III.fejezet 1.rész / 2

~ Helloka, bocsi még egyszer, csak ez a húsvét betett. :D Ma reggeli locsolás és az ebéd a rokonoknál dolog után végre volt egy kis időm és betudtam fejezni. :) Szóval jó olvasást. x

Harry szemszöge:

Végre megérkeztünk, próbáltam szemelőt tartani Jesst miközben szálltunk le a repülőgépről, de valahogy eltűnt. Elindultam a csomagjaimért, de útközben neki mentem valakinek.
- Elnézést.-mondtam lehajtott fejjel de amikor felnéztem egy ideges tekintettel találtam szembe magam.
- Harry, te mit keresel itt?-kérdezte Jess meglepetten.
- Öhm, muszáj volt utánad jönnöm, ne haragudj. Egyszerűen nem hagyhattam magára Hopeot.
- Nem gondolod kicsit késő ezt mondani?!-forgatta meg a szemeit.
- Na nehogy már én legyek még a hibás? Te nem szóltál, hogy megtaláltad.
- Persze, mert az én dolgom helyrehozni ezt.-mondtam majd lehajtotta a fejét.
- Mit is? Én is utána tudtam volna jönni.-mondtam.
- Aaaj Harry, te nem érted ezt.-láttam rajta, hogy a düh helyett kétségbe esést érzett.
- Akkor kérlek magyarázd el.-mondtam már nyugodt hangon.
- Gyere, út közben mindent elmondok.
Gyorsan megkerestük a csomagjainkat és fogtunk egy taxit. Jess bediktálta a címet, amin szintén meglepődtem, honnan tudhatja ennyire pontosan?! Ránéztem várakozó tekintettel, majd nagy sóhaj kíséretében belekezdett a történetbe.
A 20 perces utat végig beszélte, én pedig szótlanul végig hallgattam. Bár legbelül kevésbé voltam ilyen csöndes, legszívesebben ordítottam volna.
- Érted már? Ezért jöttünk Londonba, és ezért volt olyan Hope. Nem szabadott volna idáig fajulni a dolognak.-mondta végül szomorúan.
- Én hülye idióta, ha ezt tudtam volna másképp állok hozzá.-mondtam és ökölbe szorítottam a kezem, hogy levezessem a felgyülemlett dühöt.
- Pont ez az, ezért nem akartam, akartuk elmondani. Nem akartuk, hogy másképp kezeljétek.
- De akkor ez most azt jelenti, hogy újra drogos lett?-kérdeztem félve, bár tudtam a választ.
- Igen Harry, sajnos. Ezért nem szóltam, nem akartam fájdalmat okozni, és nem akartam hogy így lásd meg őt.
- De én .. -nem tudtam mit mondani, egyszerűen lesokkolt ez. Mindenre gondoltam de erre nem. Nem tudtam mit érzek, talán egy kis dühöt amiért idáig fajultak a dolgok, de legfőképpen félelmet, féltem hogy elveszítem Őt.

Jessica szemszöge:

Remélem Harry megértette és nem tesz keresztbe, muszáj volt megtalálnunk Hopeot és a lelkére beszélni. Talán Harry segíthet ebben.
- Köszönjük.-mondtam a taxisnak, mikor kiszálltunk Tom háza előtt. Elfogott egy nagyon rossz érzés, ugyan ezt éreztem egy évvel ezelőtt is, amikor érte jöttem.
Erőt véve Harry aggódó tekintetéből, bekopogtam.
- Ki az?-kiabált ki Tom.
- Jess vagyok, engedj be kérlek.
Pár perc múlva nyílt az ajtó és Tom megrökönyödve állt meg.
- Jess? Mit keresel itt ilyenkor?
- Hopeért jöttem. Merre van?-kérdeztem hidegen majd szó nélkül besétáltam a házba.
- Nincs most itt.-mondta de még mindig nem hitt a szemének, hogy engem lát.
- Tudtam, elkéstünk .. a francba!!!-ordított Harry.
- Még is miről beszélsz?-néztem rá értetlenül.
- Küldtem neki egy smst, és valami fickó írt vissza, hogy megfogja dugni és hogy takarodjak.-miután ezt kimondta azt hittem elájulok. Nem lehet igaz, nem tenne ilyet Hope. Tom is észre vette, hogy elsápadtam ezért leültetett egy székre.
- Jess jól vagy? Hozzak valamit?
- Egy pohár víz jól esne.-mondtam.
- Tessék.
- Köszi.-kortyoltam bele.-Figyelj, el kell árulnod, hogy merre van? Meg kell találnom őt érted?
- Oké oda vezetlek titeket. De nem szívesen.-mikor ezt kimondta Harryre nézett elég szúrós tekintettel.
- Héé, hagyd őt ki ebből, most már jót akar.-álltam ki mellette.
- Ne, hagyd, megérdemeltem! Tudom hogy csúnyán bántam vele és amint látom neked is mindent elmondott.-fordult Tom fele.-De hidd el nagyon megbántam. Amikor megtudtam, hogy ez miatt kezdett el újra drogozni, nem tudtam másra gondolni csak hogy megakarom találni és segíteni neki. Bocsánatot akarok tőle kérni. Érted? Én nem akartam neki fájdalmat okozni. Nem tudom mi ütött belém, én .. én nagyon kedvelem Hopeot.
Azta, nagyon meglepett Harry őszintesége. De ajánlom, hogy most már jól cselekedjen. Látszólag Tom is elhitte ezért csak ennyit mondott:
- Figyelj, én elhiszem, hogy nem akartad megbántani, de látnod kellett volna az arcát amikor felkeresett .. nagyon magába zuhant. Csak a drog húzta vissza őt, úgy mond.
- Ezért még számolunk! Hogy engedhetted meg neki? Azok után?-keltem ki magamból.
- Nem volt más választás, érted? Nem lett volna jobban semmi mástól.-mondta Tom.
- Mindegy megtörtént már, most találjuk meg inkább.-mondta Harry és már indult is a kijárat felé.

Tom szemszöge:

Nagyon meglepődtem, mikor Jessica este beállított. De gondoltam, hogy előbb utóbb ide talál. Ez a Harry gyerek pedig elég tökös mit ne mondjak. Először legszívesebben jól képen töröltem volna, de amikor őszintén vallott az érzelmiről meglepődtem. Én a legjobbat akarom Hopenak, tehát elvezetem őket Tobihoz. Ott pedig lesz ami lesz.
- Itt vagyunk, Tobihoz jött. Talán emlékszel még rá Jess, szőke kék szemű magas srác.
- Aha valami rémlik.-mondta majd bekopogott.
- Ki az?-hallottam ki a tuti nem józan hangját.
- Tobi, engedj be, Hopeot keressük.-mondtam.
- Hogy mi van?-nyitotta ki az ajtót, de majdnem kiesett rajta. A sejtésem beigazolódott alig állt a lábán.
- Hope bent van?-kérdezte Jess és elindult volna ha Tobi nem áll az útjába.
- Eszedbe ne jusson kislány.-mondta majd lazán meglökte.
- Héé, húzz innen.-lökte arrébb Harry majd berontott. Gyorsan mi is követtük, de ha jól láttam üres a ház.
- Hol van Hope?-ordított Harry Tobi arcába.
- Honnan tudjam?! Elrohant, nem akart játszadozni velem.-nevetett fel miközben a csípőjét előre és hátra mozgatta.
- De szemét disznó, hogy merészelted?!-förmedt rá Harry, majd egy jobb egyenessel a földre terítette. Először azt hittem rosszul látok, de nem .. Mikor közéjük akartam állni, Tobi felugrott majd gyomorba vágta Harryt.
- Neee, hagyjátok abba!-kiabált Jess.
- Undorító vagy!-ordította Harry majd egy tiszta ütéssel a földre küldte.- Ne .. merészelj .. még egyszer .. hozzá .. érni.-minden egyes szavát megkoronázva egy ütéssel püfölte Tobit a földön.
- Elég Harry, állj le. Nem látod, alig él?-fogtam le a gyereket, mielőtt halálra veri. Bár a barátom Tobi, de akkor is több a soknál amit művelt Hopepal. Nem fogtam senki pártját inkább. Ezért miután lerángattam róla Harryt, oda mentem Jesshez.
- Héé ne sírj, jól vagy?-kérdeztem a riadt lánytól.
- Igen, persze, csak nagyon megijedtem.
- Jess, sajnálom. Csak nagyon mérges lettem, nem érhet senki úgy Hopehoz ... -mondta Harry és lesütötte a szemét.
- Jó, de akkor sem kellett volna halálra verni.-álltam ki az állítólagos barátom mellett.
- Nem halt meg, baszki! Ne ezzel törődjünk, inkább találjuk meg!-láttam rajta hogy kezd megint dühös lenni, ezért nem szóltam többet inkább gondolkoztam, hogy merre lehet.

Harry szemszöge:

Ha rajtam múlott volna, az a féreg már rég nem lenne az élők között. Nagyon bepöccentem amikor, arra gondoltam, hogy úgy és ott érinthette meg Hopeot. Talán féltékeny is voltam, vagy nem tudom de nagyon elegem volt belőle. A legnagyobb baj még mindig az, hogy nem tudjuk, merre lehet.
- Hova mehet ilyenkor Tom?-kérdezte Jess reménykedve.
- Hozzánk biztos nem jönne, Cassiehez talán, vagy a vasútra?
- Hogy hova?-kérdeztem hirtelen.
- Nyugi, az egy elhagyatott állomás, ott van a mi törzshelyünk egy vagon. Itt van ennek az útnak a végén.
Egy picit lehiggadtam, örültem, hogy ott nem járnak még vonatok, ki tudja mire vetemedne. De a törzshelyük, jaaaj ne .. drogok.
- Azonnal meg kell találnunk mielőtt kárt tenne magába.-csattantam föl.
- Oké én megyek oda, ti menjetek Cassiehez.-mondta Jess egyszerűen.
- Na azt már nem, én megyek a vasútra! Muszáj látnom őt, én tudok neki segíteni inkább.
- De Harry, te pont nem ..
- Semmi de! Visszahozom, ne félj!-ezt kimondva már rohantam is az úton. Muszáj lesz megtalálnom őt, újra akarom látni, érezni .. Tudtam hogy hamar ott leszek, hiszen csak azt láttam, hogy száguldok el a fák mellett. Ennyi erőt még nem éreztem magamban soha. Csak a mosolygós arcát képzeltem magam elé, ebből véve erőt futottam végig az utolsó száz méteren és valóban ott volt. Ott feküdt mozdulatlanul a sínen. A szívem ezerrel dobogott, vajon időben érkeztem ... ?!