II.fejezet 15.rész

~ sziasztok :)) 60.feliratkozó örömére megírtam az új részt ! :) Remélem tetszik. Köszönünk mindent. xx

Harry szemszöge:

Egész nap csak bolyogtam, már rég besötétedett én meg még mindig keresem Hopeot. Remélem nem lett semmi baja, és nem csinált semmi hülyeséget. Kifogytam az ötletekből, nem tudom hol lehet. Annyira utálom most magamat ezért, nem igaz hogy nem bírok a szívemre hallgatni néha. Elegem van, nem akarok semmi mást csak viszont látni Hope mosolygós arcát. Telefon csörgésre lettem figyelmes.
- Igen?-szóltam bele.
- Harry merre vagy? Aggódunk érted.-hallottam meg Liam hangját.
- Nem találtam meg, nem tudom merre lehet.-ennyit tudtam
mondani mielőtt elcsuklott a hangom.
- Hé Harry, nyugi, hol vagy most? Oda megyünk és együtt megkeressük jó?
- De már mindenhol jártam, és nincs meg. Most nincs kedvem senkihez és semmihez, ne aggódjatok holnap majd haza megyek.-ezzel a lendülettel ki is nyomtam a telefont. Nem gondolkoztam, csak mentem a saját fejem után, elegem volt magamból. Mindenkinek csalódást okozok, csak azért mert egyfolytában a farkamat követem, ez az igazság és ezért most elvesztettem azt aki igazán fontos számomra. Eddig még nem éreztem így, de most hogy nincs velem olyan mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből, és ezt az érzést nem bírom elviselni. Muszáj megszabadulnom ettől, csak Hope tudna enyhíteni a fájdalmamon de ő most nincs itt. Csak a lábaimra hagyatkozva mentem és mentem addig amíg egy közeli magas toronyház tetején nem álltam. Egyszerűen nem tudtam mit teszek, látni akartam újra Hopeot. Feljöttem ide csak azért, hogy hátha majd innen láthatom, de ez képtelenség volt. Csak a város fényei világítottak a korom sötét ég alatt. Körbe rohantam az egész tetőn, úgy mint aki elvesztett valamit, és igen így éreztem magamat, elvesztettem valaki olyat aki számomra sokat jelent. Nem tudtam mit tenni csak ordítani, ki akartam ordítani magamból a fájdalmat. Újra és újra kiabáltam, semmi értelmeset csak hallatni akartam, hogy mennyire fáj oda bent.
Kész végeztem .. ez sem segít, mit lehet ilyenkor tenni?!
Végezni akartam a fájdalommal ami lassan felemészt legbelül. Felálltam a kiálló párkányra, remegő lábbakkal ugyan de bátran felálltam és lenéztem az autókra, akik mit sem sejtve suhannak el alattam.

Semmi mást nem akartam csak szárnyalni mint a madarak, azok olyan szabadok, bárhova repülhetnek. Én is elakartam innen szabadulni. Repülni akartam, át akartam repülni az egész várost. Hátha.. hátha lesz egy esélyem újra látni Őt.
De ekkor újra rezegni kezdett a telefonom. Reflexből előkaptam és monoton hangom beleszóltam.
- Tessék?
- Fiam, gyere haza.-hallottam meg anyám aggódó hangját.
- Anyu?
- Igen, nagyon aggódunk, merre vagy?
- Anyu ne már, miért kellett most hívnod?!
- Gyere haza, Harry, kérlek.-mondta és elcsuklott a hangja, azt hiszem elkezdhetett sírni. Ezt jól megcsináltam, a srácok biztos szóltak neki, hogy hívjon haza. Tudták, tudták hogy neki nem fogok nemet mondani.
- Jó, indulok.-mondtam szomorú hangon és leszálltam a párkányról.

Elmentem a Londoni házamhoz ahol már anyám várt. Nagy levegőt vége beléptem az ajtóm.
- Na végre, már halálra aggódtunk magunkat.-borult rám Gemma, a nővérem.
- Nyugi jól vagyok.-mondtam mit sem törődve az ölelésével.
- Harry!-jött oda anya is, de őt kikerülve ültem le a kanapéra.
- Elmondtak mindent a srácok, ennyire megviselt?-kérdezték.
- Megviselt? Még jó, hogy megviselt. Hiszen miattam tűnt el, miattam értitek? Mindenről én tehetek, ha nem lennék ilyen már rég együtt ..-nem bírtam befejezni a mondatot, mert annyira mély fájdalom tőrt elő a mellkasomból, hogy elhallgattatott.
- Értem fiam, nagyon fontos neked ez a lány. De ne aggódj megtaláljuk. Mindenki őt keresi. Menj és feküdj le, holnapra már biztos meg lesz.
- Köszönöm.-ennyit mondtam és elindultam a szobámba, de közbe tudtom, hogy nem ilyen egyszerű a megoldás. Belül éreztem, hogy még szenvedni fogok, hogy nem lesz másképp holnap sem. Most semmiképp nem tudnék aludni, így hogy Ő nincs mellettem. Nem tudtam mit tenni, ennél többet már nem tudok tenni, nincs több erőm, ezekkel a gondolatokkal ültem be egy forró vízzel teli kádba.

Mo szemszöge:

Ezt jól elcsesztem, nem hiszem el. Hiába minden fáradozásom, elrohant Hope után. Pedig én csak egy kis kalandra vágytam és tudtam hogy ő is benne lenne. De nem gondoltam volna, hogy ilyen erős érzelmei vannak Hope iránt.
- Mit tettél?-állt elém Louis.
- Semmit, csak szórakoztunk.
- Ez nagyon nem jó móka. Miattad lelépett Hope és azt se tudjuk merre lehet.-borult ki Jess.
- Én .. én sajnálom, nem akartam rosszat. Nem tudtam .. vagyis úgy tudtam hogy nincsenek együtt. Harry meg nagyon bejön nekem, de hát már mindegy.-mondtam szomorúan.
- De, köztük van valami és ők együtt lesznek az tuti.-állt fel Jess és hirtelen elindult felém, azt hittem meg fog ütni de előttem megállt és így szólt:- Most menj el, és egy ideig ne gyere vissza .. csak ha újra minden rendben lesz.
- Én még mindig nagyon sajnálom, hogy bezavartam, tényleg. De megyek inkább. Hello.
Nem gondoltam volna, hogy a kis játékomból ekkora zűr lesz. Ez elég gáz, de hát ez van. Haza megyek de pár nap múlva vissza jövök, nem hagyom magam tisztázatlanul.

Jessica szemszöge:

Nagyon mérges voltam, hogy lehetett ennyi esze Mo-nak. Ráhajtott Harryre úgy, hogy egyértelmű volt hogy Hopenak bejön. De Harrynek is ennyi esze volt, hogy belement. Ebben az utóbbi néhány órában sikerült lenyugtatnom magamat, de még így is nagyon félek, merre lehet Hope?! Tudom, hogy tud magára vigyázni de akkor is. Mondjuk én is ezt tenném a helyébe, egy pár napig nem is jönnék vissza. De legalább egy sms-t dobott volna, vagy valami.
- Gyere menjünk fel.-karolt át Zayn.
- Nincs kedvem, inkább próbáld meg még egyszer felhívni.-szóltam rá.
- De már ezerszer hívtuk és ki van kapcsolva a mobilja már. Jót tenne ha egy picit lefeküdnél már 10 óra múlott.-próbált megnyugtatni.
- Lehet igazad van. Harryről tudsz vmit?-kérdeztem miközben felsétáltunk a szobámba.
- Haza ment. Szerintem most ott a legjobb neki.
- Oké, most akkor jobb lesz ha elmegyek fürdeni.
- Nyugi kicsim, holnap minden jobb lesz.
- Nagyon remélem.-mondtam és egy csókot nyomva a szájára besétáltam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.
Majd a fal mellett lecsúszva halkan zokogni kezdtem. Annyira hiányzik, merre lehet?!

Hogy engedhettem meg, hogy ez történjen?! Ha haza jön Harry tőlem is kapni fog az biztos sőt még Mo sem úszta meg, de akkor is ááááá elegem vaaaan ...
Feltápászkodtam a földről és a tükör elé lépkedve megálltam, egy fáradt, meggyötört lány nézett vissza rám, szét folyt sminkkel. Gyorsan engedtem a kezembe langyos vizet és lemostam az arcomról. Ekkor azonban a telefonom rezgésére lettem figyelmes. Egy ismeretlen számról kaptam smst, gyorsan megnyitottam és feszültem olvasni kezdtem ...