II.fejezet 17.rész

Jújj drágáim nagyon jól haladunk a 100 ezer felé!!!
Köszönjük, hogy egyre jobbnak találjátok a blogot.
Igyekszünk :)
Jó olvasást!
Kiki :*

Indítsd el : 

***

Hope szemszöge :

-Uhh ez milyen cucc?-kérdeztem Tomtól majd meggyújtottam.

-Nem tudom, valami keverék. Nemrég hozta Lara.-mondta.
-Várj még egy-két másodpercet, és megtudod, miért hoztam.-mondta.
És igaza lett. Az elején nagyon hányingerem volt, de megfogadtam Lara tanácsát -mi mást tehettem volna- és megéreztem. Még sosem éreztem ilyen fantasztikus dolgot. Mintha egy más világba csöppentem volna. A vagon, mintha egyre szélesebb lett volna. A hangok eltűntek, a színek előjöttek. Ez egy másik univerzum volt.
"Ez kell nekem "akartam kinyögni, hosszú gondolkozás után, de a számat teljesen más szavak hagyták el, mint amire gondoltam:
-Meg kellene etetnem a pónimat...-mire mindenki nagy nevetésben tört ki, velem együtt.
-Jól vagy Hope?-kérdezte Tobi.
-Én? Hááát hogy ne lennék jól.-vihogtam, majd ledőltem Jammie ölébe.
Nem bírtam abba hagyni a nevetést. Hullócsillagokat, és árnyakat láttam mindenütt. Aztán 2-3 percen belül el is ment az első slukk hatása. Rettentően fájt a fejem, ezért gondoltam, beleszívok még egyszer, mire Tom megfogta a karomat:
-Nem lesz elsőre túl sok?
-Tommi! Lazulj! Én is azt teszem. Nyugi van-csitítottam.
-Jól van, akkor tiéd a pálya.-mondta, mire odatartotta nekem a saját kis tekercsét, ami meg volt spékelve valamivel.

Egy hatalmasat szívtam bele. És újra, és újra, míg el nem fogyott.

***

Már fél 11 fele járt.
-Fú skacok ez nagyot ütött.-mondtam egy kiadós hányás után.
-Hát ez igen. Főleg neked.-mondta Cassie- De azért jól nyomtad csajszi, nem csalódtam benned.
-Köszike.
-Na de mi is volt az, amit mesélni szerettél volna?
-Én?-kérdeztem.
-Igen, mi is történt egy éve?
Ja igen, egy éve. Muszáj lesz felhánytorgatnom a múltat, hisz Cassie épp vidéken volt, amikor én kénytelen voltam elmenni itthonról:
-Arról volt szó, hogy négyszemközt. A többiek már úgy is tudják, nem szeretném elvenni a jókedvüket.
-Jól van mi úgy is menni akartunk-mondta Tom-Haza találsz ugye?
-Persze-mondtam, mire ő oda dobta a pótkulcsát.-Köszi.
Aztán elkezdtem mesélni, a kis dolgaimat, hogy túlzásba vittem a drogozást, hogy a kórházban kötöttem ki, hogy anyuék Jessre bíztak, hogy új suliba kellett mennem, és hogy végül Harrynél kötöttem ki, aki szépen átvert. De ennek egyszer s mindenkorra vége. VÉGE!!!
-Hát csajszi nem irigyellek. Rengeteg szaron mentél keresztül, úgyhogy élvezd ezt a kis kikapcsolódást ott vannak még cuccok fogj, amit kívánsz!-mondta, majd egy kisasztalra mutatott.

-Okééé-mondtam, majd felálltam és odamentem.
Még kb 3 órán keresztül kábultunk, meg beszélgettünk. Nagyon jól esett kiöntenem a szívemet.
-Na szerintem menjünk.-mondta Cassie.
-Jól van.
-Ja és még egy fontos dolog. Ide egyedül sose jöhet senki.
-Miért?
-Mert ha valami baj van, akkor ne egyedül legyen itt. Ez a szabály!
-Igen is főnök.-mondtam-De várj csak, ott maradt a sálam.
-Menj csak én itt megvárlak.
Nem jártunk még túl messze a vagontól. Visszamentem. Nem volt ott semmilyen sál, csak eszembe jutott, hogy vészhelyzet esetére el kéne vinnem egy-két szál cigit, de mivel nem találtam, megfelelt a zacskós kiszerelése is ennek a gyönyörű szernek.
-Na meg van?-kérdezte.
-Ja, igen be raktam a táskámba. Mehetünk is.

***

Másnap is és harmad nap is kimentünk. Minden este remekül szórakoztunk. Minden alkalommal hazavittem egy pár szálat  úgyhogy a szekrényem fiókja már kezd megtelni.
-Ma van valami újdonság?-kérdeztem "kiéhezve".
-Aham, ezt figyeld.-mondta Tobi, majd odanyújtott egy kapszulát.

-Ez mi?-kérdeztem.
-Fantáziadúsan az a neve, hogy szivárvány.
-Akkor próba.-mondtam, majd lenyeltem.
Az érzés leírhatatlan, de azért megpróbálom elmesélni:
Először, mintha, egy sötét alagútban mennél, aztán egyre több fény szűrődik át, és megjelenik a szivárvány. A füledben folyamatosan visszhangoznak a gondolataid, néha egy-egy sikítás zavarja meg azokat. Mintha zuhannál, és zuhannál, és sosem érsz földet, csak mikor elmúlik a hatás. Aztán jöhet a következő adag. Ha van egy kis eszed, egyszerre csak egy fajtát használsz, mert a váltogatást nem mindenki bírja. Én sem. Azonnal hányok.
Pupilla tágul, és egyre szebb képek jelennek mag az orrod előtt.

Egyszer csak egy ismerős melódia szólalt meg, de nem maradt abba, aztán rájöttem, hogy a telefonom csörög.

-Hope! A telefonod!-mondta Tobi, aki addigra már föl is vette.

Harry szemszöge:

Nem érdekel, én nem bírom ki, megint megpróbálom. Fogtam a telefonomat, és félve, de megnyomtam a hívás gombot. Ezt el sem hisze, kicsörög. Vártam egy fél percet -ami egyébként egy örökkévalóságnak tűnt- és nagy meglepetésemre fölvették

-Szija tesó. Gyere ide! Olyan jól érezzük magunkat.-szólt egy férfihang.

-Mi van? Hol van Hope? És ki vagy te?-kérdeztem ingerülten, mire Hope átvette a telefont.

-I-i-igen? Ki vagy? Halló!

-Hope én vagyok az Harry.

-Ki? Nem értem. Happy? Én is az vagyok. Hehehe. 

-Hope? Ugye .. ugye nem?!