IV.fejezet 17.rész

Jessica szemszöge:

Ez az egy nap szörnyen lassan telt el. Vasárnap reggel van és a rendőrök nem sokára megérkeznek. Nem értem, mire volt jó 24 órát várni, hogyha úgyis tudtuk, hogy elrabolták és nem csak "elcsavargott", ahogy rendőrök mondták. De mindegy is, már letelt; bár nagyon remélem, hogy még időben vagyunk.
- Jó reggelt!-jött le Harry a lépcsőn elég kómás fejjel.
- Neked is!-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
- Rendőrség?-nézett körbe.
- Nem sokára jön. Tudtál aludni a hívás óta?-nyújtottam át neki egy bögre kávét.
- Nem igazán. Egész éjjel a telóm mellett virrasztottam, hátha újra hív ..  de semmi.
- És még mindig ki van kapcsolva?
- Ja, rögtön a csörgetés után ki lett kapcsolva szerintem. Fúú ez őrjítő. Legalább Taylor hívna vagy valami, úgy legalább megtudnám hogy Hope jól van e. De így ?!
- Héé, ne gondolj semmi rosszra. Érzem, hogy jól van.-próbáltam reményt önteni belé.
- Legyen neked igazad.
- Kicsim, azt hiszem megjöttek.-szólt Zayn a nappaliból.
Letettem a kávém a konyha pultra és a bejárati ajtóhoz mentem. Megvártam míg kopognak, majd óvatosan kinyitottam.
- Jó reggelt biztosurak.-köszöntem udvariasan majd beinvitáltam őket.- Kérnek kávét vagy valamit?
- Nem köszönjük, csak a bejelentésüket akarjuk meghallgatni.-mondta a magasabbik és helyet foglaltak a kanapén.
- Oké, akkor mondom én..-kezdtem bele; elmeséltem a tegnap előtti éjszakát, hogy hogyan rabolta el őt Taylor. Majd amikor megálltam egy pillanatra Harry átvette a szót, és elmesélte az egészet. Szóról szóra, percről percre mindent. Onnantól, hogy zaklatni kezdte őket Holmes Chapelben, majd itthon amik történtek; a képeket és a mozi, egy szóval mindent.
- Szóval maguk szerint előre ki volt minden tervelve?-kérdezte az alacsonyabbik rendőr.
- Igen. Direkt minket akart kínozni.-válaszolt Harry.
- Értem. A telefonnal mi van? Egyszer csörgette csak magát?
- Igen, pont fürödtem és mire vissza értem, láttam Hope nevét a kijelzőmön. Vissza akartam hívni, de ki volt már kapcsolva.
- Na, ez alapján érdemes lenne elindulni. Ha mázlijuk lesz, nem tették tönkre a telefont, így letudjuk nyomozni. De ehhez be kell menni az őrsre.
- Rendben. Akkor induljunk.-állt fel Zayn türelmetlenül majd mindnyájan követtük.
A paparazzókat kihagyva, bevittek minket az őrsre.
- Jessica, kérem jöjjön velem. Felvesszük az adatokat az eltűnt személyről.-fogta meg a vállam a magasabbik.
- Addig mi a fiúkkal, megpróbáljuk bemérni a telefont.-mondta az alacsony rendőr és bementek egy komputerekkel teli szobába.

Harry szemszöge:

Izgatottan és egyben idegesen figyeltem a monitort, amint megjelent egy térkép és rajta egy piros pont. "Talán most végre sikerül megtalálni őket. Talán újra a karom közt tarthatom Hopeot. Jaaj nagyon jó lenne már."
Nagyjából már egy jó fél órája az őrsön vagyunk és még semmi konkrét infónk nincs.
- Na van valami?-jött meg végre Jess.
- Még mindig semmi.-mondtam kicsit ideges hangon.
- Nyugodjon meg fiatal ember, nem megy ez az egyik pillanatról a másikra. Már nagyon közel járunk.
- Akkor jó.-fújta ki Jess mellettem az eddig bent tartott levegőjét.
- Na! Ez az! Gyerünk!-kiáltott fel mellettem a rendőr.- Elindult!-mutatott rá a képernyőre, ami tényleg úgy mond elindult. Az a bizonyos piros pötty, szép lassan mozgott a térkép fölött és egyre szűkítette le a környéket. Perceken belül megállt, mindenki felugrott a székéből és feszülten figyelte amíg ki nem írt egy címet.

" 2-12 Northwick Park Road "

- Meg van!-mondtuk szint mindannyian egyszerre. Én azonnal indultam volna kifele, ha a többiek nem rángatnak vissza.

- Ez egy Motel a város szélén.-mondta az alacsony rendőr a társának, majd felénk nézve folytatta.-Maguknak itt kéne maradniuk.
- Na ne szórakozzon velünk. Nem azért vártunk órákat, hogy itt maradjunk.-mondta azonnal Jess.
- Így van. A barátnőmről van szó, ott van ezzel az elmebeteg picsával még jó, hogy menni akarok.-álltam ki Jess mellett.
- Na jó, akkor mindannyian megyünk, de nem hátráltathatják a munkánkat. Két járőr kocsi is követni fog minket. Még nem tudjuk, kivel állunk szemben, addig megfigyelés lesz. Nem lehet tudni, hogy van e nála fegyver.
- Fegyver?-sápadt el Jess.
- Minden lehetőséget számba kell vennünk.-válaszolták.
Beültünk a autóba és ahogyan a mondták, még két rendőrautó követett minket. Nem szirénáztak, gondolom nem akartak feltűnést kelteni. Egy órás út után megérkeztünk a motel közvetlen környezetébe. Rendőrök a megfigyelés után megtervezték a behatolást; - recepcióstól elkérik a kulcsokat és rátörnek Taylorra, remélik, hogy a meglepetés ereje velük lesz - sajnos nekünk a kocsiban kellett maradni. 

Ez alatt az idő alatt, - mikor a rendőrök kiszálltak a kocsiból és megközelítették a házat a kommandósokkal majd eltűntek - szakadt rólam a víz. Hátra fordulva  többiekhez láttam rajtuk is, hogy teljesen elsápadtak.
- Srácok én nem bírom már, be akarok menni!-kezdett a düh és az idegesség eluralkodni rajtam.
- Harry, ne csinálj semmi hülyeséget. Ők értik a dolgukat, megfogják menteni Hopeot.
Nagy levegőt vettem majd előre fordulva láttam, hogy néhány kommandós kijön és körbe veszik a házat. Nem is tudom elmondani, hogy mit éreztem akkor; az aggódás, a félelem, a düh és a sírás fojtogatott egyszerre. Ha a barátaim hátul nem nyugtattak volna percenként, esküszöm magam kerestem volna meg Hopeot.
Csak teltek múltak a percek, semmi mozgás, semmi hangzavar. Egyre jobban feszülté vált  a hangulat Jess az éppen kifelé érkező rendőrre.

- Az ott Taylor?-szólalt meg Zayn.
- Bassza meg! Hol van Hope?-kiáltottam és abban a pillanatban kivágtam a kocsi ajtót majd feléjük indultam. A rendőr mikor meglátott, maga mögé terelte Taylort majd megállt.
- Harry, maradj ott ahol vagy, had intézzük mi el.
- Hol a kurva életben van Hope?-néztem Taylor szemébe, azonban mielőtt válaszoltak volna, hangos szirénára lettem figyelmes. A mentők.- NEEEE!-estem térdre.
- Te büdös kurva!-hallottam meg Jess hangját majd futásból neki esett Taylornak. Hiába állt előtte a rendőr az egyik kezével így is megtudta ragadni a haját és kirángatta onnan. Bilincs volt a kezén így nem tudott védekezni. Mire a rendőr felébredt a meglepődöttségből Jess már két jókora pofont, és nagyon csúnya szavakat vágott Taylorhoz .. hozzá teszem nagyon jól tette. Bárcsak én üthetném, csak sajnos én nem állnék meg egy két pofonnál. Gondolataim újra Hope köré rendeződtek, ugyanis két mentős rohant be a házba mellettem.
- Hope!!-kiabáltam, majd nagy nehezen felálltam és futottam be utánuk.
- Ne! Harry!-halottam még magam mögött a rendőrök és a barátaim kiabálást, de nem érdekelt .. csak Hopeot akartam látni. Rohantam fel a lépcsőn, majd ahol a rengeteg rendőr és kommandós állt oda mentem.
- Uram, ide nem jöhet be!-próbált vissza tartani az egyik.
- Engedjen, ott van bent a barátnőm! Látni akarom!-kiabáltam majd minden erőmet bele adva félre löktem és befutottam a szobába. A két mentős ott térdelt Hope "élettelen" teste fölött.
- Istenem, neeee!! Hope!!-rogytam le a teste mellé, majd kisöpörtem a haját az arcából.- Neee, neee, nee! Kérlek, ne hagy itt! Szükségem van rád! Hope! Istenem!-kezdtem el sírni, majd megfogtam a kezét.

- Hope, nélküled üres az életem, kérlek gyere vissza hozzám. Nagyon szeretlek.-mondtam neki őszintén, majd ebben a pillanatban a kezemnél egy kisebb szorítást éreztem.- Hope!! Hallasz engem? Kicsim, itt vagyok! Látták ezt? Megszorította  a kezem!-kiáltottam az orvosoknak.

- Igen uram, kezdenek vissza jönni az életjelei. Ugyanis elájult, majd egy kisebb kómába esett, azért tűnt úgy mintha meghalt volna. Sajnálom.-mondta és arrébb tessékelt mivel felemelték őt a hordággyal együtt és levitték a mentőhöz. Én még mindig ott térdeltem a földön, kezem az ölemben és csak arra tudtam gondolni, hogy majdnem elvesztettem életem szerelmét. Sírni már nem tudtam, a szemeim teljesen ki voltak száradva. Lassan feltápászkodtam és mikor körül akartam nézni egy kommandós szólt hozzám:
- Uram, ha a mentővel szeretne menni siessen, mindjárt indul.
- Köszönöm.-mondtam és mindent leszarva szaladtam a kocsihoz, hogy a barátnőm mellett legyek.

ui: nagyon szépen köszönjük a rengeteg komit és a 300 (!!!) feliratkozót .. :$ ♥