III.fejezet 10.rész

~ Sziasztok :)) Nagyon sajnálom ezt a csúszást, csak kemény hetem van és napi szinten írtam pár sorokat .. de most itt van egy kis rész és remélem azért tetszeni fog. :)
Aztán nagyon örültem a rengeteg kominak, főleg azt imádtam, hogy leírtátok mit szeretnétek és hogy mi tetszik a részekben. :33 Sokan előrelátjátok, hogy mi fog történni .. ugyanis valóban, most már nem akarjuk annyira húzni. :) Jó olvasást. xx 

Harry szemszöge:

Két dolog között töprengtem. Egyik az, hogy térjek be a helyi klubba és leigyam magam. A másik, hogy haza menjek és otthon emésszem magam. Szokás szerint győzött az első. Nem tudom miért, de midig ha van valami gond a piába menekülök. Elég rossz dolog de hát ez van. Néhány haver pont ott volt és meghívott egy körre. Vagyis inkább több körre. Azok a srácok voltak, akikkel ritkán találkozok, de akkor is csak pár percre, ugyanis csajok hada veszi körül őket. Azonban most nem volt itt senki.
- Mi az Greg, csajok?-kérdeztem rá.
- Ááá, még fiatal az idő. Most még csak feltérképezés folyik és utána a vadászat.
- Ja.-nevettem fel. Nagyon durván nyomják. Hétvégenként lejönnek és óránként más csajjal mennek el.
- Beszállsz Hazz?-kérdezte a már kevésbé józan Josh.
- Mégis mibe?
- Keresünk neked egy csajt, és meg kell szerezned.
- Ennyi?-ittam bele a piámba, ugyan ez sima ügy.
- Persze, nem nagy cucc. De ne felejtsd csak 1 óráig lehet a tied. Utána jön a kövi.
- Oké, de nekem mára elég egy is.
- Hát ha te mondod. Akkor legyen -itt körbe nézett a terembe majd megakadt egy lányon a tekintete.- ő, az a fiatal pipi ott a falnak támaszkodva.
Oda néztem és megláttam egy igen szép lányt, nálam fiatalabb volt az biztos, de nagyon dekoratív. Felhajtottam az utolsó whiskymet és elindultam felé. Nem gondolkodtam, eszembe sem jutottak a kinti dolgok. Csak annyi, hogy a többi srác engem néz, és meg kell őt szerezni. Oda álltam mellé, majd megkérdeztem:
- Szia, nem táncolunk?
- Öhm hello és nem.-nézett rám majd elfordult. Ez meg hogy lehet?! Nem ismert fel, vagy talán nem bír?! Akkor innentől kezdve kihívás..
- Ugyan, egy kis mozgás nem árt. Csak egy tánc, mi lehet ebben a rossz?-néztem rá ártatlanul.
- Aaaj, nem fogsz leszállni rólam igaz?
- De nem ám.-szögeztem le majd felé nyújtottam a kezem.
- Oké, csak egy tánc.-mondta, és a kezemet kikerülve indult el a tánctér közepére. Egyből a tekintetemet levezettem a hátán a formás fenekéig. Majd megnyalva a számat utána mentem. Lassú ringatózós szám volt, elkezdett egyedül mozogni rá. Mögé lépve végig húztam egyik ujjam a karján. Az érintésemre megfordult majd elkapva a pólóm közelebb húzott magához.
- Ne érj hozzám.-suttogta.
- Hmm, ha így szeretnéd.-adtam meg magam.
Visszafordult és nekem dőlt, majd elkezdte ringatni a csípőjét. Először reflexből rá akartam rakni a derekára kezem, de eszembe jutott mit mondott. Ezért csak lehunyva a szememet próbáltam élvezni. De ez nem igazán sikerült, ugyanis a szemem előtt meg jelent egy másik lány mosolygós arca. Láttam magam előtt azt az éjszakát, amikor ő ugyan így dörgölőzött hozzám, láttam ahogy a szemebe néz. Éreztem a puha ajkait az ajkamon, éreztem a forró érintését a testemen. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Hopeot. Egyre több kép ugrott be róla; amikor megígértem neki, hogy mellette leszek és várni fogok rá, vagy amikor halálra aggódtam magam miatta. Erre előjött a néhány órás emlék, amikor megtalálva a drogot otthagytam. Szemeim egyből kipattantak és fújtatva kaptam a fejemhez. A lányon látszott, hogy nem érti mi van, de egy sajnálomot elmotyogva vissza ültem a srácokhoz.
- Most meg mi van?! Pedig oda volt érted, csak a kéretős fajtából van.-nevetett fel Josh.
- Nekem nem ő kell.
- Mi? Van már kiszemelt?
- Van ám, csak most csesztem el.
- Harry, mindent helyre lehet hozni, ha időbe elkezded. Mi is arra várunk, hogy végre találjunk valakit, valaki különlegeset aki mellett maradunk. Ha neked már meg van, ne hagyd elveszni. Mennyire fontos számodra?
- Nagyon.-vágtam rá azonnal.
- Akkor indulj, nincs miért itt lenned.
- De ilyenkor? Este? Mit tehetnék?
- Nézd nem tudom, maximum küldj egy smst. De most megyek mert ott az a vöröske nagyon néz. Csak ügyesen.-ütötte meg a vállam majd elindult vadászni.
Én is megtapasztaltam, hogy a részegek tök jó dolgokat mondanak .. néha. Valóban nem volt miért itt maradnom, ezért megindultam haza fele.
Beérve a házba senkit nem találtam otthon, Zayn Jesséknél, többiek is a csajaiknál, Niall meg gondolom egy haverjánál. Végre egyedül lehettem egy picit, leültem a kanapéra ledobtam a cipőm és kezembe vettem a telefonom. Mit írhatnék?! Többször elkezdtem gépelni de valahogy nem az igazi volt. Legutoljára döntöttem úgy, hogy akár milyen hosszú lesz leírom amit érzek.
" Drága Hope! Sokat gondolkodtam a dolgokon és ráébredtem arra, hogy hiányzol. Igen, a hiányod volt az ami ma is megakadályozott egy súlyos baklövést. Csak rád tudok gondolni, hogy mikor láthatom újra a tiszta, ragyogó mosolyod?! Kérlek, ha kész vagy arra, hogy közös erővel végleg felhagyj a drogokkal, szólj és ott leszek melletted. Együtt, közösen menni fog! Tudd, hogy én mindig várni fogok rád ... Harry. x "
Nem akartam szerelmi vallomást írni, de csak úgy folytak belőlem a szavak. Remélem használ valamit és végre tiszta lappal kezdhetünk. Elmentem zuhanyozni majd bedőltem az ágyba. Nehézkesen sikerült elaludnom, de tudtam hogy holnap nehéz nap elé nézünk.

Hope szemszöge:

Azt hittem végleg elvesztem Harryt, de az sms után maradt remény. Nem válaszoltam neki, mert jobbnak láttam ha először magamban tisztázom a dolgokat. Jessék végre lehiggadtak és egyedül hagytak. Muszáj volt aludnom, egyszerűen nem akartam ébren maradni, azt reméltem, ha holnap felkelek minden megoldódik és mintha csak álom lett volna ez a mai este.
Másnap reggel elég kómásan keltem. Oldalra fordulva csalódnom kellet, hisz egyedül ébredtem. Nem is tudom mit vártam, kialudna mellettem?! Kimásztam az ágyból, megmosakodtam és felöltöztem. Túl csönd volt lent, ami elég furcsa, hiszen volt már vagy fél tizenkettő. Leérve megtaláltam egy cetlit a hűtőn.

Elmentünk Zaynnel romantikázni, lehet néhány napot ott töltünk, majd kiderül. Nem akartalak felkelteni ezért. Vigyázz magadra. Jess. x

 Mondjuk megtudom érteni őket, hogy most nincs sok kedvük hozzám. Inkább kettesben akarnak lenni. Azaz egy dolog jó ebben, hogy egyedül leszek itthon, és áttudom gondolni az egész dolgot. Megreggeliztem majd levágódtam a tv elé.

Jessica szemszöge:

Zayn felvetette azt az ötletet, hogy lépjünk le pár napra. Hogy szökjünk meg a gondok elől. Ha előbb mondja, még szó nélkül bele megyek. De így, hogy Hope ilyen állapotban van, nem nagyon akartam őt itthon hagyni. Zayn azonban felnyitotta a szemem, azt mondván, hogy jobb lesz nekik kettesben. Így Harry bármikor átjöhet és megbeszélhetik ezt a dolgot. Hát én nagyon remélem, hogy sikerül megoldani mire visszajövünk. Olyan jó lenne, ha végre ők is összejönnének.
Zayn elkérte a banda magángépét, ugyanis szerinte így kényelmesebb oda utazni. Bár azt nem tudom, hogy hova pontosan. Annyit árult el, hogy ide a közelbe. Na most egy repülő géppel mi számít közelinek?! Annyira izgatott vagyok, végre tölthetünk egy kis időt együtt, csak egymással foglalkozhatunk és senki és semmi nem fog megzavarni. Vagyis nagyon remélem. Sok dolog kavargott a fejemben, hogy vajon miért pont most visz el és hogy milyen szándékokkal. Ő csak azt mondta, hogy szeret és csak egy kis romantikázásra vágyik de tudom, hogy vannak még más szándékai is. Őszintén megmondva, ha arra kerülne a sor azt hiszem felkészültem és bele mennék. Teljes megbízok Zaynben és nagyon szeretem. Szerintem ennél több nem is kell. Szóval én azt mondom, vágjunk bele. Utazás alatt próbáltam kiverni -csak egy kis időre- a gondokat a fejemből, és csak arra fókuszáltam hogy a pasimmal repülünk egy gyönyörű helyre.
Nem gondoltam volna, hogy tényleg ilyen rövid idő alatt értünk ide. Egyszer éreztem hogy a gép lejjebb ereszkedik, majd Zayn beszédére lettem figyelmes.
- Drágám, nézz ki az ablakon, megérkeztünk!
- Tényleg?-fordultam meg, majd olyan dolgot láttam amit életemben még soha. Egyszerűen lefagytam és szóhoz sem jutottam. Annyira gyönyörű volt a táj ami elém rajzolódott.

- Párizs? Te komolyan elhoztál engem Párizsba?-öleltem át Zaynt, amilyen szorosan csak tudtam.

- Naná, érted bármit. Különben is ez a szerelem városa, nem?-kérdezte majd forrón megcsókolt.
Egyszerűen annyira boldog lettem ettől az egésztől, hogy bátran mondhatom 'a felhők fölött éreztem magam 3 méterrel.'

Hope szemszöge:

Eszembe jutott az sms amit még tegnap este kaptam Harrytől. Vissza kéne írni, de vajon mit írhatnék erre?! Elég sokat töprengtem míg rá jöttem, hogy személyesen jobb lenne megbeszélni ezt. Ennyivel tartozok neki. Már harmadjára csörgetem de nem veszi fel. Neeee, nem lehet ilyen velem, meg akarom beszélni, jóvá akarom tenni a dolgokat. Megint kicsöng ...
- Igen?-szólt bele.
- Szia Harry, Hope vagyok. Ráérsz?
- Öhm szia igen. Gond van?
- Nem, semmi. Csak Zaynék elutaztak és egyedül vagyok, na meg gondolkodtam  és megszeretném beszélni veled ezt az egészet. Szóval áttudnál jönni?
- Igen, 10 perc és ott vagyok. Szia.-mondta és letette.
Végre tisztázhatok mindent, nagyon reméltem nem fog még haragudni rám, vagyis legalább nem annyira. Gyorsan összerámoltam a szobám és vártam. Nem sokára csöngettek is, lesiettem a lépcsőn, szívem szinte kiugrott a helyéről. Kinyitottam az ajtót és megláttam őt, annyira tökéletesen mosolygott. Muszáj volt végig mérnem, fekete csőnadrágja pont passzolt szexi lábaihoz, fehér pólója alatt látszódtak a tetkói. Tenyerem izzadni kezdett, szinte lélegezni is elfelejtettem. Egyszóval elvarázsolt.
- Bemehetek?-kérdezte azzal a féloldalas mosolyával.
- Ja, igen persze. Kérsz valamit? Enni? Inni?
- Nem, köszi, semmit. Felmenjünk?
- Persze, menjünk a szobámba.
Nem tudtam mit kéne tennem. Mivel hozhatom újra közel magamhoz?! Leültünk az ágy szélére és bámultok egymást. Nem akartam megzavarni ezt a  tökéletes pillanatot, olyan volt mintha beszéd nélkül kommunikálnánk. Bár egy idő után kezdett zavaró lenni és muszáj volt megszólalnom, ha már ide hívtam.
- Szóval, kérlek először hallgass végig; sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy mindenképp leakarok vagyis lefogok szokni a drogokról. Nem akarom még jobban elrontani az életem. Tudom, hogy nagy hibát követtem el tegnap .. nem kellet volna bevennem, csak tudod ennyi idő után találtam egyet és annyira elfogott a késztetés, hogy nem bírtam le állni. Annyira sajnálom.-néztem fel a szemébe, majd meg láttam benne a szomorúságot és az együtt érzést, ez annyira hatással volt rám, hogy elkezdtek folyni a könnyeim.-Kérlek, higgy nekem nem vettem be máskor semmit. Csak miattad voltam boldog azokon a napokon. Tegnap volt az első és utolsó alkalom, nem akarok elveszíteni senkit emiatt, főleg téged nem.-néztem újra a szemébe és megfogtam a kezét, nem húzta el, ez azt hiszem jót jelent. Arcomon még mindig folytak végig a könnycseppek. Meglepett a hirtelen reakciója, ugyanis a karjába zárt és együtt érzően simogatni kezdte a hátam.
- Hééj, engem soha nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek melletted. És már nem haragszom.-mondta miközben egyre jobban bújtam hozzá.
Ezeket meghallva, nagy kő esett le a szívemről, már azt hittem, hogy elfogom veszíteni végleg.
- Azt hittem elveszítelek.-mondtam neki őszintén.
- Ne butáskodj, tudtam hogy most jól fogsz dönteni.-nézett mélyen a szemembe majd megnyalta az ajkait. Olyan közel voltunk egymáshoz, mégis féltem lépni. Pedig annyira kívántam a csókját, talán még ennyire soha. De nem mertem megkockáztatni, mi van ha ő nem akarja?!
- Annyira jól esik, hogy itt vagy.-suttogtam majd egyre közelebb hajolva jeleztem, hogy nagyon kívánom a csókját. Erre ő csak elmosolyodott majd ajkait azonnal az enyémre tapasztotta. Először lassan de szenvedélyesen csókolt, olyan volt mintha az első csókunk lenne. Csak ismerkedtünk egymással. Aztán később átváltozott olyan csókká mint akik nem találkoztak már vagy egy éve, szinte faltuk egymást. Ebben a csókba már benne volt minden, szabályosan érezhető volt a vágy amit egymást iránt érzünk már jó rég óta. Ez most felülkerekedett minden dolgokon, -ami miatt eddig ezt nem tettük meg- és most kitört. Felém kerekedve hanyatt döntött az ágyon, de a csókunkat egy pillanatra sem szakította meg. 

Jobb kezemmel beletúrtam a hajába majd simogatni kezdtem a fejbőrét, hallottam hogy nem csak nekem tetszik ez, ugyanis egy férfias morgással jelezte, hogy folytassam. Bal kezemmel a tarkójánál fogva húztam egyre közelebb, ugyanis még többet akartam belőle. Harry addig befurakodott a lábaim közé, majd lassan simítva végig az oldalamat nehezen de megszakította a csókot, és a szemembe nézve megszólalt:
- Akarlak .. azt akarom, hogy az enyém legyél!