I.fejezet 5.rész

~ Köszönjük a több mint 300 látogatót ! :* Reméljük erre az izgalmas részre kapunk legalább 1 komentet ! Enjoy it. xx


Jessica szemszöge:

- Harry, engedj be!-Zayn dörömbölt az ajtón.
- Harry, hol van Hope?-kérdeztem már rekedten, a zene túlkiabálásának megvolt az eredménye.
Kinyílt az ajtó és bementünk, ő az ágyon feküdt és a plafont bámulva azt ismételgette, hogy " hogy lehetek ilyen szerencsétlen".
- Harry mi...-kezdett bele Zayn, de én félbe szakítottam.
- Harry hol van Hope?
- Szerintem haza ment ...-vágta hozzám a szavakat.
Nem is érdekelt Harry magyarázkodása, gyors odaköszöntem Zaynnek és rohantam le a lépcsőn. A lépcső alján neki mentem valakinek.
- Jess mi a baj?-kérdezte Niall tágra nyíl szemekkel.
- Hope... el kell mennem Hopehoz...-dadogtam az idegességtől.
- Hééé, nyugi, így nem mehetsz egyedül haza, gyere elviszlek.
Elindultunk haza, miközben Niall valami lágy dallamot dúdolgatott.
- Köszönöm, hogy haza hoztál és hogy lenyugtattál.
- Nagyon szívesen máskor is. De elmondod miért voltál ilyen feldúlt?-kérdezte az édes mosolyával.

Elmeséltem neki annyit amennyit tudtam, ő érdeklődve, szó nélkül végig hallgatta. Közben megérkeztünk, gyors puszit nyomtam az arcára és már rohantam is a bejárat felé.

Hope szemszöge:

Az idegességtől majd szét robbantam. Mikor a házunkhoz értem vagy fél órát babráltam a kulcscsomóval, mert úgy remegett a kezem. Kinyitottam az ajtót és azzal a lendülettel be is csaptam, úgy hogy a polcról le is esett az egyik gyertyatartó és össze is tört.
- Ezt nem hiszem el-üvöltöttem.
Odarohantam a kanapéhoz, levágódtam és csak bőgtem, mint egy kisgyerek. Fél óra múlva arra lettem figyelmes, hogy Jess érkezik meg. Nem tudtam, hogy ki hozta haza, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Berohant és leült mellém.
- Mi ez Hope? Mi történt? Miért vannak üvegszilánkok a földön, és miért jöttél egyedül haza?-halmozott el kérdésekkel.
- Semmi lényeges ...
- Na ne szórakozz, biztos örömödben sírsz itt életem legjobb estéjén.
- Hát neked lehet, hogy jól sikerült, de nekem rémálom lett.
- Akkor ne kelljen már minden szó úgy kihúzni belőled.
És elkezdtem neki mesélni:
- Épp az egyik kirakatban álltam meg, hogy megnézzem magam. Harry lehagyott, de mikor észre vett bevárt. Elindultam, hogy utolérjem, mikor egy csomó fotós támadta le és arról faggatták  hogy mit keres itt ilyenkor egyedül kint az utcán, és ki ez a lány aki épp utána fut.. Erre ő: " Ja észre sem vettem, biztos egy rajongó .. " És egy autó grammot firkantott a karomra. Majd otthagyott és egyedül kellett haza jönnöm, mert az egészet úgy állította be, hogy nem is vele vagyok. Ezután csináltam volna belőle én is hülyét?!
- Hát nem tudom, hogy most mit mondjak, szerintem biztos van erre valami épkézláb magyarázat.-próbált vigasztalni Jess.
- Erre? Jessica, micsoda?
- Nem tudom, de az biztos, hogy megbánta mert ahogy haza rohant egyfolytában csak önmagát szidta.
- Sokra megyek vele.
- Figyelj! Szerintem aludj rá egyet.
- Jó-jó ötlet. Egyébként kivel jöttél haza? Mert mintha nem Zayn lett volna. Összevesztetek?
- Ja, nem csak ő épp Harryből próbálta kiszedni, hogy mi történt, én meg haza indultam és akkor Niall felajánlotta, hogy autóval elhoz.
- Értem, hát jó. Legalább neked jól sikerült az estéd, leszámítva, hogy mi elrontottuk.
- Jaj, ne beszélj már hülyeséget.-csillapított Jess.
Nyomtam egy puszit az arcára és elmentem aludni. Jól esett hogy meghallgatott.