IV.fejezet 4.rész

~ Sziasztok. :) Ez az első olyan rész, amit közösen írtunk, remélem tetszeni fog. :) A késés miatt direkt hosszabbra írtam. Nagyon de nagyon köszönjük a több mint két szász feliratkozót . ^^ Nem sokára új „korszak” jön, amit kinézet csere fog követni, remélem velünk tartotok az új csavar után is. Jó olvasást. x

Jessica szemszöge:

- Niall!-próbáltam megszakítani a csókot, de annyira magával ragadott, hogy én sem tudtam leállni. Ajkaival gyengéden és lassan kényeztette az enyémeket. Ujjai a tincseimmel játszottak. Térdei remegve néha az enyémekkel ütköztek.
- Niall!-próbálkoztam még egyszer, és ekkor már sikerrel jártam. Csak néztük egymásra értetlenül. Kék tekintete csilingelt az elégedettségtől.

Elsírtam magam. szó nélkül megfordultam és a kilincshez nyúlva kimentem. Lementem a földszintre, ahol a fiúk boldogságát látván, valami fájdalom kezdett el mardosni. A szégyen fájdalma. Zayn észre vette, hogy megjöttem, ám amikor megmozdult, hogy oda jöjjön én megfordultam és sírva kirohantam az ajtón. Leültem a lépcsőre és a könnyeimet törölgetve próbáltam abba hagyni a sírást. 

- Jess mi a baj?-kérdezte Zayn.

- Semmi, csak kicsit összekaptunk Niallel. Magamra hagynál?-hazudtam neki.

- Szó sem lehet róla! Csak most kaptalak vissza.-mondta majd leült mellém. Nem bírtam a szemébe nézni annyira szégyelltem magam.

Egyszer csak Niall jelent meg az ajtóban.

- Jessy, megbeszélhetnénk az előbbit?

Nincs más választásom, szembe kell néznem azzal amibe belerángatott. Felmentünk a szobába majd az ágyra ülve néztük egymást. Pár perc múlva elég kellemetlenül éreztem magam ezért elkaptam a tekintetem, magam elé bámulva újra észre vettem a füzetet. Niall elmosolyodott majd felállt és elment érte.

- Szeretnéd megtudni, hogy mi van benne?-kérdezte édes hangon. Aprót bólintva jeleztem, hogy igen. Kinyitotta azon az oldalon ahol a nevem van beleírva majd így szólt:

- Ez egy dal, neked írtam.

- Nekem?-lepődtem meg.

- Igen, mert annyi érzelem tombolt bennem, hogy valahol ki kellett élnem.-nevetett fel.
- Elénekled nekem?-kérdeztem félénken.
- Azt hittem már meg sem kérdezed.-válaszolt lazán. Szerintem ezzel az a feszült hangulat ami az elején volt, teljesen megszűnt. Niall gitárját felvéve kezdett bele a dalba:

Szövege Angolul: Dear Darlin'

Dear darlin’, please excuse my writing.
And I can’t stop my hands from shaking
'Cause I’m cold and alone tonight.

I miss you and nothing hurts like no you.
And no one understands what we went through.
It was short. It was sweet. We tried.

And if my words break through the wall
And meet you at your door,
All I can say is “Girl, I mean them all.”

Dear darlin’, please excuse my writing.
I can’t stop my hands from shaking
'Cause I’m cold and alone tonight.

I miss you and nothing hurts like no you.
And no one understands what we went through.
It was short. It was sweet. We tried. We tried.

[Woman:] I understand where he's coming from.

Been thinking about the bar we drank in.
Feeling like the sofa was sinking.
I was warm in the hope of your eyes.

So if my words break through the wall
To meet you at your door,
All I can say is “Girl, I mean them all.”

Dear darlin’, please excuse my writing.
I can’t stop my hands from shaking
'Cause I’m cold and alone tonight.

I miss you and nothing hurts like no you.
And no one understands what we went through.
It was short. It was sweet. We tried.

Oh I concur. These arms are yours to hold.

And I miss you and nothing hurts like no you.
And no one understands what we went through.
It was short. It was sweet. We tried.
We tried

Szövege Magyarul: Drága Kedvesem

Drága Kedvesem, kérlek bocsásd meg az írásomat.
Nem tudom abba hagyni a kéz remegést
Mert fázom és egyedül vagyok ma este.

Hiányzol és semmi sem fáj jobban, mint hogy nem vagy itt.
És senki sem érti min mentünk keresztül.
Rövid volt. Édes volt. Megpróbáltuk.

És ha a szavaim keresztül törik a falat
És találkoznak veled az ajtódban,
Mindaz, amit mondhatnék, hogy „Csajszi, komolyan gondoltam mindent”.

Drága Kedvesem, kérlek bocsásd meg az írásomat.
Nem tudom abba hagyni a kéz remegést
Mert fázom és egyedül vagyok ma este.

Hiányzol és semmi sem fáj jobban, mint hogy nem vagy itt.
És senki sem érti min mentünk keresztül.
Rövid volt. Édes volt. Megpróbáltuk.

[Nő:]Értem, hogy Ő honnan valósi.

Gondolkoztam a báron, ahol ittunk.
Azt érzem, mintha süllyedne a kanapé.
Melegen voltam a szemeid reményében.

Szóval ha a szavaim keresztül törik a falat
És találkoznak veled az ajtódban.
Mindaz, amit mondhatnék, hogy „Csajszi, komolyan gondoltam mindent”.

Drága Kedvesem, kérlek bocsásd meg az írásomat.
Nem tudom abba hagyni a kéz remegést
Mert fázom és egyedül vagyok ma este.

Hiányzol és semmi sem fáj jobban, mint hogy nem vagy itt.
És senki sem érti min mentünk keresztül.
Rövid volt. Édes volt. Megpróbáltuk.

Oh, én egyetértek. Ezek a karok a tieid, hogy öleld őket.

Hiányzol és semmi sem fáj jobban, mint hogy nem vagy itt.
És senki sem érti min mentünk keresztül.
Rövid volt. Édes volt. Megpróbáltuk.

- Niall ez gyönyörű.-mondtam mikor véget ért a dal.- De meg kell érteden, hogy Zaynt ..

- Tudom, de azt is, hogy engem is szeretsz.-vágott a szavamba.-Éreztem a csókon.

- De Zaynt jobban. Ne haragudj.-hajtottam le a fejem majd ismét kimentem.

Elköszöntem a fiúktól majd a telefonomat elővéve mentem ki a ház elé. Muszáj volt felhívnom az egyetlen olyan személyt, akinek beszámolhatok ezekről a dolgokról.

- Hope!

- Jessy, mizujs?

- Hope, én ezt már nem bírom. Niall megint .. Megint megcsókoltuk egymást.

- Hogy mi van?

- És írt nekem egy gyönyörű dalt. Komolyan Hope úgy érzem magam mint Bella. Itt van nekem Edward, akit szeretek, és Jacob aki mindig megjelenik és megcsókol. Egyszerűen nem tudom mit tegyek?! Nem tehetem ezt Zaynnel meg persze magammal sem.-mondtam egy szuszra.

- Hát igen ez tényleg nem mehet így sokáig.-értett egyet Hope.

- Nem merem elmondani Zaynnek.

- Pedig lehet, hogy el kéne. Vagy tudod mit? Kérj szünetet Zayntől és tisztázd az érzéseidet Niall felé, így talán rájössz melyik kell igazán. Bár én még mindig azt mondom, hogy hülye vagy ha elhagyod Zaynt.-mondta eléggé mérgesen.

- Tudod, hogy azt én sem élném túl, de mégis össze vagyok zavarodva.

- Tudom kicsim. Most az a fontos, hogy egyedül légy. Semelyik fiú se zavarjon meg a döntésben és gondolt végig aztán dönts minél előbb. Oké? 

- Oké, nagyon köszönöm.-mondtam neki őszintén.
- Neked bármit. Aztán jól dönts.

- Igyekszem. Na szia, szeretlek.

- Én is.-mondta majd letettük.

Igaza volt egyedül kell meghoznom ezt a döntést és ha arra van szükség, hogy szünetet tartsunk akkor azt kell tennem. Fájdalmas döntés ez, de muszáj. Vissza sétáltam a házba majd Zayn felé mentem.

- Minden rendben?-jött elém és átölelt.

- Fontos dologról kell beszélnünk, ki jönnél?-kérdeztem semleges hangon.

- Baj van? Mi történt?

- Zayn .. figyelj, nagyon nehéz, de szünetet kell tartanunk. Oké?

- Mi? Mi van?-rázta meg a fejét értetlenségében.

- Egyszerűen muszáj, érted? Össze vagyok zavarodva.-mondtam őszintén.

- Még is mitől?-gondolkozott el, majd a másodperc tört része alatt rúgta be a bejárati ajtót és a nappaliban elordította magát:- Niall!!! Mi a szart műveltél?

Berohanva után oda álltam a többiek mellé, akik értetlenül néztek minket. Niall szép komótosan jött le a lépcsőn, de az ő szemében is láttam némi értetlenséget.

- Mit akarsz?-vágta Zaynhez a szavakat hanyagul.

- Hogy mit akarok? Mi a faszt csináltál Jessel, hogy szünetet akar? Haa? Had halljam?-közelített egyre jobban Niall felé, azt hittem, hogy megüti de az ökölbe szorított kezét még maga mellett tartotta.

Niall levette a tekintetét Zaynről majd az én szemembe fúrta bele. Tudtam, hogy engedélyt kér, ahhoz hogy elmondhassa. Azonban én teljes lefagytam, nem tudtam, hogy mi legyen. Ha elmondjuk, Zayn teljesen kiborul és talán össze is verekednek, de ha nem mondjuk el, akkor Zayn nem tudja, hogy miért akarok szünetet tartani. Se hogy sem jó. Míg én ezen gondolkodtam Niall döntött helyettem.
- Csókolóztunk.-mondta lazán bár éreztem, hogy megremegett a hangja. A szám kikerekedett, nem hiszem el hogy csak így elmondta. Itt, mindenki előtt.

Elegem lett az egészből, nem akartam látni azokat a megvető pillantásokat így inkább kirohanva futottam hazáig.

Zayn szemszöge:

Jess kihívott, hogy beszélgessünk .. láttam rajta, hogy nagyon feszült ezért én is az lettem.

- Baj van? Mi történt?-kérdeztem.

- Zayn .. figyelj, nagyon nehéz de szünetet kell tartanunk. Oké?

- Mi? Mi van?-ráztam meg a fejemet, nem értettem miért akarja ezt.

- Egyszerűen muszáj, érted? Össze vagyok zavarodva.-mondta.

- Még is mitől?-gondolkoztam el, majd a másodperc tört része alatt rúgtam be a bejárati ajtót és a nappaliban elordítottam magam:- Niall!!! Mi a szart műveltél?

Mielőtt Niallel nem beszélt semmi baja nem volt, és most hirtelen szünetet akar tartani? Mi a fene folyik itt?!

- Mit akarsz?-kérdezte Niall a lépcsőről leballagva.

- Hogy mit akarok? Mi a faszt csináltál Jessel, hogy szünetet akar? Haa? Had halljam?-közelítettem Niall felé, a kezem ökölbe szorult és nagyon kevés kellett ahhoz, hogy meg ne üssem.

Láttam, hogy leveszi a tekintetet rólam és Jessre nézd, de türelmesen vártam .. vártam, hogy megtudjam, hogy a barátnőm miért akar szünetet tartani.
- Csókolóztunk.-mondta lazán. Eddig még nem éreztem ilyet, olyan volt mintha a szívem ezer darabra tört volna. Fájt, hogy az állítólagos barátom elhódítja a csajom. Halottam, hogy Jess kirohan de nem tudtam volna most utána menni. Mást akartam. Öklöm automatikusan csapott le Niall arcára. Srácok oda jőve fogtak le azonnal majd kihúztak a konyhába.

- Mi a franc ütött beléd?-kérdezte Liam.

- Lesmárolta Jesst és ez miatt akar most szünetet. Érted ezt? Következő az lesz, hogy szakít velem Niall miatt?! Elegem van!!-kiabáltam majd kirántva a kezem a kezéből vissza mentem a nappaliba. Szerencsére Niall már nem volt ott így nem vertem el még jobban. Nem akartam más mint felejteni, ezért kivéve a szekrényből egy régi whiskyt ki sétáltam a házból. Elgyalogolva a közeli parkba ültem le ugyanannak a fa tövébe ahol jó pár napja sirattam Jesst. Újra előtörtek az emlékeim, amikor még azért imádkoztam, hogy jöjjenek vissza az emlékei. Most pedig újra itt vagyok, újra egy üveg piával és ismét felejteni akarok. Elegem volt az életből, elegem volt most mindenből. Újra a régi barátnőmet akarom vissza kapni .. egyszerűen csak újra boldog akarok lenni.

Harry szemszöge:

Másnap reggel kipihentem ébredtem fel. Oldalra fordulva lepődtem meg ugyanis az óra 7:35-öt mutatott. Hope még békésen aludt mellettem ezért nem akartam ilyen korán felkelteni. Óvatosan kicsúsztam mellőle majd felhúztam egy rövid gatyát és egy kék pólót. Lesétálva a konyhába felraktam a kávét, majd leülve kerestem az újságot a szokásos helyén. Azonban még nem volt ott, így nekem kellett kimennem érte. Gyorsan a fehér conversembe bújva rohantam ki meg vissza. 

Ledobva az asztalra töltöttem magamnak, majd az első újságot a kezembe véve lapoztam át. Néhány perc múlva Anya jött le a lépcsőn.

- Jó reggelt!-köszönt széles mosollyal.

- Neked is. Kérsz kávét? Most főztem.-húztam ki magam, majd elkészítettem neki a szokásos kávéját.

- Köszönöm. Hogy hogy ilyen korán?-kérdezte.

- Kialudtam magam.-válaszoltam majd újra kezembe vettem az újságot és tovább olvastam. Anya is fogott egyet majd bele lapozott. Először azt hittem, hogy forró a kávé amikor fuldokolni kezdett, de amint ledobta az újságot az asztalra észre vettem, hogy mi miatt nyelt félre.

Na ne?! Taylor újra itt? De vajon mit akarhat? Nem volt neki elég a szakítás? Még jobban tönkre akar tenni? Ezek a kérdések kavarogtak bennem, amikor az újságot a kezembe véve olvastam el végig a cikket. Anyára nézve csak annyit mondtam:

- Hopenak egy szót se!-majd kirohantam a bejárati ajtón.