Húsvét : )

~ Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak !! :)

Ui: Sajnálatos módon a rész csúszik egy napot, mert későn álltam neki. :/ 

De holnap hamar hozom. x

III.fejezet 1.rész / 1

~ Sziasztok. :)) Meghoztam a 3.fejezet első részét. Remélem most már mindenki nyugodtan fog tudni aludni, hiszen kezdenek a problémák megoldódni. ;D

Aztán, most megragadom az alkalmat és köszöntöm 

a 100 rendszeres olvasónkat: Isten hozott titeket ♥ , 

remélem jól szórakoztok és hamar bővülni fogunk.

Lassan a látogatás is eléri a 100ezret, már alig várom. 

Nagyon sokat jelent szóval:

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK ! :)

De nem húzom tovább, jó olvasást. xx

Jessica szemszöge:

Sikeresen megrendeltem a jegyemet, és még ma indulok Hopeért. Nagyon remélem még időben érkezek és nem történik vele semmi rossz. Ajánlom, hogy Tomék vigyázzanak rá, tudják milyen nehéz volt eljönnie és leállnia a szerről. Nem akarom, hogy bárki is megtudja, hogy hol van, főleg a szüleink ne. Rám volt bízva, nem engedhetem el újra. Feltűnés nélkül kell elmennem, remélem Zayn fedezni fog, ahogy ígérte.
- Bébi, minden oké?-kérdezte Zayn miközben idegesen dobáltam a dolgaimat a bőröndbe.
- Aha persze, csak egy kicsit feszült vagyok.
- Nyugi, minden rendben lesz.-jött mellém és átölelt.-Hagyjad majd bepakolok én, menj és vegyél egy forró fürdőt.
- Köszönöm.-nyomtam egy puszit a szájára és elmentem fürdeni.

Harry szemszöge:

Muszáj volt kihallgatnom őket, nem tehetek róla de én is meg akarom találni Hopeot. Valahogy ki kell derítenem, hogy merre van. Már megküldték a repülő jegyet, szóval meg kell csak keresnem.
- Szia Harry, mizujs?-jött ki Zayn a szobából.
- Öööö izéé, semmi. Veled?
- Csak le megyek a konyhába néhány cuccért. Jess, öhm .. túrázni megy és kell neki ez meg az.-láttam rajta az aggodalmat, félt hogy nem hiszem el. Aha persze, túrázni, én tudtam mi az igazság, Jess Hopeért megy. Annak érdekébe, hogy ne bukjak le, úgy tettem mint aki elhiszi ezt, és lazán bólintottam. Itt volt az alkalom, beosontam a szobába és kutatni kezdtem. Pár perc múlva a bőrönd első zsebében megtaláltam a rep jegyet ami Everetonba szól. Gyorsan visszacsúsztattam és csöndben kiosontam a szobából. Zayn épp felfele jött a lépcsőn, de semmit nem látott. Alig volt már időm ezért tőle kérdeztem meg:
- Öhm Zayn, kölcsön tudod adni a telod egy percre?
- Persze, de mi történt a tieddel?
- Hát beesett a kádba.-jézusom, ennél nagyobb hülyeséget nem találhattam volna ki. De még sem mondhattam el neki az igazságot, hogy amikor megkaptam a válasz üzit Hope telójáról hozzá vágtam a falhoz. Ez az igazság, annyira felbosszantott, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Ekkor villant be, hogy mi van ha elkésünk és az az undorító állat lefekteti őt?! Nem, az nem lehet. Meg fogom akadályozni.
Miután kellőképp lenyugodtam bementem a szobámba telefonálni.
- Jó estét, Harry Styles vagyok. Egy repülő jegyet kérnék Evertonba a 9 órás járatra.
- Nagy mázlija van uram, az utolsó az öné.
- Köszönöm, ott átveszem és kifizetem.
- Rendben, visszhall.
Na ez is megvolt, gyorsan kitöröltem a számot és vissza adtam a telót Zaynnek. Lassan háromnegyed ezért én is elkezdtem pakolni egy kisebb táskába, semmi szükségem nincs  sok cuccra csak Őt akarom megtalálni.

Jessica szemszöge:

Miután végeztem a fürdéssel, Zayn megnyugtatott, hogy Harryt elintézte és nem kérdezősködött. Minden meg volt az induláshoz.
Zayn kivitt a repülő térre.
- Vigyázz magadra, és amint meg találtad Hopeot, hívj rendben?-ölelt magához.
- Igen, na aggódj elintézek mindent. Pár napon belül jövünk.
- Várlak, szeretlek.
- Én is, nagyon.-csókoltam meg utoljára és mentem gépem felé.
Pontban kilenckor felszálltunk, majd a fél órás út alatt volt időm gondolkodni.

" - Kérlek Jess, segíts! Vigyél el innen!-emlékeztem vissza Hope szavaira egy évvel ezelőttről. Akkor mondta ezeket nekem, amikor annyira kiütötte, magát hogy élet-halál között lebegett. Rábeszéltem szüleit, hogy nem maradhat itt, el kell mennünk máshova. Régi nagy álmunk volt London, ezért ide menekültünk, az orvosa megfogadtatta velem, hogy segítek neki leszokni és a szülei is rám bízták. Eljöttünk ide, az első pár hónap nehéz volt és fárasztó számomra. De megérte, újra láthattam Hope szép mosolyát és újra érthettem tiszta beszédét. Teljesen felépült.
Anno egyszerűen csak rossz társaságba keveredett, nem volt egyéb oka drogozni. De most, most már oka is volt és újra elkezdte, az egy éves munkámnak, munkáknak annyi. Egyszerűen nem értem miért kellett neki vissza mennie, másképp is megleheltetett volna oldani a problémát. Nagyon félek, nem tudom, hogy milyen állapotba fogom találni őt. Vajon tudok még neki segíteni?! Mindenképp meg kell próbálni. Akár elölről kell kezdeni az egészet, nem érdekel, nem hagyom hogy tönkre tegye magát. Egyszer már sikerült vissza hozom őt, újra sikerülni fog. Csak  a szüleink meg ne tudják, nem fogják vissza engedni őt Londonba. Pedig muszáj lesz, ott lett jobban és megint segíthet az a hely, nem küldhetik évekre elvonóra .. azt nem hagynám."

Hope szemszöge:

Egyszerűen sodródtam az árral. Éreztem a fogait a nyakamon. Majd másodpercekkel később a nyelvét amint végig húzta a kiszívott területen. Utána a számra tapadt és vadul téptük egymás ajkait. Hirtelen ledobott az ágyára, az így is szapora légzésem most még jobban felgyorsult. Azt hittem elfogok ájulni, de ehelyett pofán csapott a felismerés. Szó szerint, ugyanis Tobi arcon vágott.
- Mi a fasz?-ütöttem bele a mellkasába.-Ez meg mi volt?-mondtam neki, miközben ő gyorsan felhajtott még egy tablettát sörrel.
- Azt hittem durván szereted, kiscsibe.-mondta és lefogta a két kezemet. Nagyon megijedtem mikor belenéztem a szemébe, teljesen feketék voltak. Nem csak a vágy, de a tömérdek drog is közrejátszott. Megragadta a fogaival a fölsőm alját és feljebb húzta így a hasam meztelen volt. Lassan csókolgatni kezdte, mire újra ellazultam. A kezeivel elengedte az enyémet majd kigombolva a nadrágomat lehúzta térdemig.
- Fordulj meg.-utasított elég keményen, mike újra összerezeztem. De nem akartam veszekedést ezért tettem amit mondott. Négy kézlábra álltam neki háttal. Pár perc múlva egy hatalmas ütés éreztem a fenekemen.
- Ááááááá, mit csinálsz?-nyögtem ki, hiszen alig kaptam levegőt a fájdalomtól.
- Csöndet, én így akarom.-mire ezt kimondta újra kaptam egy ütést.
- Elééég, ez fáj.-kiabáltam miközben a könnyeim végig folytak az arcomon. Gyorsan megfordultam és felrángattam a nadrágom.
- Nem mész te sehova. Enyém leszel ma este.-fogta meg a hajam és húzott maga felé.
- Egy féreg vagy, tudod? Én meg még hittem neked, érted? Én is akartam, de a drogok elvették az eszed. Gyűlöllek!-ordítottam az arcába, miközben sírni kezdtem.
- Leszarom, mit hittél. Én megfoglak dugni, most.-mikor ezt kimondta, a szívem egy nagyot dobbant, hisz akiben megbíztam most meg akar erőszakolni. A hajamat elengedve az alkaromnál fogva kezdett el ráncigálni az ágy felé. A drog hatása már bennem teljesen elmúlt, így tisztán tudtam gondolkodni. Egy óvatlan pillanatban ágyékon rúgtam majd hátra sem nézve szaladtam ki a házból. Teljesen kikészültem, elegem volt mindenből és mindenkiből, futottam és futottam úgy mint még eddig soha. Néha hátra pillantva megbizonyosodtam róla, hogy nem jön utánam. Szerencsémre Tobi nem lakik messze a vasúttól ezért arra rohantam.
Oda érve csak arra tudtam gondolni, hogy elakarok felejteni mindent, nem akarok érezni semmit. De vajon hogyan és mivel érhetem ezt el?!

ui: Mivel elég hosszú lenne a fejezet ha folytatnám, ezért inkább két részbe szedtem. :) De holnap folytatom. <3

II.fejezet 20.rész : FEJEZET ZÁRÓ !

~ Sziasztok ! :) Ismét elérkezett a fejezet záró rész. Ez kevésbé lesz 'olyan' mint a legelső de remélem azért tetszeni fog. Jó olvasást. x

Hope szemszöge:

Reggel egy hangos kopogtatásra ébredtem. Nem bírtam kinyitni a szememet, csak egy hangos nyögéssel jeleztem az illetőnek, hogy bejöhet.
- Hopeeee, sziveeem! Mikor kelsz már föl, mindenki rád vár?!-hallodtam meg barátnőm hangját.
- Hmmmm, mi van? Korán van még, had aludjak egy kicsit.
- Korán? Már dél múlott, lent van mindenki. Tom nosztalgia napot akar tartani.

- Okéé, mindjááárt.-mondtam és a fejemre rakva a párnát próbáltam vissza aludni.

- Hagyjad Cassie, majd én felkeltem.-hallottam meg Tobi hangját az ajtóból.
- Oké, de siessetek.-mondta Cass és kiviharzott a szobából.
- Jó reggelt, szépségem.-ült le mellém és levette a fejemről a párnát.
- Hello.-intettem neki és próbáltam kinyitni a szemem.
- Talán hosszú volt az éjszaka, hogy ilyen álmos vagy?!-kérdezte és leült mellém.
- Aha, de pszt, aludni akarok.-mondtam félig nyávogós hangon majd hátat fordítottam neki.
- O nem-nem.-jelentette ki és szép lassan lecsúszott mellém, míg a feje nem érte el a nyakamat. Belefújt majd óvatosan hozzá érintette ajkait a bőrömhöz. Lassan csókolgatni kezdte mire kirázott a hideg, és följebb húztam a takarót magamon.

- Minek az a takaró.-mondta és lehúzta a derekamig majd közelebb húzott magához. Simogatni kezdte a hasam közben a nyakamtól lefele a vállaimig puszilgatott. Ezekre a cselekedetekre már teljesen fölébredtem, de olyan jó érzés fogott el, hogy itt van mellettem, hogy hagytam neki had kényeztessen. Lassan a kezét becsúsztatta a toppom alá és simogatni kezdett. Muszáj volt megfordulnom. Az arca csak néhány centire volt az enyémtől. Bele néztem a világos kék szemeibe és megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, majd fölém kerekedve lefogta a kezem. 

- Ne merd folytatni, különben nem tudom leállítani magam.

Nagy mosoly kíséretében megszólaltam:

- És ha azt akarom, hogy ne fogd vissza magad?

- Ohh azt élvezni fogod, szépségem.-mondta és letámadta az ajkaimat.
- Na elég lesz már, mindenki titeket vár.-mondta Tom majd lazán besétált az ajtón.-Gyere, szállj le róla.-húzta le rólam Tobit.-Te pedig Hope, öltözz fel és 3 perc múlva lent találkozunk.-utasított keményen, én pedig szót fogadva besétáltam a fürdőbe. Kicsit mérges voltam rá, mert épp a legrosszabbkor zavart meg minket, de igaza volt nem így kell ennek megtörténnie. Sokkal különlegesebbre vágyok vagy nem is tudom..

Leérve az emeletről mindenki a kezében egy üveg sörrel bámulta a tévét.
- Megérkezett az elveszett bárány.-vágta hozzám a párnát Jamie.

- Hahaa, vicces.-ültem le a kanapéra Cass és Tobi közé.

- Tessék.-nyújtotta felém a sörét.
- Köszi.-megfogtam és egy nagyot kortyoltam bele.

- Nah akkor, arra gondoltam megnézhetjük először egy videót, azt amikor megtaláltuk a vagont meg minden. Az a legelső videónk így közösen.

- És a legelső józanon.-szólt közbe Jamie.
- Igen, de attól még nagyon jó, mert benne van hogy abból a lepusztult helyből milyen jót hoztunk össze.-mondtam.

- Okéé, akkor nézzük.-mondta Tom és elindítva a filmet leült elém.

Tízperc után, bal oldalamról duruzsolást hallok a fülemnél.
- He?-fordultam Tobi felé.
- Ne szívjunk?-kérdezte és a zsebére mutatott.
- Felőlem.-rántottam meg a vállam.
- De akkor már mi is.-mondta Cass nevetve.
A következő félórából nem igazán láttam semmit, ugyanis egyfolytában járt körbe-körbe a spangli és füst még nem szállt el. De mikor elszívtuk és már azt lehet mondani,  hogy mindenki ezerrel pörgött, újra nézni kezdtem a filmet. 

Éppen az a rész volt amikor a sínpárt követve túráztunk az erdőben, nem sokkal később bukkantunk rá az elhagyatott vasút állomásra és a vagonunkra.

Egy másfél óra után, vége lett a videónak és lassan nálunk is kezdet beállni a punnyadás. Valahogy nekem sem volt sok kedvem semmihez, de még sem ülhetünk itt egész nap. Ezért felálltam és elindultam a konyhába, hogy igyak valami erőset ami ébren tart.

- Hééj, engem meg sem kínálsz?-hallottam meg Tom hangját mögöttem.
- Jah de tessék.-nyújtottam át neki a whiskys üveget.

- Na és összejöttetek?-tudtam, hogy alig várja, hogy megkérdezze már.

- Nem tudom mi van köztünk, de jól érzem magam vele.-mondtam és felültem a konyhapultra.

- Az a lényeg.

- Én is kéééérek.-rohant be az említett személy az ajtón megtámadva az üveg alkoholt.

- Hát igen, tipikus.-ment ki a konyhából fejcsóválva Tom.
- Szia szépség. Kérsz?-jött elém Tobi és befurakodott a lábaim közé.
- Köszi.-húztam meg az üveget.
- Mit csináljunk ma?-kérdezte miközben a derekamnál fogva egyre közelebb húzott magához.
- Bármit, akármit.-suttogtam a fülébe majd megharaptam egy picit.

- Hmm, rossz vagy.-mondta és felkapott, a lábaim a dereka köré fonódtak majd átszaladtunk a nappaliba.

- Meg állj!-kiabált Lara, most először hallottam őt így.-Mindenki leül!

- Köszi L!-mondta Cassie és felém fordult.- Gyertek, találtam egy csomó képet rólunk.

- Ne, ez már 1 éve történt?!-mondta Cass mikor meglátta az első képet. Mikor én is ránéztem majdnem elsírtam magam. Jessi is rajta volt, ez akkor készülta mikor itt nyaralt nálunk és buliztunk.

Nagyon hiányzik, de jobb így, hogy tőle is távol vagyok, neki most Zayn mellett van a helye.
Cassie látta rajtam, hogy az emlékek kezdenek elő törni belőlem, pedig megfogadtattam vele, elfelejteti velem a londoni emlékeimet. Rám nézve egy 'bocsi'-t tátogott majd elindította a diavetítőt.

A második képen rögtön én voltam, amikor az égősort próbáltuk ki a vagonban.

A következő képen éppen rágyújtunk.

Úristen, a kedvenc képen Tobiról. Annyira dögös.

Erre nem is emlékeztem, de felvilágosítottak a többiek, hogy ekkor éppen értem jöttek.

A kövi képen a kedvenc napom volt a nyáron, néhány haver és néhány felnőttel kimentünk az erdőbe sátrazni. Cassienek még emlékezetesebb volt ez a nap, mivel itt vesztette el a szüzességét.

Jaaaj neee, megint én. 

- Ez olyan szokásos Hope-os kép.-mondta nevetve Jamie.

- Nem iiis.-dobtam meg most én párnával.

Éééés igen, tökéletes időzítés.

- Ez meg olyan Jamies kép, nem gondolod?-vágtam neki vissza, hiszen ő volt a képen.

- Hát ez baszott jól jött ki.-mondta Tom de már az egész társaság rajtunk röhögött.

Ez pedig egy hatalmas buliban készült, azt hiszem a nyárzáró buliban. Már mindenki be volt állva és élveztük az életet.

- Áááá, ezt én készítettem.-karolt át Tobi.-Nagyon szexik voltatok már akkor is.-mondta és belepuszilt a hajamba.

- Köszi, de szerintem ennyi elég is lesz. Mert a srácok már fetrengenek a nevetéstől.-mondtam majd kinyomtam a gépet.

- Naaa, most miért? Én elnézegettelek volna még egy kicsit.-mondta a földről Jamie, aki alig bírta visszatartani a nevetését.

- Majd álmaidban, bébi.-léptem át rajta majd visszafordultam a többiekhez.-Most felmegyek a szobámba, majd este talizunk.Pussza.-dobtam egy csókot a levegőbe és felmentem a szobámba. Eléggé kifárasztottak ezért egyből beestem az ágyba. Tízperc múlva rezegni kezdett a telom, jelezve, hogy sms-em érkezett. Egyből felugrottam, mi van ha Londonból keresnek, nem akarok emlékezni ... csak ez az egy mondat járt a fejemben, mikor megnyitottam az sms-t. De hál'istennek nem onnan jött.

" Este 8ra gyere át. Van egy meglepim számodra. Csók. Tobi. "

De édes, gyorsan vissza írtam neki, hogy ott leszek és visszadőltem az ágyba.

Egészen jót aludtam addig amíg, Tom fel nem keltett. 

- Nincs neked programod 8kor?-kérdezte miközben felhúzta a redőnyt.
- De, te honnan tudod?-kérdeztem miközben kikeltem az ágyból.
- Én adtam meg a számod neki, te butus. Na de siess, már fél van.
- Okéé, megyek is zuhanyozni.

Rekord idő alatt végeztem mindennel.

Egészkor elindultam otthonról, hiszen egy kis késés belefér. Most kivételesen szerettem azt, hogy későn még világos van és füllesztő meleg. Kicsit izgulva de határozottan léptem be az ajtón.

- Sziaaa édes.-jött oda és megcsókolt elég szenvedélyesen, mit ne mondjak. Beljebb lépve rájöttem mi volt ennek az oka, teljes drog készlet kipakolva a kis asztalra.

- Te mit csinálsz?-ültem le közben a kanapára és az asztal felé mutattam.

- Próbálgatok ezt azt.-nevetett fel majd egy újabb bogyót bekapva leült mellém.

- Te melyiket szeretnéd?

- Hát nem is tudom ..

- Jaaaj ne kezd már .. majd én választok akkor.

Pár perc gondolkodás után egy vörös tablettát adott a kezembe.

- Hatása?-kérdeztem és ránézve a bogyóra elkerekedett a szám, ugyanis az volt bele írva, hogy 'erotic'.

- Ellazít.-mondta nevetve és ő is bekapott vagy hármat. Nem tudtam mi tévő legyek, de az jutott eszembe, hogy eddig csak jókat kaptam tőle, és hát nem lehet olyan erős h ő rögtön hárommal kezdett. Szóval lazán lenyeltem a pirulámat.

- Jó kislány.-ezt kimondva nekem esett, a nyakamat megtalálva csókolgatta majd beleharapva kezdte el kiszívni.

- Ááááu ne, ez fáj.-próbáltam eltolni magamtól, de ő leszorította a kezemet.

- Nyugii, már csak pár perc és hatni fog. Nem érzel majd mást csak azt amit most én, hogy rettentően kívánlak.-mondta bele a nyakamba majd befejezte a szívást.

- Jól áll rajtad.-nevetett fel és közbe a felsőm alá nyúlt.-Ez viszont kevésbé, szóval levele.-mondta és a virágos felsőmnek annyi lett. Most már én is kezdtem lelazulni, és megcsókoltam, erre ő bele mosolygott a csókunkba. Gondolom rájött, hogy kezd hatni. Csak csókolóztunk még pár percet mikor ő egyre lejjebb haladt a testemen. Már a hasam alját hintette be puszikkal, mikor felnevetve kiugrottam alóla.
- Ne harizz, de pisilnem kell, nagyooon.-nevettem fel majd kiugrándoztam a wc felé.

Tobi szemszöge:

Erre vártam már mióta, végre ma az enyém lesz teljesen. Alig bírtam visszafogni magam, annyi bogyesz van már bennem, hogy ha csak meglátom begerjedek. De most megtörténhet végre, enyém lesz az érzéki teste. Igazából nem is érdekel más benne vagy nem is tudom, de a teste az észbontó. Gondolat menetemet egy monoton búgás szakította meg. Észre vettem egy telefont a kanapén, gondolom Hope zsebéből esett ki. Annyira nem érdekelt, de amikor megpillantottam annak a Harry gyereknek a nevét a kijelzőn azonnal felfigyeltem. Hmm egy sms, vajon mit akarhat?! Gyorsan megnyitottam ..

" Hope, kérlek válaszolj. Nagyon hiányzol, nem bírom már nélküled. Vagy legalább csak annyit írj, hogy jól vagy. Kérlek. H. "

Tee! Ki ez a köcsög?! Mégis mit képzel, minek zaklatja megint Hopeot, nem bírja felfogni, hogy vége van .. szánalmas. Na majd én teszek róla. Gyorsan küldtem neki egy válasz üzenetet:

" Hope jól van, sőt ma lesz élete legjobb éjszakája velem. ;) Te már rég nem vagy képben, szóval takarodj .. "

Ezt elküldve, gyorsan kitöröltem az összeset és leraktam az asztalra. Pont időben ugyanis Hope botladozott ki a fürdőből, látom már teljesen hatott az 'erotic'. Lassan megközelítettem majd felkaptam, ő reflexből a derekam köré fonta a lábát és elkezdtünk  smárolni. Na Tobi, itt az ideje bevetni magad.-gondoltam.

Hope szemszöge:

Éreztem Tobin, hogy akar engem úgy mint még senki mást. Éreztem a vágyat a levegőben, és bevallom én is nagyon kívántam őt, sőt túlságosan is, először betudtam a drog hatásának, de amikor belenéztem a szemébe megértettem. Megértettem, hogy nekem senki más nem kell nekem csak Tobi. Boldog voltam, mert ott abban a percben rájöttem, hogy engem nem érdekel már Harry, nem őt szeretem, hanem ezt a jó képű fiút. Akivel életem első szexuális élményét fogom most átélni. Most már teljesen felszabadultam, hiszen elengedtem Őt, hiszen eddig Harry nyomta a szívemet, de most már minden elszállt, végeztem vele. Nekem Tobi kell, és ma este megszerzem ...

ui: Remélem azért nagyon nem utáltatok meg, de hát fejezet záróként muszáj volt ilyet írnom. ;) Akik írták, hogy hosszú legyen azoknak üzenem, hogy most sikerült sokat írnom. :D Ne aggódjatok, nem sokára minden jobb lesz. :* 

100. FELIRATKOZÓT VÁRUNK !! :$

II.fejezet 19.rész

Egyre több a feliratkozó, aminek örülünk!!!
Új cél: 100.000!! -Húzzatok bele ;)- Egyébként addigra új kinézetet tervezünk, és külön storykon is gondolkozunk!! :P

Jó olvasást! 

Kiki :*

Indítsd el a zenét: 

Hope szemszöge:

"Meghaltam? "

Ez a kérdés járt folyamatosan a fejemben, míg nem egyszer csak kitisztult a kép, és újra életre keltem. Tobi pofozgatott, hogy térjek magamhoz.
-Na? Milyen volt?-kérdezte
-Te jó ég! Én én nem tudom mi történt, de én meghaltam.. én én.-nyökögtem teljesen sokkos állapotba kerülve.
-Ugyan te kis butus. Nem haltál meg. Ez a szer hatása. Ezért a kedvencem. Egy kis időre tényleg egyedül lehetek. Szerintem óriási.
-Előbb is mondhattad volna. De most hogy mondod, ebből a szempontból tényleg jó, sőt. Kérek méég.
-Na nem. Egy nap csak egyszer ebből. Ez nagyon üt.
-Jó jó csak azt ne mond hogy veszélyes.-mondtam cinikusan.
-Nézd csak. Ebből adhatok, ha gondolod.-mondta, majd odanyújtott egy kis kokaint.
Leszórtam az asztalkára és már szívtam is fel.

Nem kellett sok idő hogy hasson. Csodás volt. Olyan élmény, amiben sosem lett volna részem enélkül. A szívem egyre hevesebben vert, a végtagjaim egyre inkább fájtak, de valahogy nem érdekelt. Csak bámultunk egymás szemébe. Csak bámultunk, bámultunk, aztán egy újabb csókcsatába kezdtünk.

Teljesen lelazultam, és ezt Tobi is észrevette, mert hagytam neki, had kényeztessen. Ajkait egyre lejjebb csúsztatta a hasamon, aztán, mikor már majdnem ODA ért, elkezdtem rúgkapálni, mert a szer miatt még csiklandósabb voltam, az átlagosnál. Aztán ő is elkezdett nevetni, és visszatért a számra, és lassan kibontotta a hajamat. Hirtelen pozíciót cseréltünk, és én voltam felül. Ingét lassan elkezdtem kigombolni, aztán mikor elfogyott a türelmem, az utolsó gomboknál, letéptem azokat.
-Héj te kis vadóc!-mondta, miközben hasán az izmok egyre inkább megfeszültek.
Ezt nem hagyhattam ki. Nyelvemet lassan végig vezettem kockáin oda-vissza. Ezzel nagyon felcsigáztam,aztán mikor már majdnem belementem a dologba, elmúlt a szer hatása.
-Mi az? Miért hagytad abba?-kérdezte.
-Ezt nem szabad.
-Elmúlt a a hatás?
-Azt hiszem.
-Tessék.-mondta, és egy üveg pálinkát vett elő az éjjeliszekrényéből.
-Azta!! Ejj.-fintorogtam, miután ráhúztam.-Ez hány fokos?

-Nem tudom, de sok.-vigyorgott.
-Az biztos.-mondtam, majd ráhúztam még egyszer.
-Az az csajszi!
-Na de most mennem kell.
-Menned?
-Muszáj. Megígértem Cassie-nek, hogy beugrok hozzá.
-De..
-Tényleg ne haragudj, majd még beszélünk.-mondtam, és elviharoztam.
Már háztömbnyivel odébb megpillantottam Cassie házát. Bekopogtam, de meglepetésemre egy öreg néni nyitott ajtót.
-Ömm csókolom, én Cassie-t keresem.
-Engem is kikészít ez az idő, de ki vagy te? Kit keresel.-mondta a néni, amiből egyből rájöttem hogy nagyot hall.
Egy nagyon kicsin múlt, hogy nem röhögtem el magam. "készí-t" XD. De megpróbáltam nem nevetni.
- Cassie Jones-t keresem!-mondtam kicsit hangosabban.
-Ja! Egyel odébb lakik csillagom!-kiabált, mintha én hallanék nagyot.
-Á köszönöm. Akkor minden jót, csókolom!
-Szervusz!-integetett az ajtóból, miközben leszaladtam a lépcsőn.
Bekopogtam a szomszéd házba.
-Szija Hope!-ölelt meg-Ide találtál?
-Hát sikerült a szomszédba mennem, de aztán eligazítottak.
-Az a lényeg hogy itt vagy. Épp egy kis smoke-bath-ra készülök. Velem tartasz?
-Ó hogyne.
Régen is milyen sokszor csináltunk ilyet. Az egésznek a lényege az, hogy ruhástól beültünk egy jó forró kád vízbe, aztán egy-két doboz cigit elszívtunk addig, amíg meg nem telik az egész fürdőszoba füsttel. Nagy buli.
Valaki úgy nyomja, hogy égősorokat kapcsol fel közben, úgy még hangulatosabb a füst, színesen.
Beültünk a kádba.

-Na mesélj! Mi volt?-kérdezte Cassie, miközben rágyújtott.
-Ömm mit kéne mesélnem?
-Na ne csináld. Gondolom nem sakkozni hívott át Tobi.
-Ja nem, hát kicsit szívtunk, meg smároltunk.
-És volt valami komolyabb?
-Ááá, még nem.-mondtam.
-Jól van nem is szabad elsőre.
-Ezt te mondod?-nevettem fel.
-Jól van na. Neked nem szabad.-nevetett.
Nagyon jól éreztem magam Harry eszembe sem jutott egészen addig, amíg megint nem csörgött a telefonom.
-A telefonod.-szólt Cassie.
-Ááá hagyjad csak. Nem fontos.
Tudtam, hogy Harry az, mert külön csengőhangot állítottam be, arra az esetre, ha ő hív.

Harry szemszöge:

"Nem bírom ki, hogy ne hívjam fel.De nem veszi föl. Ajj mit tegyek?"

Épp magamban szenvedtem a nappaliban, amikor meghallottam, hogy Jess beszél telefonon valakivel a konyhában, de nagyon hallkan. Vajon miben sántikál?

-Jó, akkor egy jegyet szeretnék...igen...az majd utalom....Jessica Irish...rendben..visszhall...

"Biztosan valami közös programot szervez Zaynnel.
De állj! Akkor miért csak egy jegyet kért? Gondolkodj Harry! Egy jegy...egy jegy...Csak nem? El akar utazni? Zayn nélkül? Hova? Gondolkodj! Az nem lehet.. tudja hol van Hope!?

II.fejezet 18.rész

Köszönjük a 80 feliratkozót és a 80.000 megtekintést!!!
Köszönjük a kommenteket és a like-okat is! Csak így tovább!!
Szuperek vagytok!!!

Kiki :*

 Harry szemszöge:

-Hope! Mit teszel magaddal? És mit tesznek veled?
-Jajj nyugi! Ők legalább tesznek velem valamit, nem úgy mint te! Bezzeg másra volt időd!
-Hope! Had magyarázzam meg...
-Nem! -vágott a szavamba- Nem érdekelsz többé! Többé nem létezel a számomra! Jessy-t üdvözlöm, add át neki, és többet ne keress, se te, se más!
Ezek a szavak, a múltidő, a modora... az én hibám, csak magamnak köszönhetem. A szívem már így is cafatokban lóg....

"Nem. Azt nem hagyom, hogy miattam tönkretegye magát. De hol keressem? Merre lehet? Valahogy meg kellene tudnom. De honnan? JESSY! Ő lesz az én emberem."

Hope szemszöge:

Letettem a telefont. Annyira gyűlölöm. Átvert, pedig én szerettem. Tényleg szerettem. De már nem érdekel.
-Hope! Ki volt az?-kérdezte Tobi.
-Ááá senki aki számítana..
-Ha te mondod. Figyelj csak arra gondoltam, hogy átjöhetnél hozzám. Megmutatnám neked a legjobb kábszert, amit valaha használtál. Meg egy kicsit kettesben is lehetnénk.
Kettesben? Kicsit beijedtem,.. aztán rájöttem, hogy nincs miért lelkifurdalásom legyen, úgyhogy belementem.
-Benne vagyok! Menjünk.
Elköszöntünk a többiektől, akik egyből elkezdtek fütyülgetni, és célozgatni, hogy mi miért megyünk ketten el. Elindultunk. Mire Tobihoz értünk rengeteg sötét sikátoron mentünk át. Ha nm lett volna velem, biztos nagyon féltem volna, de mellette, valahogy más volt.
-Meg is érkeztünk.- mondta, majd kinyitotta nekem az ajtót, és előre engedett.
-Miért költöztél el?
-Muszáj volt a zsernyákok miatt.-mondta, miközben ledobálta ruháit az ágyáról a földre.-Csüccs le!
-Köszi. Nekem be jön ez a kis kuckó.
-Hát igen. Nekem is, meg... más is.
-Pontosabban?-kérdeztem, mintha nem értettem volna, mire céloz.
-Hope.-mondta, miközben odajött, letérdelt elém, és megfogta a kezemet.-Nem is tudod, mióta várom, hogy hazagyere. Nagyon hiányoztál, mint barát, de mikor megláttalak.. annyit változtál.. gyönyörű vagy, és azt hiszem szeretlek.
-Tobi én.. én..-próbáltam kinyögni valamit, miközben minden végig futott az agyamon, amit Harryvel átéltem, és aztán, mikor az legutolsó képkockához értem eluralkodott rajtam a düh, majd megcsókoltam Tobit. Ajkain éreztem a meglepődöttség ízét. Nem számított rám, de aztán hamar túllépett rajta, és mindketten az ágyon kötöttünk ki.

Nagyon hevesen csókolt, kicsit talán túl hevesen.

-Tob... hé.. kicsit várj, ne szaladj ennyire előre.
-Ne haragudj.. nem tudsz lelazulni?
-Hát nem nagyon..-mondtam.
-Akkor várj, hozom, amit ígértem.

Jessica szemszöge:

Épp a TV-t néztük Zaynnel, amikor Harry rontott be a nappaliba, fogta a távirányítót, és kikapcsolta a Tv-t.
-Na! Ez mire kellett?-kérdezte Zayn.
-Jess! Azonnal beszélnünk kell!-mondta rémült hangon.
-Jézusom mi az? Megijesztesz.
-Sajnálom, de...
-Mi az? Mondd már! Már én is ideges kezdek lenni.-mondta Zayn.
-Hope..-motyogta.
-Mi van Hope-al?
-Fölvette a telefont. Az előbb.
Ezekre a szavakra teljesen lesápadtam, és egy nagy adrenalin löket kezdte el rázni a testem.
-És és és mi-mit mondott? Jól van? Hol van?
-Hát ez az, hogy én sem tudom. Először valami srác vette föl, aztán Hope vette át a telefont, de mintha nem lett volna magánál. Szerintem ivott.
Abban a pillanatban tudtam, hogy nem ivott.

"Ezt nem hiszem el megint elkezdte, amit nagy nehezen sikerült abbahagynia... Segítenem kell neki. De hol lehet?"

-Nem mondott egy nevet? Vagy valamit amiből kiindulhatnánk?-kérdeztem.
-Most hogy mondod.. mintha a háttérből hallottam volna valamit.. sokan voltak, de mintha ..Tom igen Tom nevet emlegettek.
Csak ültem kikerekedett szemekkel.

"Tom. Hát persze visszament HOVA??  . Hogy ez nem jutott eszembe. És Tom hogy hagyhatta ezt? Akkor már tudom mit kell tennem."

-Mi az Jess? Tudod, hogy merre lehet?-kérdezte Zayn.
-Ömm mi? Nem sajnos fogalmam sincsen. Ennél több infó kellene.
-Ezt nem hiszem el. A kibaszott életbe!-dühöngött Harry.

"Le kell szerveznem mindent, hogy érte menjek, de Harry nem tudhatja meg, nem tudhatja meg, hogy Hope drogozik."

***

Lefekvés előtt még mindig az járt a fejembe, hogy hogyan tudnám megoldani a dolgokat.
-Mi az kicsim? Min töröd a fejed?-kérdezte Zayn.
Látta rajtam, hogy valami nem stimmel.
-Semmi, semmi.-mondtam, majd megcsókolt, de a csók közepén elsírtam magam.
-Na jó. Most szépen elmondod, mi az amin egész nap a fejedet töröd.-mondta, karomon végigsimítva kezét.
-Tudom hol van Hope.
-Mi? Akkor meg miért mondtad azt, hogy nem tudod?
-Mert senkinek nem szabad megtudnia.
-És miért? Mit akarsz tenni egyedül, ha senkit nem avatsz be?
-Elmegyek érte. Egyedül.
-Nem. Nem engedlek egyedül. Ki tudja, talán neked is bajod eshet. És azt sosem bocsátanám meg magamnak. Nem hagylak egyedül...
-Zayn! Kérlek! Ismerem őket..-vágtam a szavába.
-Mi? De mégis kiket?
-Nem mondhatok semmit egyenlőre, csak annyit, hogy segítened kell.
-Miben?-kérdezte.
-Abban, hogy ne tudja meg Harry, hogy mire készülök.
-Nem tudom.. én..
-Kérlek! Zayn!
-Jólvan, de csak mert szeretlek.
-Köszönöm-mondtam, majd egymás karjaiban elaludtunk, pontosabban Zayn aludt el, hiszen én egész este azon agyaltam, vajon mit csinálhat Hope. Gyötört a bűntudat, hogy nem vettem észre, mekkora a baj.

Hope szemszöge:

-Wow! Ez a kedvencem mostantól.-mondtam Tobinak, aki épp egy újfajta szert adott be vénásan.
-Ugye? Én megmondtam, hogy jó.
-Vááá tudom.-mondtam, már-már pillangókat látva, és ráhúztam egy üveg sörre.
Ez a cucc más volt, mint a többi. Szinte kitörölte a memóriámat arra a kis időre.

Olyan volt, mintha a nagy ürességben lebegett volna a testem, amit én kívülről szemléltem. Egyszer csak valami folyamatos sípolást halottam. Mi lehet ez? Nagyon zavaró. Szinte már irritált. Na most föl kell kelnem. De nem megy! Mi ez? Miért nem ébredek föl? Hol vagyok? Segítség! De hiába kiabáltam, nem segített senki.

II.fejezet 17.rész

Jújj drágáim nagyon jól haladunk a 100 ezer felé!!!
Köszönjük, hogy egyre jobbnak találjátok a blogot.
Igyekszünk :)
Jó olvasást!
Kiki :*

Indítsd el : 

***

Hope szemszöge :

-Uhh ez milyen cucc?-kérdeztem Tomtól majd meggyújtottam.

-Nem tudom, valami keverék. Nemrég hozta Lara.-mondta.
-Várj még egy-két másodpercet, és megtudod, miért hoztam.-mondta.
És igaza lett. Az elején nagyon hányingerem volt, de megfogadtam Lara tanácsát -mi mást tehettem volna- és megéreztem. Még sosem éreztem ilyen fantasztikus dolgot. Mintha egy más világba csöppentem volna. A vagon, mintha egyre szélesebb lett volna. A hangok eltűntek, a színek előjöttek. Ez egy másik univerzum volt.
"Ez kell nekem "akartam kinyögni, hosszú gondolkozás után, de a számat teljesen más szavak hagyták el, mint amire gondoltam:
-Meg kellene etetnem a pónimat...-mire mindenki nagy nevetésben tört ki, velem együtt.
-Jól vagy Hope?-kérdezte Tobi.
-Én? Hááát hogy ne lennék jól.-vihogtam, majd ledőltem Jammie ölébe.
Nem bírtam abba hagyni a nevetést. Hullócsillagokat, és árnyakat láttam mindenütt. Aztán 2-3 percen belül el is ment az első slukk hatása. Rettentően fájt a fejem, ezért gondoltam, beleszívok még egyszer, mire Tom megfogta a karomat:
-Nem lesz elsőre túl sok?
-Tommi! Lazulj! Én is azt teszem. Nyugi van-csitítottam.
-Jól van, akkor tiéd a pálya.-mondta, mire odatartotta nekem a saját kis tekercsét, ami meg volt spékelve valamivel.

Egy hatalmasat szívtam bele. És újra, és újra, míg el nem fogyott.

***

Már fél 11 fele járt.
-Fú skacok ez nagyot ütött.-mondtam egy kiadós hányás után.
-Hát ez igen. Főleg neked.-mondta Cassie- De azért jól nyomtad csajszi, nem csalódtam benned.
-Köszike.
-Na de mi is volt az, amit mesélni szerettél volna?
-Én?-kérdeztem.
-Igen, mi is történt egy éve?
Ja igen, egy éve. Muszáj lesz felhánytorgatnom a múltat, hisz Cassie épp vidéken volt, amikor én kénytelen voltam elmenni itthonról:
-Arról volt szó, hogy négyszemközt. A többiek már úgy is tudják, nem szeretném elvenni a jókedvüket.
-Jól van mi úgy is menni akartunk-mondta Tom-Haza találsz ugye?
-Persze-mondtam, mire ő oda dobta a pótkulcsát.-Köszi.
Aztán elkezdtem mesélni, a kis dolgaimat, hogy túlzásba vittem a drogozást, hogy a kórházban kötöttem ki, hogy anyuék Jessre bíztak, hogy új suliba kellett mennem, és hogy végül Harrynél kötöttem ki, aki szépen átvert. De ennek egyszer s mindenkorra vége. VÉGE!!!
-Hát csajszi nem irigyellek. Rengeteg szaron mentél keresztül, úgyhogy élvezd ezt a kis kikapcsolódást ott vannak még cuccok fogj, amit kívánsz!-mondta, majd egy kisasztalra mutatott.

-Okééé-mondtam, majd felálltam és odamentem.
Még kb 3 órán keresztül kábultunk, meg beszélgettünk. Nagyon jól esett kiöntenem a szívemet.
-Na szerintem menjünk.-mondta Cassie.
-Jól van.
-Ja és még egy fontos dolog. Ide egyedül sose jöhet senki.
-Miért?
-Mert ha valami baj van, akkor ne egyedül legyen itt. Ez a szabály!
-Igen is főnök.-mondtam-De várj csak, ott maradt a sálam.
-Menj csak én itt megvárlak.
Nem jártunk még túl messze a vagontól. Visszamentem. Nem volt ott semmilyen sál, csak eszembe jutott, hogy vészhelyzet esetére el kéne vinnem egy-két szál cigit, de mivel nem találtam, megfelelt a zacskós kiszerelése is ennek a gyönyörű szernek.
-Na meg van?-kérdezte.
-Ja, igen be raktam a táskámba. Mehetünk is.

***

Másnap is és harmad nap is kimentünk. Minden este remekül szórakoztunk. Minden alkalommal hazavittem egy pár szálat  úgyhogy a szekrényem fiókja már kezd megtelni.
-Ma van valami újdonság?-kérdeztem "kiéhezve".
-Aham, ezt figyeld.-mondta Tobi, majd odanyújtott egy kapszulát.

-Ez mi?-kérdeztem.
-Fantáziadúsan az a neve, hogy szivárvány.
-Akkor próba.-mondtam, majd lenyeltem.
Az érzés leírhatatlan, de azért megpróbálom elmesélni:
Először, mintha, egy sötét alagútban mennél, aztán egyre több fény szűrődik át, és megjelenik a szivárvány. A füledben folyamatosan visszhangoznak a gondolataid, néha egy-egy sikítás zavarja meg azokat. Mintha zuhannál, és zuhannál, és sosem érsz földet, csak mikor elmúlik a hatás. Aztán jöhet a következő adag. Ha van egy kis eszed, egyszerre csak egy fajtát használsz, mert a váltogatást nem mindenki bírja. Én sem. Azonnal hányok.
Pupilla tágul, és egyre szebb képek jelennek mag az orrod előtt.

Egyszer csak egy ismerős melódia szólalt meg, de nem maradt abba, aztán rájöttem, hogy a telefonom csörög.

-Hope! A telefonod!-mondta Tobi, aki addigra már föl is vette.

Harry szemszöge:

Nem érdekel, én nem bírom ki, megint megpróbálom. Fogtam a telefonomat, és félve, de megnyomtam a hívás gombot. Ezt el sem hisze, kicsörög. Vártam egy fél percet -ami egyébként egy örökkévalóságnak tűnt- és nagy meglepetésemre fölvették

-Szija tesó. Gyere ide! Olyan jól érezzük magunkat.-szólt egy férfihang.

-Mi van? Hol van Hope? És ki vagy te?-kérdeztem ingerülten, mire Hope átvette a telefont.

-I-i-igen? Ki vagy? Halló!

-Hope én vagyok az Harry.

-Ki? Nem értem. Happy? Én is az vagyok. Hehehe. 

-Hope? Ugye .. ugye nem?!

II.fejezet 16.rész

~ sziasztok :) A 70.feliratkozó örömére megírtam megint az új részt ! :)) Jó olvasást. x ne utáljatok meg nagyon, jó ?! ;)

Jessica szemszöge:

Egy ismeretlen számról kaptam smst, gyorsan megnyitottam és feszültem olvasni kezdtem ... 

" Jól vagyok, ne aggódj! Majd haza megyek valamikor, ne keress! Hope. "

Hope írt, el sem hiszem. Valahogy nem tudtam megnyugodni, oké annyit tudunk akkor hogy jól van, de mi az hogy ne keressük? Nem így működik ez, aggódunk érte. Azonnal lerohantam az emeletről megkeresni a srácokat.
- Nézzétek, Hope írt!-tartottam feléjük a telom.
- Úristen, merre lehet?-kérdezte El.
- Nem tudom, csak ennyit írt és hogy ne keressük.-válaszoltam.
- Szegény Harry, tuti ki lesz akadva.-mondta Liam.
- Várj majd én beszélek vele.-mondtam és hívni kezdtem.
- Szia Harry, Jess vagyok.
- Szia, mi a helyzet? Van fejlemény?

- Igen, írt Hope, hogy jól van és ne keressük, majd hazajön valamikor.
- Mi??? Az hogy lehet, nem teheti ezt velünk!!! Minden az én hibám.-kiabált bele a telefonba.
- Hééé nyugi, megoldjuk valahogy. Most tényleg nem tudunk mit tenni, jobb lesz ha hagyjuk egy kicsit magára.-el sem hiszem, hogy ezt én mondtam ki, fáj de ez az igazság. Én is örülnék neki ha ilyenkor nem zaklatnának.
- Rendben. Holnap haza jövök, és kitalálunk valamit. Jóéjt.-mondta és ezzel letette a telefont. Nem volt sok kedvem senkihez és semmihez ezért úgy döntöttünk, hogy jobb lesz ha mindenki megpróbál egy kicsikét pihenni. Holnap hátha minden jobb lesz.

Hope szemszöge:

" Az élet szívás, aztán meghalsz. " A legjobban ide illő idézet, ami jellemzi a mostani helyzetemet. Egyszerűen a szívás része mindig beüt nálam. Elegem van a folytonos kudarcból, nem ér annyit az egész hogy ez miatt vessek véget az életemnek. Én inkább az a fajta vagyok, aki előnyt kovácsol az ilyen helyzetekből, de most .. nagyon fáj. Rettentően fáj, a szívem majd ki hasad a helyéről, egyszerűen nem érzem magaménak már. El kellett jönnöm Londonból, ott minden a kudarcokra emlékezett. Ezért most itt vagyok, a régi életem kapujában. A nagyvárosból elszökve vissza jutottam az én sötét világomba. Olyan érzés mintha leporolnád a régi emlékeidet mert újra szeretnéd élni. Igen én ezért jöttem vissza, hogy újra átéljem. Azt hiszem már semmi nem tart vissza, hogy újra kezdjem. Tudom hogy a változás miatt hagytam itt a szülőfalum, de nem érdekel, megint itt akarok lenni. Érezni, tapasztalni akarom a régi sebeket, emlékeket. Remegő kézzel de nagy elhatározással bekopogtam az elfeledett de örök legjobb fiúbarátomhoz.
- Szabad!-hallottam meg az ő hangját az ajtó túloldaláról.
- Tom te vagy az? Hope vagyok!

- Hope!! El sem hiszem. Az én Hopeom, mit keresel itt csajszi?-ölelt át szorosan.
- Annyira hiányoztál. Sajnálom, annyira sajnálom, hogy itt kellett hagynom titeket. Nem volt más választásom, egyszerűen nem. Ha nem szálok ki akkor, ki tudja mit lett volna, tudod jól!-borultam a vállára.
- Héé semmi gond, ne sírj. Nem haragszunk rád, hidd el. Örülök, hogy itt vagy újra. Cassie szinte minden nap visszavárt, nagyon fog örülni hogy visszajöttél, és Tobi is, ő majdnem sírt amikor megtudta hogy el kellett menned. Az egész banda örülni fog, hogy itt vagy köztünk, újra.
- El sem hiszed mennyire jó ezt hallani. Tudtam, hogy rátok számíthatok igazán.

- De mi történt? Gyere ülj le és mesélj.-leültetett és elkészítette a kedvenc teámat, el sem hiszem hogy annyi idő után még emlékszik rá. Elmeséltem neki, az egész londoni életemet egészen addig amíg fel nem szálltam az ide tartó buszra.
- Csak kerüljön a kezem közé ez a Harry gyerek.-mondta szigorúan.
- Tom, édes vagy, de nem ér annyit.

- Amúgy szüleid tudják, hogy itt vagy?
- Nem, csak te.
- Még Jessék se?
- Nem és azt akarom, hogy így is maradjon.

- Oké, de tudod hogy kicsi ez a falu, előbb utóbb megtudják.
- Inkább utóbb legyen.-nevettem fel.
- Nézd, máris hatott a tea. Nevetsz!
- Jéé tényleg, nem véletlen hogy kedvenc. Mindig ugyan az van benne?
- Igen, 2 grammal.
- Úgy a legjobb.
- Tudom.-húzta ki magát Tom.-Szóval, akkor itt alszol?-kérdezte.
- Ha nem zavarok?!
- Ugyan te sose. Alig várom a holnapot, hogy találkozhass a többiekkel.
- Én is, hidd el.

Tudtam, hogy rá számíthatok. Nem árulna el az élete árán sem. Régen se tette, tudtam hogy most se tenné. A legnagyobb bajból is kitudott húzni és ezért örökké hálás leszek neki. Megmutatta a szobámat, régen is itt aludtam ha nem mehettem haza. Mennyi emlék, bármerre nézek  újabb és újabb emlékfoszlány ugrik be. Ahhoz képest hamar eltudtam aludni, talán a sok utazás kifárasztott. Alig vártam a másnap reggelt.

Nagy nehezen de ki tudtam kászálódni az ágyból 11 előtt. Nagyon jót aludtam, mintha otthon lennék és talán ez volt a titok kulcsa, otthon érzem magam. Végre a saját bőrömben, talál vissza találtam a régi önmagamhoz?! Gyorsan elkészültem a reggeli teendőimmel, meglepő de 1 év után még mindig ismerem a járást.

- Jó reggelt.-köszöntem Tomnak, aki már rég indulásra készen állt.
- Szia, elugrok bevásárolni, mert úgye nem tudtam hogy jössz. De kettőre haza érek és legyél készen, bandázunk egyet.-nevetett majd kilibbent az ajtón.
Nem igazán volt kedvem semmihez ezért vissza ültem az ágyra és bekapcsoltam az mp4-m.

Az egyik kedvenc dalom felcsendülése váratlanul ért, ugyanis legutoljára akkor hallgattam amikor itt hagytam ezt a falut. Furcsa volt megint hallani, hiszen újra itt vagyok. Ez az 1 év Londonban elég hamar elment, most mint egy film játszódott le előttem minden. Ahogy oda költöztünk az új lakásba, tele voltunk izgatottsággal és elhivatottsággal. Ahogy Jess talált munkát vagy meglett a jogsija. De persze az is ahogy találkoztunk a fiúkkal. Amikor először megpillantottam a próbafülkében a gyönyörű szemeit, vagy ahogy először hozzám ért és megcsókolt. Sosem fogom tudni elfelejteni a szép szavakat amiket mondott. A felismerés villámként csapott belém, amikor rájöttem hogy nem én kellek neki, amikor elhitette velem hogy vár rám és küzd értem, de az első adandó alkalomnál félre lépett, ez fájt illetve még mindig fáj .. de ahogy távol vagyok tőle az érzés is kezd halványulni, minden érzés vele kapcsolatban.

Kettőre gyorsan elkészültem, még jó hogy a tatyomba volt néhány cucc, meg azért itt is maradt néhány. Nagyon izgatott voltam, hogy újra láthatom a bandát.

- Ne izgulj ennyire, mindenki örülni fog.-mondta nekem Tom, mikor letértünk az útról. El sem hiszem hogy ennyi idő után még emlékszek a járásra az elhagyatott vasútállomásig. Igen a mi kis titkos búvóhelyünk egy lepukkadt vagon, de amilyen hülyén hangzik annál jobb. Annyi emlék fűződik ehhez a helyhez, és sajnos nem csak jók. Istenem, de olyan jó vissza jönni, most nem gondolva a sok rossz dologra, megálltam az egyik sín pár között és néztem a messzeségbe. Az egyik oldalon a nap pompázott az égen, a másik oldalon pusztaság amíg a zöld természet el nem lepte a látóteremet. Mögöttem is egy kis erdő féleség amely közepén egy kis út ide, amit még az eggyel idősebb generáció alkotott. Előttem pedig az elhagyatott vagon, aminek az egyik oldala teljesen nyitott. Mögötte pedig a roskadozó bakterház. Hihetetlen hogy azóta is így van minden, a berendezések is. Még szép, hogy megtartották ugyanis én is hoztam bele dolgokat pontosabban a karácsonyi égősoromat, ez adja meg az egész belső tér hangulatát. Van bent még babzsákfotelekk, kis asztalka és még egy pult is. Fellépve a kocsira megcsapott a jellegzetes szag. Először megborzongtam egy éve éreztem ezt utoljára és akkor is nekem lett a vesztem.
- 5 perc és itt vannak. Most dobott egy sms-t Jamie.-ült le mellém Tom.
- Elhiszed ezt? Újra itt vagyok, azok után ami történt.
- Hééé tudom hogy nehéz, de egyszer vissza kellett térned ide, nézz szembe a félelmeiddel.-szorította meg a kezem.
- Tudom, de nagyon rossz, sok embert vesztettünk el itt majdnem és beleértve magamat is.
- Ne is mond, kérlek, nem akarok letargikus hangulatba esni megint. Gyere inkább készítsük elő a terepet mire meghozzák a cuccot.
Így is lett 5 percen belül az erdő felől közelített 4 alak. Egyből felismertem Cassie kiabálását. Leugrottam a kocsiról a föld csak úgy porzott utánam de nem érdekelt, rohantam a barátaim elé.
- Hope!!-rohant felém Cass.
- Úristen, sziaaaa! Annyira hiányoztál, hiányoztatok.-néztem a többiekre.
- Jó újra látni téged.-adott két puszit az első szerelmem Tobi. El sem hiszem, hogy újra látom és ez ugrott be elsőnek, milyen jó is volt kis tinédzserekként a szerelem. Na de most ..
- Jammie, hogy meghíztál.-löktem oldalba a még mindig gizda barátomat.
- Hope te meg milyen humoros lettél.-mondta és nevetve megölelt.
- Szia Lara.-öleltem meg az utolsó személyt. Igazából Laráról sokat nem tudtam, mivel kicsivel előbb csatlakozott a bandához mielőtt elmentem, de most legalább lesz időm megismerni.
- Meddig maradsz?-kérdezte Tobi miután mindenki elfoglalta a szokásos helyét a vagonban.
- Ameddig akarok, igazából senki nem tudja hogy ide jöttem.
- Na ne már, újra rossz kislány lettél?-viccelt Jammie.
- Hát volt egy kis bibi Londonban és eljöttem.-miután kihúzták belőlem mi történt és elmeséltem az ottani életemet, ők is meséltek magukról néhány dolgot.
- Értem, szóval minden nap 5 után kijöttök ide és ..
- Eltöltünk egynéhány csodálatos órácskát.-fejezte be a mondatomat Tom.
- Az jó, én bármikor ráérek.-nevettem fel.
- Hope, valamikor meg kell beszélnünk azt ami egy éve történt ugye tudod?-váltott át komoly hangnemre Cass.
- Tudom, de ne most kérlek. Most csak élvezzük újra egymás társaságát.-mondtam és mindenki bólintva jelezte, hogy tetszik az ötlet.
Közben a srácok előpakolták a holmit, először megijedtem hiszen olyan rég találkoztam ilyesmikkel. Gondolom ezt Tom is észre vette ezért a fülebe súgta:
- Nem muszáj ha nem akarod.
- De, készen állok.-mondtam és utánozva a többieket tettem a dolgom.

II.fejezet 15.rész

~ sziasztok :)) 60.feliratkozó örömére megírtam az új részt ! :) Remélem tetszik. Köszönünk mindent. xx

Harry szemszöge:

Egész nap csak bolyogtam, már rég besötétedett én meg még mindig keresem Hopeot. Remélem nem lett semmi baja, és nem csinált semmi hülyeséget. Kifogytam az ötletekből, nem tudom hol lehet. Annyira utálom most magamat ezért, nem igaz hogy nem bírok a szívemre hallgatni néha. Elegem van, nem akarok semmi mást csak viszont látni Hope mosolygós arcát. Telefon csörgésre lettem figyelmes.
- Igen?-szóltam bele.
- Harry merre vagy? Aggódunk érted.-hallottam meg Liam hangját.
- Nem találtam meg, nem tudom merre lehet.-ennyit tudtam
mondani mielőtt elcsuklott a hangom.
- Hé Harry, nyugi, hol vagy most? Oda megyünk és együtt megkeressük jó?
- De már mindenhol jártam, és nincs meg. Most nincs kedvem senkihez és semmihez, ne aggódjatok holnap majd haza megyek.-ezzel a lendülettel ki is nyomtam a telefont. Nem gondolkoztam, csak mentem a saját fejem után, elegem volt magamból. Mindenkinek csalódást okozok, csak azért mert egyfolytában a farkamat követem, ez az igazság és ezért most elvesztettem azt aki igazán fontos számomra. Eddig még nem éreztem így, de most hogy nincs velem olyan mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből, és ezt az érzést nem bírom elviselni. Muszáj megszabadulnom ettől, csak Hope tudna enyhíteni a fájdalmamon de ő most nincs itt. Csak a lábaimra hagyatkozva mentem és mentem addig amíg egy közeli magas toronyház tetején nem álltam. Egyszerűen nem tudtam mit teszek, látni akartam újra Hopeot. Feljöttem ide csak azért, hogy hátha majd innen láthatom, de ez képtelenség volt. Csak a város fényei világítottak a korom sötét ég alatt. Körbe rohantam az egész tetőn, úgy mint aki elvesztett valamit, és igen így éreztem magamat, elvesztettem valaki olyat aki számomra sokat jelent. Nem tudtam mit tenni csak ordítani, ki akartam ordítani magamból a fájdalmat. Újra és újra kiabáltam, semmi értelmeset csak hallatni akartam, hogy mennyire fáj oda bent.
Kész végeztem .. ez sem segít, mit lehet ilyenkor tenni?!
Végezni akartam a fájdalommal ami lassan felemészt legbelül. Felálltam a kiálló párkányra, remegő lábbakkal ugyan de bátran felálltam és lenéztem az autókra, akik mit sem sejtve suhannak el alattam.

Semmi mást nem akartam csak szárnyalni mint a madarak, azok olyan szabadok, bárhova repülhetnek. Én is elakartam innen szabadulni. Repülni akartam, át akartam repülni az egész várost. Hátha.. hátha lesz egy esélyem újra látni Őt.
De ekkor újra rezegni kezdett a telefonom. Reflexből előkaptam és monoton hangom beleszóltam.
- Tessék?
- Fiam, gyere haza.-hallottam meg anyám aggódó hangját.
- Anyu?
- Igen, nagyon aggódunk, merre vagy?
- Anyu ne már, miért kellett most hívnod?!
- Gyere haza, Harry, kérlek.-mondta és elcsuklott a hangja, azt hiszem elkezdhetett sírni. Ezt jól megcsináltam, a srácok biztos szóltak neki, hogy hívjon haza. Tudták, tudták hogy neki nem fogok nemet mondani.
- Jó, indulok.-mondtam szomorú hangon és leszálltam a párkányról.

Elmentem a Londoni házamhoz ahol már anyám várt. Nagy levegőt vége beléptem az ajtóm.
- Na végre, már halálra aggódtunk magunkat.-borult rám Gemma, a nővérem.
- Nyugi jól vagyok.-mondtam mit sem törődve az ölelésével.
- Harry!-jött oda anya is, de őt kikerülve ültem le a kanapéra.
- Elmondtak mindent a srácok, ennyire megviselt?-kérdezték.
- Megviselt? Még jó, hogy megviselt. Hiszen miattam tűnt el, miattam értitek? Mindenről én tehetek, ha nem lennék ilyen már rég együtt ..-nem bírtam befejezni a mondatot, mert annyira mély fájdalom tőrt elő a mellkasomból, hogy elhallgattatott.
- Értem fiam, nagyon fontos neked ez a lány. De ne aggódj megtaláljuk. Mindenki őt keresi. Menj és feküdj le, holnapra már biztos meg lesz.
- Köszönöm.-ennyit mondtam és elindultam a szobámba, de közbe tudtom, hogy nem ilyen egyszerű a megoldás. Belül éreztem, hogy még szenvedni fogok, hogy nem lesz másképp holnap sem. Most semmiképp nem tudnék aludni, így hogy Ő nincs mellettem. Nem tudtam mit tenni, ennél többet már nem tudok tenni, nincs több erőm, ezekkel a gondolatokkal ültem be egy forró vízzel teli kádba.

Mo szemszöge:

Ezt jól elcsesztem, nem hiszem el. Hiába minden fáradozásom, elrohant Hope után. Pedig én csak egy kis kalandra vágytam és tudtam hogy ő is benne lenne. De nem gondoltam volna, hogy ilyen erős érzelmei vannak Hope iránt.
- Mit tettél?-állt elém Louis.
- Semmit, csak szórakoztunk.
- Ez nagyon nem jó móka. Miattad lelépett Hope és azt se tudjuk merre lehet.-borult ki Jess.
- Én .. én sajnálom, nem akartam rosszat. Nem tudtam .. vagyis úgy tudtam hogy nincsenek együtt. Harry meg nagyon bejön nekem, de hát már mindegy.-mondtam szomorúan.
- De, köztük van valami és ők együtt lesznek az tuti.-állt fel Jess és hirtelen elindult felém, azt hittem meg fog ütni de előttem megállt és így szólt:- Most menj el, és egy ideig ne gyere vissza .. csak ha újra minden rendben lesz.
- Én még mindig nagyon sajnálom, hogy bezavartam, tényleg. De megyek inkább. Hello.
Nem gondoltam volna, hogy a kis játékomból ekkora zűr lesz. Ez elég gáz, de hát ez van. Haza megyek de pár nap múlva vissza jövök, nem hagyom magam tisztázatlanul.

Jessica szemszöge:

Nagyon mérges voltam, hogy lehetett ennyi esze Mo-nak. Ráhajtott Harryre úgy, hogy egyértelmű volt hogy Hopenak bejön. De Harrynek is ennyi esze volt, hogy belement. Ebben az utóbbi néhány órában sikerült lenyugtatnom magamat, de még így is nagyon félek, merre lehet Hope?! Tudom, hogy tud magára vigyázni de akkor is. Mondjuk én is ezt tenném a helyébe, egy pár napig nem is jönnék vissza. De legalább egy sms-t dobott volna, vagy valami.
- Gyere menjünk fel.-karolt át Zayn.
- Nincs kedvem, inkább próbáld meg még egyszer felhívni.-szóltam rá.
- De már ezerszer hívtuk és ki van kapcsolva a mobilja már. Jót tenne ha egy picit lefeküdnél már 10 óra múlott.-próbált megnyugtatni.
- Lehet igazad van. Harryről tudsz vmit?-kérdeztem miközben felsétáltunk a szobámba.
- Haza ment. Szerintem most ott a legjobb neki.
- Oké, most akkor jobb lesz ha elmegyek fürdeni.
- Nyugi kicsim, holnap minden jobb lesz.
- Nagyon remélem.-mondtam és egy csókot nyomva a szájára besétáltam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.
Majd a fal mellett lecsúszva halkan zokogni kezdtem. Annyira hiányzik, merre lehet?!

Hogy engedhettem meg, hogy ez történjen?! Ha haza jön Harry tőlem is kapni fog az biztos sőt még Mo sem úszta meg, de akkor is ááááá elegem vaaaan ...
Feltápászkodtam a földről és a tükör elé lépkedve megálltam, egy fáradt, meggyötört lány nézett vissza rám, szét folyt sminkkel. Gyorsan engedtem a kezembe langyos vizet és lemostam az arcomról. Ekkor azonban a telefonom rezgésére lettem figyelmes. Egy ismeretlen számról kaptam smst, gyorsan megnyitottam és feszültem olvasni kezdtem ...

II.fejezet 14.rész

~ köszönjük a sok komit/tetsziket és látogatást, sokat jelent ! :) itt az újabb rész, ha esetleg valakinek nem tetszik az írja meg komiba hogy pontosan mi .. :) Azért remélem többségnek tetszik ?! 

Jó olvasást. xx

Hope szemszöge:

Arra az elhatározásra jutottam, hogy bármennyire is bírom Mo-t, nem hagyom neki, hogy elvegye Harryt. Ezért ma kicsit oda teszem magam. Egészen jól kezdődött a péntek reggelem, elintéztem a szokásos dolgaimat és elindultam a reggelizni. Útközben hangokat hallottam a konyhából kicsit kikukucskáltam és megláttam Harryt és Mo-t amint a konyha asztalnál beszélgetnek. El sem hiszem, mit keres itt korán reggel. Nem szokásom hallgatózni de nem bírtam megállni.
" -Délután mit csinálsz?-hallottam Harry reggeli dörmögős hangját.
- Eddig semmi tervem, miért?
- Örülnék neki ha .. "
Itt volt az a pillanat amikor nem hagyhattam, hogy megtörténjen. Muszáj volt közbe lépnem ezért elindultam feléjük.
- Jó reggelt.-huppantam le Harry mellé.- Ha szépen megkérlek csinálsz nekem reggelit?-néztem rá nagy szemekkel.
- Aham.-mondta és elindult a hűtő felé.
- Hát te?-fordultam Mo-hoz.
- Jess mondta, hogy elugrunk délelőtt hozzám és kiválogatjuk a régi képeket megakarja mutatni a srácoknak.
- Értem.-mondtam eléggé szomorúan, hisz Jess nekem nem is említette.
- Tessék.-rakta le elém Harry a müzlimet.
- Köszi. Amúgy .. -itt volt az ideje, hogy lépjek.- ráérsz délelőtt, el kéne mennem vásárolni ezt-azt és gondoltam segíthetnél?!
Elég furán nézett rám Harry de végül is belement. A tervem minden egyes részét ismét át gondoltam de muszáj, ha nem akarom elveszíteni őt, már pedig nem akarom. Ebben a pár napban egyre jobban rádöbbentem arra, hogy nagyon hiányzik mellőlem. 11 óra körül elindultunk a plázába. Sok rajongóval nem találkoztunk szóval egész kellemes volt a társasága egészen addig amíg meg nem érkeztünk a kiszemelt butikomig.
- Ez komoly?-nézett rám nevetséges fejet vágva.
- Teljesen. Új melltartóért jöttünk. Gyere!-fogtam meg a kezénél fogva és behúztam az üzletbe.
- Hope azt akarod, hogy segítsek?- nézett körbe, de senki nem bámulta ezért vissza fordult és azt mondta.-Tudod mit? Én választok neked valamit.
- Oké.-vontam meg a vállam, csak nem választ valami szörnyűt.
Néhány perces körül nézés után, már meg is találta a megfelelőt  és valahogy tetszett sőt egészen az én ízlésem.

-Mehetünk.-fogta meg és elindult a próba fülkébe majd leült az egyikben lévő székre.
- Öhm kimennél?
- Nem, én választottam tehát jogom van látni.
- Milyen jogról beszélsz?-nevettem fel.-Szia!-integettem neki, hátha kimegy.
- Szia Hope. Felpróbálnád már? Haza kéne érnünk ebédre.
- Oké Harry, te akartad.-mondtam és eszembe jutott a néhány hetes játékunk, milyen jó is volt. Szóval behúztam a függönyt és igyekeztem elég erotikusan levenni a felsőtestemről a ruhákat. Láttam Harryn, hogy nagyon élvezi, sőt a szemébe láttam, hogy kíván. Mikor már csak a melltartó volt rajtam oda hajoltam hozzá.
- Kikapcsolnád?-suttogtam a fülébe. Felállt és elölről hozzám simulva hátra nyúlt és pár másodperc alatt kikapcsolta, ettől a gyorsaságtól a melltartóm lehullott a földre én pedig reflexből hozzábújtam. Csupasz mellkasomon keresztül éreztem a szaggatott lélegzet vételét. Elakartam húzódni, de ő előbb megtette, ugyanis a telefonja rezgett és amint megnézte a kijelzőjét egyszerűen kisétált a fülkéből. Teljesen ledöbbenve álltam ott, mi történhetett, nem értettem. Gyorsan magara próbáltam majd elindultam a pénztárhoz.
- Hagyd csak, ajándék.-felismertem a hangjáról a mögöttem álló Harryt, aki kifizette a melltartót.
- Köszi.-mondtam neki a kocsi fele.
- Szívesen, úgy sem láttam most rajtad. De mindenképp akarom majd.-kacsintott rám és gyorsan beszálltunk az autóba.

Harry szemszöge:

Egyszerűen nem értem magamat. Olyan jó volt ma Hopepal, egyszerűen teljesen felcsigázott ahogy ott állt előttem félmeztelenül és egyben teljesen védtelenül. De mikor megkaptam azt az smst, szintén ismeretlen számról szintén egy képpel, megint elkalandozott a fantáziám. Kiküldheti a képeket és vajon miért? Ezen gondolkoztam hazáig, szegény Hope meg csak beszélt hozzám.
- Jó hogy jöttetek, éppen összerakjuk a képeket, fél óra múlva diavetítés.-kiabálta utánam Jess a nappaliból. Felmentem a szobámba és újra tanulmányozni kezdtem a képet, olyan ismerős rajta ez a lány.

Hirtelen ajtó nyitódásra lettem figyelmes.
- Bejöhetek?
- Persze.-mondtam és akkor megláttam a rövid gatyás Szőkeséget ahogy lassan közelített felém, kezdett összeállni a kép. Csak nem Ő? És akkor megszólalt, igazat adva a gondolataimnak.
- Hogy tetszenek a képek?-ült le mellém és a kivágott felsőjéből kilátszódott a fekete melltartó ami a képen is látható. Nem hiszem el, hogy az a lány a képeken, aki miatt órákon át képes voltam gondolkodni most itt ül mellettem. Teljesen feltüzelt izgatottsággal és kíváncsisággal.
- Te? De miért?-ennyit sikerült megkérdeznem tőle.
- Mert így izgalmasabb, nem?-ült közelebb és rárakta a combomra a kezét. Nyelnem kellett, hogy kitudjam ejteni a szavakat.
- Van még kép?-erre a kérdésre felnevetett és bólogatni kezdett.
- Van ám, de ha szeretnéd élőbe is megnézheted.-mikor ezt kimondta felpattant és az ölembe ült lovaglóülésbe. Hirtelen nem is tudtam, hogy hova kerültem, a mennyben vagyok tán? Ilyen nem minden nap fordul elő velem, szóval meg kell próbálni a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. A szemeiről lassan a dekoltázsára pillantottam, mikor meglátta, hogy mit bámulok levezette a mutatóujját a mellei közé, ami teljesen felcsigázott. Visszanéztem  a szemébe majd a szájára és újra szemébe, majd lassan közeledni kezdtem az szája felé és amikor összeértek az ajkaink kinyílt az ajtó és a lehető legrosszabb személy nézett be rajta.
- Öhm .. -láttam Hopeon, hogy köpni nyelni nem tudott, mondjuk megértem.-Khm, nem akartam zavarni de Jess üzeni, hogy menjünk le.-mondta és becsapta az ajtót.Annyira hülye voltam, hogy gondolhattam, hogy ezt megúszom minden nélkül. Szegény Hope, nem lehetek ilyen gyökér vele szemben. Most mit tegyek? Eközben megérkeztünk  a nappaliba, ahol mindenki engem méregetett. Körbe néztem de Hopeot sehol sem láttam. Nagyon jó, most már mindenki utál. Nem maradhattam ott, és muszáj volt megkeresnem Hopeot, Mo hiába húzott a kanapé felé, egy elnézéssel elintézve kirohantam az utcára. Fogalmam sem volt hogy merre lehet, de azt tudtam, meg kell találnom őt.

ui: ha tetszett a rész, ne felejtsetek el feliratkozni ! ;)

II.fejezet 13.rész

~ sziasztok :) sajnáljuk a némi csúszást, de itt az új rész ! Annyit mondok, hogy nálunk sosincs nyugalom ! Jó olvasást, remélem tetszeni fog. xx

Harry szemszöge:

El sem hiszem, hogy végre vége a filmnek vagy már ezerszer láttam és mostanra már egy kicsit uncsi. Egyszer csak csöngettek, egyből fölálltam és rohantam az ajtóhoz, jó volt már kinyújtóztatni a lábaimat. Egy gyönyörű lány áll oda kint.

- Segíthetek?-reménykedtem benne, hogy nem egy rajongó talált ránk.
- Szia, itt lakik Jessica?
- Aham.-bólogattam hevesen.
- Jess unokatesója vagyok. Bejöhetek?
- Persze gyere csak, Jess kint van már a konyhába.-hívtam beljebb.
Azta nem gondoltam volna, hogy Jess rokona, egyáltalán nem hasonlítanak.Becsuktam az ajtót és követtem őt.
- Monique, ide találtál?-ordította Jess.
- Igen bár elég nehéz volt, eléggé eldugott a környék.-mondta a szőkeség.Na már meg is van a beceneve.
- Igen, a rajongók miatt lakunk itt.-szóltam közbe.
- Jajj még be sem mutattalak titeket Monique Wood ő Harry Styles, Harry ő Monique.
Kezet ráztam vele és megöleltem. Puszit is akartam neki adni de ő
elhúzódott elég gyorsan. Közben megérkeztek a srácok.
- Srácok, ő itt Monique, anya tesójának Tylernek a lánya, most jött Olaszországból és beugrott hozzánk.
- Mo!!-futott hozzá Hope és megölelte.-Jó újra látni.
- Mo ők itt a srácok: Louis, Liam, Zayn és Niall.-mondta közbe Jess.
A szőkeség oda ment és végig ölelt mindenkit, Niall még puszit is kapott, én meg csúnyán néztem rá, nem igazság.
- Hogy hogy haza jöttél?-kérdezte Hope miközben mindenki át sétált a nappaliba.
- Igazából szakítottunk Lucassal, és nem akartam kint maradni, meg apát is rég láttam már.
- Ne, szakítottatok, de miért?-kérdezte Jess szomorúan.
- Huuh hát azért mert a eléggé bunkó lett mostanában, állandóan csak beszólogatott, múltkor is csináltam néhány szexi képet magamról neki és felrakta az egyiket az internetre elég durva címmel.Na én itt akadtam ki mondtam neki, hogy változzon meg, ő meg erre: ez az új énje vagy elfogadom vagy léphetek.Hát eljöttem.-mesélte el az egészet nekünk, mintha már egész régóta barátok lennénk.
Milyen barom az a pasi így kihasználni szegény lányt. Még jó, hogy ott hagyta  Némileg felcsigázott az a kép, ami még fent lehet a neten, majd rákeresek.
- Mesélj még magadról Monique.-mondta Lou.
- Először is szólítsatok Mo-nak, másodjára nem igazán tudom mit mondhatok el.
- Jaaj Mo, ne szerénykedj, tudjuk, hogy nagy a szád, de ha te nem én mesélek.-mondta Jess és belekezdett.- Nagyon rég óta barátnők vagyunk, ugye Hope? Igazából, elég nagy szájú és merész. Ez a két szó a legjellemzőbb rád. Amit akar általában minden áron megpróbálja elérni. De eközben megértő, jó fej barátságos és lehet vele jókat hülyülni. Emlékszel az olasz vásárra?
- Jaaaj ne is emlegesd.-mondta Mo nevetve.
- Miért? Mi történt?-kérdezte Liam izgatottan.
- Inkább én elmesélem, mielőtt a pikáns részeket is kiadjátok.-mondta Hope és lekezdte mesélni: -Volt egy vásár a tengerpart mellett ez miatt pedig rengeteg helyes vizimentő volt. Azt találtuk ki, hogy bele sétálunk a tengerbe és úgy csinálunk mintha fuldokolnánk, hogy majd mentsenek ki, és hát Mo kicsit rákattant a pasira és lesmárolta miközben szájon át próbálta lélegeztetni.
- Héééj a te részedet is meséld el akkor.-kiabálta Mo, aki csak egy picit jött zavarba.
Nem is gondoltam, hogy ilyen vagány ez a csaj, sőt elég nehéz őt zavarba hozni. Elő jöttek az ösztöneim. Nagyon bírom a nehezen megkapható lányokat, ezért volt nekem ő is kihívás.

Este eszembe jutott a kép ami még fent lehet a neten rá is kerestem. Néhány óra után megtaláltam egy blogos oldalon, de a címét már át írtak: szépségre. Őszintén szólva, nem is lepődtem meg a képen, ilyen szépnek gondoltam felső nélkül is.Gyorsan bekövettem a Szőkeséget twitteren és lefeküdtem. Nem igazán sikerült elaludnom, ugyanis mindig Ő járt a fejembe, hogy milyen bevállalós. Holnap jobban meg kell ismernem.


Hope szemszöge:

Örültem neki, hogy Mo eljött meglátogatni minket, bár kicsit zavart is mert mindenki körülötte ugrált főleg Harry. Nem értettem mi van vele, egyfolytában Mo kívánságát leste. Mióta megjelent Mo és játssza az elérhetetlent alig foglalkozik velem, remélem nem szeret bele vagy ilyesmi.

Másnap reggel meglepődve látom, Jesst és Mo-t a nappaliba rajzolni, pontosabban Jess rajzolt és Mo azt hiszem modellt állt.
- Jó reggelt, ti mit csináltok?
- Reggelt? Már fél 12, amúgy Mo átjött és ráadtam egy két ruhát, hogy letudjam vázolni élethűbben.
- Értem, srácok?
- Azt hiszem próbára mentek, vagy valami ilyesmi.
- Oké.
Gyors megreggeliztem és felmentem Harry szobájába gépezni, nem tudom miért pont oda talán azért mert hiányzott. Mióta kevesebbet foglalkozik velem, egyre jobban hiányzik. Hirtelen valami halk búgásra lettem figyelmes, mentem a hang után és megtaláltam Harry telóját a párnája alatt. Gondoltam itt hagyta ezért inkább nem piszkáltam, hanem oda raktam az éjjeli szekrényére. Vissza ültem a géphez és egy két oldalt átböngésztem, később vissza akartam keresni valamit az előzményekbe és milyen oldalt találtam ott, egy félmeztelen lány képével egy blogot, azonnal felismertem benne Mo-t. Nem hiszem el, rákeresett a képre, undorító, ki tudja mit nézett még meg. Kikapcsoltam  a képet és felháborodva rohantam ki a házból, muszáj volt sétálnom egyet.

Jess szemszöge:

Hirtelen egy ajtó csapódásra lettem figyelmes, Hope kirohant. De mi történt?  Utána kell mennem.
- Itt hagyhatlak egy pár perce? Muszáj Hope után mennem.
- Természetesen. Elleszek.-kacsintott rám Mo.
- Oké sietek.- mondtam és már rohantam is ki.
- Hope, hééé várj már meg. Mi a baj?
- Semmi jó, elegem van mindenből.
- De miért? Mi történt?
- Nem tudom, de bár nem bírom ezt az egész Harrys dolgot, egyre fontosabb nekem és egyre jobban akarnék vele lenni, de ő nem ilyen, nem bír várni rám és nem bír sokáig egy valakivel lenni, szerintem.
- De miért mondod ezeket? Miből gondolod?
- Most példálul megjelent Mo és már rám sem figyelem, a gépen meg megtaláltam Mo félmeztelen képét.
- Nane, rákeresett?
- Igen, és kitudja még mik lehetnek ott.
- Ez durva. Figyelj, menj el sétálni, szellőztessed ki a fejed, és beszéld majd meg Harryvel, az a legegyszerűbb.
- Nem tudom, talán. De azért köszi.-ölelt meg.
- Ugyan. De most vissza kell mennem. Vigyázz magadra.-mondtam és már siettem is vissza Mo-hoz.
Miután beléptem a házban nem találtam a nappaliban, felmentem az emeletre körülnézni és ő épp akkor jött ki Harry szobájából.
- Hát te? Mit csinálsz?
- A szobádat kerestem, le akartam rakni a ruhákat.-mondta kicsit zavartan.
- Ja, az itt van, gyere segítek.-vettem ki a kezéből a ruhát és elindultam a szobám felé.

Harry szemszöge:

Éppen a kocsim fele tartottam amikor Zayn utánam kiabált:
- Hazz, elvinnél engem a sarki cukrászdáig?
- Persze gyere csak.
Végre vége a próbának, alig vártam, hogy haza mehessek a csajokhoz. Titokban reméltem, hogy a Szőkeség is nálunk lesz.
- Mit csinálsz te itt?-kérdeztem Zaynt miközben leparkoltam a cuki előtt.
- Veszek Jessnek, valami apróságot.
- Oké, otthon találkozunk.-mondtam és elhajtottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Valahogy reflexből a gatyám zsebébe nyúltam és akkor esett le, hogy nincs nálam a telóm. Megijedtem hogy ott hagytam a stúdióba , de leesett, hogy ma egész nap nem használtam. Nagyszerű, akkor még egy indok amiért siethetek haza.
- Sziasztok csajok, mi újság?-mondtam az ajtóból, ugyanis észre vettem, hogy Jess és Mo a konyhában főzőcskézik.
- Szia, Hazz. Egyedül?-kérdezte Jess.
- Aha, mindjárt jön Zayn, a többiek asszem a csajaiknál vannak.
- De jó, mindenkinek van barátnője?-kérdezte Mo, miközben a levest kavargatta azt hiszem.
- Aham, vagyis csak Niallnek nincs, de ő azt hiszem most kajál valahol.
- Igen ő a kajába szerelmes.-segített ki Jess.
- Mindjárt jövök, megkeresem a telóm, ugyanis elfelejtettem magammal vinni.-vakartam meg a tarkóm is indultam volna fel a lépcsőn de eszembe jutott valaki.
- Hope?
- Sétál azt hiszem, nincs valami jó kedve.
- Oké, én fent leszek.
Vajon mi baja lehet Hopnenak? Remélem nem én vagyok az oka, ha haza jön majd megkérdezem. Közben megérkeztem a szobámba és megtaláltam a telómat az ágy közepén, nem emlékszem, hogy oda raktam volna, de mindegy. Felkaptam és beraktam a gatyám zsebébe, közbe leültem gépezni.Pár perc múlva kaptam egy smst egy ismeretlen számról. " Nézz be a galériába. ;) " Nem tudtam, hogy kiküldhette főleg azt nem hogy miért, gyorsan beléptem a galériába és azt hittem majdnem kiesik a telo a kezemből. Egy kép volt benne amit tuti nem én csináltam. De vajon, hogy kerül be a

telefonomba? Igazából nem rossz kép, szóval nem is töröltem ki.
- Kész a kaja!-kiabált fel Jess. Az ágyra dobva a telómat siettem le a többiekhez. Közben Hope és Zayn is megérkezett. Asztalhoz ültünk és gyorsan bekajáltunk. Mo egész végig engem nézett, és hogy is mondjam elég szexuálisan ette a spagettit, amit nem tudtam hova tenni. Rá néztem néha Hopera is aki eléggé fintorgott ránk azt hiszem.
- Hope beszélhetnénk egy kicsit?-kérdeztem tőle miután ő is végzett a másodikkal.
- Ja.-vágta rá és elindult fölfele az emeleten.
- Mi a gond?-sétáltunk be a szobába, és akkor esett le, hogy nem léptem ki a képből, gyorsan oda ugrottam és kinyomva beraktam a zsebembe.
- Ez meg mi volt?-nézett rám furán.
- Semmi, semmi.-vágtam rá gyorsan.-Szóval elmondod?
- Nincs semmi gond.-mondta és lefele nézett.
- Héé tudom, hogy van valami rá van írva az arcodra. Ne akard, hogy kiszedjem belőled.- mondtam és egyre közelebb léptem hozzá. Lassan eltűrtem a haját, hogy hozzáférjek a nyakához. Aprókat sóhajtott, amit azt jelenti  hogy jó úton járok. Lassan megközelítettem az érzékeny területét és néhány csókot leheltem rá.
- Na? Mi a baj?-kérdeztem bele szuszogva a hajába.
- Csak annyi, hogy alig .. -próbálta befejezni de akkor kinyílt az ajtó.
- Harry?! Jess azt mondta, hogy kérdezzem meg tőled, hogy eltudsz vinni a táncteremig?-dugta be a fejét a Szőkeség.
- Öhm persze, egy pillanat.-mondtam zavaromban és újra Hopre néztem.-Ezt még befejezzük.
Eléggé érdekelt, hogy mit akart mondani Hope, de az még jobban, hogy Mo-val kocsikázunk a városban perceken belül.
- Remélem nem gond, hogy megkértelek.-mondta Mo, miközben egy pillanatra megfogta a kezem a sebváltón. Hirtelen bizsergést éreztem a bőröm minden terültén, vajon mitől lehetett?!
- Dehogy, úgy is szeretek vezetni.-még is mit mondhattam volna, hogy úgy is szerettem volna veled kettesben lenni?! Na persze.
- Táncolsz?-kérdeztem rá hirtelen.
- Igen, már elég rég óta, csak abba hagytam mikor kimentem Olaszba de most újra járok.
-  Az király amúgy itt is vagyunk.-sajnáltam, hogy ilyen gyorsan itt voltunk szívesen beszélgettem volna még vele.
- Köszi szépen.-nézett rám a szép kék szemeivel majd egyre közelítve a szájával egy puszit nyomott az arcomra. Olyan édes volt ahogy elpirosodott ezután, nem láttam még ilyen félénknek. Lehet miattam lett ilyen vagy mitől változott meg?! Lassan kikászálódott a kocsiból, de tipikus férfi létemre rápillantottam a fenekére a farmerjából  pont kilógott a rózsaszín csipkés bugyija, ami nagyon ismerősnek tűnt valahonnan.