V.fejezet 20.rész : Blog Záró !

~ Sziasztok . :) Meghoztam az utolsó részünket! Remélem ez is annyira tetszeni fog, mint a Kingáé .. igyekeztem érzelmesen lezárni, ahogy kértétek. Úristen, picit izgulok .. meg egyben szomorú is vagyok, hogy utoljára írhattam ebbe a történetbe részt. Na majd várom lent a véleményeket. ;) Jó olvasást. xx

Hope szemszöge:

Úristen el sem hiszem, hogy Jessi menyasszony lett. Most nem rég mondta el, de már teljesen fel vagyok pörögve. Megígérte, hogy én szervezhetek meg majd mindent, de persze még ráérünk az esküvővel. Harry is teljesen oda volt, hiszen ő szervezi majd a legény búcsút.
- Zayn, nem kéne elmondani a szüleinknek, mielőtt még máshonnan tudják meg?-kérdezte Jess.
- Öhm de igazad van. Felhívom anyát, hogy ebédre számítsanak ránk, jó?-mondta Zayn, majd kiment telefonál.
- Jessi annyira örülök nektek!-ültem át Jess mellé.
- Én is olyan boldog vagyok.-ölelt át.
Beszélgettünk még egy fél órát, majd Jessék lassan készülődni kezdtek és elindultak először Zayn szüleihez. Én úgy döntöttem csinálok valami könnyű ebédet nekünk.
- Niall, maradtok ti is ebédre?-kiáltottam ki a konyhából.
- Nem!-ugrott be a konyhába, mire megijedtem.- De azért köszi!
- Nem mersz a főztömből enni, mi?-poénkodtam.
- Eltaláltad.-kacsintott rám, majd így szólt:- Randira viszem Shopit.
- De hiszen már jártok?!-néztem rá értetlenül.
- Tudom, de attól még elmehetünk randizni, nem?-mosolygott rám.
- Végül is.-rántottam meg a vállam, majd beraktam a forró vízbe a spagetti tésztát.
Pár perc múlva két kezet éreztem meg a derekamon, majd maga felé fordított és édesen megcsókolt.

- Hmm, remélem az ebéd is ilyen finom lesz.-duruzsolta az ajkaimra.
- Attól függ, hogy hagysz-e főzni.-dugtam ki rá a nyelvem, majd kezei között vissza fordultam és megkevertem a szószt.
- Jójó.-csapott rá játékosan a fenekemre, majd kifele sétált a konyhából.
- Héé, Harry!-szóltam utána.
- Igen?-fordult vissza.
- Nem viszel el engem ma randizni?-kérdeztem rá mire ő ledöbbent.
- Miért kérdezed ezt?-jött ismét közelebb hozzám.
- Háát mert .. Niallék ma elmennek randizni, pedig már ők is járnak. És .. jó ötletnek találtam. Ennyi. De ha nem akarsz ..-kezdtem el mentegetőzni, mire rárakta a jobb kezét a számra és a bal kezével pedig a derekamnál fogva magához húzott.
- Kívánságod számomra parancs.-mondta kedvesen.- Nyolcra érted jövök!
- Harry, egy házban lakunk.-mondtam nevetve.
- Tudom, de így kell ezt ilyenkor mondani, nem?
- Ez aranyos.-adtam egy gyors puszit a szájára.- Nyolcra elkészülök.-mondtam végül és a figyelmem most már 100%-osan a spagettinek szenteltem.

Sophia szemszöge:

Nagyon boldog voltam én is Jessicáék bejelentése után. Sőt annak még jobban örültem, hogy Niallen nem vettem észre semmi féle negatív jelet. Ő is oda ment gratulálni és mintha semmi nem történt volna a múltban, úgy kezelte/kezelték ezt az egészet. Haza ugrottam elkészülni, hiszen Niall háromnegyed 12-re jön értem. Felvettem egy hátul kivágott elegáns ruhát és egy hozzá illő magas sarkút.

Pont időben hiszen csöngettek. Gyorsan lesiettem az emeletről, majd ajtót nyitottam.
- Hűhaa!-szólalt meg egy vörös rózsacsokor mögül egy ismerős hang.
- Niall!-nevettem el magam.- Ezt nem kellet volna.-mondtam a csokorra, amit átnyújtott.
- Rózsát a rózsámnak.-csókolt meg.
- Várj, gyorsan vázába rakom!-futottam be a konyhába.
- Annyira szép vagy!-mondta mikor már a kocsi ajtót nyitotta ki.
- Te is nagyon jól nézel ki.-adtam puszit az arcára mielőtt beszálltam volna.
Egy 20 perces "város nézés" után meg is érkeztünk az éterembe. Kívülről hatalmas épületnem tűnt, viszont belül két fő részére elkülönített kis szobák voltak.
- Azta! Ez milyen hely?-néztem körbe.
- Direkt randikra van tervezve.-mondta Niall, miközben oda vezettek a mi foglalásunkhoz.
Két személyes kis asztalka volt középen hangulatos megvilágításban. Gyertyák és rózsák voltak körülötte, így az egész nagyon romantikusnak hatott. A pincér oda adta az étlapokat majd kettesben hagyott minket.
- Drágám!-szólított meg Niall.-Mit szeretnél enni?
- Drágám?! Mi van veled Niall? Ez az eljegyzés furán hatott rád, mi?-kérdeztem tőle nevetve.
- Nem is.-mondta és úgy csinált mintha megsértettem volna.- Csak bizonyítani szeretném, hogy mennyire szeretlek.-mondta őszintén.
- Jaaaj édesem.-becéztem én is.- Nekem ezt nem kell bizonyítanod. Tudom, hogy mennyire szeretsz, legalább annyira mint én téged.-mondtam büszkén, majd az asztal fölé hajolva csókoltam meg.
- Nagyon, nagyon!-mondta mikor vissza ült.
- Én annál is jobban szeretlek!-kontráztam rá, mire elnevette magát és így szólt:
- Asszony! Az urad éhes, válasz valamit!
- Igen is, uram.-válaszoltam nevetve, majd az étlapot kezdtem el olvasni.

Niall szemszöge:

Valóban értékelni kezdtem ezt a kapcsolatot, és ehhez tényleg Zaynnéknek a hatalmas előre lépése kellett, de legalább most mindent megfogok adni Sophinak amit megérdemel. Hiszen én tényleg nagyon szeretem őt, és amint az előbb kiderült ő is viszont szeret. Én annál is jobban szeretlek!-ez a mondat cseng még a fülembe, ahogyan őszintén a szemembe nézve mondta ki. Remélem majd egyszer a mi esküvőnkön is ilyen maga biztos fogja kimondani a boldogító igent. Na de ne szaladjunk még előre, hiszen először enni kell.

Mikor a pincér vissza jött leadtuk a rendelésünket, és újra egymás szerelmes mondataira lettünk hagyva. Hol becézgettük, hol bókoltunk egymásnak. Nagyon vicces volt így kifejezni az egymás iránt érzett szerelmet.
- Jó étvágyat!-mondta a pincét, amikor a 20 perces várakozás után kihoztam a főételt.
- Köszönjük!-mondta a babám, majd rám nézve így szólt:- Jó étvágyat sült krumplim!
- Neked is cukorborsóm!-nevettem fel, hiszen direkt olyan ételt mondott ami a tányéromon volt.
Csöndben illetve néha összeröhögtünk, de viszonylag csöndesen megebédeltünk, majd amikor mindkettőnk tányérját elvitték, én hátradőlve megszólaltam:
- Hmm, azt hiszem jöhet a desszert.-nyaltam meg az ajkaimat.
- Jaaaj .. én már tele vagyok.-mondta, mire rájöttem, hogy nem esett le neki.
- Nem szívem, én rád gondoltam. Te leszel a desszert.-kacsintottam rá, mire a szája tátva maradt.
- É-én?-dadogott zavartan.
- Ühüm. Ugye megengeded, hogy megkóstoljalak?-zavarba akartam hozni még jobban.
- Itt?-kérdezte hüledezve.
- Hát ha ilyen ártatlanul nézel rám, akkor bizony itt eszlek meg.-mondtam neki, majd ráharaptam az alsó ajkamra, mire köhögni kezdett.
- Khm, azt hiszem ideje lenne menni.-mondta most már magához térve.
- Szerintem is.-álltam fel az asztaltól, majd amikor mellém lépett bele markoltam a fenekébe.- Remélem azért még valami beléd fér.-súgtam a fülébe huncutul, majd otthagytam és elindultam rendezni a számlát. Hátra nézve láttam, hogy megrökönyödve állt és nyelt egy nagyot. Elnevettem magam, hiszen most először hoztam ennyire zavarba, de őszintén szólva tetszett. Annyira édes és ártatlan így. Azt hittem, hogy ennél jobban nem szerethetek belé. De ezek szerint ezt még lehet fokozni. Sőt amint haza érünk be is bizonyítom neki, hogy mennyire nagyon szeretem.

Hope szemszöge:

Harryt elküldtem a lenti fürdőbe készülődni, ugyanis nekem szükségem van a szobájára és a fenti fürdőjére. Nem tudom, hogy mit hozott össze így fél nap alatt, de bármi is az nagyon fogok neki örülni. Hiszen tényleg csak kérnem kellett és elvitt egy randira. Lassan fél 8 így felhúztam az estére kiválasztott fehér féloldalas ruhámat, majd a hajamat kivasalva lógni hagytam. Feldobtam egy szép sminket majd bepakoltam a kis táskámba.
- Harry lejövök, jó?-kiabáltam le az emeletről.
- Jó jó!-kiáltott vissza rögtön.- Azta mocskos .. -szólalt meg mire fel kellett nevetnem.- Ne nevess ki, olyan vagy akár egy angyal.-bókolt.
- Te is tudod, hogy nem vagyok egy angyal.-kacsintottam rá, mire bólogatni kezdett.
- Hééj!-tiltakozást vártam és nem elismerést, de ő azonnal közel húzott magához és csókot lehet ajkaimra.
- Indulhatunk?-kérdezte.
Végig néztem rajta és örömmel láttam, hogy a kedvenc ingemet húzta fel.

- Hmm, szexi.-húztam meg a gallérját.
- Csak miattad.-adott egy puszit a számra, majd össze kulcsolta a kezünket és kivezetett a kocsijáig.
- Na mit csinálunk ma este?-kíváncsiskodtam szokás szerint.
- Tudod, hogy nem szoktam elmondani.-simított végig a kezével a combomon.
- Ahhj! Legalább valamit árulj el róla.-könyörögtem.
- Enni fogunk az biztos, a többi rajtad múlik.-nézett végig rajtam csábítóan.
- Ne legyél perverz Styles!-csaptam a kezére, ami már a ruhám szélén matatott.
- Tudod, hogy nem birok neked ellenállni.-mosolygott rám azzal a féloldalas mosolyával.
- Csak az a baj, hogy én sem neked.-vallottam be hangosan, majd elraktam a kezét a lábamról, hiszen ha tovább simogat tényleg nem bírnék magammal.
Pár perces kocsikázás után egy parkolóba vezetett be, majd meg is álltunk.
- Gyere! Innentől sétálni kell.-nyitotta ki a kocsiajtót, majd segített kiszállni belőle.
- Köszönöm!-mondtam illedelmesen, és bele karolva sétálni kezdtünk.
Amint elhagytuk a parkolót és az azt körülvevő házakat, egyből felismertem, hogy a Temze partján vagyunk.

Éppen ment le a nap, így csodálatos képet festett elénk.
- Olyan szép!-mondtam megállva egy pillanatra.
- Igen.-ölelt át hátulról, majd gyönyörködni kezdtünk a tájban.- Induljunk, mert elúszik a meglepetés.-mondta titokzatosan.
Először nem értettem, viszont amikor egy kikötőnél lekanyarodtunk össze állt a kép. Perceken belül meg is álltunk egy privát yacht táblával ellátott hajónál.

- Ez most komoly? Kibéreltél egy yachtot?-fordultam felé hitetlenkedve.
- Igen. Hiszen egy randit szerettél volna. És gondoltam egy romantikus vacsora a Temzén, jó lesz?!-nézett le rám édesen.
- Tökéletes!-csókoltam meg köszönetkép.
Le akasztotta a kordont és maga előtt engedve felszálltunk a yachtra. Sosem láttam még ilyen közelről egy igazi hajót. De egyszerűen mesés volt. Főleg amikor felmentünk a fedélzetre és megpillantottam a vacsoránk helyszínét.

A pezsgő már be volt hűtve az asztalon, gyertyák világíttok mindenütt és fehér rózsa - a kedvencem - volt az asztal közepén. Egy szóval tényleg tökéletes volt minden.

Harry szemszöge:

Úgy izgultam, hogy mit fog szólni az ötlethez. De amint látom teljesen el van varázsolva. Vacsoránkat úgy fogyasztottuk el, akár egy friss házaspár: egymást etetve illetve minden második falat után csókot lopva egymástól.
- Annyira tökéletes minden!-szólalt meg a karjaim között, mikor már a Temze vizén siklottunk.
- Igen. Bár veled mindig is az volt.-adtam egy puszit a homlokára.
- Velem? Biztos nem.-ült fel, majd kezeinket az ölébe helyezte.- Csak emlékezz vissza drogos korszakomra. Az minden volt csak nem tökéletes. Egyszerűen gyűlölöm magamat azokért a dolgokért. Az nem én voltam, vagy nem tudom, hogy voltam képes olyanra.- kis szünetet tartott.- Vagy mondjuk amikor Taylor megpróbált megölni. Az is borzalmas volt és egyáltalán nem tökéletes.-nézett oldalra, majd felállt és egy pohár pezsgő kíséretében a hajó szélhez sétált.

Egyből fölálltam és mellé sétáltam. Nagyon meglepődtem azokon amiket mondott: nem is tudtam, hogy magát hibáztatja a Tayloros dolgokért, vagy, hogy utálja magát a drogozás miatt.
- Kicsim.-karoltam át a derekát.- Ne mondj ilyeneket, én minden veled töltött percet imádtam. És nem érdekelnek/érdekeltek a körülmények. Te se utáld magadat a drogozásért. Ez a múlt, megtörtént már, nem tehetünk ellene semmit. Le kell zárni, és többet nem gondolni rá. Taylor pedig megkapta a büntetését. Ez véletlenül sem a te hibád. Ő egy .. -akadtam meg pillanatra.- naa .. hát ő Taylor. Tudod!-nevettünk össze azon, hogy nem tudtam rá jelzőt találni.- Az igaz, hogy a mi kapcsolatunkban voltak kihívások - nem is egy - viszont ha jól látom sikeresen túl jutottunk minden akadályon. És most itt állunk a tökéletes -direkt használtam ezt a szót.- kapcsolatunk közepén, ami csak arra vár, hogy boldog éljük le amíg..-nem bírtam befejezni ugyanis Hope az ajkaival elhallgattatott.
- Annyira nagyon szeretlek Harry Styles.-mondta ki könnyes szemmel.
- Jaaaj kicsim.-töröltem le az éppen kicsorduló könnycseppet.- Én is szeretlek nagyon.
- Bárcsak így maradhatnánk örökre.-szólalt meg halkan, mire a karjaimba zártam.
- Örökre!-fordultam felé, és mint az esküvőkön mi is egy csókkal pecsételtük meg ezt az egy szót. ÖRÖKRE!

Ui: ÖRÖKRE  ~ FIWE WAYS . ONE DIRECTION ~ !!! Picit elsírtam magam itt a végén .. de annyira jó érzés volt megírni, hogy hitetlen. És meg kell osztanom veletek, hogy teljesen a véletlen műve, hogy ugyanazzal a szóval zártam le a blogot/a részt, amivel a twilight könyv is végződik. Durva!! Remélem nem okoztam csalódást a zárást tekintve és ilyenre számítottatok. Köszönünk mindent.♥ Nem sokára jelentkezünk és elbúcsúzkodunk rendesen. Nagy ölelés. x