I.fejezet 1.rész

- Jess! A pénztárcádat ne hagyd itt! - kiabált Tayler, a pláza biztonsági őre, aki nem mellesleg anyukám testvére.
-Jesszusom Tay! Benned mindig bízhatok.
-Hát persze tücsök.
-Köszönöm! - mondtam mosolyogva és egy hálapuszit nyomtam az arcára.
Tücsök. Ez volnék én, Jessica Irish, aki képes a pénztárcáját a pláza egyik bevásárlókosarában hagyni.
-Tipikus Jessica! Hahaha! - mondta Hope, a legjobb barátnőm.
-Te meg se szólalj, Hope Emily Richardson! - mondtam- Nem én akartam férfi boxert venni francia bugyi helyett! Még jó, hogy ott voltam.
-Na ezt többet ne hozd föl! Pillanatnyi elmezavar volt.-mentegetőzött
-Jó-jó én is így gonoltam..
-Indulhatunk haza?-kérdezte.
-Ne! Még melltartót kell keresnem!-vágtam rá.
-Nincs elég? Múltkor is azt vettél.
-Nem baj. Kinéztem magamnak egyet. Légysziiii!!
-Na jó menjünk
Bementünk a H&M-be és egyből letámadtam a fehérnemű részleget. Leemeltem az említett darabot és rohantam a próbafülkébe.

Hope szemszöge:

Amíg Jessica a melltartót próbálta, kinézetem magamnak egy gyönyörű koktélruhát.
Ezt fel kell próbálnom-gondoltam magamban, mikor hallottam hogy Jess szól:
-Hope gyere! Ezt meg kell nézned!
Nem is figyeltem oda, hogy melyik fülkéből jön a hang, csak elrántottam a függönyt. Arra eszméltem föl, hogy egy bozontos hajú fiú fordul meg és közben azt mondja:
-Na? Zayn? Szerinted?
Majd kikerekedett zöld szemei az enyémekkel találkoztak.
-Sz..sz..szerintem félre nyitottam!-dadogtam össze-vissza.
-Hát nem rád számítottam, de...
-Egyébként ha érdekel a véleményem- vágtam a szavába -nagyon jól áll!
-Hát ha egy csinos lány véleménye nem érdekelne akkor kié?-mondta.
Erre elpirultam. Az a farmer nagyon jól állt neki. És megjegyzem a segge sem volt piskóta. Az a piros-fekete ing ráadásul istenien állt kidolgozott testén.
-Remek összeállítás.-mondtam.
-Akkor jó. Te is próbálni akarsz?-nézett a kezemben lévő ruhára.
-Igen, de azt inkább egyedül intézném.
-Jó-jó, de ha nem bánod megnézném rajtad.
-Hát jó Harry!-mosolyogtam.
-Harry?Honnan tudod a nevemet?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Ez most komoly? Egyből levágtam hogy ki vagy, ráadásul az, hogy Zayn-t vártad, egyből nyomatékosította a dolgokat.
-Értem. Tetszik ez a hozzáállás, tudod már megszoktam, hogy aki megismer, minimum egy autogram nélkül nem megy el. A sikítozásról nem is beszélve.
-Hát én nem vagyok olyan. De ha most nem bánod...
-Jójó öltözz csak!

Felhúztam a ruhát és mondhatom, mintha rám öntötték volna. 

Elhúztam a függönyt. Harrynek a szava is elakadt és láttam rajta hogy nagyon tetszik neki, amit lát.

-Hát! Nagyon jól áll!

És megfogta a kezemet, felemelte és megforgatott.

-De még nem tudom a nevedet.-mondta

-Ja! Hope vagyok, Hope Emily Richardson.

-Hope. Nagyon szép név.

Jessica szemszöge:

-Hope! Gyere ezt látnod kell!-kiabáltam.

mikor odaért hozzám. és elhúzta a függönyt, megfordultam és nem gyengén szívrohamot kaptam. Egy fekete hajú fiú állt velem szemben, de a baseball-sapka egy kicsit takarta az arcát. Látszott rajta, hogy ő sem erre a látványra számított. Barna szemeit le nem vette a melleimről, mire feleszmélt és elkezdett mekegni-makogni:

-Én-én..nem..vagyis..ömm..húhh..!

-Jól van nyugi nincs semmi-vigyorogtam-gondolom félre nyitottál.

-Szerintem is.

-de ha már itt vagy. Mi a véleményed?

-Hát nem rossz, sőt!

-Várjunk csak!- álltam meg egy pillanatra.-ha te itt akkor Hope..

-Ki az a Hope?

Kidugtam a fejem a fülkéből és körbenéztem.

-Hogy ki? Az a lány aki éppen ott... Héj az Harry Styles?

És ekkor összeállt a kép.

-Vedd csak le azt a sapkát!

Erre a fiú levette a sapkáját és széles mosollyal várta a reakciómat.