IV.fejezet 18.rész

Kedveskéim!
Köszönjük, a türelmes várakozást az új részig. Ahhoz képest, hogy azt hittük, a nyár nyugis lesz, tévedtünk, mert eléggé zsúfoltak a programok, de igyekszünk kitenni magunkért.
Nem húzom tovább a szót, itt az új rész.

Jó olvasást, Kiki :*

Indítsátok el a zenét !!!

MÁSFÉL HÓNAPPAL KÉSŐBB...

Hope szemszöge:

"Bármi is történik, fel kell állni. Az utóbbi hónapokban megéltem a poklot, de ennél erősebbnek még soha nem éreztem magam, és ezt senki sem veheti el tőlem..."

/Hope/

Hát eljött a nagy nap. A nap, amikor kimondják végre Taylor Swift bűnösségét, a nap, amikor a boldog folytatás reményében térhetek végre haza, amikor félelem nélkül csókolhatom meg Harryt. Ezt is túléltem. Bár a térdem darabokra zúzódott, a karom két helyen eltört, a bőrömet vágások, és hegek díszítik, és a gerincem is megsérült, a lelkem mélyén egy hatalmas láng lobok, ami hajt előre, és erőt ad. Valahogy teljesen másképp fogom fel azóta a dolgokat. Nem nagyítom fel az apró problémákat, csak élvezni akarom az életet.
-Készen állsz?-kukkantott be Jessy az ajtón, ezzel kizökkentve töprengésemből a tükör előtt.
-Igen, úgy érzem. Mit gondolsz, jó leszek így?

-Gyönyörű vagy. -jött közelebb, és egy puszit nyomott a homlokomra.- Büszke vagyok rád barátnőm.
-Jaj Jess, úgy szeretlek.-rántottam közelebb és öleltem meg szorosan.
-A fiúk?-kérdeztem.
-Harry most áll ki a kocsival, Zayn pedig...
-A haját igazítja-vágtam bele a szavába.
-Hol máshol lehetne?!-helyeselt Jess.
Jessy és Zayn segített lebotorkálni a lépcsőn, aztán indultunk ki a kocsihoz.
-Szija csibe! Nagyon csini vagy.-csókolt meg Harry, amint beültem az anyósülésre.
-Köszi. Te is nagyon jól nézel ki ebben az öltönyben.-kacsintottam neki.
-Indulhatunk?!-szólt Harry, a hátul turbékolóknak.
-Ömm.. igen..persze.-mondta Zayn.

Egy fél órás út után meg is érkeztünk a bíróság elé. Harry leparkolt a srácok autója mellé. Már anyáék is itt voltak, sőt még Jessy szülei is eljöttek. Az ügyvéd is kiszállt az autóból, majd bólintott, hogy már mehetünk is be.
Ms. Taylor fél órát késett, ugyanis kiverte a hisztit a rendőröknek, hogy ő márpedig nem fog ide eljönni. Tipikus...
A tárgyalás elkezdődött. A szívem a torkomban dobogott, a térdem remegett, a tenyerem izzadt. Nem féltem, hanem izgultam, hogy a bíróság hogy dönt.
A bíró kihívott, hogy, meséljek el mindent. Én részletesen elmeséltem a zaklatást, a fenyegetést, a testi sértéseket, az elrablást. Szerencsére nagyon profi ügyvédet kaptam, de szerintem anélkül is minden, de szó szerint minden Taylor ellen szólt.
Persze a tárgyaláson nem maradhattak el a kisebb viták, sem az ügyvéd és a bíró között, sem a védencek között.
Harry folyamatosan engem nézett, mosolygott rám, ezzel erőt adva, hogy sikeresen végig csináljam a dolgot. A rendőröknek többször le kellett fogniuk Swift kisasszony. Hát úgy látszik csak a színpadi stresszt bírja.
Végül a bíróság egyhangúan döntött az ügyben.
-Tehát a bíróság kimondja, hogy Ms. Taylor Swift súlyos testi sértés, zaklatás valamint emberrablás vádjában 9 év letöltendő börtönbüntetést kap. Az ügyet lezártnak nyilvánítom.

Öröm volt látni, ahogy Taylor lassan, de biztosan belebolondul a bajába, én pedig higgadtan, emelt fejjel vonultam ki az épületből.
-Ezt még megkeserülitek mindannyian. Megöllek titeket, de veled kezdem Hope. Nem menekülhetsz, egyszer úgyis kiszabadulok.-kiabálta utánunk, de nem hatott meg.
Amint kiléptünk a bíróság ajtaján, megtámadtak minket a paparazzók.
-Gyere Hope menjünk.-húzott ki Harry a tömegből, de akkor én megálltam.

-Nem. Ezt mindenkinek tudnia kell.-mondtam, majd elmeséltem a fotósoknak, az odabent történteket.
Miután minden kérdésre válaszoltam, mindenki szép lassan elment.
-Ugye nem baj?-kérdeztem Harryt.
-Ha te megkönnyebbültél akkor én is.-mosolygott.
Odamentem anyuékhoz, tőlük is elköszöntem, és megköszöntem Jessy szüleinek is, hogy itt voltak.
-Nagyon hálás vagyok mindenkinek, és nektek is srácok.-fordultam a fiúk felé is.
Ezután apu felajánlotta, hogy menjünk el ebédelni, így elindultunk a közeli étterembe a szülőkkel és a srácokkal. Mindenki ivott az egészségemre. Soha sem gondoltam volna, hogy egy ilyen esemény hozza össze a családot.
Az ebéd után könnyes szemekkel búcsúztam el anyuéktól, akik jelenléte már kezdett megszokottá válni, hisz az elmúlt másfél hónapban végig " a kezemet fogták " amíg lábadoztam.

Jessica szemszöge:

Elképesztő, hogy Hope mikre képes. Ennyi szörnyűség után, úgy állt ott, mint a legnagyobb győztes. De hát nem ok nélkül, hisz valóban ő lett a legnagyobb győztes ebben a játékban.
Az igazat szólva én eléggé ideges voltam ma, és nem csak Hope miatt, hanem azért is mert, Niallel még azóta sem beszéltük meg a dolgokat. A tárgyaláson is egész végig engem bámult, és az éteremben is folyamatosan úgy néz rám, mintha szeretne valamit mondani. Hát jó lenne már, ha megtörténne az a nagy beszélgetés, mert ez nagyon nem jó így.

-Minden rendben?-kérdezte Zayn, miközben épp hazafelé tartottunk.
Észrevette, hogy elmélyedtem kicsit a gondolataimban.
-Persze, mi baj lenne?
-Niall...-mormogta.
-Tessék?
-Niall. Tudom, hogy rajta töröd a fejed. De miért nem beszéltek végre?-mondta.
-Ez nem olyan egyszerű. Kicsit még össze kell szednem magamat.
-Ahogy gondolod, de remélem nem húzzátok sokáig a dolgot, mert ez egyikőnknek sem jó.-karolt át szorosan.
Igaza van. Rendben, ha hazaértünk, ez lesz az első dolgom.

-Végre itthon.-rúgtam le a magassarkú cipőmet, ami már rettentően törte a lábamat.
Zayn és Harry egyből hazamentek, mi pedig Hope-val lehuppantunk a kanapéra.
-Nem időzhetek sokat.-álltam fel hirtelen.
-De hát még csak most ültél le.-nézett tágra nyílt szemekkel Hope.
-Tudom, de minél hamarabb túl szeretnék lenni ezen a beszélgetésen.
-Te tudod. De akkor én is veled megyek. Úgyis régen láttam már Harryt.-vigyorgott.
Végre ezt a valódi mosolyt látom az arcán. Apró ráncai kisimultak, amiket ez a 3 hónap okozott.
-Valóban. Egy negyed óra olyan hosszú idő.-mondtam nevetve.
-Na menjünk!-fogtam a kocsikulcsot.
-Mi lenne, ha bicikliznénk?-mondta Hope.
-Ez egy nagyon jó ötlet.
Előszedtük, a bicikliket a garázs mélyéről, felpumpáltuk a kerekeket, kicsit leporoltuk a vázat, és a lámpákat, és már indultunk is. Sokkal kellemesebb volt a biciklin ülve suhanni, mint az autó forró, fülledt bőrülésein izzadni.

 Így is hamar megérkeztünk. Félre állítottuk a kerékpárokat, és bementünk.
-Hahó!-köszöntünk be.
-Sziasztok lányok!-kiabált ki a nappaliból Niall és Harry.
-A srácok?-kérdeztem.
-Lementek Starbucks-ba kávéért. Ti is kértek? Még szólhatunk nekik.
-Igen most jól esne egy nagy adaggal.-mondta Hope, és én is bólogattam.
Harry gyors dobott egy SMS-t Zaynnek.
-Ömm Niall beszélnünk kéne.-jöttem zavarba.
-Oké.-jött oda, majd bólintott, hogy menjünk fel a szobájába.
Felmentünk, és mindketten leültünk a padlóra, ott most jó hűvös volt. Londonhoz képest igencsak meleg időnk volt ma, így még jobban izzadtam, de legalább volt mire fognom a vörösségemet:
-Jól vagy? Nagyon piros az arcod. Bár neked még ez is jól áll.-bókolt Niall.
-Igen persze, csak ez a meleg.-legyeztem magamat a kezemmel.
-Várj bekapcsolom a légkondit.-mondta, majd felállt, és egy 2 másodperces művelet után ismét mellém ereszkedett.
-Na miről is akartál beszélni?-nézett rám azokkal a tengerkék szemeivel.

-Ömm.. én.. Meg szeretném beszélni a régi incidenst.
-Jess, én nagyon sajnálom, és tudom, hogy szeretsz, de elfogadom, ha nem engem választasz. Legalábbis nincs más választásom.
-Pontosan.
-Szóval szeretsz. Ezzel kimondtad.
-Niall, kérlek ne forgasd ki a szavaimat. Én nem tudom, hogy fogjuk ezt megoldani, de valahogy másképp kéne egymásra tekintenünk.-mondtam.
-De nekem nem megy...
-Elhiszem, hogy nehéz, de muszáj lesz valamit kitalálni.

Niall szemszöge:

-Jess, értsd meg, hogy nekem ez nem megy. Hogy tudnék rád másképp nézni, mikor most is itt ülsz mellettem, és nem tudom levenni a szememet a gyönyörű hajadról, a telt ajkaidról, a csodás mosolyodról, az elbűvölő szemeidről, és még sorolhatnám... tökéletes vagy, és szeretlek, még mindig.

-Niall...-vörösödött el még jobban- nem könnyíted meg a dolgot. Hidd, el, hogy bennem is vannak érzelmek, de valahogy próbálom fékezni. Nekem ott van Zayn. Nekem ő KELL, és ezt el kell fogadnod.
-Próbálom, de ... Sajnálom.
Egyszerűen képtelenség, amire kér. De ha neki így lesz a jó, akkor meg kell hoznom, a lehető legnehezebb döntést, ami nem csak a kettőnk kapcsolatán változtat, hanem az egész bandáén...