IV.fejezet 14.rész

~ Sziasztok :) Köszönöm a rengetek vissza jelzést az előző részről, örömmel látom, hogy a többségnek tetszett :) Itt a legújabb rész, amiből kiderül, hogy álom vagy valóság volt. Jó olvasást. x

Hope szemszöge:

- Hope! Hope!-hallottam meg hirtelen a nevem, majd kisebb pofozgatást éreztem az arcomon. Lassan kinyitottam - az eddig nyitottnak hitt szemem - és pislogtam párat. Itt már nem vakított semmilyen fény, csak egy zöld szempárt láttam.
- Ó, hál' istennek, felkelt!-mondta majd simogatni kezdte az arcom.- Hogy érzed magad?-kérdezte.
Nyelnem kellett egyet, ugyanis a torkom rettentően száraz volt.
- Ha .. Harry?!-próbáltam kiejteni a nevét.
- Itt vagyok Kicsim. Nincs semmi baj.
- Mi történt?-néztem rá ismét, és már a teljes arcvonala kirajzolódott.
- Elájultál.
- Mi? Az nem lehet. Én ott voltam!-tiltakoztam a pár perccel ezelőtt átélt események miatt.
- Hol? Végig itt feküdtél a szobába.-mondta, én pedig egy halk 'az nem lehet-et' mondtam.- Mi történt?-kérdezte most ő tőlem.
- Taylor. Kínzott és .. és - akadtam meg, ugyanis megrémítettek a képek, amik beugrottak - elmegyógyintézetbe kerültem és ő is ott volt. Bántott Harry, érted??!-borultam ki teljesen.
- Héé, ne sírj. Nem hagyom, hogy bárki bántson. Hallod? Megvédelek.
- Nem védhetsz meg mindentől.-szipogtam.

- De megpróbálhatom.*-nézett maga elé merevem, majd újra rám nézett és homlokon csókolt.

- Szeretlek.-mondtam ki őszintén, és még jobban hozzá bújtam.
- Jaaaj kicsi Hope, én is szeretlek.-válaszolt, majd eltávolodva forrón megcsókolt.
- Annyira hiányzott ez már.-mondtam.
- Hmm. Akkor még egy?-kérdezte.
- Akár kettő is.-nevettem fel, majd ismét megcsókoltuk egymást.
- Mennünk kéne le, a többiek még ott vannak.-mondta két csók között.
- Muszáj?-biggyesztettem le az ajkam.- Akarom még érezni.-mondtam és végig húztam a mutató ujjam az alsó ajkán. Utána kapva próbálta megharapni, de gyorsabb voltam és elhúztam.
- Hééj.-mondta és gyorsan elkapva a szájába vette. Először csak a nyelvével körözött az ujjbegyemen, majd később rá is harapott. Kisebb nyöszörgés hagyta el a számat erre a váratlan tettére. Láttam a szemébe, hogy ez a hang beindította, de mielőtt tovább mentünk volna, kivette az ujjamat a szájából, és egy rövid puszit nyomott rá.
- Khm, gyorsan rendezzük le a srácokat és itt folytatjuk.-húzta most ő végig az ujját a számon, majd felállt és a kezét nyújtotta.
Leérve a nappaliba a srácok ott ültek a kanapén szép sorban.
- Hope, minden okés?-kérdezte Liam.

- Igen, azt hiszem.-ültem le az egyik fotelba.
- Emlékszel mi történt?-kérdezte Louis.
- Többre is.-mondtam halkan.
- Hogy mondod?-kérdezte a szemfüles Niall.
- Volt egy öhm .. álmom?! Bár nagyon olyan volt. mintha valóság lenne.-mondtam és egy nagy levegőt véve elmeséltem, minden apró részlettel együtt.
- Jaaj kicsim.-ölelt át a karfán ülő Harry.- Borzasztó lehetett.
- Tudjátok, az a durva, hogy ezt kinézem belőle. Ezek után!-mondta Liam őszintén, és meglebegtette a fényképet - ami a falra volt szögezve.
- Ne Liam, kérlek, ne mutasd.-bújtam Harry mellkasához,. Nem akartam még egyszer átélni azt a pillanatot, amikor megláttam a képet két konyha késsél feltűzdelve.
- Jaaj srácok, nekem mennem kell. 13.-án programom van és még meg kell szervezni.-állt fel Louis, majd lassan felém jött.
- Állj!-kiáltottam rá.- Milyen nap van ma? 

- Csütörtök.
- És hányadika?-szegeztem neki ismét a kérdést.
- 12.
- Jaaaaj neee.-fehéredtem el.- Holnap lesz péntek 13!
- És?-kérdezte Niall.
- Az álmom, akkor történt éés ha holnap ..
- Nem Hope, ne is gondolj rá.-karolt át Harry.- Biztonságban vagy velem.

- Félek.-súgtam neki.
- Nem kell. Itt vagyok veled.-csókolta meg a homlokom.

Srácoknak haza kellett menniük, ugyanis itt nincs elég szoba és Lounak más tervei voltak. Harryvel azért így is biztonságban éreztem magam .. valamennyire. Készített nekem egy forró fürdőt, majd együtt meg is fürödtünk. Olyan jó érzés volt, hogy minden percben mellettem állt és vigyázott rám. Egész éjjel a karjában tartott, egy percre sem engedett el, így valamennyit sikerült nyugodtan aludnom.

Harry szemszöge:

Mocorgást érzékelve nyitottam ki a szemem. Hope szőke haját pillantottam meg a szemem előtt, óvatosan oda nyúlva raktam arrébb. Nem kellet sok idő, míg Hope mosolyogva felém fordult.
- Jó reggelt!-mosolyogtam rá én is.- Felkeltettelek?
- Neked is. És nem, már fent voltam.-simított végig az arcomon, lehunyva a szemem élveztem az érintését. Egyszer csak megállt az arcom közepén és nézett, olyan aranyosan, hogy nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Ő pedig csak erre várt, ugyanis gödröcskéimet megtalálva simogatta végig mind a két oldalon.
- Annyira aranyosak-szólalt meg.
- Te vagy az aranyos.-fogtam meg a kezét majd a hajamba raktam és közelebb húzódtam hozzá egy csókra. Tudta mit kell tenni, fejbőrömet masszírozni kezdte, annyira imádom amikor ezt csinálja. Fölé hajolva nyomtam bele az ágyba, lehet kicsit hirtelen, ugyanis fürtjeimbe markolva húzta meg őket. Kisebb nyögés hagyta el a számat erre, mire ő megszakította a csókot és mosolyogni kezdett.
- Mi olyan vicces?-kérdeztem meg duzzogva.
- Te .. a hangod. Annyira szeretem a reggeli dörmögős hangod.-mondta és láttam, ahogy oldalra néz zavarába. Megfogva az állát kényszerítettem arra, hogy rám nézzen.
- Én meg téged.-mondtam neki őszintén azt, ami legelőször eszembe jutott, majd ismét megcsókoltam. Kezét a feje fölé helyezte, így beléjük tudtam kulcsolni a sajátjaimat. Úgy csókolóztunk egy darabig, majd lemászva róla álltam meg az ágy előtt.
- Csinálok reggelit.-mondtam majd elkezdtem felöltözni. Láttam, Hope zavarodott tekintetét, de muszáj volt megszakítanom ezt, mielőtt átváltozik valami intenzívebbe. Ugyanis végig akarom járni a házat, hogy nincs e újabb üzenet vagy ilyesmi. Nem hiányzik nekem egy újabb ájulás, ha esetleg Hope találna meg valamit Taylortól.
Körbe jártam a házat és eddig semmit nem találtam. Gyorsan készítettem Hopenak és magamnak finom reggelit. Ő egy szál pólóba jött le a konyhába.
- Miért nem öltöztél fel?-kérdeztem miközben elé raktam a tojás rántottát.
- Ágyban akarok maradni.-mondta vigyorogva.
- Hmm, oké, de előbb edd meg.-mondtam neki, és magamnak is szedtem egy adagot, majd közösen megreggeliztünk.
Egész délelőtt beszélgettünk az ágyban, nagyon jó érzés volt a karomban tartani Hoepot. Így legalább biztonságban érezte magát és rengeteg új dolgot tudtam meg róla és persze ő is rólam.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.-szólaltam meg váratlanul.- Ne üljünk egész nap itthon, arra várva, hogy hátha ..-inkább nem mondtam semmit, tudtam, hogy Hope így is megérti.
- Oké. De semmi horror.-nevetett fel.
Örülök neki, hogy ma ilyen jó hangulatba van. Felhívtam a mozit és foglaltam két jegyet a leghátsó sorba, a Másnaposok 3-ra. Hope buzgón készült a kiruccanásra, én addig leellenőriztem a kocsit.
Oké, ott sincsen "csapda" vagy valami üzenet. Eddig egészen jól telik ez a nap.-gondoltam magamban, amikor Hope megjelent mellettem az ülésen.

- Ez egész gyors volt.-nevettem fel.-Mehetünk?
- Na náá.-mondta majd egy gyors puszit adtam neki és indultunk is.
Oda érve azonnal megkaptuk a jegyeket és elfoglaltuk a helyünket ugyanis 5 perc volt a kezdésig.

Hope szemszöge:

Őszintén szólva igen is féltem. Tudtam, hogy eddig nem történt semmi és hogy Harry egész nap velem van és lesz. De még is rettegtem attól, hogy valami bekövetkezik az álmomból. Próbáltam Harrynek a boldog mosolygós csajt mutatni, hogy legalább ő érezze jól magát ma.
-Most biztonságban vagy.-nyugtattam magam.-Itt a moziban nem történhet semmi baj.
Azonban körbe nézve a teremben hirtelen megpillantottam néhány sorral lejjebb egy élénk piros kabátos szőke csajt, aki felénk tekingetett az előbb. Egyből Taylor ugrott be, hiszen ő az aki megveszik a piros cuccokért. Jaaj ne, mi van ha ő volt az, és itt van? Rázkódtam meg, mire Harry is felfigyelt.
- Minden rendben?-kérdezte.
- Nem, nézd!-mutattam előre ahol a csajnak lennie kellene, de mostanra már hűlt helye volt.
- Mit kell nézni?-kérdezte zavarodottan.
- Az előbb ott  .. volt egy nő. Csak .. Taylor lehetett.-dadogtam, hiszen az előbb tényleg volt ott valaki, aki hasonlított rá.
- De Hope, most nincs ott senki. És Taylort, azért én is kiszúrnám. Szerintem csak képzelődtél.-mondta majd lazán átvette a karját a vállamon és a fülembe súgta: - Élvezzük inkább a filmet.
Élvezni?? Hát most az megy a legkevésbé. Rettegek attól, hogy itt van és bántani fog engem, de legfőképpen Harryt.
Elkezdődtek a reklámok .. néha oda figyeltem, néha az embereket pásztáztam, bár a sötétben már sokat nem láttam. Egyszer csak egy ördögi kacajt hallottunk a hangszórókból, egyből a kivetítőre kaptam a fejem és amikor megláttam azt felsikítottam.

Az a felirat jelent meg - igaz csak alig fél percig - ami a tükrömön volt. [I will win! = Én fogok nyerni!]
- Harry .. itt van.-szorítottam meg a kezét.
- Tudom.-suttogta.- Mit tegyünk?
- El akarok menni innen.-váltottam át hisztérikusba, bár még így is suttogtam.
- Oké.-válaszolt azt hiszem idegesen, ha jól hallottam ki a suttogó hangjából.- Elnézést.-mondta és kihúzott sorból. A lent álló őrrel megbeszélte, ha jól értettem azt mondta, hogy rosszul érzem magam, így kiengedett a kijáraton. Mint minden mozinál, a kijárat egy hosszú zárt folyosó, ami vissza visz a mozicsarnokba. Harrybe karolva siettünk ezen a folyosón, amikor a lámpák pislákolni kezdtek. Én megdermedve álltam meg egy helyben.
- Hope! Mi történt? Gyere, menjünk.-kezdett el finoman rángatni.
- Ha .. Harry! Ez volt az álmomban: egy kihalt folyosó, pislákoló lámpák-mikor befejeztem a mondatot a hangszórókból meghallottam azt az ördögi kacajt, ami moziban is ment.- És ez a hang!-sikoltottam.- Az álmomban is ilyen volt, ez Ő!-akadtam ki teljesen és Harry kezét megfogva rohanni kezdtem.
Szerencsére épségben kiértünk a folyosóról és szó nélkül rohantunk végig a mozin is. A kocsiba beszállva tört el nálam a mécses, és hisztérikus sírásba kezdtem.
- Shh.-hajolt hozzám és próbált nyugtatni Harry, de én még mindig remegtem a zokogástól és a rettegéstől.
- Harry .. sosem lesz nyugtunk! Hisz ő rám vadászik!

* Részlet a Darkból. :)