III.fejezet 18.rész

Uhh végre túl vagyunk a nagy izgalmakon, és hála nektek, a szép szavak és jókívánságok meghozták az eredményt, ugyanis mindkettőnknek nagyon jól sikerültek a szóbeli vizsgák.
Nem is igazán húznám tovább a szót hiszen már eleget húztuk a héten.
Íme a rész.
Jó olvasást.
Kiki :*

Zayn szemszöge:

" Mi az, hogy nem tudják megmenteni a szerelmemet? Miért hagyják csak úgy, hogy meghaljon? Meg se próbálják megmenteni? Én nem akarom, hogy vége legyen mindennek.
-Jess kelj már fel! Szeretlek, nem hagyhatsz itt!!-rángattam a medence szélén heverő testet.
Nem..neeeee....nem...nem halhatsz meg!!!!!!"

-Neee!-ébredtem fel a saját kiáltásomra.
Te jó ég. Ez rettentő álom volt. -gondoltam magamban, miközben kidörzsöltem az álmot a szememből, és ránéztem a még mindig kómásan fekvő Jess-re.

Nos, egy kissé zavaros lehet most a story, az igazság, hogy magam sem tudom az egészet.
Annyit tudok, hogy Jessica italát vittem a kezemben, mikor meghallottam az emberek jajveszékelését, a csúszdáknál. Alapból kíváncsi természetű vagyok, így nem bírtam ki, hogy ne lessem meg, mi az, ami ennyire felborzolta a kedélyeket. Így közelebb mentem, és akkor láttam meg, hogy egy nőt húznak ki a medence szélére. Közelebb mentem, és akkor ismertem meg, hogy az nem más, mint Jess. Nagyon beparáztam, egyszerűen nem értem, hogy hogy került oda, és miért volt berepedve a feje. A mentősök sem mondtak még semmit, Jess, meg pláne nem mondott semmit, hiszen azóta is kómában fekszik. Ez a bizonytalanság, és főleg az, hogy nem voltam ott vele, és nem tudom, mi történhetett pontosan szörnyű.
Csak ülök itt tétlenül a szerelmem ágya mellett, úgy hogy semmit nem tudok tenni érte. Nagyon kétségbe vagyok esve. És ez az álom is. Ajj csak tudnám kiverni a fejemből.
-Mr. Malik?-nyitott be halkan a főorvos úr, és szólt be az ajtórésen.
-Igen?
-Ki jönne egy pillanatra?
-Hogyne. Már is megyek.-mondtam, majd felálltam a székről, és kimentem a folyosóra, ahogy kérte.-Lehet már tudni valamit?-néztem a doki mellett álló rendőrre.
-Az előbb a rendőrúr elmesélte, amit ő hallott a szemtanúk többségétől.
-Rendőr? Miért kellett ide rendőr?-kérdeztem értetlenkedve a dokitól
-Mivel a strand tulajdonosainak felelősséget kell vállalniuk azért, mert a játékok ezek szerint nem biztonságosak.-válaszolt a rendőr.
-Á, értem, és mégis mi történt?-kérdeztem.
-A szemtanúk szerint a hölgy a csúszdát használta, és ott történhetett vele valami, ugyanis ájultan érkezett a vízbe.
-Valószínűleg a fejét verhette be-utalt az orvos a sérülésre Jess homlokán.
-Valószínű.-helyeselt a rendőr.
-Te jó ég, de miért ment a csúszdára, és ..de melyik csúszdára ment fel?
-A legmagasabbra.-válaszolta a rendőr.
-A legmagasabbra? De hát tériszonyos...
-Ennek az okát már nem tudhatjuk. Sajnos csak ennyi információval szolgálhatok.-mondta.
-Hát ez is valami. És doktor úr, mi lesz vele? Fel fog ébredni? Lesz valamilyen károsodása?-aggódtam.
-A károsodást nem zárhatjuk ki. A CT agyrázkódást mutatott, de nem a legsúlyosabbat, így nemsokára valószínűleg fel fog ébredni a barátnője.
-Hála Istennek. Akkor visszamehetek hozzá?
-Igen.
Vajon mi lehetett az, ami ezt hozta ki Jessből? Nem értem. -simítottam meg puha haját.
Nem húzhatom tovább a dolgot, fel kell hívnom Hope-ot, és már nyúltam is a telefonomér.
Kicsöng.
-Hallo?! Zayn, szija. Mesélj.
-Öm Hope, légyszi ülj le.
-Miért?
-Mert eléggé rossz híreim vannak.
-Mi? Mi? Mondjad már!
-Jessy kórházban van.
-Hogy mondod? De miért? Mi történt?
-Beverte a fejét a csúszdán, és agyrázkódása van.
-Jesszus. De.. és most nem emlékszik semmire? Vagy mi...-akadt meg a hangja a sírás miatt.
-Nem tudom, mert még fel sem ébredt.-kezdtek el potyogni a könnyeim.-Csak tudnám miért tette ezt..
-Én sejtem.-mondta Hope.
-Mi? Miért?
-Mert megtudta a fogadásotokat.
-De honnan? És az különben is csak hülyeség volt. Én..én..
-Hát számunkra nem volt vicces...-mondta, majd kínos csend vette kezdetét.
-Sajnálom.-motyogtam.
-Azonnal oda kell jönnöm.-mondta Hope, majd lecsapta a telefont.
Szóval ez volt az ok. A szívem majd meg szakad, ha belegondolok, mi mindent gondolhatott, mikor ezt megtudta. Biztos nagyon ideges lett, ha ilyenekre képes volt, hogy a tériszonya ellenére felment a legmagasabb csúszdára. És most miattam fekszik itt. Én juttattam ide. Hogy lehetek ekkora barom.Nagyon aggódom,...mi van, ha elfelejt, ha már nem olyan lesz, mint régen.. Nem Zayn, ilyenekre nem szabad gondolni, hisz akkor is szeretni fogod..
De mi van, ha elfelejti azt az éjszakát? Pedig az volt eddigi életem fény pontja. A hírnév, a rajongók, mind semmi hozzá képest. A világ összes boldogságát lecserélném érte.

Hope szemszöge:

Tudtam, hogy ideges lesz, hisz én is az voltam, de hogy ennyire. Ajj Jessym mit tettél. Őrlődtem magamban, aztán rohantam fel Harry-hez a fürdőbe, aki éppen borotválkozott.
-Harry!-kopogtam.
-Gyere!-mondta, majd benyitottam.
-Harry, nagyon fontos dologról kéne beszélnünk.-mondtam, miközben egyre közelítettem fel.
-Igen? Mindjárt végzek.
-Ez nem tűr halasztást. Azonnal Párizsba kell mennünk.-mondtam, mire egy pillanatra meg állt a kezében a borotva.
-Hogyan?-nevetett.
-Jess kórházban van.
-Mi?-fordult meg még félig habos arccal.
-Agyrázkódása van, és én nem bírom ki hogy ne legyek mellette.-mondtam egyre idegesebben, egy hisztiroham küszöbén.
-Figyelj, ülj le!-vezetett a kád széléhez, ahová mindketten leültünk.-Minden rendben lesz. Pontosan mi is történt?
Elmeséltem neki a story-t, mire ő szépen lenyugtatott.
-Jól van kicsim, minden rendben lesz, oké?! Csak este tudunk menni, mert a magángép szervizben van.-mondta.
Akarva, akaratlanul is el kellett mosolyognom magam, hisz olyan vicces volt Harry arca félig habosan. Úgy nézett ki mint a mikulás, akinek csak fél szakálla van.
-Csak tudnám, hogy most ebben mi olyan vicces.-jegyezte meg cinikusan, mire én az arcára mutattam, és a kitörő nevetést leplezve a szám elé raktam a kezem.
-Ja, hogy ez.-mondta, majd leszedett egy adagot az arcáról, és rákente az enyémre.
-Neee Harry!!!-sikítottam.
-Na most már te is jól nézel ki.-nevetett.
-Hülye.-mondtam nevetve, majd megindultam a mosdókagylóhoz. Fölé hajoltam, és lemostam az arcomról a habot, ám mikor lehajoltam, egy domborodó férfiasságot éreztem meg a fenekemnél.
-Hmmm..Harry?-mosolyogtam egyet, majd kiegyenesedve megfordultam.
Ajkaink súrolták egymást, majd egymáséiba haraptunk. Csókunkon még érződött a borotvahab íze, de ettől volt még mocskosabb. Harry szája egyre többet akart. Nagyon gyors volt, alig bírtam követni a tempót. Egyik pillanatban még a mosdókagylónak támaszkodva álltam, a következőben, már azon ültem.
-Harry..-leheltem ajkába, mire ő hirtelen abbahagyta.
Próbáltam folytatni, de mutató ujját  számra téve, utalt arra, hogy STOP.
-Mi az?-kérdeztem.
-Olyan gyönyörű vagy.-vigyorogta, miközben rezzenéstelen arccal nézett zöld szemeivel az enyémekbe, majd szép lassan végig vezette rajtam tekintetét.
-Jajj Harry hagyd már ezt.-mondtam, majd leszálltam a mosdóról, és kisétáltam.
Még hallottam Harry nevetését, miközben befejezte a borotválkozást. Éppen hogy leértem a lépcsőn, csöngettek.
-Jövök!-mondtam, majd kinyitottam az ajtót.
A srácok jöttek át nagy unalmukban.
-Szija Hope!-ölelt meg Niall.
-Sziasztok, gyertek be!
-Mi újság?-kérdezte Lou.
Jessica agyrázkódással kórházban van, és ma repülünk Harry-vel hozzá Párizsba meglátogatni.-zúdítottam egyből a fiúk nyakába a hírt.
-Várj, ez egy kicsit váratlanul ért mindnyájunkat.-szólat meg Liam, egy fél órás szájtátás után.
-Tudom, engem is, de ez van. A hülye fogadásotok miatt van minden.-kezdtem bele, majd miután elmeséltem a fiúknak, Niall szólalt meg:
-Szegény Jess. Akkor mi is jövünk.
-Igen. Igen.-helyeselték a fiúk.
Nagyszerű, akkor a romantikázásnak lőttek. Na de nem is baj,nem azért megyünk most, arra lesz még alkalom. Most Jess épsége a legfontosabb.
Tudom, hogy Niall már magának sem meri bevallani, de még mindig tetszik neki Jess. Hisz most is ő ugrott föl legelőször, meg olyan egyértelmű. Ahogy ránéz, ahogy szól hozzá, ahogy beszél róla. Na meg az eddigi incidensek is, például, amikor kirohant, mikor megtudta, hogy Jess és Zayn hivatalosan is egy pár. Ne is említsük, amikor Zaynnek húzott be egyet. Le se tagadhatná. Mondjuk ő is megérdemelte volna Jessicát, de Zayn a neki való. Ők már olyanok, mint Rómeó és Júlia, elszakíthatatlanok.

***

Este már indultunk is a géppel, amint megérkezett a szervizből. Hamar odaértünk. Nagyon izgultam. Olyannyira, hogy nem is érdekelt, hogy Párizsban vagyunk. Gyorsan leszálltunk, fogtunk egy taxit, és már mentünk is a kórházhoz.
-Jó estét, én Jessica Irish-t szeretném meglátogatni.-mondtam már a portánál.
-Bonsoir! Désolé, je ne parle pas l'anglais. (Jó estét! Sajnálom, nem beszélek angolul.)
-Ömm elnézést ezt nem értettem.
-Nous Jessica Irish chercher. (Mi Jessica Irish-t keressük)-szólalt meg Harry mögülem.
-Ááá par là. (Ááá arra fele)-mondta a nő, majd Harry elindult jobbra.
Pislogtunk kettőt, és mentünk is Harry után.
-Harry nem is tudtam, hogy ilyen jó a franciád.-dicsértem meg, mire ő elmosolyodott.
-Pedig már volt alkalmad tapasztalni.-mondta széles mosollyal.
-Igaz.-mondta, majd ujjaimat átkulcsolva az övéi közt, megfogtam a kezét. Viszont azt nem értem, hogy hogy lehet a portába állítani valakit, aki nem tud angolul.
-Hát látod, így..-szólalt meg hátulról Lou.
Egyre jobban izgultam. Mi lesz, ha meg sem ismer a legjobb barátnőm? Nagyon félek.
Benyitottunk Jessy kórtermébe, a látvány elég felkavaró volt.
Jess még mindig "aludt", Zayn pedig a zsebkendőjét szorongatva ült az ágy mellett könnyes szemekkel.
-Szija tesó.-pacsizott le vele Harry.
-Szijasztok.-üdvözölt mindenkit.
Még sosem láttam ennyire kibukva. Látszik, hogy nagyon megviselték a dolgok
-Mit tehetünk érted?-kérdeztem, de ő csak bólogatott a fejével, hogy semmit.
-Ezt már elcseszte.-mormogott Niall.
-Mi? Mit mondtál?-kérdezte Harry.
-Azt hogy én mondtam, hogy ne fogadjatok ilyen hülyeségben.-akadt ki.
-Kösz Niall, tényleg nincs elég gondom, most még gyere ezzel.-mondta Zayn, majd kirohant, Harry pedig utána.
-Nagyon ügyes vagy Niall. Valószínű, hogy Zayn tehet arról, hogy Jess beverte a fejét.-mondtam, miközben megigazítottam a barátnőm párnáját, és a még Londonban vett virágcsokorral díszítettem fel éjjeliszekrényét.

Harry szemszöge:


Nem értettem mire volt ez jó Niall-től. Jó nyilván való, hogy Zayn ellen van, hisz Jess-ről van szó, aki iránt nem kevés érzelem fűzi, de akkor is a barátja, és nem kellene ilyen szavakkal dobálóznia.
-Zayn! Várj.-szaladtam utána.
A folyosó végén megállt.
-Ne is hallgass Niall-re. Tiszta hülye. Nem te vagy a hibás, és elhiheted, megértem min mész most keresztül.
-Köszi, de igaza van. Nem kellett volna...
-Ömm Zayn... az én hibám.-szedtem össze bátorságomat, hogy bevalljam, én vagyok a hibás.
-Mi? Miért lennél te a hibás?
-Mert én küldtem neked ezt az SMS-t.-mutattam meg a telefonomon.-Csak hát Jess olvasta el. Aztán egyből felhívta Hope-ot, és próbáltam lenyugtatni, hogy ez csak egy hülyeség volt, de úgy néz ki, hogy...
-Jól van tesó, kösz, hogy elmondtad, de akkor sem te vagy a hibás, és most már nem is tehetünk semmit.

 Zayn szemszöge:

Most már mindent tisztán értek, de nem haragszom Harry-re. Épp mikor megöleltük egymást, nyílott ki a kórterem ajtaja. És igen. Meghallottam azt a mondatot, amire egész nap vártam:
-Fiúk gyertek gyorsa! Jess ébredezik.-szólt ki Hope.
Azonnal rohanni kezdtünk. A szívem egyre erőteljesebben vert, izmaim megfeszültek, fülemben lüktetést éreztem, ujjaim jéghidegek lettek, és közben mégis izzadt a tenyerem. Most fog eldőlni, hogy kárba vesztek-e az eddigi hónapok, és minden, amit felépítettem...