V.fejezet 15.rész (+16)

Nagyon köszönjük a türelmet, és sajnáljuk, hogy ismét csúsztunk, de próbáljuk minél jobban elosztani ezt a maradék pár részt.
Meghoztam a legújabb részt, remélem mindenkinek tetszeni fog. Komikat ne spóroljátok és a lájkokat sem.
Jó olvasást, Kiki :*

Hope szemszöge:

A hangok egyszer halkan, egyszer pedig őrülten hangosan visszhangoztak a fülemben. Fel sem fogtam a körülöttem történő eseményeket. A szemeimet néha résnyire kinyitva próbáltam magamhoz térni, de az erős fény miatt azonnal becsukódtak. Csak homályos foltokat láttam. Éreztem, hogy mozog a testem, bár nem én irányítottam... mások mozgatták. Aztán egy nagy ajtócsapódás, majd egy szúró érzés a vénámba.

Gépek pittyegésére ébredtem. Ez nem az ébresztőm volt, valami más. Az illatok nem megszokottak, az ágynemű is kényelmetlen. Lassan kinyitottam a szememet, és akkor eszméltem fel, hogy nem is otthon vagyok.

Kórház... 

De vajon mi történt-mozdultam meg, azonban a hirtelen ficergés miatt a kanül is megmozdult a vénámba, ami nagyon kellemetlen volt. Ránéztem az infúzióra, és lassan beugrottak a homályos képek és visszhangzó hangok.

De hol van Harry?-néztem körül, majd megláttam az ablakba, egy nővérrel beszélgetni.

Krákogtam egyet, hátha észreveszik, hogy felébredtem. Úgy is történt.

Harry szemszöge:

-Látom, nagyon feszült.-mondta a nővér.

-Igen, nagyon aggódom miatta.-hajtottam le a fejemet.

-Aggodalomra semmi ok. Akármi is volt a baj, a jelek arra utalnak, hogy nem életveszélyes, kezelhető. De még az sem biztos, hogy ennyire komoly a dolog. Ez akár csak egy kiszáradás is lehet.-tette a vállamra a kezét.

Hirtelen meghallottam, Hope hangját, azonnal benéztem a kórterembe, és jól sejtettem, hogy felébredt.

Amilyen gyorsan csak lehetett sarkon fordultam, és már nyitottam is be a szobába:

-Hope! Úristen a frászt hoztad rám. Hogy érzed magad?

-Harry!-csordult ki egy könnycsepp a szeméből, amit idegességtől hideg kezeimmel óvatosan letöröltem.- Mi történt? Miért vagyok itt?

-Nagyon begörcsölt a hasad. Lementem gyógyszerért, de mire visszaértem, te már ájultan feküdtél a fürdőben. Azonnal hívtam a mentőket. Levittelek az emeletről, és akkor már ott is voltak. És idehoztak. Az orvos azt mondta majd akkor vizsgál meg, ha már felébredtél, addig nem csinál semmit, csak infúzióra kötöttek. A mentőben meg össze vissza beszéltél, hogy kisgyereket szeretnél, meg már nem is emlékszem, hogy miket mondtál, de nagyon sok butaságot beszéltél össze. Honnan jutottak eszedbe ilyesmik, nem tudom.
-Jézusom, ilyeneket mondtam?-mosolygott magán, és egy kicsit elvörösödött.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Kinyitod az ablakot? Egy kicsit felmehetett a vérnyomásom.
-Persze.-mentem oda az ablakhoz.

Pár perc múlva már itt is volt az orvos...

Hope szemszöge:

-Jó napot! Hogy érzi magát a beteg?-kérdezte.
-Jobban vagyok doktor úr.-mondtam.
-Annak örülünk. Akkor most elvégeznék pár felületes vizsgálatot, hátha elég az is ahhoz, hogy kiderüljön mi a baj.
-Rendben.-mondtam, majd közelebb jött és elkezdte nyomkodni a hasamat.
-Jó most vegyen mély lélegzetet,... most fújja ki,... most forduljon oldalra.-mondta.
-Rendben, akkor azt hiszem ezzel végeztünk is. Ugye azt mondta, hogy nem a gyomra fájt, hanem lejjebb.
-Igen, lejjebb fájt.
-Igen, akkor jól éreztem, hogy a gyomrával nincs baj. Tehát lejjebb kell keresni a gondot. Az a helyzet, hogy így semmit nem tudtam kitapintani, ezért mindenképp meg kellene vizsgálnom önt nőgyógyászatilag is. Reméljük ott sem lesz baj, de az elővigyázatosság érdekében mindent meg kell tenni. Akkor mára ennyi volt, holnap megejtjük a vizsgálatot. További szép napot!
Aztán megfordult és kiment. Szóhoz sem jutottam. Te jó ég én nem akarom, hogy megvizsgáljon...úgy. Mi van ha kiderül, hogy terhes vagyok, bár ez még nem biztos, de.. te jó ég nagyon félek.

Zayn szemszöge:


Minden jel arra utal, hogy nyertem.-gondolkoztam, miközben este a kádban ültem.
Egyáltalán nem láttam semmi megingást Jess arcán, mikor Niall bejelentette, hogy visszajön. Talán újra minden a régi lesz, és lehetünk barátok Niallel. Nagyon örülnék neki.
Kopogtak.
-Fürdök.-kiabáltam ki.
-Ja akkor ne is jöjjek be?-kérdezte Jess.
-De, te bejöhetsz.-mondtam, majd benyitott.
Egy szál törölközőben volt. Bezárta az ajtót, és megállt előttem.
-Beférek még melléd?-kérdezte egy kacér mosollyal a szája sarkában.
-Hát szerintem mellettem nincs már több hely, de rám ülhetsz ha gondolod.-vigyorogtam.

-Jaj Malik, te perverz. Hát rendben van.-mondta, majd elengedte a törölköző sarkát, amit a gravitáció mindjárt vitt is magával a földre.

Érzékien átemelte az egyik lábát a kád szélén, majd a másikat is, és fenekét kinyomva ereszkedett rám. A habok azonnal ellepték a köldökéig, de mellei fejmagasságban csupaszok maradtak. Nedves kezemmel végigsimítottam rajtuk, majd csókokkal kezdtem izgatni. 

Erre ő vállamra rakva kezeit lassan ringatózni kezdett rajtam. Mikor már férfiasságom kellő képen készen állt a behatolásra, kicsit megemelkedett, majd ráült. Ajkai falni kezdték az enyémet, miközben néhány nyolcast leírva vonaglani kezdett rajtam.

-Ez az baba, nagyon jól csinálod.-biztattam, mikor egyre közelebb éreztem magam a csúcshoz.

Aztán gyorsítani kezdett, végül beleélveztem, majd egy-két másodperces késéssel ő is elérte az orgazmus legtetejét.
Végül fejét a vállamra hajtotta, és kifáradva lihegett nyakamba. Kicsit még magában hagyott, majd kimásztunk a kádból, és az estét, az ágyban folytattuk...