IV.fejezet 6.rész

Kicsit késtünk ismét, de most már itt a nyár, hamarosan a Dóri is túl lesz az érettségin, nekem is remélhetőleg megjavul a gépem, és jönnek a részek, már kicsit sűrűbben. Addig is együttes erővel meghoztam az új részt. Jó olvasást. :))

Kiki.:*

Zayn szemszöge:

"Ezt elcsesztem. De nem csak én vagyok a hibás, sőt ... miért én lennék a hibás?"
Olyan ideges voltam, hogy semmire sem tudtam koncentrálni. Lehajtott fejjel ballagtam haza. Minden egyes alkalommal, mikor átmentem az úton, majdnem elütöttek. Az autósok kiabálta utánam, és dudáltak. Valami öngyilkos jelöltnek nézhettek, de nem tévedtek sokat.
Nagy nehezen hazaértem. Az ajtót magam után becsapva próbáltam levezetni a feszültséget, de még ez sem segített.
-Mi a franc bajod van?-kérdezte Niall.
-Hogy hogy mi a franc bajom van?-akadtam ki- Mégis mi a franc lenne? Semmi baj nincs, csak a legjobb barátom nem rég elcsábította a barátnőmet. Gondolom ezért is én vagyok a hibás.-csapkodódtam.
-Nem Zayn, nem te vagy a hibás.-bánta meg Niall az előbbi beszólását-Ne haragudj.
-Még hogy ne haragudjak? Miért kell mindennek tönkremennie? Mért nem lehet egy kis nyugalom az életemben? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Másnak olyan könnyű..-ültem le a földre, mert már nem bírta a lábam.
-Hidd el, hogy másnak sem könnyű. Zayn én nagyon sajnálom, de nem tudom leplezni az érzéseimet.
-Pedig jó lenne, ha megpróbálnád, mert ez így kurva szar..-akadtam ki ismét.
Jó hogy nem várják el tőlem, hogy szokjam meg azt, hogy ők néha-néha egymásra találnak, és minden rendben megy tovább.
-Zayn..-kezdett bele.
-Ez nem hárman-párban!-vágtam a szavába.
-Azt hiszem az lesz a legjobb, ha tényleg hagyjuk egy kicsit gondolkodni Jesst. Had döntse el ő, hogy neki mi a jó.-mondta Niall.
- Ha csak addig nem döntök én...-mondtam, majd felmentem a szobámba, és kiültem a tetőre. Fogtam egy egész doboz cigit, és szépen lassan elszívtam az összeset. Ki kellett ürítenem a fejemet. Azon a mondaton járt a fejem, amit utoljára Niallnek mondtam. Mi van, ha tényleg nem bírom ezt már. Mi van ha engem választ, de én már nem fogok érezni semmit. Annyira kétségbe esett vagyok. Úgy megosztanám valakivel a bánatomat. Lassan átmásztam a tetőről közelben álló fára, és leugrottam onnan. Egy jó kis bulira lesz most szükségem, ott majd kitalálom, hogy ki a megfelelő ember ahhoz, hogy megosszam vele a bánatom. Bementem a legközelebbi szórakozó helyre, leültem a pulthoz és odakiabáltam a háttal álló lánynak, hogy hozzon nekem egy nagy korsó sört. Addig körbenéztem, hogy nem-e látok ismerős arcot. Nem volt senki olyan akit személy szerint ismertem volna, így feltűnés nélkül maradhattam.
-Hahóó, itt a söröd-rángatta meg a vállamat a lány.
Hirtelen hátranéztem, de nem számítottam ilyen látványra.
-Uhh. Hellóka. Köszi. Te új vagy itt?-kérdeztem meglepetten.
-Igen.-mosolygott.
-Zayn vagyok.-mutatkoztam be.
-Stephanie.-mondta, majd kezet fogtunk.
Fogtam a sörömet és leültem a legközelebbi kanapéra, nem volt erőm a tánchoz inkább Steph-fel szemezgettem. Ki jött a pultból egy rendelés miatt, azonban amikor előttem haladt el elkapva a csuklóját rántottam magam mellé.

Mosolyogva lehuppant majd felnézett rám egy csábos mosollyal. A szemébe nézve rá kellett döbbennem, hogy benne is csak Jesst látom. Annyira hiányzik, de közben mégis elönt a harag és így nehéz lesz ellenállni Stephanie-nak.

Harry szemszöge:

Nem érte váratlanul az érkezésem, így beinvitált a nappaliba majd így szólt:
-Szija Harry, már vártalak.-mondta, majd oda hajolt, hogy puszival üdvözöljön, de én elhúztam a fejemet.
-Bocs, de nem puszilkodni jöttem. Mi járatban?-kérdeztem lényegre törően.
-Jól van, ha nem hát nem.-reagált a hideg fogadtatásra, majd leült a kanapéra.-Egyébként, csak egy kis nyugalomra volt szükségem, és gondoltam eljövök ide. Elvégre azért vettem ezt a házat. Miért talán gond?
-Igen.-mondta, mire egy mosollyal várta a mondanivalóm folytatását.
-És miért is?-kérdezte felhúzott orral.
-Mert megint be fogsz kavarni. Nem hinném, hogy nincs elég hely a többi házadban. Azt se bánnám ha eladnád ezt a házat, és eltűnnél innen.-mondtam egyre idegesebben reagálva.
Annyira kiborított, hogy rezzenéstelen arccal hallgatja, amit én papolok.
-Na ide figyelj Harry Styles,-állt fel a helyéről- nem te fogod megmondani, hogy mit csinálok, és főképp nem, hogy hol. Nagy ívben teszek rá, hogy a zavarlak titeket a hollyday-ezésben. És ha még egyszer felemeled a hangodat...
-Akkor mi lesz?-vágtam a szavába.
-Nem biztos, hogy Hope utána is tetszeni fog.
-Mi ezt meg hogy érted?-kérdeztem, miközben ő elindult a konyhába és kivett valamit a szekrényből. Megfordult, és a konyhakéssel játszadozva pillantott fel rám gonosz tekintettel.
-Mi a francot csinálsz?
-Ugye tudod, hogy mi ez?-kérdezte kísértetiesen.
-Egy kés. De mit akarsz vele?-kezdtem hátrálni.
Kezdek beparázni ettől a nőtől. Ez nem normális.
-Akkor bizonyára azt is tudod, hogy ezzel könnyen meglehet vágni a kezedet, vagy az arcodat.-mondta majd egyre közelített.
-Ha bármi baja lesz Hope-nak, én esküszöm..
-Nem lesz semmi baja, feltéve ha te úgy viselkedsz. És csak hogy tudd, hogy komolyan gondolom, és nem csak a szám jár...-mondta, majd a késsel egy jókora sebet ejtett az alkaromon.

-Áuu .. A kurva életbe! Te nem vagy normális!!-mondtam.
-Ez van, na húzzál kifele.-kezdett el az ajtó fele tolni.
Kilökött az ajtón, majd egy bájos mosollyal elköszönt:
-Majd még találkozunk Harry!-integetett.
Bassza meg .. bassza meg ez kibaszottul fáj. Esküszöm, ez a lány nem komplett. Fogtam a karomat, amin a seb volt, hogy elállítsam a vérzést. Most mit mondjak Hope-nak, ha meglátja ezt?! Nem igaz, hogy már itt sem lehet az embernek nyugta. Végre minden egyenesbe jött, erre megjelenik ez a ribanc, és tönkreteszi az eddig felépített "várat".
Hazaértem .. benyitottam a lakásba, amilyen halkan csak tudtam, de sikertelen volt az akció, ugyanis Hope pont rálátott a kanapéról az ajtóra.
-Szija kicsim.-mondtam egy ál-mosollyal, majd gyors léptekkel viharoztam be a földszinti fürdőbe.
Valami kötszer után kutatva zörögtem, amit Hope természetesen meghallott.
-Mi az, mit keresel?-kérdezte, majd a szájához kapta a kezét-Veled meg mi történt?
-Ááá semmiség, csak elestem.
-De hogy tudtál így elesni?-kérdezte.
-Hát tőlem ne kérdezd.-próbáltam valahogy jól, és feltűnés mentesen kimászni ebből a beszélgetésből.
-Na gyere ide.-mondta Hope, majd gondosan bekötözte a sebemet. Nagyon örültem neki, hogy nem kérdezgetett semmit a kirohanásomról. Adott egy puszit a homlokomra, majd pihenésre utasított. Lefeküdtem a kanapéra, a fejemet az ölébe raktam és befejeztük a filmet, amibe már belekezdett.
Anyáék is megérkeztek. Sikerült nekik is beadnom ezt az elesős sztorit, úgyhogy egy kis időre biztosítva vagyok. Közösen összedobtunk valami vacsorát, és jól bekajáltunk.
-Fúú valami desszert is jól jönne.-mondtam édességre éhezve, mire megszólalt a csengő. Anya szaladt kinyitni.
-Na látod fiam, itt van a desszert.-kiabált az ajtóból.
Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy Taylor jelenik meg egy tálca sütivel a kezében, és angyali mosollyal leplezve kezdi el az őrült tervét, ami lassan kikészít...