IV.fejezet 15.rész

Drága olvasók!
Örömmel jelentem, hogy meggyógyult a gépen, így újult erővel folytatom a blogot.
Nagyon köszönjük a kifejtő kommenteket az előző részhez, és a többihez is...
Látjuk, hogy sokan szeretitek a horrorisztikusabb dolgokat. Hát annyit elárulok, hogy még nincs vége.. :D

Kiki, :*

Jessica szemszöge:

" Vannak az életben megérzések. Amikor úgy érzed, cselekedned kell, még ha mások azt is mondják, hogy nincs igazad. Én most érzem, hogy valami nincs rendben.... Cselekednem kell! " /Jessica/

-Biztos vagy benne, hogy pont most akarsz hazamenni? Pont most?-kérdezte Zayn mélyen a szemembe nézve.
-100 százalék! Kérlek bízz bennem, érzem, hogy baj van.
-Ha te mondod...-fordult meg Zayn, majd elindult pakolászni.
-Ugye most nem fogsz megharagudni rám?-szóltam utána.
-Jess...én bízom benned, és ha te azt mondod menjünk, akkor én veled megyek. Nem hagylak cserben. Társak vagyunk.-jött ismét oda hozzám, megfogta az arcomat, és forrón megcsókolt.
Ez egy hatalmas önbizalmat adott.
Mindent összepakoltunk, ami a miénk volt, sőt még egy-két mást is. Nem tudom, de szokásom hazavinni a köntösöket a nyaralásokról. Rossz szokás, de olyan jó... még az ilyen stressz helyzetekben is.
Zayn telefonált Simonnak, aki közölte, hogy ilyen gyorsan képtelenség jegyet szerezni a hazafelé tartó repülőre, de kölcsön adta a magángépét, így minden meg lett oldva. Három és fél óra várakozás után megkaptuk az SMS-t, miszerint a gép, a szálloda tetején vár minket. Három és fél óra... egy örökké valóságnak tűnt, ellentétben a hazafelé tartó úttal. Elég hamar haza értünk. A Londoni reptérről, már gyerekjáték volt hazajutni.
Alig vártam, hogy lássam a barátnőmet, akivel már hetek óta nem találkoztam. Még egy kicsit talán Harry is hiányzott. Na jó igen ő is hiányzott a perverz beszólásaival, amit Hope kezd tőle átvenni.
-Sziasztok! Megjöttünk! Hope! Harry!-kiabáltam be, miután berontottam az ajtón.
-Sehol senki?!-kiabált Zayn is.
-Úgy néz ki..-mondtam, majd kicsit csalódottan beljebb mentem.
-Ne lógasd az orrod, biztos nem sokára haza jönnek. De addig...-jött közelebb, majd hátulról átkarolt-..folytathatnánk, amit New York-ban abba hagytunk.
-Zayn, te lökött vagy.-vigyorogtam el magam, majd felé fordultam, és még mielőtt a reakció időm lejárt volna, belekóstolt a számba.
Ez a kényeztetés nagyon jól esett. Kezei egyre lejjebb csúsztak a derekamról, majd erőteljesen a fenekembe markoltak, amire egy nagy sóhaj hagyta el a számat.
-Menjünk fel.-súgtam búgó hangon a fülébe, mire ő mosolyra húzta szájának jobb sarkát, majd felkapott, és felvitt a szobámba.
Óvatosan letett, majd a falnak nyomva kezdett kicsomagolni ruháimból.
Gondoltam játszunk egy kicsit, ezért megpróbáltam lefogni a kezét, hogy minél nehezebben jusson hozzám.
-Játszani akarsz? Oké.-mosolyodott el ismét, majd kihasználva, hogy tudja hol van a gyenge pontom - a nyakamon -, borostáival cirógatni kezdte azt.
Ekkor - testemen mintha forró láz söpört volna végig - borzongtam meg, majd mikor egy pillanatra nem figyeltem, csípőmet a keze közé fogva rántott magával az ágyra. A játék viszont nem maradt abba.
-Nem adom magam olyan könnyen Malik.-mondtam, majd egy erőteljes mozdulattal felülkerekedtem rajta, és ráültem. Pulóvere nyakánál fogva felhúztam ülésbe, de megakadva barna szemeibe nem tudtam tovább haladni. Itt elkerülhetetlen volt az újabb csók. Addig kezeimet hasznosítottam, és kigomboltam nadrágját. Megszakítva a csókot, ujjaimat a számba rakva erotikusan benyálaztam, majd végighúzva azokat hasán, egyre lejjebb haladva rátapintottam a lényegre. Egy aprócska krákogás hagyta el a száját, majd felnéztem rá, és megszólaltam:
-Győztem!-kuncogtam, aztán leszálltam róla, és mint aki jól végezte dolgát vissza gomboltam a farmeromat, magamra rántottam a blúzomat, és elindultam az ajtó felé.
-Ohóóó!-kezdett el nevetni Zayn, majd hanyatt feküdt, ő is begombolkozott.
Leszállt az ágyról, és utánam lopódzott a fürdőbe, akol én épp fésülködtem.
-Anyu. Játszunk még egy kört!-jött a hátam mögé, és mikor oldalra fogtam a hajamat, egy lágy puszit hintett az állcsontomra.
-Kicsim. Tudod, hogy úgysem győzhetsz.-mondtam gügyögő hangon.
És már majdnem rávett az újabb játékra, mire meghallottuk az ajtócsapódást.
-Ezek ők.-mondtam, majd leugrottam a mosdókagyló széléről - ahova sikeresen felültetett - , és szaladtam le.

-Hope!
-Jessy!-ugrottunk egymás nyakába.
-Annyira hiányoztál.-mondtam, miközben majdnem megfojtottam, annyira öleltem.

-Te is nekem, de hagyj egy kis levegőt is.-mondta zavartan, egy kis mosolyt erőltetve az arcára.

-De mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi Jess.-mondta, de én nem hittem el.
Látszott rajta, hogy hazudik. Ismerem már, mint a tenyeremet, és tudom, hogy amikor a fülcimpáját piszkálja, hazudik.
-Na most elég. Hope, azonnal velem jössz.-mondtam, majd karjánál fogva felráncigáltam a fürdőszobába, ahol mindent kiszedtem belőle....
Ezalatt az idő alatt Zayn és Harry is megbeszélhették a dolgaikat.

Harry szemszöge:

-Heló pajti!-öleltük meg egymást, mint a testvérek.

-Minden rendben?-kérdeztem Zayntől, akin látszott, hogy felettébb boldog.

-Naná. Mindent helyre raktunk, úgyhogy most happy vagyok.-vigyorgott.
-Hát ennek őszintén örülök. Jó lenne, ha én is elmondhatnám ugyan ezt.-kezdtem bele a panaszkodásba.
Úgy érzem valakinek muszáj elmondanom a dolgokat. Valakinek ki kell beszélnem magamból, és erre a legmegfelelőbb ember Zayn.
-Akkor mégis csak igaza volt Jessynek. Tényleg van valami gubanc?
-Gubanc? Ez inkább egy nagy hurok. Öreg, nem fogod elhinni, de Taylor terrorban tart minket.
-Micsoda? Swift? De miért és mivel?
-Azzal kezdődött, hogy mikor megérkeztünk anyuékhoz, rá egy-két napra Taylor jelent meg a városban. Nekiállt fenyegetőzni, és belekeverte szegény Hope-ot is.
-De mivel fenyeget?
-Üzenetek, fényképek .. a Lista.
-A Lista?-kérdezte kikerekedett szemekkel Zayn.-De az honnan van meg neki?
-Cssss.. halkabban. fFogalmam sincs. Biztosan ellopta, mikor még együtt voltunk. Haver, az utóbbi hetekben az életem olyan, mint egy horrorfilm, és ez a csaj nem játszadozik. Ezt nézd.-mutattam meg Zaynnek a sebet, amit Taylor ejtett rajtam.
-Ezt ő?
-Igen ő ... Hjajj annyira elegem van már ebből az egészből.
-Elhiszem. És Hope hogy bírja?-kérdezte.
-Nem látod rajta? Teljesen ki van. Pánikrohamokat kap.
-Most hogy mondod, tényleg fura.
Nagyon jól esett most ez a beszélgetés. Olyan, mintha kicsit könnyebb lenne a súly, amit cipelek a vállamon. Épp belekezdtünk egy újabb témába, abba, hogy Jessel hogyan sikerült kibékülnie, amikor az említett lány jött le a lépcsőn.
-Szija Jess! Neked még nem is köszöntem.-álltam fel, és öleltem meg.
-Szija Harry! Hallom, mi történt... vagyis, hogy mi történik.-mondta, majd leült Zayn mellé, és szorosan karjaiba bújt.
-Hope elmesélte?-kérdeztem.
-Igen.
-És most hol van ő?
-Fent maradt a fürdőben. Azt mondta lefürdik.
-Ja, oké. Az biztos jót fog neki tenni.
-Szerintem is. Mit szólnátok, ha addig összedobnék valami kaját?-ajánlotta fel Jess.
-Na az most jó lenne. Farkas éhes vagyok.-mondtuk egyszerre Zaynnel.
Miután Jessy készen lett a főzéssel, asztalhoz hívott minket.
-Hope még mindig a fürdőben van?-kérdezte Jess.
-Mi azt hittük már lejött és veled van.-mondta Zayn.
-Mindjárt szólok neki.-mondtam, majd azzal a lendülettel felszaladtam a lépcsőn, és a fürdő felé vettem az irányt.
-Hope! Kész vagy? Vacsora van! -kiabáltam, de senki nem válaszolt.
Próbáltam higgadt maradni, de egyre idegesebb lettem, amikor nem nyílt a zár.
-Hope ide bent vagy? Hope nyisd ki! -kiabáltam egyre hangosabban, amire felszaladtak a többiek is.
-Mi van Harry?-jött közelebb Zayn.
-Valami nincs rendben.-mondtam, miközben a zárat feszegettem.
Az ajtót lehetetlen lett volna kinyitni, így Zaynnel kénytelenek voltunk betörni azt, ám a fürdőben senki nem volt. Az ablak nyitva, a kádban pedig vérnyomok voltak. Egyszerűen csak álltunk ott az ajtóban földbegyökerezett lábakkal. Nem kaptunk szikrát. Aztán Jess is közelebb jött, és az ő sikolya zökkentet ki minket.
-Hope! Mi történt?!-tört ki egy kisebb hisztirohamba.
-Te jó ég .. ez az én hibám.-esett térdre, de Zayn utána kapott.
- Bassza meg! Megölöm ezt a kurvát! A rohadt életbe! -rohantam le a lépcsőn és szaladtam a telefonomért. Azonnal tárcsáztam Taylort. Kicseng....