IV.fejezet 3.rész / 1

~ Sziasztok :) Egyre közelebb a 200 feliratkozóhoz (amit nagyon köszönünk természetesen) .. remélem meg lesz a kövi részig a 190 . ^^  
Sajnos csak egy fél részt tudtam hozni, de holnap hozom a másik felét. (Nem akartam azt, hogy ma sem hozok újat, ezért inkább elkezdtem.) Jó olvasást . xx

Hope szemszöge:

Még a nyalókázásban is megakadtam, amikor megláttam a táblát. Haza hozott? Már most? Nem korai ez még? Ilyen kérdések kavarogtak bennem, amikor Harry letért az főútról és egyre lassabban haladt a földesen.
- Harry, merre megyünk és miért hoztál ide?-kérdeztem teljesen felé fordulva. Mielőtt válaszolt volna, megállt az autóval és leállította a motort. Teljes csönd uralkodott az autóban csak a szuszogásunkat lehetett hallani. Kikapcsolta a biztonsági övét és felém fordult.
- Csak idáig jöttük, hogy ne lásson meg senki.-kacsintott rám, majd folytatta.-Különben pedig, beakarlak mutatni Anyáéknak.-mondta tök lazán.
- Hogy mi van? Szerinted ennek most van itt az ideje?-nem akartam felvinni a hangom de egy kicsit megrémített ez a dolog.
- Igen. Miért szerinted még nincs?-ráncolta össze a homlokát.
- Háát nem is tudom .. félek.-vallottam be, majd zavaromban lehajtottam a fejemet.
- De hát mitől?-mondta nyugtató hangon miközben felemelte az államat.
- Attól, hogy nem fognak kedvelni .. vagy ilyesmi.
- Ne butáskodj. Legalább annyira fognak szeretni, mint én téged.-mondta miközben a szemembe nézett, ez nagyon megnyugtató volt, teljesen elhittem amit mondott, ezért egy aprót bólintottam.
- Nagyon várnak ám minket, úgyhogy gyorsnak kell lennünk.-törte meg ismét a csendet majd amikor meglátta az értetlen arcomat folytatta.- Tudod a megállapodás.-nevetett fel.
- Neeee ez most komoly? Itt és most?-kérdeztem de éreztem, hogy az arcomba felszökött a vér.
- Miért ne.-rántotta meg a vállát és közben kikapta a nyalókámat a kezemből. Hátra húzta az ülést és kényelmesen elfeküdt benne, majd nyalókámat a szájába téve hunyta le a szemét. Vártam, hátha elnevetni magát és azt mondja, hogy csak viccel de nem. Percek teltek el és ő csak várt, én pedig egyre feszélyezve éreztem magam. Most mit kéne tennem? Másszak rá? De ezt nem lehet csak úgy csinálni, így már nem olyan. Most nem tudom megtenni, már elment azaz érzés. Féltem neki megmondani, mert  tudtam, hogy alig várja már.
- Na mi az? Nem akarsz nyalókázni?-kérdezte viccesen.
- Most nem .. sajnálom. Tudom, hogy megállapodtunk, de most már nincs hozzá hangulatom.-mondtam majd visszafordulva az ülésbe az erdőt kezdtem el pásztázni.
- Jó mindegy, akkor induljunk.-mondta majd vissza húzta az ülést, és azzal a lendülettel kidobta az ablakon a nyalókát. Én csak néztem egy nagyot, nem láttam még ilyennek őt. Most komolyan megsértődött ez miatt? Nem hiszem el, hogy ilyen miatt lett köztünk az első besértődés.
 Az elkövetkező tíz perc szó nélkül telt el. Majd egyszer csak leparkolt egy nagyon szép családi ház előtt és csak annyit mondott, hogy megérkeztünk. Nem akartam, hogy a szülei előtt veszekedjünk ezért inkább karjánál fogva visszahúztam az ülésbe.
- Most haragszol rám?-kérdeztem teljesen nyugodt hangon.
- Nem dehogy.-válaszolt, bár nem volt valami meggyőző. Gyors csókot nyomott a homlokomra és kiszállt. Az ajtóban kezünket összekulcsolta és úgy nyitott be a lakásba.
- Anya, megjöttünk.-kiáltotta el magát, azonban nem válaszolt senki. Bevezetett egy tágas konyhába majd az egyik széket kihúzva ültetett le. Harry oda ment a hűtőhöz és leszedett róla egy cetlit majd figyelmesen olvasni kezdte.

" Sajnos el kellett rohannom, de egy órán belül haza érek Gemmával együtt. Addig is érezzétek jól magatokat. Puszi. "

Huuh, egy apró sóhaj szaladt ki a számon, most legalább lesz egy kis időm felkészülni. Muszáj volt kikéretőzöm a mosdóba ugyanis, már vagy két órája nem pisiltem és a sminkemet sem árt megigazítani. Gyorsan elvégeztem ezeket, majd kilépve a fürdőből Harrybe botlottam, derekamat elkapva húzott magához egészen közel.
- Körbe vezetlek.-suttogta a számra, majd amikor azt hittem, hogy megcsókol elhúzódott és elindult.

- Ez itt a nappali.-mutatott jobbra.-A konyhát már láttad.-mutatott balra, majd felhúzva az emeleten rámutatott még két szobára, ami az Édesanyja és Gemma szobáját takarta. Nem igazán foglalkozott a többi dologgal, rögtön a saját szobája fele vezetett.
- Ez pedig az enyém.-tárta ki az ajtaját. Ha azt mondom, hogy nem lepődtem meg elhiszitek?! Egy hatalmas nagy franciaágy volt középen két éjjeli szekrénnyel. Szembe vele egy szekrénybe épített tv és így tovább .. minden pasis dolog. Belépve a szobájába fordultam néhányszor hogy sfelmérjem a terepet. Ő addig oda ment az ablakhoz és elhúzta a függönyt. A kilátás csodás volt, a hátsó udvarra nyílt, ahol egy öreg tölgyfa állt, rajta pedig egy kis házikó.
- Nagyon szép.-mondtam röviden mikor mellé érkeztem.
- Még apa csinálta nekünk, nagyon szerettem ott lenni. Majd később felnézhetünk ha akarod?-nézett rám olyan gyönyörű tekintettel. Válaszolni sem bírtam csak azt éreztem, hogy azonnal meg kell csókolnom. Pillanatokon belül ő is visszacsókolt és már csak arra lettem figyelmes, hogy a hófehér ágyán fekszem alatta és a csókunk kezd fájdalmassá válni. Hol én haraptam meg őt, hol ő húzta meg a fogaival az alsó ajkamat, nagyon bevadultunk. Tudtam, hogy ez hiányzott a kocsiban, de most vissza hoztunk közénk ezt a szenvedélyt és újra kívántuk egymást. A dinamikus csókolózásunk közben megpróbáltam eltolni magamtól, hogy fölé kerekedjek, de ő sokkal erősebbnek bizonyult. Akárhányszor próbáltam, ő mindig hozzám préselte magát és nem tudtam mozogni. - Ha .. harry.-beszédem akadozott a levegő hiány miatt.-Had csináljam.
Elég volt neki ennyit mondanom ahhoz, hogy testét magam alá tudjam fordítani. Érzékien ráültem a csípőjére és egy nagy mosolyt küldtem felé. Tudtam, hogy eljött az én időm. Itt a szülei házában, az ő gyerekkori szobájában felfogom avatni az ágyát ...

IV.fejezet 2.rész (+16)

~ Sziasztok . :)) "Visszatértem" egy +16-os résszel. Köszönünk mindent és nagyon  reménykedünk 'lassan' a 200 feliratkozóba !! ^^ Jó olvasást. x

Jessica szemszöge:

Este fele fáradtan, részegen de boldogan ballagtunk hazafele Zaynnel. Pulcsijába karolva bújtam hozzá, ő pedig előre nézve egy hatalmas mosollyal az arcán sétált. Házunk elé érve megállt és szembe fordított magával. Kicsit nehezen álltunk már a lábunkon de egymás kezét megfogva egyensúlyba kerültünk.
- Nem akarok bemenni, veled akarok lenni.-nézett bele a szemembe és összeérintette az orrunkat.
- Édesem, fent a szobámban is csak ketten leszünk .. menjünk már.-kezdtem el húzni.
- Oké, akkor gyorsan lerendezzük Hopeékat és utána miénk az este.-mondta majd szinte futva tette meg azt a néhány métert az ajtóig.
- Jessi!!!-kiáltott Hope mikor beértünk a nappaliba, majd rohant felém.
- Héé vigyáááz, nem vagyok teljesen önmagam.-nevettem fel.
- Mi van?-kérdezte mikor elengedett, közben Harry is köreinkbe érkezett majd ő válaszolt.
- Nem látod? Részegek.-ölelte át barátnője derekát.
- Ez komoly?-nézett Zaynre elég szúrósan.
- Jól van na, megörültünk egymásnak.-válaszolt Zayn de a nevetését ő is alig bírta visszafogni.
- De mégis mi a fene történt?-kérdezte Hope.
- Majd szépen oda-mutattam a kanapéra.- leülünk és elmondom. Nehéz állni.-nevettem fel ismét. Gyorsan elhadartam nekik, hogy minden beugrott és hogy megtalálva Zaynt ittunk néhány üveggel. Tátott szájjal hallgatták végig, nem igazán hagytam nekik időt közbe szólni, ugyanis minél előbb Zaynnel akartam lenni.
- Annyira örülök, hogy minden a régi.-ölelt át ismét Hope.
- Tudom drága, én is. De most már mennénk fel.-húzogattam a szemöldököm hátha leesik neki.
- Maradj még.-kérlelt.
- Hagyd őket Hope, jobb dolguk is van.-segített Harry, akit már Zayn valószínűleg beavatott.
- Oké, akkor majd holnap reggel. Jó éjszakát.
- Köszi, meglesz.-mondtam majd Zaynt felrángatva a kanapéról rohantunk fel a szobámba.
Ajtón belépve egyből letámadta az ajkaimat. Először a nyelve indult felfedező útra, majd a keze is. Pólómat lehúzva egyből melltartóm kapcsával ügyeskedett. Addig én sem tétlenkedtem, hátul levezettem a kezem a pulcsija aljáig majd egy rántással leszedtem róla. Ő csak nevettet, amikor már harmadjára sem sikerült kikapcsolnia a melltartóm. Eltoltam magamtól majd egy rutinos mozdulattal kikapcsoltam és megcsókoltam.

Melleimet csodálva fogta meg a kezem és az ágy felé vezetett. Leült majd várta, hogy az ölébe üljek, azonban én nem akartam játszani, nekem most azonnal kell. Nadrágomhoz nyúlva rögtön levetettem és egy szál bugyiban álltam meg előtte.
- Akarlak.-mondtam majd felhúztam az ágyról egy szenvedélyes csókra. Értette a célzást, mert csókolózás közben ő is megszabadult a nadrágjától. Megfordított és lazán ráfektetett az ágyra. Rám mászva csókolta végig az egész testem majd a bugyimat egy mozdulattal húzta le rólam. Láttam, hogy egyre szűkösebb neki ezért felhúzva őt fordítottam helyzetünkön. Most én másztam fölé és én csókoltam végig barna bőrét. Boxere eltávolítása után gyorsan kerestem egy óvszert a fiókban és életemben először én raktam fel neki. A pia és az izgalom ellenére nagyon profin csináltam. Zayn egyre hangosabb zihálása arra ösztönzött, hogy tegyem a dolgom ezért lassan az ölébe ereszkedve hagytam, hogy testünk egybe olvadjon. Tarkóját simogatva csókolóztunk szenvedélyesen.

Kezei hol a hátamat simogatták, hol a fenekembe markolva diktálták a tempót. Egyre jobban ziháltam, amikor Zayn a nyakamra tévedt. Fogait éreztem a bőrömbe amit egy erős szívás követett. Tudtam, hogy megint megjelölt. Tudtam, hogy nála ez most azt jelenti, hogy örökre az öve vagyok. Hiszen ez kölcsönös, ezért én is a nyakához hajoltam és egy erős csók után szívni kezdtem a bőrét.
- Azta rohadt, nagyon közel vagyok.-sóhajtozott Zayn, miközben befejeztem a szívást.

- Én is. Várj meg.-mondtam majd egy picikét gyorsabb tempóban kezdtem el mozogni rajta. Perceken belül éreztem, hogy nem bírom tovább, hátam ívbe feszült és elélveztem. Éreztem, hogy Zayn azonnal követ és a fejét melleim közé hajtja. Hangos nyögések töltötték be a szobát, ahogy perceken keresztül éreztük a gyönyör mámorító ízét. Mikor vége szakadt, lemászva róla dőltem be a friss ágynemű közé. Zayn az óvszert azonnal kidobta majd boldogan visszatántorgott hozzám. Paplan alá bemászva a mellkasára vont és apró csókokkal hintette be a hajam.
- Annyira örülök, hogy újra itt vagy.-mondta őszintén.

- Én is. Örökre veled akarok maradni.

- Velem is leszel, örökkön örökké.-mondta kedvesen, majd egy csókot váltva hajtottuk álomra a fejünket.

Hope szemszöge, másnap délelőtt:

Végre volt egy kis időnk beszélgetni Jessel miközben ebédet főztünk a srácoknak. Nem volt semmi extra kívánságuk csak egy egyszerű spagettit dobtunk össze. Jess részletesen beszámolt egészen a tegnap estéig.
- Igen-igen, eltudom képzelni mik történtek. Hallottuk.-nevettem fel mikor az este részletezésébe kezdett.
- Ne már, tényleg?-pirosodott el.
- Aha, de nem zavart nyugi. Örülök, hogy minden a régi köztetek.-öleltem meg.

Mikor befejeztük az ebédet Zaynék elhatározták, hogy meglátogatják a srácokat. Először én is akartam menni, azonban Harry egy 'más dolgunk van'-nal lerendezte őket.
- Ez meg mi volt? Én is velük akartam menni!-rontottam neki azonnal miután ők elmentek.
- Más tervünk van mára, bocsi.-vigyorgott rám majd felment az emeletre. Ez meg mi volt? Mi az, hogy tervünk? Tudtommal nem beszéltünk meg semmit. Kicsit idegesen csörtettem fel utána.
- Miféle terv?-kérdeztem majd meglepetten néztem rá, ugyanis egy bőröndbe pakolászott be.
- Majd meglátod, de siess mert nem sokára indulunk.

- Most mi lépünk le?-nevettem fel.- Most nem igazán alkalmas, szerintem.

- Ez nem ugyan olyan lesz. Jess balesete ráébresztett arra, hogy egy pillanat alatt tönkre mehet minden jó az életben és muszáj cselekedni. Kitudja, hogy hol tartunk majd hetek, hónapok vagy akár évek múlva?!

Harry "beszéde" után csak oda mentem és átöleltem, mert igaza volt mindenben. Olyan gyors az élet, ha nem használjuk ki a kínálkozó alkalmakat akkor egyszer rá fogunk ébredni, hogy már túl késő. Bár még mindig nem tudtam, hogy hova visz azért készségesen segítettem neki bepakolni. Ahogy láttam, csak néhány napra való ruhát pakoltunk. Csomagoltunk még néhány szendvicset is, ugyanis annyit még elárult, hogy autóval megyünk oda. Ezek szerint akkor Anglián belül maradunk.
- Indulhatunk, minden meg van?-kérdezte mikor az utolsó cuccot rakta be a csomagtartóba.
- Igen. Srácok tudják amúgy?-kérdeztem majd mellé lépve öleltem át a derekát.
- Persze, engedélyt kértem tőlük is, nyugi.-adott egy puszit az orromra majd mindketten beszálltunk. Napszemüveget feltéve indultunk el valamerre.

Meg sem próbáltam kitalálni, vagy megkérdezni, hogy merre megyünk, ugyanis világosan leszögezte, hogy nem fogja elmondani. Azért mert szerinte így nagyobb meglepetés lesz. Nagyon nehezen de próbáltam a kíváncsiságomat visszafogni. Az első egy órába beszélgettünk, zenét hallgattunk meg ilyesmi, vagyis a gondolataim elterelődtek. De most, hogy csöndben utazunk már egyre jobban tudni akarom, hogy merre.

- Tudom, hogy nem fogod elárulni.-mondtam.- De akkor had találgassak legalább, addig se unatkozunk.
Harry egy gyors pillantást vetett rám majd így szólt:

- Felesleges, úgy sem mondok semmit.-mondta majd nagy mosolyra húzta a száját.

Oké Styles, akkor ne mondj semmit. De akkor is kifogom deríteni.-gondoltam magamban. Majd egy ördögi mosolyt küldtem Harry felé, aki ezt nem látta, mivel az utat figyelte. Vártam perceket, hogy elhiggye ő nyert, majd bele kezdtem a zseniális tervembe. Jobb kezem a bal combjára csúsztattam de először csak egy-helyben pihentetem rajta. Harry egy pillanatra ismét rám nézett majd egy nagyot nyelt.

Oké ez nem hatott, lépjünk tovább.

Lassan apró köröket kezdtem el rajzolni a combjára, erre már felfigyelt.

-  Tudom mi terved,-kezdetett el beszélni, de én közben megszorítottam a combját.- de .. nem fog .. sikerülni.-folytatta de már akadozva.
- Ó de hogy nem.-mondtam majd elengedtem a combját és hátra nyúlva a táskámba kezdtem el kotorászni.

- Á meg is van!-kiáltottam majd egy nyalókát vettem elő. Láttam Harryn, hogy csodálkozik, de megrázva a fejét inkább újra az útra figyelt. Lassan kicsomagoltam majd először végig nyalva bevettem a számba. Direkt úgy húztam ki, hogy cuppogó hangot adjon ki. A levegő kezdett felforrósodni, Harrynek is melege lett ugyanis leengedte egy picikét az ablakot. Ezt már félsikernek vettem így folytattam; bal kezemmel nyalókáztam, jobb kezemmel pedig újra combját simogattam, már-már megközelítve a büszkeségét. Annyira élveztem, hogy Harryt kínozhatom, hogy néha hangosan felkuncogtam. Lassan kezdtek verejték cseppek megjelenni az arcán, légzése is eléggé felgyorsult. Hirtelen egy kisebb gödörbe hajtottunk bele, de éppen elég volt ahhoz, hogy kezem érintse a férfiasságát. Harryből egy morgás tőrt elő, majd egy hirtelen fékezés után felém fordult.

- Elég ebből.-fogta meg a kezem.- Ne akarod, hogy itt és most magamévá tegyelek.-mondta komoly hangom.

- Hmm, lehet nem is lenne olyan rossz.-incselkedtem vele.- De elég nekem az is ha megmondod, hogy hova megyünk.-alkudoztam, majd a számba vettem a nyalókát és a szeme láttára próbáltam a lehető legerotikusabban nyalogatni. Ismét nyelt egy nagyot és megszólalt:

- Egyezzünk meg valamiben; perceken belül megtudod, hogy hova megyünk, de utána rajtam mutatod be ezt a nyelvtechnikát.-mondta vágytól elsötétült szemmel és egy huncut mosollyal.
- Hmm egész jó ajánlat. Megegyeztünk.-húztam végig a kezem az arcán majd előre fordulva vártam, hogy elinduljunk.

Igaza lett, 10 percen belül megláttam a táblát, ami elárulta a tartózkodási helyünket.

IV.fejezet 1.rész

Halihó, igazából péntekre terveztük az új fejezet első részét, de hamar végeztem vele ezért ma kapjátok.. :) Remélem ez már tetszeni fog mindenkinek.. Jó olvasást! :)

ui: ÚRISTEN ÁTLÉPTÜK A 2OO.OOO MEGTEKINTÉST !! NAGYON KÖSZÖNJÜK !! ♥♥

Zayn szemszöge:

" Jól van Zayn. Szedd össze magad! Menni fog, visszaszerzed. "
Megpróbálok nekifutni még egyszer a dolgoknak. Próbálom pozitívan felfogni a dolgokat, és csak az fog a szemem előtt lebegni, hogy Jessért megéri...bármi megéri.
Elszívtam a cigimet, sarkon fordultam, és egy határozott irányt véve a lányok háza felé kezdtem el menni. Nagyon izgulok. Engem is elkeserít az, ha valaki visszautasítja, főleg ha egy NAGYON FONTOS valaki az. Nem vagyok kivétel ez alól, és ez meg is mutatkozott, mert rettentően melegem lett, a tenyerem izzadt, a homlokom is verejtékezett, a lábam pedig erősen remegett. Bármennyire is megszoktam már a szereplést, ez most más. Nagyon más.
Odaértem a házhoz. Egy kicsit hezitáltam, aztán összeszedtem magam, és bekopogtam.
-Hahó! Van valaki itthon?-kiabáltam, mert hosszas várakozás után sem jött ki senki.
-Jövök!-hallottam meg Hope hangját.
Kinyílt az ajtó.
-Szija! Hát te miért sírsz? És Jess?
-Pont miatta sírok.-mondta, amitől egyre jobban izgulni kezdtem.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elment. Itt hagyott.-válaszolt, de megint sírás lett a vége.
-Mi? De hova, és miért?
Hope elmesélt mindent szóról szóra. Ez a felidézett beszélgetésük, megerősítette a tényt, hogy abszolút nem emlékszik már rám. A szívem most már tényleg teljesen összeroncsolódott.
" Úgy érzem magam, mint egy roncs, akit épp összezúzni készülnek. Akkor vége. De ha ennek a kapcsolatnak vége akkor mindennek vége. Ideje teljesen lezárni a dolgot. "
Fogtam magam, és gyors léptekkel kiviharoztam a lakásból. Én ezt nem fogom kibírni nélküle. Nincs más választásom, véget kell vetnem mindennek, de legfőképpen..... magamnak.
Úgy döntöttem kicsit könnyebb lesz a dolog, ha találkozok a három legjobb barátommal Jack-kel, Jim-mel, és Johnny-val.

Jessica szemszöge:

Nagy nehezen feljutottam a gépre. Elfoglaltam a helyemet. Az sem érdekelt, hogy egy kövér, büdös fazon mellett kellet ülnöm, csak húzzak már el innen. Minél hamarabb induljunk el, akkor már nem lehet visszafordulni. Ránéztem az órámra. Még 2 perc az indulásig. Ez egy örökkévalóság lesz, úgy érzem.
Aztán egyszer csak megszólalt a hangosbemondó:
-Felhívjuk a kedves utazóközönség figyelmét, hogy a járat csak egy órás késleltetéssel fogja megkezdeni útját, turbulencia miatt. Megértésüket köszönjük.
Ezt nem hiszem el. Még egy óra. Hát én innen már nem szállok le. Így is olyan nehezen jutottam fel a sok utas miatt, inkább hallgatok egy kis zenét, azzal mindig hamarabb meg az idő.
Jöttek egymás után a számok, ám egyszer csak lecsukódtak a szemeim. Teljesen kimerült voltam. Ebben az utóbbi 3 napban nem elaludtam túl sokat, így érthető, hogy elnyomott az álom.
 Már vagy 20 perce aludhattam, mikor a  fejem rettentően fájni kezdett, de nem tudtam felkelni. Képek jelentek meg. Csak jöttek az ismerős bevillanások, de egyre szokatlanabb dolgok ugrottak be. Aztán bevillant a lényeg:

Mintha valami látomás lett volna. Közben olyan érésem volt, mintha csak lebegnék valahol, de egyre mélyebbre süllyedtem a memóriámban. Fura hangfoszlányokat hallottam mindenhonnan körülöttem. Még a szagokat is éreztem, viszont az nem volt túl változatok, egy állandó kellemes férfi parfüm lebegett az orrom körül. Olyan ismerős volt. A szívem erősen dobogni kezdet, hol lassított, hol gyorsított. Aztán ahogy jött, úgy el is ment. Az álom után nehezen, de sikerült felébrednem. Csak ültem, és néztem ki a fejemből. Ez mi volt? Nagyon megijedtem, mert félelmetes volt, ahogy az álom magába zárt, és nem engedett el. Maga az élmény az, ami félelmetes volt, aztán eszembe jutott a tartalom.
-Te jó ég.-motyogtam magamban, aztán egyre hangosabban kezdtem el beszélni magamban.
-Ez.. hát mégis igaz? Én emlékszem.. Zayn! Úristen. Le kel szállnom innen. Nem mehetek el.-mondtam, majd felpattantam, megfogtam a bőröndömet, és szaladtam a kijárat felé, ahogy csak tudtam.
-Elnézést hölgyem, de hamarosan megkezdjük a felszállást. Most már ne menjen sehová.-mondta az ajtóban álló stuadess.
-De én mégsem utazom el. Nekem le kell szállnom.
-Most már elkésett ezzel. Kérem fáradjon vissza a helyére.
-Na ne szórakozzon velem!-löktem félre, majd lesétáltam a lépcsőn, ami az ajtóból vezetett a szilárd, biztos talajra.
Szerintem mindenki tiszta hülyének nézhetett, de nem érdekel. Most már csak az érdekel, hogy minél hamarabb haza érjek, és Zayn nyakába ugorjak.
Állj!
" Mi van, ha... ha már nem akarja ezt az egészet, hisz mi mindent tettem, ami elvehette a kedvét.
Nem Jess! Menj, és siess. Ne gondolkozz, csak tedd amit érzel. "
Amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam az utcára, és fogtam egy taxit.
Egy idős ember vezette az autót. Nem gondoltam, hogy kb 60 évesen nem rendelkezik egy taxisofőr annyi tapasztalattal, hogy lefulladás után újra indítsa az autót.
-Ezt nem hiszem el.-mondtam, majd kiszálltam a járműből.
" Most hogy fogok hazajutni? Valami miatt úgy éreztem, hogy sietnem kell. Nem tudom, lehet, hogy csak az izgalom miatt, mert már minél hamarabb a karjai közt szeretnék lenni. Annyira hiányzik. Én nem tudom hogy felejthettem el életem értelmét. Te jó ég, ha Zayn felejtett volna el, én már rég öngyilkos lettem volna, vagy nem is tudom.... Szegény. Csak érjek már haza. "
Gyalog esélytelen lett volna még ma hazajutnom. Nagy szerencsémre épp Tayler járt arra autóval.
Dudált egyet:
-Mizu nagylány? Hát te?-húzta le az ablakot.
-Tayler? Komolyan te vagy az? Kicsi a világ. Ugye hazafele tartasz?-örültem meg.
-Igen. Vigyelek el?
-Megtennéd?
-Hogyne tücsök. Gyere!
" Tayler. Rá mindig számíthatok, és jó szokása szerint mindig a legjobb pillanatban jelenik meg. "
A hazafelé tartó út pont elég lett volna ahhoz, hogy elmeséljem neki, mi is történt. miért vagyok ilyen zavart, miért voltam a reptéren, és miért felejtettem el valakit, aki a világot jelenti számomra.
Elég lett volnade meghosszabbította valaki. Az Sors, aki még mindig büntet, így nem maradhatott ki egy jó kis defekt a mai napból. Hát persze, hogy én. Nagyon kicsin múlt, hogy nem hívtam fel Harry-t, hogy jöjjön be értem, de azzal mindent elrontottam volna. Ezt nem hiszem el. Mi jön még?
Tayler egy 10 perc alatt megvolt a kerékcserével, így ismét útnak indultunk.
-Imába foglalom a neved, ha most már tényleg hazaérünk.-mondtam, mire elkezdett nevetni.
" Csak fogy az időm. Nem szeretném, ha valami történne addig, amíg itt szerencsétlenkedek. Valami nem stimmel. Annyira feszültnek érzem a dolgot. "
Végre megérkeztünk.
-Nagyon szépen köszönöm Tay. Imádlak.-adtam neki egy nagy puszit, és már futottam is be a lakásba.
-Nincs mit Jessy.-mondta, majd elhajtott.

-Hope! Hope!-kiabáltam, miután berontottam az ajtón.
-Jess?-rohant le a lépcsőn, és borult a nyakamba.
-Annyira sajnálok mindent, de most nem érek rá magyarázkodni. Azonnal Zaynhez kell mennem.
-Nem hinném, hogy otthon találod.-mondta, könnyeit törölgetve.
-Mi? Miért, hol lehet? Mit csinál?
-Nem tudom. Mint aki se hall, se lát, elindult, és a fiúk sem tudják, hogy hol van.
" Éreztem, hogy nincs valami rendben. Miattam... Annyira össze lehet most törve. "
-Azonnal meg kell találnom.-mondtam, majd elindultam.
-De mégis hová mész? Hol keresed?-kiabált utánam Hope.
-Nem tudom, de megtalálom.-mondtam.
Csak jártam az utcákat. Félek hogy elkésem. Nagyon szorít valami idebent. Nagyon rossz érzésem van. Mi van, ha készül valamire, ha kárt tesz magában. Csak sétáltam, és gondolkoztam, a földet bámulva. Ám kizökkentett a gondolataimból valaki, aki nekem jött véletlen.
-Bocsi.
Mikor felnéztem, megláttam egy lányt, és egy fiút, akik épp futottak.

És akkor minden eszembe jutott.
-A park. Ott lesz.
Eszembe jutott, amikor futni voltunk, és elvitt egy gyönyörű parkba. Azt mondta, ide mindig kijöhet, ha nyugalomra vágyik.
Az asztmámra rá se hederítve kezdtem el rohanni, ahogy csak tudtam.

 Tüdőmben éreztem, hogy minden perc számít. Egyre közelebb és közelebb vagyok, mégis úgy éreztem, mintha már egy órája futnék. de végül odaértem. Körbenéztem ám sehol nem láttam Őt. Most hol keressem, ha itt sincs? Elkeseredve indultam meg a pad felé, ahol az első csókunk csattant el. Leültem, és zokogni kezdtem.

Mi lesz, ha nem találom meg? Hol lehet? Még egyszer jól körbenéztem, és akkor megláttam valakit. Az egyik fa tövében ült valaki. Felálltam, és közelebb mentem.
-Ez Zayn.-suttogtam.
A látvány annyira elszomorított. Szembesültem azzal, amit tettem, pontosabban... én ezt nem akartam. Zayn vagy három üveg ital mellett ült, a lábára egy vasdarab volt kötve, és sírva ivott. A tóba akart ugrani? Ez szörnyű. Bele sem merek gondolni, hogy...
-Zayn!!!-kiabáltam, majd rohanni kezdtem.
A hangomra felnézett, megdörzsölte szemét, ránézett az üvegére. Nem hitt a szemének. Már közeledtem.
Meg sem vártam a reakcióját, levetettem magamat a földre, letérdeltem elé, és megcsókoltam.
Minden apró foszlány visszatért az emlékezetembe.
-Jessy..Jess..-szakította meg a csókot, és simított végig hajamon, egészen az államig.
Mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek-mondtam.-Annyira sajnálok mindent.
-Szeretlek én is, nem is tudod mennyire.-mondta, majd ismét megcsókoltuk egymást.

Szavak nélkül a legkönnyebb megérteni a másikat, de csak azoknak, akik igazán szeretik és ismerik egymást.
Éreztem, hogy ez volt az, amit mindvégig hiányoltam. A szívem majd meg szakad, ha belegondolok, mire készült miattam.
-Zayn, azonnal vedd le a lábadról azt a valamit, és eszedbe se jusson semmi hülyeség.-mondtam aggódóan.
-Semmi pénzért nem tennék most semmi hülyeséget. Végre visszakaptalak. Tudod milyen nehéz volt ez nekem?
-Elhiszem, de most már minden rendben. Itt vagyok.
A szavakat csókok szakították meg, csókokat szavak. Szerelmes vagyok ismét, jobban mondva még mindig.

 Zayn szemszöge:

" Ez valami látomás, valami képzelgés? Már meghaltam?
Nem ez a valóság, és még élek. "

-Annyira hiányoztál.-csempésztem bele a szavakat a szájába.
-Nagyon szeretlek.-mondtam, majd a csókot abbahagyva öleltem át, olyan szorosan, amilyen szorosan csak tudtam.-Soha többé nem engedlek el.

-Ne is Zayn, ne hagyd, hogy még egyszer ilyen történjen.-fúrta bele fejét a nyakamba.
Mellém ült, én pedig átkaroltam.
-Zayn.-mondta
-Igen?
-Hozol nekem valami italt?- szemezett a "barátaimmal".
-Máris.-mondtam.-De most nem vesztelek szem elől.
Mindketten elmosolyodtunk, majd felnéztem az égre, ahol már a csillagok játszottak a fényeikkel
" Köszönöm Istenem, hogy visszaadtad nekem, és hogy időben érkezett. Máskülönben már melletted ülnék odafent. Mindig vigyázni fogok az ajándékodra... "

III.fejezet 20.rész : Fejezet Záró !

Húha, látom mindenki izgul, hogy mi lesz Jessel és Zaynnel.
Nem tudom, miért gondolják egyesek, hogy meg fog változni a történet attól, hogy a másikunk írja...
Próbálunk minél életszerűbb dolgot összehozni, de hát a való élet sem csupa smile...
Aki csalódott bennem emiatt, mert a story-ban egy kis hullámvölgy van, azt sajnálom, de nem értem, ennek mi köze van az irántam érzett bizalomhoz...
Most ha a Dóri írta volna, akkor ő benne csalódtatok volna? :O
Ja és hiába folytatná a következő részt a Dóri, a story nem változna, szóval mind1
(akinek nem inge ne vegye magára, csak egy kissé furán jött ki ez az egész...)
Jó olvasást!
Kiki :*

Zayn szemszöge:

Gondoltam ki megyek cigizni, mert egyre idegesebb voltam. Most Jess ezt élvezi?
Csak arra nem számítottam, hogy ezt fogom látni. Pár napja legszívesebben behúztam volna Niall-nek ezért, de egyszerűen már ehhez sem volt erőm. Úgy éreztem, össze kell szednem magam, mert már nincs sok időm ahhoz, hogy Jesst visszaszerezzem.
-Ömm Zayn, én.-mekegett Niall.
-Niall. Inkább maradj csöndbe.-mondtam, majd egy mindent elmondó pillantással belenéztem Jess szemébe, és szó nélkül visszamentem a lakásba.
Fogtam a telefonomat, a kardigánomat magamra dobtam, és a szál cigivel-amit épp elszívni készültem- sétálni mentem.
Az érzések hullámvasútként száguldoztak bennem fel, s le.
Hogy mehetett tönkre minden egy pillanat alatt?
Ha nem mentem volna el italér...
Ha nem fogadok ilyesmiben...
Ha nem veri be a fejét...
Ha nem lennék ekkora barom...
Mihez kezdjek? Mit tegyek?

Jessica szemszöge:

Na jó, lehet, hogy ez egy kicsit szarul esett most Zaynnek, mert tudom, hogy együtt voltunk, vagy mi, de én nem érzek már semmit.
-Jess! Te mit csinálsz? És Niall?!-rohant ki Hope a teraszra.
-Hogy-hogy mit?-kérdeztem.
-Szegény Zayn. Ha már Jess felmentést kap a memoria zavara miatt, legalább benned lehetne annyi emberség Niall, hogy nem cseszel ki a barátoddal.
-Én..én..-próbált szóhoz jutni Niall, de a szavába vágtam.
-Én akartam. Én csókoltam meg.
-Mi? De miért?-kérdezte Harry.
-Mert nekem nem kell Zayn. És így legalább megértette.-mondtam.
Nem értem mit vannak ennyire kiakadva. Úgy csinálnak, mintha akkora szerelem lett volna köztünk. Nem hinném. Akkor emlékeznék. Ugye?
Erre a nagy ricsajra kijöttek a többiek is.
-Mi folyik itt?kérdezte Louis.
-Jess meg Niall itt smároltak Zayn előtt.-mondta Harry
-Mi?-akadt ki Liam-Azt megértem, hogy Jess nem emlékszik, de te, Niall....
-Hagyjátok már Niall-t! Ő nem tehet semmiről.-mondtam, majd fogtam magam, és elindultam haza.
Komolyan elegem van. Mindenki nekem esik amiatt, mert nem emlékszem arra, hogy Zayn-t szerettem. Most komolyan... És szegény Niall most miattam szív. Remélem nem fogják sokáig szekálni szegényt.
De ez a csók elég jó volt, mit ne mondjak. De ettől eltekintve, elegem van.
Az egész életem felborult egy seb miatt. Egy seb miatt a fejemen:
-Most a fiúk is megharagudtak rám.
-Zaynnek is biztos nagyon rossz.
-Nem emlékszem semmire az elmúlt egy évből.
És most még az kell, hogy Hope-al is összevesszek.
Nagyon dühös voltam. Konkrétan nem tudom kire, vagy mire. Talán az egész világra, a sorsra, hogy ez megtörtént.
Ha nem verem be a fejem...
Ha  nem megyünk el Párizsba...
Ha nem csókolom meg Niall-t...
Ha nem lennék ilyen hülye...
A nagy önmarcangolás közben azt vettem észre, hogy hazaértem. Bementem, és vettem egy forró fürdőt. Olyan dezsavű érzésem volt, amikor beültem a kádba, de nem törődtem vele. Olyan jó volt a forró vízben ülni, és semmivel sem törődni. Majdnem el is aludtam, ám Hope hangos hazajövetele felébresztett.
-Jessica Irish!-kiabált.
-Igen?-kiabáltam le.-A fürdőben vagyok!
-Az jó, mert most megfolyatlak.-mondta.
-Mi?-kérdeztem, persze nem komolyan véve a dolgot.
Kicsapva az ajtót jött be a fürdőbe:
-Te mégis mit csinálsz?-rivallt rám.
-Mi van?-kérdeztem.
-Nem zavar, hogy összetöröd a szerelmed szívét?
-Hope ezt már megbeszéltük.
-Nem igaz, hogy egy picit sem emlékszel rá.
-Nem. Értsd meg!
-Csak játszol az emberekkel.
-Mi? Ezt most komolyan így gondolod?-kérdeztem.
-Így.-válaszolta kicsit visszafogottabban.
-Akkor szerintem itt már nincs értelme vitának.-mondta, majd kiszálltam a kádból, magamra csavartama törölközőmet, és elindultam a szobámba.
-Jessy mire készülsz?-jött utánam Hope.
-Elmegyek.-mondtam, majd magamra kaptam egy pólót, meg egy nadrágot, és nekiálltam bepakolni a bőröndömbe.
-Mi? Mégis hova? Miért mész el?
-Hogy miért?-szakítottam félbe a pakolászást, és néztem a szemébe- Azért, mert tönkre ment az életem, és senki sem ért meg. Mi értelme lenne itt maradnom? Nem köt ide semmi. Pontosabban most már, hisz nem emlékszem semmire, és senkire. Akiben meg megbíztam árulónak titulál. Te tényleg nem fogod fel, hogy nem emlékszem Zaynre? Szerinted nem próbáltam visszaemlékezni? Hisz nem vagyok olyan hülye, látom, hogy valami tényleg volt köztünk, de akkor biztosan nem olyan fontos, ha nem rémlik.
-Látod ebben nagyot tévedsz.-mondta, miközben én ismét nekiálltam a pakolásnak.
-Akkor meg csak jót fog tenni, ha elfelejt. Ő is és mindenki. Nem vagyok kíváncsi tovább a kioktatásra, és a szembesülésre. A szembesülésre azzal, hogy kiesett minden emlék. Most kell elmennem, amíg nincsenek újak.
Hope csak állt szótlanul az ajtófélfának támaszkodva.
Végeztem a pakolással. Felhívtam egy taxit, adtam egy búcsú puszit Hope-nak, és kiléptem a házból.
Se szó, se beszéd. Ez volt a legjobb megoldás. Így legalább mindenki megkönnyebbül.
A legjobb megoldás, de a legnehezebb is. Börtönbe zárt lelkem, csak így tudott kiszabadulni.

Itt hagytam mindent, ami egykor valószínűleg fontos volt nekem.
Nem kellett sokat várnom, hamar ideért a taxi. Beszálltam, még egy utolsó pillantást vetettem a bejárati ajtóra, aztán elhajtottunk. Megláttam Hope-ot kirohanni az ajtón, de már nem álltunk meg. Igyekeztem nem hátra nézni, de nagyon nehéz volt. Bármennyire is üres a szívemnek ez a fele, valami mintha mégis visszahúzna. Folyamatosan azt érzem, hogy valamiről megfelejtkeztem, valamit itt hagytam, de nem tudom mit. Valami hiányzik, valami nagyon fáj idebent.
Megérkeztünk a reptérre. Még pont egy jegy volt a Spanyolba tartó repülőre. Gondoltam ott jó lesz. Ott nem fog senki keresni. Megvettem a jegyeket, és a bőröndömmel együtt elindultam a helyemre.

Hope szemszöge:

Ezt nem hiszem el. Most miért kellett elmennie? Lehet hogy én csesztem el?

Ha nem mondom ezt neki...

Ha megelőzöm azt a csókot...

Ha jobban figyelek...

Ha nem küldjük el azt az SMS-t...

Ha nem lennék ilyen felelőtlen...

III.fejezet 19.rész

Juhúú, meg van a 160 feliratkozó, és haladunk a 200.000 felé!!!

Nagyon köszi!!!

A következő két rész (ezzel együtt) fejezetzáró, így fokozzuk, az izgalmakat.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lesz több fejezet, boldogan vágunk bele egy újabba!!!

Hát akkor izguljatok, és jó olvasást!!!

Kiki :*

Jessica szemszöge:

A fejem majd szét szakad. Mintha mind két oldalról feszítenék. De miért? És egyáltalán hol is vagyok?

Nagyon nehezen akaródzik kinyílni a szemem. Te jó ég, mi ez a szag, és ez a hangzavar? Egyre jobban émelygek. Vegyék már le a hangerőt, nem kell kiabálni! Áu-áu-áu, az agyam lüktet, de iszonyatosan.

Lassan kinyitottam a szemem. Elég homályos minden, de a sok ismeretlen alak között ott van egy, akit mindenkinél jobban ismerek: Hope.

-Hmmm-morogtam-Hope?

-Igen? Jessy, hogy érzed magad?-kérdezte.

-Hát a fejem szét fog szakadni hamarosan, úgy érzem.

-Mindjárt hoznak neked fájdalomcsillapítót.

-Az jó lesz.

-Itt vannak a többiek is.-mutatott a mögötte álló fúkra.

Öten voltak, azt tudom, de hogy kik voltak az már nem.

-És ők kik?-kérdeztem, mire az egyik fekete hajú fiú, elkezdett sírni:

-Ettől féltem-omlott össze.

-Mi? Mi a baj?-kérdeztem.

-Nem emlékszel? Tényleg nem rémlik semmi?-kérdezte.

-Bocsi, de tényleg nem.

-Azt tudod, hogy mi történt? Hogy miért vagy itt?-kérdezte Hope?

-Nem, ömm nem rémlik. Az utolsó emlékem, hogy pakolunk be az új házba Londonban. Más nem rémlik. Talán a költözésnél történt valami?

-Nem...Jess.. azóta már egy év eltelt.-mondta Hope.

-Mi? Az lehetetlen. Az hogy lehet? Egy év? Ne beszélj butaságokat. Most mire jó ez, hogy átvertek?-akadtam ki.

-Csssst... nyugi Jess, ne izgasd fel magad.-csitított a kreol fiú, karomat simogatva.

-De, te szedd le rólam a kezed. Azt sem tudom, ki vagy, erre itt simogatsz? És hogy ne lennék kiakadva, mikor azt mondjátok, hogy egy teljes év kiment a fejemből! Egyáltalán mi történt akkor pontosan?-kérdeztem, de mielőtt neki állhatott volna Hope elmesélni a történteket, a főorvos nyitott be egy nővérrel.

-Jó napot. hogy van a beteg?-kérdezte, miközben a nővér egy adag fájdalom csillapítót injektált az infúziómba.

-Nem emlékszik az elmúlt egy évre.-mondta Hope.

-De doki, ez meddig lesz így? Ezt nem lehet valahogy előhozni, ezeket az emlékeket?-kérdezte a bozontos hajú, ölelgetve Hope-ot.

Mi folyik itt? Miért ölelgeti a legjobb barátnőmet? És ő miért hagyja ezt? Ezek a srácok most komolyan kik, és hogy tetszhet bármelyik is valakinek? Még az a szöszi, az jól néz ki, de a többiek....

Zayn szemszöge:

Ennyi volt? Vége? Vége mindennek? Nem hiszem el. Miért kell mindennek tönkremennie? Hogy fogok én ezután ránézni Jessre? Én.. legszívesebben világgá futnék. Minden porba hullt. Minden, ami fontos volt nekem. Minden, azaz Jess. Hogy fogok nélküle élni, mikor rám se néz?! 

-Valószínű, hogy idővel visszajönnek majd az emlékek, de erre 35% az esély.

-Az nem túl sok ugye?-kérdeztem, miközben magam elé bámultam.

-Bízni kell..-veregette meg a vállamat, egy kis erőt adva.

-Mikor jöhet haza? -kérdezte Niall.

-Akár már ma. -mondta, majd kiment a kórteremből.

Jess úgy döntött, hogy már ma hazajön, ahogy az orvos mondta. Mindenki bízott benne, hogy az otthoni levegő mindent helyretesz. Elég hosszú volt a hazafele út. A repülőn megpróbáltam közelíteni Jess felé. Melléültem, de abban a pillanatban felállt, és beült Hope és Harry közé.

Mintha a szívemet taposták volna ezek a gesztusok. 

-Jól vagy? Minden oké?-ült le hozzám Hope, látva, hogy Jess ott hagyott.

-Nem Hope. Nem vagyok jól. Mindennek vége. Érted? Mindennek. 

-Dehogy is. Még semmi sincs veszve.

-De már nem szeret. Látod, mennyire irtózik tőlem?

-Lehet hogy meg kéne mondani neki, hogy mi is volt köztetek valójában.

-Nem.. az még korai lenne. Majd ha úgy érzem, én szeretném elmondani neki.

-Ahogy gondolod, de kitartás.-mondta, majd visszaült Harry-hez.

Jessnek azt mondtuk, hogy összehaverkodtunk Londonban, és együtt átjöttünk Párizsba egy kis kiruccanásra. Tehát ő csak annyit tud, hogy haverok vagyunk... Nagyszerű....Csak haverok...

A landolás után hazamentünk. Jess pontosan emlékezett a lakásukra.

Fordult a kulcs a zárban...

Egyre izgatottabb voltam, hiszen abban reménykedtem, hogy mikor benyit, bevillan neki minden.

De hiába.. Semmi nem történt.. Lerakta a cuccait a kanapé mellé, leült, és csak nézett ki a fejéből.

-Szóval pontosan mi is történt?-kérdezte.

-Hát az úgy volt, hogy elmentünk ugye Párizsba, ahogy azt már említettük, és megcsúsztál az egyik élményfürdőben...

-És ott vertem be a fejemet...

-Emlékszel?-vágtam a szavába.

-Rémlik.. csúszda! Csúszdán vertem be a fejem. Ömm..nem..más nem rémlik.

-Semmi?-kérdezte Hope.

-Nem. Semmi.

-És rám? Rám nem emlékszel?-kérdeztem.

-Nem. Miért veled mi volt?

-Áhh semmi, csak..csak jól elvoltunk. Ez minden. Gondoltam eszedbe jutott, de ha nem, hát nem...

Reménytelen. Annyira el vagyok veszve. Esélyem sincs már többé. Ez lehetetlen hogy valaha is emlékezni fog rám.

Annyira elkeserített, hogy ki kellett mennem egy kicsit a levegőre, mielőtt mindenki szeme láttára sírom el magam.

A teraszon viszont rám törtek a könnyek. A zokogás vulkánként tört ki belőlem.

-Mi az te sírsz?-kérdezte Harry, aki ismét utánam jött.

-Nem,nem én csak..-törölgettem a könnyeimet.

-Nyugi, nem szégyen az. Megértelek. De hidd el, minden rendbe fog jönni.

-Nem, semmi nem fog már rendbe jönni. Jessica látni sem akar. Rohadtul nem kíváncsi rám, úgyhogy, nem tudom mit erőlködöm.

-Mi van? Te most komolyan beszélsz? -adott két pofont-Hallod, azt hittem nem hallom jól. Miről beszélsz? Nem adhatod fel. Normális vagy? Én feladtam, mikor Hope eltűnt? Nem. Úgyhogy meg ne halljam még egyszer, hogy feladod. Fontos neked?

-Persze hogy az, de...

-Nincs de-adott még egy pofont-Ha fontos, akkor küzdj érte!

-De..-akartam belekezdeni, mire ő már emelte a kezét, hogy egy újabb pofont adjon.-Nem, nincs több pofon.-mondtam.

-Akkor?!-fenyített be.

-Jó-jó, igazad van. Jesszusom, komolyan itt pityergek, a helyett, hogy harcolnék?!

-Ez a beszéd. Szedd össze magad, és küzdj. De azt ne feledd, hogy nem kell egyből rámászni. Szépen lassan közelítsd meg..

-Kösz haver...

-Nincs mit. Mindig itt leszek.

Igaza van Harrynek nem szabad feladnom. Nem hagyom, hogy csak úgy kárba vesszen ez a szerelem. Bementünk a nappaliba, elköszöntünk a lányoktól, és a cuccainkkal együtt átmentünk a lakásunkba. Holnap nehéz nap vár rám. Meg kell tennem az első lépést annak érdekében, hogy visszaszerezzem Jessy-t. Otthon, ledőltem, és egy-két szál cigi mellett kigondoltam, mi a teendőm.

Jessica szemszöge:

Eléggé durva volt ez a nap. Már amennyit ébren voltam belőle. Azt hiszem most jót fog tenni, egy forró fürdő, és egy alvás. Igen, az jó lesz.

Így is tettem.

Másnak eléggé korán keltem. Mondjuk azért, mert már előző nap kialudtam magam. Lementem a konyhába, ahol Hope már sürgött-forgott. 

-Hát te?-kérdezte-Hogy-hogy ilyen korai vagy?

-Hát azt hiszem kialudtam magam... Hope.

-Igen?

-Folyamatosan Niall jár a fejemben... róla álmodtam.

-Hogy mi?-esett ki a tojás a kezéből, amit a rántottába szánt-És mit álmodtál?

-Azt, hogy valami bulin voltunk, és én megharagudtam valakire, felmentem a szobába, és ő utánam jött. És... csókolóztunk.

-És az nem rémlik, hogy kire haragudtál meg,-kérdezte sejtelmesen.

-Nem. Miért kellene?

-Hát ezt lehet, hogy most csak álmodtad, de valóban megtörtént.

-Hogy mi? És..és ki volt az akire megharagudtam?

-Zayn. Zayn volt az.

-Zayn? Az a fekete hajú srác? Aki folyamatosan utánam teper? 

-Igen. Mondhatjuk így is.

-Akkor biztosan azért haragudtam rá meg akkor is.

-Nem, nem azért. 

-Hát?

-Azért, mert ti együtt voltatok, és kiderült, hogy még barátnője volt.

-Mekkora szemét. És én meg ő? Hát azt elfelejtheti.

Szóval mi együtt voltunk? Nem értem, ez hogy történhetett meg. De ha meg együtt voltunk, akkor miért érzek iránta ilyen ellenszenvet?

-Mást nem álmodtál?

-Várj csak,... de! Te meg az a hogy is hívják? Harry, igen. Ti összejöttetek egy butikban.

-Ez is igaz. És hol pontosan? 

-Azt már nem tudom.

-H&M

-Tényleg!-villant be. 

-Más nem ugrik be? Mondjuk, hogy ti is ott jöttetek össze Zaynnel?

-Nem! De nem is baj. Én nem értem tényleg, hogy ez hogy történhetett, de nagy baklövés volt, az biztos.

-Idővel megtudod, hogy nem.

-Nem hinném.-mondtam, majd fogtam egy almát, és leültem a TV elé.

A következő napokban folyamatosan jöttek az álmok. Már szinte mindenkiről tudom, hogy ki kicsoda, de Zayn még mindig nem rémlik. Emlékszem az 1D-re, a srácokra, halvány foszlányokra, de a konkrét történetemre, ami ez alatt az egy év alatt teljesen a feje tetejére állt, NEM.

Három napra rá, hogy haza jöttem, engedtem Hope szavának, és átjöttek a fiúk. Nagyon izgultam. Szinte mindenkivel megbarátkoztam, és az ellenszenv eltűnt, kivéve Zaynt. Ha rá gondolok, még mindig ott van a taszító erő.

Megérkeztek a fiúk.

Egész jól szórakoztunk, de Zayn nem adta fel. Folyamatosan körülöttem legyeskedett. Nekem már nagyon elegem lett ebből, így megkértem Niall-t, hogy jöjjön ki velem a teraszra, beszélgessünk egy kicsit.

Hope szemszöge:

Mit csinál ez a lány? Jaj Istenem, csak nehogy elvedd még azt a picike reményt is, ami megmaradt. Szegény Zayn. Annyira megviselte ez a egész, főleg, hogy Niall-re nyomul rá Jess. Én ezt nem bírom. Fogtam magam, és felmentem a szobámba. Az ablakból pont ráláttam Jessy-ékre. Már vagy egy öt perce lestem őket. Hála Istennek nem történt semmi komoly.

-Hahó kicsim, hol vagy?-hallottam meg Harry hangát az ajtóból.

-Itt vagyok. Mondd!

-Semmi, csak gondoltam, kicsit lehetnénk kettesben.

-Ahham.-válaszoltam Harry szavára, bármi is volt az.

Nem figyeltem oda, mert most a barátnőmön a szemem.

-Figyelsz rám Hope?

-Igen.-néztem kifelé az ablakon.

-Hope!

-Mi? Mit kérdeztél?-ijedtem meg erre a határozott kiáltásra.

-Kössz, hogy figyelsz rám.-sértődött meg.

-Most mi van?-értetlenkedtem

-Amióta Jess becsavarodott, rám se hederítesz.

-Mi van? Te hallod is amit mondasz, vagy csak ömlik a sok hülyeség a szádból? Egy nem csavarodott be Jess, csak beteg. Kettő, bocs, hogy most nincs kedvem szexelni veled, de éppen azon dolgozok, hogy ne hulljon szét a jelenlegi családom. És ha ez neked nem teszik, menj be a fürdőbe elégítsd ki magad, és hanyagolj egy darabig.-fakadtam ki, de mondatom vége sírásba torkollott.

-Héj, héj, tényleg genyó vagyok, ne haragudj. Jézusom, hogy lehetek ekkora tökfej. Csak Zayn is teljesen ki van és, már nem bírom ezt. Nekem is kell egy kis öröm.-jött oda, és ölelt meg.

-Hidd el, nekem is kellene, de jelenleg az lenne a legnagyobb öröm, ha Zayn-ék megint összejönnének. Kérlek ezt most meg kell értened.

-Én megértem.-mondta, majd egy lágy puszit adott, könnyekkel áztatott ajkaimra.

Érezhető volt, hogy csak ennyit akart, hogy nem vágyott többre. Elég volt neki most ez a kis puszi is. Végre felfogta.

-Gyere nézzük meg mit csinálnak.-mondtam, majd visszamentem az ablakhoz, és akkor láttam, amit nem kellett volna. Jess és Niall kint csókolóztak, Zayn pedig pont akkor ment ki cigizni. Ebből nem lesz semmi jó. 

III.fejezet 18.rész

Uhh végre túl vagyunk a nagy izgalmakon, és hála nektek, a szép szavak és jókívánságok meghozták az eredményt, ugyanis mindkettőnknek nagyon jól sikerültek a szóbeli vizsgák.
Nem is igazán húznám tovább a szót hiszen már eleget húztuk a héten.
Íme a rész.
Jó olvasást.
Kiki :*

Zayn szemszöge:

" Mi az, hogy nem tudják megmenteni a szerelmemet? Miért hagyják csak úgy, hogy meghaljon? Meg se próbálják megmenteni? Én nem akarom, hogy vége legyen mindennek.
-Jess kelj már fel! Szeretlek, nem hagyhatsz itt!!-rángattam a medence szélén heverő testet.
Nem..neeeee....nem...nem halhatsz meg!!!!!!"

-Neee!-ébredtem fel a saját kiáltásomra.
Te jó ég. Ez rettentő álom volt. -gondoltam magamban, miközben kidörzsöltem az álmot a szememből, és ránéztem a még mindig kómásan fekvő Jess-re.

Nos, egy kissé zavaros lehet most a story, az igazság, hogy magam sem tudom az egészet.
Annyit tudok, hogy Jessica italát vittem a kezemben, mikor meghallottam az emberek jajveszékelését, a csúszdáknál. Alapból kíváncsi természetű vagyok, így nem bírtam ki, hogy ne lessem meg, mi az, ami ennyire felborzolta a kedélyeket. Így közelebb mentem, és akkor láttam meg, hogy egy nőt húznak ki a medence szélére. Közelebb mentem, és akkor ismertem meg, hogy az nem más, mint Jess. Nagyon beparáztam, egyszerűen nem értem, hogy hogy került oda, és miért volt berepedve a feje. A mentősök sem mondtak még semmit, Jess, meg pláne nem mondott semmit, hiszen azóta is kómában fekszik. Ez a bizonytalanság, és főleg az, hogy nem voltam ott vele, és nem tudom, mi történhetett pontosan szörnyű.
Csak ülök itt tétlenül a szerelmem ágya mellett, úgy hogy semmit nem tudok tenni érte. Nagyon kétségbe vagyok esve. És ez az álom is. Ajj csak tudnám kiverni a fejemből.
-Mr. Malik?-nyitott be halkan a főorvos úr, és szólt be az ajtórésen.
-Igen?
-Ki jönne egy pillanatra?
-Hogyne. Már is megyek.-mondtam, majd felálltam a székről, és kimentem a folyosóra, ahogy kérte.-Lehet már tudni valamit?-néztem a doki mellett álló rendőrre.
-Az előbb a rendőrúr elmesélte, amit ő hallott a szemtanúk többségétől.
-Rendőr? Miért kellett ide rendőr?-kérdeztem értetlenkedve a dokitól
-Mivel a strand tulajdonosainak felelősséget kell vállalniuk azért, mert a játékok ezek szerint nem biztonságosak.-válaszolt a rendőr.
-Á, értem, és mégis mi történt?-kérdeztem.
-A szemtanúk szerint a hölgy a csúszdát használta, és ott történhetett vele valami, ugyanis ájultan érkezett a vízbe.
-Valószínűleg a fejét verhette be-utalt az orvos a sérülésre Jess homlokán.
-Valószínű.-helyeselt a rendőr.
-Te jó ég, de miért ment a csúszdára, és ..de melyik csúszdára ment fel?
-A legmagasabbra.-válaszolta a rendőr.
-A legmagasabbra? De hát tériszonyos...
-Ennek az okát már nem tudhatjuk. Sajnos csak ennyi információval szolgálhatok.-mondta.
-Hát ez is valami. És doktor úr, mi lesz vele? Fel fog ébredni? Lesz valamilyen károsodása?-aggódtam.
-A károsodást nem zárhatjuk ki. A CT agyrázkódást mutatott, de nem a legsúlyosabbat, így nemsokára valószínűleg fel fog ébredni a barátnője.
-Hála Istennek. Akkor visszamehetek hozzá?
-Igen.
Vajon mi lehetett az, ami ezt hozta ki Jessből? Nem értem. -simítottam meg puha haját.
Nem húzhatom tovább a dolgot, fel kell hívnom Hope-ot, és már nyúltam is a telefonomér.
Kicsöng.
-Hallo?! Zayn, szija. Mesélj.
-Öm Hope, légyszi ülj le.
-Miért?
-Mert eléggé rossz híreim vannak.
-Mi? Mi? Mondjad már!
-Jessy kórházban van.
-Hogy mondod? De miért? Mi történt?
-Beverte a fejét a csúszdán, és agyrázkódása van.
-Jesszus. De.. és most nem emlékszik semmire? Vagy mi...-akadt meg a hangja a sírás miatt.
-Nem tudom, mert még fel sem ébredt.-kezdtek el potyogni a könnyeim.-Csak tudnám miért tette ezt..
-Én sejtem.-mondta Hope.
-Mi? Miért?
-Mert megtudta a fogadásotokat.
-De honnan? És az különben is csak hülyeség volt. Én..én..
-Hát számunkra nem volt vicces...-mondta, majd kínos csend vette kezdetét.
-Sajnálom.-motyogtam.
-Azonnal oda kell jönnöm.-mondta Hope, majd lecsapta a telefont.
Szóval ez volt az ok. A szívem majd meg szakad, ha belegondolok, mi mindent gondolhatott, mikor ezt megtudta. Biztos nagyon ideges lett, ha ilyenekre képes volt, hogy a tériszonya ellenére felment a legmagasabb csúszdára. És most miattam fekszik itt. Én juttattam ide. Hogy lehetek ekkora barom.Nagyon aggódom,...mi van, ha elfelejt, ha már nem olyan lesz, mint régen.. Nem Zayn, ilyenekre nem szabad gondolni, hisz akkor is szeretni fogod..
De mi van, ha elfelejti azt az éjszakát? Pedig az volt eddigi életem fény pontja. A hírnév, a rajongók, mind semmi hozzá képest. A világ összes boldogságát lecserélném érte.

Hope szemszöge:

Tudtam, hogy ideges lesz, hisz én is az voltam, de hogy ennyire. Ajj Jessym mit tettél. Őrlődtem magamban, aztán rohantam fel Harry-hez a fürdőbe, aki éppen borotválkozott.
-Harry!-kopogtam.
-Gyere!-mondta, majd benyitottam.
-Harry, nagyon fontos dologról kéne beszélnünk.-mondtam, miközben egyre közelítettem fel.
-Igen? Mindjárt végzek.
-Ez nem tűr halasztást. Azonnal Párizsba kell mennünk.-mondtam, mire egy pillanatra meg állt a kezében a borotva.
-Hogyan?-nevetett.
-Jess kórházban van.
-Mi?-fordult meg még félig habos arccal.
-Agyrázkódása van, és én nem bírom ki hogy ne legyek mellette.-mondtam egyre idegesebben, egy hisztiroham küszöbén.
-Figyelj, ülj le!-vezetett a kád széléhez, ahová mindketten leültünk.-Minden rendben lesz. Pontosan mi is történt?
Elmeséltem neki a story-t, mire ő szépen lenyugtatott.
-Jól van kicsim, minden rendben lesz, oké?! Csak este tudunk menni, mert a magángép szervizben van.-mondta.
Akarva, akaratlanul is el kellett mosolyognom magam, hisz olyan vicces volt Harry arca félig habosan. Úgy nézett ki mint a mikulás, akinek csak fél szakálla van.
-Csak tudnám, hogy most ebben mi olyan vicces.-jegyezte meg cinikusan, mire én az arcára mutattam, és a kitörő nevetést leplezve a szám elé raktam a kezem.
-Ja, hogy ez.-mondta, majd leszedett egy adagot az arcáról, és rákente az enyémre.
-Neee Harry!!!-sikítottam.
-Na most már te is jól nézel ki.-nevetett.
-Hülye.-mondtam nevetve, majd megindultam a mosdókagylóhoz. Fölé hajoltam, és lemostam az arcomról a habot, ám mikor lehajoltam, egy domborodó férfiasságot éreztem meg a fenekemnél.
-Hmmm..Harry?-mosolyogtam egyet, majd kiegyenesedve megfordultam.
Ajkaink súrolták egymást, majd egymáséiba haraptunk. Csókunkon még érződött a borotvahab íze, de ettől volt még mocskosabb. Harry szája egyre többet akart. Nagyon gyors volt, alig bírtam követni a tempót. Egyik pillanatban még a mosdókagylónak támaszkodva álltam, a következőben, már azon ültem.
-Harry..-leheltem ajkába, mire ő hirtelen abbahagyta.
Próbáltam folytatni, de mutató ujját  számra téve, utalt arra, hogy STOP.
-Mi az?-kérdeztem.
-Olyan gyönyörű vagy.-vigyorogta, miközben rezzenéstelen arccal nézett zöld szemeivel az enyémekbe, majd szép lassan végig vezette rajtam tekintetét.
-Jajj Harry hagyd már ezt.-mondtam, majd leszálltam a mosdóról, és kisétáltam.
Még hallottam Harry nevetését, miközben befejezte a borotválkozást. Éppen hogy leértem a lépcsőn, csöngettek.
-Jövök!-mondtam, majd kinyitottam az ajtót.
A srácok jöttek át nagy unalmukban.
-Szija Hope!-ölelt meg Niall.
-Sziasztok, gyertek be!
-Mi újság?-kérdezte Lou.
Jessica agyrázkódással kórházban van, és ma repülünk Harry-vel hozzá Párizsba meglátogatni.-zúdítottam egyből a fiúk nyakába a hírt.
-Várj, ez egy kicsit váratlanul ért mindnyájunkat.-szólat meg Liam, egy fél órás szájtátás után.
-Tudom, engem is, de ez van. A hülye fogadásotok miatt van minden.-kezdtem bele, majd miután elmeséltem a fiúknak, Niall szólalt meg:
-Szegény Jess. Akkor mi is jövünk.
-Igen. Igen.-helyeselték a fiúk.
Nagyszerű, akkor a romantikázásnak lőttek. Na de nem is baj,nem azért megyünk most, arra lesz még alkalom. Most Jess épsége a legfontosabb.
Tudom, hogy Niall már magának sem meri bevallani, de még mindig tetszik neki Jess. Hisz most is ő ugrott föl legelőször, meg olyan egyértelmű. Ahogy ránéz, ahogy szól hozzá, ahogy beszél róla. Na meg az eddigi incidensek is, például, amikor kirohant, mikor megtudta, hogy Jess és Zayn hivatalosan is egy pár. Ne is említsük, amikor Zaynnek húzott be egyet. Le se tagadhatná. Mondjuk ő is megérdemelte volna Jessicát, de Zayn a neki való. Ők már olyanok, mint Rómeó és Júlia, elszakíthatatlanok.

***

Este már indultunk is a géppel, amint megérkezett a szervizből. Hamar odaértünk. Nagyon izgultam. Olyannyira, hogy nem is érdekelt, hogy Párizsban vagyunk. Gyorsan leszálltunk, fogtunk egy taxit, és már mentünk is a kórházhoz.
-Jó estét, én Jessica Irish-t szeretném meglátogatni.-mondtam már a portánál.
-Bonsoir! Désolé, je ne parle pas l'anglais. (Jó estét! Sajnálom, nem beszélek angolul.)
-Ömm elnézést ezt nem értettem.
-Nous Jessica Irish chercher. (Mi Jessica Irish-t keressük)-szólalt meg Harry mögülem.
-Ááá par là. (Ááá arra fele)-mondta a nő, majd Harry elindult jobbra.
Pislogtunk kettőt, és mentünk is Harry után.
-Harry nem is tudtam, hogy ilyen jó a franciád.-dicsértem meg, mire ő elmosolyodott.
-Pedig már volt alkalmad tapasztalni.-mondta széles mosollyal.
-Igaz.-mondta, majd ujjaimat átkulcsolva az övéi közt, megfogtam a kezét. Viszont azt nem értem, hogy hogy lehet a portába állítani valakit, aki nem tud angolul.
-Hát látod, így..-szólalt meg hátulról Lou.
Egyre jobban izgultam. Mi lesz, ha meg sem ismer a legjobb barátnőm? Nagyon félek.
Benyitottunk Jessy kórtermébe, a látvány elég felkavaró volt.
Jess még mindig "aludt", Zayn pedig a zsebkendőjét szorongatva ült az ágy mellett könnyes szemekkel.
-Szija tesó.-pacsizott le vele Harry.
-Szijasztok.-üdvözölt mindenkit.
Még sosem láttam ennyire kibukva. Látszik, hogy nagyon megviselték a dolgok
-Mit tehetünk érted?-kérdeztem, de ő csak bólogatott a fejével, hogy semmit.
-Ezt már elcseszte.-mormogott Niall.
-Mi? Mit mondtál?-kérdezte Harry.
-Azt hogy én mondtam, hogy ne fogadjatok ilyen hülyeségben.-akadt ki.
-Kösz Niall, tényleg nincs elég gondom, most még gyere ezzel.-mondta Zayn, majd kirohant, Harry pedig utána.
-Nagyon ügyes vagy Niall. Valószínű, hogy Zayn tehet arról, hogy Jess beverte a fejét.-mondtam, miközben megigazítottam a barátnőm párnáját, és a még Londonban vett virágcsokorral díszítettem fel éjjeliszekrényét.

Harry szemszöge:


Nem értettem mire volt ez jó Niall-től. Jó nyilván való, hogy Zayn ellen van, hisz Jess-ről van szó, aki iránt nem kevés érzelem fűzi, de akkor is a barátja, és nem kellene ilyen szavakkal dobálóznia.
-Zayn! Várj.-szaladtam utána.
A folyosó végén megállt.
-Ne is hallgass Niall-re. Tiszta hülye. Nem te vagy a hibás, és elhiheted, megértem min mész most keresztül.
-Köszi, de igaza van. Nem kellett volna...
-Ömm Zayn... az én hibám.-szedtem össze bátorságomat, hogy bevalljam, én vagyok a hibás.
-Mi? Miért lennél te a hibás?
-Mert én küldtem neked ezt az SMS-t.-mutattam meg a telefonomon.-Csak hát Jess olvasta el. Aztán egyből felhívta Hope-ot, és próbáltam lenyugtatni, hogy ez csak egy hülyeség volt, de úgy néz ki, hogy...
-Jól van tesó, kösz, hogy elmondtad, de akkor sem te vagy a hibás, és most már nem is tehetünk semmit.

 Zayn szemszöge:

Most már mindent tisztán értek, de nem haragszom Harry-re. Épp mikor megöleltük egymást, nyílott ki a kórterem ajtaja. És igen. Meghallottam azt a mondatot, amire egész nap vártam:
-Fiúk gyertek gyorsa! Jess ébredezik.-szólt ki Hope.
Azonnal rohanni kezdtünk. A szívem egyre erőteljesebben vert, izmaim megfeszültek, fülemben lüktetést éreztem, ujjaim jéghidegek lettek, és közben mégis izzadt a tenyerem. Most fog eldőlni, hogy kárba vesztek-e az eddigi hónapok, és minden, amit felépítettem...

Közérdekű: Vizsgák !

~ Sziasztok, sajnos a héten nem tudunk új részt hozni, ugyanis holnap én infóból érettségizek, a héten pedig Kingával együtt magyar szóbeli kis érettségink lesz .. arra viszont muszáj készülnünk, úgyhogy sajna a rész írás nem megy .. :/
De a hétvégén mindenképp kaptok egy új és izgalmas részt !! :) Addig csak kibírjátok. ^^
Kérlek titeket, holnap szorítsatok és a csütörtök/pénteki napokon is. Majd még jelentkezem, szép estét . x