IV.fejezet 12.rész

~ Sziasztok :) Sajnos ez az én hibámból nem jött tegnap, ugyanis a Kinga már megírta, csak én fél 12kor értem haza és akkor nem tudtam kirakni .. de most már itt van és jó olvasást hozzá. x

Kiki és Dórika . :*

Zayn szemszöge:

Csak ültünk ott fent a lelátón lemerevedve, mintha még sosem csókoltuk volna meg egymást. Teljesen össze voltam zavarodva, Jess is hezitált.
"Gyerünk Zayn csókold már meg.. mindenki téged néz.. Hogy döntesz? Most vagy soha, lehet ha most nem teszed meg, annyira megharagszik, hogy többet még a közelébe sem mehetsz.. Válassz!"
Félek, mi van, ha nem akarja .. mi van, ha itt mindenki előtt beégek?!
Na azt mondjuk megérdemelném...
Akkor, rajta!
Közelebb hajoltam, és félve, de megcsókoltam. Féltem, hogy visszautasít, de nem tett így. Ő is csókolt, ó de még hogy...

Érződött, hogy már mindketten jó ideje erre vágyunk, csak olyan makacsok vagyunk, hogy talán még magunknak sem vallottuk be. Hátát simogatva ösztönöztem arra, hogy húzódjon közelebb. Érezni akartam minden kis porcikájának remegését. Annyira hiányzott már a csókja, az illata, az érintése, de muszáj volt abbahagynunk, hisz nem szeretném, hogy túlságosan belelendüljünk itt a pályán. A nézők is baseball meccset jöttek nézni, nem pedig minket, ennek ellenére hatalmas tapsot kaptunk. Életem egyik legszebb pillanata volt ez.
-Szeretlek! -mondtam boldogan Jessnek.
-Én is szeretlek, csak azt nem tudom, mire volt jó ez az utóbbi modor..-mondta.
-Én... én nagyon sajnálom, csak annyira elborult az agyam, féltem attól, hogy többé már nem lehetsz az enyém, és rajtad vezettem le a feszültséget abba bele sem gondolva, hogy épp emiatt veszíthetlek el. Megbocsátasz nekem?
-Meg!-ugrott a nyakamba.
Szorosan átöleltem, aztán felnéztem egy pillanatra, és akkor vettem észre, a kivetítőn az újabb feliratot:

" Üdv, Simon! :) "

Nagyon hálás vagyok Simonnak, hisz nélküle még mindig Londonban zsörtölődnénk Jessyvel.
-Végig szeretnéd nézni?-kérdeztem abban reménykedve, hogy végre kettesben lehetünk.
-Őszintén? Engem nagyon nem érdekel ez már.-kacsintott, majd vállára rakta a táskáját, felállt, megfogta a kezemet, és már húzott is maga után.
A hazafele útból csak annyi rémlik, hogy a sofőr- akivel jöttünk -szólt, hogy megérkeztünk a szállodához. A többi történésről Jessy ajkai vonták el a figyelmemet. Felsiettünk a szobánkba, és nekiestünk egymásnak. Ledöntöttem az ágyra, ő pedig csak hagyta, hogy megkapja a már rég megérdemelt jutalmát.
Nem apróztam el a dolgot, egyből lekaptam a felsőjét és szenvedélyesen csókoltam.

Majd a nyakától kezdve végigcsókoltam puha bőrét egészen a csípőcsontjáig. Halk kuncogásra lettem figyelmes. Hát persze.. az én barátnőm csikis. Ezt kihasználva hasznosítottam az ujjaimat. Imádom a nevetését és mivel már olyan régen hallottam, kikényszerítettem belőle egy kis csiklandozással.
-Ne Zayn! Hagyd abba, mert be fogok pisilni!-vörösödött el.
-Cs..sss -csitítottam el egy újabb csókkal.
Kezei a felsőm alatt kezdtek játszadozni. Ez tetszett. Már teljesen beindultam, és látszottak Jess szemein is, hogy vágytól teltek. Ám jó szokáshoz híven, mint mindig, valaki most is megzavart minket. Jess telefonja csörrent meg.
-Neee.. pont most.-szólalt meg.
-Ráér nem?-kérdeztem, miközben combjainak belső felét cirógattam számmal.
-Mhhh.. éppen ráér...
Aztán megszólalt az enyém is..
-Ahhjj Zayn nézd meg ki az.. lehet, hogy fontos-mondta félig már extázisban.
-Nálad most nincs fontosabb.-tértem vissza arcához.
-Tudom, de utána is folytathatjuk.-adott egy csókot, majd bólintott a fejével, hogy mennyek, nézzem meg az SMS-t.
-Na ki az?-kérdezte kíváncsian az ágyból, hosszú hallgatás után.
-Ömm.. nem tudom ismeretlen..-mondtam, miután elolvastam a furcsa üzenetet:

" Harry és Hope újra otthon ... vajon mi történhetett? xo "

Felolvastam Jessnek is, de ő sem értette az egészet. Fogta a telefonját, és döbbenten olvasta ugyan azt az üzenetet, amit én a sajátomról. Aztán gondolkozás nélkül hívta Hope-ot.

Jessica szemszöge:

-Hope! Mi a baj? Történt valami?-kérdeztem szót sem hagyva a barátnőmnek.
-Szija Jess.. ömm honnan szedted ezt most?
-Kaptunk Zaynnel egy SMS-t, hogy otthon vagytok. Elég vészjósló volt a szöveg.
-Hát az igazság az, hogy tényleg történt egy-két dolog ... de ez nem telefon téma majd, ha haza jöttök, elmeséljük. De ki küldte azt az SMS-t?
-Ismeretlen .. nem tudom, ki lehetett. De Hope, nagyon megijesztesz..
-Akkor tuti Taylor küldte..
-Ki? Milyen Taylor?-kérdeztem.
-Hát Swift kisasszony...-fintorgott a telefonba.
-Mi? Ezt most miért így mondod? Mit csinált?-egyre feszültebb lettem.
Mikor Zayn észrevette, hogy megrémültem, lassan oda kuporgott mellém és hallgatózott a telefonba.
-Majd mindent elmesélek, ha hazajöttök. De veletek mizujs?-kérdezte hirtelen terelve a szót.
-Hát most már minden rendben, sőt...-dicsekedtem, mire Zayn elkezdte harapdálni a nyakamat.
-Zayn nem bírsz magaddal?-mondtam neki halkan, de Hope meghallotta a telefonból.
-Zayn! Óvszert használni!-kiabált neki.
-Miért Harry szokott? -kiabált vissza Zayn.
-Hahaha.. na akkor nem is zavarok, csak folytassátok a huncutkodást.-mondta, majd meg sem várta, hogy szóljak, lecsapta a telefont.
-Na végre..hmmm-szagolt bele a hajamba a barátom.
-Zayn..khmmm..haza kell mennünk. Valami tényleg történt Harryékkel.

Harry szemszöge:

Fogtam a fényképet, és begyűrtem a zsebembe. Nem akartam, hogy Hope lássa az üzenetet a hátulján:

" Hiába menekültök, nem lesz nyugtotok! xo "

Minden erőmmel azon leszek, hogy Hope ne vegyen észre semmit Taylor újabb játékaiból. Ezt nekem kell egyedül túlvészelnem, őt nem akarom még jobbam belerángatni a dologba.
-Hope!
-Igen?
-Mi lenne, ha...-kezdtem bele, majd tetteimmel folytattam.
Kezeimet csípőjére helyeztem, majd egyre lejjebb csúsztattam. Számat lassan az övéihez közelítettem, és megcsókoltam. Ajkainak teljesen más íze volt. Sokkal nyugodtabb volt, elengedte magát, hagyta, hogy irányítsak.

Nem volt olyan merev és zárkózott, mint odahaza. Csókjaimmal már melleit kényeztettem, mikor csengettek.
-Remek, pont időben-mondtam.
-Harry, menj nyisd ki, addig felöltözök.
-Ne nagyon öltözz fel, mert ha nem fontos, akkor nem szeretnék még egyszer a vetkőztetéseddel foglalkozni, hanem mással.-kacsintottam, majd enyhén felizgult állapotban ajtót nyitottam.
A srácok voltak azok.
-Niall?-kérdeztem meglepődve-És ti?
-Kaptunk valami SMS-t, hogy itthon vagytok. Miért nem szóltatok?!
-Az hosszú történet lenne..-mondtam, mire Hope félbeszakított.
-SMS-t? Jessék is kaptak, de nem tudják kitől.
-Mi? Ezt miért nem mondtad?-kérdeztem meglepődve.
-Épp le volt foglalva a szám.-mondtam, mire a fiúk el kezdtek krákogni, hogy ez nem rájuk tartozik.
Leültettük a többiekkel, és próbáltuk terelgetni a szót egyéb irányba, de tagadhatatlanul lebuktunk, amikor teljesen eltérő történettel álltunk elő.
Mar majdnem kimásztunk, a saját magunk által ásott gödörből, amikor egy hangos ricsajra lettünk figyelmesek, ami az emeletről szűrődött le. Azonnal felrohantunk, de már senkit nem láttunk csak egy törött kép bizonyította, hogy valaki járt ott. A képkeretből pedig hiányzott a közös képünk Hoppe-pal. Senki sem értette, mi folyik itt. Hitetlenkedve visszamentünk a nappaliba, azonban itt is egy kisebb sokk ért minket, amikor megtaláltuk az "elveszett" képet a falra feltűzve két konyhakéssel. Az egyik kés Hope arcába volt beleszúrva, a másik az én szívembe....