~ Five ways . One Direction ~: IV.fejezet 8.rész

Sziasztok, remélem elolvastátok fent a fontos dolgot, és ott feliratkoztok, mert nem tudjuk, hogy mi lesz ebből, de reméljük megmaradtok nekünk.
Meghoztam az új részt, a Dóri gépén, mert sajnos az enyém még mindig beteg :'( , de próbáljuk megoldani a helyzetet.
Jó olvasást/ komizást/ tetszikelést!

Puszi, Kiki :*

Zayn szemszöge:

Felvéve a telefont, hezitálva a fülemhez emeletem.
-Igen? Szia Simon!
-Szia. Jól van Zayn, nem kertelek mi igaz abból, hogy félreléptél?
Ez váratlanul ért. Erről meg honnan tud?
-Ömm.. félre léptem?-próbáltam kertelni.
-Igen folyamatosan kapom a hívásokat a magazinoktól. Kérik az alátámasztást a holnapi cikkekhez.
-Mi? De ezt honnan vették?
-Láttak téged egy lánnyal. Képeket is küldtek. Ki ő?-kérdezte egyre idegesebben.
-Hát.. Simon.. te ezt nem értheted.-mondtam, miközben Stephnek mutogattam, hogy ezt most nem tehetem le- Egyre zűrösebb a helyzet Jessyvel. És én már nem bírom.. én csak próbálom jól érezni magamat. Szeretném, ha már megoldódnának a dolgok.
-És ettől szerinted meg fognak oldódni a gondok?-tette fel a kérdést, teljesen jogosan.
Kis gondolkozás után kinyögtem a helyes választ:
-Nem.. tényleg nem.
-Akkor mit mondjak nekik?-kérdezte Mr. Cowell.
-Azt, hogy...hogy-próbálkoztam valami frappáns ötlettel előállni- Mondd, hogy egy régi osztálytársam.. osztálytalálkozót szervezünk.
-Rendben ez elég elfogadható történet. Ja és még valami... intézek nektek egy kis kiruccanást Jess-el, hogy rendezzétek a dolgokat, és nincs vita. Ezt muszáj megoldanotok.-mondta.
-Rendben.-mondtam nagy sóhaj közepette.
Leraktam a telefont, Stephanie csak állt előttem. Semmit nem értett ebből a beszélgetésből, nem is csodálom. Szegény, most őt is belerángattam ebbe az egészbe. Meg kéne mondanom neki az igazat. Vagy nem? De ha utólag derül ki, biztosan bekavar.
-Öm Steph.. ne haragudj, de nekem most mennem kell.
-De miért? Most hová sietsz? Te is akartad...
-Igen, de..
-Ugye nem. Barátnőd van?
-Az igazság az, hogy fogalmam sincs.. teljesen össze vagyok zavarodva.
-Figyi, akarsz róla beszélni?
-Nem.. nem akarlak untatni.
-Ugyan. Szívesen meghallgatlak.
-Tényleg nem szeretnélek belekeverni ebbe a dologba, úgyhogy most inkább megyek.-mondtam, miközben felöltöztem, és egy utolsó bocsánatkérés után kimentem az ajtón.
Haza felé, csak az járt a fejemben, hogy hogy fogok ezek után Jess szemébe nézni. Hisz megcsaltam. Na jó nem feküdtem le Steph-el, de.. akkor is lelkiismeret-furdalásom van.
Bár ha jobban belegondolok ez így fer.. ajj ugyan Zayn ez tök gyerekes!
Haza értem. Amint belépem az ajtón, meglepődtem, mert Jess ült a kanapén. Ahogy rám pillantott, egyből feltörtek a régi érzések. Olyan gyönyörű volt. Mint mindig. Ám most hiányzott az arcáról a megszokott fülig érő mosoly.

-Szia.-jöttem zavarba, mert egy kőkemény nőnek mutatta magát ott, akkor.
-Szia Zayn. Csak azért jöttem, mert Simon írt, hogy megvannak a jegyek Amerikába.
-Amerikába?-kérdeztem értetlenül.
-Azt mondta, hogy te is tudod.-mondta.
-Nem..én nem tudom.
-Ezt látja megoldásnak, hogy tisztázzuk a dolgainkat.-közölte rezzenéstelen arccal.
-Áá szóval arról van szó. Igen.. ezt említette.
-Akkor jó. Csak azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleményed, mert ha nem szeretnél menni, akkor nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni.
-Nem, nem én szívesen mennék. Te hogy gondolod?
-Nekem mindegy.. legalább eljutok Amerikába. Egymást meg el tudjuk kerülni nemde?
Ez a mondat sokkolt. Ennyire kiábrándult volna? A szívemből, mintha kifacsarták volna az utolsó csepp vért is, annyira rosszul érzetem magam.
-De.-válaszoltam lehajtott fejjel, mire ő felállt, és már ment is.
-Jól van, akkor majd holnap találkozunk. Szia.
-Jövök eléd autóval.-mondtam, hogy lássa, én még nem adom fel.
-Köszi.-majd megfordult, és behúzta az ajtót maga után.

Másnap korán elkészültem. Mindent bepakoltam, majd írtam egy üzenet a srácoknak.

" Sziasztok. El kellett mennem Amerikába.

Simon ötlete volt. Jessyvel megyek. Szurkoljatok! "

Röviden és tömören megfogalmazva ennyi a lényege annak amire készülök. Egy nagy gombóccal a gyomromba, fogtam a kulcsot, és a bőröndjeimet, és elindultam Jessért.

Jessica szemszöge:

Nem tudom, hogy jó ötlet e. Kicsit félek, hogy pofára esek, ezért vettem fel a maszkot. A maszkot, ami segít abban, hogy magabiztosnak látszódjak. Zayn talán még mindig szeret, hiszen a tegnapi reakciója a viselkedésemre egyértelműen erre utalt.

Nem tudom, meddig fogom bírni, hogy 0% érzelemmel nézzek rá, hiszen ...

még mindig szeretem. A reggeli készülődésnél mindent bevetettem, hogy bomba formában legyek. Hagytam egy levelet a konyhában, hátha Hope hazaér, és mi még nem leszünk itthon:

" Szia Hope!

Ne keress, Amerikában vagyunk Zaynnel.

Simon ötlete volt.

Szurkolj, hogy minden a régi legyen, mire hazaérünk.

Puszi, Jess"

Röviden és tömören megfogalmazva ennyi a lényege annak amire készülök. Mikor meghallottam, hogy Zayn dudál, nagy gombóccal a gyomromba, fogtam a kulcsomat, és a bőröndjeimet, és elindultam kifele. Kilépve az ajtón, megláttam őt.

Olyan jól néz ki, mint mindig. Kicsit zavarban volt. Látszott rajta, hogy nem tudja, most mosolyogjon, vagy ne. De ezzel én is így voltam. Közelebb érve, apró mosolyra görbítettem a számat. Alig bírtam ki, hogy ne ugorjak a nyakába, és ne csókoljam meg, egy fülig érő mosoly közepette, de erősnek kell lennem. Tudom, makacs vagyok, de a helyzet ezt kívánja.

-Szia.-tűrtem a fülem mögé a hajam zavaromban.

-Szia.-pillantott a földre.

Nem mert a szemembe nézni. Ez nem vall rá. Elég ideje ismerem ahhoz, hogy tudjam valamit eltitkol ilyenkor.

-Menj csak.-mutatott az autóba.

-Köszi.-mondtam.

Beszálltunk, és már indultunk is a reptérre.

Harry szemszöge:

Végignéztük a filmet. Elég kínos volt végig csendben ülni, a kanapé egyik végén ülve, kb egy méterre Hope-tól.

Mikor végeztünk a filmmel, Hope szó nélkül felállt, és felment a szobába.

"Ez meg mi volt? Valami nem stimmel itt. Le merném fogadni, hogy Taylor mondott neki valamit. Fú legszívesebben megölném azt a nőt, de nem tehetem. Sajnos."

Kiszedtem a DVD-t a lejátszóból, és gondolkozás nélkül Hope után mentem.

-Hope?-nyitottam be a szobába.

-Igen?-szólalt meg az ágyban feküdve, alváshoz készen.

-Héj szivi! Nem arról volt szó, hogy együtt fürdünk?-próbáltam egy kicsit lelazulni, de ő, mint egy durcás kisgyerek hátat fordított, és magára húzta a takarót.

-Jó éjt.-mondta.

-Most meg mi a baj?-kérdeztem oda bújva hozzá.

Lágyan beleszagoltam a hajába, majd egy apró puszit nyomtam az arcára.

-Semmi, csak ezen a csajon jár egész nap az eszem.-fordult vissza.

-Kicsim. Nézd.. megbeszéltük, hogy bebizonyítjuk neki, hogy minket nem lehet szétszakítani.

-De ezt miért kell bizonygatni? Ez nem egyértelmű?-kérdezte.

-De az, csak úgy néz ki, valaki ezt nem veszi észre..-adtam egy csókot a szájára, majd folytattam- ..valaki túl sokat képzel magáról.

-Ne is mondd.-forgatta a szemeit.

-Mit mondott neked délután?

-Ááá.. semmi érdekeset..

-Hope, ne hazudj! Tudom, hogy ok nélkül nem akadsz így ki. Kérlek, nekem bármit elmondhatsz..

-Tényleg semmit.-mondta, majd terelve a szót kiugrott az ágyból.