III.fejezet 12.rész

Először is ne haragudjatok, hogy már nem kétnaponta dobjuk fel a részeket, de nagyon sok tanulni valónk van, így a kis vizsgák előtt. Köszönjük, a megértéseteket. :)
Nagyon, nagyon köszönjük, a több, mint 140.000 ezer megtekintést!
Büszkék vagyunk, hogy ennyien szeretitek a blogot, és hogy ilyen jó kritikákat kapunk.
Remélem ez a rész is tetszeni fog, és összegyűlik a minimum 20 komment.
De nem is húzom tovább a szót. ;)
Jó olvasást, Kiki :*

Jessica szemszöge:

Szép lassan landoltunk a repülővel.
-Csak ön után hölgyem.-fogta meg Zayn a kezem, és engedett előre udvariasan a repülő ajtajában.
-Ó, köszönöm uram.-mondtam.
Attól féltem, hogy még ki sem szállunk, már le fognak minket rohamozni a rajongók, de Zayn olyan profin szervezett mindent, hogy senki nem tudott rólunk. Megfogtuk bőröndjeinket, és elindultunk, bár fogalmam sincs hova.
-Gyere, fogunk egy taxit.-mondta, majd felém nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg.
Gondolkozás nélkül megragadtam meleg kezét. Miért is gondolkoztam volna, hisz SZERETEM.
Egyszerűen még most sem hiszem el, hogy itt vagyunk, pedig most már jó lenne felébredni, és élvezni a dolgot. Beültünk egy taxiba, és csak mentünk, mentünk és mentünk. Fogalmam sincs merre megyünk, nem vagyok ismerős ezen a helyen. Az elején mondott valamit Zayn a sofőrnek, de nem értettem, hogy mit mondott. Nem értek franciául. Na jó persze az alap fogalmak nekem is megvannak, amit egy átlag ember tud, de nem beszélem a nyelvet. Mellesleg arról sem tudtam, hogy Zayn tud franciául.
-Drága te mióta is beszélsz franciául?-kérdeztem.
-Nem beszélem a nyelvet.
-Hát nekem nem úgy tűnt.-mondtam, mire meglengette a kezében lévő angol-francia szótár könyvet.-Ááá, így már mindent értek.
-Akkor jó.-mosolyodott el.
Eléggé hosszúnak tűnt az út, -lehet, hogy az izgalom miatt- amíg megérkeztünk. Bár még most sem tudom, hová.
-Na, akkor meg is érkeztünk.-mondta, miközben a hátam mögé mutatott.
Megfordultam, és akkor láttam meg a csodálatos luxus szállodát.
-Te jó ég.- kaptam a szám elé csodálkozásomban.
-Tetszik?-kérdezte, majd belepuszilt a fülembe.
-Nagyon. Menjünk már, belülről is kíváncsi vagyok rá.-mondtam.
-Jól van már megyünk is.-nevetett.
Megfogtuk egymás kezét, és szépen besétáltunk. Ami a szemem elé tárult, nem mindennapi.

Csak ámultam. Ez vajon mennyibe kerülhetett? És ez mind miattam.

-Zayn. Ez most komoly?-kérdeztem.

-Mi?

-Ez. 

-Érted bármit. Ez semmiség.-mondta.-Gyere, keressük meg a szobánkat.

-Rendben.

A bejelentkezés után elindultunk a folyosón.

-204,205,206 igen ez lesz a miénk.-mondta Zayn, majd kinyitotta az ajtót.

Szerintem nem kell részleteznem, hogy mennyire tetszett a szoba.

Ledobtuk a cuccainkat a földre, egymásra néztünk, és mint a gyerekek, nekiszaladva rávetődtünk az ágyra.

Az az ágy hatalmas volt, és rettentő kényelmes. Zayn hanyatt fekve leterült, én oda bújtam hozzá.

-Elfáradtál?-kérdeztem.

-Nem. Te erőt adsz nekem.-mondta, majd lágyan megcsókolt.

Ajkaink egyre mohóbbak lettek, mikor Zayn telefonjának csörgése zavart meg minket. Kissé zavart, hogy felvette, hisz épp egymással voltunk elfoglalva, de lehet, hogy fontos ügyben keresik.

Egy fél órás beszélgetés után, letette a telefont.

-Na, éhes vagy már?-kérdezte.

-Egy kicsit igen.-mondtam.

-Akkor gyere.-kelt fel az ágyról.

Rá sem kérdezve mentem utána. Nagyon izgatottnak tűnt, biztos valami szép helyre megyünk megint.

Kimentünk a szállodából, és egy gyönyörű autó parkolt a bejárat előtt.

-Júúj de szép!-mondtam meglátva a fehér járgányt.
-Gyere, szállj be.-mondta Zayn, majd egy kocsikulcsot elővéve kinyitott az ajtót.
-Hogy mi? -néztem nagyot.
-Gyere, ez nekünk áll itt.
-Ez most komoly? Honnan tudtad hogy...
-Hogy egy fehér Lexus lfa-ba szeretnél ülni?-kérdezte félbeszakítva mondatomat.
-Igen. Honnan tudtad?
-Csiripelték a madarak.-kacsintott, majd biccentett egyet a fejével, hogy szálljak be.
Olyan gyönyörű volt ez az autó. Pont, amilyet a magazinban nézegettem múltkor. El sem hiszem, hogy így elkényeztet. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom is van amiatt, hogy ennyit költ rám, de majd igyekszem meghálálni valahogyan. Csak úgy repesztettünk az utakon, és nem meglepő, hogy így 5-6 perc alatt ott is voltunk, ahová a taxi kb. fél óra alatt ért volna oda. Leparkoltunk, majd Zayn kinyitotta nekem az ajtót.
-Na? Hogy tetszett?
-Komolyan kérdezed? Egyszerűen eszméletlen volt. De nem csak a kocsi, hanem a sofőr is.-mondtam közelebb lépve, és olyan közel hajolva szájához, amilyen közel csak tudtam. Már csak egy hajszál választotta el ajkainkat, mikor ő megfogta állcsontomat, majd egy gyengéd mozdulattal, közelebb húzta fejemet, és lágyan megcsókolt.
-Hmmm.. ha az előétel ilyen volt, milyen lehet a főétel?-kérdeztem.
-Hát az majd mindjárt kiderül.-ragadta meg a kezemet, majd a kopott parkolóból, egy pár száz méterrel odébb sétáltunk. Egy gyönyörű étterem várt minket.

Bementünk. Egy pincér már ott készülődött.

-Jó napot hölgyem.-csókolt kezet, majd kihúzta nekem a széket.

-Uram.-hajolt meg egy picit.-Kérem foglaljanak helyet. Italt mit hozhatok?

Mindketten rendeltünk, majd a pincér odaadta az étlapot, és elment.

-Külön angol pincért rendeltél?-kérdeztem nevetve a pincér akcentusán.

-Hát nem egészen angol,de legalább megértjük.-nevetett ő is.

Egy ablak melletti asztalt foglalt Zayn. 

-Már maga a gyönyörű látvány csillapítja az éhségemet.-szólalt meg.

-Tényleg nagyon szép.-néztem ki az ablakon.

-Ugye tudod, hogy én nem a kilátásra gondoltam..-mért végig szemivel.

-Úúú, ja hogy én vagyok itt a gyönyörű látvány?-pirultam el.

-Bizony, te vagy az, én pedig marha nagy mázlista.

-Zayn, hagyd abba, mert még a végén elsírom magam.-mondtam viccesre fogva a témát.

Nagyon zavarba jöttem. Olyan őszinte szavak voltak ezek.

Megrendeltük az ételt, ami egyszerűen isteni volt.

Nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget nevettünk a pincér fura akcentusán, és rengeteg bókot kaptam Zayntől. Ám amikor a legkevésbé számítottam rá, akkor csörrent meg ismét a telefonja. Eléggé bezavart a hívó, de Zayn felvette. Még mindig higgadt vagyok, de remélem ez nem fog így menni, ebben a pár napban.

Lassan megettük az ételt, és Zayn ismételten fél órás beszélgetés múlva letette a telefont. Biztos nagyon fontos lehetett, ha eddig tartott. Na mindegy. A számlát kifizetve, tovább álltunk.

-Elmegyünk sétálni?-kérdezte Zayn.

-Óó menjünk.-válaszoltam izgatottan. Ki ne szeretne a szerelmével, teli pocakkal Párizs utcáin sétálgatni.

-Ja, és köszönöm az ebédet.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Igazán nincs mit. Desszertet?-kérdezte, majd megálltunk egy fagyizó előtt.

-Ki nem hagynám a francia fagyit.

Mindketten kértünk egy adagot. Nagyon jól nézett ki, tele volt gyümölccsel, és leöntötték csokival. Igazi boldogság hormon, bár nem mintha szükségem lett volna rá, hisz enélkül is épp eléggé boldog voltam.

-Milyen jól áll a kezedben, ez a fagyi, had csináljak rólad egy képet.-mondta Zayn és már sütötte is el a fényképezőt.

Nem tudtuk pontosan merre, csak sétáltunk és sétáltunk. Kitűztünk magunk elé egy célt, hogy keresünk valami magas pontot, ahonnan rálátni egész Párizsra. Annyi virág volt a városban, és olyan tiszta volt az egész. Útközben egy bokor mellett mentünk el, amiről Zayn szakított nekem egy gyönyörű rózsát. 

-Tessék. Nem olyan szép, mint te, de ...

-Jajj Zayn ne hülyéskedj már, ez gyönyörű, köszönöm.

Útközben persze találkoztunk egy-két rajongóval, de nem voltak nagyon agresszívak, és még ráadásul engem is odahívtak fényképezkedni. Nagyon boldog voltam, hogy eltűrnek a rajongók. Nem mondom, hogy szeretnek, hisz én sem szerettem annak idején a Backstreet Boys barátnőket, de nem fintorogtak, úgyhogy örültem.

Eléggé elfáradtunk, de végül ráleltünk a megfelelő helyre.

-Ez pazar. Ezt nézd kicsim.-ölelt meg hátulról Zayn.

-Wow, ez nagyon gyönyörű.

Leültünk egy falszerűségre, és csak beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. Beszélgettünk Hope-ról és Harry-ről, a bandáról, a rajongókról. Persze nem mindig volt szabad a szánk, ugyanis többször mással voltunk elfoglalva. Néha szavak nélkül kommunikáltunk, inkább csak a tettek beszéltek. Hol a vállamat puszilgatta, hol az arcomat, többször megcsókolt, simogatott, becézgetett. Annyira élveztem az egészet. Legszívesebben örökké itt maradtam volna, aztán megint megszólalt a telefon.

-Zayn, ugye nem akarod megint felvenni?-kérdeztem egy kicsit most már idegesen.

-Muszáj életem. Ezt muszáj.

Mondanom sem kell, hogy milyen jól esett az újabb nem egy-két perces beszélgetés.

Nem hiszem el, hogy folyamat valami intézni valója van. 

Visszasétáltunk a parkolóhoz, és szótlanul utaztunk vissza fele a szállodához. Nagyon zsúfoltak voltak az utak, hiszen mindenki igyekezett haza a munkából. Épp a kedvenc számom ment a rádióban, Calvin Harris-től az I need your love. Fogtam, és felnyomtam maxra a hangerőt. Zayn nem ellenkezett, hiszem ő is szerette ezt a számot. A múltkor is a discoban ezt a számot énekeltük együtt.  Meg kellett állnunk, mert az utcai lámpa pirosra váltott. Mindketten tomboltunk. Már a refrén kezdődött volna, amikor a változatosság kedvéért mi zavart meg minket? A telefon, naná. Az én kedves barátom pedig fogta, és lekapcsolta a rádiót, felvette a telefont és elkezdett dumálni bele. Na ekkor pattant el nálam a húr. Még mindig a pirosnál álltunk, fogtam, kinyitottam az ajtót, és kiszálltam.

-Jess! Mi a francot csinálsz?-kiabált utánam.

-Innen hazatalálok, csak beszélgess a telefonoddal, biztos nagyon fontos.-válaszoltam, majd becsaptam a kocsiajtót, Szedtem a lábam, amilyen gyorsan csak tudtam, felrohantam a járdára. Épp időben, mert a forgalom már elindult. 

Szépen lassan hazaballagtam, elkértem a szobakulcsot, és felmentem a szobánkba. Nagy meglepetésemre Zayn még nem volt ott. Nem is érdekel. Vajon miért csinálja ezt? Nem vagyok eléggé érdekes, vagy nem is szeret? Miért nem tud rám szánni egy kis időt anélkül, hogy ne dolgozna még akkor is? Egyáltalán minek hozott ide, ha még itt sem ér rá, hogy velem foglalkozzon? Szemeimből potyogni kezdtek a könnyek. Gondoltam, egy forró fürdő jót fog tenni. 

Végeztem a fürdéssel, és felöltöztem. Épp akkor érkezett meg Zayn.

-Te normális vagy? A forgalom közepén kiszállsz az autóból.-rontott be.

-Neked is szija.-rezzentem meg.

-Huhh.-fújta ki szép lassan a levegőt.-Jó, kérlek ne haragudj azét a hangnemért, nem érdemled meg, csak annyira megijesztettél. Simán elüthettek volna.

-Mintha annyira érdekelne. Sikerült megbeszélned a fontos dolgaidat?

-Igen, sikerült.-mondta nagy mosollyal az arcán.

-Ó, örülök neki, hogy ilyen jó a kedved, de nem lesz az sokáig, ugyan is haza megyek.

-Mi? Hova mész?-kérdezte kétségbeesetten.

-Haza. Még szerencse, hogy nem pakoltam ki a bőröndömből. Miért is lehetne egyszer minden tökéletes?-jegyeztem meg a szemrehányásokat, ami látszott Zayn-en, hogy nem esett jól neki.

-Ne csináld ezt, én nem akartam, hogy azt érezd, hogy nem foglalkozom veled. Kérlek gondold át. Szellőztesd ki a fejed, egy kicsit. 

-Nem tudom, nem hinném, hogy sok értelme lenne.

-Kérlek, beszéljük meg.

-Jó, gyere, menjünk ki.-mondtam.

Utálok veszekedni, és hát őszintén szólva Zaynre nem is tudnék sokáig haragudni, de ez most tényleg rosszul esett. Mindegy, adok neki egy esélyt. Elindultam a teraszajtó felé. Ahogy egyre közelebb értem, nagy hangzavart hallottam meg.

-Ez meg mi lehet? Mi van itt lent?-kérdeztem, mire Zayn megvonta a vállát.

Kinéztem az üvegen keresztül, mielőtt kinyitottam az ajtót.

És akkor döbbentem rá, hogy mi miért történt. Abban a pillanatban már nem haragudtam Zayn-re. Olyan megható pillanat volt. Ezt mind miattam. Ennyit fáradozott mindezért, és én észre sem vettem, hogy miben sántikál?

-Zayn, én nem is tudom, mit mondjak.- Fordultam meg,de ő már akkor közvetlen mögöttem állt. Szánk súrolta egymást. A levegő vibrált köztünk.

-Semmit ne mondj, csak csókolj meg.-mondta, majd forrón csókolózni kezdtünk.

Fontos!!!!!

HAJRÁÁÁ GYEREKEEEKE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!MA ÉJFÉLIG MÉG KAPTUNK HATÁRIDŐT,SŐT MEGDOBJÁK AZ ELŐJEGYZŐKET MÉG EGY GIGAPOSZTERREL IS.!!!!!!!:DDDDDDD♥
http://www.directioner.hu/  
JEGYEZZETEK ELŐ, AMENNYIEN CSAK TUDTOK!!!!

III.fejezet 11.rész (+18)

~ Helloka, gondolom most nem vagytok kíváncsiak a dumára, mert igen jól látjátok elérkezett a mi kis blogunkba az első (de nem utolsó) +18as rész ! :)) Megint köszönünk mindent. Tessék csak továbbra is komizni és bátran véleményt nyilvánítani. Másrészt örülnénk ha elérnénk a 150 feliratkozót ( a közel jövőben :$ )!! Na de akkor jó olvasást. x

Hope szemszöge:

Nem hittem a fülemnek, amikor kimondta azokat a csábító szavakat. Annyira örültem neki, hogy végre minden rendben van közöttünk és hogy újra szorosabb lett a kapcsolatunk. Na de most én dönthetek, hogy ez a kapcsolat milyen szoros is legyen?! Nem érdekelt semmi más dolog, hiszen már rég óta ismerjük egymást. Csak egyet akartam -Őt- de azt már nagyon. Tudtam, hogy itt az ideje. Ezért egy hosszú forró csókot hintettem ajakira, majd suttogni kezdtem:
- Én is akarom!
Mikor kimondtam, Harrynek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Tudtam, hogy innen már nincs vissza út, ezért megpróbálom minden percét kiélvezni. Újra elkezdtünk csókolózni, majd Harry lassan levezette a kezét a pólóm aljáig. Ott alányúlva simogatta végig a felsőtestem. Mikor rámarkolt melleimre akaratlanul is kijött egy nyögés a számból. Ő tudta, hogy mit tesz velem, és neki rohadtul tetszett hogy vonaglok az érintése alatt. Lábaival a csípőm mellett térdelt, a kezeivel pedig hámozta le rólam a felsőm. Miután szerencsésen földet ért, a szája felfedező útra indult. A számra adott egy gyors csókot, majd a nyakamra tért át. Mikor elkezdte ott csókolgatni elszakadt a cérna, fészkelődni kezdtem majd hangosan sóhajtozni.
- Hmm, meg van a gyenge pontod.-búgta bele a fülembe.-Akkor ezt figyeld!-mondta majd a nyakamnál megéreztem fogait. Tudtam mit akar, először csak ízlelgette majd a fogai közé vette a bőrömet és szívni kezdte. Tudta, hogy ezzel nagyon indít be  a legjobban. Mikor végzett vele egy nedves puszit nyomott rá majd tovább ment. Csak egy kis zsibbadást éreztem a nyakamnál, de próbáltam most nem erre koncentrálni, elég lesz holnap ezzel foglalkozni. Megéreztem Harry ajkait a melleim közötti részen, minden centit beborított csókokkal. Egy rutinos mozdulattal hátra nyúlt majd kipattintotta a kapcsot. Nekem még ez volt az első alkalom, de Harry gyengédsége és sikeres ellazítása miatt már nem nagyon féltem. Melltartómat finom lehámozta rólam majd azt is félre dobta. Nem tudtam a szemébe nézni, egyszerűen zavart ahogy figyelt. Oldalra fordítva a fejemet hunytam le a szemem.
- Kérlek nézz rám, annyira gyönyörű vagy!-suttogta felém, majd az arcomat maga felé fordította. Lassan kinyitottam a szemem és belenéztem gyönyörű sötét zöld szemeibe. Elmosolyodott majd egy csók kíséretében megfogta  hatalmas kezével az egyik mellem. Hirtelen jött érzésre megfeszült a mellkasom, és belenyögtem a csókba, erre kezébe vette  mindkettőt és lassan masszírozni kezdte. Egyre jobban élveztem, amit szemmel láthatólag ő is leszűrt a hangos zihálásomból. Száját egy másodpercre sem engedte föl a bőrömtől, melleimet puszikkal hintette be majd a nyelvével vékony csíkot írt le a bimbóm körül. Miután végzett a melleimen kényeztetésével a hasam felé vette az irányt, köldökömet is körbe puszilgatta majd a nadrágom szélénél megállt.
- Biztos, hogy akarod?-kérdezte felnézve a szemeimbe.
- Mindennél jobban.-mondta neki egy mosoly kíséretében.
Kezével kigombolta a nadrágom majd megemelve a csípőm lehúzta rólam. Újból végig nézett rajtam, most már kezdtem kicsit bepánikolni, a szívem majd kiugrott a helyéről. Ő pedig csak pásztázott a tekintetével, egy szál bugyiban fekszek alatta és ő meg csak néz.
- Öhm Harry, mi az?-törtem meg végül a csendet.
- Semmi .. csak elgondolkodtam, hogy mennyire szerencsés vagyok. Tudod, még sosem találkoztam olyan lánnyal mint te, eddig még senkinél nem éreztem azt, hogy az komoly lenne. De veled más, te inspirálsz, te megértesz és törődsz velem, veled akarom tölteni minden időmet mert te egy különleges lány vagy.-mondta majd közel hajolt a számhoz, várta, hogy megszólaljak. De nekem a torkomban rekedtek a hangok, senki nem mondott még ilyen szép dolgot nekem. Pislognom kellet egyet ugyanis egy sós könnycsepp mardosta a szemem. Mikor újra kinyitottam, hagytam hogy lefolyjon az arcomon. Innentől kezdve Harrynek nem volt szüksége válaszra, lecsókolta a könnycseppet az arcomról, majd szenvedélyesen megcsókolt. Ezzel a tettével visszahozta a tüzet közénk és én újra lángolni kezdtem. Főleg mikor megéreztem meleg tenyerét a combomon. Azt hiszem egyre jobban vágytam rá. Nyaka köré raktam a kezem és magamhoz húztam egy újabb csókra. A keze eközben egyre beljebb simogatott, a bugyimat elérve kezdett el izgatni. Próbáltam elhallgattatni magam ugyanis nyögések törtek ki belőlem, először a nyakát kezdtem el csókolgatni, de elhúzódott tőlem, direkt kínozva ..
- Akarom hallani a hangod! Mutasd meg, hogy mennyire tetszik.-nézett bele a szemembe majd megint egyre lejjebb haladva hagyott mindenhol csókokat. Végül a bugyimon állt meg a szája, végül azért kaptam rá még egy puszit majd egy gyors mozdulattal lerántotta rólam. Becsukott szemmel hallgattam a kitörni készülő szívem heves dobogását, mikor megéreztem duzzadt ajkait a csiklómon. Az egész testem megfeszült ahogy a nyelvével dolgozott. Majd abba hagyva rám nézett, közben kezeivel széjjelebb feszítette a lábamat, majd a jobb mutató ujját benyálazva feldugta. Lassan mozgatni kezdte bennem, ilyet még sosem éreztem: az egész testem fel akart robbanni. Kihúzta belőlem majd bocsánatkérően rám nézett, nem értettem miért, de miután a második ujját is felhelyezte megértettem, ez az érzés szabályosan fájt. Szemeimet leszorítva próbáltam nem a fájdalomra koncentrálni. Egyre gyorsabban mozgatta bennem, én meg annál jobban élveztem. Nem akartam, hogy abba hagyja hiszen már nagyon közel jártam, de ő ezt megérezve rögtön kihúzta belőlem. Először mérges voltam rá, de tudtam, hogy először nem így akarok elmenni. Nem az ujjai miatt.
- Annyira kívánlak.-suttogta már az ajkaimra. Egy szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Azt hiszem rajta még elég sok ruha van, ezért elkezdtem megszabadítani pólójától. Segített leszedni magáról, mikor megláttam kidolgozott felsőtestét az ajkamba haraptam. Jobb kezemmel végig simítottam a kockáin majd egy hirtelen mozdulattal ledöntöttem magamról és ráültem a csípőjére. Tudtam, hogy a kedvence ha lassan mozgok rajta, ezért ritmusosan elkezdtem hozzá dörgölőzni. Perceken belül megéreztem az egyre keményedő férfiasságát, ez engem még jobban felbátorított, ezért a testére hajolva kezdtem el csókolgatni. A saját módszereivel kínoztam őt, minden centiméterjére csókot hintettem, majd az alsógatyájánál megálltam. Először azon keresztól kezdtem simogatni.
- Ne kínozz, könyörgöm!-szólt rám finoman.
Nem is akartam tovább kínozni, ezért lehúztam róla a felesleges anyagot. Ágaskodó férfiasságán először csak a kezemet húztam végig, majd egy felmordulás után a számat is ráhelyeztem és több nedves csókot adtam a tetejére. Felnéztem Harryre aki leszorított szemmel élvezte a tetteimet. Annyira jó, hogy végre én okozhatok neki örömöt. Itt fekszik védtelenül előttem és azt tehetek vele amit csak akarok. Végig húztam a nyelvemet a rajta, majd az egészet a számba vettem. Először kicsit furcsa volt de hamar ráéreztem. Felváltva csináltam a kezemmel, amikor zihálva felnyögött:
- Bassza meg Hope, annyira jó vagy!
Egy mosoly kúszott az arcomra, tehát sikerült a terv. Egyre jobban éreztem, hogy közel van a csúcshoz, ezért kivettem a számból majd felé mászva megcsókoltam.
- Héé?!-nézett rám nagy szemekkel.
- Te sem hagytad.-válaszoltam lazán majd újra megcsókoltam. Éreztem, hogy megemel majd lefektet a hátamra. Nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam, amikor felkelt és oda ment a nadrágjához. Kigondolta volna, hogy mit vesz ki?! Hát persze, hogy egy óvszert, elkerekedett szemekkel néztem, majd egy 'mindig van nálam'-mal lerendezett. Gyakorlottan felgörgette magára az óvszert, majd fölém mászott.
- Készen állsz?-kérdezte miközben puszikkal sorozta a számat.
- Igen, nagyon akarom.-mondtam neki őszintén majd a keze után nyúltam. Először végighúzta néhányszor a csiklómon a férfiasságát, majd óvatosan belém hatolt. Kezeimet a fejem fölé nyomta és összekulcsolta. Egyre mélyebbre csúszott bennem, nekem pedig egyre jobban fájt.
- Annyira sajnálom, úgy elvenném a fájdalmadat.-mondta majd megcsókolt. Nem akartam, hogy lássa rajtam hogy mennyire fájt .. mert valóban rohadtul fájt. Ezért csak becsuktam a szemem és próbáltam mélyeket lélegezni.
- Megpróbálom még egyszer.-mondta és kicsúszott belőlem. Újra érezni akartam őt, ezért egyre közelebb húztam magamhoz. Ismét belém hatolt, valamennyivel kevesebb fájdalommal. Lassan kezdett el mozogni bennem, először karmolásztam a hátát annak érdekében, hogy lassítson. De most már egyre jobban élvezem.
- Harry, kérlek, gyorsabban.-mondtam neki mire egy perverz mosoly jelent meg az arcán. Úgy tett ahogy kértem és egyre mélyebb és erőteljesebb lökést mért rám.
Lábaimat a levegőbe emeltem, majd a dereka köré kulcsolva akartam belőle még többet.

Felnéztem a most már vággyal teli sötétzöld szemeibe és azt kívántam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Göndör fürtjei a homlokára tapadtak az izzadság miatt, eddig észre sem vettem de nekem is melegem volt. Egyre jobban hatolt át a testemen a forró-izzó vágy. Lábaim remegni kezdtek és hangosan nyögtem, azt hiszem elérte a g-pontomat. Újra és újra .. néha már sikítva jeleztem neki, hogy mennyire élvezem amit csinál. Felfedeztem az ő hangos és egyre fuldokló zihálását is ami azt jelenti, hogy elég közel van már. Lehajolt hozzám majd a nyakamat kezdte el csókolgatni, mintha olvasott volna a gondolataimba és tudta volna, hogy kell egy utolsó löket.

- Kiáltsd a nevem mikor elélvezel.-súgta az ajkaimra, majd ennél is gyorsabb fokozatra kapcsolt. Alig bírtam már a levegővel, egyre jobban éreztem az alhasam lüktetését. Még néhány tolás után, a fülemben lüktető vér mellet, Harry káromkodását hallottam meg:
- Azta mocskos ..-mondta majd elélvezett. Ennek hatására rajtam is végig söpört az orgazmus intenzív érzése. Gerincem ívbe feszült és úgy tettem ahogy kérte, szinte sikítottam a nevét. Felém magasodva nézett le rám, ahogy az érzés szűnni nem akaróan ott lángolt bennem. Néhányat még lökött rajtam, majd kihúzta magát belőlem. Óvszert elcsomagolva hajította be a kukába. Én pedig csak feküdtem ott, mondhatni kielégültem és próbáltam összeszedni magamat. Harry nagy mosollyal az arcán tért vissza mellém.
- Annyira jó voltál.-mondta majd a mellkasára vont.
- Én? Te voltál a csúcs, szó szerint.-nevettem fel.-Köszönöm.-csókoltam bele a mellkasába.
- Mit köszönsz, drága?
- Mindent, hogy mellettem vagy, hogy ilyen gyengéd voltál és hogy veled lehetek.
- Jaaaj ne butáskodj. Érted bármit.-mondta majd felült az ágyon és komoly arccal rám nézett. Azt hittem már baj van, de mikor megfogta a kezem és egy lány mosolyt küldött felém, megnyugodtam.
- Tudod Hope,-túrt bele a hajába.-egy kicsit különlegesebben akartam ezt megkérdezni, nem így meztelenül a szobádban,-nevetett fel.- de azt hiszem most ez a legtökéletesebb alkalom. Szóval, Hope Emily Richardson lennél a barátnőm?
Most aztán meglepett, megmondom őszintén ez most eszembe sem jutott, mármint hogy nem vagyok a barátnője. Mondjuk gondolhattam volna rá, de elragadott a hév az elején. Na de most itt az alkalom és hülye lennék nem elfogadni.
- Nagyon szeretnék a barátnőd lenni, Harold Edward Styles!-mondtam majd egy szerelmes csókkal megpecsételtük a kezdődő kapcsolatunkat.

ui: az első ilyen történetem remélem, azért átjött az érzés meg úgy minden. ^^

III.fejezet 10.rész

~ Sziasztok :)) Nagyon sajnálom ezt a csúszást, csak kemény hetem van és napi szinten írtam pár sorokat .. de most itt van egy kis rész és remélem azért tetszeni fog. :)
Aztán nagyon örültem a rengeteg kominak, főleg azt imádtam, hogy leírtátok mit szeretnétek és hogy mi tetszik a részekben. :33 Sokan előrelátjátok, hogy mi fog történni .. ugyanis valóban, most már nem akarjuk annyira húzni. :) Jó olvasást. xx 

Harry szemszöge:

Két dolog között töprengtem. Egyik az, hogy térjek be a helyi klubba és leigyam magam. A másik, hogy haza menjek és otthon emésszem magam. Szokás szerint győzött az első. Nem tudom miért, de midig ha van valami gond a piába menekülök. Elég rossz dolog de hát ez van. Néhány haver pont ott volt és meghívott egy körre. Vagyis inkább több körre. Azok a srácok voltak, akikkel ritkán találkozok, de akkor is csak pár percre, ugyanis csajok hada veszi körül őket. Azonban most nem volt itt senki.
- Mi az Greg, csajok?-kérdeztem rá.
- Ááá, még fiatal az idő. Most még csak feltérképezés folyik és utána a vadászat.
- Ja.-nevettem fel. Nagyon durván nyomják. Hétvégenként lejönnek és óránként más csajjal mennek el.
- Beszállsz Hazz?-kérdezte a már kevésbé józan Josh.
- Mégis mibe?
- Keresünk neked egy csajt, és meg kell szerezned.
- Ennyi?-ittam bele a piámba, ugyan ez sima ügy.
- Persze, nem nagy cucc. De ne felejtsd csak 1 óráig lehet a tied. Utána jön a kövi.
- Oké, de nekem mára elég egy is.
- Hát ha te mondod. Akkor legyen -itt körbe nézett a terembe majd megakadt egy lányon a tekintete.- ő, az a fiatal pipi ott a falnak támaszkodva.
Oda néztem és megláttam egy igen szép lányt, nálam fiatalabb volt az biztos, de nagyon dekoratív. Felhajtottam az utolsó whiskymet és elindultam felé. Nem gondolkodtam, eszembe sem jutottak a kinti dolgok. Csak annyi, hogy a többi srác engem néz, és meg kell őt szerezni. Oda álltam mellé, majd megkérdeztem:
- Szia, nem táncolunk?
- Öhm hello és nem.-nézett rám majd elfordult. Ez meg hogy lehet?! Nem ismert fel, vagy talán nem bír?! Akkor innentől kezdve kihívás..
- Ugyan, egy kis mozgás nem árt. Csak egy tánc, mi lehet ebben a rossz?-néztem rá ártatlanul.
- Aaaj, nem fogsz leszállni rólam igaz?
- De nem ám.-szögeztem le majd felé nyújtottam a kezem.
- Oké, csak egy tánc.-mondta, és a kezemet kikerülve indult el a tánctér közepére. Egyből a tekintetemet levezettem a hátán a formás fenekéig. Majd megnyalva a számat utána mentem. Lassú ringatózós szám volt, elkezdett egyedül mozogni rá. Mögé lépve végig húztam egyik ujjam a karján. Az érintésemre megfordult majd elkapva a pólóm közelebb húzott magához.
- Ne érj hozzám.-suttogta.
- Hmm, ha így szeretnéd.-adtam meg magam.
Visszafordult és nekem dőlt, majd elkezdte ringatni a csípőjét. Először reflexből rá akartam rakni a derekára kezem, de eszembe jutott mit mondott. Ezért csak lehunyva a szememet próbáltam élvezni. De ez nem igazán sikerült, ugyanis a szemem előtt meg jelent egy másik lány mosolygós arca. Láttam magam előtt azt az éjszakát, amikor ő ugyan így dörgölőzött hozzám, láttam ahogy a szemebe néz. Éreztem a puha ajkait az ajkamon, éreztem a forró érintését a testemen. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Hopeot. Egyre több kép ugrott be róla; amikor megígértem neki, hogy mellette leszek és várni fogok rá, vagy amikor halálra aggódtam magam miatta. Erre előjött a néhány órás emlék, amikor megtalálva a drogot otthagytam. Szemeim egyből kipattantak és fújtatva kaptam a fejemhez. A lányon látszott, hogy nem érti mi van, de egy sajnálomot elmotyogva vissza ültem a srácokhoz.
- Most meg mi van?! Pedig oda volt érted, csak a kéretős fajtából van.-nevetett fel Josh.
- Nekem nem ő kell.
- Mi? Van már kiszemelt?
- Van ám, csak most csesztem el.
- Harry, mindent helyre lehet hozni, ha időbe elkezded. Mi is arra várunk, hogy végre találjunk valakit, valaki különlegeset aki mellett maradunk. Ha neked már meg van, ne hagyd elveszni. Mennyire fontos számodra?
- Nagyon.-vágtam rá azonnal.
- Akkor indulj, nincs miért itt lenned.
- De ilyenkor? Este? Mit tehetnék?
- Nézd nem tudom, maximum küldj egy smst. De most megyek mert ott az a vöröske nagyon néz. Csak ügyesen.-ütötte meg a vállam majd elindult vadászni.
Én is megtapasztaltam, hogy a részegek tök jó dolgokat mondanak .. néha. Valóban nem volt miért itt maradnom, ezért megindultam haza fele.
Beérve a házba senkit nem találtam otthon, Zayn Jesséknél, többiek is a csajaiknál, Niall meg gondolom egy haverjánál. Végre egyedül lehettem egy picit, leültem a kanapéra ledobtam a cipőm és kezembe vettem a telefonom. Mit írhatnék?! Többször elkezdtem gépelni de valahogy nem az igazi volt. Legutoljára döntöttem úgy, hogy akár milyen hosszú lesz leírom amit érzek.
" Drága Hope! Sokat gondolkodtam a dolgokon és ráébredtem arra, hogy hiányzol. Igen, a hiányod volt az ami ma is megakadályozott egy súlyos baklövést. Csak rád tudok gondolni, hogy mikor láthatom újra a tiszta, ragyogó mosolyod?! Kérlek, ha kész vagy arra, hogy közös erővel végleg felhagyj a drogokkal, szólj és ott leszek melletted. Együtt, közösen menni fog! Tudd, hogy én mindig várni fogok rád ... Harry. x "
Nem akartam szerelmi vallomást írni, de csak úgy folytak belőlem a szavak. Remélem használ valamit és végre tiszta lappal kezdhetünk. Elmentem zuhanyozni majd bedőltem az ágyba. Nehézkesen sikerült elaludnom, de tudtam hogy holnap nehéz nap elé nézünk.

Hope szemszöge:

Azt hittem végleg elvesztem Harryt, de az sms után maradt remény. Nem válaszoltam neki, mert jobbnak láttam ha először magamban tisztázom a dolgokat. Jessék végre lehiggadtak és egyedül hagytak. Muszáj volt aludnom, egyszerűen nem akartam ébren maradni, azt reméltem, ha holnap felkelek minden megoldódik és mintha csak álom lett volna ez a mai este.
Másnap reggel elég kómásan keltem. Oldalra fordulva csalódnom kellet, hisz egyedül ébredtem. Nem is tudom mit vártam, kialudna mellettem?! Kimásztam az ágyból, megmosakodtam és felöltöztem. Túl csönd volt lent, ami elég furcsa, hiszen volt már vagy fél tizenkettő. Leérve megtaláltam egy cetlit a hűtőn.

Elmentünk Zaynnel romantikázni, lehet néhány napot ott töltünk, majd kiderül. Nem akartalak felkelteni ezért. Vigyázz magadra. Jess. x

 Mondjuk megtudom érteni őket, hogy most nincs sok kedvük hozzám. Inkább kettesben akarnak lenni. Azaz egy dolog jó ebben, hogy egyedül leszek itthon, és áttudom gondolni az egész dolgot. Megreggeliztem majd levágódtam a tv elé.

Jessica szemszöge:

Zayn felvetette azt az ötletet, hogy lépjünk le pár napra. Hogy szökjünk meg a gondok elől. Ha előbb mondja, még szó nélkül bele megyek. De így, hogy Hope ilyen állapotban van, nem nagyon akartam őt itthon hagyni. Zayn azonban felnyitotta a szemem, azt mondván, hogy jobb lesz nekik kettesben. Így Harry bármikor átjöhet és megbeszélhetik ezt a dolgot. Hát én nagyon remélem, hogy sikerül megoldani mire visszajövünk. Olyan jó lenne, ha végre ők is összejönnének.
Zayn elkérte a banda magángépét, ugyanis szerinte így kényelmesebb oda utazni. Bár azt nem tudom, hogy hova pontosan. Annyit árult el, hogy ide a közelbe. Na most egy repülő géppel mi számít közelinek?! Annyira izgatott vagyok, végre tölthetünk egy kis időt együtt, csak egymással foglalkozhatunk és senki és semmi nem fog megzavarni. Vagyis nagyon remélem. Sok dolog kavargott a fejemben, hogy vajon miért pont most visz el és hogy milyen szándékokkal. Ő csak azt mondta, hogy szeret és csak egy kis romantikázásra vágyik de tudom, hogy vannak még más szándékai is. Őszintén megmondva, ha arra kerülne a sor azt hiszem felkészültem és bele mennék. Teljes megbízok Zaynben és nagyon szeretem. Szerintem ennél több nem is kell. Szóval én azt mondom, vágjunk bele. Utazás alatt próbáltam kiverni -csak egy kis időre- a gondokat a fejemből, és csak arra fókuszáltam hogy a pasimmal repülünk egy gyönyörű helyre.
Nem gondoltam volna, hogy tényleg ilyen rövid idő alatt értünk ide. Egyszer éreztem hogy a gép lejjebb ereszkedik, majd Zayn beszédére lettem figyelmes.
- Drágám, nézz ki az ablakon, megérkeztünk!
- Tényleg?-fordultam meg, majd olyan dolgot láttam amit életemben még soha. Egyszerűen lefagytam és szóhoz sem jutottam. Annyira gyönyörű volt a táj ami elém rajzolódott.

- Párizs? Te komolyan elhoztál engem Párizsba?-öleltem át Zaynt, amilyen szorosan csak tudtam.

- Naná, érted bármit. Különben is ez a szerelem városa, nem?-kérdezte majd forrón megcsókolt.
Egyszerűen annyira boldog lettem ettől az egésztől, hogy bátran mondhatom 'a felhők fölött éreztem magam 3 méterrel.'

Hope szemszöge:

Eszembe jutott az sms amit még tegnap este kaptam Harrytől. Vissza kéne írni, de vajon mit írhatnék erre?! Elég sokat töprengtem míg rá jöttem, hogy személyesen jobb lenne megbeszélni ezt. Ennyivel tartozok neki. Már harmadjára csörgetem de nem veszi fel. Neeee, nem lehet ilyen velem, meg akarom beszélni, jóvá akarom tenni a dolgokat. Megint kicsöng ...
- Igen?-szólt bele.
- Szia Harry, Hope vagyok. Ráérsz?
- Öhm szia igen. Gond van?
- Nem, semmi. Csak Zaynék elutaztak és egyedül vagyok, na meg gondolkodtam  és megszeretném beszélni veled ezt az egészet. Szóval áttudnál jönni?
- Igen, 10 perc és ott vagyok. Szia.-mondta és letette.
Végre tisztázhatok mindent, nagyon reméltem nem fog még haragudni rám, vagyis legalább nem annyira. Gyorsan összerámoltam a szobám és vártam. Nem sokára csöngettek is, lesiettem a lépcsőn, szívem szinte kiugrott a helyéről. Kinyitottam az ajtót és megláttam őt, annyira tökéletesen mosolygott. Muszáj volt végig mérnem, fekete csőnadrágja pont passzolt szexi lábaihoz, fehér pólója alatt látszódtak a tetkói. Tenyerem izzadni kezdett, szinte lélegezni is elfelejtettem. Egyszóval elvarázsolt.
- Bemehetek?-kérdezte azzal a féloldalas mosolyával.
- Ja, igen persze. Kérsz valamit? Enni? Inni?
- Nem, köszi, semmit. Felmenjünk?
- Persze, menjünk a szobámba.
Nem tudtam mit kéne tennem. Mivel hozhatom újra közel magamhoz?! Leültünk az ágy szélére és bámultok egymást. Nem akartam megzavarni ezt a  tökéletes pillanatot, olyan volt mintha beszéd nélkül kommunikálnánk. Bár egy idő után kezdett zavaró lenni és muszáj volt megszólalnom, ha már ide hívtam.
- Szóval, kérlek először hallgass végig; sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy mindenképp leakarok vagyis lefogok szokni a drogokról. Nem akarom még jobban elrontani az életem. Tudom, hogy nagy hibát követtem el tegnap .. nem kellet volna bevennem, csak tudod ennyi idő után találtam egyet és annyira elfogott a késztetés, hogy nem bírtam le állni. Annyira sajnálom.-néztem fel a szemébe, majd meg láttam benne a szomorúságot és az együtt érzést, ez annyira hatással volt rám, hogy elkezdtek folyni a könnyeim.-Kérlek, higgy nekem nem vettem be máskor semmit. Csak miattad voltam boldog azokon a napokon. Tegnap volt az első és utolsó alkalom, nem akarok elveszíteni senkit emiatt, főleg téged nem.-néztem újra a szemébe és megfogtam a kezét, nem húzta el, ez azt hiszem jót jelent. Arcomon még mindig folytak végig a könnycseppek. Meglepett a hirtelen reakciója, ugyanis a karjába zárt és együtt érzően simogatni kezdte a hátam.
- Hééj, engem soha nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek melletted. És már nem haragszom.-mondta miközben egyre jobban bújtam hozzá.
Ezeket meghallva, nagy kő esett le a szívemről, már azt hittem, hogy elfogom veszíteni végleg.
- Azt hittem elveszítelek.-mondtam neki őszintén.
- Ne butáskodj, tudtam hogy most jól fogsz dönteni.-nézett mélyen a szemembe majd megnyalta az ajkait. Olyan közel voltunk egymáshoz, mégis féltem lépni. Pedig annyira kívántam a csókját, talán még ennyire soha. De nem mertem megkockáztatni, mi van ha ő nem akarja?!
- Annyira jól esik, hogy itt vagy.-suttogtam majd egyre közelebb hajolva jeleztem, hogy nagyon kívánom a csókját. Erre ő csak elmosolyodott majd ajkait azonnal az enyémre tapasztotta. Először lassan de szenvedélyesen csókolt, olyan volt mintha az első csókunk lenne. Csak ismerkedtünk egymással. Aztán később átváltozott olyan csókká mint akik nem találkoztak már vagy egy éve, szinte faltuk egymást. Ebben a csókba már benne volt minden, szabályosan érezhető volt a vágy amit egymást iránt érzünk már jó rég óta. Ez most felülkerekedett minden dolgokon, -ami miatt eddig ezt nem tettük meg- és most kitört. Felém kerekedve hanyatt döntött az ágyon, de a csókunkat egy pillanatra sem szakította meg. 

Jobb kezemmel beletúrtam a hajába majd simogatni kezdtem a fejbőrét, hallottam hogy nem csak nekem tetszik ez, ugyanis egy férfias morgással jelezte, hogy folytassam. Bal kezemmel a tarkójánál fogva húztam egyre közelebb, ugyanis még többet akartam belőle. Harry addig befurakodott a lábaim közé, majd lassan simítva végig az oldalamat nehezen de megszakította a csókot, és a szemembe nézve megszólalt:
- Akarlak .. azt akarom, hogy az enyém legyél! 

III.fejezet 9.rész

~ Sziasztok :)) Megint nagyon köszönünk mindent. <3 Kérünk titeket a komik ne fogyatkozzanak meg, legalább 20-at szeretnénk a részekhez .. :)) Ugyan ezt tudom mondani a feliratkozókra - ugyanis megálltunk- ha az elkövetkező részeknél lesz változás, pontosabb nő a feliratkozók száma, akkor nem húzunk határt ebben. Szóval hajrááá. :*
A résszel kapcsolatban csak annyit, hogy örülök hogy megírhattam, ugyanis ilyet már a drogos részekbe is akartam, de elmaradt. Remélem nem fogtok megharagudni Hopera, a döntése miatt. Bár lehet hogy még örülni is fogtok neki, mert így izgalmasabb lesz. ;)
 Na elég volt ennyi fecsegés, jó olvasást nektek. xx

Egy kis zene hozzá, ha van kedvetek:

Hope szemszöge:

" Az élet furcsa fintora. Amikor az ember azt gondolná, hogy minden a legnagyobb rendben van, akkor dől össze minden. Túl hamar rombolta le a sors azt a bizonyos falamat, amit kezdtem visszaépíteni magam köré. Újra itt tartok, újra kezemben tartatom a döntést. De nem, egyszerűen nem vagyok még olyan erős. Talán ha hetek múlva találom meg .. talán. De most van itt a lehetőség, és talán az utolsó lehetőség. "
Egy gyors mozdulattal lenyeltem azt a néhány darab pirulát amit még anno a zsebembe raktam. Leültem a hideg csempére, a hátam a kád szélének döntöttem és vártam. Vártam, hogy bekövetkezzen az ismerős érzés. Most már egyre izgatottabb lettem. Mikor jön már a hatás? Hol marad? Már-már dühös. Fölálltam és befejeztem a dolgomat, majd visszamentem a szobámba. Alulról fölszűrődtek az ismerős hangok, de nem érdekelt. Szállni akart, újra. Oda mentem az ablakhoz és kinyitottam. Egy erős szél suhant be rajta, ami becsapta az ajtóm. Kicsit összerezzentem ezért jobbnak láttam ha ledőlök. Elterültem az ágyamon és vártam. Szemhéjaim egyre nehezebbek lettek majd lecsukódtak.
" Olyan jó lenne veled. Bármit megadnék érte, hogy reggel melletted ébredjek. Vagy legalább csak 1 napig, vagy ha az is sok akkor csak 1 óráig, lennél az enyém. El sem tudod képzelni, hogy mennyire kellesz. Bele ordítanám az arcodba, hogy rohadtul tetszel, akkor talán felfognád. De így mi értelme?! Vagyunk egymás mellett mint két barát .. ?! Na ne, bármit csak ezt ne. Nem bírnálak mással látni. Nem is akarlak mással látni, csak magammal. Ideje lenne dönteni. Velem vagy nélkülem?! "
Enyém leszel!!!-mondta a belső hangom és felültem az ágyba. A drog .. hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy egyszer ez fog segíteni. Hisz ez döbbentett rá az igazságra. Nincs mese, meg kell szereznem Őt. Mondjuk kár, hogy nem maradt belőle, a nehéz helyzetekbe jól jött volna.

Jessica szemszöge:

Hope már régóta fent van a szobájába egyedül. Ami azt jelenti, hogy Harry velünk van. Nem mintha zavarna, csak hát jobban szeretnék kettesben lenni Zaynnel. De most szegényt nem akartam elküldeni, ezért inkább kitaláltam egy izgi játékot .. a jó öreg üvegezést. Tuti, hogy a fiúk is ismerik. Mi már kis tini korunk óta játszottunk még otthon .. mennyi emlék. Bele súgtam Zayn fülébe, akinek a perverz mosolygásából ítélve tetszett az ötlet.
- Mi ez a mosoly?-kérdezte Harry.
- Jessica, zseniális ötletének eredménye.
- És pedig?
- Mindjárt elmondom csak szólok Hopenak.-mondtam és felordítottam.-HOPE!!
- Auu.-fogta be Zayn a fülét.
- Bocsesz.-adtam rá puszikát.
- Vagyok.-huppant le a földre Hope.
- Ez gyors volt.-mondtam nevetve majd gyorsan elszaladtam egy üres üvegért.
Visszafele már a többieknek is leesett ugyanis fogták a fejüket.
- Neee ez komoly?!-kérdezte Hazza.
- Naná, gyerünk üljetek körbe.-parancsoltam rájuk.- Ki kezd?
- Én, éééén!-jelentkezett Hope.
Tudtam, hogy imádni fogja a játékot. Mélyen ő is olyan kis perverz mint a mi Hazzánk, szóval már előre félek. Azt hiszem teljesen jogosan, ugyanis engem pörgetett.
- Felelsz vagy mersz?
- Hát öhm ..
- Csak 3x lehet feleni, csak úgy mondom.-vágott közbe Hope.
- Nem baj, akkor is felelek.-dugtam ki rá a nyelvem.
- Oké, nekem8. Akkor a kérdés-itt elgondolkodott, majd felnevetve megkérdezte.-Szerinted mekkora van Zaynnek?
Azt a rohadt ... , nem kispályás a csaj. Lazán rákérdezett, a srácoknak leesett az álluk, majd Zayn félénken rám nézett. Hope pedig majdnem megpukkadt a röhögéstől.
- Pont akkora.-válaszoltam hirtelen majd kivéve a kezéből az üveget pörgettem. Hope csak egy nyelv nyújtással válaszolt. Az üveg csodával határos módon Hopeon állt meg, aki szintén felel. Na most mit kérdezzek, mivel nekem kevés perverz fantáziám van ezért visszakérdeztem.
- Na és mit gondolsz Harrynek?
- Majd ha megtudom szólok.-válaszolt szemrebbenés nélkül.-Mikor lesz?-fordult hirtelen Hazza felé. Akit eléggé lesokkolt ez a kérdés, ugyanis nem tudott megszólalni.- Jól van, csak vicceltem.-röhögött fel Hope. Hát érdekes, hanem tudnám biztosra hogy nem, azt hinném hogy be van szívva. Hope azonnal elvette az üveget, majd pörgetett is. Harryre.
- Na drágám, felelsz vagy mersz?-kérdezte mélyen a szemébe nézve.
- Merek.-mondta majd benedvesített az ajkait.
- Hmmm, akkor csinálj 20 fekvőtámaszt alsógatyában.-kis gondolkodás után rávágta Hope. Hát ez jó, nekem nem jutott volna eszembe. Harry nagy mosoly kíséretében simán ledobta a ruháit majd neki állt. Hope elég furán közel mászott hozzá és bámulta, először a karjait, majd a lábait végül a seggét. És ha jól értettem azt mondogatta, hogy nem rossz. Jesszus, mi van vele.
- Harry te jösz.-szólalt meg Zayn.
- Oké, csak had öltözzek fel.
- Nem muszáj.-szólt rá Hope.
- Oké.-rántotta meg a vállát Harry, majd leült alsógatyában közénk és pörgetett.
- Zayniiiiii.-kiabált rá Hope. Majd azt ismételte neki, hogy merek,merek,merek.
- Oké, akkor legyen az.-engedett Hope nyomásának.
- Uhuuuuhuhh.-kiabált fel Hope és egy helybe ugrált, majd kiugrott a bőréből, gondolom eszébe jutott valami jó.
- Harry légyszíííí, olyan jót tudok. Naaaaaaaaaaaa.-bújt Harryhez, hogy ő mondjon helyette. Én nem igazán akartam, hiszen elég durvákat szokott mondani, de Harry megengedte.
- Akkor legyen az,-kezdett bele Hope.-hogy egymást kell levetkőztetnetek Jessel, időre. Vagyis 1 perced van, hogy leszedjél Jessről minden ruhát.-na itt szóltam közbe egy hangos 'héj'ezéssel.-Jó akkor nem mindent csak annyit amennyit hagy.-láttam, hogy Zaynnek tetszik az ötlet.
- Oké, de nem előttetek -szólalt is meg. Ááá szóval levetkőztetne. Na de Jess, most gondolj bele, nem előttük kell, és látott már fehérneműbe szóval ez nem nagy kihívás neked.
- Oké legyen, számoljatok.-mondtam majd bementünk egy szobába.
Oké, akkor mély levegő és kezdődhet.
- Kétszer 1 percetek lesz, szóval gyorsan egymás után. Raaaaaajta!-kiabált be Harry.
Zayn mit sem törődve a pólómmal, kapta le azonnal, lehet valahol el is szakította. Mivel nekem nem szabadott segítenem, kicsit ügyetlenkedett az övemmel, de a nadrág lehúzás hamar megvolt. Kiléptem belőle, majd kiordítottunk, hogy kész. Első része teljesítve, vajon én is ilyen ügyes leszek?! Elindult a második 1 perc. Alulról felhúztam a pólóját és kibújtattam rajta a fejét és a kezeit. Néhány másodpercre elidőztem a felsőtestén, de hamar észhez tértem és a nadrágjával kezdtem el babrálni.
- Ha sokéig simogatsz ott, nem lesz jó vége.-nyögte halkan Zayn.

- Hupsz, bocsi. Már meg is van.-mondtam és lejjebb húztam, hogy kitudjon belőle lépni. Ezzel meg is volnánk, gondoltam. Épp kiakartam kiabálni, hogy kész, de Zayn elhallgatott egy csókkal.

- Van még félpercünk, használjuk ki.-kacsintott rám majd fölkapott az ölébe és lefektetett az ágyra. Érzékien elkezdte csókolgatni a nyakamat egészen a mellemig. A feladat közbe még nem is zavart, hogy apró fehérneműben állok előtte, de most már egy picit. Éreztem, hogy az arcomba szökik a vér, ezért reflexből eltakartam.
- Ne szégyellj semmit, gyönyörű vagy.-mondta kedvesen.
Itt még jobban elvörösödtem, de amikor megtalálta az érzékeny pontomat a kulcscsontomnál, ellazultam. Teljesen elveszítettem az időérzékemet és hagytam hogy Zayn kényeztessen.

Eközben a nappaliban, Hope szemszöge:

Gyorsan lejárt ez a két perc amint hallottuk sikerült is nekik. Csak a felöltözés nem. Na mindegy, nem is baj. Így legalább én is bevethetem magam. Láttam hogy, Harry jól érzi magát, szóval nincs már akadály. Lassan mellé csúsztam és közel hajolva hozzá megkérdeztem:
- Túl sok ruha van rajtam, nem?
Harry nyelt egy nagyot majd felém fordulva elmosolyodott.
- Ezen segíthetünk.-mondta és elkapta a lábam és lehúzta rólam a zoknit. Na ne, most szórakozik velem? Inkább a kezembe veszem az irányítást.
- Engem ez zavar.-jelentettem ki és lekaptam a felsőm. Huh megnyugodtam, egy egész jó melltartó volt rajtam. Harry egy egész percig nem bírt meg szólalni, és nem bírta levenni a szemét a mellemről. Majd szép lassan megnyalta az ajkait és a szemembe nézett. De nem mondott semmit. Oké, akkor következő lépés. Felálltam és elkezdtem kigombolni a nadrágom, kis ideig nézett azonban amikor leakartam tolni elkapta a csuklom és magához rántott. Pont mellé estem volna, de egy gyors mozdulattal az ölébe ültem, lovaglóülésben. Ismét nyelt egyet mert megint a melleimet stírölte. Mire belenézett a szemembe, a smaragdzöld szemei már besötétedtek. Egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Ezt meglátva, dühös(?) lett, mivel közel rántott magához és megkérdezte:
- Te most szórakozol velem?
- Ééén, de hogy.-röhögtem fel.-Csak huncutkodni akarok.-búgtam bele a fülébe majd megharaptam azt.
- Aha, persze.-mondta majd elkezdett kitaszigálni az öléből. Na nem, én nem adom fel ilyen könnyen. Minden erőmet beleadva, ledöntöttem őt a földre és elhelyezkedtem csípőjén. Sok értelme nem lett volna a keze leszorításhoz, mivel még mindig erősebb nálam, ezért egy angyali mosolyt bevetve vettem rá, hogy maradjon ott. Ráfeküdtem a mellkasára majd apró puszikat adtam az állkapcsára. Láttam, hogy lehunyja a szemét és mélyeket lélegez. Felültem és lassan elkezdtem ringatózni rajta. Halkan felkuncogtam amikor meghallottam apróbb sóhajait. Olyan kis édes volt, ahogy itt fekszik alattam kiszolgáltatottan. Visszadőltem és puszilgatni kezdtem egyre lejjebb. Mikor már a hasa alján voltam, hirtelen felült majd kifújta a levegőt.
- Valami nem stimmel itt.-nézett bele mélyen a szemembe. Egy másodpercre megijedtem, úgy nézett mintha belelátna a fejembe. De tudtam, hogy ez hülyeség. Nem jöhetett rá, 'nem tudja a drogot Hope, nyugi.' Nyugtattam magam majd játszva a hülyét megkérdeztem:
- Mégis mi?
- Te, túl furcsa vagy. Nem változhatsz meg egyik napról a másikra. Főleg nem így, nem ilyen irányba.-undort láttam volna a szemébe?! Nem inkább csalódottságnak tűnt. Még megpróbáltam egyszer meggyőzni.
- Ez nem igaz. Nem történt semmi. Nem lehet az, hogy ma ilyen kedvem van?! Akarok egy kicsit rosszalkodni.-mondtam és közelebb léptem hozzá, ugyanis már mindketten felálltunk.
- Nem, te nem ilyen vagy. Ismerlek.
- Hmm, akkor édes elárulok valamit, tudok ám rossz is lenni.-mondtam majd beleharapva a számba végig húztam a kezem a férfiasságán. Amivel egy hirtelen morgást idéztem elő. Tudtam, hogy nyertem, elhitettem vele hogy én akarom ezt és nem a drogtól van. Láttam a szemeiben a vágyat. Igazam is lett, abban a pillanatban lesmárolt. Alig akartuk elengedni egymást de végül ő szólalt meg:
- Menjünk fel.-csak ennyit mondott, de már húzott maga után. Az ajtót kicsapta majd behúzva lelökött az ágyra. Tetszett ez a vadság, végre feltüzeltem. Vissza lépet az ajtóhoz majd becsukta, de én is gyors vagyok ám .. ott teremtem mögötte és amikor megfordult megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődik de utána rögtön visszacsókolt. Neki toltam az ajtónak majd újra csókolgatni kezdtem. Néha fel pillantottam a szemire, de láttam nem csukja be. Azt hittem rosszul csinálok valamit, ezért néha megálltam, de akkor sem nézett rám .. meg semmi. Nagyon nézett valamit, vagy inkább keresett. Mondjuk jelen pillanatban nem igazán foglalkoztatott ez, inkább ki akartam élvezni a helyzetet. Újra elkaptam az ajkait majd vadul kezdtünk el csókolózni.

Harry szemszöge:

Ennyi érzelem még nem volt bennem egyszerre mint most. Próbáltam élvezni a dolgot, hiszen életem nője itt van előttem melltartóban és nagyon be van gerjedve. Én pedig nagyon kívánom már mióta. Alig bírom visszafogni magam, más pasi már rég kihasználta volna a helyzetet -hogy a csaj kezdeményezik- de én most nem tudom. Biztos vagyok benne, hogy valami nincs rendben. Egy dolog lehet az .. áá nem hiszem, vagy még is ?! Egyszerűen féltem, hogy igazam lesz. Féltem, hogyhogy fogok reagálni, ha valóban az. Egy megoldás van, ki kell derítenem, nem szabad engednem a csábításnak egészen addig amíg nem tisztázódik a dolog. Én lennék a legboldogabb, ha nem lenne igaz és tényleg átadhatnánk magunkat egymásnak és a hormonoknak. De így nem lehet. Keresem, kutatom a szobában az arra utaló jeleket, de így elég nehéz, hogy közbe Hope kényeztet. Volt néhány pillanat amikor átadtam magam az érzéseknek, de megtudtam állni még időben. A szoba üres, már csak a fürdőszoba az utolsó reményem. Gyorsan váltottam egy forró csókot Hopepal majd kikéretőztem a fürdőbe. Láttam, hogy nem gyanakszik, úgyhogy magamra zártam az ajtót. Imádkoztam, hogy ne találjak semmit. Kinyitottam a polcokat, átforgattam a törölközőket de semmi. Amilyen gyógyszeres dolgokat találtam, kiszedtem, megnéztem hátha oda van elrejtve de még mindig semmi. Már kezdtem feladni amikor leültem a kádszélére és lelógattam a fejem. Ez volt az amit nem kellett volna, ugyanis kiszúrtam egy piros kis valamit a földön a kád mellett. Remegő kézzel felvettem és megnéztem mi az. Nem hiszem el, ez az!!! Tehát egy bizonyos 'erotic' nevű drogtól szívott be. A rohadt életbe... -káromkodtam még néhány sort-. Tudtam, éreztem, hogy valami nincs rendbe. Azt a mocskos... Hogy lehettem ekkora gyökér?! Majdnem bedőltem neki, elhittem hogy minden rendben van. Elhittem neki azt is, hogy boldog mellettem és nincs szüksége drogra. A fenéket .. itt a bizonyíték még mindig drogozik. Ki tudja, hányszor volt beszívva mialatt velem vagy a többiekkel volt?! Ő meg azt állította, hogy miattam ilyen, azt mondta, nekem köszönheti hogy újra szállhat. Jaa persze, most hogy higgyem el ezt?! Mi a faszért kellett megint drogozni? Nem voltam elég neki? Hányszor .. hányszor lehetett bedrogozva az idő alatt? Vagy éppen hány tiszta pillanata volt? És ha egy se, fölösleges volt minden erőfeszítés .. Elegem volt, megkellet tudnom az igazságot. Kivágtam a fürdő ajtót majd elé toltam a bogyót:
- Ez mi?-láttam, hogy kikerekedik a szeme majd többször is szólásra nyitotta a száját, de becsukta.
- Ha-Harry .. ez nem az aminek látszik. Meg tudom magyarázni .. -dadogta.
- Hanem mi? Ott volt a fürdőben, és ne tagadd tudom hogy bevetted.-próbáltam nem kiabálni rá, de nem igazán sikerült vissza fogni magam.
- Én-én nem tudom mit gondoltam ..-mondta és láttam rajta hogy perceken belül elsírja magát.
- Hányszor vettél még be valamit? Ha? Hányszor?-kiabáltam rá megint, nem akartam még jobban megijeszteni, de már nagyon kiakadtam.
- Egyszer, Harry. Ez volt az első és utolsó eset. Higgy nekem, kérlek.-mondta miközben én ráztam a fejem. Ja persze, higgyem el, hogy azóta csak egyszer. De akkor miért pont most, ugyan?!-Kérlek.-szólt már ő is hangosabban. Erre azonban Zayn és Jess is bejött a szobába.
- Mi folyik itt?-nézett rám kérdően Zayn.
- Ez!-adtam át a kezébe a pirulát. Jess a szája elé kapta a kezét és kérdően nézett Hopera.
- Ugye nem?-kérdezte majd elsírta magát.
- Ó dehogy nem.-mondtam cinikusan.-És még kitudja hányszor mióta eljöttünk.-mondtam ezt már Hopenak címezve.
- Neee, Harry kérlek, higgy nekem. Ez volt az egyetlen. Soha többé ... -kérlelt majd ő is elsírta magát. Nem tudtam mit tegyek, egyszerűen nem tudtam hinni neki. Nem akartam még több kárt okozni a kiabálássommal vagy bármi mással. Úgyhogy megindultam az ajtó felé.
 - Nem tudom Hope, hogy mit higgyek.-mondtam egy fintor kíséretében majd kisétáltam az ajtón, ki a házból a sötét éjszakába ...

III.fejezet 8.rész

Szeretnénk megköszönni a sok szép commentet, a like-okat, a feliratkozókat, a díjakat és TITEKET!!!
Jó olvasást!
Kiki:*

Jessica szemszöge:

Arra lettem figyelmes, hogy Zayn ideges tekintettel figyel egy képet Jeff albumában. Ez magában is elég fura volt, de rá tett egy lapáttal, hogy le nem vette róla szemét.
-Zayn minden...-hajoltam oda, hogy megkérdezzem, és akkor megláttam a képet róla és Perrie-ről.
Rám nézet, szemöldökét egyre haragosabbra ráncolva. Tudtam, nem rám haragszik.
-Ez is a te munkád?-kérdezte meg Jefftől, aki éppen M. Summer egyik mondatán mosolygott kellemesen, mit sem sejtve.
-Ömm az, ..az.. véletlenül került azok köze.. én..
-Nem azt kérdeztem, hanem azt, hogy te csináltad?-mondta Zayn egyre indulatosabban.
Valahogy le kellett csillapítanom. Nem akartam, hogy a megbeszélésen állljon neki verekedni mert az enm tenne jót a hírnevének, így karjánál fogva visszahúztam a székbe.
-Zayn próbáld visszafogni magad.-súgtam a fülébe, mire ő egy nagy levegőt vett, kifújta, majd tovább csúsztatta a portfóliót a többieknek.
-Ezt még kint megbeszéljük.-mondta Jeffnek.
A megbeszélésen minden simán ment, az előbbi incidenstől eltekintve, viszont ami utána következett nem volt túl hálás dolog. Mindenki vonult ki az épületből, de Jeff nagyon előre setett.
-Jeff! Állj csak meg!-szólt utána Zayn.-Még van egy rendezetlen ügyünk.
-Nekünk? Szerintem nincs. Ez a mi ügyünk volt Perrie-vel, és nem a te ügyed.
-Miről beszélsz? Ez éppen úgy az én ügyem is, mint a tiéd. Jó, tudod mit, kurvára nem érdekel, hogy mi volt a konkrét mese, mert örülök neki, hogy már elfelejthettem. Csak annyit mondj el, hogy mit kaptál érte, hogy mivel fizetett neked Perrie. Mi az, amiért ez neki megérte.
-Ez minden? Erre vagy kíváncsi?
-Igen. Hallani akarom!
-10.000 font. Ennyit kaptam a képér.
-Hát ezt nem hiszem el mert nekem azt mondta, nem fizetett neked, hanem valami sokkal jobbat kaptál. Ki vele mi volt az!-kezdte felemelni a hangját.
-Jól van. Lefeküdt velem.
-Mi?-karjába csimpaszkodva próbáltam visszafogni, szerencsére sikerrel. Nem hiányzott volna még az is, ha miatta kéne a bíróságra járni.
-Lefeküdtem velem, jól hallottad. Na de én most megyek, szevassztok.-mondta nagyképűen, majd megfordult, fogott egy taxit, és már itt sem volt.

Egész úton hazafele, csak nézett ki az ablakon. Nem is szólt senkihez.
-Büszke vagyok ám rád.-mondtam neki, hízelegve.
-Igen, és miért?-kérdezte, de tekintete még mindig a tájat fürkészte.
-Mert meg tudtad állni, hogy ne verj be neki egyet.
-Köszi.-mondta rezzenéstelen arccal.
Most meg mi a fene baja lehet? Ezt akarta tudni nem? Én ezt nem értem.

Hazaértünk. Mindenki leheveredett a kanapéra, őnagysága meg felment a szobájába és ott gubbasztott. Na márpedig én nem fogom ezt annyiban hagyni. Nem vagyok az, aki hallgat és nem tesz semmit. Utána mentem.
-Zayn.-kopogtam.
-Mit akarsz?-szólt ki közönyösen.
-Basszus mi van? Te kinek érzed magad? Mégis mi bajod?-kiabáltam az ajtóba, mert nem volt erőm kinyitni, ezután a megnyilvánulás után.
Lépteinek hangját egyre közelebbinek hallottam, de akkor már folytak a könnyeim. Még mielőtt kinyitotta az ajtaját, átszaladtam a vendégszobába, és becsaptam magam után az ajtót.
-Jessy!-szaladt utánam.
-Nem érdekelsz!-kiabáltam neki vissza.
-Kérlek, ne haragudj.. én nem úgy gondoltam, csak minden a feje tetején áll és most...
-Nem .. képzed nem áll minden a feje tetején. Én még a talpamon állok, és nem hinném, hogy ezt érdemlem. Pont én nem.
-Igen tudom, ne haragudj, csak...-kezdett bele, de megszűnt a hang. Kikukucskáltam a kulcslyukon, de sehol senki.
 Na végre békén hagyott. Ültem be a számítógénél lévő székbe, mint egy durcás hét éves.
Nem értem, hogy most mi a franc baja van. Napszúrást kapott vagy mi? Férfiak.- zsörtölődtem magamban, de akkor egy papírlap csúszott át az ajtóm alatt.
-Zayn! Nem érdekel.
-Legalább nézd meg!-mondta.
Odamentem, kinyitottam a lapot:

Meglátva a rajzot, lassan elkezdtem kinyitni az ajtót, de azt már nyomta befele Zayn. Egyre közelebb jött, és mohón elkezdett csókolgatni, közben egy egy szót nyögött:
-Sze-ret-lek értsd meg!
-Én is, de nem értem, hogy ez mire volt jó.-szakítottam meg a csókunkat.
-Tényleg genyó voltam, csak annyira szarul esett ez, hogy még egyszer csalódnom kellett abban, akit régen szerettem. De már nem érdekel, mert már nem őt szeretem, hanem téged. Most legalább rájöttem, hogy milyen valójában, de emiatt téged de akarlak elveszíteni.
-Hogy is bírnád ki nélkülem.-mondtam neki cinikusan, majd belöktem a székbe, és heves csókcsatába kezdtünk.

Hope szemszöge:

Tényleg nem értem, hogy Zayn miért viselkedik, így de ahogy hallom lenyugodtak a kedélyek az emeleten, úgyhogy biztosan kibékültek.
-Ti nem unatkoztok?-szólalt meg a nagy csönd közepén Niall.
-De, én igen!-szólalt meg Louis.
-Mi lenne, ha elmennénk egyet kirándulni. Úgy is még csak délelőtt van.-vetettem fel az ötletet.
Mindenki benne volt. Gyors felszaladtam, szóltam Jeeséknek is, akiket egy kicsit megzavartam, de majd a természet lágy ölén folytatják.
Felszerelkeztünk minden félével, szendvicsekkel, innivalóval, rovarriasztó spray-vel, és minden mással, ami fontos volt.
Danielle fellépésen volt, de Eleanon el tudott jönni. Se baj, legalább Niall nem lesz egyedül. Valakit már neki is keríteni kéne.
Átöltöztünk, és már indultunk is.
Jessica ruhája:

Az én ruhám:

Egy taxival kimentünk a város szélére, és elindultunk a közeli erdőbe. Annyival tisztább volt ott a levegő. Nagyon jó, hogy kijöttünk ide.

A fiúk folyamatosan ökörködtek, mi hárman lányok, meg vegyültünk. Mi sem maradtunk ki semmi jóból.
Jessék néha összeakaszkodtak, vagy pedig egymást nyúzták Zaynnel. Zayn folyamatosan cukkolta, a fenekét csipkedte, Jess meg persze kérette magát. Jókat röhögtünk rajtuk.
Azért Harry sem arról híres, hogy nyugton tud maradni. Egyszer csak gondolt egyet, felkeptt, és a karjai közt velem, elkezdett rohanni.
-Ááá Harry tegyél le.-mondtam a nevetéstől fulldokolva, mert pont a csiklandós pontomon fogott meg. Csak rohant, és rohant, majd egyszer csak letért az ösvényről és bevitt az erdő közepébe. Még láttam az utat, és hallottam a többiek hangját, úgyhogy nem féltem attól, hogy eltévedünk.
-Mit művelsz?-kérdeztem.
-Ezt.-mondta, majd megfogta az arcomat, és megcsókolt.
Annyira, de annyira boldognak éreztem magam. Ott csókolóztam Harryvel az erdő közepén. A szellő hozta a virágok illatát, a madarak csiripeltek, én pedig szárnyaltam. Ismét egy jó dolog, ami nem köthető a droghoz. Ismét boldog vagyok. És megint Harrynek köszönhető. Karjaim automatikusan a nyakába omlottak. Csak faltuk egymás ajkait. Harry egyre szenvedélyesebben markolászta fenekemet, amivel teljesen felcsigázott.
-Khöhöm!-krákogtak a többiek a háttérben.
-Jól van megyünk már!-mondta Harry, majd megfordul, de én visszarántottam és még egy csókkal megpecsételtem ezt a mai boldogság adagomat.

Pár percnyi séta után egy gyönyörű tisztáshoz értünk.
Itt lepakoltunk, és ettünk egy nagyot, majd Eleanor húzott elő a táskájából egy üveg Vodkát. Hát ennek természetesen mindenki megörült, és már ment is körbe az üveg. Nagyon jó volt minden. Tényleg annyira elfelejtettünk minden apró gondot. Bár megtehetnénk ezt minden nap.

Jessica szemszöge:

Imádom ezt a társaságot. És örülök, hogy Zaynnel is tudtuk tisztázni ezt a délelőtti incidenst.
-Mi lenne, ha énekelnétek fiúk?-szólaltam meg.
-De akkor nektek is kell.-válaszolt Zayn, majd szorosan átkarolt.
-Na jó.-mondtuk és rákezdtünk a What makes you beautiful-ra.
Istenien éreztem magam, de egyszer minden jónak vége, és még sötétedés előtt haza akartunk érni.

Hope szemszöge:

Amint hazaértünk, mindenki ledöglött. Nagyon fáradtak voltunk, de én valahogy már nem bírtam magamon elviselni ezt a szagot, így elmentem lefürdeni. Nagyon jól esett a forró zuhany. A vízcsappek kényeztették bőrömet, bár nem úgy mint Harry újjai. Nem találtam törölközőt, így kikukkantottam az ajtón, nem volt sehol senki,szóval felhúztam a nyúlcipőt, és átrohantam a szobámba. A táskámból még nem pakoltam ki mindent, ahogy a törölközőmet sem, így az után kutattam. Megtaláltam, magamta tekertem, és gondotam, hamár úgy is itt vagyok, kipakolok mindent. Egy-két szennyessel még találkoztam, fogtam és elindultam velük a fürdőbe. Jó kislány módjára, mielőtt beraktam a szennyestartóba a ruhákat, kiszedtem a zsebekből a nem odavaló dolgokat. Pont az egyik farmeromhoz értem, amikor valami furát találtam a zsebébe. A szívem hevesen kezdette dobogni. Abban a pillanatban rájöttem, hogy mi az.

"Miért kísért a múlt? Miér tartok már megint itt? Nem tudom.. most mit tegyek? Nem láthatja meg senki. De kidobni sajnálom. Annyira csábít a dolog. Nem Hope! Enélkül is jólérezted magadat. Nem! De utána talán akkor már ténleg meg tudok tőle szabadulni, hamár nem lesz nála, de a míg nálam van, addig csak az járna a felembe. Mit tagyek? Lábaim egyre jobban remegni kezdtek. Leültem a kád szélére és ott folytattam a töprengés."

III.fejezet 7.rész

Úristen! Csak annyit tudok mondani, hogy köszönjük az egyre biztatóbb commenteket!
Egyre inkább kiöntitek a szíveteket, és ez tök jól esik :)))
Nagyon köszi :)
Jó olvasást!
Kiki :*

Hope szemszöge:

Eléggé későn értünk haza Harryvel, így egy kicsit nehezen indult a reggel. Még nagyon álmos voltam, de hát azért 11-kor már fel kéne kelni, így egy nagy nyújtózkodással frissítettem föl magam, amikor Harry puha ajkait éreztem meg a köldökömön.
-Ne ez csikiz!-rándultam össze, majd egy nagy puszit nyomtam a homlokára.
-Jó reggelt!-mondta, még mormogós hangon.
-Neked is!-mondtam, majd nagy nehezen kikászálódtam a takaróból, és elindultam a fürdőbe.
Megmosakodtam, felöltöztem, és magamra fújtam a kedvenc parfümömből.

Lementem reggelizni. Zayn és Jess éppen ott ültek az asztalnál, olyan közel egymáshoz, amilyen közel, csak lehetett. Egymást etették azt hiszem, bár nem lehetett meghatározni, konkrétan mi akar ez lenni, mert csak röhögcséltek össze-vissza. Boldogok. Már nem irigykedek, mert én is boldog vagyok. Végre úgy érzem, helyre állt minden.
-Jó reggelt Hope!-kiáltott Zayn- Na milyen volt a buli tegnap? Ugye nem ittátok le magatokat?
-Na tessék megszólalt!-nevettem-én nem ittam le magam, de ez nem mondható el rólad.
-Mi? Micsoda, én..-nézett értetlenül rám, aztán Jessre.
-Mi az nem emlékszel rá? -kérdeztem.
-Mire kéne emlékeznem?-nézett nagy szemekkel.
-Hát tegnap eléggé illuminált állapotba kerültél, hogy úgy mondjam. Jess nem is említette?
-Nem.. én nem emlékszem, és ő sem mondott semmit. Kicsim igaz ez? Nagyon gáz voltam?-hunyorított a szemével Jessre, mire a lány lejjebb húzta garbója nyakát.
-Ömm eléggé, perverz voltál.-mondta.
-Jaaaj ne haragudj, én nem tudom, hogy hogyan üthetett meg ennyire.-mondta, majd egy lágy puszit nyomott Jess nyakára, aztán a szájára.
Épp őket szemléltem, mikor egy határozott fogást éreztem a fenekemen, mire felugrottam.
-Styles!-kiáltottam, mire ő hátulról átölelt.
-Jó reggelt szerelmesek.-mondta, majd fogott egy almát, megtörölgette a pólójába, és elindult az ajtó irányába.
-Hová mész?-kérdeztem.
-Kicsit levegőzöm.-mondta, nagyon furán.
Ugye nem tettem semmi rosszat, vagy nem miattam megy el ugye?-töprengtem.

Már délután 1 óra, és Harry még sehol. Jessékkel nézek valami romantikus vígjátékot, de jobb lett volna, ha Harry is itt van. Aztán mikor már majdnem úgy döntöttem, hogy felállok, és utána megyek, meghallottam, hogy valaki dudál. Először nem is foglalkoztam vele, de amikor már másodszor, harmadszor szólt a duda, kinéztem az ajtón, és egyszerűen nem hittem a szememnek. Harry integetett egy fekete Ferrariból.

-Harry!? Te meg? Ez most komoly?-kiabáltam, miközben a mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról.
A kiabálásomra Zaynnék is odarohantak.
-Azta! Komolyan vettél magadnak egy Ferrarit?-hüledeztem.
-Aham. Annyira tetszett, amit tegnap műveltél benne, hogy úgy gondoltam ezt máskor is szeretném látni. Csakhát a fekete jobban tetszett. Remélem nem baj!-próbálta túlkiabálni a motor hangját.
-Dehogy baj! Úristen nagyon szép. Egy vagyon lehetett.
-Hát igen, de alig várom már, hogy megkapd a jogsidat, és te is vezethesd.-vigyorgott.
-Hát elhiheted, hogy én is.-mondtam.
-Nem jössz kipróbálni?-kérdezte.
-Dehogynem. Srácok ugye nem baj?
-Dehogy baj! Majd utána mi is megyünk vele egy kört.-kacsintott Zayn.
-Csak nyugodtan tesó.-kacsintott Harry, és már rá is lépet a gázra.
Vezetés közben a keze néha túlnyúlt a váltón, olyankor megfogtuk egymás kezét, helyesbítek én fogtam az övét, ugyanis ő a combomat taperolta, de nem zavart.

-Hogy érzed magad?-kérdezte.
-Ez most komoly? Nem látszik rajtam?
-De, csak a tőled szerettem volna hallani, mert nem hiszek a szememnek. Nem hiszem el még most sem, hogy itt vagy velem, mellettem. Hogy itt vagy nekem.
-Istenien érzem magam veled, ebben a Ferrariban és máshol is. Így megfelel?-vigyorogtam a levakarhatatlan széles mosolyommal.
-Meg.Na most figyelj!-mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra, és elkezdte egyre lejjebb nyomni a gázpedált.

Zayn szemszöge:

Harryék elszáguldoztak, a Ferrariva, így végre alkalmam volt "bocsánatot kérni" Jesstől, vagy inkább folytatni a tegnapit. Már javában bele voltunk merülve a csókokba. Ő alattam feküdt, én a feje mellett támasztottam ki magamat karjaimmal. Keze a csupasz hátamat simogatta, amitől tiszta libabőr lettem.

Ajkaimmal egyre lejjebb jutottam. Nyelvem már a csípőcsontját kényeztette, amikor kopogásra lettünk figyelmesek.
Ezt nem hiszem el. Valakinek mindig meg kell zavarnia minket. Gyors felkaptuk magunkra a gönceinket, és kinyitottam az ajtót.
-Paul! Hát te?
-Egy kis megbeszélés lenne az 1D házban.
-Nagyon sürgős?-kérdztem.
-Halaszthatatlan.-mondta, majd Jessre nézett.-Ha gondolod ő is jöhet.
-Rendben!-bólintottam, majd szóltam Jessicának, és már indultunk is.
Út közben megcsörgettem Harryéket is, hogy jöjjenek a megbeszélt helyre.

Mikor mindenki megérkezett, elkezdődött a megbeszélés.
-Nos srácok -kezdett bele Paul- tegnap egy kisebb összejövetelen voltam, ahol szóba elegyedtem egy tinédzserekkel foglalkozó alapítvány tulajával. A pasi egy új kampányt szeretne létrehozni, és azt szeretné, hogy ti legyetek a reklámarcai. Nos? Elvállaljátok?
Mindannyian összenéztünk.
-Persze!-mondta Harry, mire mindannyian helyeseltük a választ.
-És mi lenne a téma?-kérdeztük
-Hát ez a másik dolog, hogy a témaválasztást meghagyta nekünk, úgyhogy várom az ötleteket.
Mindenkin látszott, hogy nagyon gondolkozik, aztán született is pár ötlet:
-Cukorbetegség?!-vetette fel Louis.
-Hát nem tudom... más ötlet?-mondta Paul.
-Korai terhesség?!-mondta Liam.
-Áhh akkor lehetne ennyi erővel az abortusz is..-mondtam.
-Jogos Zayn.-mondta Paul.
-És mi lenne, ha a drog lenne a téma?!-mondta Harry-Persze ha csak Hopenak ez nem gáz.
-Persze, hogy nem az. Tudom, hogy milyen nehéz leszokni, úgyhogy szívesen pártolom ezt az ötletet. És ha valamiben tudok én is segíteni, akkor..
-Remek, akkor már meg is vagyunk. Leszervezek holnapra egy közönségtalálkozót, addigra beszéljétek meg részletesebben a dolgokat. Úgy látom nem lesz itt probléma az ötletekkel. Jessica egy pillanatra, beszélhetnénk?-mondta Paul.
Nem értettem. Vajon mit mondhat neki? Mindenki furcsán nézett, aztán egy pár perc múlva Jess vissza is jött.
-Na? Mit mondott?-kérdeztem.
-Azt mondta, hogy látott pár tervrajzot tőlem, és nagyon tetszett neki. Megkért, hogy készítsem el nektek a kampányfotózásra a stílust és a ruhákat.
-Úú gratulálok!-mondtam, majd az ölembe húztam és megcsókoltam, ezzel is kárpótolva magam a befejezetlen romantikázás miatt.
Mindenki nagyon örült a sikerének. Estére mindannyian az 1D-házban maradtunk és összedugtuk a fejünket, hogy pontosan hogyan is képzeljük el ezt a kampányt. Kicsit furcsa volt, hogy mi találjuk ki ezt az egészet, de nagyon tetszett mindenkinek.

Másnap korán indultunk a közönségtalálkozóra. Egy fél órás dedikálás után el is foglaltuk a helyünket, és a "szóvivőnk", Louis el is kezdte a bevezetést.
-Jó napot, sziasztok! Bizonyára hallottatok arról, hogy felkérést kaptunk egy kis jótékonykodásra. Gondolkozás nélkül elfogadtuk a felkérést, hisz nagyon szívesen segítünk bárkinek, de ez szerintem már kiderült az eddigiek során. Egy eléggé érdekes felkérést kaptunk, ugyanis nekünk kellett kitalálni az egész témát, és a hozzá tartozó egyéb apróságokat. Nos úgy döntöttünk, hogy a téma a drogfogyasztás lesz, ami napjainkra egyre szélesebb körű probléma. A banda a drogfogyasztás ellen van, és reméljük sok embert sikerül majd elrettentenünk, leszoktatnunk és ráébresztenünk arra, hogy ez csak az elején okoz örömöt. Elvonókat fogunk látogatni, bár saját tapasztalatból tudjuk, milyen az, amikor, egy barát eltűnik köreinkből a drog miatt. Tehát le a droggal!
Rengetek kérdést kaptunk az újságíróktól, néha teljesen a témától eltérőket:
-A barátnőiteket hoztátok magatokkal?-kérdezték egy jó páran, mire mi a "természetesen"-nel válaszoltunk. Nem tagadjuk le őket, hiszen büszkék vagyunk rá. Látszott a lányokon, hogy egy kicsit izgatottak, mit szólnak hozzá, de mindenki jól reagált a dolgokra, és jól kezeltük mi is a helyzetet. Miután minden kérdésre válaszoltunk, és egy újabb félórás dedikálásnak és egy közös fotónak a rajongókkal vége lett, elmentünk az alapítvány székhelyére, ahol mindenki teljes elégedettséggel fogadott minket.

-Nagyon örülök, hogy titeket bíztalak meg fiúk ezzel a feladattal. Nem csalódtam bennetek, köszönöm. Szerintem odakint minden elhangzott, ami fontos lenne az alapokkal kapcsolatban. Leszerveztünk pár látogatást egy-két elvonóba.-mondta Mr. Summer, mikor egy kopogás zavarta meg a további információk közlésében.-Á ez biztosan a fotós lesz.-mondta, majd ajtót nyitott.
-Elnézést a késésért.-mondta a 20-21 év körüli srác, majd mindegyikünkkel kezet fogott.-Hello, Jeff vagyok!
Leült, de nagyon zavart volt. Elég furán viselkedett, de nem hinném, hogy az izgalom miatt, hisz ezeregy hírességgel dolgozott már-elmondása szerint- együtt. Körbe adott egy portfóliót, mondván, hogy mindig megmutatja munkáit a leendő alanyoknak. Először az én kezembe nyomta az albumot, és valóban jó munkákkal találtam szembe magam. Nagyon jó anyagok voltak:

 Már a nyelvemen volt, hogy megdicsérjem, amikor egy ismerős és egyszerre sokkoló képpel találtam szemben magam: