V. fejezet 3.rész

~ Helloka. Meghoztam az új részt, amiben már lassan visszatérünk fő szálhoz és olvashattok benne a többiekről is (kérésre). Remélem továbbra is - és Niall bármilyen döntése mellett is - velünk maradtok. :) Köszönünk mindent, jó olvasást. x

Jessica szemszöge:

Hihetetlen nagy erő kellett ahhoz, hogy így véghez vigyék ezt a koncertet. A végén már látható volt, hogy van némi szomorúság bennük, de szerintem a rajongók nem igazán vették észre. Azért Hopepal mi is elővettük a zsepinket mikor meghajoltak. Rossz volt végig nézni a nagy tömegen úgy, hogy ők még nem is sejtettek semmit. Nem akartam, hogy Niall itt hagyja a bandát, nem akartam elhinni, hogy valóban ez az utolsó koncertje. És, hogy utoljára van velünk. A magam részéről szinte mindent megtettem a maradásának az érdekében, még sírva könyörögtem is neki, de semmi nem használt. Továbbra is makacs és elakarja hagyni a bandát. Lehet, hogy itt már csak a csoda segíthet. Vagy esetleg valami illetve valaki más?! Tűnődtem el, amikor Hope hirtelen oldalba vágott.
- Nézd ott az a lány!-mutatott a hátul várakozó VIP tagok közé. És valóban ott volt az a lány, akit Niall kiszúrt.
- Szerinted beszélni fog vele?-kérdezte Hope és Niall fele nézett.
- Hát kitudja, lehet leszólítja vagy valami.-mondtam és újra a telefonomat kezdtem bambulni. Ilyenkor mi mindig meghúzódunk hátul Hopepal, hogy a rajongók kiélvezhessék a fiúkkal való találkozást. Most azonban valami nem hagyott nyugodni, de amint láttam Hopeot sem.
- Mit csinálsz?-kérdeztem tőle amikor felállt.
- Beszélek vele.-mondta egyszerűen.
- Hé várj, minek?-szálltam le én is az asztalról és utána mentem.
- Megismerni és ha Niall nem, majd mi elhívjuk hozzánk.
- Szerintem nem kéne beleavatkozni a dolgukba.-fogtam meg a kezét.
- Nem lesz semmi baj, nyugi.-rázott le, majd oda sietett mellé és beszélgetni kezdett vele. Én nem akartam ebben részt venni, így inkább vissza sétáltam a helyemre és ismét telefonozni kezdtem.

Hope szemszöge:

Azon gondolkodtam... vagyis igazából nem gondolkodtam amikor oda sétáltam, ahhoz a rajongóhoz.
- Szia. Hope vagyok.-próbáltam közel férkőzni hozzá a többi kapálózó rajongón keresztül. Szerencsére nem olyan sokan ismertek fel, ezért oda engedtek mellé. Vagyis majdnem mellé, két kis pöttöm közénk állt.
- Hope?! Tényleg te vagy az?-kérdezte a kisebbik.
- Szia. Igen én vagyok. Téged, hogy hívnak?
- Lisa vagyok. Ő itt a tesóm Nicole. Ő pedig a dadánk Sophia.
- Sziasztok.-köszöntem.-Igazából Sophiahoz jöttem.
- Öhm ne haragudj, de miért? Ki vagy?-szegezte nekem a kérdést, amit megmondok őszintén váratlanul ért.
- Te nem tudod?-kérdeztem kicsit zavartam.
- Ő nem igazán rajongó.-válaszolt helyette Nicole.-Csak minket kísér.
- Amúgy ő Harry barátnője.-súgta oda Lisa.
- Ó értem, bocsi.-nézett rám kedvesen.
- Ugyan semmi baj. Ezek szerint nem vagy rajongó.-állapítottam meg.
- Nem igazán. Bár a zenéjüket eléggé megkedveltem a koncert alatt.-mosolygott rám.
- Na ennek örülök. Amúgy ha jól láttam, Niall kiszúrt magának nemde?-tértem rá a lényegre.
- Ja ez miatt?-lóbálta meg a kendőt.- Igen, kedves volt tőle.-pirult el.
- Igen, ő már csak ilyen kedves.-mondtam de közben haladtunk előre a sorral, nem sokára ők következtek, úgyhogy igyekeznem kellett.- Sophia, lenne kedved valamikor meginni egy kávét vagy ilyesmi?
- Öhm nem is tudom.-válaszolt és közben a lányokra nézett.
- Sophi, nem hagyhatsz ki ilyen lehetőséget.-mondta Nicole.-Ő a barátnőik egyike.-súgta oda Lisa, bár én még így is meghallottam és jót nevettem ezen.
- Na jó, akkor itt a számom és majd hívj fel.-adott át egy papírt majd a srácok fele mentek.
Gyorsan vissza siettem Jesshez majd meglebegtettem előtte a papírt.
- Mi ez?-kérdezte felvont szemöldökkel.
- A telószáma.
- Minek az neked?
- Összebarátkozunk vele, elhívjuk hozzánk, összehozzunk Niallel és így nem akar majd kilépni a bandából, ennyi.-hadartam el egy szuszra a tökéletesnek látszó tervemet.
- Khm, ez nagyszerű terv.-mondta Jess, de mintha fintort láttam volna az arcán.
- Minden oké?-kérdeztem rá.
- Persze, minden. Ha így itt tarthatjuk, mármint ha így a bandában tarthatjuk, akkor csináljuk.
Na ez már jobban hangzik.-gondoltam magamban majd a srácok fele néztem és meglepődve tapasztaltam, hogy Sophia Niallel beszélget külön, míg a srácok a kicsikkel foglalkoznak. Ez egy jó jel.

Sophia szemszöge:

- Niall, öhm hello.-álltam meg előtte, majd mikor felnézett rám, egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.-Tessék.-nyújtottam át a kendőt.-Csak vissza akartam adni.
- Szia. Ugyan, tartsd csak meg, legyen egy emléked rólam.-mondta és a végén az a szép mosoly köddé vált.
- Én nem igazán vagyok valami nagy rajongó szóval..-kezdtem bele, majd ő felállt a székéről kikerülte az asztalt és arrébb húzott.
- Nem vagy rajongó?-kérdezte úgy, hogy ne hallják a többiek.
- Nem igazán. Bár a zenétek egész jó.-mondtam mentségkép.
- De akkor, hogy kerülsz ide?-nézett rám hihetetlenül.
- A lányokat..-mutattam az asztal felé.-kísértem el. Tessék.-nyújtottam át ismét a kendőt.
- Tedd csak el.-rakta rá a kezét a kezemre, majd a szemembe nézett és ismét így szólt:-Hogy legyen egy emléked rólam.
- Niall ezt most miért mondod?-kérdeztem meg komolyan, mert kicsit megrémített ez az arckifejezés amit láttam rajta.
- Nem szabad elmondanom, még nem. Ne haragudj.
- Értem.-mondtam és a kezem tehetetlenül esett le a kezéről.- Azért kösz.-mondtam a kendőre és beraktam a táskámba. Amikor azonban oda akartam menni a lányokhoz utánam szólt:- Várj! Holnap elmondhatnám, ha hallani akarod még. Lenne kedved találkozni?-nézett rám azokkal a nagy kék szemeivel és nem tudtam nemet mondani. Na meg a kíváncsiság..
- Jól van. Úgy is ráérek holnap. Tessék, itt a számom. Hívj.-mondtam olyan lazán amennyire csak lehet. Nem értem mi ütött belém, nem rég még utáltam a hírességeket azonban ma kettő is elkérte a számom. Ráadásul Niall "problémája" még érdekel is. Vissza mentem a lányokkal, akik röpködtek a boldogságtól a srácokkal való találkozás miatt.
- Te mit csináltál Niallel?-kérdezte a kocsi fele tartva Nicole.
- Á semmit.-legyintettem.-Csak elkérte a számom és holnap találkozunk.-mondtam mint egy kamasz rajongó. Juuuj! Higgadjunk csak le Soph!-mondtam magamnak.
- Az de szupi!-ugrándoztak a lányok.
- Na de nincs több One Direction ma. Elég volt belőlük ennyi.-mondtam keményen pedig belül tudtam, hogy alig várom ezt a találkát.

Niall szemszöge:

El sem hiszem, hogy nem rajongó mégis ilyen kedves velem. Lehet, hogy még sem a hírnév teszi az embert? Ez egy picit lelket öntött belém, hiszen ha már nem leszek tagja a bandának, akkor is találkozhatok olyan rendes lányokkal mint Sophia, akinek nem az számít, hogy híres vagyok vagy sem. Legalább is remélem, hogy annyira sok minden nem fog változni az életemben. Persze fel vagyok készülve a rajongók kitörésére, de majd megfognak nyugodni és belátják, hogy ennek így kellett történnie.
- Jössz Niall?-kérdezte Harry a volán mögül.
- Persze.-ugrottam be hátra.
Mára végeztünk az autogramosztogatással és minden mással személy szerint én. El sem hiszem, hogy ez volt az utolsó koncertünk, csodálatos érzés ott állni és énekelni a rajongóinknak, de el kéne lassan fogadnom, hogy ilyen többet nem lesz. Megmondom őszintén, hogy hiányozni fognak a dolgok, de nem tehetek mást. Minden a kudarcra emlékeztet és arra, hogy másé lett nem az enyém. Nem akarok, úgy felkelni nap mint nap, hogy tudom más mellett ébred - az egyik legjobb barátom mellett.
- Niall?! Hahó!-integetett az arcom előtt Hope.
- Igen?-néztem fel rá.
- Mit szeretné csinálni? Buli?-kérdezte.
- Buli? Ugyan, nem ünneplünk semmit, inkább menjünk haza. Nagy nap lesz holnap.-mondtam őszintén, hiszen semmi kedvem, nincsen megünnepelni az utolsó koncertemet. Legalábbis most nincs. Elég stresszes vagyok a holnapi nap miatt is. Ugyanis holnap kell aláírnom a felmondási papírokat.
Ebben a lehangoló napban az egyedüli fénypont Sophia volt, és az ő meseszép arca. Nem tudom miért ábrándozok róla hiszen nem is ismerem, és holnap hozom meg életem egyik meghatározó döntését. De mégis, ha nagyon feszült vagyok akkor csak rá gondolok és elönt a nyugalom. Remélem ez holnap is működni fog és nyugodt szívvel írhatom alá a papírokat, és utána találkozhatok azzal a lánnyal aki segített a döntésem mellett kiállni.