III.fejezet 9.rész

~ Sziasztok :)) Megint nagyon köszönünk mindent. <3 Kérünk titeket a komik ne fogyatkozzanak meg, legalább 20-at szeretnénk a részekhez .. :)) Ugyan ezt tudom mondani a feliratkozókra - ugyanis megálltunk- ha az elkövetkező részeknél lesz változás, pontosabb nő a feliratkozók száma, akkor nem húzunk határt ebben. Szóval hajrááá. :*
A résszel kapcsolatban csak annyit, hogy örülök hogy megírhattam, ugyanis ilyet már a drogos részekbe is akartam, de elmaradt. Remélem nem fogtok megharagudni Hopera, a döntése miatt. Bár lehet hogy még örülni is fogtok neki, mert így izgalmasabb lesz. ;)
 Na elég volt ennyi fecsegés, jó olvasást nektek. xx

Egy kis zene hozzá, ha van kedvetek:

Hope szemszöge:

" Az élet furcsa fintora. Amikor az ember azt gondolná, hogy minden a legnagyobb rendben van, akkor dől össze minden. Túl hamar rombolta le a sors azt a bizonyos falamat, amit kezdtem visszaépíteni magam köré. Újra itt tartok, újra kezemben tartatom a döntést. De nem, egyszerűen nem vagyok még olyan erős. Talán ha hetek múlva találom meg .. talán. De most van itt a lehetőség, és talán az utolsó lehetőség. "
Egy gyors mozdulattal lenyeltem azt a néhány darab pirulát amit még anno a zsebembe raktam. Leültem a hideg csempére, a hátam a kád szélének döntöttem és vártam. Vártam, hogy bekövetkezzen az ismerős érzés. Most már egyre izgatottabb lettem. Mikor jön már a hatás? Hol marad? Már-már dühös. Fölálltam és befejeztem a dolgomat, majd visszamentem a szobámba. Alulról fölszűrődtek az ismerős hangok, de nem érdekelt. Szállni akart, újra. Oda mentem az ablakhoz és kinyitottam. Egy erős szél suhant be rajta, ami becsapta az ajtóm. Kicsit összerezzentem ezért jobbnak láttam ha ledőlök. Elterültem az ágyamon és vártam. Szemhéjaim egyre nehezebbek lettek majd lecsukódtak.
" Olyan jó lenne veled. Bármit megadnék érte, hogy reggel melletted ébredjek. Vagy legalább csak 1 napig, vagy ha az is sok akkor csak 1 óráig, lennél az enyém. El sem tudod képzelni, hogy mennyire kellesz. Bele ordítanám az arcodba, hogy rohadtul tetszel, akkor talán felfognád. De így mi értelme?! Vagyunk egymás mellett mint két barát .. ?! Na ne, bármit csak ezt ne. Nem bírnálak mással látni. Nem is akarlak mással látni, csak magammal. Ideje lenne dönteni. Velem vagy nélkülem?! "
Enyém leszel!!!-mondta a belső hangom és felültem az ágyba. A drog .. hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy egyszer ez fog segíteni. Hisz ez döbbentett rá az igazságra. Nincs mese, meg kell szereznem Őt. Mondjuk kár, hogy nem maradt belőle, a nehéz helyzetekbe jól jött volna.

Jessica szemszöge:

Hope már régóta fent van a szobájába egyedül. Ami azt jelenti, hogy Harry velünk van. Nem mintha zavarna, csak hát jobban szeretnék kettesben lenni Zaynnel. De most szegényt nem akartam elküldeni, ezért inkább kitaláltam egy izgi játékot .. a jó öreg üvegezést. Tuti, hogy a fiúk is ismerik. Mi már kis tini korunk óta játszottunk még otthon .. mennyi emlék. Bele súgtam Zayn fülébe, akinek a perverz mosolygásából ítélve tetszett az ötlet.
- Mi ez a mosoly?-kérdezte Harry.
- Jessica, zseniális ötletének eredménye.
- És pedig?
- Mindjárt elmondom csak szólok Hopenak.-mondtam és felordítottam.-HOPE!!
- Auu.-fogta be Zayn a fülét.
- Bocsesz.-adtam rá puszikát.
- Vagyok.-huppant le a földre Hope.
- Ez gyors volt.-mondtam nevetve majd gyorsan elszaladtam egy üres üvegért.
Visszafele már a többieknek is leesett ugyanis fogták a fejüket.
- Neee ez komoly?!-kérdezte Hazza.
- Naná, gyerünk üljetek körbe.-parancsoltam rájuk.- Ki kezd?
- Én, éééén!-jelentkezett Hope.
Tudtam, hogy imádni fogja a játékot. Mélyen ő is olyan kis perverz mint a mi Hazzánk, szóval már előre félek. Azt hiszem teljesen jogosan, ugyanis engem pörgetett.
- Felelsz vagy mersz?
- Hát öhm ..
- Csak 3x lehet feleni, csak úgy mondom.-vágott közbe Hope.
- Nem baj, akkor is felelek.-dugtam ki rá a nyelvem.
- Oké, nekem8. Akkor a kérdés-itt elgondolkodott, majd felnevetve megkérdezte.-Szerinted mekkora van Zaynnek?
Azt a rohadt ... , nem kispályás a csaj. Lazán rákérdezett, a srácoknak leesett az álluk, majd Zayn félénken rám nézett. Hope pedig majdnem megpukkadt a röhögéstől.
- Pont akkora.-válaszoltam hirtelen majd kivéve a kezéből az üveget pörgettem. Hope csak egy nyelv nyújtással válaszolt. Az üveg csodával határos módon Hopeon állt meg, aki szintén felel. Na most mit kérdezzek, mivel nekem kevés perverz fantáziám van ezért visszakérdeztem.
- Na és mit gondolsz Harrynek?
- Majd ha megtudom szólok.-válaszolt szemrebbenés nélkül.-Mikor lesz?-fordult hirtelen Hazza felé. Akit eléggé lesokkolt ez a kérdés, ugyanis nem tudott megszólalni.- Jól van, csak vicceltem.-röhögött fel Hope. Hát érdekes, hanem tudnám biztosra hogy nem, azt hinném hogy be van szívva. Hope azonnal elvette az üveget, majd pörgetett is. Harryre.
- Na drágám, felelsz vagy mersz?-kérdezte mélyen a szemébe nézve.
- Merek.-mondta majd benedvesített az ajkait.
- Hmmm, akkor csinálj 20 fekvőtámaszt alsógatyában.-kis gondolkodás után rávágta Hope. Hát ez jó, nekem nem jutott volna eszembe. Harry nagy mosoly kíséretében simán ledobta a ruháit majd neki állt. Hope elég furán közel mászott hozzá és bámulta, először a karjait, majd a lábait végül a seggét. És ha jól értettem azt mondogatta, hogy nem rossz. Jesszus, mi van vele.
- Harry te jösz.-szólalt meg Zayn.
- Oké, csak had öltözzek fel.
- Nem muszáj.-szólt rá Hope.
- Oké.-rántotta meg a vállát Harry, majd leült alsógatyában közénk és pörgetett.
- Zayniiiiii.-kiabált rá Hope. Majd azt ismételte neki, hogy merek,merek,merek.
- Oké, akkor legyen az.-engedett Hope nyomásának.
- Uhuuuuhuhh.-kiabált fel Hope és egy helybe ugrált, majd kiugrott a bőréből, gondolom eszébe jutott valami jó.
- Harry légyszíííí, olyan jót tudok. Naaaaaaaaaaaa.-bújt Harryhez, hogy ő mondjon helyette. Én nem igazán akartam, hiszen elég durvákat szokott mondani, de Harry megengedte.
- Akkor legyen az,-kezdett bele Hope.-hogy egymást kell levetkőztetnetek Jessel, időre. Vagyis 1 perced van, hogy leszedjél Jessről minden ruhát.-na itt szóltam közbe egy hangos 'héj'ezéssel.-Jó akkor nem mindent csak annyit amennyit hagy.-láttam, hogy Zaynnek tetszik az ötlet.
- Oké, de nem előttetek -szólalt is meg. Ááá szóval levetkőztetne. Na de Jess, most gondolj bele, nem előttük kell, és látott már fehérneműbe szóval ez nem nagy kihívás neked.
- Oké legyen, számoljatok.-mondtam majd bementünk egy szobába.
Oké, akkor mély levegő és kezdődhet.
- Kétszer 1 percetek lesz, szóval gyorsan egymás után. Raaaaaajta!-kiabált be Harry.
Zayn mit sem törődve a pólómmal, kapta le azonnal, lehet valahol el is szakította. Mivel nekem nem szabadott segítenem, kicsit ügyetlenkedett az övemmel, de a nadrág lehúzás hamar megvolt. Kiléptem belőle, majd kiordítottunk, hogy kész. Első része teljesítve, vajon én is ilyen ügyes leszek?! Elindult a második 1 perc. Alulról felhúztam a pólóját és kibújtattam rajta a fejét és a kezeit. Néhány másodpercre elidőztem a felsőtestén, de hamar észhez tértem és a nadrágjával kezdtem el babrálni.
- Ha sokéig simogatsz ott, nem lesz jó vége.-nyögte halkan Zayn.

- Hupsz, bocsi. Már meg is van.-mondtam és lejjebb húztam, hogy kitudjon belőle lépni. Ezzel meg is volnánk, gondoltam. Épp kiakartam kiabálni, hogy kész, de Zayn elhallgatott egy csókkal.

- Van még félpercünk, használjuk ki.-kacsintott rám majd fölkapott az ölébe és lefektetett az ágyra. Érzékien elkezdte csókolgatni a nyakamat egészen a mellemig. A feladat közbe még nem is zavart, hogy apró fehérneműben állok előtte, de most már egy picit. Éreztem, hogy az arcomba szökik a vér, ezért reflexből eltakartam.
- Ne szégyellj semmit, gyönyörű vagy.-mondta kedvesen.
Itt még jobban elvörösödtem, de amikor megtalálta az érzékeny pontomat a kulcscsontomnál, ellazultam. Teljesen elveszítettem az időérzékemet és hagytam hogy Zayn kényeztessen.

Eközben a nappaliban, Hope szemszöge:

Gyorsan lejárt ez a két perc amint hallottuk sikerült is nekik. Csak a felöltözés nem. Na mindegy, nem is baj. Így legalább én is bevethetem magam. Láttam hogy, Harry jól érzi magát, szóval nincs már akadály. Lassan mellé csúsztam és közel hajolva hozzá megkérdeztem:
- Túl sok ruha van rajtam, nem?
Harry nyelt egy nagyot majd felém fordulva elmosolyodott.
- Ezen segíthetünk.-mondta és elkapta a lábam és lehúzta rólam a zoknit. Na ne, most szórakozik velem? Inkább a kezembe veszem az irányítást.
- Engem ez zavar.-jelentettem ki és lekaptam a felsőm. Huh megnyugodtam, egy egész jó melltartó volt rajtam. Harry egy egész percig nem bírt meg szólalni, és nem bírta levenni a szemét a mellemről. Majd szép lassan megnyalta az ajkait és a szemembe nézett. De nem mondott semmit. Oké, akkor következő lépés. Felálltam és elkezdtem kigombolni a nadrágom, kis ideig nézett azonban amikor leakartam tolni elkapta a csuklom és magához rántott. Pont mellé estem volna, de egy gyors mozdulattal az ölébe ültem, lovaglóülésben. Ismét nyelt egyet mert megint a melleimet stírölte. Mire belenézett a szemembe, a smaragdzöld szemei már besötétedtek. Egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Ezt meglátva, dühös(?) lett, mivel közel rántott magához és megkérdezte:
- Te most szórakozol velem?
- Ééén, de hogy.-röhögtem fel.-Csak huncutkodni akarok.-búgtam bele a fülébe majd megharaptam azt.
- Aha, persze.-mondta majd elkezdett kitaszigálni az öléből. Na nem, én nem adom fel ilyen könnyen. Minden erőmet beleadva, ledöntöttem őt a földre és elhelyezkedtem csípőjén. Sok értelme nem lett volna a keze leszorításhoz, mivel még mindig erősebb nálam, ezért egy angyali mosolyt bevetve vettem rá, hogy maradjon ott. Ráfeküdtem a mellkasára majd apró puszikat adtam az állkapcsára. Láttam, hogy lehunyja a szemét és mélyeket lélegez. Felültem és lassan elkezdtem ringatózni rajta. Halkan felkuncogtam amikor meghallottam apróbb sóhajait. Olyan kis édes volt, ahogy itt fekszik alattam kiszolgáltatottan. Visszadőltem és puszilgatni kezdtem egyre lejjebb. Mikor már a hasa alján voltam, hirtelen felült majd kifújta a levegőt.
- Valami nem stimmel itt.-nézett bele mélyen a szemembe. Egy másodpercre megijedtem, úgy nézett mintha belelátna a fejembe. De tudtam, hogy ez hülyeség. Nem jöhetett rá, 'nem tudja a drogot Hope, nyugi.' Nyugtattam magam majd játszva a hülyét megkérdeztem:
- Mégis mi?
- Te, túl furcsa vagy. Nem változhatsz meg egyik napról a másikra. Főleg nem így, nem ilyen irányba.-undort láttam volna a szemébe?! Nem inkább csalódottságnak tűnt. Még megpróbáltam egyszer meggyőzni.
- Ez nem igaz. Nem történt semmi. Nem lehet az, hogy ma ilyen kedvem van?! Akarok egy kicsit rosszalkodni.-mondtam és közelebb léptem hozzá, ugyanis már mindketten felálltunk.
- Nem, te nem ilyen vagy. Ismerlek.
- Hmm, akkor édes elárulok valamit, tudok ám rossz is lenni.-mondtam majd beleharapva a számba végig húztam a kezem a férfiasságán. Amivel egy hirtelen morgást idéztem elő. Tudtam, hogy nyertem, elhitettem vele hogy én akarom ezt és nem a drogtól van. Láttam a szemeiben a vágyat. Igazam is lett, abban a pillanatban lesmárolt. Alig akartuk elengedni egymást de végül ő szólalt meg:
- Menjünk fel.-csak ennyit mondott, de már húzott maga után. Az ajtót kicsapta majd behúzva lelökött az ágyra. Tetszett ez a vadság, végre feltüzeltem. Vissza lépet az ajtóhoz majd becsukta, de én is gyors vagyok ám .. ott teremtem mögötte és amikor megfordult megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődik de utána rögtön visszacsókolt. Neki toltam az ajtónak majd újra csókolgatni kezdtem. Néha fel pillantottam a szemire, de láttam nem csukja be. Azt hittem rosszul csinálok valamit, ezért néha megálltam, de akkor sem nézett rám .. meg semmi. Nagyon nézett valamit, vagy inkább keresett. Mondjuk jelen pillanatban nem igazán foglalkoztatott ez, inkább ki akartam élvezni a helyzetet. Újra elkaptam az ajkait majd vadul kezdtünk el csókolózni.

Harry szemszöge:

Ennyi érzelem még nem volt bennem egyszerre mint most. Próbáltam élvezni a dolgot, hiszen életem nője itt van előttem melltartóban és nagyon be van gerjedve. Én pedig nagyon kívánom már mióta. Alig bírom visszafogni magam, más pasi már rég kihasználta volna a helyzetet -hogy a csaj kezdeményezik- de én most nem tudom. Biztos vagyok benne, hogy valami nincs rendben. Egy dolog lehet az .. áá nem hiszem, vagy még is ?! Egyszerűen féltem, hogy igazam lesz. Féltem, hogyhogy fogok reagálni, ha valóban az. Egy megoldás van, ki kell derítenem, nem szabad engednem a csábításnak egészen addig amíg nem tisztázódik a dolog. Én lennék a legboldogabb, ha nem lenne igaz és tényleg átadhatnánk magunkat egymásnak és a hormonoknak. De így nem lehet. Keresem, kutatom a szobában az arra utaló jeleket, de így elég nehéz, hogy közbe Hope kényeztet. Volt néhány pillanat amikor átadtam magam az érzéseknek, de megtudtam állni még időben. A szoba üres, már csak a fürdőszoba az utolsó reményem. Gyorsan váltottam egy forró csókot Hopepal majd kikéretőztem a fürdőbe. Láttam, hogy nem gyanakszik, úgyhogy magamra zártam az ajtót. Imádkoztam, hogy ne találjak semmit. Kinyitottam a polcokat, átforgattam a törölközőket de semmi. Amilyen gyógyszeres dolgokat találtam, kiszedtem, megnéztem hátha oda van elrejtve de még mindig semmi. Már kezdtem feladni amikor leültem a kádszélére és lelógattam a fejem. Ez volt az amit nem kellett volna, ugyanis kiszúrtam egy piros kis valamit a földön a kád mellett. Remegő kézzel felvettem és megnéztem mi az. Nem hiszem el, ez az!!! Tehát egy bizonyos 'erotic' nevű drogtól szívott be. A rohadt életbe... -káromkodtam még néhány sort-. Tudtam, éreztem, hogy valami nincs rendbe. Azt a mocskos... Hogy lehettem ekkora gyökér?! Majdnem bedőltem neki, elhittem hogy minden rendben van. Elhittem neki azt is, hogy boldog mellettem és nincs szüksége drogra. A fenéket .. itt a bizonyíték még mindig drogozik. Ki tudja, hányszor volt beszívva mialatt velem vagy a többiekkel volt?! Ő meg azt állította, hogy miattam ilyen, azt mondta, nekem köszönheti hogy újra szállhat. Jaa persze, most hogy higgyem el ezt?! Mi a faszért kellett megint drogozni? Nem voltam elég neki? Hányszor .. hányszor lehetett bedrogozva az idő alatt? Vagy éppen hány tiszta pillanata volt? És ha egy se, fölösleges volt minden erőfeszítés .. Elegem volt, megkellet tudnom az igazságot. Kivágtam a fürdő ajtót majd elé toltam a bogyót:
- Ez mi?-láttam, hogy kikerekedik a szeme majd többször is szólásra nyitotta a száját, de becsukta.
- Ha-Harry .. ez nem az aminek látszik. Meg tudom magyarázni .. -dadogta.
- Hanem mi? Ott volt a fürdőben, és ne tagadd tudom hogy bevetted.-próbáltam nem kiabálni rá, de nem igazán sikerült vissza fogni magam.
- Én-én nem tudom mit gondoltam ..-mondta és láttam rajta hogy perceken belül elsírja magát.
- Hányszor vettél még be valamit? Ha? Hányszor?-kiabáltam rá megint, nem akartam még jobban megijeszteni, de már nagyon kiakadtam.
- Egyszer, Harry. Ez volt az első és utolsó eset. Higgy nekem, kérlek.-mondta miközben én ráztam a fejem. Ja persze, higgyem el, hogy azóta csak egyszer. De akkor miért pont most, ugyan?!-Kérlek.-szólt már ő is hangosabban. Erre azonban Zayn és Jess is bejött a szobába.
- Mi folyik itt?-nézett rám kérdően Zayn.
- Ez!-adtam át a kezébe a pirulát. Jess a szája elé kapta a kezét és kérdően nézett Hopera.
- Ugye nem?-kérdezte majd elsírta magát.
- Ó dehogy nem.-mondtam cinikusan.-És még kitudja hányszor mióta eljöttünk.-mondtam ezt már Hopenak címezve.
- Neee, Harry kérlek, higgy nekem. Ez volt az egyetlen. Soha többé ... -kérlelt majd ő is elsírta magát. Nem tudtam mit tegyek, egyszerűen nem tudtam hinni neki. Nem akartam még több kárt okozni a kiabálássommal vagy bármi mással. Úgyhogy megindultam az ajtó felé.
 - Nem tudom Hope, hogy mit higgyek.-mondtam egy fintor kíséretében majd kisétáltam az ajtón, ki a házból a sötét éjszakába ...