megoldás. Így legalább mindenki megkönnyebbül.
A legjobb megoldás, de a legnehezebb is. Börtönbe zárt lelkem, csak így tudott kiszabadulni.

Itt hagytam mindent, ami egykor valószínűleg fontos volt nekem.
Nem kellett sokat várnom, hamar ideért a taxi. Beszálltam, még egy utolsó pillantást vetettem a bejárati ajtóra, aztán elhajtottunk. Megláttam Hope-ot kirohanni az ajtón, de már nem álltunk meg. Igyekeztem nem hátra nézni, de nagyon nehéz volt. Bármennyire is üres a szívemnek ez a fele, valami mintha mégis visszahúzna. Folyamatosan azt érzem, hogy valamiről megfelejtkeztem, valamit itt hagytam, de nem tudom mit. Valami hiányzik, valami nagyon fáj idebent.
Megérkeztünk a reptérre. Még pont egy jegy volt a Spanyolba tartó repülőre. Gondoltam ott jó lesz. Ott nem fog senki keresni. Megvettem a jegyeket, és a bőröndömmel együtt elindultam a helyemre.

Hope szemszöge:

Ezt nem hiszem el. Most miért kellett elmennie? Lehet hogy én csesztem el?

Ha nem mondom ezt neki...

Ha megelőzöm azt a csókot...

Ha jobban figyelek...

Ha nem küldjük el azt az SMS-t...

Ha nem lennék ilyen felelőtlen...

III.fejezet 19.rész

Juhúú, meg van a 160 feliratkozó, és haladunk a 200.000 felé!!!

Nagyon köszi!!!

A következő két rész (ezzel együtt) fejezetzáró, így fokozzuk, az izgalmakat.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lesz több fejezet, boldogan vágunk bele egy újabba!!!

Hát akkor izguljatok, és jó olvasást!!!

Kiki :*

Jessica szemszöge:

A fejem majd szét szakad. Mintha mind két oldalról feszítenék. De miért? És egyáltalán hol is vagyok?

Nagyon nehezen akaródzik kinyílni a szemem. Te jó ég, mi ez a szag, és ez a hangzavar? Egyre jobban émelygek. Vegyék már le a hangerőt, nem kell kiabálni! Áu-áu-áu, az agyam lüktet, de iszonyatosan.

Lassan kinyitottam a szemem. Elég homályos minden, de a sok ismeretlen alak között ott van egy, akit mindenkinél jobban ismerek: Hope.

-Hmmm-morogtam-Hope?

-Igen? Jessy, hogy érzed magad?-kérdezte.

-Hát a fejem szét fog szakadni hamarosan, úgy érzem.

-Mindjárt hoznak neked fájdalomcsillapítót.

-Az jó lesz.

-Itt vannak a többiek is.-mutatott a mögötte álló fúkra.

Öten voltak, azt tudom, de hogy kik voltak az már nem.

-És ők kik?-kérdeztem, mire az egyik fekete hajú fiú, elkezdett sírni:

-Ettől féltem-omlott össze.

-Mi? Mi a baj?-kérdeztem.

-Nem emlékszel? Tényleg nem rémlik semmi?-kérdezte.

-Bocsi, de tényleg nem.

-Azt tudod, hogy mi történt? Hogy miért vagy itt?-kérdezte Hope?

-Nem, ömm nem rémlik. Az utolsó emlékem, hogy pakolunk be az új házba Londonban. Más nem rémlik. Talán a költözésnél történt valami?

-Nem...Jess.. azóta már egy év eltelt.-mondta Hope.

-Mi? Az lehetetlen. Az hogy lehet? Egy év? Ne beszélj butaságokat. Most mire jó ez, hogy átvertek?-akadtam ki.

-Csssst... nyugi Jess, ne izgasd fel magad.-csitított a kreol fiú, karomat simogatva.

-De, te szedd le rólam a kezed. Azt sem tudom, ki vagy, erre itt simogatsz? És hogy ne lennék kiakadva, mikor azt mondjátok, hogy egy teljes év kiment a fejemből! Egyáltalán mi történt akkor pontosan?-kérdeztem, de mielőtt neki állhatott volna Hope elmesélni a történteket, a főorvos nyitott be egy nővérrel.

-Jó napot. hogy van a beteg?-kérdezte, miközben a nővér egy adag fájdalom csillapítót injektált az infúziómba.

-Nem emlékszik az elmúlt egy évre.-mondta Hope.

-De doki, ez meddig lesz így? Ezt nem lehet valahogy előhozni, ezeket az emlékeket?-kérdezte a bozontos hajú, ölelgetve Hope-ot.

Mi folyik itt? Miért ölelgeti a legjobb barátnőmet? És ő miért hagyja ezt? Ezek a srácok most komolyan kik, és hogy tetszhet bármelyik is valakinek? Még az a szöszi, az jól néz ki, de a többiek....

Zayn szemszöge:

Ennyi volt? Vége? Vége mindennek? Nem hiszem el. Miért kell mindennek tönkremennie? Hogy fogok én ezután ránézni Jessre? Én.. legszívesebben világgá futnék. Minden porba hullt. Minden, ami fontos volt nekem. Minden, azaz Jess. Hogy fogok nélküle élni, mikor rám se néz?! 

-Valószínű, hogy idővel visszajönnek majd az emlékek, de erre 35% az esély.

-Az nem túl sok ugye?-kérdeztem, miközben magam elé bámultam.

-Bízni kell..-veregette meg a vállamat, egy kis erőt adva.

-Mikor jöhet haza? -kérdezte Niall.

-Akár már ma. -mondta, majd kiment a kórteremből.

Jess úgy döntött, hogy már ma hazajön, ahogy az orvos mondta. Mindenki bízott benne, hogy az otthoni levegő mindent helyretesz. Elég hosszú volt a hazafele út. A repülőn megpróbáltam közelíteni Jess felé. Melléültem, de abban a pillanatban felállt, és beült Hope és Harry közé.

Mintha a szívemet taposták volna ezek a gesztusok. 

-Jól vagy? Minden oké?-ült le hozzám Hope, látva, hogy Jess ott hagyott.

-Nem Hope. Nem vagyok jól. Mindennek vége. Érted? Mindennek. 

-Dehogy is. Még semmi sincs veszve.

-De már nem szeret. Látod, mennyire irtózik tőlem?

-Lehet hogy meg kéne mondani neki, hogy mi is volt köztetek valójában.

-Nem.. az még korai lenne. Majd ha úgy érzem, én szeretném elmondani neki.

-Ahogy gondolod, de kitartás.-mondta, majd visszaült Harry-hez.

Jessnek azt mondtuk, hogy összehaverkodtunk Londonban, és együtt átjöttünk Párizsba egy kis kiruccanásra. Tehát ő csak annyit tud, hogy haverok vagyunk... Nagyszerű....Csak haverok...

A landolás után hazamentünk. Jess pontosan emlékezett a lakásukra.

Fordult a kulcs a zárban...

Egyre izgatottabb voltam, hiszen abban reménykedtem, hogy mikor benyit, bevillan neki minden.

De hiába.. Semmi nem történt.. Lerakta a cuccait a kanapé mellé, leült, és csak nézett ki a fejéből.

-Szóval pontosan mi is történt?-kérdezte.

-Hát az úgy volt, hogy elmentünk ugye Párizsba, ahogy azt már említettük, és megcsúsztál az egyik élményfürdőben...

-És ott vertem be a fejemet...

-Emlékszel?-vágtam a szavába.

-Rémlik.. csúszda! Csúszdán vertem be a fejem. Ömm..nem..más nem rémlik.

-Semmi?-kérdezte Hope.

-Nem. Semmi.

-És rám? Rám nem emlékszel?-kérdeztem.

-Nem. Miért veled mi volt?

-Áhh semmi, csak..csak jól elvoltunk. Ez minden. Gondoltam eszedbe jutott, de ha nem, hát nem...

Reménytelen. Annyira el vagyok veszve. Esélyem sincs már többé. Ez lehetetlen hogy valaha is emlékezni fog rám.

Annyira elkeserített, hogy ki kellett mennem egy kicsit a levegőre, mielőtt mindenki szeme láttára sírom el magam.

A teraszon viszont rám törtek a könnyek. A zokogás vulkánként tört ki belőlem.

-Mi az te sírsz?-kérdezte Harry, aki ismét utánam jött.

-Nem,nem én csak..-törölgettem a könnyeimet.

-Nyugi, nem szégyen az. Megértelek. De hidd el, minden rendbe fog jönni.

-Nem, semmi nem fog már rendbe jönni. Jessica látni sem akar. Rohadtul nem kíváncsi rám, úgyhogy, nem tudom mit erőlködöm.

-Mi van? Te most komolyan beszélsz? -adott két pofont-Hallod, azt hittem nem hallom jól. Miről beszélsz? Nem adhatod fel. Normális vagy? Én feladtam, mikor Hope eltűnt? Nem. Úgyhogy meg ne halljam még egyszer, hogy feladod. Fontos neked?

-Persze hogy az, de...

-Nincs de-adott még egy pofont-Ha fontos, akkor küzdj érte!

-De..-akartam belekezdeni, mire ő már emelte a kezét, hogy egy újabb pofont adjon.-Nem, nincs több pofon.-mondtam.

-Akkor?!-fenyített be.

-Jó-jó, igazad van. Jesszusom, komolyan itt pityergek, a helyett, hogy harcolnék?!

-Ez a beszéd. Szedd össze magad, és küzdj. De azt ne feledd, hogy nem kell egyből rámászni. Szépen lassan közelítsd meg..

-Kösz haver...

-Nincs mit. Mindig itt leszek.

Igaza van Harrynek nem szabad feladnom. Nem hagyom, hogy csak úgy kárba vesszen ez a szerelem. Bementünk a nappaliba, elköszöntünk a lányoktól, és a cuccainkkal együtt átmentünk a lakásunkba. Holnap nehéz nap vár rám. Meg kell tennem az első lépést annak érdekében, hogy visszaszerezzem Jessy-t. Otthon, ledőltem, és egy-két szál cigi mellett kigondoltam, mi a teendőm.

Jessica szemszöge:

Eléggé durva volt ez a nap. Már amennyit ébren voltam belőle. Azt hiszem most jót fog tenni, egy forró fürdő, és egy alvás. Igen, az jó lesz.

Így is tettem.

Másnak eléggé korán keltem. Mondjuk azért, mert már előző nap kialudtam magam. Lementem a konyhába, ahol Hope már sürgött-forgott. 

-Hát te?-kérdezte-Hogy-hogy ilyen korai vagy?

-Hát azt hiszem kialudtam magam... Hope.

-Igen?

-Folyamatosan Niall jár a fejemben... róla álmodtam.

-Hogy mi?-esett ki a tojás a kezéből, amit a rántottába szánt-És mit álmodtál?

-Azt, hogy valami bulin voltunk, és én megharagudtam valakire, felmentem a szobába, és ő utánam jött. És... csókolóztunk.

-És az nem rémlik, hogy kire haragudtál meg,-kérdezte sejtelmesen.

-Nem. Miért kellene?

-Hát ezt lehet, hogy most csak álmodtad, de valóban megtörtént.

-Hogy mi? És..és ki volt az akire megharagudtam?

-Zayn. Zayn volt az.

-Zayn? Az a fekete hajú srác? Aki folyamatosan utánam teper? 

-Igen. Mondhatjuk így is.

-Akkor biztosan azért haragudtam rá meg akkor is.

-Nem, nem azért. 

-Hát?

-Azért, mert ti együtt voltatok, és kiderült, hogy még barátnője volt.

-Mekkora szemét. És én meg ő? Hát azt elfelejtheti.

Szóval mi együtt voltunk? Nem értem, ez hogy történhetett meg. De ha meg együtt voltunk, akkor miért érzek iránta ilyen ellenszenvet?

-Mást nem álmodtál?

-Várj csak,... de! Te meg az a hogy is hívják? Harry, igen. Ti összejöttetek egy butikban.

-Ez is igaz. És hol pontosan? 

-Azt már nem tudom.

-H&M

-Tényleg!-villant be. 

-Más nem ugrik be? Mondjuk, hogy ti is ott jöttetek össze Zaynnel?

-Nem! De nem is baj. Én nem értem tényleg, hogy ez hogy történhetett, de nagy baklövés volt, az biztos.

-Idővel megtudod, hogy nem.

-Nem hinném.-mondtam, majd fogtam egy almát, és leültem a TV elé.

A következő napokban folyamatosan jöttek az álmok. Már szinte mindenkiről tudom, hogy ki kicsoda, de Zayn még mindig nem rémlik. Emlékszem az 1D-re, a srácokra, halvány foszlányokra, de a konkrét történetemre, ami ez alatt az egy év alatt teljesen a feje tetejére állt, NEM.

Három napra rá, hogy haza jöttem, engedtem Hope szavának, és átjöttek a fiúk. Nagyon izgultam. Szinte mindenkivel megbarátkoztam, és az ellenszenv eltűnt, kivéve Zaynt. Ha rá gondolok, még mindig ott van a taszító erő.

Megérkeztek a fiúk.

Egész jól szórakoztunk, de Zayn nem adta fel. Folyamatosan körülöttem legyeskedett. Nekem már nagyon elegem lett ebből, így megkértem Niall-t, hogy jöjjön ki velem a teraszra, beszélgessünk egy kicsit.

Hope szemszöge:

Mit csinál ez a lány? Jaj Istenem, csak nehogy elvedd még azt a picike reményt is, ami megmaradt. Szegény Zayn. Annyira megviselte ez a egész, főleg, hogy Niall-re nyomul rá Jess. Én ezt nem bírom. Fogtam magam, és felmentem a szobámba. Az ablakból pont ráláttam Jessy-ékre. Már vagy egy öt perce lestem őket. Hála Istennek nem történt semmi komoly.

-Hahó kicsim, hol vagy?-hallottam meg Harry hangát az ajtóból.

-Itt vagyok. Mondd!

-Semmi, csak gondoltam, kicsit lehetnénk kettesben.

-Ahham.-válaszoltam Harry szavára, bármi is volt az.

Nem figyeltem oda, mert most a barátnőmön a szemem.

-Figyelsz rám Hope?

-Igen.-néztem kifelé az ablakon.

-Hope!

-Mi? Mit kérdeztél?-ijedtem meg erre a határozott kiáltásra.

-Kössz, hogy figyelsz rám.-sértődött meg.

-Most mi van?-értetlenkedtem

-Amióta Jess becsavarodott, rám se hederítesz.

-Mi van? Te hallod is amit mondasz, vagy csak ömlik a sok hülyeség a szádból? Egy nem csavarodott be Jess, csak beteg. Kettő, bocs, hogy most nincs kedvem szexelni veled, de éppen azon dolgozok, hogy ne hulljon szét a jelenlegi családom. És ha ez neked nem teszik, menj be a fürdőbe elégítsd ki magad, és hanyagolj egy darabig.-fakadtam ki, de mondatom vége sírásba torkollott.

-Héj, héj, tényleg genyó vagyok, ne haragudj. Jézusom, hogy lehetek ekkora tökfej. Csak Zayn is teljesen ki van és, már nem bírom ezt. Nekem is kell egy kis öröm.-jött oda, és ölelt meg.

-Hidd el, nekem is kellene, de jelenleg az lenne a legnagyobb öröm, ha Zayn-ék megint összejönnének. Kérlek ezt most meg kell értened.

-Én megértem.-mondta, majd egy lágy puszit adott, könnyekkel áztatott ajkaimra.

Érezhető volt, hogy csak ennyit akart, hogy nem vágyott többre. Elég volt neki most ez a kis puszi is. Végre felfogta.

-Gyere nézzük meg mit csinálnak.-mondtam, majd visszamentem az ablakhoz, és akkor láttam, amit nem kellett volna. Jess és Niall kint csókolóztak, Zayn pedig pont akkor ment ki cigizni. Ebből nem lesz semmi jó. 

III.fejezet 18.rész

Uhh végre túl vagyunk a nagy izgalmakon, és hála nektek, a szép szavak és jókívánságok meghozták az eredményt, ugyanis mindkettőnknek nagyon jól sikerültek a szóbeli vizsgák.
Nem is igazán húznám tovább a szót hiszen már eleget húztuk a héten.
Íme a rész.
Jó olvasást.
Kiki :*

Zayn szemszöge:

" Mi az, hogy nem tudják megmenteni a szerelmemet? Miért hagyják csak úgy, hogy meghaljon? Meg se próbálják megmenteni? Én nem akarom, hogy vége legyen mindennek.
-Jess kelj már fel! Szeretlek, nem hagyhatsz itt!!-rángattam a medence szélén heverő testet.
Nem..neeeee....nem...nem halhatsz meg!!!!!!"

-Neee!-ébredtem fel a saját kiáltásomra.
Te jó ég. Ez rettentő álom volt. -gondoltam magamban, miközben kidörzsöltem az álmot a szememből, és ránéztem a még mindig kómásan fekvő Jess-re.

Nos, egy kissé zavaros lehet most a story, az igazság, hogy magam sem tudom az egészet.
Annyit tudok, hogy Jessica italát vittem a kezemben, mikor meghallottam az emberek jajveszékelését, a csúszdáknál. Alapból kíváncsi természetű vagyok, így nem bírtam ki, hogy ne lessem meg, mi az, ami ennyire felborzolta a kedélyeket. Így közelebb mentem, és akkor láttam meg, hogy egy nőt húznak ki a medence szélére. Közelebb mentem, és akkor ismertem meg, hogy az nem más, mint Jess. Nagyon beparáztam, egyszerűen nem értem, hogy hogy került oda, és miért volt berepedve a feje. A mentősök sem mondtak még semmit, Jess, meg pláne nem mondott semmit, hiszen azóta is kómában fekszik. Ez a bizonytalanság, és főleg az, hogy nem voltam ott vele, és nem tudom, mi történhetett pontosan szörnyű.
Csak ülök itt tétlenül a szerelmem ágya mellett, úgy hogy semmit nem tudok tenni érte. Nagyon kétségbe vagyok esve. És ez az álom is. Ajj csak tudnám kiverni a fejemből.
-Mr. Malik?-nyitott be halkan a főorvos úr, és szólt be az ajtórésen.
-Igen?
-Ki jönne egy pillanatra?
-Hogyne. Már is megyek.-mondtam, majd felálltam a székről, és kimentem a folyosóra, ahogy kérte.-Lehet már tudni valamit?-néztem a doki mellett álló rendőrre.
-Az előbb a rendőrúr elmesélte, amit ő hallott a szemtanúk többségétől.
-Rendőr? Miért kellett ide rendőr?-kérdeztem értetlenkedve a dokitól
-Mivel a strand tulajdonosainak felelősséget kell vállalniuk azért, mert a játékok ezek szerint nem biztonságosak.-válaszolt a rendőr.
-Á, értem, és mégis mi történt?-kérdeztem.
-A szemtanúk szerint a hölgy a csúszdát használta, és ott történhetett vele valami, ugyanis ájultan érkezett a vízbe.
-Valószínűleg a fejét verhette be-utalt az orvos a sérülésre Jess homlokán.
-Valószínű.-helyeselt a rendőr.
-Te jó ég, de miért ment a csúszdára, és ..de melyik csúszdára ment fel?
-A legmagasabbra.-válaszolta a rendőr.
-A legmagasabbra? De hát tériszonyos...
-Ennek az okát már nem tudhatjuk. Sajnos csak ennyi információval szolgálhatok.-mondta.
-Hát ez is valami. És doktor úr, mi lesz vele? Fel fog ébredni? Lesz valamilyen károsodása?-aggódtam.
-A károsodást nem zárhatjuk ki. A CT agyrázkódást mutatott, de nem a legsúlyosabbat, így nemsokára valószínűleg fel fog ébredni a barátnője.
-Hála Istennek. Akkor visszamehetek hozzá?
-Igen.
Vajon mi lehetett az, ami ezt hozta ki Jessből? Nem értem. -simítottam meg puha haját.
Nem húzhatom tovább a dolgot, fel kell hívnom Hope-ot, és már nyúltam is a telefonomér.
Kicsöng.
-Hallo?! Zayn, szija. Mesélj.
-Öm Hope, légyszi ülj le.
-Miért?
-Mert eléggé rossz híreim vannak.
-Mi? Mi? Mondjad már!
-Jessy kórházban van.
-Hogy mondod? De miért? Mi történt?
-Beverte a fejét a csúszdán, és agyrázkódása van.
-Jesszus. De.. és most nem emlékszik semmire? Vagy mi...-akadt meg a hangja a sírás miatt.
-Nem tudom, mert még fel sem ébredt.-kezdtek el potyogni a könnyeim.-Csak tudnám miért tette ezt..
-Én sejtem.-mondta Hope.
-Mi? Miért?
-Mert megtudta a fogadásotokat.
-De honnan? És az különben is csak hülyeség volt. Én..én..
-Hát számunkra nem volt vicces...-mondta, majd kínos csend vette kezdetét.
-Sajnálom.-motyogtam.
-Azonnal oda kell jönnöm.-mondta Hope, majd lecsapta a telefont.
Szóval ez volt az ok. A szívem majd meg szakad, ha belegondolok, mi mindent gondolhatott, mikor ezt megtudta. Biztos nagyon ideges lett, ha ilyenekre képes volt, hogy a tériszonya ellenére felment a legmagasabb csúszdára. És most miattam fekszik itt. Én juttattam ide. Hogy lehetek ekkora barom.Nagyon aggódom,...mi van, ha elfelejt, ha már nem olyan lesz, mint régen.. Nem Zayn, ilyenekre nem szabad gondolni, hisz akkor is szeretni fogod..
De mi van, ha elfelejti azt az éjszakát? Pedig az volt eddigi életem fény pontja. A hírnév, a rajongók, mind semmi hozzá képest. A világ összes boldogságát lecserélném érte.

Hope szemszöge:

Tudtam, hogy ideges lesz, hisz én is az voltam, de hogy ennyire. Ajj Jessym mit tettél. Őrlődtem magamban, aztán rohantam fel Harry-hez a fürdőbe, aki éppen borotválkozott.
-Harry!-kopogtam.
-Gyere!-mondta, majd benyitottam.
-Harry, nagyon fontos dologról kéne beszélnünk.-mondtam, miközben egyre közelítettem fel.
-Igen? Mindjárt végzek.
-Ez nem tűr halasztást. Azonnal Párizsba kell mennünk.-mondtam, mire egy pillanatra meg állt a kezében a borotva.
-Hogyan?-nevetett.
-Jess kórházban van.
-Mi?-fordult meg még félig habos arccal.
-Agyrázkódása van, és én nem bírom ki hogy ne legyek mellette.-mondtam egyre idegesebben, egy hisztiroham küszöbén.
-Figyelj, ülj le!-vezetett a kád széléhez, ahová mindketten leültünk.-Minden rendben lesz. Pontosan mi is történt?
Elmeséltem neki a story-t, mire ő szépen lenyugtatott.
-Jól van kicsim, minden rendben lesz, oké?! Csak este tudunk menni, mert a magángép szervizben van.-mondta.
Akarva, akaratlanul is el kellett mosolyognom magam, hisz olyan vicces volt Harry arca félig habosan. Úgy nézett ki mint a mikulás, akinek csak fél szakálla van.
-Csak tudnám, hogy most ebben mi olyan vicces.-jegyezte meg cinikusan, mire én az arcára mutattam, és a kitörő nevetést leplezve a szám elé raktam a kezem.
-Ja, hogy ez.-mondta, majd leszedett egy adagot az arcáról, és rákente az enyémre.
-Neee Harry!!!-sikítottam.
-Na most már te is jól nézel ki.-nevetett.
-Hülye.-mondtam nevetve, majd megindultam a mosdókagylóhoz. Fölé hajoltam, és lemostam az arcomról a habot, ám mikor lehajoltam, egy domborodó férfiasságot éreztem meg a fenekemnél.
-Hmmm..Harry?-mosolyogtam egyet, majd kiegyenesedve megfordultam.
Ajkaink súrolták egymást, majd egymáséiba haraptunk. Csókunkon még érződött a borotvahab íze, de ettől volt még mocskosabb. Harry szája egyre többet akart. Nagyon gyors volt, alig bírtam követni a tempót. Egyik pillanatban még a mosdókagylónak támaszkodva álltam, a következőben, már azon ültem.
-Harry..-leheltem ajkába, mire ő hirtelen abbahagyta.
Próbáltam folytatni, de mutató ujját  számra téve, utalt arra, hogy STOP.
-Mi az?-kérdeztem.
-Olyan gyönyörű vagy.-vigyorogta, miközben rezzenéstelen arccal nézett zöld szemeivel az enyémekbe, majd szép lassan végig vezette rajtam tekintetét.
-Jajj Harry hagyd már ezt.-mondtam, majd leszálltam a mosdóról, és kisétáltam.
Még hallottam Harry nevetését, miközben befejezte a borotválkozást. Éppen hogy leértem a lépcsőn, csöngettek.
-Jövök!-mondtam, majd kinyitottam az ajtót.
A srácok jöttek át nagy unalmukban.
-Szija Hope!-ölelt meg Niall.
-Sziasztok, gyertek be!
-Mi újság?-kérdezte Lou.
Jessica agyrázkódással kórházban van, és ma repülünk Harry-vel hozzá Párizsba meglátogatni.-zúdítottam egyből a fiúk nyakába a hírt.
-Várj, ez egy kicsit váratlanul ért mindnyájunkat.-szólat meg Liam, egy fél órás szájtátás után.
-Tudom, engem is, de ez van. A hülye fogadásotok miatt van minden.-kezdtem bele, majd miután elmeséltem a fiúknak, Niall szólalt meg:
-Szegény Jess. Akkor mi is jövünk.
-Igen. Igen.-helyeselték a fiúk.
Nagyszerű, akkor a romantikázásnak lőttek. Na de nem is baj,nem azért megyünk most, arra lesz még alkalom. Most Jess épsége a legfontosabb.
Tudom, hogy Niall már magának sem meri bevallani, de még mindig tetszik neki Jess. Hisz most is ő ugrott föl legelőször, meg olyan egyértelmű. Ahogy ránéz, ahogy szól hozzá, ahogy beszél róla. Na meg az eddigi incidensek is, például, amikor kirohant, mikor megtudta, hogy Jess és Zayn hivatalosan is egy pár. Ne is említsük, amikor Zaynnek húzott be egyet. Le se tagadhatná. Mondjuk ő is megérdemelte volna Jessicát, de Zayn a neki való. Ők már olyanok, mint Rómeó és Júlia, elszakíthatatlanok.

***

Este már indultunk is a géppel, amint megérkezett a szervizből. Hamar odaértünk. Nagyon izgultam. Olyannyira, hogy nem is érdekelt, hogy Párizsban vagyunk. Gyorsan leszálltunk, fogtunk egy taxit, és már mentünk is a kórházhoz.
-Jó estét, én Jessica Irish-t szeretném meglátogatni.-mondtam már a portánál.
-Bonsoir! Désolé, je ne parle pas l'anglais. (Jó estét! Sajnálom, nem beszélek angolul.)
-Ömm elnézést ezt nem értettem.
-Nous Jessica Irish chercher. (Mi Jessica Irish-t keressük)-szólalt meg Harry mögülem.
-Ááá par là. (Ááá arra fele)-mondta a nő, majd Harry elindult jobbra.
Pislogtunk kettőt, és mentünk is Harry után.
-Harry nem is tudtam, hogy ilyen jó a franciád.-dicsértem meg, mire ő elmosolyodott.
-Pedig már volt alkalmad tapasztalni.-mondta széles mosollyal.
-Igaz.-mondta, majd ujjaimat átkulcsolva az övéi közt, megfogtam a kezét. Viszont azt nem értem, hogy hogy lehet a portába állítani valakit, aki nem tud angolul.
-Hát látod, így..-szólalt meg hátulról Lou.
Egyre jobban izgultam. Mi lesz, ha meg sem ismer a legjobb barátnőm? Nagyon félek.
Benyitottunk Jessy kórtermébe, a látvány elég felkavaró volt.
Jess még mindig "aludt", Zayn pedig a zsebkendőjét szorongatva ült az ágy mellett könnyes szemekkel.
-Szija tesó.-pacsizott le vele Harry.
-Szijasztok.-üdvözölt mindenkit.
Még sosem láttam ennyire kibukva. Látszik, hogy nagyon megviselték a dolgok
-Mit tehetünk érted?-kérdeztem, de ő csak bólogatott a fejével, hogy semmit.
-Ezt már elcseszte.-mormogott Niall.
-Mi? Mit mondtál?-kérdezte Harry.
-Azt hogy én mondtam, hogy ne fogadjatok ilyen hülyeségben.-akadt ki.
-Kösz Niall, tényleg nincs elég gondom, most még gyere ezzel.-mondta Zayn, majd kirohant, Harry pedig utána.
-Nagyon ügyes vagy Niall. Valószínű, hogy Zayn tehet arról, hogy Jess beverte a fejét.-mondtam, miközben megigazítottam a barátnőm párnáját, és a még Londonban vett virágcsokorral díszítettem fel éjjeliszekrényét.

Harry szemszöge:


Nem értettem mire volt ez jó Niall-től. Jó nyilván való, hogy Zayn ellen van, hisz Jess-ről van szó, aki iránt nem kevés érzelem fűzi, de akkor is a barátja, és nem kellene ilyen szavakkal dobálóznia.
-Zayn! Várj.-szaladtam utána.
A folyosó végén megállt.
-Ne is hallgass Niall-re. Tiszta hülye. Nem te vagy a hibás, és elhiheted, megértem min mész most keresztül.
-Köszi, de igaza van. Nem kellett volna...
-Ömm Zayn... az én hibám.-szedtem össze bátorságomat, hogy bevalljam, én vagyok a hibás.
-Mi? Miért lennél te a hibás?
-Mert én küldtem neked ezt az SMS-t.-mutattam meg a telefonomon.-Csak hát Jess olvasta el. Aztán egyből felhívta Hope-ot, és próbáltam lenyugtatni, hogy ez csak egy hülyeség volt, de úgy néz ki, hogy...
-Jól van tesó, kösz, hogy elmondtad, de akkor sem te vagy a hibás, és most már nem is tehetünk semmit.

 Zayn szemszöge:

Most már mindent tisztán értek, de nem haragszom Harry-re. Épp mikor megöleltük egymást, nyílott ki a kórterem ajtaja. És igen. Meghallottam azt a mondatot, amire egész nap vártam:
-Fiúk gyertek gyorsa! Jess ébredezik.-szólt ki Hope.
Azonnal rohanni kezdtünk. A szívem egyre erőteljesebben vert, izmaim megfeszültek, fülemben lüktetést éreztem, ujjaim jéghidegek lettek, és közben mégis izzadt a tenyerem. Most fog eldőlni, hogy kárba vesztek-e az eddigi hónapok, és minden, amit felépítettem...

Közérdekű: Vizsgák !

~ Sziasztok, sajnos a héten nem tudunk új részt hozni, ugyanis holnap én infóból érettségizek, a héten pedig Kingával együtt magyar szóbeli kis érettségink lesz .. arra viszont muszáj készülnünk, úgyhogy sajna a rész írás nem megy .. :/
De a hétvégén mindenképp kaptok egy új és izgalmas részt !! :) Addig csak kibírjátok. ^^
Kérlek titeket, holnap szorítsatok és a csütörtök/pénteki napokon is. Majd még jelentkezem, szép estét . x

III.fejezet 17.rész

Bocsi, hogy egy kicsit meg késve, de gép hiány miatt nem tudtam reagálni, a dolgokra.
Ha érdekel valakit, akkor a 18-as résznél megnézheti, a véleményemet ;)
Köszönjük a nagyon szép kommenteket, és a majdnem 180.000 megtekintést!!!
Na de itt az új rész!
Kiki :*

Jessica szemszöge:

Valami eszméletlenül isteni volt ez a kis habfürdőzés. Lábainkkal egymás derekát átkulcsolva, összefonódtunk a vízben és csak érveztük egymás ajkainak ízét.
-Figyelj kicsim.-szólalt meg Zayn.
-Igen? Mi az?-kérdeztem.
-Nem kicsi egy kicsit ez a kád? Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet strandozni, ott nagyobbak a "kádak".-mosolygott, miközben ujjával macskakörmöt imitált.
-Zayn?! Akkor vagyok, hogy nem férsz el mellettem eben az óriási kádban?-jegyeztem meg viccesen.
-Dehogy is! Most tényleg azt hitted, hogy arra mondtam? Nem is vagy kövér. Hogy gondolhatsz ilyet?
-Jó-jó nyugi. Tudom, hogy nem úgy gondoltad!-csitítottam egy csókkal.
-Csak szeretnék egy kicsit jacuzzi-zni, meg csúszdázni.
-És masszázsra menni, meg szaunázni.-egészítettem ki.
-Pontosan. Na? Benne vagy?-kacsintott.
-Persze.
-Akkor van mindkettőnknek 1 órája, hogy elkészüljön.-mondta Zayn
-Rendben. Az óra indul.-mondtam, majd kiugrottam a kádból, és már szaladtam is a szobába.
Összeszedtem a legfontosabb dolgokat, és felhúztam a bikinimet, amit kb egy hete vettem újonnan.

Felhúztam rá egy egybe-részes ruhát, a hajamat még összefogtam egy gumival és már kész is voltam.
Zayn is elkészült. Beugrottunk a kocsiba és elindultunk.
Nem volt túl messze az úti célunk, így hamar odaértünk. Egyszerűen csak ámultam, annyira szép volt a hely.

 -Fú! Ez oltári.-mondta Zayn, szájtátva.
-Ki megy először csúszdázni?-kérdeztem, majd elkezdtem rohanni, az öltöző fele, de Zayn szokás szerint gyors volt és utol ért.
-Meg vagy!-mondta, majd felkapott, és egészen, a kabinokig cipelt.
-Zayn, tegyél le!-nevettem.
-Azt már nem. Nem hagyom, hogy megelőzz.-mondta,majd oda érve a kabinokhoz lerakott, és megcsókolt.
A csók közben bevetve lyuk érzékemet nyitottam ki az ajtót, majd berántva Zaynt, mentem be.  Izmos karjaival felnyomott a falra, majd szép lassan elkezdte felfelé húzni a ruhám alját.
-Erre nem lesz szükségünk.-vigyorgott hófehér fogaival.
-Na de erre sem-kacsintottam, majd lerántottam róla az inget.
Így hamar levetkőztünk, és már indulhattunk is csobbanni.
Nagyon boldog vagyok, hogy végre nyugalom van, és tudom, hogy szeret. Ennél jobb kiruccanást el sem képzelhettem volna.
-Melyikkel kezdünk?-kérdezte megállva a csúszdák előtt.
-Az elsővel, azzal az alacsonnyal.-mondtam, egy kicsit a tériszony hatása alá kerülve, Zayn pedig jött utánam.
-Te aztán nem vagy kispályás.-kiabált utánam cinikusan.
-Így kell ezt csinálni.-mondtam még utolsó szó jogán a csúszda tetejéről, a következő pillanatban pedig már csúsztam is le.
Zayn végignézte, ahogy lecsúszom, majd jött utánam. Annyira élveztük, hogy még vagy ötször-hatszor lecsúsztunk.
-Hát. Szerintem egyszerre elég volt.-mondtam zihálva.
-Te tudod. Nézzünk körül bent is.
Bementünk. Itt sem volt más a látvány, mint kint. Gyönyörű.

Szép lassan besétáltunk a jó meleg vízbe, és igyekeztünk egy üres kis zugot találni magunknak. Meg is lett. rengeteg fajta medence volt a fedettben, ilyen világításos, olyan buborékos, de mi mégis a sötétítettet választottunk. Szépen behúzódtunk a kiszemelt sarokba.
Zayn lassan végigvezette tenyerét a csípőmön, majd közelebb húzott, és belesúgta a fülembe:
-Őrjítő vagy ebben a bikiniben. Nagyon kívánlak.
Teljesen libabőrös lettem, majd egy apró mosolyt húztam a szám szélére, és hogy kultúréltan kielégítsem a vágyait, csókolgatni kezdtem a nyakát. Ő persze egyből rámarkolt a fenekemre, és meg sem állt, amíg a bugyimban nem volt a keze, majd lehúzott a víz alá.

-Mit szólnál ha..-mondta, majd lassan simogatni kezdett.
Én jelezve, hogy benne vagyok, közelebb löktem magamat, egészen annyira, hogy már centik sem választottak el minket. Szép lassan eljuttatott a csúcsig, én pedig csak csimpaszkodtam rajta, és a nyakát harapdáltam, meg a hátát karmolásztam. Kínomban beletúrtam a hajába, és élveztem a szüntelen csodát.  Végül belesúgtam a fülébe:
-Köszönöm.-majd fogtam magam, és kiúsztam.
-Most hová mész?-kérdezte, mire én csábosan vissza pillantva, kiszálltam a vízből, és kiindultam a napágyakhoz.
-Kicsit elfáradtam. Kifekszek a napra.
-Jól van. Kérsz egy italt?-kérdezte.
-Hát ha hozol nekem valamit, azt megköszönöm.
Kimentem a napágyakhoz, azokhoz, amiket még az elején lefoglaltunk. Kicsit furán éreztem magam, mert hiába háláltam meg Zaynnek nemrég azt, hogy mennyi mindent megtesz értem, ismét jót tett velem, és megint úgy érzem, mintha tartoznék neki.

Kifeküdtem a napra, és csak élveztem, ahogy a nap sugarai elpárologtatják bőrömről a vizet. Éreztem ahogy a pórusaim telítődnek a D-vitaminnal, és ahogy a nap egyre barnábbra csókolja bőrömet. Könnyen barnuló típus vagyok, így már előre látom, hogy holnapra úgy fogok kinézni, mint aki egy órát feküdt a szoliban. Egyszer csak meghallottam Zayn telefonjának csörgését, viszont Zayn még sehol nem volt, így hogy abba maradjon a csörgés, megnyitottam az üzenetet:

Mi újság arra Párizsban?

Most akkor ki is nyerte a fogadást, mert ezek szerint mindketten megtettük a Dolgot.

Pusszant Harry, és Hope Londonból.

Ez mégis mit jelentsen? Milyen dolgot? És milyen fogadásról ír Harry? Na nem várom meg Zaynt. felhívom most azonnal Hope-ot.

Majd fogtam és Zayn telefonján megkerestem Hope nevét, és hívtam a számot.

Hope szemszöge:

- Na most megállj! El foglak kapni és meg fogsz fizetni ezért!-kiabálta nevetve Harry, majd utánam jött.

Tudtam, hogy ha elkap, azt nem úszom meg, ezért felhúztam a nyúlcipőt, és amilyen gyorsan csak tudtam berohantam a szobámba, és be akartam csukni az ajtót, ám egy lábfej állította meg azt. Lassan hátrálni kezdtem az ajtótól. 

-Jaj ne itt a szörny.-kiabáltam, mert teljesen olyan volt a szitu, mint egy horrorfilmben.

-Most meg vagy.-mondta lassan, eltorzított hangon Harry, és szépen lassan bedugta a fejét.

-Most mit tegyek?-játszottam az áldozatot.

-Maradj veszteg.-mondta, majd hirtelen beugrott a szobába, és meg indult felém.

Lassú léptekkel csak jött és jött. Bennem a vér is megfagyott, annyira szexin csinálta ezt az egészet. Szívem egyre hevesebben kezdett kalimpálni. Mikor már nagyon közel volt, akkor sem gyorsított. Kezével közelített felém, de én már nem tudtam tovább hátrafelé araszolni, mert az ágynak ütköztem. 

Kezeit arcomhoz érintve győzött le. Ott éreztem, hogy feladom a küzdelmet, mert nem tudok ellenállni neki. Keze után ajkait kezdte felém hozni. Én már nem bírtam ki ezt a kínzó lassúságot, így tarkójánál fogva közelebb húztam és vadul falni kezdtem ajkait.

-Megadta magát a préda?-kérdezte a csók közben.

-Egy ilyen vadásznak még én sem tudok ellenállni.

Leereszkedtünk az ágyra. Én hanyatt feküdtem, ő pedig fölém hajolva kényeztetett ajkaival. Egyik lábamat felhúzta csípőjéhez, és combomtól egészen a fenekemig, végig tapogatott. 

Utolsó lehetőséget adva magamnak, hogy kicsússzak kezei közül, hasra fordultam, de így is túl erős volt Harry, de talán még erősebb volt a vágy.

Visszafordulva, ujjaival többször is erősebb nyomást mért bőrömre, ami holnapra valószínűleg meg fog látszani, de nem érdekelt. Én ez idő alatt a pólója alatt játszottam feszülő kockáival.

Hirtelen azt éreztem, hogy szemfogait alsó ajkaimba fúrja. Nagyon vadóc volt, de tetszett. Mikor megéreztem a vér ízét, akkor lettem a legizgatottabb. Szerintem ő is megérezte az ízt, mert egy pillanatra megállt, ránézett számra, és egy "sajnálom" tekintetet követően lenyalta a vért, és folytatta, ahol abbahagyta. Már teljesen belemerültünk egymásba, amikor telefonom csörgése zavart meg minket.
-Ha-ha-rry ezt mu-mu-száj lenne megnéznem. -Mondtam nedves ajkaitól kissé akadozva.- Lehet, hogy Jess az.
És rá hibáztam. Valóban ő hívott.
-Szija Jessy! Mesélj mizujs?
-Hope most nincs időm a mesélésre. Te tudsz a fiúk valamilyen fogadásáról? Miről van szó?
-Ömm, hát Jess az a fogadás hát izé, arról szólt, -vakartam meg a tarkómat, majd Harry kirántotta a kezemből e telefont a "fogadás" szó hallatán.
-Jessy! Harry vagyok. Semmi komoly, nem kell semmi rosszra gondolni.
-Mi? Akkor miért nem mondod már végre?-hallatszott a telefonból.
-Hát igazából arról van szó, hogy a fiúkkal fogadtunk, hogy ki fog előbb lefeküdni a barátnőjével.
Nagy csönd lett.
-Jess ott vagy még?-kiabált Harry, egy kis várakozás után, majd mindketten meghallottuk, a foglaltat jelző síp hangját, miszerint Jess kinyomta.

Jessica szemszöge:

Ezt nem hiszem el. Most komolyan abba fogadtak, hogy ki fogja először lefektetni a csaját? Ez milyen undorító. Annyira rosszul érzem most magam. Egy kelléknek érzem magam, akit, kedvére kipróbálhat bárki. Egy gumibabának, akire úgy tekintenek, mint egy eszközre. Hogy lehettem ennyire hülye. Hát persze,.. gondolom csak ezért hozott el ide, hogy kicsit megsürgesse a dolgokat. Most meg talán gyötri a lelkiismeret, és azért ilyen odaadó. Nagyon dühös vagyok, de nem csak rá, hanem magamra is. Csak a harag vezérelt abban a pillanatban, majd nekiindultam a csúszdák felé. Nem vártam meg Zaynt, inkább máson vezettem le a feszültséget. Felmentem a lépcsőn, az első csúszdához, megálltam egy pillanatra, majd egy hirtelen döntés által vezérelve, egyre följebb mentem. Meg sem állva a második, vagy a harmadik fokozatnál, egyből a legmagasabbhoz mentem. Egyszer még lenéztem, aztán már csúsztam is. Lábam még a csúszdán is nagyon remegett, de nem érdekel. Mintha a levegőben szárnyaltam volna. Aztán egy alagútba érkeztem, ahol teljes sötétség volt. De mi ez? Miért nincs vége az alagútnak? Már vagy egy három perce itt csúszok bent, és csak sötétség az ami körül vesz. Mi ez? És miért szűkül a tüdőm? Nem kapok levegőt!!! Mi történik?

III.fejezet 16.rész (+16)

~ Helloka, nem akarok sokat írni, csak annyit, hogy most hoztam egy +16-os részt ! ;) (Mivel ma jött össze a 20 komment az előző részre.) Köszönünk mindent ! :) :*

Zayn szemszöge:

Mély levegő, ez az Zayn, mély levegő!-figyelmeztettem magam miközben Jess a hasamat csókolgatta. Annyira jól csinálja, már a puszta látványa -ebben a szexi ruhában- is felizgat. Bal kezén a körmeit végig futtatta a mellkasomon ami egy hangos nyögést váltott ki belőlem. Jobb kezével az övem csatját szedte szét, és pillanatokon belül a nadrágom lekerült rólam. Nagyon jól csinálja mit ne mondjak. Végig puszilgatta a boxer fölötti részt majd azon keresztül kezdett el simogatni. Éreztem, hogy kezd egyre szűkösebb lenni odalent, ezért fészkelődni kezdtem.
- De türelmetlen valaki.-nevetett fel Jess majd egy határozott mozdulattal lehúzta a boxerem. Lélegzetvételeim zihálássá váltak amint megéreztem kezét a férfiasságom körül. Először lassan kezdte el mozgatni majd egyre ütemesebben. Hol a takarót markolásztam, hol őt simogattam miközben néha felpillantott a szemembe. Olyankor volt a legszexisebb, barna szemei csak úgy csillogtak. Hirtelen a kezét felváltotta a szája, hangos sóhajaim jelezték neki, hogy nagyon tetszik a dolog. Először puszikat adott rá, majd egy nyalás után, bekapta az egészet. Néha felváltva használta a kezét és a száját, ez egyre közelebb repített a csúcshoz. Hajába túrva diktáltam a tempót. Pulzusom már az egekben volt, amikor Jess egy ennél is gyorsabb fokozatra kapcsolt.
- Ez az, nagyon jól csinálod. Nagyon közel vagyok már.-lihegtem neki. Még pár mozdulat és éreztem, hogy végem .. zihálva markoltam meg ágyneműt majd egy nyögés kíséretében elélveztem.
Jess mosolyogva jött feljebb a testemen, majd a számhoz érve csókolt meg szenvedélyesen. Egyre több csókot akartam tőle ezért fordítottam a helyzetünkön és magam alá szorítottam finoman. Egyre lejjebb kényeztettem a testét, minden centijét csókokkal halmoztam el. Hasa aljához érve megszólalt:
- Zayn, neked nem kell. Ma én kényeztetlek téged, emlékszel?!
- Biztos? Szívesen.-mondtam majd rákacsintottam.
- Igen, gyere és feküdj le hason.-parancsolt rám, majd az ágyon elhelyezkedtem úgy ahogy mondta. Hirtelen valami hideget éreztem a hátamon, majd amikor vissza tette a szekrényre a masszás olajat akkor tudatosult bennem, hogy mi is volt az. Becsukott szemmel élveztem Jess apró kezeinek erőteljes masszírozását.
- Jaaaj nagyon jóóó.-nyögtem fel amikor olyan pontokat érintett. Kezei bejárták az egész testemet és minden hol át dolgozott majd ellazított. Egy bő negyed órán keresztül masszírozott. Nagyon kedves volt tőle ez a kis ajándék. Ha tudnám, hogy mit kéne tennem annak érdekében, hogy minden nap ilyen esténk legyen, biztos mindent meg tennék érte. Mikor végzett velem egy csókot hintettem az arcára majd felkeltem az ágyról és szó nélkül bementem a fürdőbe. Láttam rajta az értetlenséget viszont amikor megnyitottam a csapot a kád fölött és integettem neki hogy jöjjön utánam rájött, hogy mit akarok. Mire ideért én addig beültem a kádba és nyomtam bele egy kis habot. Jess szép lassan levetkőzött majd elém mászva ő is beült és egy csókkal jutalmazta meg a remek ötletemet.

Harry szemszöge:

- Na gyere, ne búslakodjunk itt, inkább csináljunk valamit.-húztam fel Hopeot a földről.

- Mi a terv?-kérdezte miközben összekulcsoltam a kezünket.

- Arra gondoltam karaokézhatnánk, múltkor láttam egy tök jó DVD-t.-mutattam a nappali felé.

- Perszeee, melletted nem jóóó, a te hangodat nem lehet le énekelni!-nevettet fel.

- Nem az a lényeg, csak szórakozunk.

- Oké, de nem vagyok valami jó ebben.-mondta majd berakva a DVD-t elindította a lejátszót.- Te kezded!-mutatott rám.- Mit szeretnél?

- Nem egyértelmű?-mondtam miközben a saját dalunkra mutattam.

- Kigondolta volna.-forgatta meg a szemeit poénból.

Nagy levegőt vettem és megpróbáltam a lehető legjobb formámat hozni. Nem tudom miért, de talán leakartam nyűgözni Hopeot. Felcsendült a What Makes You Beautiful első üteme és én egyből rákezdtem .. nagy tombolás közepette felkeltettem Hopeot a kanapéról majd elé állva énekeltem el neki a solomat.

Teljesen meghatódva harapdálta a száját, olyan édes volt. A dal minden szavát neki énekeltem teljes szívemből és szerintem ezt ő is érezte ugyanis amikor vége lett a dalnak és megtapsolt majd egy forró csókot kaptam.

- Na te jösz, Szépség.

- Ez után? Ne már. Hallani akarom a hangodat még.-nézett rám kiskutya szemekkel.

- Majd a következőt együtt. De most te. Mit szeretnél?-álltam oda a tv elé.

- Legyen Avril.-válaszolt majd elindítottam a dalt.

Hihetetlen milyen hangja van, ha egyetlenegy szóval kéne jellemeznek azt mondanám, különleges. Nagyon jól áll neki Avril rockos zenéje, az ő hangja is hasonlóan vad. Teljesen átadta magát a zenének és játszotta a kemény rockercsajt. Nagyon élveztem az biztos, de a gondolataim a következő dalom jártak, mit kéne énekelnünk közösen?! Sajnos vége lett a számnak, és már nem hallottam tovább a csodálatos hangját. Oda mentem és én is egy hosszú csókot adtam neki.

- Nagyon jó volt.-mondtam.

- Á ugyan.

- De-de. Na de, készen állsz a közösre?

- Már előre félek.-válaszolt majd elkapta a kezem és összekulcsolta, nem tudom mióta lett ez a szokása de nagyon tetszett, hogy ő kezdeményez most ilyenekben. Én addig a másik kezemmel elindítottam a zenét. 

Hope egy mosoly kíséretében énekelni kezdett amint meghallotta Pink hangját, én pedig addig vártam a férfi részig. Egymás szemébe nézve énekeltük a dalt. 

A legvégén pedig ismét csókot adtunk egymásnak.

- Ez nagyon jó volt.-mondtam neki és szorosan megöleltem.
- Aham, máskor is kell ilyen.-válaszolt majd adott egy puszit a mellkasomra. Nagyon aranyos volt ez tőle, hallotta hogy felnevettem ezért újból adott rá puszit. Nekem sem kellett több, csikizni kezdtem az oldalát. Még szorosabban kellett tartottam a kezeim között, mert nagyon ficánkolt, de nem hagytam, hogy kiszabaduljon. Hirtelen felkaptam és a vállamra fektettem.
- Tegyél leeee!-kiáltott rám haszontalanul, azonban  egy csípést éreztem a fenekembe és reflexből elengedtem Hopeot.- Sikerüüüült.-dugta ki a nyelvét majd felfutott az emeletre.
- Na most megállj! El foglak kapni és meg fogsz fizetni ezért!-kiabáltam nevetve majd utána futottam.

III.fejezet 15.rész

~ Sziasztok :) Köszönjük a rengeteg megtekintést, remélem a feliratkozók száma is növekedni fog. A kommentek pedig 20 alá nem fognak csökkenni igaz ?! ;)
Jó olvasást. x

[ "Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom." ]

Harry szemszöge:

Őszintén szólva nem akartam még jobban össze veszni, ezért jobbnak láttam ha lelépek. Tudom, nem szép dolog volt őt ott hagyni ilyen állapotban, de féltem, hogy ha valami rosszat mondok azonnal elveszítem őt. Most már csak az idő segíthet. Az eddigi problémákból tanulva most nem az alkohol vagy a csajozásba menekülök, hanem inkább egy jó barátomhoz. Vettem egy üveg sört és kiültem a bolt elé telefonálni.

- Szia drága barátom. Ráérsz?
- Helló Harry! Azaz igazság, hogy épp a stúdióban vagyok, de ha fontos bejöhetsz, mindjárt végzünk.
- Nagyon fontos. Eléggé szar hangulatban vagyok.
- A csaj miatt?-kérdezett rá egyből az igazságra.
- Az hát.
- Oké, akkor siess. Várlak.
- Jó jó, csáó.
Összeszedtem magam majd taxiba ülve a stúdióba siettem. Útközben volt időm gondolkodni, és rájöttem arra, hogy eddig még nem volt egy ilyen lány sem az életemben, aki miatt képes voltam a változásra. Máskor ha ilyen van, simán kidobom és az első buliba összeszedek valaki mást. Eddig könnyen ment a csajozás, eddig nem voltak szerelmi, párkapcsolati problémáim, de Hopepal ez mind megváltozott. Minden egyes veszekedésünknél fenn áll az a veszély, hogy elveszthetem őt. De én nem akarom ezt, nem bírnám elviselni, ha egy ilyen hülyeség miatt mennénk szét. Főleg, úgy hogy még alig volt az enyém.
- Megérkeztünk uram.-szólt a taxis.
- Köszönöm.-gyorsan kifizettem majd besiettem a stúdióba. Rutinosan fordultam balra majd az első ajtónál megálltam és hallgatóztam. Egy jól ismert hang szűrődött ki, így kopogás nélkül benyitottam. Az üvegfal mögött a vörös hajú jó barátom énekelte fel a legújabb dalát. Helyet foglaltam a fekete bőrkanapén és hallgattam ezt a gyönyörű dalt. Mindig is imádtam Ed dalait, annyi érzelem és igazság van benne. Becsuktam a szemeimet és hagytam, hogy a dal magával ragadjon. Rájöttem arra, hogy ebben a dalban benne van a válasz amit keresek:
" You know i'll fight my corner,

And that tonight I'll call ya,
After my blood, is drowning in alcohol,
No i just wanna hold ya!"-énekelte Ed.

("Te is tudod harcolni fogok a helyemért

És éjjel hívni foglak, igen
Miután a vérem fulladozni fog az alkoholban.
Ne, csak azt akarom, hogy velem maradj!")

Tudtam, hogy nem adhatom fel. Vissza kell őt szereznem bármi áron. Ráébredtem arra, hogy mennyire fontos nekem, mennyire akarom hogy szeressen engem. Az utolsó sorokat is meghalva nyitottam ki a szemeimet.
"All i want is the taste that your lips allow,

my my, my my oh give me love."

( "Minden amit akarok az ajkaid íze,

Engem, engem, engem, engem, ó szeress engem.")

Meg dörzsölve azokat, ültem fel, mert a dal közben eléggé lecsúsztam a kanapén. Ed lepacsizott a hangmérnökével majd megbeszélték, hogy egy félórás szünetet tartanak.

- Szia Haver.-ölelt át.
- Szia Ed. Köszi, hogy szakítottál rám egy kis időt.
- Ugyan, ezért vagyunk mi haverok, nem? Na mesélj, mi a helyzet?!
- Huuh, hát Hopepal eléggé összevesztünk és jobbnak láttam ha lelépek.

- Harry, jó ötlet volt őt otthagyni?
- Nem tudom, megijedtem, sosem volt még ilyen érzésem, olyan volt mintha mindjárt elveszteném és ezért inkább eljöttem. Nem akartam látni, hogy miattam zokog, hogy én okoztam neki fájdalmat .. nem bírom őt így látni.
- Hát haver, te aztán tényleg szerelmes vagy belé.-nevettet fel.-Figyelj csak azt tudom tanácsolni, hogy menj hozzá vissza, bizonyítsd be neki, hogy mennyire fontos a számodra, és beszéljétek meg.
- De mi van ha látni sem akar már?
- Harry nem hiszem, hogy ő olyan. Szerintem neki is fontos vagy és nem akar elveszíteni, higgy nekem. Megfogjátok tudni ezt oldani.

- Nagyon remélem.-mondtam neki majd átkaroltam, erre ő elkapta az arcom és mosolyt próbált erőltetni rá.

Hát igen, Ed már csak ilyen. Mindig kéznél van ha segítségre szorulok, és az a legjobb benne, hogy mindig segíteni is tud.

Tudtam, hogy nincs időm töketlenkedni, indulnom kellett. Gyorsan elbúcsúzkodtam a vörös ördögtől majd egy taxit fogva indultam Hopehoz.

Bent a házban nem találtam senkit, már kezdtem megijedni amikor eszembe jutott a hátsó udvar. Gyorsan elhúztam az üvegajtót és kilépve rajta a friss zöld fűre egyből megpillantottam az én barátnőmet. Ott feküdt a földön és bámulta az eget. Londonhoz képest az idő kellemes és az ég is tiszta volt. Halkan mellé léptem majd elterültem én is a fűben. Hallottam, ahogy a lélegzetvételei egyre mélyebbek lesznek, vártam egy kicsit hátha nekem fog rontani de nem történt semmi. Egyikünk sem szólalt meg. 

Nem bírtam ezt csöndet sokáig, oldalra fordulva leszakítottam egy fehér szirmú kis virágot és felülve kezdtem el játszani. 

- Szeret. Nem szeret. Szeret. Nem szeret.-mondtam hangosan miközben egy-egy szirmát letéptem. Hallottam Hope édes kuncogását amint ő is felült mellém. Ránéztem olyan 'mi az' fejjel.

- Csak érdekel a vége.-mondta majd a virágra szegezte a tekintetét. Azonban én az utolsó négy sziromnál már mindegyikre azt mondtam, hogy szeret. Nem fogattam el mást, nincs olyan, hogy ő nem szeret engem. Tehát a végén az jött ki, hogy szeret. Hope felé fordulva mondtam ki ezt az egy szót. Láttam a mosolyt az arcán, azonban amikor megfogtam a kezét lefagyott. Mélyen a szemébe néztem és megszólaltam:
- Nagyon sajnálom. Nem akartalak itt hagyni, csak féltem attól, hogy elveszítelek.-vallottam be őszintén.-Most sem akartam elfogadni, azt a lehetőséget, hogy esetleg az jöjjön ki, hogy nem szeretsz. Mert én ..-tudtam, hogy itt volt az idő, hogy kimondjam, már mindenki számára nyilvánvaló, hogy én hogy érzek, akkor az a legkevesebb, hogy a barátnőm tudtára adom.- Hope, én nagyon szeretlek.-nyögtem ki végre, láttam rajta a meglepődöttségét, és azt is, hogy elérzékenyül. Néhány könnycsepp jelent meg a szeme sarkában, gyorsan magamhoz öleltem és a fülébe súgtam:

- Ne sírj, kérlek. Nem bírlak így látni. Nem akarom, hogy miattam sírj, rendben?

Hevesen bólogatni kezdett majd a fejét még jobban bele fúrta a mellkasomba. Tudtam, hogy az őszinteség a megoldás erre a problémára. Muszáj kimondanunk, hogy mit érzünk különben elveszítjük azt aki igazán fontos számunkra. Tudtam, hogyha Hope is készen áll, kifogja mondani. Nem sürgetem őt, az lesz a legjobb, ha a maga idejében fog megtörténni.

Zayn szemszöge:

Egész nap a várost jártuk, a lábaim már leszakadnak de nem baj megéri Jessica hatalmas mosolyáért. Látszott rajta, hogy most van itt először; mindent meg kellett nézni és képet csinálni róla. Tiszta turistának éreztem magam. Jess azonban azt mondogatta, hogy majd kiengesztel valamivel. Lassan hat óra és még mindig az egyik üzlet előtt állok és várom, hogy a barátnőm végezzen a vásárlással. Sajnos ezt a nyugodt álldogálást perceken belül több sikítozó lány zavarta meg. Néhánnyal csináltam képet és adtam neki aláírást, ám amikor baloldalról egy tucatnyi ember felém szaladt, kicsit beparáztam és jobbnak láttam ha Jess után megyek.

- Jessi, kint rengeteg rajongó vár. Gyorsan vedd meg ami kell és hátul megyünk ki.-közöltem vele a tényeket.
- Oké, akkor megyek is.-bólogatott.

Lebeszéltem a bolt tulajával a dolgot, nagyon segítőkész volt; hívott nekünk egy taxit ami haza vitt minket az üzlet mögül.

- Huuh ezt egész jól megúsztuk, nem?-kérdezte Jess nevetve már a hotelszobánkban.
- Örülök, hogy szerinted vicces az ha bujkálunk kell.-nevettem már én is vele.

- Ha veled vagyok, minden jó.-mondta majd egy forró csókot lehelt az ajkaimra.
- Mikor kapom meg a kiengesztelésemet?-kérdeztem rá direkt.
- Aaaj azt hittem elfelejted.
- De hogy is! Alig várom már.
- Oké, akkor 1 óra múlva gyere be a szobába.-kacsintott rám majd egy halom szatyorral bement a szobánkba. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tervez .. reméljük valami izgalmas lesz. Leültem a nappaliba a tv elé, hogy eltöltsem azt az 1 órát.

Jessica szemszöge:

Amióta itt vagyunk Zayn csak a kívánságaimat lesi. Most legalább visszaadhatom egy részét a törődésből. Délután míg ő bement egy sapka boltba én addig bevásároltam egy-két szexi fehérneműt és egy masszás olajat. Igen, egy erotikus estével akarom őt meglepni. Tudom, hogy azóta mióta először együtt voltunk sokszor gondolt arra, hogy újra csináljuk és talán most lesz itt az ideje. Lezuhanyoztam majd közben elintéztem a női dolgokat. Pont bele fértem az egy órába, magamra kaptam ezt a különleges darabot majd gyújtottam néhány gyertyát.

A masszás olajat is gondosan elhelyeztem jól látható helyre. Szépen befeküdtem az ágyra és vártam, hogy leteljen az egy óra.

Zayn pontosan időben lépett be az ajtón, majd a szemei kikerekedtek a látványra, nyelt egy nagyot és megközelítette az ágyat. Én is szép lassan lemásztam róla, majd felé lépkedve hagytam, hogy felfaljon a tekintetével.

- Tetszik?-súgtam már az ajkaira.

- Imádom.-válaszolta majd szenvedélyesen megcsókolt.

- Én meg téged.-mondtam és gyorsan az ágy felé fordítottam és leültettem a szélére. Ölébe lovaglóülésben helyezkedtem el, majd apró csókokat adtam a nyakára. Hallottam mélyről jövő sóhajait, ami arra késztetett, hogy hozzá dörgölőzzek még jobban. Kezeimet lecsúsztattam a pólója aljára majd egy rántással lehúztam róla. Ő is reflexből hátra akart nyúlni a melltartóm kapcsához, de rácsaptam a kezére.

- Ma én teljesítem minden kívánságod!-kacsintottam rá, majd lenyomtam a vállánál fogva az ágyra és neki láttam Zayn kényeztetésének.