III.fejezet 20.rész : Fejezet Záró !

Húha, látom mindenki izgul, hogy mi lesz Jessel és Zaynnel.
Nem tudom, miért gondolják egyesek, hogy meg fog változni a történet attól, hogy a másikunk írja...
Próbálunk minél életszerűbb dolgot összehozni, de hát a való élet sem csupa smile...
Aki csalódott bennem emiatt, mert a story-ban egy kis hullámvölgy van, azt sajnálom, de nem értem, ennek mi köze van az irántam érzett bizalomhoz...
Most ha a Dóri írta volna, akkor ő benne csalódtatok volna? :O
Ja és hiába folytatná a következő részt a Dóri, a story nem változna, szóval mind1
(akinek nem inge ne vegye magára, csak egy kissé furán jött ki ez az egész...)
Jó olvasást!
Kiki :*

Zayn szemszöge:

Gondoltam ki megyek cigizni, mert egyre idegesebb voltam. Most Jess ezt élvezi?
Csak arra nem számítottam, hogy ezt fogom látni. Pár napja legszívesebben behúztam volna Niall-nek ezért, de egyszerűen már ehhez sem volt erőm. Úgy éreztem, össze kell szednem magam, mert már nincs sok időm ahhoz, hogy Jesst visszaszerezzem.
-Ömm Zayn, én.-mekegett Niall.
-Niall. Inkább maradj csöndbe.-mondtam, majd egy mindent elmondó pillantással belenéztem Jess szemébe, és szó nélkül visszamentem a lakásba.
Fogtam a telefonomat, a kardigánomat magamra dobtam, és a szál cigivel-amit épp elszívni készültem- sétálni mentem.
Az érzések hullámvasútként száguldoztak bennem fel, s le.
Hogy mehetett tönkre minden egy pillanat alatt?
Ha nem mentem volna el italér...
Ha nem fogadok ilyesmiben...
Ha nem veri be a fejét...
Ha nem lennék ekkora barom...
Mihez kezdjek? Mit tegyek?

Jessica szemszöge:

Na jó, lehet, hogy ez egy kicsit szarul esett most Zaynnek, mert tudom, hogy együtt voltunk, vagy mi, de én nem érzek már semmit.
-Jess! Te mit csinálsz? És Niall?!-rohant ki Hope a teraszra.
-Hogy-hogy mit?-kérdeztem.
-Szegény Zayn. Ha már Jess felmentést kap a memoria zavara miatt, legalább benned lehetne annyi emberség Niall, hogy nem cseszel ki a barátoddal.
-Én..én..-próbált szóhoz jutni Niall, de a szavába vágtam.
-Én akartam. Én csókoltam meg.
-Mi? De miért?-kérdezte Harry.
-Mert nekem nem kell Zayn. És így legalább megértette.-mondtam.
Nem értem mit vannak ennyire kiakadva. Úgy csinálnak, mintha akkora szerelem lett volna köztünk. Nem hinném. Akkor emlékeznék. Ugye?
Erre a nagy ricsajra kijöttek a többiek is.
-Mi folyik itt?kérdezte Louis.
-Jess meg Niall itt smároltak Zayn előtt.-mondta Harry
-Mi?-akadt ki Liam-Azt megértem, hogy Jess nem emlékszik, de te, Niall....
-Hagyjátok már Niall-t! Ő nem tehet semmiről.-mondtam, majd fogtam magam, és elindultam haza.
Komolyan elegem van. Mindenki nekem esik amiatt, mert nem emlékszem arra, hogy Zayn-t szerettem. Most komolyan... És szegény Niall most miattam szív. Remélem nem fogják sokáig szekálni szegényt.
De ez a csók elég jó volt, mit ne mondjak. De ettől eltekintve, elegem van.
Az egész életem felborult egy seb miatt. Egy seb miatt a fejemen:
-Most a fiúk is megharagudtak rám.
-Zaynnek is biztos nagyon rossz.
-Nem emlékszem semmire az elmúlt egy évből.
És most még az kell, hogy Hope-al is összevesszek.
Nagyon dühös voltam. Konkrétan nem tudom kire, vagy mire. Talán az egész világra, a sorsra, hogy ez megtörtént.
Ha nem verem be a fejem...
Ha  nem megyünk el Párizsba...
Ha nem csókolom meg Niall-t...
Ha nem lennék ilyen hülye...
A nagy önmarcangolás közben azt vettem észre, hogy hazaértem. Bementem, és vettem egy forró fürdőt. Olyan dezsavű érzésem volt, amikor beültem a kádba, de nem törődtem vele. Olyan jó volt a forró vízben ülni, és semmivel sem törődni. Majdnem el is aludtam, ám Hope hangos hazajövetele felébresztett.
-Jessica Irish!-kiabált.
-Igen?-kiabáltam le.-A fürdőben vagyok!
-Az jó, mert most megfolyatlak.-mondta.
-Mi?-kérdeztem, persze nem komolyan véve a dolgot.
Kicsapva az ajtót jött be a fürdőbe:
-Te mégis mit csinálsz?-rivallt rám.
-Mi van?-kérdeztem.
-Nem zavar, hogy összetöröd a szerelmed szívét?
-Hope ezt már megbeszéltük.
-Nem igaz, hogy egy picit sem emlékszel rá.
-Nem. Értsd meg!
-Csak játszol az emberekkel.
-Mi? Ezt most komolyan így gondolod?-kérdeztem.
-Így.-válaszolta kicsit visszafogottabban.
-Akkor szerintem itt már nincs értelme vitának.-mondta, majd kiszálltam a kádból, magamra csavartama törölközőmet, és elindultam a szobámba.
-Jessy mire készülsz?-jött utánam Hope.
-Elmegyek.-mondtam, majd magamra kaptam egy pólót, meg egy nadrágot, és nekiálltam bepakolni a bőröndömbe.
-Mi? Mégis hova? Miért mész el?
-Hogy miért?-szakítottam félbe a pakolászást, és néztem a szemébe- Azért, mert tönkre ment az életem, és senki sem ért meg. Mi értelme lenne itt maradnom? Nem köt ide semmi. Pontosabban most már, hisz nem emlékszem semmire, és senkire. Akiben meg megbíztam árulónak titulál. Te tényleg nem fogod fel, hogy nem emlékszem Zaynre? Szerinted nem próbáltam visszaemlékezni? Hisz nem vagyok olyan hülye, látom, hogy valami tényleg volt köztünk, de akkor biztosan nem olyan fontos, ha nem rémlik.
-Látod ebben nagyot tévedsz.-mondta, miközben én ismét nekiálltam a pakolásnak.
-Akkor meg csak jót fog tenni, ha elfelejt. Ő is és mindenki. Nem vagyok kíváncsi tovább a kioktatásra, és a szembesülésre. A szembesülésre azzal, hogy kiesett minden emlék. Most kell elmennem, amíg nincsenek újak.
Hope csak állt szótlanul az ajtófélfának támaszkodva.
Végeztem a pakolással. Felhívtam egy taxit, adtam egy búcsú puszit Hope-nak, és kiléptem a házból.
Se szó, se beszéd. Ez volt a legjobb megoldás. Így legalább mindenki megkönnyebbül.
A legjobb megoldás, de a legnehezebb is. Börtönbe zárt lelkem, csak így tudott kiszabadulni.

Itt hagytam mindent, ami egykor valószínűleg fontos volt nekem.
Nem kellett sokat várnom, hamar ideért a taxi. Beszálltam, még egy utolsó pillantást vetettem a bejárati ajtóra, aztán elhajtottunk. Megláttam Hope-ot kirohanni az ajtón, de már nem álltunk meg. Igyekeztem nem hátra nézni, de nagyon nehéz volt. Bármennyire is üres a szívemnek ez a fele, valami mintha mégis visszahúzna. Folyamatosan azt érzem, hogy valamiről megfelejtkeztem, valamit itt hagytam, de nem tudom mit. Valami hiányzik, valami nagyon fáj idebent.
Megérkeztünk a reptérre. Még pont egy jegy volt a Spanyolba tartó repülőre. Gondoltam ott jó lesz. Ott nem fog senki keresni. Megvettem a jegyeket, és a bőröndömmel együtt elindultam a helyemre.

Hope szemszöge:

Ezt nem hiszem el. Most miért kellett elmennie? Lehet hogy én csesztem el?

Ha nem mondom ezt neki...

Ha megelőzöm azt a csókot...

Ha jobban figyelek...

Ha nem küldjük el azt az SMS-t...

Ha nem lennék ilyen felelőtlen...