Közérdekű ! :)


" Szia ! :) Üdvözöllek az oldalon. Itt egy befejezett történetet találsz. Két lányról szól, akik különös körülmények között megismerkednek Harryvel és Zaynnel. Rengeteg kalandon, és egyéb furcsa dolgokon mennek keresztül. Persze az összes srác benne van és élénkítik a sztorit. Később Niall is főszereplővé válik egy bizonyos lány miatt. Olvassátok el a kalandjaikat, és együtt izguljatok a szerelmük kibontakozásáért.
Jó olvasást ! x "



Kiki és Dórika . x

2012. december 22., szombat

I.fejezet 9.rész


~ meghoztam az új részt, köszönjük szépen az egy hozzászólást a 6 tetsziket és a több mint 1400 látogatót, sokat jelent. <3 ezért érkeztem egy hosszabb résszel remélem ehhez is kapunk valamiféle visszajelzést, jó olvasást ! :)

Hope szemszöge:

Jessék elmentek külön, elég kellemetlenül éreztem magam. Nem szóltam egy szót sem. Harry épp mondani akart valamit, amikor megbotlott. Elég nagyot esett, meg is ijedtem.
- Jézusom, jól vagy?-guggoltam le mellé.
- Aham, csak a térdem …
Mikor oda néztem láttam, hogy a térde eléggé fel van repedve.
- Basszus ez nem néz ki valami jól.
- Á semmiség.
- Nemár..-mondtam és elkezdtem kotorászni a táskámban.
- Mit keresel?
- Egy pillanat.-mondtam és megtaláltam, amit kerestem, egy sebtapaszt.
Harry elkezdett nevetni.
- Miaz?-kérdeztem.
- Hello Kitty?-vigyorgott.
Ránéztem a ragtapaszra és én is elkezdtem nevetni.
                                         
- Jól van na! Nem tetszik?
- De-de, nagyon köszönöm Hope.- mondta és közben már fent is volt a térdén a cuki kis ragtapaszom.
- Gyere.-tartottam neki a kezemet és felhúztam.
- Szerintem indulhatnánk haza.
- Szerintem is.-mondtam.
Mikor haza értünk Zaynék is otthon voltak.
- Sziasztok már azt hittük, hogy sosem jöttök meg, mi történt a lábaddal?-mutatott Zayn Harry térdére.
- Á semmiség, de azért cuki a ragtapaszom nem ?
- De nagyon, nah gyere Kitty menjünk haza.-rángatta Zayn az ajtó felé Harryt.
- Akkor sziasztok, remélem hamarosan találkozunk.-intett Harry.
Miután elmentek a srácok, gyorsan lezuhanyoztunk, ettünk néhány falatot. Hope-pal úgy döntöttünk megnézünk egy filmet, igazából nem tudtunk választani két film között ezért megnéztük mindkettőt.

Zayn szemszöge :

Mikor elindultunk Jesséktől megcsörrent a telefonom, láttam Liam az, elvigyorodtam gondoltam, hiányzunk neki.
- Szia Liam, mi az hiányzunk?
- Hello, figyu Zayn gyertek gyorsan haza van egy kevésbé jó hírünk számotokra.
- Rendben 10 perc és ott vagyunk.-mondtam és lettem.
- Mi történt?-kérdezte Harry.
- Valami fontosat akarnak mondani a srácok.
10 perc múlva már meg is érkeztünk, már eléggé feszült lettem nem tudtam mit akarnak mondani. Beléptünk és meglepődve találtam szembe magamat Paullal.
- Sziasztok, végre megjöttetek, akkor gyorsan nektek is elmondom. Holnap reggel indul egy gép New Yorkba egy hétre, mert meghívtak titeket egy jótékonysági estre, és ha már ott vagytok reklámozzátok az albumot, szóval interjúkra meg ilyenekre számítsatok.-darálta el Paul.
Mi Harryvel nem tudtunk szóhoz jutni, nem hiszem el most hogy végre kezdek közel kerülni Jesshez, most hogy végre megcsókoltam itt kell hagynom egy hétre, nem igaz.
Ránéztem Harryre ő is elég szomorú volt.
- Harry, felhívom Jesst, elmondom én nekik, jó?
- Rendben.-mondta szomorúan.
Tárcsáztam is.
- Hallo?
- Szia, Zayn vagyok, ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak de mondanom kell valami fontosat, bocsi hogy így telefonba de most tudtuk meg mi is.
- Zayn, mit történt?
- Szóval, egy hétre elutazunk New Yorkba jótékonysági estre meg ilyenek, sajnálom, pont most nem akartam elmenni.
- Háát, igen elég rosszkor jött, de hát mit lehet tenni.

- Köszönöm, hogy megérted, holnap reggel még beugrunk elköszönni, szerintem Harry is jobban érezné magát ha látna Hope-ot mielőtt elmegyünk.
- Rendben akkor holnap találkozunk, jóéjt.
- Szép álmokat!
Gyorsan lezuhanyoztam és kerülve mindenkit rögtön a szobámba mentem és igyekeztem elaludni, de valahogy nem sikerült, minden kavargott a fejembe: a csók, az hogy elutazunk, és az hogy megcsaltam Őt.

Másnap reggel elég szomorúan pakoltam be a bőröndömbe. Mikor végeztem, lementem a srácokhoz, és intettem Harrynek hogy menjünk elköszönni a csajoktól.
Szótlanul telt az út, igazából egyikünk sem akart pont most elmenni, de hát a rajongóink az elsők. A lányok már vártak minket, Harry felment Hopehoz, ami jól jött így kettesben lehettem Jessel.
- Hiányozni fogsz, nem hiszem el hogy most kell itt hagyjalak..
- Te is nekem, írj ha landoltatok és ha csak úgy eszedbe jutok.-láttam rajta, hogy próbál mosolyt erőltetni az arcára.
- Igyekszem, ahogy az időm engedi.-fogtam meg a kezét, mélyen a szemébe néztem, kívántam az ajkait, kívántam a csókját, muszáj volt őt utoljára éreznem, nem akartam csak egy hét múlva. Megtettem, nagyon közel hajoltam hozzá és hagytam, hogy az utolsó millimétereket ő tegye meg, és megtette, ott csókolóztunk újra a nappali közepén. Nagyon jó érzés volt, hiányozni fog ez is nagyon.
-Khmm.-köhögött Hope.-Bocsi, hogy megzavartunk de lassan indulnotok kéne.
- Oké, akkor majd hívlak, puszi.-nyomtam egy puszit a homlokára és indultam kifele, láttam még Harry is meg öleli Hope-ot és jön utánam.
- Hé haver, ezt miért nem mondat el?-utalt a csókra.
- Hát igazából, nem tudom, ez már a második csókunk volt és annyira de annyira jó vele, szerintem döntöttem.
- Nah végre, ennek örülök, nehéz lett volna tovább húzni.
- Az biztos, most hogy ki utazunk Amerikába találkozok vele és szakítok, legalább is ez a terv.-mondtam ki félénken.
- Sok sikert.-mondta Harry és megérkeztünk a házhoz. Srácok már utazásra készen álltak mi is megfogtuk a csomagjainkat és elindultunk a reptérre, mint mindig most is időben odaértünk és becsekkolás után a gépen megkerestem a helyem és vártam mikor indulunk el életem egyik legfontosabb elintézni valója felé.

* 1 hét a srácok nélkül *

Jess szemszöge:

Reggel 5-kor már fönt voltam. Nem tudtam aludni, mindig az a csók járt a fejembe, a második csókunk, olyan jó volt. Aggódtam is, mert Zayn még nem hívott, hogy megérkeztek. Csak ő járt a fejembe, pont mikor már kinyíltak az érzelmeink akkor kellett elmennie. De ez benne volt a pakliban, hiszen egy ő egy híres ember és vannak kötelességei.Ránéztem az órára és akkor döbbentem rá, hogy már vagy egy órája elmélkedem. Felkeltem, felhúztam a szabadidőmet, összekötöttem a hajam és lementem a konyhába. Facsartam egy narancslevet és készítettem valami reggelit. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy Hope botorkál le a lépcsőn pizsiben, álmos szemekkel.
- Hát te?-kérdezte.
- Nem bírtam aludni. Gondoltam csinálok valami kaját.
- Ismerős, én is csak forgolódtam.
- Zayn még nem hívott.-bukott ki belőlem hirtelen.
- Biztos nagyon elfoglaltak.-biztatott.
- Hát biztos, este webcamon majd kifaggatom.
- Nah azt jól teszed.-mosolygott Hope.
Megreggeliztünk utána elmentünk plázába. Egész nap ott voltunk, moziztunk vásárolgattunk ilyenek. Próbáltuk jól érezni magunkat. Este kb. fél 9-kor haza értünk, felmentünk netre és vártuk, hogy a fiúk is fel jöjjenek. Más fél órát vártunk, de az idő eltolódás miatt érthető, hiszen New Yorkban még így is délután volt. 
Mind az négy srác ott lógott a kamerába, ugyanis Harryt letúrták a kanapéról, nagyon elvoltunk, mennyit tudnak hülyéskedni. Kiderült, hogy Zayn nem felejtett el, csak nem tudott szabadulni. Azt mondta majd kiengesztel. Srácok megmutatták a szobájukat a kamrával, nagyon jó helyük van. Menniük kellett egy interjúra, úgy hogy gyorsan leköszöntünk. Hope-pal elvégeztük az esti teendőket és lefeküdtünk aludni.
Kedden otthon maradtunk takarítottunk, eléggé elfáradtunk, de után meg leptük magunkat egy Latte-val a sarki pubban.
Szerdán Eleanor fotózására voltunk hivatalosak, utána áthívtuk őt magunkhoz, egy kicsit jobban összeismerkedni. Megnéztünk egy filmet és utána webcamoztunk a fiukkal.
Csütörtökön elmentünk bicikli túrára, pénteken sütögettünk, este pedig elmentünk a szomszéd házi buliba, őszintén szólva sok kedvünk nem volt, de jobb volt, mint otthon punnyadni.
Szombaton egész nap lustálkodtunk, kipihentük magunkat a másnapra, hiszen holnap jönnek a fiúk, alig várom.
Vasárnap  reggel. A nagy nap, izgatottak voltunk, olyan mintha már egy éve nem találkoztunk volna legalább.  Csinosan felöltöztünk és indultunk a repülőtérre Hope-pal.

*Én ruhám.*


 *Hope ruhája.*

Zayn szemszöge: 

Végre az utolsó nap, ma este már utazunk is haza.
Mikor megérkeztünk New Yorkba Perrie egyből átjött és azt akarta, hogy együtt töltsük a napot, ez pont kapóra jött hiszen most szakíthattam volna vele. De én hülye nem tudtam neki, hogy hogyan mondjam meg. Készített nekem egy romantikus vacsorát, ő főzött, de nem akár hogy egy szál kötényben, mondanom sem kellett nagyon tetszett. Így hát a vacsora után eltöltöttünk egy kelleme kis estét, és a tervem amiért is ide repültünk fuccsba ment. A hét többi napja eléggé mozgalmasan telt, ide oda ugráltunk, de néha amikor volt időm és beszélgettem Jessel, nagyon rosszul éreztem magam, hiszen itt van Perrie és itt vele vagyok együtt, Londonban pedig ott van Jessica.
- Zayn mi lesz most Perrievel?-zökkentett ki Harry az elmélkedésemből.
- Nem tudom, egyszerűen nem tudok dönteni.
- Srácok indulás.-kiabált be a szobánkba Paul. Harry együtt érzően vállon veregetett és kiment. Én is megfogtam a csomagjaim és elindultunk a taxival a repülőtérre, hogy visszautazhassak az egyik szerelmemhez.

2012. december 18., kedd

I.fejezet 8.rész

~ csak annyit gyorsan, hogy szívesen fogadjuk a kommenteket és a tetszikeket a fejeztek alatt !  :) jó olvasást <3

Harry szemszöge:

Átöltöztünk, mikor oda értünk a lányokhoz, már készen voltak ők is, elindultunk futni.Már jó pár perce futottunk, amikor úgy gondolták, hogy beelőznek.
-Nézd, milyen gyorsak!-mondtam Zaynnek úgy, hogy ők is hallják.
Tekintetem önkéntelenül is Hope fenekére tapadt, és Zayn sem tagadhatja, hogy nem nézett jó párszor Jessére.
-Mikor mondod meg neki?-kérdeztem Zayntől.
-Ömm...nem tudom még. Majd ha jobban megismerem, akkor szerintem tudok választani.
-Miért? Ez a kapcsolat olyan komoly? Ha nevezhetjük kapcsolatnak..
-Nem nevezhetjük kapcsolatnak. Még nem.. de kezd nagyon is komoly lenni a dolog.-mondta Zayn és látszott rajta, hogy nem viccel. -Csak annyi a baj, hogy nem tudom mennyit tud rólam. Hogy tudja-e ... , és csak a határaimmal játszadozik.
-Hát ezt könnyen kideríthetjük. Figyelj csak.-mondtam neki, és azzal a lendülettel begyorsítottunk és utolértük őket.
-Kicsit lassabban.-mondta Zayn.
-Mi van nem bírjátok a tempót?-kérdezte Jess.
Elkezdtünk nevetni.
-És amúgy? Mióta vagytok directionerek?-kérdeztem a lányoktól.
-Hát igazából nem mondhatnám, hogy fanok vagyunk. Szeretjük hallgatni a számaitokat,meg tudjuk, hogy kik vagytok, de nem túlzottan foglalkoztunk a magánéletetekkel. Eddig.-mondta Jessica.
-Értem.-mondtam, és sejtelmesen Zaynre néztem.

Zayn szemszöge:

Nagy kő esett le a szívemről. Legalább is ebből a szempontból, mert ha egy másik oldalról nézem a dolgot, kezd lelkiismeret-furdalásom lenni. Nem húzhatom tovább a dolgokat, fel kell pörgetnem az eseményeket.
-Jess, nem jössz velem?
-Hova? Merre?-kérdezte.
-Hát mutatok neked egy helyet. Szerintem ott még nem jártál.
-Okés, mehetünk-mondta, azzal a tipikus széles vigyorral az arcán.
Imádom, amikor így mosolyog rám. Látszik rajta, hogy olyankor nagyon boldog.Elvezettem a kedvenc helyemre; fák, bokrok, padok, igazából nem volt nagy szám, de eldugott és nyugis.


-Mindig ide jövök, ha nyugalomra vágyom-mondtam.
-Ez gyönyörű-mondta, látszott rajta, hogy imádja. 
Még lett volna kb 100 méter, amíg pontosan oda értünk volna, ahova terveztem. A padomhoz. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Jessica megállt, és térdre rogyott.
-Mi az? Mi történt?-kérdeztem.
-Ömm.. semmi. Mehetünk tovább.
Felállt, de megint térdre rogyott. A mellkasát fogta. Nagyon beparáztam. Féltettem.
-Na most azonnal leülsz és pihensz.-mondtam, és felkaptam.
Karjaimban odacipeltem a padhoz, és leültettem.
-Mi ez Jess? Megijesztesz.
-Tényleg semmi.
-Az igazat.-néztem mélyen a szemébe.
-Jó, de nagyon ciki.
-Nekem elmondhatod bármi is az.
-Asztma. Asztmás vagyok.
-És ez miért ciki? Van nálad valami gyógyszer?-kérdeztem,miközben ő még mindig ugyan úgy zihált.
-Igen, az övtáskámban van.- mondta
Kivettem az inhalálóját és odaadtam neki.

Jessica szemszöge:

Köszönöm Zayn.-mondtam. És egy nagyot szippantottam bele.
-Úristen jobb? A szívrohamot hoztad rám.
-Igen jobb, de ennyire aggódtál?
-Igen, nagyon.-mondta, és egyre közelebb hajolt.
Az ajkaink súrolták egymást, a szuszogását az arcomon éreztem.A leheletünk teljesen összekeveredett  már éreztem az ajkát az ajkamon, éreztem hogy engedélyt kér a csókhoz amit pár másodperc múlva megadtam.Ajkaink szenvedélyesen falták egymást.Ezt el sem hiszem. Olyan finom a szája. Ez volt életem legjobb csókja, leszámítva, hogy majdnem megfulladtam.
-Zayn, Zayn! Kérlek-mondtam.
-Ne haragudj, csak már nem bírtam ki.-mentegetőzött.
-Jaj én nem ... nagyon jó volt és nem bánom, csak nem kaptam levegőt-mosolyogtam.
Erre ő is elmosolyodott, de tekintetén látszott, hogy azt hiszi, csak a kifogásokat keresem.


Ezért vettem egy nagy levegőt, megfogtam a pulcsija nyakát, közelebb húztam, és megcsókoltam. Karjaival szorosan átölelt, és a hátamat simogatta. Nagyon jól éreztem magam.Boldog voltam.



2012. december 17., hétfő

1000 !!! /2

~ Sziasztok !! :) 

Én is nagyon megszeretném köszönni a több mint 1000 megtekintést ! :)

                    Kb. így ujjongok mint a srácok .. holnap írom az új részt ! *-*



Puszi, Dórika . ^^


1000 !!!

Sziasztok ! :)
Elértük az első ezrest nem egész egy hónap alatt ! Nagyon örülünk, ezek szerint jó a blog ! ;)
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!!! :)

Kiki :*

2012. december 16., vasárnap

I.fejezet 7.rész

~ Kezdjük azzal, hogy holnap KISS YOU PREMIER !!!!! : )
Aztán meg szeretnénk köszönni a sok megtekintést, rohamosan közeledünk az 1000 felé .. ^^ Gondolom mindenki hallott arról, hogy Harry és Taylor összejöttek, erről majd lesz egy kis közvélemény kutatás, de addig is itt az új rész, reméljük tetszeni fog . ; )
Kinga és Dórika :*

Hope szemszöge:

Felrohantam a szobámba. Nagyon beparáztam. Magam sem tudom, hogy mitől, de nem is baj. Így legalább tudja, hogy mennyire haragszom rá. Lépteket hallottam.
-Bejöhetek?-kérdezte Harry.
-Nehogy meglássanak a fotósok-mondtam utálatosan.
-Nincsenek fotósok-vigyorgott és bejött.
-Igen? Mit szeretnél?
-Én, én csak Hope. Ömm.. nagyon sajnálom. Nem tudom mit mondhatnék.
-Hogy mit? Hát mondjuk elmondhatnád, hogy ez a jelenet, amit tegnap bemutattál, ez normális-e, mert ha igen, akkor köszi, de nem kérek a társaságodból, legalább is nyilvánosan nem.
-Nem ez nem én voltam. Vagyis jó, nem kerülgetem a forró kását.
Én az ágyamon ültem, ő pedig odajött mellém. Hangja remegett, hallatszott, hogy nagyon izgul.És belekezdett:
-Úgy érzem, hogy ahogy egyre jobban megismerlek,egyre többet szeretnék belőled. Egyre közelebb kerülsz hozzám, és egyre fontosabb vagy számomra. Őrület, mert csak 1 napja ismerlek, de ezt az érzést nem tudom elmagyarázni.
-Értem. Gondolom minden kalandod így kezdődött.
-Nem! Ez nem kaland. Én komolyan gondolom. Ha kalandként tekintenék rád, már rég bepróbálkoztam volna. És most itt lennék szerinted a bocsánatodért esedezve?
-Harry. Ha érdekelnélek, akkor nem bántottál volna meg tegnap. Tudod, milyen megalázó volt?
-És az nem lett volna megalázó, ha ma kb 18 magazin címlapján szerepelnél? És arról szólnának a pletykák, hogy Harry Styles mindenkit megkaphat... Én tényleg sajnálom, csak ezt akartam kikerülni.
-Csak ez egy kicsit morbid mód volt.
-Tudom és rájöttem magamtól is. Épp ezért szeretném, ha megbocsátanál. Na? Szent a béke?
-Nem tudom. Én nem szeretném, ha még egyszer ez megtörténne.
-Nem fog, és hogy bizonyítsam, arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem futni. Nem érdekel, hogy ki lát meg.
-És ha megismernek? Abból mekkora sztori lenne? Előre látom:
    "Hope Richardson és Harry Styles. Tegnap rajongó, másnap barátnő."
-Nyugi! Sötét volt, és különben is millió egy rajongó van. Nem fognak megismerni.
-Hát jó. Mehetünk-mondtam, de még mindig volt bennem egy kis kétely.

Zayn szemszöge:

Végre lelépett Harry.
-És? Hazaértél tegnap?-kérdeztem Jessicától.
-Igen. Niall nagyon aranyos volt, és hazahozott.
-Niall...
-Most mi van? Csak nem féltékeny vagy? Tegnap is...
-Okom lenne?
-Miért lenne? És különben is szabad ember vagyok.-mondta nagy vigyorral a képén.
-Igen. Az vagy ... -és mélyen elbambultam.
-Mi az Zayn? Valami baj van?
-Ja nincs semmi. Ma is nagyon csini vagy.
-Köszönöm.-mondta, és elpirult.
Szeretem zavarba hozni..Biztos érez valamit irántam, vagy csak én vagyok ennyire hülye, hogy 1 nap után belezúgok valakibe? Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Rá néztem, hogy ki az, és amint megláttam a kijelzőn a nevet, ki is nyomtam.
-Ki volt az? Miért nyomtad ki?-kérdezte Jess.
-Senki fontos. Valami ismeretlen szám. Azt sosem veszem fel.
-Hát jó, te tudod..

Jessica szemszöge:

Zayn nagyon furcsa volt. A telefon csörgés utáni beszélgetést Hope és Harry zavarta meg. Szerintem kibékültek.
-Épp futni indultunk Hope-pal.Ti nem jöttök?- kérdezte Harry.
Ránéztem Zaynre, aki elmosolyodott és így szólt:
-Úgy sem láttalak még fotóruhában.
-Hahaha! De! Szívesen megyünk.
-Jó akkor mi is elmegyünk, átöltözünk, és visszajövünk.-mondta Harry.
-Jól van. Kb fél óraelég? -kérdezte Hope.
-Persze. Bőven- mondta Zayn.
-Na, megszólalt-nevetett föl Harry-szerintem megint 2 órát fog a tükör előtt állni. Mikor ide indultunk akkor is órákon át babrált a hajával "Jess vajon mit gondol? Jess így, Jess úgy.."-idézte Zayn szavait, mire ő elpirult.
-Köszi Harry, de tényleg.-mondta, és lesütötte a szemeit.
-Miattam ne aggódj, nekem mindenhogy bejön a séród-mondtam, és megborzoltam a haját.
Erre mindketten elpirultunk. A kínos csöndet újabb telefonhívás szüneteltette. Erre Zayn felpattant és kirohant, miközben Harrynek kiabált:
-Na mi van most akkor nem jössz?
Mi csak álltunk, és néztünk. Nagyon furák ezek a telefonhívások.
Hope már rohant is fel az emeletre és válogatta a ruháit, én nem is figyeltem mit csak gyorsan magamra kaptam néhány laza cuccot, azonban még mindig a "titokzatos telefon hívások" jártak a fejembe ...


Én szerelésem:

Hope szerelése:






2012. december 12., szerda

I.fejezet 6.rész

~ Először is meg szeretnénk köszönni a több, mint 500 megtekintést! Nagyon jók vagytok ! :)
Remélem ehhez a részhez kapunk majd kommenteket, de ha nem akkor sem adjuk föl ;) de azért légyszi erőltessétek meg magatokat !
De nem húzom tovább a szót .. JÓ OLVASÁST ! :)

Jessica szemszöge:

Másnap nagyon szép időre ébredtem, a londoni időjáráshoz képest szépre. Éppen a telefonomon akartam megnézni,hogy mennyi az idő, amikor megláttam, hogy egy SMS-t kaptam Zayntől. Kis gondolkozás után leesett, hogy tegnap ki könyörögte belőlem a telefonszámomat. Megnyitottam az üzenetet:
" Nemsokára ott leszünk. :) Harry is jön, beszélni akar Hope-pal. xx Zayn."

Nemsokára.. Úristen, ezt mikor küldte?!...Negyed órája.. és én még föl sem öltöztem... gondoltam magamban rémülten.
-Hope!!! Hope!! Hooope!!-kiabáltam
-Jézusom! Mi az?-lihegte
-Ezt olvasd el-mondtam, majd az orra alá dugtam az SMS-t
-Te jó ég! akkor mindjárt itt lesznek-mondta kétségbe esett fejjel, hisz még ő is pizsamában volt
-Gyorsan-gyorsan! A fenti fürdő az enyém, te menj a földszintre please!-mondtam
-Köszi, nekem gyorsabb lemenni szerinted?!
-Hehe! Tudod, hogy szeretlek-kiabáltam utána.
Egy farmert és egy fekete pántos fölsőt húztam föl és a telitalpú magassarkúmat.

A hajamat kiengedve hagytam, tegnapról még maradt benne pár göndör fürt.
Még egy kis alapozó, és a kedvenc parfümöm és készen is vagyok.. Nem vittem túlzásba a készülődést.

Hope szemszöge:

Ezt nem hiszem el. Mit akarhat Harry?? Bocsánatot kérni? Ahhoz valami nagyon jó szöveget kell kitalálnia, hogy megbocsátsak neki a tegnapiért.
Még mindig dúltak bennem az indulatok. Egy fekete cicagatyát vettem fel, meg egy tunikát és a topánkámba dugtam a lábamat.


A hajamat felkötöttem és kivasaltam a copfomat. Nem különösen érdekelt, hogy mit szól majd Harry, nem csíptem ki magam túlzottan. Épp a fogamat mostam, amikor csengetést hallottam. Nem siettem el a dolgot. Mikor szép lassan elkészültem Zayn és Harry már a nappaliban ültek, Jess épp üdítőt töltött nekik.
-Szia Zayn!-köszöntem nagyot, és mintha Harry ott sem lett volna, felrohantam a szobámba.

Harry szemszöge:

-Hát haver, ez nem lesz könnyű-mondta Zayn és kacsintott.
-Ezek szerint nagyon haragszik.-mondtam
-Hát képzelheted, ha velem történt volna én sem repesnék az örömtől- mondta Jess és sejtelmesen Zaynre nézett.
-Héj! Ez mi volt? Én jó fiú vagyok!
-Igen-igen! Tudjuk mi azt-mondtam, és elkezdtünk nevetni
Nagy levegőt vettem, fel álltam a kanapéról és elindultam az emelet felé.
-Asszem most én jövök-motyogtam.

2012. december 11., kedd

Közérdekű : )




~ sziasztok :) nagyon jó hírrel érkeztem, ma túl léptük az 500 megtekintőt, ezért HOLNAP ÚJ RÉSZ ! :) remélem várjátok, holnap jelentkezünk ! puszi :*
                                         Dórika, Kiki és Niall. ;)




ps: komizzatok :)