II.fejezet 14.rész

~ köszönjük a sok komit/tetsziket és látogatást, sokat jelent ! :) itt az újabb rész, ha esetleg valakinek nem tetszik az írja meg komiba hogy pontosan mi .. :) Azért remélem többségnek tetszik ?! 

Jó olvasást. xx

Hope szemszöge:

Arra az elhatározásra jutottam, hogy bármennyire is bírom Mo-t, nem hagyom neki, hogy elvegye Harryt. Ezért ma kicsit oda teszem magam. Egészen jól kezdődött a péntek reggelem, elintéztem a szokásos dolgaimat és elindultam a reggelizni. Útközben hangokat hallottam a konyhából kicsit kikukucskáltam és megláttam Harryt és Mo-t amint a konyha asztalnál beszélgetnek. El sem hiszem, mit keres itt korán reggel. Nem szokásom hallgatózni de nem bírtam megállni.
" -Délután mit csinálsz?-hallottam Harry reggeli dörmögős hangját.
- Eddig semmi tervem, miért?
- Örülnék neki ha .. "
Itt volt az a pillanat amikor nem hagyhattam, hogy megtörténjen. Muszáj volt közbe lépnem ezért elindultam feléjük.
- Jó reggelt.-huppantam le Harry mellé.- Ha szépen megkérlek csinálsz nekem reggelit?-néztem rá nagy szemekkel.
- Aham.-mondta és elindult a hűtő felé.
- Hát te?-fordultam Mo-hoz.
- Jess mondta, hogy elugrunk délelőtt hozzám és kiválogatjuk a régi képeket megakarja mutatni a srácoknak.
- Értem.-mondtam eléggé szomorúan, hisz Jess nekem nem is említette.
- Tessék.-rakta le elém Harry a müzlimet.
- Köszi. Amúgy .. -itt volt az ideje, hogy lépjek.- ráérsz délelőtt, el kéne mennem vásárolni ezt-azt és gondoltam segíthetnél?!
Elég furán nézett rám Harry de végül is belement. A tervem minden egyes részét ismét át gondoltam de muszáj, ha nem akarom elveszíteni őt, már pedig nem akarom. Ebben a pár napban egyre jobban rádöbbentem arra, hogy nagyon hiányzik mellőlem. 11 óra körül elindultunk a plázába. Sok rajongóval nem találkoztunk szóval egész kellemes volt a társasága egészen addig amíg meg nem érkeztünk a kiszemelt butikomig.
- Ez komoly?-nézett rám nevetséges fejet vágva.
- Teljesen. Új melltartóért jöttünk. Gyere!-fogtam meg a kezénél fogva és behúztam az üzletbe.
- Hope azt akarod, hogy segítsek?- nézett körbe, de senki nem bámulta ezért vissza fordult és azt mondta.-Tudod mit? Én választok neked valamit.
- Oké.-vontam meg a vállam, csak nem választ valami szörnyűt.
Néhány perces körül nézés után, már meg is találta a megfelelőt  és valahogy tetszett sőt egészen az én ízlésem.

-Mehetünk.-fogta meg és elindult a próba fülkébe majd leült az egyikben lévő székre.
- Öhm kimennél?
- Nem, én választottam tehát jogom van látni.
- Milyen jogról beszélsz?-nevettem fel.-Szia!-integettem neki, hátha kimegy.
- Szia Hope. Felpróbálnád már? Haza kéne érnünk ebédre.
- Oké Harry, te akartad.-mondtam és eszembe jutott a néhány hetes játékunk, milyen jó is volt. Szóval behúztam a függönyt és igyekeztem elég erotikusan levenni a felsőtestemről a ruhákat. Láttam Harryn, hogy nagyon élvezi, sőt a szemébe láttam, hogy kíván. Mikor már csak a melltartó volt rajtam oda hajoltam hozzá.
- Kikapcsolnád?-suttogtam a fülébe. Felállt és elölről hozzám simulva hátra nyúlt és pár másodperc alatt kikapcsolta, ettől a gyorsaságtól a melltartóm lehullott a földre én pedig reflexből hozzábújtam. Csupasz mellkasomon keresztül éreztem a szaggatott lélegzet vételét. Elakartam húzódni, de ő előbb megtette, ugyanis a telefonja rezgett és amint megnézte a kijelzőjét egyszerűen kisétált a fülkéből. Teljesen ledöbbenve álltam ott, mi történhetett, nem értettem. Gyorsan magara próbáltam majd elindultam a pénztárhoz.
- Hagyd csak, ajándék.-felismertem a hangjáról a mögöttem álló Harryt, aki kifizette a melltartót.
- Köszi.-mondtam neki a kocsi fele.
- Szívesen, úgy sem láttam most rajtad. De mindenképp akarom majd.-kacsintott rám és gyorsan beszálltunk az autóba.

Harry szemszöge:

Egyszerűen nem értem magamat. Olyan jó volt ma Hopepal, egyszerűen teljesen felcsigázott ahogy ott állt előttem félmeztelenül és egyben teljesen védtelenül. De mikor megkaptam azt az smst, szintén ismeretlen számról szintén egy képpel, megint elkalandozott a fantáziám. Kiküldheti a képeket és vajon miért? Ezen gondolkoztam hazáig, szegény Hope meg csak beszélt hozzám.
- Jó hogy jöttetek, éppen összerakjuk a képeket, fél óra múlva diavetítés.-kiabálta utánam Jess a nappaliból. Felmentem a szobámba és újra tanulmányozni kezdtem a képet, olyan ismerős rajta ez a lány.

Hirtelen ajtó nyitódásra lettem figyelmes.
- Bejöhetek?
- Persze.-mondtam és akkor megláttam a rövid gatyás Szőkeséget ahogy lassan közelített felém, kezdett összeállni a kép. Csak nem Ő? És akkor megszólalt, igazat adva a gondolataimnak.
- Hogy tetszenek a képek?-ült le mellém és a kivágott felsőjéből kilátszódott a fekete melltartó ami a képen is látható. Nem hiszem el, hogy az a lány a képeken, aki miatt órákon át képes voltam gondolkodni most itt ül mellettem. Teljesen feltüzelt izgatottsággal és kíváncsisággal.
- Te? De miért?-ennyit sikerült megkérdeznem tőle.
- Mert így izgalmasabb, nem?-ült közelebb és rárakta a combomra a kezét. Nyelnem kellett, hogy kitudjam ejteni a szavakat.
- Van még kép?-erre a kérdésre felnevetett és bólogatni kezdett.
- Van ám, de ha szeretnéd élőbe is megnézheted.-mikor ezt kimondta felpattant és az ölembe ült lovaglóülésbe. Hirtelen nem is tudtam, hogy hova kerültem, a mennyben vagyok tán? Ilyen nem minden nap fordul elő velem, szóval meg kell próbálni a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. A szemeiről lassan a dekoltázsára pillantottam, mikor meglátta, hogy mit bámulok levezette a mutatóujját a mellei közé, ami teljesen felcsigázott. Visszanéztem  a szemébe majd a szájára és újra szemébe, majd lassan közeledni kezdtem az szája felé és amikor összeértek az ajkaink kinyílt az ajtó és a lehető legrosszabb személy nézett be rajta.
- Öhm .. -láttam Hopeon, hogy köpni nyelni nem tudott, mondjuk megértem.-Khm, nem akartam zavarni de Jess üzeni, hogy menjünk le.-mondta és becsapta az ajtót.Annyira hülye voltam, hogy gondolhattam, hogy ezt megúszom minden nélkül. Szegény Hope, nem lehetek ilyen gyökér vele szemben. Most mit tegyek? Eközben megérkeztünk  a nappaliba, ahol mindenki engem méregetett. Körbe néztem de Hopeot sehol sem láttam. Nagyon jó, most már mindenki utál. Nem maradhattam ott, és muszáj volt megkeresnem Hopeot, Mo hiába húzott a kanapé felé, egy elnézéssel elintézve kirohantam az utcára. Fogalmam sem volt hogy merre lehet, de azt tudtam, meg kell találnom őt.

ui: ha tetszett a rész, ne felejtsetek el feliratkozni ! ;)