II.fejezet 18.rész

Köszönjük a 80 feliratkozót és a 80.000 megtekintést!!!
Köszönjük a kommenteket és a like-okat is! Csak így tovább!!
Szuperek vagytok!!!

Kiki :*

 Harry szemszöge:

-Hope! Mit teszel magaddal? És mit tesznek veled?
-Jajj nyugi! Ők legalább tesznek velem valamit, nem úgy mint te! Bezzeg másra volt időd!
-Hope! Had magyarázzam meg...
-Nem! -vágott a szavamba- Nem érdekelsz többé! Többé nem létezel a számomra! Jessy-t üdvözlöm, add át neki, és többet ne keress, se te, se más!
Ezek a szavak, a múltidő, a modora... az én hibám, csak magamnak köszönhetem. A szívem már így is cafatokban lóg....

"Nem. Azt nem hagyom, hogy miattam tönkretegye magát. De hol keressem? Merre lehet? Valahogy meg kellene tudnom. De honnan? JESSY! Ő lesz az én emberem."

Hope szemszöge:

Letettem a telefont. Annyira gyűlölöm. Átvert, pedig én szerettem. Tényleg szerettem. De már nem érdekel.
-Hope! Ki volt az?-kérdezte Tobi.
-Ááá senki aki számítana..
-Ha te mondod. Figyelj csak arra gondoltam, hogy átjöhetnél hozzám. Megmutatnám neked a legjobb kábszert, amit valaha használtál. Meg egy kicsit kettesben is lehetnénk.
Kettesben? Kicsit beijedtem,.. aztán rájöttem, hogy nincs miért lelkifurdalásom legyen, úgyhogy belementem.
-Benne vagyok! Menjünk.
Elköszöntünk a többiektől, akik egyből elkezdtek fütyülgetni, és célozgatni, hogy mi miért megyünk ketten el. Elindultunk. Mire Tobihoz értünk rengeteg sötét sikátoron mentünk át. Ha nm lett volna velem, biztos nagyon féltem volna, de mellette, valahogy más volt.
-Meg is érkeztünk.- mondta, majd kinyitotta nekem az ajtót, és előre engedett.
-Miért költöztél el?
-Muszáj volt a zsernyákok miatt.-mondta, miközben ledobálta ruháit az ágyáról a földre.-Csüccs le!
-Köszi. Nekem be jön ez a kis kuckó.
-Hát igen. Nekem is, meg... más is.
-Pontosabban?-kérdeztem, mintha nem értettem volna, mire céloz.
-Hope.-mondta, miközben odajött, letérdelt elém, és megfogta a kezemet.-Nem is tudod, mióta várom, hogy hazagyere. Nagyon hiányoztál, mint barát, de mikor megláttalak.. annyit változtál.. gyönyörű vagy, és azt hiszem szeretlek.
-Tobi én.. én..-próbáltam kinyögni valamit, miközben minden végig futott az agyamon, amit Harryvel átéltem, és aztán, mikor az legutolsó képkockához értem eluralkodott rajtam a düh, majd megcsókoltam Tobit. Ajkain éreztem a meglepődöttség ízét. Nem számított rám, de aztán hamar túllépett rajta, és mindketten az ágyon kötöttünk ki.

Nagyon hevesen csókolt, kicsit talán túl hevesen.

-Tob... hé.. kicsit várj, ne szaladj ennyire előre.
-Ne haragudj.. nem tudsz lelazulni?
-Hát nem nagyon..-mondtam.
-Akkor várj, hozom, amit ígértem.

Jessica szemszöge:

Épp a TV-t néztük Zaynnel, amikor Harry rontott be a nappaliba, fogta a távirányítót, és kikapcsolta a Tv-t.
-Na! Ez mire kellett?-kérdezte Zayn.
-Jess! Azonnal beszélnünk kell!-mondta rémült hangon.
-Jézusom mi az? Megijesztesz.
-Sajnálom, de...
-Mi az? Mondd már! Már én is ideges kezdek lenni.-mondta Zayn.
-Hope..-motyogta.
-Mi van Hope-al?
-Fölvette a telefont. Az előbb.
Ezekre a szavakra teljesen lesápadtam, és egy nagy adrenalin löket kezdte el rázni a testem.
-És és és mi-mit mondott? Jól van? Hol van?
-Hát ez az, hogy én sem tudom. Először valami srác vette föl, aztán Hope vette át a telefont, de mintha nem lett volna magánál. Szerintem ivott.
Abban a pillanatban tudtam, hogy nem ivott.

"Ezt nem hiszem el megint elkezdte, amit nagy nehezen sikerült abbahagynia... Segítenem kell neki. De hol lehet?"

-Nem mondott egy nevet? Vagy valamit amiből kiindulhatnánk?-kérdeztem.
-Most hogy mondod.. mintha a háttérből hallottam volna valamit.. sokan voltak, de mintha ..Tom igen Tom nevet emlegettek.
Csak ültem kikerekedett szemekkel.

"Tom. Hát persze visszament HOVA??  . Hogy ez nem jutott eszembe. És Tom hogy hagyhatta ezt? Akkor már tudom mit kell tennem."

-Mi az Jess? Tudod, hogy merre lehet?-kérdezte Zayn.
-Ömm mi? Nem sajnos fogalmam sincsen. Ennél több infó kellene.
-Ezt nem hiszem el. A kibaszott életbe!-dühöngött Harry.

"Le kell szerveznem mindent, hogy érte menjek, de Harry nem tudhatja meg, nem tudhatja meg, hogy Hope drogozik."

***

Lefekvés előtt még mindig az járt a fejembe, hogy hogyan tudnám megoldani a dolgokat.
-Mi az kicsim? Min töröd a fejed?-kérdezte Zayn.
Látta rajtam, hogy valami nem stimmel.
-Semmi, semmi.-mondtam, majd megcsókolt, de a csók közepén elsírtam magam.
-Na jó. Most szépen elmondod, mi az amin egész nap a fejedet töröd.-mondta, karomon végigsimítva kezét.
-Tudom hol van Hope.
-Mi? Akkor meg miért mondtad azt, hogy nem tudod?
-Mert senkinek nem szabad megtudnia.
-És miért? Mit akarsz tenni egyedül, ha senkit nem avatsz be?
-Elmegyek érte. Egyedül.
-Nem. Nem engedlek egyedül. Ki tudja, talán neked is bajod eshet. És azt sosem bocsátanám meg magamnak. Nem hagylak egyedül...
-Zayn! Kérlek! Ismerem őket..-vágtam a szavába.
-Mi? De mégis kiket?
-Nem mondhatok semmit egyenlőre, csak annyit, hogy segítened kell.
-Miben?-kérdezte.
-Abban, hogy ne tudja meg Harry, hogy mire készülök.
-Nem tudom.. én..
-Kérlek! Zayn!
-Jólvan, de csak mert szeretlek.
-Köszönöm-mondtam, majd egymás karjaiban elaludtunk, pontosabban Zayn aludt el, hiszen én egész este azon agyaltam, vajon mit csinálhat Hope. Gyötört a bűntudat, hogy nem vettem észre, mekkora a baj.

Hope szemszöge:

-Wow! Ez a kedvencem mostantól.-mondtam Tobinak, aki épp egy újfajta szert adott be vénásan.
-Ugye? Én megmondtam, hogy jó.
-Vááá tudom.-mondtam, már-már pillangókat látva, és ráhúztam egy üveg sörre.
Ez a cucc más volt, mint a többi. Szinte kitörölte a memóriámat arra a kis időre.

Olyan volt, mintha a nagy ürességben lebegett volna a testem, amit én kívülről szemléltem. Egyszer csak valami folyamatos sípolást halottam. Mi lehet ez? Nagyon zavaró. Szinte már irritált. Na most föl kell kelnem. De nem megy! Mi ez? Miért nem ébredek föl? Hol vagyok? Segítség! De hiába kiabáltam, nem segített senki.