II.fejezet 2.rész

A megtekintések száma rohamosan nő és ezt nektek köszönhetjük!
Rengeteg a visszajelzés, és ez ösztönöz minket.
Régen volt már új rész, de megpróbálunk sűrűbben írni, ahogy a suli, meg az egyebek engedik.
Na de nem is húzom tovább a szót.
:*

Hope szemszöge:

Elkezdtem mesélni Jessy-nek és Niall-nek:

-Ha..Ha..Harry a gond. Én...-próbáltam belekezdeni, de a sírás elfojtotta szavaimat.

-Hope nyugi.-simította meg Niall a vállamat.

-Inkább megmutatom.-mondtam és odaadtam Jess-nek a tabletemet.

-Mi? Mi ez? Én erről miért nem hallottam?-kérdezte Jess döbbent tekintettel, miközben a hihetetlennek tűnő sorokat olvasta.

-Igen. Kb én is így fogadtam a hírt.-mondtam.

-Niall te tudtad ezt?-kérdezte Jessy.

-Ömm.. hát ezt már az egész banda tudja, de azt is, hogy ez nagy kamu, hisz Harry egész este velünk volt. Úgyhogy semmi okod az aggodalomra Hope.

-Semmi okom? Ez akár-mikor megtörténhetett.

-Ez igaz.- erősített meg Jess-De figyelj Hope, én megpróbálok rákérdezni Zayn-nél.

-Köszönöm.

-De azért Harry-vel, most mi van?-kérdezte.

-Ömm elküldtem a fenébe.

-Basszus, mondjuk megértem, de...

-Jó, jó tudom-vágtam a barátnőm szavába-majd beszélek vele. Majd.

Zayn szemszöge:

Már az ágyban feküdtem. Vártam Jess-t, hogy végezzen a fürdőben.

-Villanyoltás!-mondta, már pizsamában.- De előtte. Zayn, mi az igazság abból, amit a neten írtak Harry-ről és arról a csajról? Egyáltalán ki ő?

-Ugyan kicsim. Ne legyél már ilyen gyerekes.

-Gyerekes?

-Igen. Semmi nem igaz belőle, és a csajt sem ismerjük.

-Okés. Bármi is legyen a bajod, nem tudom, hogy velem miért kell így dörmögni, de akkor jó éjt.-mondtam.

-Ne haragudj.-mondta, majd én hátat fordítottam neki, és megpróbáltam elaludni.

"Ez így nem lesz jó. Ma sem kíméltek a hívogatások, és tiszta ideg vagyok. Ez meglátszik rajtam, és már nem bírok uralkodni magamon. Nem bírom tovább leplezni az idegességemet. Nem tehetem ezt Jess-el. Azt hiszi, rá haragszom. Mit tegyek ...?
..... Á megvan. Ez jó stratégia. De nagyon nehéz lesz. El kell távolodnom kicsit tőle, amíg nem rendeződnek dolgok. Csakis a boldogságunk érdekében teszem. Remélem bírni fogom."

* 2 nap múlva *

Jessica szemszöge.

"Én ezt nem értem. Már 2 napja olyan hideg velem Zayn. Mit tettem? Úgy hiányoznak az esti beszélgetések, a forró csókok, az amikor a hátamat simogatja elalvásig. Talán megbántottam? Vagy már nem kellek neki?"

-Jess nem jössz nézni a fiúkat?-zökkentett ki Hope a gondolataimból, és irányította a tekintetemet a nappaliba, ahol a fiúk az X-box-val játszottak.

-Ömm inkább most nem, köszi.

Niall-t nézve nem túlzottan élvezte, mert ő oda se fért. Összeakadt a tekintetünk, és már ott is termett mellettem.

-Mi az csajszi?-kérdzte.

-Ááá semmi. Látom nem nagyon élvezed.-mondtam.

-Hát ha nem engednek oda. De látom te sem vagy a toppon.

-Hát most erre mit mondjak?

-Nem jössz el velem? Megiszunk egy turmixot. Nehogy már csak ők érezzék jól magukat.

-Tudod mit?! Ez egy jó ötlet.-mondtam, majd felálltam a székről és elindultam a szobámba. Éppen hogy beértem, Zayn állt a hátam mögött.

-Most komolyan elmész vele?-kérdezte.

-Igen. Miért?

-Jess, mintha nem vennéd észre, hogy csak megragadja az alkalmat.

-Zayn. Miért hagytad hogy alkalma legyen? Két napja rám se nézel! Mi a bajod velem!? Miért nem monod meg, ha valami rosszat tettem?!- fakadtam ki.

-Én... Semmi bajom nincs, csak hosszú..-mondta lehajtott fejjel.

-Ó akkor ha majd lesz rám egy kis időd, elmondhatnád igazán, mert már napok óta azon őrlöm magam, hogy mi a franc van.

-Semmi, tényleg nem tettél semmit. De ne menj el vele.

-Tudod mit Zayn? Most már csak azért is elmegyek, és ha most megbocsátasz.-tereltem ki a szobámból, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Jess..-suttogta.

Átöltöztem, megpróbáltam lenyugtatni maga, aztán elindultunk. Pár perc múlva megérkeztünk egy bowling terembe.

Körbe néztem. Itt még sosem jártam.

-Azta! Ez tök jó. Niall köszönöm, hogy elhoztál ide.

-Ugyan nincs mit, de figyelj csak, mutatok valami.-mondta, majd egy faliújsághoz vezetett, ahol a hely legjobbjainak képei voltak kirakva.-Na? Ki ismerős?

Aztán megláttam a két képet.

Zayn Malik

Harry Styles

-Csak nem a törzshelyetek?-kérdeztem.

-Mondhatni. Na gyere.Milyen turmixot kérsz?

-Egy epreset.

-Akkor három epres turmixot kérünk szépen.-mondta a pultosnak.

-Hármat?-kérdeztem.

-Persze. Vagy te is kettőt kérsz?

-Isten ments, még az az egy is sok lesz.

-Akkor amit meghagysz, azt nyugodtan rám bízhatod.-vigyorgott.

-Rendben-nevettem el magam.

-Nem is értem Hope miért nem jött.-mondta.

-Hát, .. mert most akarja megbeszélni a dolgokat Harry-vel.

-Á értem.-mosolygott.

Leültünk, ittunk pár kortyot s neki álltunk bowling-ozni. Niall-t magam elé engedtem, mert hát ő ért ehhez az egészhez, de én nem.

-Na akkor most te jössz.-monda.

-Hát nem is tudom.-vakartam meg a fejem.

-Nyugi csak így lazán-mutatta meg a helyes mozdulatot, majd leült a mellettem lévő padra, folytatni a turmix-át.

Nekilendültem, ... és sikerült.

-Láttad ezt Niall? Sikerült!

-Te kész profi vagy.

Nagyon jól éreztük magunkat. Kb 8-ig elvoltunk, aztán elindultunk haza. Nagyon nagy csönd volt odabent. Benyitottunk, és ez a látvány fogadott minket:

Hope sírt a kanapén.

-Hát veled meg mi történt?-rohantam oda hozzá.

-Nem hiszem el..

-Mit? És hol vannak a többiek?

-A többiek? Épp a sárga földig isszák magukat.

-Mi? Na most mesélj el mindent.

-Mikor elmentetek, megjött Eleanor és Danielle. Velük elment Louis és Liam. Én beszélni akartam Harry-vel ... és ...

-És? Hope. Nyugi.

-Megkérdeztem tőle, hogy igaz-e ez az egész, mert én már nem bírom ezt a haragot, ami köztünk van, erre ő felkapta a vizet, és nem lehetett vele semmiről sem beszélni. Aztán a drágalátosnak olyan jó ötlete támadt, hogy a pia mindenre megoldás.

-És Zayn is vele ment.-mondtam.

-Hát hogyne. Mert hogy ő neki is megoldás lesz. 

-Na ez szép. Tudod mit? Menj, fürödj le, és aludj.

-És te? -kérdezte.

-Én megvárom Zayn. 

-Akkor azt inkább nem várom meg-mondta Niall, aztán felment ő is.

Én is lefürödtem, majd a laptopom segítségével ébren próbáltam maradni. Hajnali 1 körül hangokat hallottam, tudtam, hogy megjöttek a fiúk.

-Szia.-köszöntem Zayn-nek, aki bűzlött a piától.

-Hopp .. jajj .. hát te? Még nem alszol? Kicsim ... ejnye.

-Na állj le. Mi a fenét képzelsz? El sem hiszem, hogy elmész berúgni, ahelyett, hogy megbeszélnénk a problémáinkat.

-Megbesz..beszélni? Hát veled? Menj csak a kis Niallké..hez és majd akkor vele beszélj. Hát ő mindig ott van nek..kk..ed. Min..mindig megvigasztal.

Na ez volt az a pont, ahol elszakadt a cérna és lecsatoltam neki egy akkora pofont hogy egyből kijózanodott.

-Hát ő legalább megvigasztal. -mondtam, majd kikerekedett szemibe ütközött tekintetem könnyezni kezdett, és kirohantam.

-Jess..

-Hagyj békén...