III.fejezet 8.rész

Szeretnénk megköszönni a sok szép commentet, a like-okat, a feliratkozókat, a díjakat és TITEKET!!!
Jó olvasást!
Kiki:*

Jessica szemszöge:

Arra lettem figyelmes, hogy Zayn ideges tekintettel figyel egy képet Jeff albumában. Ez magában is elég fura volt, de rá tett egy lapáttal, hogy le nem vette róla szemét.
-Zayn minden...-hajoltam oda, hogy megkérdezzem, és akkor megláttam a képet róla és Perrie-ről.
Rám nézet, szemöldökét egyre haragosabbra ráncolva. Tudtam, nem rám haragszik.
-Ez is a te munkád?-kérdezte meg Jefftől, aki éppen M. Summer egyik mondatán mosolygott kellemesen, mit sem sejtve.
-Ömm az, ..az.. véletlenül került azok köze.. én..
-Nem azt kérdeztem, hanem azt, hogy te csináltad?-mondta Zayn egyre indulatosabban.
Valahogy le kellett csillapítanom. Nem akartam, hogy a megbeszélésen állljon neki verekedni mert az enm tenne jót a hírnevének, így karjánál fogva visszahúztam a székbe.
-Zayn próbáld visszafogni magad.-súgtam a fülébe, mire ő egy nagy levegőt vett, kifújta, majd tovább csúsztatta a portfóliót a többieknek.
-Ezt még kint megbeszéljük.-mondta Jeffnek.
A megbeszélésen minden simán ment, az előbbi incidenstől eltekintve, viszont ami utána következett nem volt túl hálás dolog. Mindenki vonult ki az épületből, de Jeff nagyon előre setett.
-Jeff! Állj csak meg!-szólt utána Zayn.-Még van egy rendezetlen ügyünk.
-Nekünk? Szerintem nincs. Ez a mi ügyünk volt Perrie-vel, és nem a te ügyed.
-Miről beszélsz? Ez éppen úgy az én ügyem is, mint a tiéd. Jó, tudod mit, kurvára nem érdekel, hogy mi volt a konkrét mese, mert örülök neki, hogy már elfelejthettem. Csak annyit mondj el, hogy mit kaptál érte, hogy mivel fizetett neked Perrie. Mi az, amiért ez neki megérte.
-Ez minden? Erre vagy kíváncsi?
-Igen. Hallani akarom!
-10.000 font. Ennyit kaptam a képér.
-Hát ezt nem hiszem el mert nekem azt mondta, nem fizetett neked, hanem valami sokkal jobbat kaptál. Ki vele mi volt az!-kezdte felemelni a hangját.
-Jól van. Lefeküdt velem.
-Mi?-karjába csimpaszkodva próbáltam visszafogni, szerencsére sikerrel. Nem hiányzott volna még az is, ha miatta kéne a bíróságra járni.
-Lefeküdtem velem, jól hallottad. Na de én most megyek, szevassztok.-mondta nagyképűen, majd megfordult, fogott egy taxit, és már itt sem volt.

Egész úton hazafele, csak nézett ki az ablakon. Nem is szólt senkihez.
-Büszke vagyok ám rád.-mondtam neki, hízelegve.
-Igen, és miért?-kérdezte, de tekintete még mindig a tájat fürkészte.
-Mert meg tudtad állni, hogy ne verj be neki egyet.
-Köszi.-mondta rezzenéstelen arccal.
Most meg mi a fene baja lehet? Ezt akarta tudni nem? Én ezt nem értem.

Hazaértünk. Mindenki leheveredett a kanapéra, őnagysága meg felment a szobájába és ott gubbasztott. Na márpedig én nem fogom ezt annyiban hagyni. Nem vagyok az, aki hallgat és nem tesz semmit. Utána mentem.
-Zayn.-kopogtam.
-Mit akarsz?-szólt ki közönyösen.
-Basszus mi van? Te kinek érzed magad? Mégis mi bajod?-kiabáltam az ajtóba, mert nem volt erőm kinyitni, ezután a megnyilvánulás után.
Lépteinek hangját egyre közelebbinek hallottam, de akkor már folytak a könnyeim. Még mielőtt kinyitotta az ajtaját, átszaladtam a vendégszobába, és becsaptam magam után az ajtót.
-Jessy!-szaladt utánam.
-Nem érdekelsz!-kiabáltam neki vissza.
-Kérlek, ne haragudj.. én nem úgy gondoltam, csak minden a feje tetején áll és most...
-Nem .. képzed nem áll minden a feje tetején. Én még a talpamon állok, és nem hinném, hogy ezt érdemlem. Pont én nem.
-Igen tudom, ne haragudj, csak...-kezdett bele, de megszűnt a hang. Kikukucskáltam a kulcslyukon, de sehol senki.
 Na végre békén hagyott. Ültem be a számítógénél lévő székbe, mint egy durcás hét éves.
Nem értem, hogy most mi a franc baja van. Napszúrást kapott vagy mi? Férfiak.- zsörtölődtem magamban, de akkor egy papírlap csúszott át az ajtóm alatt.
-Zayn! Nem érdekel.
-Legalább nézd meg!-mondta.
Odamentem, kinyitottam a lapot:

Meglátva a rajzot, lassan elkezdtem kinyitni az ajtót, de azt már nyomta befele Zayn. Egyre közelebb jött, és mohón elkezdett csókolgatni, közben egy egy szót nyögött:
-Sze-ret-lek értsd meg!
-Én is, de nem értem, hogy ez mire volt jó.-szakítottam meg a csókunkat.
-Tényleg genyó voltam, csak annyira szarul esett ez, hogy még egyszer csalódnom kellett abban, akit régen szerettem. De már nem érdekel, mert már nem őt szeretem, hanem téged. Most legalább rájöttem, hogy milyen valójában, de emiatt téged de akarlak elveszíteni.
-Hogy is bírnád ki nélkülem.-mondtam neki cinikusan, majd belöktem a székbe, és heves csókcsatába kezdtünk.

Hope szemszöge:

Tényleg nem értem, hogy Zayn miért viselkedik, így de ahogy hallom lenyugodtak a kedélyek az emeleten, úgyhogy biztosan kibékültek.
-Ti nem unatkoztok?-szólalt meg a nagy csönd közepén Niall.
-De, én igen!-szólalt meg Louis.
-Mi lenne, ha elmennénk egyet kirándulni. Úgy is még csak délelőtt van.-vetettem fel az ötletet.
Mindenki benne volt. Gyors felszaladtam, szóltam Jeeséknek is, akiket egy kicsit megzavartam, de majd a természet lágy ölén folytatják.
Felszerelkeztünk minden félével, szendvicsekkel, innivalóval, rovarriasztó spray-vel, és minden mással, ami fontos volt.
Danielle fellépésen volt, de Eleanon el tudott jönni. Se baj, legalább Niall nem lesz egyedül. Valakit már neki is keríteni kéne.
Átöltöztünk, és már indultunk is.
Jessica ruhája:

Az én ruhám:

Egy taxival kimentünk a város szélére, és elindultunk a közeli erdőbe. Annyival tisztább volt ott a levegő. Nagyon jó, hogy kijöttünk ide.

A fiúk folyamatosan ökörködtek, mi hárman lányok, meg vegyültünk. Mi sem maradtunk ki semmi jóból.
Jessék néha összeakaszkodtak, vagy pedig egymást nyúzták Zaynnel. Zayn folyamatosan cukkolta, a fenekét csipkedte, Jess meg persze kérette magát. Jókat röhögtünk rajtuk.
Azért Harry sem arról híres, hogy nyugton tud maradni. Egyszer csak gondolt egyet, felkeptt, és a karjai közt velem, elkezdett rohanni.
-Ááá Harry tegyél le.-mondtam a nevetéstől fulldokolva, mert pont a csiklandós pontomon fogott meg. Csak rohant, és rohant, majd egyszer csak letért az ösvényről és bevitt az erdő közepébe. Még láttam az utat, és hallottam a többiek hangját, úgyhogy nem féltem attól, hogy eltévedünk.
-Mit művelsz?-kérdeztem.
-Ezt.-mondta, majd megfogta az arcomat, és megcsókolt.
Annyira, de annyira boldognak éreztem magam. Ott csókolóztam Harryvel az erdő közepén. A szellő hozta a virágok illatát, a madarak csiripeltek, én pedig szárnyaltam. Ismét egy jó dolog, ami nem köthető a droghoz. Ismét boldog vagyok. És megint Harrynek köszönhető. Karjaim automatikusan a nyakába omlottak. Csak faltuk egymás ajkait. Harry egyre szenvedélyesebben markolászta fenekemet, amivel teljesen felcsigázott.
-Khöhöm!-krákogtak a többiek a háttérben.
-Jól van megyünk már!-mondta Harry, majd megfordul, de én visszarántottam és még egy csókkal megpecsételtem ezt a mai boldogság adagomat.

Pár percnyi séta után egy gyönyörű tisztáshoz értünk.
Itt lepakoltunk, és ettünk egy nagyot, majd Eleanor húzott elő a táskájából egy üveg Vodkát. Hát ennek természetesen mindenki megörült, és már ment is körbe az üveg. Nagyon jó volt minden. Tényleg annyira elfelejtettünk minden apró gondot. Bár megtehetnénk ezt minden nap.

Jessica szemszöge:

Imádom ezt a társaságot. És örülök, hogy Zaynnel is tudtuk tisztázni ezt a délelőtti incidenst.
-Mi lenne, ha énekelnétek fiúk?-szólaltam meg.
-De akkor nektek is kell.-válaszolt Zayn, majd szorosan átkarolt.
-Na jó.-mondtuk és rákezdtünk a What makes you beautiful-ra.
Istenien éreztem magam, de egyszer minden jónak vége, és még sötétedés előtt haza akartunk érni.

Hope szemszöge:

Amint hazaértünk, mindenki ledöglött. Nagyon fáradtak voltunk, de én valahogy már nem bírtam magamon elviselni ezt a szagot, így elmentem lefürdeni. Nagyon jól esett a forró zuhany. A vízcsappek kényeztették bőrömet, bár nem úgy mint Harry újjai. Nem találtam törölközőt, így kikukkantottam az ajtón, nem volt sehol senki,szóval felhúztam a nyúlcipőt, és átrohantam a szobámba. A táskámból még nem pakoltam ki mindent, ahogy a törölközőmet sem, így az után kutattam. Megtaláltam, magamta tekertem, és gondotam, hamár úgy is itt vagyok, kipakolok mindent. Egy-két szennyessel még találkoztam, fogtam és elindultam velük a fürdőbe. Jó kislány módjára, mielőtt beraktam a szennyestartóba a ruhákat, kiszedtem a zsebekből a nem odavaló dolgokat. Pont az egyik farmeromhoz értem, amikor valami furát találtam a zsebébe. A szívem hevesen kezdette dobogni. Abban a pillanatban rájöttem, hogy mi az.

"Miért kísért a múlt? Miér tartok már megint itt? Nem tudom.. most mit tegyek? Nem láthatja meg senki. De kidobni sajnálom. Annyira csábít a dolog. Nem Hope! Enélkül is jólérezted magadat. Nem! De utána talán akkor már ténleg meg tudok tőle szabadulni, hamár nem lesz nála, de a míg nálam van, addig csak az járna a felembe. Mit tagyek? Lábaim egyre jobban remegni kezdtek. Leültem a kád szélére és ott folytattam a töprengés."