V.fejezet 4.rész

Drága olvasóink. Meghoztam a legújabb részt. Remélem az eredmény ellenére, a tartalom tetszeni fog. Most valahogy nem tudok mást írni, csak a részt, úgyhogy nem is időzök tovább.

Jó olvasást, Kiki :*

Zayn szemszöge:

Reggel 6:27

Nem csoda, hogy nem tudok aludni. Ma lép ki az egyik barátom a bandából. Nagyon feszült vagyok. Megrémiszt a gondolat, hogy mik lesznek ennek a döntésnek a következményei. Fura, de egyaránt győztesnek, és vesztesnek is érzem magam ezek után. Győztem, hisz Jessy szerelme az enyém, ám vesztettem, hisz Niall elhagy minket. Apropó Jessica, valami megcsapta tegnap a fülemet, hogy van még remény. Ha jól hallottam, az a lány lehet a mi megmentőnk, akit Niall kiszemelt magának a nézők soraiban. 

Nem bánnám, ha a lányoknak igazuk lenne.

Ezeken a dolgokon töprengtem, mikor Jess szólalt meg mellettem:

-Mi az Zayn? Te egész éjjel virrasztottál?

-De hogy is - bújtam mellé szorosan - csak valahogy nem tudok visszaaludni.

-Niallen jár a fejed igaz? - kérdezte.

-Igen... - mondtam, majd nagy csönd lett úrrá a szobában.

-Ne haragudj. - törte meg ismét a csendet Jess.

-Ugyan miért?

-Mert miattam tönkre ment minden. - gördült ki egy könnycsepp a szeméből.

-Kérlek ne emészd magad ilyeneken. Ez nem a te hibád. - mondtam, bár ha jobban belegondolok, nagy szerepe volt ebben a dologban, de ő semmiről nem tehet.

-Miért te tehetnél arról, hogy Niall is beléd szeretett? Nem is beszélve arról, hogy ilyen mohó, és akaratos. Gondolkozhatott volna mindezek előtt.

-Igaz, de..

-Semmi de! - vágtam a szavába - Aludj vissza inkább. Nehéz nap elé nézünk. - mondtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára, és szinte egyből visszaaludt.

Niall szemszöge:

Reggel 7:39

11-re kell mennem elintézni a papírokat, de hogy őszinte legyek semmit nem aludtam az éjjel. Idegességembe összepakoltam a holmimat is, hogy holnap ne kelljen ezzel foglalkoznom. Folyamatosan azon kattogok, hogy jól döntök e. Valami visszatart, de én minden erőmmel azon vagyok, hogy ellenálljak ennek a bűvös érzésnek. Most csak egy dolog van a szemem előtt, az pedig nem más, mint a jövőm, és Soph. Még azóta sem ment ki a fejemből. Egyszerűen megbűvölt ez a lány. De most a gondolata adja nekem a legnagyobb támaszt. Reménykedek benne, hogy sikerül jó benyomást tennem, és nem csak egy plátói szerelem lesz ebből. Talán még a bandából való kiszakadás után is jelenthetek számára valamit, hisz ő nem directioner.

 Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor ismét rápillantottam az órára, ami már 8:12-őt mutatott.

Lassan ki kéne kászálódnom az ágyból, így fogtam magam, és elindultam a fürdő felé.

Háromnegyed órás készülődés után lementem a konyhába, fogtam a kistálamat,szórtam bele egy adag müzlit, meglocsoltam tejjel, leültem és nekiálltam falatozni. Ez az egyetlen, ami gyomorgörcs mellett lemegy a torkomon. Szép lassan jöttek le a többiek is egymás után. Elsőként Louis, aztán Hope, majd szép lassan a többieket is kidobta az ágy. Mindenkinek karikák virítottak a szemei alatt. Úgy néz ki nem csak én virrasztottam az este. Igyekeztem kerülni a tekinteteket, de mikor Jess jött le, önkéntelenül is megcsodáltam. 

Ő is meg volt zuhanva, de még így is gyönyörű volt. Hiába, nem lehet senkiből olyan hamar kiszeretni, hiba is erőltetjük a dolgot. Jessy észrevette, hogy őt pásztázom, mire megállt, és szó nélkül csak néztük egymást. Szemei sugározták a kétségbe esést. Aztán mikor Zaynt pillantottam meg nem sokkal ezután, a lépcsőn lefele vágtázni, gyors elkaptam tekintetemet barátnőjéről, és faltam tovább a reggelimet, de valahogy most ez sem csúszott igazán.

Miután mindenki megreggelizett, összehívtam még egyszer utoljára a csapatot a nappaliba, és egy pár mondattal elköszöntem tőlük.

-Gondolom sejtitek, hogy miért ülünk itt ismét. Köszönöm, hogy egy csodálatos banda tagja lehettem, köszönök minden egyes élményt, amit veletek átélhettem, de úgy látszik itt most elválnak útjaink. Felejthetetlen éveket éltünk át együtt, és minden pillanata itt van még a fejemben, hogy is felejthetném. Köszönöm, hogy segítettetek a nehéz időszakokban, hogy megnevettettetek. Köszönöm a közös étkezéseket - mosolyodott el mindenki - köszönöm, a koncerteket, és hogy megismerhettelek titeket.

Itt egy pillanatra megálltam, mert elszorult a torkom.

-Nem kívánom, hogy "bár visszaforgathatnám az idő kerekét", mert akkor nem ismerhettem volna meg Jessyvel. A legtöbb ember a saját hibájából tanul, hát én is így jártam, de ma már okosabb, bölcsebb vagyok. Ne haragudjatok, hogy galibát okoztam, és Jessica, remélem nem okolod magadat a történtekér, hisz te nem tehetsz semmiről.... Hát ennyi lenne az én nagy beszédem, most pedig lassan indulni kéne aláírni a papírokat. - mondtam.

Hatalmas csönd volt a lakásban. Mindenki a könnyeivel küszködött, senki nem tudott szólni egy szót sem. Talán még fel sem fogta senki igazán - még én sem - hogy milyen lesz ezután, de így döntöttem.

-Azért remélem jól át gondoltad ezt Niall. - törte meg a csendet Zayn.

-Hidd el pajti, hogy ez a legjobb megoldás. - mondtam.

-Hát ebben szerintem egyikünk nem ért egyet, de nem szeretnék most nekiállni szócsatázni. Ha így döntöttél, el kell fogadnunk, nem szeretnénk tőled haraggal elválni, és nem szeretnénk, ha az utolsó emléked rólunk egy félresikerült búcsúzkodás lenne. Bár nem állunk készen, hogy elengedjünk, ha menni akarsz menj, de tudd, hogy itt mindig itthon leszel. - mondta Zayn, mire Jess helyeslően végigsimította karját.

-Így igaz! - állt fel Harry, és megkezdte az ölelkezést.

Mindenkitől elbúcsúztam egyesével is, aztán lassan elindultunk Simonhoz.

Sophia szemszöge:

-És Sophi, mesélj nem találtál még udvarlót itt Londonban?- kérdezte Miranda az ebédnél, mire én majdnem félrenyeltem.

-Ömm nem, miért mit mondtak a lányok?

-A lányok? Semmit.. talál kellett volna mondaniuk valamit? - nézett lányaira.

-Nem! Semmit. - célozgattam Lisának, akin látszott, hogy mindjárt kinyitja a száját.

-Ugyan Sophi! Had mondjuk el anyának, hogy Niall elkérte a számodat.

-Köszi Nicole. - mondtam, majd a kezemet a szemem elé raktam szégyenemben.

-Ki az a Niall? - kérdezte Miranda.

-Ááá senki… - mondtam, de Lisa közbe vágott.

-A One Direction egyik tagja. Tudod anya, az a szőke kék szemű fiú.

Nem bírta ki. Ajj most vajon mit fog szólni Miranda..

-Ááá tudom már! És nem is dicsekszel vele? - kérdezte.

-Nem szeretnék nagy felhajtást ebből. Az sem biztos, hogy felhív. Már rég elfelejtett. - mondtam, majd neki álltam összeszedni a tányérokat, de abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.

-Ki az? Ki az? - ugrándoztak a lányok.

-Nem tudom, rejtett szám. - mondtam.

-Na mi lesz? Vedd már fel! - szólt rám Miranda, mert teljesen lefagytam.

Ha rajtam múlt volna, fel sem veszem, mert utálom, ha rejtett számról hívnak. Az olyan ijesztő. De nem volt más választásom, így megnyomtam a zöld gombot.

-Ha-haló?! - szóltam bele.

-Szija Sophi! Niall vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy ömm.. rá érsz-e ma?

-Ömm… igen azt hiszem. - mondtam, miközben Mirandára néztem, olyan „Elmehetek?” tekintettel, mire ő fülig érő mosollyal bólogatott. - Igen, ráérek.

-Jól van, akkor találkozzunk fél nyolckor a Pláza előtt. Ott felveszlek, és elmegyünk valahova. Oké?

-Rendben, de hova megyünk? - kérdeztem.

-Az meglepi. Csak légy ott!

-Oké, szija!

-Szija! - mondta, majd lerakta.

Ezt el sem hiszem. Nem felejtett el. Jesszusom tele van a gyomrom pillangókkal.

-Na? Ő volt az ugye? Hova mentek? – támadtak le a kérdésekkel.

-Igen, Niall volt, és fél nyolckor találkozunk a Pláza előtt, de azt mondta, meglepetés, hogy hova megyünk.

-Júj de izgi! - néztek össze a kicsik.

-Akkor induljunk! - mondta Miranda.

-De hova? - kérdeztem.

-Hát vásárolni. Veszünk neked egy csini ruhát.

-Nem, van nekem ruhám, és különben sem lenne most pénzem ilyesmire…

-Ugye csak hülyéskedsz. Én veszem neked. Na induljunk! - kacsintott, majd fogta a kocsi kulcsot, és már indultunk is.

Eléggé kellemetlenül éreztem maga az elején, amikor beléptünk a drágábbnál drágább butikokba, és megláttam azokat a gyönyörű, divatos ruhákat, de Miranda megnyugtatott, hogy nem kell szégyellősnek lennem, élvezzem a lehetőséget. Azt is mondta, hogy neki ez nem teher, hisz már szinte a lányának tekint engem is. Nagyon jól este ezek a szavak.

Végül megtaláltuk a tökéletes szerelést az estére. Otthon a lányok becsavarták a hajamat, Miranda kisminkelt. Így a végül eléggé tetszett az eredmény.

7:15, néztem az órára. Fogtam a kardigánomat, és elindultam. Még így sem kellett sietnem, mert elég közel lakunk a Plázához. 

7:29, még sehol senki.

7:33, még mindig ott állok egyedül az út szélén. Kezdtem megijedni, hogy csak átvertek. Miért is lett volna igaz? Keseredtem el.

7:37, jól van, feladom, nem állok itt tovább. Fogtam magam, és elindultam haza.

Már megtettem egy-két métert. Hogy őszinte legyek nem siettem haza, egyrészt mert még reménykedtem, hogy hátha…, másrészt mert nem akartam, hogy Mirandáék meglássanak könnyes szemekkel.