II.fejezet 10.rész

Kedveskéim!
Ez az a rész, amire már az eleje óta készülök:
Ez azt jelenti, hogy folyamatos anyaggyűjtést, ez alatt zenét, képeket, szöveget,stb. értek...
Remélem, hogy nagyon tetszeni fog nektek..igyekeztem minél érzelmesebbre és kifejezőbbre alkotni.
A zenét, amit odacsatoltam mindenképp indítsátok el, mert sokat segít..
Érezzétek jól magatokat,már amennyire a rész engedi, és jó olvasást!!
Puszi, Kiki :*

UI: Nézzetek be ide:http://agirlslifewithharry.blogspot.hu/ 

Zayn szemszöge:

"Ezt nem hiszem el. Na most ennek véget kell vetnem."-gondoltam magamban.

-Srácok azt hiszem nekem most mennem kell!-mondtam.
-De miért? Zayn valami baj van?-kérdezte Harry.
-Nem nem semmi komoly, csak egy kicsit a fejembe szállt az ital és inkább lefekszem aludni, mert nem érzem túl jól magam.Tessék itt a kocsikulcs, én inkább sétálok.-mondtam, miközben odaadtam Harry-nek a kulcsokat.
-Jól van tesó, te tudod.
-Akkor sziasztok.
-Szia!!-kiabált utánam Niall, akin meglátszott az a 3 üveg sör.
Elég hűvös volt, de nekem pont ez kellett most. Ki kell szellőztetnem a fejemet. Már megint rezeg a telefonom. Na most elég.
-Mit akarsz? Perrie? Miért hívogatsz hetek óta?
-Én csak.. Zayn hiányzol. Mi van most velünk?
-Velünk? Semmi Perrie.. vége.-mondtam.
-De.. Zayn.. én ezt nem bírom.
-Jó. Tudod mit?
-Igen?-kérdezte kitisztult hangon.
-Valamit meg kell beszélnünk.
-Találkozzunk holnap a Cappuccino-ban, ott majd beszélünk.-mondta.
-Rendben, ott találkozunk. Legyen délelőtt 9.
-Jó.-mondta, majd kinyomtam.

Perrie szemszöge:

-Hallo? Jeff?
-Igen, én vagyok az.
-Most beszéltem Zayn-nel. Holnap 9-kor, a megbeszélt helyen.
-Bekapta a horgot?
-Na szerinted?
-Oké, akkor holnap.
-Szia.

Zayn szemszöge:

Már majdnem hazaértem, mikor megint a telefonom zavart meg.
-Mi van már megint?!-rivalltam fel a hívómra.
-Jaj e haragudj ha zavarlak, akkor inkább leteszem.
-Ó, Jessy ne haragudj,...kicsim.. nem akartam úgy rád kiabálni.
-Jó semmi baj, bár nem erre számítottam. Csak azt akartam mondani, hogy add oda a telefont Harry-nek, mert Hope nem éri el, és meg akar tőle kérdezni valamit.

"Na most buktam, le. Most mit mondjak neki?"-gondoltam magamban.

-Ömm most nem tudom adni, mert eljöttem onnan.
-Mi? Miért?
-Áá csak kaptam egy telefont. Holnap találkoznom kell Josh-sal, és elég koránra beszéltük meg az időpontot.
Próbáltam valamit rögtönözni. Nem tudhatja meg, hogy Perrie-vel találkozom.
-Értem. Holnapra összebeszéltünk Hope-val, hogy négyen megnézhetnénk valami filmet. Átjössz délután?
-Persze édes, ki nem hagynám.
-Na azért. Akkor aludd ki magad. Szeretlek!
-Én is szeretlek. Jó éjt!
Annyira utálom ezt a helyzetet, de a kapcsolatunkért teszem. Igen, ezt meg kell tennem.
***
Másnap a megbeszélt helyen vártam Perrie-t. Épp kint álltam, és cigiztem - még mindig nem sikerült teljesen leszoknom - , amikor megláttam, hogy megérkezett.
-Szia Zayny!-köszönt nagyot vigyorogva, mintha mi sem történt volna-Nagyon jól nézel ki.
-Köszi!-vágtam rá, mire ő tágra nyílt szemekkel várta a viszonzást, de hiába.
Szívtam még egy slukkot és elnyomtam a csikket.
-Mit is kell megbeszélnünk?-kérdezte kíváncsian.
-Gyere, üljünk le, és elmondom-mondtam és egy eldugott asztal felé mutattam.
-Jó, de én inkább ide ülnék.-mondta, és lehuppant a legszélső asztalhoz.
Nagyszerű, most mindenki látni fog minket. Na de mindegy nem akarom húzni az időt, csak legyünk már túl rajta.
-Nekem nyolc.-ültem le mellé.
Rendeltünk egy -egy italt.
-Igen? Hallgatlak.-mondta.
-Hát arról van szó, hogy én véget akarok vetni ennek az egésznek, ami köztünk történt.
-Csak nem? Hát ez igen...-mondta felhúzott szemöldökkel, flegmán.
-Várj-vágtam közbe-had mondja végig. Sajnálom, hogy ezt az egészet így kellett megtudnod, de azt nem sajnálom, hogy így alakult, mert szeretem Jess-t. Csak annyi, hogy nem akarom, hogy haraggal váljunk el, mert téged is szerettelek.
-Köszönöm ezt a múltidős kijelentést.
-Igen... ez már múlt idős.
-Zayn én nem tudom, hogy mivel tud többet adni mint én. Hisz én tökéletes vagyok neked.A hivatásunk is ugyan az, és én sosem panaszkodtam amiatt, hogy sokat vagy távol.
-Ő sem fog. Ebben biztos vagyok-mondtam, és leraktam az italok árát, majd föl álltam.
-Már is indulsz?-kérdezte.
-Igen. Mennem kell.
-Akkor legalább úgy búcsúzzunk el, mint akik ki vannak békülve.-mondta.
Felállt ő is, majd ölelésre készülve tárt karokkal indult felém.

Felkészültem az ölelésre, mire ő kihasználva az alkalmat megcsókolt. Erre én ellöktem magamtól.

-Mi a franc... Jézusom...ide se kellett volna jönnöm-csak hebegtem, mert az idegesség miatt egyszerűen nem jöttek a szavak a számra.

-Na haragudj Zayn én csak... nem bírtam ki...hiányzol.

-Perrie! Most hagyd abba! Az előbb beszéltük meg. Most inkább megyek, mielőtt még jobban elrontod a dolgokat-mondtam, és elmentem.

-Szia Zayn!-mondta lesütött arccal.

-Szia-mondtam mérgesen és mentem tovább.

Perrie szemszöge:

Minden remekül ment. Megcsörrent a telefonom:

-Minden meg van.-mondta Jeff.

-Remek-mondtam.

-De ugye nem felejtetted el , hogy cserébe mit kapok?

-Nem!!-és kinyomtam.

Jessica szemszöge:

Dálután 4 óra. Vártam, hogy Zayn megérkezzen. Hope és Harry épp a konyhában készítik a popcorn-t, meg az üdítőket, én meg a nappaliban válogatom a DVD-ket. Arra lettem figyelmes, hogy az ölemben rezeg a telefonom. Egy MMS. Ki küldhette? Ismeretlen szám. Megnyitottam a képet, és mikor megláttam nem kaptam szikrát.

Pont akkor nyitott be Zayn. Csak bámultam rá kétségbeesetten, mint aki nem akarja elhinni, hogy ez igaz. Ő sejtette, hogy valami nincs rendeben. A telefonomat a kanapéhoz vágtam, és elkezdetem rohanni felé:

-Te szemét! Hogy tehetted ezt?!

Ő meg csak állt értetlenül:

-Mi? Mi az?-kérdezte, de én meg sem hallottam. csak rohantam ki a szobából, ki a lakásból, ki a világból.

Csak futottam. Magam sem tudtam, merre tartok, de abban biztos voltam, hogy el innen, messze. Ki akartam jutni ebből a "sötét erdőből".

Szörnyen éreztem magam. Szó szerint fájt a szívem. Én ezt nem értem. Miért?

Indítsd el ezt a zenét:

Már egy jó ideje futottam, mikor Londonhoz hűen, elkezdett esni az eső.

Én meg ott futottam egyre vizesebben. Már rendesen el voltam ázva, de nem érdekelt. Úgy éreztem lemos rólam minden bánatot. Meg akartam "tisztulni". Már azt hittem sosem állok meg, mikor megpillantottam egy telefonfülkét. Elbújok ide egy kicsit az eső elől.

A szívem ide-oda kalimpált. Bementem a fülkébe, összekuporodtam, és torkom szakadtából ordítottam egyet, de a sírás miatt hamar elment a hangom.

Csak zokogtam. Könnyeim patakban folytak végig arcomon.

~Hogy is gondolhattam komolyan, hogy én leszek majd az a lány, aki Zayn-t boldoggá teheti.

Kavarogtak bennem a gondolatok. Eszembe jutottak a pillanatok, amiket együtt töltöttünk. A megismerkedés, a faházikós kiruccanás, a cetlis játék, a wellnes...minden egészen a mai napig.

"De akkor miért tette ezt? Azt mondta, hogy szeret. Én nem tudok most semmin sem kiigazodni.
Legszívesebben felszáradnék a földről könnyeimmel együtt." 

Teljesen el voltam keseredve.Mit kéne tennem? Én szeretem.. de most nem tudom, mi lenne a helyes. Vissza sem merek menni. Lehet, hogy itt maradok örökre. Itt, magamba zárva.

"Egyre hangosabban kopog az eső .-hallgattam, azt arcomat a tenyerembe temetve.-De ennyire nem lehet hangos."

És akkor felpillantottam. Nem hittem a szememnek. Zayn állt a fülkén kívül. Ő kopogott az ablakon elázva, kisírt, vöröslő szemekkel, kétségbeesett tekintettel.