III.fejezet 1.rész / 1

~ Sziasztok. :)) Meghoztam a 3.fejezet első részét. Remélem most már mindenki nyugodtan fog tudni aludni, hiszen kezdenek a problémák megoldódni. ;D

Aztán, most megragadom az alkalmat és köszöntöm 

a 100 rendszeres olvasónkat: Isten hozott titeket ♥ , 

remélem jól szórakoztok és hamar bővülni fogunk.

Lassan a látogatás is eléri a 100ezret, már alig várom. 

Nagyon sokat jelent szóval:

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK ! :)

De nem húzom tovább, jó olvasást. xx

Jessica szemszöge:

Sikeresen megrendeltem a jegyemet, és még ma indulok Hopeért. Nagyon remélem még időben érkezek és nem történik vele semmi rossz. Ajánlom, hogy Tomék vigyázzanak rá, tudják milyen nehéz volt eljönnie és leállnia a szerről. Nem akarom, hogy bárki is megtudja, hogy hol van, főleg a szüleink ne. Rám volt bízva, nem engedhetem el újra. Feltűnés nélkül kell elmennem, remélem Zayn fedezni fog, ahogy ígérte.
- Bébi, minden oké?-kérdezte Zayn miközben idegesen dobáltam a dolgaimat a bőröndbe.
- Aha persze, csak egy kicsit feszült vagyok.
- Nyugi, minden rendben lesz.-jött mellém és átölelt.-Hagyjad majd bepakolok én, menj és vegyél egy forró fürdőt.
- Köszönöm.-nyomtam egy puszit a szájára és elmentem fürdeni.

Harry szemszöge:

Muszáj volt kihallgatnom őket, nem tehetek róla de én is meg akarom találni Hopeot. Valahogy ki kell derítenem, hogy merre van. Már megküldték a repülő jegyet, szóval meg kell csak keresnem.
- Szia Harry, mizujs?-jött ki Zayn a szobából.
- Öööö izéé, semmi. Veled?
- Csak le megyek a konyhába néhány cuccért. Jess, öhm .. túrázni megy és kell neki ez meg az.-láttam rajta az aggodalmat, félt hogy nem hiszem el. Aha persze, túrázni, én tudtam mi az igazság, Jess Hopeért megy. Annak érdekébe, hogy ne bukjak le, úgy tettem mint aki elhiszi ezt, és lazán bólintottam. Itt volt az alkalom, beosontam a szobába és kutatni kezdtem. Pár perc múlva a bőrönd első zsebében megtaláltam a rep jegyet ami Everetonba szól. Gyorsan visszacsúsztattam és csöndben kiosontam a szobából. Zayn épp felfele jött a lépcsőn, de semmit nem látott. Alig volt már időm ezért tőle kérdeztem meg:
- Öhm Zayn, kölcsön tudod adni a telod egy percre?
- Persze, de mi történt a tieddel?
- Hát beesett a kádba.-jézusom, ennél nagyobb hülyeséget nem találhattam volna ki. De még sem mondhattam el neki az igazságot, hogy amikor megkaptam a válasz üzit Hope telójáról hozzá vágtam a falhoz. Ez az igazság, annyira felbosszantott, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Ekkor villant be, hogy mi van ha elkésünk és az az undorító állat lefekteti őt?! Nem, az nem lehet. Meg fogom akadályozni.
Miután kellőképp lenyugodtam bementem a szobámba telefonálni.
- Jó estét, Harry Styles vagyok. Egy repülő jegyet kérnék Evertonba a 9 órás járatra.
- Nagy mázlija van uram, az utolsó az öné.
- Köszönöm, ott átveszem és kifizetem.
- Rendben, visszhall.
Na ez is megvolt, gyorsan kitöröltem a számot és vissza adtam a telót Zaynnek. Lassan háromnegyed ezért én is elkezdtem pakolni egy kisebb táskába, semmi szükségem nincs  sok cuccra csak Őt akarom megtalálni.

Jessica szemszöge:

Miután végeztem a fürdéssel, Zayn megnyugtatott, hogy Harryt elintézte és nem kérdezősködött. Minden meg volt az induláshoz.
Zayn kivitt a repülő térre.
- Vigyázz magadra, és amint meg találtad Hopeot, hívj rendben?-ölelt magához.
- Igen, na aggódj elintézek mindent. Pár napon belül jövünk.
- Várlak, szeretlek.
- Én is, nagyon.-csókoltam meg utoljára és mentem gépem felé.
Pontban kilenckor felszálltunk, majd a fél órás út alatt volt időm gondolkodni.

" - Kérlek Jess, segíts! Vigyél el innen!-emlékeztem vissza Hope szavaira egy évvel ezelőttről. Akkor mondta ezeket nekem, amikor annyira kiütötte, magát hogy élet-halál között lebegett. Rábeszéltem szüleit, hogy nem maradhat itt, el kell mennünk máshova. Régi nagy álmunk volt London, ezért ide menekültünk, az orvosa megfogadtatta velem, hogy segítek neki leszokni és a szülei is rám bízták. Eljöttünk ide, az első pár hónap nehéz volt és fárasztó számomra. De megérte, újra láthattam Hope szép mosolyát és újra érthettem tiszta beszédét. Teljesen felépült.
Anno egyszerűen csak rossz társaságba keveredett, nem volt egyéb oka drogozni. De most, most már oka is volt és újra elkezdte, az egy éves munkámnak, munkáknak annyi. Egyszerűen nem értem miért kellett neki vissza mennie, másképp is megleheltetett volna oldani a problémát. Nagyon félek, nem tudom, hogy milyen állapotba fogom találni őt. Vajon tudok még neki segíteni?! Mindenképp meg kell próbálni. Akár elölről kell kezdeni az egészet, nem érdekel, nem hagyom hogy tönkre tegye magát. Egyszer már sikerült vissza hozom őt, újra sikerülni fog. Csak  a szüleink meg ne tudják, nem fogják vissza engedni őt Londonba. Pedig muszáj lesz, ott lett jobban és megint segíthet az a hely, nem küldhetik évekre elvonóra .. azt nem hagynám."

Hope szemszöge:

Egyszerűen sodródtam az árral. Éreztem a fogait a nyakamon. Majd másodpercekkel később a nyelvét amint végig húzta a kiszívott területen. Utána a számra tapadt és vadul téptük egymás ajkait. Hirtelen ledobott az ágyára, az így is szapora légzésem most még jobban felgyorsult. Azt hittem elfogok ájulni, de ehelyett pofán csapott a felismerés. Szó szerint, ugyanis Tobi arcon vágott.
- Mi a fasz?-ütöttem bele a mellkasába.-Ez meg mi volt?-mondtam neki, miközben ő gyorsan felhajtott még egy tablettát sörrel.
- Azt hittem durván szereted, kiscsibe.-mondta és lefogta a két kezemet. Nagyon megijedtem mikor belenéztem a szemébe, teljesen feketék voltak. Nem csak a vágy, de a tömérdek drog is közrejátszott. Megragadta a fogaival a fölsőm alját és feljebb húzta így a hasam meztelen volt. Lassan csókolgatni kezdte, mire újra ellazultam. A kezeivel elengedte az enyémet majd kigombolva a nadrágomat lehúzta térdemig.
- Fordulj meg.-utasított elég keményen, mike újra összerezeztem. De nem akartam veszekedést ezért tettem amit mondott. Négy kézlábra álltam neki háttal. Pár perc múlva egy hatalmas ütés éreztem a fenekemen.
- Ááááááá, mit csinálsz?-nyögtem ki, hiszen alig kaptam levegőt a fájdalomtól.
- Csöndet, én így akarom.-mire ezt kimondta újra kaptam egy ütést.
- Elééég, ez fáj.-kiabáltam miközben a könnyeim végig folytak az arcomon. Gyorsan megfordultam és felrángattam a nadrágom.
- Nem mész te sehova. Enyém leszel ma este.-fogta meg a hajam és húzott maga felé.
- Egy féreg vagy, tudod? Én meg még hittem neked, érted? Én is akartam, de a drogok elvették az eszed. Gyűlöllek!-ordítottam az arcába, miközben sírni kezdtem.
- Leszarom, mit hittél. Én megfoglak dugni, most.-mikor ezt kimondta, a szívem egy nagyot dobbant, hisz akiben megbíztam most meg akar erőszakolni. A hajamat elengedve az alkaromnál fogva kezdett el ráncigálni az ágy felé. A drog hatása már bennem teljesen elmúlt, így tisztán tudtam gondolkodni. Egy óvatlan pillanatban ágyékon rúgtam majd hátra sem nézve szaladtam ki a házból. Teljesen kikészültem, elegem volt mindenből és mindenkiből, futottam és futottam úgy mint még eddig soha. Néha hátra pillantva megbizonyosodtam róla, hogy nem jön utánam. Szerencsémre Tobi nem lakik messze a vasúttól ezért arra rohantam.
Oda érve csak arra tudtam gondolni, hogy elakarok felejteni mindent, nem akarok érezni semmit. De vajon hogyan és mivel érhetem ezt el?!

ui: Mivel elég hosszú lenne a fejezet ha folytatnám, ezért inkább két részbe szedtem. :) De holnap folytatom. <3