V.fejezet 12.rész

Harry szemszöge:

Megint korán ébredtem. Mostanában egyre többször van ez így. Korán fekszem és korán kelek. Régen volt szokásom ez, amikor koncertekre jártunk de most hogy semmi dolgom nincsen nem értem.
Jaaj a jó öreg koncertezés, kicsit hiányzik az egész. Sőt nem csak kicsit. Viszont most, hogy már Niall nincs velünk, nem sok kedvünk maradt a koncertezésre, vagy akár egy újabb turnéra. Nem azt mondom, hogy nem lenne jó egy nagyot bulizni csomó Directionerrel, hanem hogy Niall nélkül nem lenne az igazi.
Végre kikeltem az ágyból és lementem a konyhába inni egy bögre kávét. Arra a döntésre jutottam, ha már ilyen szépen süt a nap elmegyek futni. Mostanában így is ritkán jut idő arra, hogy egyedül legyek és kitisztítsam a fejem vagy akár a jövőmön gondolkodjak esetleg. Elfutottam a közeli parkba majd egy leágazóson mentem végig és egy erdős rész mellett futottam el. Persze összetalálkoztam néhány kedves rajongóval, akik rávettek arra, hogy pózoljak. Elkezdtek kérdésekkel bombázni, amikre megmondom őszintén még én sem tudtam válaszolni: "mikor lesz a következő koncert?" "Niall soha többet nem fog énekelni?" "mikor láthatunk együtt a barátnőddel?".
Egyik sem olyan dolog amiről naponta beszélgetünk. Niallel már jó rég óta nem beszéltünk komoly témáról csak ilyen alap dolgokról szoktunk ha összefutunk. Koncertezésről hallani nem hallottunk semmit a managementől, szóval nem hiszem, hogy lesz. Ha csak mi nem kérvényezzük. De nem hiszem, hogy van kedve a srácoknak egy 4 tagos koncerthez. És egy elég magánéleti kérdés Hoperól, nem beszéltünk még arról, hogy kéne egy kicsit együtt mutatkozni vagy ilyesmi. Persze, néha elmegyünk ide oda együtt, de a sztárvilágban illetve a médiában nem nagyon szereplünk közösen. Majd rákérdezek, hogy mennyire szeretné belevonni a médiát az életünkbe. Viszont most már ideje volt haza mennem, mert még a végén eltévedtem volna.

Hope szemszöge:

Reggel egyedül ébredtem a nagy ágyban. Körbe néztem és észre vettem egy cetlit a mellette lévő párnán.
" Elmentem futni. Nem sokára jövök. Csók. " Így előkerestem Harry egyik kedvenc felsőjét és magamra kapva mentem le a konyhába kakaót inni. Még Jessék is mélyen aludtak, amikor a konyhában görcsölni kezdett a hasam. Leraktam a csészét és berohantam a fürdőbe, arra gondolva, hogy biztos megjött. De nem az volt, így egy meleg vizes palackkal visszaültem az ágyba és összegömbölyödve vártam, hogy elmúljon. Lehet picit visszaaludtam, ugyanis fél 10-kor a telefonom rezegni kezdett. Sms jött Harrytől: "Jó reggelt kicsim! 10 perc és hazaérek. x" Erre csak elmosolyodtam és kiléptem belőle, azonban amikor megláttam a mai dátumot egy kisebb sokk ért. Már lassan két hónapja nem jött meg?!! Hogy lehetek ekkora hülye, hogy elfelejtettem?! Nem szoktam felírni, ugyanis előtte lévő nap mindig fáj a fejem és azt tudom, hogy körülbelül hány nap múlva kell megjönnie. Istenem, annyi minden történt ez a két hónap alatt, hogy egy pillanatra se jutott eszembe ez a fontos dolog. De ugye nem az miatt nem jött meg, hogy esetleg .. één .. öhm terhes lennék?! Ilyen nem történhet meg, ugye? Mindig védekeztünk, vagy legalábbis azt hiszem. Tuti, hogy nem került oda csak úgy. Én nem lehetek terhes. Nem nem és nem. Jézusom, ha ez Harry megtudná! Semmikép nem mondom el neki addig, amíg nem vagyok benne biztos. Azt hiszem ma meglátogatom a gyógyszertárat.

Niall szemszöge:

Lassan mennem kellene Simonhoz, de valahogy nem akarok elindulni. Furcsa érzésem volt már tegnap este óta. De miután felkeltem ismét rám tört az egész hiányérzet. Vagy nem is tudom, minek nevezzem. Tudom, hogy már nem vagyok benne a bandában, viszont ez az egy aláírás választ el attól, hogy visszavonhatatlan legyen a kilépés. Félek, mi van ha rosszul döntök?! Most hogy Sophia mellettem van. Most, hogy van egy barátnő mellettem, már nem érzem azt, ami miatt ki akartam lépni a bandából. De nem tudom mi tévő legyek. Nem akarom, hogy hülyének nézzen a főnökség. Vagy egyáltalán a srácok vissza akarnának fogadni?! Lehet inkább nélkülem koncerteznének. Nem tudom, félek meghozni ezt a döntést úgy, hogy már nem érzem igaznak.
- Drágám, lassan indulnod kéne!-simított végig a hátamon Soph.
- Igen tudom.-sóhajtottam.- Megyek már.-nyomtam egy csókot az arcára és fogtam a kocsikulcsokat majd elindultam a város másik oldalára.

Simon már bent a várt az irodában, nagy meglepetésemre egyedül volt.
- Üdv Simon.-fogtunk kezet.
- Szerbusz Niall! Hogy vagy?
- Furán.-válaszoltam őszintén, majd helyet foglaltam mellette a kanapén.
Egyből rápillantottam a szerződésre, ami a dohányzó asztalon hevert egy toll kíséretében.
- A szerződés miatt?-esett le neki egyből.
- Igen, azt hiszem.-mondtam, és egy kicsit elszégyellve magam lehajtottam a fejem.
- Mi a baj? Meggondoltad magad?-tette fel azt a kérdést, amit magamtól sem mertem megkérdezni.
- Öhm ... igazából nem érzem már azt az érzést, ami miatt kiakartam lépni.
- Vagyis?
- Vagyis mióta van Sophi, minden jobb lett és boldog vagyok. Érted ugye?-bólogatott mire folytattam.- Talán ez a kis szünet kellett ahhoz, hogy megtaláljam az utam, és talán ha még lehetséges, akkor újult erővel térjek vissza és folytassam a munkám.
- Értem.-mosolygott nagyon.- Akkor majd hívlak.-mondta és felállt.
- Tessék?-bámultam rá hihetetlenül.
- Niall, még épp időben gondoltad meg magad. Igaz ez már nagyon a végső eset volt, de még időben. Úgyhogy elintézem a többiekkel -gondolt itt a managementre- és hívlak ha megjönnek az új szerződések.-nyújtotta a kezét.
- Uhh, nem is tudom mit mondjak. Köszönöm.-álltam fel és elé sétáltam.
- Szívesen. Tudom, hogy ez most egy hirtelen döntés volt számodra, de hidd el nagyon jól döntöttél. A fiúkkal, a bandában lesz teljes az életed.
Erre az igaz és őszinte mondatára kezét kikerülve öleltem meg szorosan. Láttam rajta, hogy váratlanul érte, de azonnal visszaölelt.
- Köszi még egyszer. Várom a hívásod.-kiáltottam neki már az ajtóból és futásnak eredtem. Annyira boldog voltam. Tényleg ez volt az én gondom. Hiányzott a régi életem, és most, hogy lelkileg rendben vagyok vissza vágytam a bandába. Gyorsan a kocsiba pattanva indultam el Sophiért, hogy aztán elújságoljuk a nagy hírt a többieknek. Nagy levegőt vettem és arra koncentráltam, hogy hogyan fogom előadni az egészet. Nagyon féltem, hogy nem akarnak majd visszafogadni. Esetleg Zayn kiakad, vagy a többieknek nem fog tetszeni, hogy megváltoztattam a döntésem. De el sem tudtam volna képzelni, hogy nem ő velük lesz a gond...

~ Nagyon köszönünk mindent. Remélem ez már többeknek tetszett. Sajnáljuk ha csalódást okoztunk, de mostanában nincs időnk/erőnk/ihletünk. Azért igyekszünk. x