V.fejezet 10.rész (+16)

Szijasztok! Örömmel jelentem, hogy egy új laptoppal és még annál is újabb lendülettel kezdek neki ennek a résznek. Utólag is meg szeretném köszönni a türelmeteket, ami nekem személy szerint már nem sok volt. És köszönöm a Dórikának, hogy segített amíg nem volt gépem. Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog :D
puszi, Kiki :*

Jessica szemszöge:

Muszáj volt tisztáznom véglegesen Niallel is ezt a helyzetet. Igen, kicsit bántott, hogy azt mondta, hogy irántam már nem érez semmit, de emellett örülök is, mert alkalma nyílt boldognak lenni. Bementem a szobámba, beültem az ablakba, és amíg Niall felért, összeszedtem a gondolataimat.
Kopogtak. Gyors odaszaladtam az ajtóhoz, és amilyen halkan csak lehet, kinyitottam azt Niallnek.
-Gyere.-mondtam, de szinte szóhoz sem jutottam, mert egyből belevágott a szavamba.
-Jessy, kérlek ne haragudj, amiatt ami odalent történt. Én nem mondhattam Sophinak, hogy nem szeretem. Nem akarom elveszíteni, úgy, ahogy már téged elveszítettelek...-hajtotta le a fejét.
-Niall-emeltem fel a fejét az állánál fogva- engem nem veszítettél el. Én a barátod vagyok, és nem haragszom. Én örülök, hogy végre van egy lány aki boldoggá tesz, ha már én nem tudtalak azzá tenni. Én mindig itt leszek barátnak neked, de te is tudod, hogy köztünk ennél több nem lehet.
-Minden erre utal...-mosolyodott el.
-Igen...-mosolyodtam el én is, majd egy hatalmas ölelkezésbe kezdtünk.

Nehéz volt, de egy hatalmas kő esett le a szívemről, és most már végre érzem, hogy ez valóban helyes döntés volt.
-Na menjünk le.-mondta Niall.
-Külön kellene le menni, nem gondolod?-kérdeztem.
-De, igazad van.-mondta, majd egy kacsintás után kiment a szobámból.
Hatalmasat sóhajtottam, ami nagyon jól esett. Megkönnyebbülés, teljes mértékben ezt éreztem most.
Pár perc múlva én is lementem a többiekhez. Ahogy leérkeztem a levegő valahogy teljesen más volt. Mintha megszűnt volna a feszültség. Sophi rám pillantott, miközben Niall ölelgette. Csak annyit láttam, hogy csillogó szemekkel suttogja, hogy köszönöm. 
Ezek szerint ő sejtette, hogy mi ketten odafent mit csinálunk.
Elmosolyodtam, majd odamentem Zaynhez, aki a tv előtt gubbasztott.

Sophia szemszöge:

Egyszerűen szóhoz sem jutok. Jess hatással, mégpedig jó hatással volt a kapcsolatunkra. Kellemesen csalódtam. Most..most nagyon boldog vagyok.
-Köszönöm.-suttogtam Jessnek, mikor lejött hozzánk.
Vette a lapot, aminek örültem, mert így nem kellett magyarázkodnunk egyikőnknek sem.

-Mit szólnál, ha ma este, kicsit elvonulnánk valahova, ahol senki sem zavar minket?-kérdezte Niall.
-Annak nagyon örülnék.-mondtam, mire ő felkapott.
-Akkor induljunk.-mondta.
Elköszöntünk a többiektől, haza mentünk Niallhez az autójáért, és el is indultunk...valahová.

Fél óra autózás után, megérkeztünk Croydon-ba. A város közepén kimagaslott egy hatalmas, szálloda.

Niallel egymásra néztünk, elmosolyodtunk.
-Itt jó lesz?-kérdezte, mire én bólogattam, és már fordította is a kormányt a parkoláshoz.

Parkolás után kiszálltunk. Niall-látva hogy fázom-átkarolt, és úgy sétáltunk be a szállodába.
Intézett egy szobát, de nagyon titokzatos volt.
-Amíg előkészítik nekünk a szobát, azt mondták körbe nézhetünk. Persze csak ha van kedved.
-Menjünk.-mosolyogtam.
Úgy érzem ez a nap más lesz, mint az eddigiek voltak, amit Niallel töltöttünk együtt, de már alig várom a végkifejletet.
Elindultunk egy folyosón, ami egy aulába vezetett, aztán tovább mentünk, és egy ajtón át kijutottunk a szálloda kertjébe.
-Te jó ég, ez csodálatos.-ámultam.
Olyan volt, mint egy mesében. Még mindig fáztam, de Niall már reflex szerűen melegített a testével. Teljes nyugalom járta át a testemet.
-Mit szólsz? Máskor is eljöhetnénk csak így spontán otthonról.
-Szerintem is.-mondtam, majd egy érzéki csókkal jutalmaztam ötletét.

-Szerintem már mehetünk.-szólt Niall, majd elindultunk a recepcióra ismét.
És ahogy gondoltuk, a szobánk készen állt, hogy elfoglaljuk.

-5. emelet 9-es ajtó. Meg is érkeztünk. Menj csak előre.-nyitotta ki az ajtót nekem Niall.
Ahogy beléptem egy rózsaszirmokkal teli franciaágy látványa fogadott.

-Niall.-kaptam a szám elé a kezemet.
-Tetszik?-kérdezte.
-Még hogy tetszik? Ez gyönyörű.-mondtam, mire ő megfogta a kezemet, és az ágyhoz húzott.
Felvette a takarón heverő kis dobozkát, és átnyújtotta nekem.
Amikor kinyitottam megláttam benne egy gyönyörű karkötőt.

-Nagyon köszönöm.-mondtam.
Nem volt egy hatalmas aranytömb, nekem mégis annyit ért.
-De ez még nem minden.-mondta, majd bevezetett a fürdőbe.

 Itt már tényleg nem tudtam semmit, mondani, inkább cselekedtem. Megfogtam az arcát és egy lágy csókot nyomtam a szájára. Ezzel azonban egyikünk sem érte be. Mindketten többet akartunk, így feltüzelve falni kezdtük egymás ajkait.
-Niall.-szólaltam meg.
-Igen?-kérdezte, de csak egy pillanatra eresztette számat.
-Fürdeni csak meztelenül lehet.-mondtam búgó hangon, mire ő abbahagyta a csókot, és egy perverz mosoly kíséretében lassan a pólóm alá nyúlt. Ujjbegyei jéghidegek voltak, ezért teljesen libabőrős lettem. Kezei nem álltak meg, hamarosan a melltartóm alatt éreztem azokat. Két ujjával enyhén, de határozottan megcsípte mellemen a bőrt, mire egy halk nyögés hagyta el a számat.
-Ezt imádom.-mondtam, majd hagytam neki, hogy lerántsa rólam a felsőt.
Ezután szinte rohanva a falnak döntött, mire én lábaimmal körülfontam a csípőjét. Megérezve merevedését, lassan előrenyomtam csípőmet, majd hátra, és felvéve egy ütemet, megpróbáltam még jobban felizgatni.
-Soph, lenne egy kérdésem.-próbált meg megszólalni ajkaimtól.
-Igen?-ziháltam.
-Akarod?
Ekkor egy pillanatra mindketten elhallgattunk.
-Niall... tudom, hogy nem fogom megbánni. Akarom.-mondtam.
Egészen biztos voltam benne, hogy jól döntök. Talán még semmiben nem voltam ennyire biztos...