IV.fejezet 16.rész

~ Üdvözlet mindenkinek . :) Szeretném megmagyarázni a késést: a hétvégén alig voltam otthon, ugyanis rengeteg nyári program (strand,bulik,ott alvásos dolgok) jöttek össze. Így csak ma tudtam megírni a részt.
Kárpótlásnak hoztam a mi kis bandánk ÚJ SZÁMÁT! Ki imádja velem együtt ?! <3
A részről még annyit, hogy az kevésbé "jó" hangulatú .. de itt van és várja, hogy elolvassátok, szóval jó olvasást. x

Harry szemszöge:

Kicseng .. kicseng .. és felvette:
- Hol van Hope?-támadtam le egyből.
- Sziaa Harry. Mi újság?
- Na ne szórakozz! Ide figyelj, ha Hopenak akár egy haja szála meggörbül, esküszöm én kinyírlak.-akadtam ki teljesen.
- Jaaj butuskám, nem fogsz tudni hozzám érni, ugyanis akkor végeznem kell a barátnőddel. Ezt szeretnéd?
- Hol a picsában van Hope? Beszélni akarok vele!
- Biztonságos helyen.-nevetett fel.- Majd később beszélgettek, most mennem kell. Vár rám a szórakozás.-mondta és letette.
- NEEE, VÁRJ!!-kiabáltam neki, de ő már nem hallotta.
- Mi van Harry?-kérdezte Zayn.
- Ez a kurva elrabolta a barátnőmet az van. Fuu, ha megtalálom esküszöm, megölöm.-mondtam és belerúgtam egy kis asztalkába a folyosón, ami azonnal összetört.
- Nyugii Hazz, ezzel nem megyünk sokra. Jess már hívta a rendőröket. De ők csak 24 óra múlva kezdhetik el a keresést.
- Mi van? Még is mit csináljak én addig? Hiszen tudom, hogy Taylorral van és tudom, hogy bántani fogja. Ő mindenre képes.-ültem le a fotelbe és a kezeim közé temettem az arcom.
- Harry!-jött le Jess is sírva, felálltam és megöleltem őt. Éreztem, ahogy zokog a kezeim között és ez engem is sírásra késztetett. Azonban mielőtt engedtem volna, végig folyni az arcomon, vettem egy mély levegőt és elengedtem Jesst.
- Elmegyek és megkeresem.-mondtam majd a kocsi kulcsokért mentem.
- Mi is megyünk.-mondta Zayn.
- Nem kell, ti inkább mondjátok el a többieknek a dolgot. Egyedül akarok lenni most, bocsi.-közöltem velük és elindultam.

Fogalmam sem volt merre induljak el. Csak köröztem a városban azt remélve hátha felbukkan. De ez lehetetlen volt. A sokadik köröm után a rádióban megszólalt egy igen szomorú szám. Ezt meghallva szakadt ki belőlem minden, gyorsan félre állva kezdtem el sírni. Igen, férfiasan bevallom, sírtam. Egyszerűen eluralkodott rajtam a félelem. Nem Taylortól féltem, hanem attól, hogy Hopenak baja esik. Ez az őrült bármire képes, hiszen magamon tapasztaltam. Így joggal képzelhetem a legrosszabbat.
De nem .. mi értelme lenne ha megölné Hopeot? Azzal nem menne semmire. Kérlek Istenem, add hogy ne legyen semmi baja!-fohászkodtam.
Minek kellett elrabolni? Így nem fog vissza szerezni az biztos. De akkor még is mi a fenét akar?
"Elvenni tőled!"-súgta a fejeben egy gonosz hang.
NEM!-kiabáltam a kocsiban. Nem veheti el tőlem, ő a mindenem. Szükségem van rá!
"A Lista!"-szólalt meg újra a hang.
Szarok a Listára! Ha ezen múlik, tudja meg és ha úgy dönt, hogy ez túl sok neki, akkor elfogadom és elengedem. Bár nagyon nehéz lesz, de így még is biztonságban tudhatom. Ha ezen múlik, bármit megtennék érte, csak hogy ne essen baja.
És igen, ez az amit Taylor is tud, és ki fog használni, abban biztos vagyok. Ellenem fogja fordítani azt, hogy bármit megtennék Hopeért. De nem baj, próbálkozhat csak, most, hogy tudom mi lesz a következő lépése, talán megtudom akadályozni. Csak ne legyen túl késő...

Hope szemszöge:

Áu .. áu .. iszonyatosan fáj a fejem. Mi történt? Hol vagyok?-gondoltam magamban mikor lassan kinyitottam a szemem. Először egy erős izzó égőt pillantottam meg a plafon közepén. Majd lenéztem magamra és azt vettem észre, hogy megkötözve fekszem egy dohos ágyon.

- Neee! Segítség!-kiabálni és fészkelődni kezdtem, de nem jött senki. Még egyszer körbe néztem; egy tipikus motelszobai berendezéseket láttam. Próbáltam lehiggadni, ugyanis a rángatózásnak köszönhetően a zsinór megvágta a bőrömet. Behunyva a szemem igyekeztem vissza emlékezni arra, hogy hogyan kerültem ide.
Semmi .. nem rémlik semmi; utolsó emlékem az, amikor beültem a kádba.
Rettenetesen félek .. mi van ha megismétlődik az ami az álmomban történt?!
Fáradtnak és gyengének éreztem magam, ezért néha lecsukódtak a szemeim. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy újra elaludtam majd talán órák múlva ébredtem fel; korom sötét van a szobában még kintről sem szűrődött be a fény. Este lett. Ismét megrémülve rángatózni kezdtem, de csak fájdalmat okozva ezzel magamnak. Ahol eddig is megvágtam magam most vérezni kezdett.
- Ne ficánkolj már! Csak neked lesz rossz.-hallottam meg a sarokból egy nyávogó hangot. Egyből felismertem Taylor hangját.
- Mit akarsz tőlem?-kérdeztem remegő hangon.

- Játszadozni.-nevetett fel.- Azt akarom, hogy megtudd mennyire fájt, amikor együtt láttatlak titeket. Szenvedni fogsz!-jelentette ki, majd halottam, hogy felállt és közelebb lépkedett. Nem láttam semmit, csak azt éreztem, hogy a helyes körmeit végig húzta combomon.
- Ssszz .. áuu.-szisszentem fel és automatikusan felemeltem a fejem, de ő azonnal lefogta és visszanyomta az ágyra.
- Nyugton maradsz!-mondta és lehajolt az ágy mellé, hogy még jobban meghúzza a zsinórokat. Így már mozgás nélkül a bőrömbe vájódtak.
- Ezt nem úszod meg szárazon! Harry megfog találni!-fenyegetőztem.
- Jaaaj ugyan, Harry sosem jön rá, hogy hol vagyunk. Különben is, én nem bíznék annyira benne.-mondta lazán, majd az ablakhoz ment és elhúzta a függönyt, így az utcai lámba fénye kicsit bevilágított.
- Mi van? Mi a faszról beszélsz?-ordítottam.
- Nem tudod minden titkát.-nevetett fel ismét, majd körmeit megint végig húzta a lábamon.
- Na persze, pont neked higgyem el. Én bízom benne.-erősködtem és igyekeztem arra figyelni, hogy egy másodpercre se törjek meg. Tudtam, hogy ellene akar beszélni, de nem hagyhatom magam.
- Hamarosan velem fogsz egyet érteni, és elfogod hagyni.-mondta és belemélyesztette a húsomba körmeit. Erre felordítottam, de minden bátorságomat összeszedve arcon köptem.
- Te mocskos kurva!-kiabált majd teljes erőből gyomorba ütött. Ismét felkiáltottam a fájdalomtól, majd össze akartam görnyedni de a zsinórok nem hagyták, csak még jobban belém nyomódtak. Fájdalomtól megrészegülve feküdtem hanyatt az ágyon és zokogni kezdtem.
- Tessék, itt vagyok .. meg akarsz ölni? Csak rajta! Elegem van belőled!-utolsó erőmet beleadva üvöltöttem.
- Nem foglak megölni .. még.-nevetett fel.- Előbb jön a kínzás, drága.-mondta majd a zsebéből elővette az álmomból már jól ismert pengét. Az így is véres és össze-vissza szabdalt testemet, most még jobban vagdosni kezdte. Ordibálva és sírva fogadtam a hideg penge élét a mellkasomon.
- Ez az, érezd a fájdalmat!-mosolygott ördögien.
- Hagyd abba! Kérlek!-próbáltam kérlelni, majd az egyik kezem - a fájdalom ellenére - sikerült kiszabadítanom és a zsebembe nyúltam. Ez az! A telefonomat nálam hagyta .. micsoda hiba. Azonnal megnyomtam a gyors tárcsázót és hívtam Harryt. Tudtam, hogy ha felveszi, akkor talán említeni tudom a helyet, vagy valamit, amiből megtud találni. De sajnos a terv nem jött össze:
- Mi a francot csinálsz?-kérdezte Taylor és kikapta a kezemből a telefont.
- Én nem..-próbáltam mentegetőzni.
- Ezt most kurvára megfogod bánni.-szakított félbe, majd elvitte a telefont a táskájához és bele dobta. Én azért még mindig szabadulni próbáltam. Rosszabb már úgy sem lehet.-gondoltam. A vér így is patakokban folyt le rólam, sőt már alig maradt ép bőröm, de nem adhattam fel. Már majdnem szabad volt a másik kezem, amikor arra eszméltem, hogy Taylor rohan felém és a kezét meglendítve jó erősen pofán vágott. Fejem hátra csuklott majd egy nagy reccsenést hallva minden elsötétült...