II.fejezet 11.rész

Köszönöm, köszönjük a sok dicséretet. 

Mindketten nagyon nagyon igyekszünk.

Remélem ez a rész is tetszeni fog.

Ízelítő: Hamarosan új szerelővel bonyolódik történetünk, de többet egyenlőre nem mondhatok.

Jó olvasást !

Kiki :*

Hope szemszöge:

Mikor Jess kirohant, nem tudtuk hova tenni a dolgokat. Semmit nem értettünk.

-Most ez mi volt?-kérdeztem Zayn-től, aki meredten bámulta Jess telefonját.

-Baszki,baszki,baszki!!!-kiabálta,miközben térdre rogyott és az öklét a padlóba veregette.

-Mi a baj haver?-rohant oda hozzá Harry a pult mögül, és mentem utána én is.

-Ezt nem hiszem el. Zayn?! Ez... te vagy.. és .. hogy te mekkora barom vagy! Szegény Jessy!-rivalltam Zaynr-e, mikor megláttam a képet, és elindultam Jess után, de Zayn megfogta a karomat.

-Majd én..-mondta halkan, lehajtott fejjel, és már szaladt is.

-Szerintem ez csak valami félreértés-nyugtatott Harry.

Ő sem akarta elhinni.

-Hope nyugodj meg-mondta,majd magához húzott és átölelt.

Most valahogy nem zavart a közeledése, most nem érdekelt a verseny, most csak a barátnőm érdekelt.

-Istenem szegénykém.-mondtam.

Indítsd el a zenét!!!

Jessica szemszöge:

-Bejöhetek?-kérdezte remegő hangon.

-Gyere.-mondtam elfordított fejjel.

Elég szűkös a hely egy ilyen fülkében, mi mégis elfértünk.

-Jess, én...

-Ne is magyarázkodj. Tudom, hogy nem vagyok neked elég jó... hisz ki vagyok én? Csak egy senki.

Egyértelmű, hogy Perrie az igazi, és sajnálom, hogy bekavartam.

-Ez komoly? Hogy mondhatsz ilyet? Nekem te vagy az igazi és egyetlen. És még te kérsz bocsánatot? Azért jöttem ide, hogy én esedezzem a bocsánatodért, és te vagy az aki ...? Jess... én SZERETLEK. Te vagy a mindenem. Pont jó vagy nekem, és még annál is több. Még senki iránt nem éreztem ennyire....

-Látom..-vágtam a szavába.

-Had magyarázzam meg. Én nem bírtam tovább Perrie hívogatásait. Tisztázni akartam a helyzetet, és békével el válni. De ő kihasználta a helyzetet. De ha a szemem elé kerül én...

-Zayn csillapodj. Ez igaz?-kérdeztem könnyeimet törölgetve.

-Persze. mit gondoltál? Hogy elhagylak és visszamegyek hozzá?

-Őszintén? Zayn nem tudom mit gondoljak.

Mire ő megfogta a kezemet, és elkezdett énekelni:

Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be
And i'm joining up the dots
With the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me
I know you've never loved
The crinkles by your eyes
When you smile,
You've never loved
Your stomach or your thighs
The dimples in your back
At the bottom of your spine
But i'll love them endlessly

I won't let these little things
Slip out of my mouth
But if i do
It's you
Oh it's you
They add up to
I'm in love with you
And all these little things

Nem tudom, hogy mit érezzek. Az előbb még öngyilkos tudtam volna lenni, most meg mindennél jobban élni szeretnék, hogy még átélhessem ezt a pillanatot 1000szer.

-Jessica Irish! Rengetegszer elmondtam, de elmondom még akárhányszor, csak hogy megbocsáss:

SZERETLEK!!

Felállt, és felhúzott engem is. Én kinyitottam az ajtót, és kihúztam az esőbe.

Zayn szemszöge:

Az esőcseppek mindkettőnket eéáztattak, de ez nem érdekelt, sőt Jessica így még kívánatosabb volt. Olyan gyönyörű még így elázva is. 

"Istenem! Csak most sikerüljön, csak most bocsásson meg nekem"

Kezem a fenekére tapadt, ő pedig a hajamba túrt.

-Zayn! Én is szeretlek-mondta, majd egyre közeledett.

-Jess..-lehetem ajkaiba.

A levegő vibrált köztünk. Nemhogy fáztam volna, melegem volt, annyira feltüzelt. Beleharapott az alsó ajkamba, én pedig megcsókoltam. 

"Heves, forró, lágy, zamatos, puha, nedves..."-és még sorolhatnám, akkor sem tudnám leírni mit éreztem.

Abban a pillanatban olyan volt, mintha szárnyaltam volna. Egy angyalt tartottam karjaimban, aki angyali csókokkal halmozott el, amitől újra éledtem. 

Soha nem hagytuk volna abba, de egy újabb váratlan telefoncsörgés zavarta meg mennyei csókunkat. 

Perrie volt az.

-Te meg mit akarsz?

-Csak kíváncsi voltam, hogy Jess is megkapta az ajándékomat.

-Meg, de volt annyi esze, hogy nem dőlt be a szánalmas kis trükkjeidnek. De mi az hogy ő is? Kinek küldted még el?

-Majd úgy is rájöttök-kacagott a telefonba.

-Én esküszöm, ha megjelenek a médiába, vagy miattad valami kárt okozott volna magába Jess, én....

-Te? Igen? Mi lett volna?

-Csak sajnálni tudlak. De annyit árulj már e, hogy mivel fizetted le a titokzatos emberkédet.

-Az titok, de jól járt az egyszer biztos.

Erre fogtam, és kinyomtam.

-Gyere menjünk-mondtam, és átkarolva Jesst hazabotorkáltunk.

***Mindez idő alatt otthon***

 Harry szemszöge:

Próbáltam lenyugtatni Hope-ot, ezért tanácsoltam, hogy mi azért nézzük meg a filmet, amit terveztünk. Nehezen, de rávettem.

-Hidd el, hogy ezt csak ők tudják megoldani.

-Igazad van.-monda.

A kanapé szélén ültem, mikor azt vettem észre, hogy Hope percenként közelebb csúszik. Talán mégis szüksége van rám. Bíztam benne.

-Na gyere ide.-mondtam neki, feltartva a karomat, hogy bújjon oda.

Felhúzta szája szélét, és egészen közel bújt, majd magára terítette a kedvenc takaróját, amit a napokban vett.

Nem szólt egy szót sem, de éreztem, hogy hiányzok neki. Olyan üresnek érzem az a napokat ezek nélkül az ölelések nélkül. Csak kínozni tud a játékaival, amit én hülye találtam ki. De remélem hamar vége lesz és kiteljesedhetünk.

 ***

Vége lett a filmnek. Hope neki indult, hogy kivegye a DVD-t, mire én megfogtam a karját, visszarántottam és mélyen a szemébe néztem.

-Hope...én..mondani szeretnék valamit.

-Igen?

-Sze-szer....-kezdtem bele, mikor Niall tört ránk ajtót.

-Igen?

-Szer....szerinted mit keres itt Niall?-oldottam meg a helyzetet, mire Hope meglátta Niallt.

-Niall? Te meg mit keresel itt?-kérdezte.

-Bocsi, hogy csak így,de ez meg mi? Mi ez a kép? Parrie küldte, de Zayn mit művelt??

-Nyugi.. mi is tudjuk....-mondtam, de mondandómat félbeszakították Zayn-ék, akik épp hazaértek.

Zayn szemszöge:

-Jó sokat futottál-mondtam, mikor haza értünk elfáradva.

Benyitottunk,de még fel sem eszméltem, hogy hazaértünk, Niall szaladt felém, és egy orbitálisat vert az orrom alá.

-Basszus Niall ez meg mi volt?-rogytam térdre, miközben vérző orromat fogtam.

-Hogy lehetsz ekkor szemét. Megcsalod szegény Jess-t?

-Niall! Mi a fenét..... oh szóval te vagy a másik személy, aki megkapta a képet-mondtam.

-Mi? Elmagyarázná valaki, hogy ki küldte ezt a képet, és hogy miért tetted ezt Zayn?-akadt ki Hope.

-ELÉÉÉÉÉÉG!!!-sikoltott fel Jessica.-Most azonnal hagyjátok abba. Nem veszitek észre, hogy mekkora hangzavar van? Niall, te húzz haza, mielőtt én is beverek neked egyet. Hope, te nyugodj le, Zayn te pedig gyere velem föl lefertőtlenítem az sebed. Holnap mindent megbeszélünk.

Mint egy őrmester, parancsolt rá mindenkire. Az én barátnőm..legalább is remélem, hogy az...

Harry-ék felmentek aludni, Niall hazament, mi pedig bementünk a fürdőbe.

Jessica szemszöge:

Ezt a perpatvart. Nagyon zűrös minden. Jó lesz kipihennem magam, de előtte lekezelem Zayn-t.

-Gyere ülj a kád szélére.-mondtam,majd mellé ültem.

-Már is. Nagyon kemény voltál ott lent. Még én is megijedtem.

-Muszáj volt. Én ezt nem bírtam már.

-Szz..áú..

-Nyugi mindjárt kész. 

-Csak nyugodtan. Megérdemeltem-mondta, miközben a vért törölgettem az átitatott kendővel.

-Hát ezzel nem ellenkezem.Mutasd a kezed, az is tiszta vér.

-Mondjuk megnéztem volna, amikor te versz be Niall-nek.

-Rajtad is megmutathatom, ha gondolod...-mosolyogtam rá-Na kész is.-mondtam, mire ő felállt és átfogta derekamat.

-Zayn, ne haragudj, ..-mondtam, majd kikúsztam karjaiból, és elindultam a szobám fele-ki kell pihennem magam, és át kell gondolnom a történteket.

Csak áll a fürdőközepén, és végignézte, ahogy elsétáltam, majd mikor már majdnem beértem a szobámba, utánam kiabált:

-Holnap Skóciába kell mennünk koncertre 2 napra.

Egy pillanatra megálltam. Nem néztem vissza, majd bementem a szobámba. Nagyon nehéz volt megállnom szó nélkül. Egész este nem fogok aludni, ezt már most tudom, de holnap nehéz nap elé nézek, az biztos.