V.fejezet 6.rész

~ Sziasztok .. :) Először lefutom a szokásos köröket: nagyon köszönjük a sok komit, feliratkozót és látogatót. <3  Igyekszünk több Jessica+Zayn és Hope+Harry részt írni, viszont ebben a fejezetben a fő száll Niallé, szóval róla mindig több lesz a 'szó'. Azért ebbe a részbe (is) igyekeztem bevonni a többieket, így meg lett a hossza is a történetnek. ;)

Még két dolog:
a.) Sajnos megkezdődött az iskola; nagy változás nem lesz a részekből, viszont csak megértést szeretnék kérni az esetleges csúszások miatt. Igyekezni fogunk természetesen, hogy hét közepén is legyen rész. :)

Találkoztam velük a sulimban ! ;)

b.) A másik dolog (ami nem igazán a bloggal kapcsolatos) viszont annál érdekesebb, hogy itt is megjelenik a This is us. Ki nézi meg? Várjátok? Én és a barátnőim holnapután megyünk megnézni. Már nagyon várom.*-* Nah ennyi voltam, jöjjön a rész ...

 Jó olvasást. x

~

Sophia szemszöge:

Az órám pontban 7-kor csörömpölni kezdett, gyorsan lenyomtam és kómás fejjel felültem. El sem hiszem, hogy sikerült aludnom néhány órát. Egészen hajnalig a randin járt az eszem, nagyon szörnyen éreztem magam, hogy csak úgy leléptem. De nem tudtam mit tegyek, sosem kerítették még körbe paparazzók, és bepánikoltam. A menekülés tűnt a legjobb és a legegyszerűbb dolognak, ezért ezt választottam.

Azért sajnálom Niallt, egészen aranyosnak tűnt. Sőt nagyon megkedveltem. Azon a csókon mármint azon a majdnem csókon járt az eszem, amikor Miranda kopogott.

- Tessék!-kiabáltam ki, hogy bejöhet.
- Soph, jó reggelt! Ma elviszem a lányokat a munkahelyemre. Szóval nyugodtan maradj ágyban. Utána lehet még benézünk ide-oda, szóval csak délután jövünk.
- Jó, jó.
- Na akkor szia.-mondta és már mentek is el.
Nagy lendülettel hátra vágtam magam az ágyon és bámultam a plafont. Mit kéne tennem? Azért így még sem maradhat a kapcsolatom Niallel. Talán nekem kéne megkeresni őt? Végül is igen, hiszen én léptem le.
Jól van azt hiszem ez még ráér néhány óra múlva is, most talán pihenhetek egy picit és mire újra felkelek felszívódnak a karikák a szemem alól.

Jessica szemszöge:

Csukott szememen keresztül is láttam az ablakon beszűrődő nap sugarait. Nyújtózkodtam egyet majd lustán vissza dobtam a kezeimet magam mellé. Ekkor egy tenyeret éreztem a derekamnál majd egy lágy puszit az arcomon.

Nem is tudom, mikor volt utoljára részem egy jó kis reggeli ébresztőben. Lassan kinyitottam a szemem és Zayn mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Jó reggelt kicsim!-köszönt és még közelebb mászott.
- Neked is.-mosolyogtam rá, majd hirtelen becsúsztatta nagy tenyerét a pólóm alá és a pocakomat kezdte el simizni. Én mint egy kiscica dorombolni kezdtem.
- Szeretem az ilyen reggeleket.-mondtam neki, amikor ismét puszilgatni kezdett.
- Én mindent szeretek, ami veled kapcsolatos.-válaszolt édesen, majd megcsókolt. Nem érdekelt a reggeli ronda fejem illetve, hogy még nem mostam fogat. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy ezt mind elfelejtettem. Kezét felcsúsztatta a melltartó nélküli mellemre és finoman megmarkolta. Belenyögtem a csókunkba és elkaptam a tarkóját majd egy nagy lendülettel átfordítottam magunkat. Ráültem a csípőjére és a mellkasára hajolva csókoltam meg. Még néhány percig élveztük egymás ajkait, amikor leugrottam róla és nagy mosollyal az arcomon szó nélkül elindultam a fürdőbe.
- Ez nem ér!-kiabált utánam, hiszen akkor szálltam le róla és hagytuk abba a dolgot, amikor már egyre keményebb lett neki odalent.
- Majd máskor édes.-kiabáltam vissza neki az ajtóból.

Hope már lent szorgoskodott a konyhában, amikor leértem.
- Reggelt.-köszönt oda és már rakta is a tányérra a sokadik tojásrántottát.
- Köszi. Nem lesz ez egy kicsit sok?-mutattam a többi tányérra az asztalon.
- Nem, hisz ma még Niall is velünk eszik. Csak holnap megy át a lakásába.-mondta amin meglepődtem, hiszen azt hittem már átköltözött.
- Aha.-válaszoltam mire felkapta a fejét.
- Ez még nem minden.-mosolygott rám.-Tegnap Niall randizott Sophival.
Mi van? Hirtelen a villa kiesett a kezemből, de nem csattant nagyot, így Hope nem vette észre. Az meg hogy lehet? Tudtommal, Hope még nem intézett semmit.
- Honnan tudod?-kérdezten rá.
- Harry mondta, hogy Niall elég zaklatottam jött haza az este, és csak annyit tudott meg, hogy Sophival volt.
- Aha.-mondtam ismét majd újból falatozni kezdtem.
Persze közben folyamatosan járt az agyam. Vajon a randi nem sikerült? De mi történhetett? Különben is miért van még ebben a házban? És amúgy is miért zavar ha szóba jön Sophia? Egyáltalán miért gondolok Niallre folyamatosan? Nem értem.

Mindenki - kivéve Niall - csatlakozott hozzánk és megettük a fincsi reggelit.
- Niallről semmi hír?-kérdezte Liam, miközben a mosogatóba rakta a tányérját.
- Semmi. A szobájába van és gitározgat.-válaszolt Louis, majd mint egy robot álltam fel az asztaltól.
Mindenki rám nézett nagy szemekkel, majd mint egy jó színésznő megszólaltam.
- Köszönöm a reggelit, finom volt. Most elmegyek és rendbe teszem magam.-mondtam és láttam, hogy mindenki beveszi. Persze, ízlett a reggeli nem arról volt szó hanem, hogy rendbe teszem magam. Tulajdonképpen Niallhez akarok menni, de a többiek előtt ezt nem akartam mondani.
Szobája elé érve kihallottam a gitár hangját, de nem zavart, bekopogtam.
- Most hagyj! Légyszi!-szólt ki bús hangon.
- Niall, Jess vagyok. Had jöjjek be.-kértem.
Pillanatokon belül meghallottam a trappolását és az ajtó kinyílt.
- Hát te?-kérdezte meglepetten.
- Nem jöttél le reggelizni.-mondtam hirtelen ami eszembe jutott. Igazából én sem tudom, hogy miért vagyok itt konkrétan.
- Tudom. Nincs étvágyam.-mondta majd leült az ablakba és felvette a gitárját.
- Na ne, a nagy Niall 'mindig éhes' Horannak nincs étvágya?-próbáltam poénkodni.
- Mindig éhes?-nézett rám miközben megálltam mellette, láttam a szája sarkában egy mosolyt azonban hamar eltűnt és újra az ablakon kezdett el kibámulni.

- Mi a baj Niall?-ültem le elé és komolyan ránéztem.

Sóhajtott egy nagyot majd megpendítette a gitárját. Azt hittem játszani fog rajta, de amikor meghallhattam egy csodálatos dallamot hirtelen lefogta a húrokat és csend lett.
- Minden.-válaszolt röviden majd mélyen a szemembe nézett.
- Mond el.-halványan rámosolyogtam.
Őszintén szólva próbáltam kedves lenni hozzá, viszont az a tudod, hogy valószínűleg egy másik csajról fog beszélni eléggé frusztrált és amint láttam őt is.
- Jess, miért pont veled beszélném meg?-kérdezte mire kicsit megzavarodtam.
- Mert jó barát próbálok lenni.-mondtam neki, de ő gúnyosan elmosolyodott.
- Jó barát, mi?-mondta lekezelő hangnemmel.- Inkább ne, kösz. Elég most egy elbaszott dolog is.
- Mi történt?-kérdeztem rá kicsit idegesen, hiszen itt beszél előttem olyan dologról amit nem igazán értek.

- Szerinted?-kérdezett vissza feszülten, majd letette a gitárt és felállt.- Sophia, lelépett a randiról mikor megjelentek a fotósok.-foglalta össze egy mondatba az egészet.
- Uh háát...-kezdtem volna bele azonban közbe szólt.
- Nee, inkább bele se kezdj a szokásos, jön majd másik dumába. Vagy hogy majd biztosan minden rendbe jön. Mert kibaszottul nem fog. Nem jön másik - hiszen aki nekem valójában kellene már nem elérhető - és nem lesz minden rendben. Hiszen ha lenne egy kis apró szerencsém, akkor nem baszták volna el a fotósok a randit és most lenne barátnőm. De nem?! Inkább had legyek egyedül és magányos.-adta ki magából az érzelmeket, majd szó nélkül ott hagyott és kiment a szobából. Szinte tátott szájjal bámultam magam elé és próbáltam rájönni mit érzek. Idegességet, csalódottságot és egy kis boldogságot. De vajon minek örülök? Hogy nem sikerült a randi? Nem hiszem vagy  talán mégis?-gondolkodtam el, miközben átsétáltam a szobámba.

Hope szemszöge:

Épp a nappaliban összebújvanéztük a tv-t Harryvel, amikor Niall trappolt le a lépcsőn.
- A reggelit beraktam a hűtőbe.-néztem rá kedvesen.
- Nem köszi, sétálok inkább egyet.-mondta elhadarva, majd eltűnt a házból.
Harryvel egymásra néztünk és megrándítottuk a vállunkat, majd tovább néztük a filmet. Niall hangulatingadozásait azt hiszem már egész jól megszoktam ebben az utóbbi pár hétben. Az biztos, hogy jobban mint Jess. Én betudtam ezt a felmondásnak, míg Jess mást látott bele a dolgokban. Azonban amikor megcsörrent a telefonom és Sophia nevét láttam a képernyőm én is elgondolkodtam. Lehet már nem is a banda miatt van ilyen rosszul? Tanakodás helyett inkább felvettem a telefont.
- Szia Hope!-köszönt Soph.
- Szia, mizujs?
- Öhm, nem tudod véletlenül hol van Niall? Mert nem veszi fel a telefont és muszáj lenne beszélnünk.
- Fontos?
- Igen, ami azt illeti. A tegnapi randinkról lenne szó, nem igazán jól alakult.
- Ó sajnálom. Mi történt?-kérdeztem rá, hiszen engem valóban érdekelt.
- Igazából az eleje az nagyon jó volt, sőt még ilyen jól nem éreztem magam senkivel, azonban a végén megjelentek a fotósok és elrontottak mindent.
- Jaaj szegény. Tudom milyen érzés.-mondtam együtt érzően, hiszen valóban tudom, velem is ez volt a legelején amikor Harry talákozgattam.- Sajnos ez együtt jár a hírnevükkel. Illetve Niall már nincs a bandába szóval lehet ezért vannak most rá akadva. Niallt pedig ahogy ismerem, mindent meg fog tenni, hogy távol tartsa magát a fotósoktól. De hidd el, ez elfog múlni. Már minket is alig követnek, sőt alig vagyunk benne a hírekben.
- Azt mondod meglehet szokni?
- Abszolút. Csak legyél vele türelmes. Amúgy pedig reggel kicsit feldúltam távozott. Azt mondta sétálni megy.
- Aha, nem tudod merre?
- Nem igazán de várj egy kicsit.-mondtam neki, amikor megláttam Jesst a konyhában.
- Jess! Nem tudod merre szokott menni Niall sétálni?-kérdeztem lefogva a telefont.
Jess pici gondolkodás után mondott egy parkot ahova szerinte mehetett. Én ezt tovább adtam Sophinak, aki hálásan megköszönte ezt illetve a tanácsaimat. Nekem, őszintén szólva nagyon szimpatikus a lány és örülök neki, hogy egymásra találtak. Remélem megoldják a gondjukat és összejönnek.

Niall szemszöge:

Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, elegem volt abból, hogy nekem sosem jön össze semmi. Ahhoz meg végképp nem volt kedvem, hogy azzal a lánnyal beszéljem meg a szerelmi dolgaimat akibe egykor - vagy talán még mindig - szerelmes voltam. Így hát eljöttem, egy csöndes kis parkba. Itt szoktam elbújni a rajongók és a fotósok elől. Leülök a fűbe és lenézek a városra, miközben elgondolkodom a saját problémáimon.

Szerencsére eddig nem sokan fedezték fel ezt a titkos helyemet. Egy vagy talán több óra telhetett el mióta eljöttem, nem is tudom pontosan, hiszen ilyenkor mindig kikapcsolom a telefonom. Annyira magamba fordultam, hogy nem is hallottam közeledni senkit, csak akkor kaptam észhez amikor valaki befogta a szemem. Csilingelő nevetését azonnal felismertem.

- Sophi?-kérdeztem meglepettem, majd elengedte a szemem és lehuppant mellém.
- Meglepetés!-mondta mosolyogva.
Nem tudtam koncentrálni, hiszen elvesztem a gyönyörű szemeibe. Annyira jól nézett ki, ahogyan a nap megvilágítja tökéletes arcát és ő pedig csak úgy mosolyog egyfolytában mintha kincset talált volna. Csak arra tudtam gondolni, hogy őt Isten küldte, hogy amit múltkor elrontottam most javítsam ki. És ha már kaptam egy második esélyt mindent meg akarok ragadni annak érdekében, hogy sikerüljön. Így hát szavak helyett közel hajoltam hozzá, majd egy centire az arca előtt megálltam és vártam, hogy mit reagál. Minden átfutott az agyamban, hogy ha még egyszer elutasít azt már nem fogom tudni elviselni. De nem így történt, résnyire szétnyitotta csöpp ajkát így jelezve, hogy szabad a csók. Mohón - mint aki erre várt egész életében - csókoltam meg. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, miközben egyre közelebb húztam magamhoz, míg végül az ölemben nem kötött ki...