V.fejezet 14.rész

~ Sziasztok :) legújabb részünk is megérkezett, nagyon köszönjük a komikat/tetszikeket és a feliratkozókat . ^^ Sajnos mi sem húzhatjuk végtelenségig ezt a blogot és megértem, hogy van akinek a "régi" dolgok jobban tetszettek, de őket csak arra kérném, hogy most már tartsanak ki velünk a végéig. Nagyon jó lenne, ha olyan örömmel és barátsággal búcsúznánk el, amilyennel kezdtük. Persze vissza van még 6 rész (plusz-mínusz egy néhány) de szeretném, hogy ez a majd nem egy év, sőt ha így folytatjuk akkor meg lesz az egy év (11.29), nagyon jól telne és nem csalódnátok bennünk. Köszönjük, hogy vagytok. Jó olvasást. x

Niall szemszöge:

Az remek, nem csak Sophi, de Jess is lerázott. Kellett ez nekem? Komolyan, most mihez kezdjek. Tök boldogan haza jövök és elmondtam életem egyik legnehezebb de legboldogabb döntését erre mit kapok, lebaszást. Tudom, hogy mit érez .. látom az arcán, hogy utálja, hogy vissza léptem. Ráadásul olyanokat, képzel bele, hogy Jess hiányzott és nem a banda. Chh .. biztos. Főleg, hogy Jess sem hajlandó velem beszélni.

- De baszki..-csaptam rá hirtelen a kormányra.
Igaza van Sophinak, megint rögtön Jesshez fordultam segítségért. Szánalmas vagyok. Abba kell ezt hagynom, és ki kell zárnom most már Jesst az életemből.
Huuh.. akkor kezdjük azzal, hogy elmegyek a srácokhoz, elmondom neki a hírt, aztán Sophit felhívom és kérek tőle egy randit .. mondjuk, ahol megbeszélhetjük normálisan ezt a dolgot. Meg majd virágot is veszek neki, annak tuti örülni fog. Na de először rendezzük le a többieket.-beszéltem meg magammal a haditervet.

- Niall, mi szél hozott?-nyitotta ki Liam az ajtót.
- Nem a szél, hanem az autó.-poénkodtam, majd gyorsan lepacsiztunk és beengedett a nappaliba, ahol a Harry és Lou verekedett.
- Add ide a távirányítót Louis!-kiáltott Harry, majd rávetette magát.
- Nem adom! Enyém!-dugta a háta mögé.
- Srácok!-kiabált Liam, majd mindketten ide néztek.
- Hey Niall!-mondta Louis, mire Hazza kirántotta kezéből a távirányított és ujjongani kezdett.- Ez nem ér! Niall elterelte a figyelmem!-duzzogott Lou.
- Persze, fogd csak rám.-mentem felé, majd őt is megöleltem.- Amúgy sem fogunk most tévézni, bejelentésem van.-kezdtem bele mire Harry lekapcsolta a tv-t.
- Nem várjuk meg Zaynneket?-kérdezte Liam.
- Hívd fel őket és mond, hogy jöjjenek gyorsan.-válaszoltam, majd lehuppantam az egyik fotelra.
- És milyen bejelentés?-kíváncsiskodott Lou.
- Majd megtudod.-dugtam ki rá a nyelvem mire nekem ugrott.
- Hagyjátok már abba! Ma mindenki megörült?!-kiabált Liam és szétválasztott minket.- 5 perc és haza érnek, szóval addig maradjatok nyugton.

- Ez akkor most azt jelenti, hogy újra 5 tagú a banda?-ujjongott Louis.
- Igen. Vagyis amint meghozza Simon a papírokat és aláírom, megint egy csapat leszünk.
- Na végre már!-állt fel Zayn, majd kellemesen hátba veregetett.
- Tényleg örültök nekem?-néztem rá meglepetten.
- Persze butus, mi mindig vártunk vissza.-állt fel Hazza és megölelt szorosan.
- Én meg azt hittem, hogy nélkülem jobban ellesztek.-mondtam halkan.
- Ez nem igaz!-mondta Liam és Louval egyszerre felálltak, majd körénk jöttek és egy nagy csoportos ölelést kaptam.
- Akkor együtt a banda?-kérdezte Louis.
- Igen!-válaszoltuk kórusba, majd elröhögtük magunkat.
Kicsit a srácoktól elvonatkoztatva észre vettem Jesst a kanapé sarkába, aki néha ránk mosolyog majd elbambul. Kikerülve az őrjöngő srácokat lehuppantam mellé.
- Azért remélem egy picit te is örülsz.-cukkoltam.
- Persze.-mondta mosolyogva, majd felállt és elindult, de előtte vissza nézve így szólt: - De többet olyan sms-t ne! Bármiről van szó megtudod oldani egyedül is.-és elindult Zaynhez majd lágyan megcsókolta. Tudom, hogy meg kéne ezt szoknom de muszáj volt elfordítanom a fejem. Közben arra gondoltam, hogy Jess most nyíltan tisztázta velem, hogy Zaynt választotta és hagyjam őt békén. Hát oké, ha ezt akarja! Nekem most végre újra itt vannak a srácok és egy engesztelésre váró barátnő is vár rám. Szóval elleszek nélküle is.

Sophia szemszöge:

Beleegyeztem, hogy jöjjön értem olyan hatra majd menjünk haza és beszéljük meg ezt a dolgot. De ő ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen vacsorázni. Így egy elegáns fehér fölsőt, egy fekete nadrágot és egy hozzá illő magassarkút felvéve vártam rá. Időközben a lányok is bejöttek a szobámba és kérdezgetni kezdtek.
- Sophiii, ugye Niall bácsi miatt voltál ideges ma?
- Először is nem Niall bácsi, Liza, hanem Niall. Másrészt igen miatta. Kicsit összevesztünk délelőtt.
- De ugye nem haragszol már rá?-kérdezte Nicole.
- Nem tudom, ez bonyolult. Még én sem tudom, hogy mit érzek pontosan.-mondtam halkan ezt inkább magamnak.
- Csöngettek! Nyitom!-ugrottak fel a lányok és már rohantak is az ajtóhoz.
Mire én leértem, Niall már az előszobában várt egy hatalmas vörös rózsacsokorral a kezében.
- Ezt neked .. hoztam!-nyújtott át és látszott rajta, hogy zavarban van.
- De édes!-kiáltott fel Liza majd Niall felé fordult.- Niall bácsi, ugye nem fogtok megint veszekedni Sophival?
- Liza!-szóltam rá, mikor a vázába helyeztem a csokrot.
- Mi neem ..-kezdett volna bele Niall, azonban mellé léptem és megszólaltam:
- Jóéjt lányok!- és karon ragadva húztam ki az udvarra, mielőtt a lányok nagyon bele kezdenének.
- Tudják?-kérdezte zavartan Niall.
- Rájöttek, mikor idegesen jöttem át hozzájuk.-mondtam lazán, majd Niall finoman megrántott így megálltunk.
- Sajnálom.-mondta és lesütötte a szemét.
Nem tudtam mit mondjak erre. Miért kér bocsánatot, mert vissza lépet? Vagy mert veszekedtünk? Ááá mindegy. Mellé léptem és adtam egy puszit az arcára, erre édes mosollyal felnézett rám és tudtam, hogy most minden oké.
- Éhes vagyok.-mondtam viccesen és az eddigi kellemetlen hangulat eltűnt.
- Akkor siessünk!-válaszolt vidáman, majd autójához vezetve kinyitotta az ajtót.

- Ne egyszerre!-szóltam Niallre, amikor az összes halrudacskát megfogta.
- De így fincsi!-mondta két falat között.
Ismét nevettem egy igazán nagyot. Ezen az estén már vagy századjára. Furcsán jól érzem magam, talán azért mert még nem beszéltünk a 'kis' problémánkról.
- Te nem eszel?-kérdezett rá, amikor a gondolataiba mélyedve csak piszkáltam az ételt.
- De, csak eszembe jutott a reggel..-kezdtem rá térni.
- Ó..-ennyit mondott, majd ő is abba hagyta az evést.- Figyelj...-tudtam, hogy ez hosszúnak ígérkezik, ezért félbeszakítottam.
- Várj, előbb had én mondjam el. Mert a végén úgy is az lenne, hogy nekem mi a bajom ezzel. Szóval, tudod .. örültem, neki végre normálisan élhetünk, normális barátom illetve kapcsolatom lehet. Nem olyan celebpáros féle. Erre vissza mész a bandába és újra az összes újságban te leszel vagyis mi leszünk majd... Szóval nekem már a kapcsolatunk legelején is ezzel voltak gondjaim, aztán kiléptél és azt hittem megoldottak, de most ismét visszatértek. Úgyhogy sajnálom, de kicsit tartok ettől.

Értem.-ezt az egy szót hallottam Nialltől, azóta mióta eljöttünk az étteremből. Én nem mertem rákérdezni az úton, hátha elkezd magától beszélni. Viszont amikor, már a szobájában sem mondott semmit akkor megszólaltam:
- Hozzám fogsz ma még szólni? Vagy mennyek el?-indultam az ajtó felé, azonban rám nézett kiismerhetetlen tekintettel és megszólalt:
- Maradj!

Hope szemszöge:

Mikor haza érkeztem, ez a látvány fogadott a szobában; egy meztelen Harry. Egyből halkan kuncogni kezdtem, mire ő azonnal megfordult.
- Szia!-mosolygott rám, majd közelebb lépet.
- Hát te?-kérdeztem zavartan, és próbáltam nem a lényegre nézni.
- Zuhanyoztam, aztán téged vártalak.
- Hmm.-fogtam meg az állam és végig néztem rajta.
Ő rögtön kapcsolt és közelebb lépve érzékien csókolt meg. Kezeim a nyaka köré fontam, de ő azonnal elvette onnan és a csupasz fenekére rakta. Egyből rámarkoltam, mire elégedetten felmordult. Ezzel a kis közjátékkal teljesen elfeledkeztem az eredeti problémámról és hagytam, hogy levetkőztessen, majd meztelenül az ágyra dobjon.
- Hééé, finoman!-szóltam rá, mire ő jobban elmosolyodott és így szólt:
- Azt hittem durván is szereted.-majd beharapta az alsó ajkát és fölém mászott. Kezét lassan felvezette a mellemen, amik mostanra már megkeményedtek és elég érzékennyé váltak. Furcsán érzékennyé, hisz eddig szerették amikor Harry eljátszadozott velük, azonban most szólnom kellett, hogy hagyja abba, ugyanis fájtak.
- Talán akkor ez tetszeni fog.-súgta a nyakamba, majd az ujjait a hasamon keresztül végighúzta, és lassan belém vezette. Ez elviselhető volt, sőt egyre jobban tetszett.
- Gyorsabban..-lihegtem és megszorítottam a felkarját.
- Amit csak akarsz.-csókolt a fülem mögé, majd gyorsítani kezdett. Éreztem, azt a bizonyos lüktetést, azonban a hasamban nem az orgazmus görcsös érzése épült, hanem valami egészen más. Fájdalmasan más.
- Ááááá, állj!-kiáltottam fel, majd összehúztam magam.
- Mi a baj?-kérdezte Harry megijedve.
- A hasam .. -húztam fel a lábam, majd átkaroltam a kezemmel.- Hihetetlenül görcsöl.
- Várj, keresek gyógyszert.-kelt ki az ágyból azonnal, majd egy boxert felhúzva ment le a konyhába.
Nehezen feltápászkodtam és kivánszorogtam a fürdőszobába. Tükör elé állva láttam, hogy teljesen sápadt vagyok. Egy kis vizet engedtem a tenyerembe és lehajolva meg akartam mosni az arcom. Azonban hirtelen szédülni kezdtem, majd tehetetlenül rogytam össze a hideg csempén.