IV.fejezet 11.rész

Sziasztok .. :) Sajnálom, hogy nem tudtam előbb hozni, de nincs gépem. Ma sikerült összehoznom hosszabbat .. Remélem tetszeni fog .. Köszönünk mindent .. :) <3
Kiki :*

Jessica szemszöge:

Az egész estém egy katasztrófa volt. Álmomban Zayn nevét üvöltve rohantam végig New York utcáin. Rettentő volt, ezért mikor felijedtem már nemis mertem visszaaludni. Halkan kiosontam a hálószobából, magamra kaptam a szabadidő cuccomat, és kiültem a medence mellé az egyik napozó ágyra. Csak ültem, és bámultam a vizet amin a hold fénye visszatükröződött. Még csak 3 óra .. néztem rá a telefonomra amit a kezemben szorongattam.
Még mindig az álom járt a fejemben. Annyira élethű volt, és a legfurcsább az volt az egészben, hogy a szívem szakadt meg mikor belegondoltam, hogy elveszíthetem; nem találtam sehol, és csak futottam ..
"Áhh ne is mélázzunk ezen többet .. bármennyire is haragszom rá, és bármennyire is erősnek mutatom magam, nem tudnék nélküle meglenni." És ez a gondolat volt az, ami ráébresztett arra, hogy valahogy rendbe kell hozni az egészet. Bár lenne valami mód rá. Hisz nekem se jó ez így és neki sem, és ha jobban belegondolok, nem csak ő hibázott, hanem én is. Lehet jobb ez így, hogy rendeződtek a dolgok Niallel .. bár tényleg jobb lett volna, ha ebben én döntök, de lehet, hogy az túl sokáig tartott volna. Most már mindegy is, nincs idő ilyenekre, túl rövid az élet ahhoz, hogy olyanokon törjük a fejünket, hogy "mi lett volna ha..". Nem mellesleg Zayn is úgy néz ki, mintha ezalatt a két hét alatt öt évet öregedett volna. " Nem, nem Jess, ragadd meg az alkalmat, ha úgy hozza a sors, hogy ki tudsz vele békülni! "-gondoltam. Ismét ránéztem a telefonomra, ami már 3:47-et mutatott. Azt hiszem jobb lesz, ha vissza fekszem. Holnap baseball meccsre megyünk és nem szeretnék úgy kinézni mint egy felmosórongy. Felálltam, és visszamentem. Már majdnem ott voltam a szobánknál, amikor éreztem, hogy rezeg a telefonom. Zayn volt az. Kinyomtam, hisz mindjárt oda értem volna, de ekkor Zayn a kardigánjával babrálva rontott ki a szobából. Utánam akart jönni?!
-Zayn, már itt vagyok.
-Hol voltál?-kérdezte mérgesen. -A frászt hoztad rám.
-Csak rosszat álmodtam és lementem levegőzni .. nincs semmi baj.
-Akkor jó.-mondta duzzogó hangon, majd visszament a szobába, és lefeküdt.
" Hát ez nem a megfelelő pillanat Jess .. "
Esküszöm majdnem elsírtam magam emiatt a hangnem miatt. Úgy éreztem, mint akit a földbe tiportak. Az előbb azt hittem, hogy aggódva odaszalad, én pedig már feloldódva, félre rakva a haragot ugrok a nyakába, és Happy enddel zárul az este. Ezek szerint most ő vette át a sértődött szerepét. Szomorúan visszakullogtam a szobába, és befeküdtem mellé.

Hope szemszöge:

Ez meg mi? Nane .. ez .. ez Harry barátnőinek a listája. Listát ír belőle?!Nem ez nem lehet .. Ezek a mondatok kavarogtak bennem, mikor, egyszerűen már nem tudom, kinek higgyek .. akkora kavarodások vannak itt már.
-Kop-kop.-nyitott be Harry.
-Ó ez meg mi?-jött beljebb azzal a tipikus Harry-s széles mosollyal.
-Én...-kezdtem bele, de egyszerűen nem jöttek ki a szavak a számon.
Már semmi kedvem nem volt ezek után ehhez az egészhez, így magamra kaptam a köntösömet, és lementem a konyhába.
-Ne haragudj.-mormoltam, és már ott sem voltam.
Csak állt és nézett tágra nyílt szemekkel.
-Hope! Most mi a baj?-kiabált utánam.
Befeküdtem a kanapéra, magamra húztam a pokrócot, és össze kuporodva próbáltam nem elsírni magam.

Harry szemszöge:

Nem értem, hogy most mit tettem. Biztos megint Taylor keze lehet a dologban. Pedig már igazán jól esne egy feszültségoldó szex.
Fogtam magam, és rövid hezitálás után lementem Hopehoz.
-Kicsim!-ültem le mellé majd a fejét az ölembe rakta.

Kezemet végigsimítottam arcától egészen a csípőjéig. Éreztem, ahogy beleborzong.
-Harry én ezt már nem bírom.-mondta a párnába dugva arcát.
Igaza van. Ennek most már tényleg vége lehetne. Már én is nagyon unom, és szegény lány miattam szenved.
-Tudom, de ki kell tartanunk. Mi esne most jól?-kérdeztem tőle.
Bármit megtennék most, hogy mosolyogni lássam.
-Harry.-ült fel mellém
-Igen?
-Csókolj meg! Csókolj meg, amilyen vadul csak tudsz.
Egy pillanatig sem gondolkoztam összeszedtem minden érzelmemet, amit csak találtam megcsonkított szívemben, és megcsókoltam. Ajkaink egybeforrva elégítették ki egymást, ám egyszer csak lelassított, és megállt.
-Harry. Menjünk vissza Londonba! Most!
-Most?!
-Igen. Feltűnés nélkül. Hagyunk egy levelet anyukádéknak, és már itt sem vagyunk. Taylort meg eheti a fene.
Ez egy kicsit váratlanul ért, de ez hangzik a legmegfelelőbb megoldásnak.
-Jó.-mondtam.
-Tényleg? Akkor haza megyünk?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Haza.-mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Nagy nehezen sikerült leállnunk.
-Pakoljunk!-mondtam Hopenak.
Szaladtunk fel, elfújtuk a gyertyákat, és a sötétben megpróbáltunk minden cuccunkat összeszedni, - nem akartunk villanyt kapcsolni - kerüljük a feltűnést.
-Azt hiszem kész vagyok.-állt elém Hope.
-Rendben, úgy néz ki én is.
Megfogtam a kezét, és lementünk a konyhába és együtt megfogalmaztunk egy levelet:

" Csajok!

Nagyon szeretlek titeket, de muszáj volt hazamennünk. Ne haragudjatok, hogy ilyen hirtelen, de nem szeretnénk feltűnést. Csók Harry és Hope.

Ui: Majd hívlak."

-Mehetünk?-kérdezte Hope, mint aki tűkön ül.
Utoljára körbenéztem a házban.
-Igen.-hangzott a válaszom.
Bepakoltunk a kocsiba, és szép halkan elslisszoltunk.
Ezt a lépést már előbb is megtehettük volna. Miért nem jutott előbb eszünkbe? Lehet hogy most minden másképp lenne.

Hope szemszöge:

Végre itthon. El sem tudom mondani mekkora megkönnyebbülés ez most. Remélem itt már nyugtunk lesz. Úgy döntöttünk hozzánk megyünk, és majd csak holnap tudják meg a srácok, hogy itthon vagyunk.
-Jessy! Megjöttünk! -kiabáltam, de nem kaptam választ.
Ekkor láttam meg az üzenetet.

" Szia Hope!

Ne keress, Amerikában vagyunk Zaynnel. Simon ötlete volt.

Szurkolj, hogy minden a régi legyen, mire hazaérünk.

 Puszi, Jess "

-Harry! Nézd! -kiabáltam Harrynek, aki épp akkor lépett be az ajtón.
-Miaz?-kérdezte, majd kivette a kezemből a cetlit, és elolvasta.
-Jaj de jó, remélem, hogy minden rendben lesz mire haza érnek.-ugráltam örömömben.
-Hát nagyon rájuk férne már.-mondta majd átölelte a derekamat-De ránk is.Hol is van az a ruci, ami még otthon volt rajtad?
-Hmmmm .. melyikre is gondolsz?-kérdeztem, mint aki nem tudja.
-Arra az irtó szexire.
-A bőröndben. Szeretnéd látni?
-De még mennyire.-kacsintott, majd elindultam a táskákhoz amilyen erotikusan csak tudtam.
-Uhh..-hangzott a reakció.
Kicipzárolva a bőröndöt akartam felkeresni a ruhát, amit egyszer már magamra öltöttem, de amikor kinyílt a cipzár azt hittem rosszul látok.
-Ááá!-sikítottam fel, mire Harry egyből odajött, és akkor ő is meglátta, amit én.
Egy kép hevert a ruháim tetején, amin épp csókolózunk Harryvel, még mielőtt kitaláltuk, hogy hazamegyünk.

-Hisz ez ma készült.-nyúltam az arcomhoz ijedtemben.
-A ribanc!-üvöltött fel Harry, mire én sírni kezdtem.
Alapjáraton nem vagyok egy sírós, félős lány, de ez már ezt hozza ki belőlem. Hátborzongató, amire ez a nő képes. Most már itt sem lesz nyugtunk?

Jessica szemszöge:

Reggel kialudva ébredtem, de Zayn és a szuszogása már nem volt mellettem.
Biztos mindjárt jön. Felültem az ágyban és bekapcsoltam a Tv-t ugyanis Simon küldött egy SMS-t, hogy a baseball meccs időpontja délután négy lesz, szóval van még időnk.
A sejtésem be is igazolódott, mert Zayn egy negyedóra múlva megjelent.
-Jó reggelt!-mondtam.
-Szia!-jött oda, majd egy reggeli puszit nyomott az arcomra, és egy rózsabimbót adott a kezembe.
-Ezt miért?- kérdeztem meglepődve a tegnapi után.
Biztos voltam benne, hogy megbánta ahogy viselkedett.
-A folyosón találtam.-mondta, majd elindult a fürdőbe.
A szám tátva maradt. Na ez szép .. találta. Hát köszönöm szépen. Inkább nem szóltam semmit, csak kiszállta az ágyból, és átöltöztem. Magamra fújtam a kedvenc parfümömből - ez legalább egy kis önbizalmat adott - majd fogtam magam, és elmentem megreggelizni a közeli kávézóba. Most egy kis nyugira volt szükségem, egy kis egyedüllétre, hogy összeszedjem magam.
Rendeltem magamnak valami finomat, épp a reggelim közepénél tartottam, amikor egy nagy kattanásra, és vakuvillanásra lettem figyelmes. Ezt nem hiszem el, hogy itt sem hagynak minket békén ezek a paparazzók.
-Menj a fenébe.-mondtam a képébe, majd felálltam, az asztalra tettem az ennivalóm árát, és kiviharoztam. Amilyen gyorsan csak tudtam visszamentem a szállásra, nehogy még többen észrevegyenek. Már előre látom az újabb storyt:
"Jessica Irish egyedül reggelizett. Vajon miért nem volt vele állítólagos barátja. Csak nem szakítottak?! "
Undorító...
-Zayn!-mondtam, mikor visszaértem.
-Igen?-jött ki a fürdőből.
Ezt nem hiszem el, hogy még mindig odabent volt. Bár már megszokhattuk volna, hogy Mr. Malik egy vagy két óránál előbb nem hagyja el a "tisztálkodó bázist".
-Ne nagyon menj ki mert itt mindenhol újságírók rohangálnak.
-Miért? Lefotóztak?
-Igen. Fúú nagyon idegesítő volt. Belenyomta az arcomba azt a gépet.
-Hát ez remek. Miért nem tudsz jobban odafigyelni? Még ez hiányzott. Aaajj Jessica de béna vagy.-rivallt rám, majd visszament a fürdőbe.
-Na most már komolya elég volt. Nem tudom, miért érdemlem ezt a hangnemet, de most már nagyon elegem van belőle. Menj a francba Zayn Malik.-kiabáltam rá, majd bementem a szobába, és nekiálltam kiválasztani a ruhámat amiben majd menni fogunk.

Bár semmi kedvem nem volt már menni...
Mi az hogy béna?! És mióta hív engem Jessicának?! A megismerkedésünk óta nem szólított még így. Nem bírtam most már magamban tartani.
Pár perc múlva halk kopogásra lettem figyelmes.
-Jessy.
-Ja most már Jessy. Zayn ha máshogy nem megy, akkor hanyagoljuk az egymással való társalgást.
-Sajnálom.-mondta, majd elment.

Eljött a négy óra. Simon küldött nekünk egy autót. Azt hittük, hogy ő is velünk jön, de a sofőr átadta az üzenetét, hogy ő nem biztos, hogy odaér. Ez Simonnál az jelenti, hogy valószínű, nem lesz ott.
Hát jó, nem tudtunk mást tenni, beszálltunk az autóba, és elindultunk. Az utazás úgy zajlott, hogy én az egyik ablaknál, Zayn a másik ablaknál, és mindketten bámultunk ki a fejünkből, még véletlenül sem szóltunk egymáshoz.
Mikor megérkeztünk már mindenki tudta, hogy kik vagyunk, és a legjobb helyek közül kaptuk ez egyiket.
-Simon szervezése.-mondta Zayn, mikor elfoglaltuk a helyünket.
-Igen látszik.-mondtam.
Már javában folyt a meccs.

A körülményekhez képest, elég jól éreztem magam. A játék elterelte a figyelmünket a gondokról. Talán ez volt a cél. Sokszor összekuncogtunk Zaynnel, de még mindig nem volt meg az az igazán oldott hangulat.
Aztán eljött az első szünet, és beindult a kivetítő. Nekem le sem esett, hogy mi lesz ebből, ám amikor megjelentünk a képernyőn, és az volt ki írva, hogy "KISS!", akkor rándult igazán össze a gyomrom.
Mindenki hangos ujjongásba kezdett, mi meg ültünk ott hezitálva. Most mi legyen?! Melyikünk sértődne meg, ha megcsókolnánk egymást?! Merjem megcsókolni, vagy várjak rá?!