III.fejezet 6.rész

~ Sziasztok, bocsi a sok késésért de nem voltam gép közelben. De itt egy light-os rész az elkövetkező izgalmas részek előtt. Jó olvasást. x 

Hope szemszöge:

Ilyen jót még eddig sose aludtam. Végre ki tudtam aludni magam, tele energiával ébredtem fel. Baloldalra nézve a szuszogó Harryt pillantottam meg. Olyan édesen aludt, ezért nem akartam felkelteni. Lassan próbáltam kiosonni a takaró alól, de egy kéz gyorsan vissza rántott és szorosan magához húzott.
- Eddig csak azok a lányok osontak ki mellőlem, akikkel csináltunk is valamit.-ezzel a mondattal teljesen megsemmisített. Elvörösödve hajtottam le a fejem amikor újra megszólalt.- De azokat a lányokat jobban szeretem, akik mellettem maradnak.-ölelt át még szorosabban.
- Bocsi, csak elakartam menni zuhanyozni.-mondtam felé fordulva.
- Cserébe kapok egy  reggeli puszit?!
- Na jó, de utána elengedsz?!-gyorsan nyomtam egy nagy cuppanóst az arcára és kikeltem az ágyból. Visszanézve édesen mosolygott rám, mint aki elolvadt a puszimtól.

Aztán rájöttem, hogy mit néz ennyire. Gyorsan kiszaladtam a szobából, ugyanis egyetlen egy pólóban voltam ami alig takart valamit.
Lezuhanyozás és felöltözés után ablakon bámultam kifelé, majd egy sport kocsi ment el a ház előtt és hirtelen beugrott az álmom. Annyira jó volt, ez most teljesen feldobta a kedvemet amit Jessék is észre vettek már a konyhában.
- Mi ez a nagy mosolygás?
- Á semmi, csak jót álmodtam.
- Harry mellett nem csoda.-szólt be Zayn.
- Hééé, jobb lett volna ha közétek fekszek?-vettem viccesre.
- Máskor is jöhetsz amúgy.-jött le Hazza a lépcsőn.
- És mit álmodtál?-kérdezte Jess.-Csak akkor mond el, ha nincs benne meztelenkedés.-nevetett.
- Hahaa, nem olyan volt. Most nem.-nevettem én is.-Csak annyi volt, hogy sport kocsiba száguldoztam. Pontosabban egy Ferrariban. Istenem, annyira jó volt.-áradoztam.
- Hát ja, nem lehet rossz.-mondta Harry majd felállt és kiment telefonálni azt hiszem.

Az egész délelőttöm unalmasan telt, nagyjából átválogattam a ruháimat, meg takarítottam. Olyan kettő óra körül berontott Harry és azt mondta hogy azonnal el kell mennem vele. Fogalmam sem volt, hogy hova és minek. Itt ülök a kocsijába már 20 perce és utazunk valamerre.
- Mond mááááááááááár el, hogy hova viszel!!-kértem már századjára.
- Meglepi.
- Aaaaj tudni akarom!
- Már csak 3 perc és ott vagyunk.-nézett rám izgatottan.
Nagyon kíváncsi vagyok már, hisz csapott papot ott kellett hagynom mindent és vele kellett jönnöm. De 3 perc múlva valóban megérkeztünk egy autókölcsönzőhöz. De nem akármilyenhez, csak szuper kocsik álltak ott. Nem hiszem el, az egyik álmom most végre valóra válhat.
- Ez most komoly?-hüledeztem amikor kiszálltunk az autóból.
- Naná, felhívtam őket és mondták, hogy van egy Ferrari-uk. Gyere oda megyünk.
- Áááááá köszönöm.-ugrottam a nyakába. Elsétáltunk egy csomó jó kocsi mellett de az én álomautóm ott parkolt hátul, egy Ferrari California.

Atya úristen, ott álltam és csak csodáltam. Annyira gyönyörű tűz piros volt.
- Na mi az, nem mersz beszállni?-kérdezte Harry mikor kinyitotta az ajtót.
- Mi? Utazni fogunk benne?-kérdeztem még mindig ledöbbenve.
- Naná, egy órára a miénk.
- Ááááááááááá.-ordítottam majd megint a nyakába ugrottam. Erről jó lenne már leszokni, mert elég kínos.
- Okéé, nincs mit, csak induljunk már.-mondta türelmetlenül.
Lassan kigurultunk a főútra. Eddig néma csöndbe tanulmányoztam a méreg drága bőr ülést de most már nem volt kedvem a csöndhöz.
- Először vezetsz Ferrarit?-kérdeztem.
- Aha.-pillantott rám az én jó tevőm.
- És milyen?
- Imádom.-mondta és villantott egy nagy mosolyt.
- Oké, akkor tudod mi lenne a még királyabb?-kérdeztem.
- Na mi?
- Ha itt,-mutattam egy lehajtóra.-lefordulnál és elmennénk egy kihalt útra és megnéznénk mennyit bír.
- Kis ravasz. De semmi jónak nem vagyok az elrontója szóval mehetünk.-mire ezt már kimondta ott voltunk egy teljesen elhagyatott de betonozott úton. Óvatosan rátaposott a pedálra és a motor azonnal gyorsult. A mutató csak úgy felpörgött 220ra. Itt már akartam érezni azt szellőt amivel megyünk, úgyhogy lehajtottam a tetőt. A hajamból kiszedtem a gumit és hagytam hogy szálljon. Láttam, hogy Harry egy pillanatra rám néz majd elmosolyodik. Ez még nekem nem volt elég, bekapcsoltam a zenét és feltekertem maxra. Harry ismét rátaposott a pedálra és megközelítettük a 280km/h-t. Isteni érzés volt, olyan mint amikor bedrogozva szállsz és nem érdekel semmi. Annyira jó volt ezt megosztani most valakivel. Bömbölt a zene, a fülembe pedig csak úgy süvített a szél. Rólam meg nem lehetett levakarni a hatalmas mosolyt és a boldogságot. Ordítani akartam, ki akartam mondani, hogy végre elszálltak a gátlásaim és jól érezem magam drog nélkül. Ez számomra megváltás volt. Lassan felálltam Harry aggódó pillantásai között, bár éreztem hogy leszállt a gázról és kicsit lassulunk de nem érdekelt. Elengedtem a kezem majd lehunytam a szemem és kiabáltam. Semmi értelmeset csak azt akartam, hogy mindenki hallja milyen jól érzem magam.
- Naa, mára elég ennyi adrenalin.-mondta mikor lekapcsolta a zenét és vissza húzott az ülésre.
- Imádtam. Végre drogok nélkül és szállhattam.-mondtam neki őszintén.
- Örülök, hogy segíthettem.
- Nagyon köszönöm, nélküled nem sikerült volna.-raktam a kezére a kezemet, de gyorsan elkaptam mert zavarba jöttem. Nem tudom, mi van velem, de néha annyira gátlásos vagyok mellette néha meg egyáltalán nem. Olyan jó neki, hogy ő vezethette is. Én is akarok majd jogsit, de a sulin belül szóval még várnom kell. De ha meg lesz kell hozzá egy Ferrari.
- Nagyon szépen köszönjük.-mondtam a tulajnak.- Remélem még találkozunk.-ezt pedig az autókámnak. - Jaaaj istenem, annyira jó volt. Egyszerűen isteni érzés volt, ahogy repültem.-áradoztam már a kocsiban haza fele.

Zayn szemszöge:

- Úgy unatkozok!!-mondtam Jessnek aki századjára nézi végig a tv műsort.
- Mi van, most végre szabadnapotok van és már is unatkozol?!-bökött meg.
- Jól van na, de mehetnékem van.
- Akkor menjünk valahova.-vágta rá egyszerűen.
- Most hatkor, hova?-kérdeztem.
- Buliba. Naaa? Olyan rég táncoltunk.-mondta majd felállt és elkezdte riszálni a csípőjét.
Én is felálltam és hozzá simulva folytattuk.
- Látod ehhez nem kell buliba mennünk, itthon is megy.-mondtam és elkezdtem csókolgatni a nyakát.
- Zaaayn ..-nyögte a nevemet.- De az más, ott nem támadhatsz le.-nevetett ki.
- Jó jó, akkor dobok egy sms-t Harryéknek, hogy a Funky Buddha előtt találkozunk. Készülj el, márt hozzánk is át kell menni.
- Oké, fél óra és kész vagyok.-mondta majd eltűnt az emeleten.

Harry szemszöge:

Annyira örültem, hogy kitudtam rángatni Hopeot a szürke napjaiból. Végre felszabadult és boldog volt. És ami nagyon fontos volt, hogy ezt mind mellettem tette. Ettől én is boldogabb lettem. Haza fel tettünk egy kis kitérőt mert kaptam egy sms-t Zayntől, hogy este buli. Átugrottunk hozzám majd magamra kaptam valami könnyű ruhát.

Utána átmentünk Hopehoz, aki 20 percen belül el is készült és szívdöglesztően nézett ki. Nem bírtam levenni a szemem a formás hátsó feléről kifele menet. Alig vártam, az este folytatását, remélem a zene közbe és persze a közelembe megint el fogja engedni magát.
Nyolc körül meg is érkeztünk a kedvenc szórakozó helyünkre.
- Mit iszol?-kérdeztem.
- Még nem tudom.
- Hé srácok, eszembe jutott egy remek ötlet.-szólt Jess.
- Mi édesem?-kérdezte Zayn.
- Hát mivel ketten nem olyan jó inni Hopepal, arra gondoltam, hogy ihatnátok ti is és haza megyünk taxival. Na?
- Ez egy zseniális ötlet, angyalom.-bókolt neki Zayn.
- Így igaz.-mondtam majd kapásból rendeltem 2 üveg whiskyt.
Megtudtam, hogy Hope kedvenc italai is ez, majd észre vettem azt is, hogy előbb megivott 3 pohárral mint én. Gyorsan behoztam a lemaradásom, majd felálltam.
- Hölgyem, szabad egy táncra?-hajoltam meg.
- Ó még szép, uram.-mondta majd felhajtotta a 4. pohár tartalmát.
Amint felállt egy kicsit megszédült, ezért utána kaptam.
- Elnézést.-mondta nevetve majd a tánctér felé húzott. Láttam a szemeiben hogy elég rendesen hatott már az alkohol. Igazából bennem is volt már annyi, hogy ne foglalkozzak ezzel. Lassan elkezdett ringatózni először velem szembe majd meg fordult és nekem dörgölőzött. Automatikusan lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot. Nem hiszem hogy hamar elfog következi megint egy ilyen este, ezért kiélvezem minden pillanatát. Mindketten tudtok, hogy nem vagyunk már józanok de azt is, hogy játszani azért szabad. Ezért ráraktam a kezem a csípőjére majd felvettem az ütemet amit ő diktált. Lassan előre csúsztattam a kezemet az alhasára és közelebb húztam magamhoz. Éreztetni  akartam vele hogy mit okoz nekem. Mikor én is hozzá dörgölőztem, kicsit megugrott majd megfordult és a fülemhez hajolt.
- Ennyire tetszik?-búgta bele, amitől kirázott a hideg,
- Ennyire tetszel.-válaszoltam végig a szemébe nézve majd meg sem várva a válaszát benedvesítem az ajkaimat és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Egy jól eső nyögés hagyta el a száját amit győzelemnek vettem és most én kérdeztem meg tőle:
- Ennyire tetszik?
- Ennyire tetszel.-ééééés igeeen, erre a válaszra számítottam. Mikor kimondta a szívem egy nagyot dobbant, tudtam hogy itt az ideje. Egyből megcsókoltam, először finom ízlelgettem az ajkait de mikor erőszakosan dugta át a nyelvét én is bevadultam. Ott smároltunk a tánctér közepén mit sem érzékelve a külvilágból. Pár perc múlva Hope szakította meg:
- Huuuh, ez jó volt. Erre inni kell.-nevetett fel majd el is tűnt a tömegben.
Hirtelen valaki vállba vágott és elkezdett ölelgetni.
- Barátom, hol hagytad a csajod?-kérdezte Zayn elég ramaty állapotba.
- Zayn veled meg mi a fene van?-nevettem mert elég vicces volt, amint jobbra balra dülöngélt.
- Ittam, aztán táncoltam, utána ittam, ittam ittam és itt vagyok. Miért?
- Ááá semmi, semmi.-kicsit berúgott a barátom de nem számít.
- Gyere Jess táncoljunk!!-ordított a mellette álló lánynak.
- Nem Zayn, mi haza megyünk.
- Nee Anyuciii, maradjunk még.
- Nem és nincs vita.-mondta Jess határozottan, kicsit szomorú lettem, mert tudtam hogy ha ők is mennek nekünk is menni kéne.
- Hope! Mi maradunk ugye?-kérdeztem reménykedve mikor megérkezett köreinkbe.
- Ha nem gáz?!-nézett itt Jessre.
- De hogy, érezzétek jól magatokat. De aztán haza találni.-kacsintott Jess majd kivezette a részeg srácot a clubból.

Jess szemszöge:

Végre eljöttünk kicsit kikapcsolódni erre ez a majom nem leissza magát?! Ááá mindegy, majd jól meglocsolom otthon egy üveg vízzel attól biztos felébred. A taxiba beszállva bediktáltam a címet és vártunk, hogy megérkezzünk. Azonban őnagyságának szórakozni támadt kedve, csak az a baj hogy velem.
- Búj ide kicsim.-mondta majd közelebb húzott magához.-Taxiban még nem csináltam.-súgta bele fülembe majd a kezét lassan felvezette a combomon. Nagyon megijedtem, nem ismertem ezt az erőszakos oldalát. De valahol mégis beindított, mondjuk azért nem akarom egy taxiban elveszíteni a szüzességem.
- Ne Zayn!-mondtam neki halkan, mikor elkezdte a nyakamat harapdálni.
- Most miért? Neked akarok örömet szerezni.-mire ezt kimondta a keze becsúszott a szoknyám alá és simogatni kezdett. A taxi hirtelen szaunává változott vagy nem tudom, de egyre gyorsabban kezdtem venni a levegőt és egyre melegebb lett. Megkapaszkodtam az ajtóban és próbáltam egyenletesen lélegezni. Zayn még mindig csókolgatta a nyakamat mialatt a keze bejárta már az egész testemet.
- Zaaayn ne itt!-összegyűjtve egy kevés erőt fejtettem le magamról az izmos kezét.
Hamarosan megérkeztünk majd kiszállva a taxiból segítettem Zaynnek betántorogni a lakásba. Mikor beértünk egyből letámadott. Szabályosan lefogott és neki nyomott a falnak.
- Akkor folytatnám amit elkezdtem.-mondta majd a nyakamhoz téve a száját egy hatalmas szívásba kezdett. Eléggé fájt amikor megéreztem a fogát. Mikor végzett egy hatalmas mosoly terült szét az arcán. Egy kicsit engedett a szorításból ezért kikerülve őt, oda léptem a tükörhöz és megnéztem a csúnya pirosas lila foltot a nyakamon.
- Zayn Malik, mit tettél velem?-förmedtem rá.
- Megjelöltelek.-válaszolt egyszerűen majd felsétálva az emeletre ott hagyott.

ui: bocsi, hogy ilyen későn hoztam, de nem akartam még egy napot csúszni. :/

III.fejezet 5.rész

~ Sziasztok :) Csak gyorsan írnék néhány mondatot. Először is bocsi a csúszásért, de tegnap későn kezdtem el. Aztán köszi mindenkinek még 1x a dicsérő szavakat a dizire, nem valami nagy cucc de elég szerintem. Senki nem panaszkodott a fejléc (kép) méretére, szóval nem zavar. :) A címkék lassan bővülnek ám, és a díjakat amiket kapunk folyamatosan azok is fel lesznek rakva ~> nagyon köszönjük. <3 Remélem, annyira sokan "nem unjátok" a párbeszédeket, igyekszünk poénosra venni, csak néha a helyzet nem engedni. De most már szebb dolgok elég nézünk, egy ideig ... ;) Nah de akkor itt az új rész, remélem nem baj, hogy hosszú lett, jó olvasást. x

Hope szemszöge:

Eszméletlen dühös lettem, nem értettem hogy volt képe megint ide pofátlankodni, hiszen minden miatta történt. Nem akartam egy embert okolni a történtek miatt, de most hogy újra látom, előjött. Nagy levegőt véve besétáltam a nappaliba, majd rá sem nézve el mentem mellette de azért a vállunk összekoccanásával jeleztem, hogy takarodjon. Nem vette a lapot és utánam szólt:
- Hope, csak egy percre zavarnálak ..
Meg sem fordulva indultam fel a lépcsőn.
- Hope, kérlek csak hallgasd végig.-szólt utánam Liam. Az ő hangjára megálltam majd visszanézve jeleztem, hogy meghallgatom.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni tőled, meg Harrytől is.-itt ránézett a fiúra, akin látszott, hogy nem valami nyugodt-Remélem egyszer majd megtudtok nekem bocsájtani, nem akartam be kavarni. Csak szórakozni akartam és azt hittem Harryvel lehet. De mindegy, sajnálom Hope, hogy miattam kezdtél el újra ... - mondta volna tovább, de nem akartam újra erre gondolni ezért közbe szóltam.
- Nem csak a te hibád, de mindegy, már lezártam. Nem akarok ezzel foglalkozni többet.-meg sem várva a válaszát felmentem a fürdőbe.

Nem tudtam, másra gondolni az elhangzottan után, csak hogy milyen gyenge vagyok .. megint a droghoz nyúltam. Nem lehetek ennyire szerencsétlen, másképp nem tudok élni?! Ha van némi gond az életben rögtön a drogokhoz kell nyúlnom?! Elegem lett magamból, megmostan gyorsan az arcom, mikor végeztem, kopogásra lettem figyelmes.
- Jól vagy?-hallottam meg kintről Harry hangját.
- Gyere be, nincs bezárva.-mondtam neki, direkt kikerülve a kérdését. Lassan besétált az ajtón, majd néhány centire megállt előttem. Láttam, ahogy az arcomat fürkészi, tudta, hogy nem akarok róla beszélni, ezért próbált következtetéseket levonni onnan. Pár perc kémlelés után, szorosan a karjába zárt. A lehető legjobb dolgot tette most, nem kérdezett csak egy öleléssel jelezte, hogy mellettem áll. Azonnal visszaöleltem, és a nyakába fúrtam a fejem, kezemet a kapucnija alá csúsztattam, ahol mindig jó meleg volt. Néhány percig így állhattunk, de a kezemet megragadva kezdett el a lépcső fele húzni.
- Mindenki téged vár.-mondta miközben botorkáltam le mögötte a lépcsőn.
- Úgy hiányoztattok.-vettem fel egy mosolyt majd elindultam feléjük.
- Te iiiiiiiiiiiiiiis.-bújtak hozzám először a csajok.
- Jobban vagy?-kérdezte Danielle.
- Sokkal.
- Ugye jól bántak veled a kórházba?-kérdezte El aggódva.
- Persze, minden rendben volt.
- Héééé, mi is kérünk belőle.-jött oda Louis majd félre tolva barátnőjét ölelt át szorosan.
- Ne már, nem kap levegőt szegény.-szólt Zayn majd ő is meg ölelt még szorosabban.
- Meg szólalt ..-mondtam halkan, hiszen tényleg alig kaptam levegőt.
- Hooopiiii.-ölelt át Liam és Niall egyszerre, szerintem ezt megtervezték.
- Oké, ha tudtam volna, hogy ennyire hiányozni fogok, sűrűbben megyek el.-mondtam nevetve. De ekkor valaki hátulról átölelt.
- Meg ne próbáld, nem hagyhatsz itt még egyszer. Megértetted?-kérdezte Harry, miközben az ajkai súrolták az fülemet.
- Ühüm.-nagyot bólogatva jeleztem neki az egyetértésemet. Különben sem tudtam mást mondani, hiszen elszoktam a közelségétől. De az őszintét megvallva nagyon tetszett, sőt már nagyon hiányzott is.

Még egy-két órát beszélgettünk, de láttam már mindenkin hogy menne a saját dolgára ezért felállva jeleztem, hogy indulhatunk.
- Hova-hova kisasszony?-kérdezte Harry, majd a derekamnál megfogva behúzott az ölébe. Annyira váratlanul ért, hogy felsikítottam, amire mindenki elkezdett nevetni.
Annyira jó volt újra itt lenni, ez a társaság tényleg segíteni fog a végleges gyógyulásomba, legalábbis nagyon remélem. Na és persze Harry, nem tudom mit beszélhetett apámmal, de mióta haza jöttünk nem veszi le rólam a szemét, minden kívánságomat lesi. Annyira aranyos tőle.
- Igaza van Hope-nak, lassan indulnunk kéne.-mondta Jess és a kezemnél fogva kihúzott az öléből majd a bőröndök fele sétálva oda súgta: - Este mesélned kell.
- Még is miről?-néztem rá értetlenül, remélem nem az elmúlt néhány napot akarja felhánytorgatni.
- A göndör szépfiúdról.-egyből elkapott a nevetés, ez a név.
- Nincs miről.-vontam meg a vállam, mire ő egy ühümmel reagált.
- Mi van csajok mi ez a jó kedv?-állt meg mellettem Zayn.
- Épp titeket beszéltünk ki.-nevettem fel, mire Zayn kidugta a nyelvét.
- Nem alszotok itt?-kérdezte Harry miközben segített felemelni egy csomagot.
- Most nem, rég voltunk már otthon.-válaszolta Jess, miközben ő és Zayn kivittek néhány bőröndöt.
- Várjatok meg, jövünk mi is!-szóltam utánuk, majd egy gyors "sziasztok, nem sokára találkozunkkal" elköszöntem a többiektől.
Egy órás kitérő után haza érkeztünk, ugyanis rájöttünk hogy nincs otthon semmi, ezért gyorsan beugrottunk a szupermarketbe. Otthon, édes otthon.-gondoltam magamban mikor megérkeztünk a kis kecónkhoz.

Imádom ezt a helyet, Jess apukája próbálta megtalálni a számunkra legideálisabb lakást, és sikerült is. Nagyon hiányzott már ez a hely, alig aludtunk itt mióta megismertük a fiúkat. Mondjuk ennek örülök egy picit, hiszen nagyon sok szép napot töltöttünk az 1d házban. Ha jól emlékszem, már pedig a memóriám nem romlott, akkor még a srácok sem jártak itt.
- Azta, milyen jó nappali, mekkora tv, mennyi játék!!-ájuldozott Zayn, mikor meglátta a PS3-at a polcon.
- Oké, az Hope cuccai, enyém a konyha.-mondta Jess nevetve és a konyha felé mutatott. Nem csak ügyesen rajzol, de jól is főz. Ezért Stefan az apukája egy mindennel felszerelt konyhát választott neki.
- Én inkább a szobákra vagyok kíváncsi.-mondta Harry és rám kacsintott.
- Na gyere akkor, meg mutatom azt is.-válaszoltam, majd felrángatva az emeletre a cuccokat, bevezettem a szobámba.

Nagyon szerettem, meg van benne minden amit akartam. Na és persze a hozzá tartozó gardrób és fürdő is tökéletes. Gyors ledobtam a táskámat és nyitottam egy ablakot. Addig Harry körül nézett majd rávettette magát az ágyamra.
- Már is szeretem ezt a helyet, főleg ezt az ágyat.-nevetett majd megpaskolta maga mellett a helyet.
- Igen, nekem is az egyik kedvencem az ágyam.
- Sok jó dolog történt rajta, mi?-jelent meg az arcán a perverz mosoly miközben ezt kérdezte.
- Hahaa, nem éppen. Ne magadból indulj ki, jó?!-ütöttem meg a karját de ő gyorsabb volt és elkapta. Azzal a lendülettel közelebb húzott magához, az arca csak pár centire volt tőlem, szinte a számra suttogta:
- Akkor felavathatnánk.-mikor ezt kimondta bele csípett a fenekembe. Nagyot ugorva álltam fel majd elkezdtem nevetni, nem, ez nem is nevetés volt inkább röhögés. Annyira imádom Harry vicces oldalát, ő az egyetlen aki a szörnyű napok után meg tudott nevettetni  Igazából ez vicces, mert miatta lettem olyan "boldogtalan" és most ő tesz boldogabbá. Azt érzem, hogy csak helyre akarja hozni a dolgot. Remélem nem azért ilyen velem, hogy ki egyenlítsen.

Hamar elérkezett az este, elég fáradt voltam, egész végig csak beszéltünk és beszéltünk. Mindenkiből csak úgy folytak a szavak. Alig voltam távol egy hetet, de mintha mindenkivel ezer dolog történt volna.
Srácok most már nem akartak vezetni, legalább is Zayn ezt mondta, de tudtam hogy neki is nagyon megtetszett Jess szobája.

A táskámat félre dobva, indultam meg a fürdőbe. Végre vehetek egy rendes forró fürdőt, otthon. Tele töltöttem a kádat, majd egy csomó hab kíséretében beleültem és nyakig elmerültem. A fejemet kiürítve hunytam le a szemem ...

Jessica szemszöge:

Alig vártam, hogy haza érjünk és Hopepal beszélgessünk. De sajnos ez ma este nem jött össze, ugyanis a srácok is itt maradtak. Annyira még sem bántam azért, Zayn már nagyon hiányzott. Harrynek megmutattam a vendég szobát, majd vissza sétálva a nappaliba nem találtam ott senkit. Átnézve a konyhába pillantottam meg háttal az én szerelmemet.
- Mit csinálsz kicsim?-kérdeztem majd, mögé lépkedve hátulról megöleltem.
- Ezt mond még egyszer!-fordult meg a kezeim között.
- Mit?-pislogtam rá értetlenül.
- Azt hogy kicsim.-mondta majd kitűrt egy tincset az arcomból.
- Kicsim ..-ejtettem ki szépen ezt a szót, de abban a pillanatban Zayn a tarkómnál fogva közelebb húzott magához és forrón megcsókolt. Szinte éreztem ezt a pár nap hiányt ebben a csókban. Benne volt minden érzés. Beletúrtam a hajába és többet követelve nyomtam magam felé a fejét. De levegő hiányban el kellett váltunk, majd a homlokát nekem nyomva zihálta azt az 3 szót, amiért bármire képes lennék.
- Szeretlek, mindennél jobban.
Nem bírtam válaszolni, újra érezni akartam duzzadt ajakit az enyémen. Határozottam megcsókoltam, majd a jobb kezemet becsúsztattam a pólója alá. Ezzel felbátorítva őt, először hozzá nyomott a konyha pultnak, majd felemelve ráültetett. Lassan, már-már kínzóan lassan csókolta végig a nyakam vonalát a mellemig. Mikor végig húzta az ujját a nedves vonalon megborzongtam. Eddig soha senki, nem érintett meg így. Imádtam. Nem tétlenkedtem, azonnal lehúztam róla a felsőjét. Nem tudom mi ütött belém, csak jött az ihlet, beleharaptam a nyakába miközben a kezeim feltérképezték a felsőtestét. Újra a nyakába kapaszkodtam és mohón húztam az ajkait egy újabb csókra. Közben most az ő keze tévedt a pólóm alá. Először a hátamat simogatta majd az oldalam mentén felvezette a mellemig. Mikor megérintette őket, egy icipicit felnyögtem, azt hiszem ezzel indítottam be őt a legjobban. Ugyanis másodpercek töredéke alatt tépte le rólam a fölsőt és dobta el a sarokba. Újra áttért a nyakamra, megint bejárta azt az utat és megint beleborzongtam, bele sem merek gondolni, hogy a durvább érintésekre, hogy fog reagálni a testem. Újra egy szenvedélyes csókban forrtunk össze amikor egy fekete alak jelent meg a látóteremben.
- Bocsika, nem akartam zavarni, folytassátok csak.-nevetett fel Harry. Istenem, a legjobbkor zavart meg. Gyorsan észbe kaptam, hogy nincsen rajtam felső ezért még szorosabban hozzá bújtam Zaynhez.
- Öhm Harry, nem mennél ki?!-kérdezte Zayn idegesen.
- Csak egy banánért jöttem.-mondta miután levette a polcról. Azt hittem végre elmegy, de megdöbbenésemre leült a mellettünk lévő bárszékre és bámult. Nem értettem az egészet, miért nem megy fel, nem zavarja, hogy mi éppen ..
- Harry, mi az istent csinálsz?-förmedtem rá.
- Eszem a banánom. Miért minek látszik?-kérdezte lazán, bár láttam rajta, hogy majdnem elröhögi magát.
- Nem zavar, hogy mi éppen itt .. ?!-nem tudtam befejezni mert nagyon elvörösödtem és inkább elbújtam Zayn nyakába.
- Dehogy, ne fogjátok vissza magatokat .. mintha itt se lennék.-mondta Harry majd hátra dőlt.
- Na elég lesz már a bámulásból. Add ide inkább Jess felsőjét.-szólalt meg végre Zayn.
- Aaaj most elrontottad az estém.-duzzogva felállt Hazza és átadta a felsőm.
- Hát te is a miénket.-mondtam neki visszavágásképp, majd összekulcsoltam a kezünket Zaynnel és felmentünk a szobámba.

Harry szemszöge:

Csak egy banánért akartam lejönni, de nem gondoltam volna, hogy kapok hozzá műsort is. Gondoltam kihasználom akkor az alkalmat. Imádom a kis szerelmeseket, bár csak mi is itt tartanánk már Hopepal. Hiányzik nekem, de most már nem sietek el semmit, tényleg meg várni fogok rá. Bár meddig ...
Tíz óra kőrül elmentem lezuhanyozni majd befeküdtem az ágyba. Furcsa érzés kavargott a hasamban, Hope a mellettem lévő szobába van, végre újra közel hozzám. Nehezen leküzdöttem a pillangókat és elaludtam.

Hope szemszöge:

Sikerült kikászálódtam a fürdőből, bár így is bőven 9 után járt az idő. Magamra kaptam egy bő pólót és lefeküdtem aludni.

" Vártam, mikor csap le rám .. Pár perc elteltével nem tudtam a helyemen ülni, mozogni akartam a zenére. Felálltam és csak ringatóztam jobbra balra, lehunyva a szememet képzeltem magam elé az univerzumot és azt hogy benne zuhanok. Imádtam ezt az érzést. Itt boldog voltam, nem voltak gátlásaim, nem voltak problémáim. Csak voltam ... Mikor újra kinyitottam a szemem megszűnt az egész boldogság, csak néztem magam elé mint akinek a teste van csak ott. Így is volt, a lelkem olyankor eltűnt és üveges tekintettel meredtem a többiekre. Mindenki rájött, hogy elmúlt a hatása. Adtak egy újabb adagot, majd azt beszedve visszazuhantam az én világomba, az én univerzumomba. Ott voltam szabad és boldog. Nem érdekelt semmi más, mindig oda akartam kerülni. Ezért minden egyes elmúlás után, visszahoztam ezt az állapotot egy pirulával. Soha nem álltam meg, nem akartam. De a belsőm nem bírta, véget akart vetni ennek az önpusztításnak ezért leállította szívem. Ott feküdtem eszméletlenül mint egy játék baba. Féltem, hogy nem kelek fel és csak a végtelen sötétséget fogom ezentúl látni. Éreztem ahogy elgyengülök és zuhanok. Ez már nem a kellemes repülés volt, hanem az ezzel ellentétes mély zuhanás amikor nem tudod, hogy hogyan érsz földet. Rettegtem attól, hogy a sötétség magába szív és nem enged el soha ... "

- Neeeeee, nem akarok meghalni!!!-ezt kiabálva ültem fel az ágyban. Teljesen levert a víz, nem hiszem el hogy megálmodtam az első túladagolásom. Azt hittem, hogy haza érve minden rendben lesz .. erre rémálmom volt. Azt vettem észre, hogy egyre jobban remegek. Nem tudtam, hogy a droghiány hatása vagy csak az álom miatt van, de megijedtem. Felkeltem és résnyire kinyitottam az ablakot. A hideg levegő csípte a meleg bőrömet ezért becsuktam. Járkálni kezdtem fel alá a szobámba, de nem akartam vissza aludni semmiképp. Mi van ha megint ezt álmodom?! Nem bírom elviselni még egyszer azt a fájdalmat. Nem jutottam eszembe más, mint hogy valaki mellett aludjak. Jess Zaynnel van hozzájuk nem mehetek. De itt van Harry, neeem az olyan kínos. De ő biztos megért, és mellette biztonságban vagyok.-veszekedtem magammal. Nagy elhatározás kellett de végül Harry mellett döntöttem. Halkan kinyitottam az ajtóját majd óvatosan leültem az ágy szélére.
- Harry, ide feküdhetek melléd?-simítottam meg a vállát.
- Hope, mi a baj?-nyögte halkan.
- Nagyon rosszat álmodtam, és félek egyedül vissza aludni.-mondtam őszintén majd lehajtottam a fejem.
- Gyere búj ide, vigyázok rád.-mondta kedvesen, majd kitakarta a mellette lévő helyet. Azonnal elfogadtam és befekütem mellé, amilyen közel csal lehet hozzá bújtam. A hátam neki feszült a mellkasának, és az egyenletes légzésére koncentrálva hunytam le a szemem. Ő bátorításképp, simogatta a karomat. Pár percre sikerült vissza aludtam de egy kép villantba amint mentőbe helyeznek. A szemeim azonnal kipattantak és zihálva kapkodtam a levegőt. Harry szorosabban magához ölelt, majd így szólt:
- Itt vagyok nyugii, csak egy rossz álom volt. Csss.-puszilt bele a hajamba. Majd lassan átölelt, és egy lágy dallamot dúdolva ringatott mély álomba.


! Figyelem: a képek csak illusztrációk, ha az elkövetkező részekben szobás/házas képeket hozunk nem biztos, hogy meg fognak egyezni ezekkel. !

III.fejezet 4.rész

Ismét rengeteg köszönömöt tudok csak mondani. :)) <3 Hogy tetszik az új kinézet? Nem olyan világos, de szerintem hangulatos. :)) Jó olvasást. :*

Harry szemszöge:

"Most még ez is. Megszólalni sem tudok. Ezt.. ezt én nem értem. Hogy romolhat el ilyen hamar minden."

Csak ültem és néztem ki a fejemből könnyes szemekkel. Jess sem tért magához. De most nehogy már magamat sajnáltassam, hisz Hope-ról van szó. De.. nem bírok bele gondolni sem, hogy nélküle éljek tovább. Nem akarom elveszíteni.

Egyszer csak Hope szülei rontottak ki a kórteremből, és meg sem álltak, csak mentek a folyosó vége fele.

-Jerry!-kiabált Hope apja után Jess.

-Igen?-fordult meg.

-Jerry én vagyok az Jessica!

-Jessica! Na haragudj észre sem vettelek. Annyira idegesek vagyunk. Hogy kerülsz te ide? A szüleid azt mondták, nem tudnak róla, hogy hazajöttél volna.

-Nem is tudnak róla. Hope után jöttem, amint megtudtam, hogy itt van. Ugye haza engeditek?

-Szó sem lehet róla. Ezek után? Csak kerüljön a kezem közé az a Harry gyerek.

-Szerintem nem Harry-t kéne okolni, hanem Tomékat. Ha lett volna egy kis eszük, nem hagyták volna, hogy Hope visszaszokjon.

-Tudom, hogy ők is hibásak. Tommal már beszéltem, és beírattuk egy elvonóra. Tobival még nem találkoztam, de  kitekerem a nyakát. Stacey-vel épp azon gondolkodtunk, hogy bírósági ügyet lehetne ebből csinálni, de akkor magunk alatt is vágnánk a fát szóval...

-Ez igaz, de kérlek értsétek meg...-próbálta Jess meggyőzni Jerry-t és Stacey-t.

"Közbe kell lépnem. Nem hagyhatom Jessre az egészet. Most én jövök."

Felálltam, és odamentem a szülőkhöz.

-Jó napot!-fogtam kezet Hope apjával.

-Jó napot!-nézett kérdően Jessre.

-Öm. Ő itt Harry.-mondta.

-Harry?-emelte fel a hangját Jerry.-Fiam én nem vagyok egy verekedős ember, de kihúztad a gyufát!-indult meg felém.

-Uram! Kérem! Én beszélni szeretnék magukkal. Őszintén.

-Hallgasd végig Jerry.-mondta Stacey.

-Rendben.-igazította meg a zakóját.

-Hibásnak érzem magam, megbántottam Hope-ot. De úgy érzem, arról nem tehetek, hogy megint droghoz nyúlt, hiszen másképp is meglehetett volna oldani a problémáinkat. Hibáztam, és megbántam, de mindenki hibázhat. És szívemből kívánom, bár visszakaphatnám Hope-t, mert a nehézségek ellenére, amiből eddig nem volt sok, gyönyörű pillanatokat éltem át vele. Én nem hagyom, hogy elvegyék tőlem.Vigyázni fogok rá, csak adjanak egy esélyt! 

-Igaza van.-mondta Jess-Ha most itt tartjátok, megint visszaszokhat, de ha vissza engeditek Londonba, eltereli majd a figyelmét. És különben is... egész nap dolgoztok. Hogy lenne időtök figyelni minden lépését? Már bocsánat, hisz a szülei vagytok, de..

-Jerry szerintem igazuk van.-vágott Jessica szavába Stacey.

-Nem tudom. És mi van, ha csak a rossz dolgok köszönnek vissza neki Londonban?

-Londonban? Nem hinném, hogy pont ott köszönnének rá vissza a rossz dolgok. Szerintem pont, hogy itt lenne rossz neki.-mondtam.

-Rendeben, megegyeztünk.-mondta, majd kezet fogtunk és elmentek.

***

-Ezt jól összehoztuk.-mondta Jess.

-Igen, és köszönöm.-mondtam nagy vigyorral.

-Ne csak nekem köszönd, hanem magadnak is, hiszen nagyon jó kis beszédet adtál elő.

-Hát remélem, hogy a Hope-nak előadott beszédem is ilyen hatásos volt.-mondtam, majd bementem hozzá.

Jess kint maradt még egy kicsit.

Bekopogtam.

-Igen?-szólt ki Hope.

-Én vagyok az, Harry!

-Harry? Gyere be!

Benyitottam. Hope az infúzióra volt kötve, ahogy az orvos mondta. Elég sápadt volt, de amint meglátta a virágcsokrot, amit hoztam neki, egyből kivirult. 

-Szija! Ezt neked hoztam.-mondtam.

-Köszönöm, ez gyönyörű.

-Egyet sem találtam, ami szebb lett volna nálad.

-Ohh Harry.-pirult el.

-És? Hogy vagy? Mikor engednek haza?

-Hát most már jobban, köszönöm. Elvileg holnap után mehetek, de azt tudod kell, hogy nem mehetek vissza Londonba.

Hope szemszöge:

-De azt viszont neked kell tudnod, hogy az előbb sikerült rávennünk a szüleidet, hogy leengedjenek.

-Micsoda?-kérdeztem vissza.-De Harry. Én már nem akarok visszamenni.

-Hogyan?-vörösödtek be Harry szemei.

-Igen jól hallottad. Én már nem hiszem, hogy elég erős lennék, ahhoz, hogy visszamenjek.

-Hope ne tedd ezt velem!-mondta.

Szemeiből, már majdnem kicsordultak az első könnycseppek, úgyhogy közbe kellett lépnem:

-Héj! Hallod?-emeltem föl a fejét az állánál fogva.-Csak hülyültem.

-Ne! Ne tedd ezt velem! Annyira megijesztettél.-törölgette szemeit.

-Igen, tudom. Megérdemelted!-öleltem meg.

-Tudom.-ölelt vissza.

Újabb kopogást hallottam. 

-Igen?-mondtam, mire Jessy nyitott be.

-Szija!!!

-Szijaaa!!-kiabáltam örömömben.

Nagyon örültem, hogy látom. Nem is gondoltam, hogy ő is eljött miattam ide.

-Ne hozzak valamit a büféből?-kérdezte Harry.

-Egy kávé jól jönne.Te kérsz valamit?-kérdezte Jess.

-Fúú egy salátás szendvics most nagyon jól esne.

-Már is!-mondta Harry.

Amíg Harry elvolt, Jess elmesélte, milyen szépeket mondott a szüleimnek. Most úgy éreztem, hogy talán minden megjavul, és Harry tényleg megbánta amit tett.

* 2 nap múlva. *

Miután leszálltunk a gépről, alig vártam, hogy hazaérjük, és lássam a többieket. Nagyon izgatott voltam.

Vajon minden a régi lesz? Vajon mit fognak szólni?

Megérkeztünk. A szívem nagyon hevesen vert.

-Nyugi! Ne izgulj!-nyugtatott Harry, aki mögöttem cipelte a bőröndöket.

-Mondhatod neki.-jegyezte meg viccesen Jess.

-Hát jó.-mondtam, majd azzal a lendülettel benyitottam.

Egyszerűen sokkolt a látvány. Úgy éreztem, most azonnal felülök egy repülőre és visszamegyek, vagy pedig leugrok egy felhőkarcoló tetejéről.

-Ő meg hogy kerül ide?-kérdezte idegesen Harry, mikor meglátta, amit én.

Ha azt mondom, hogy a démon, aki mindent tönkretett rájöttök, hogy kiről van szó? Elhihetitek, engem is sokkolt.

III.fejezet 3.rész

Naggyon-nagyon örülünk, hogy összejött a 100.000 megtekintés!
Köszönjük!!!
Ennek alkalmából új kinézetünk lesz, reméljük, az is tetszeni fog!!
Addig is jó olvasást!
Kiki :*

Harry szemszöge:

Végre kiértem az erdőből. Egy éles jobb kanyart véve, befordultam a legforgalmasabb utcába, ami a környéken volt, és csak rohantam, miközben segítségért kiabáltam:
-Segítség! Segítsen valaki!
-Mi a baj fiatal ember?-kiabált oda egy öreg bácsi.
-A barátnőm! Nem tér magához, kérem segítsen.-mondtam idegesen.
"A barátnőm" Mást nem tudtam hirtelen mondani, de bár igaz lenne.
-Nyugalom! Bár nyugdíjazás előtt volt az már, de mentős voltam. Eléggé messze van innen a kórház, Liverpoolban, gondolom addig nem akar elfutni a kisasszonnyal.
-Elfutnék én addig is vele, csak ne legyen semmi baja.
-Hozza be ide gyorsan -mutatott a kávézóra, ami előtt pont megálltunk.
-Rendben.-mondtam.
-Fektesse ide erre a kanapéra. Maga meg nagyon gyorsan hívjon egy mentőt!-utasította a pultos srácot, aki azonnal tárcsázott.
Annyira örültem, hogy van, aki segít. Hope, csak most ne add fel!!
-Lehet tudni, hogy mitől ájult el?-kérdezte a bácsi.
-Káb-kábítószert fogyasztott, és nagyon felizgatta magát lelkileg, ez után ájult el.
-Ó-ó, hát akkor itt nem lehet túl sokat segíteni, ebből toxikológia lesz.
-É-és ott mit csinálnak vele?
-Gyomormosás, infúzió.-mondta.
-Istenem, szegénykém. Hol van már az a kibaszott mentőautó!?-idegeskedtem.
-Nyugalom fiam!
-Nyugalom? Hogy lennék nyugodt, mikor életem szerelme itt fekszik élet és halál között, én meg csak itt ülök tétlenül.
-Látom nagyon fontos magának a kis-hölgy.
-Nagyon, el sem tudja képzelni, mennyire. Bárcsak ő is tudná ezt.
-Biztosan tudja.-mondta.
-Hát, nem úgy viselkedtem. És most nagyon lelkiismeret-furdalásom van, mert ez az egész miattam van.-öntöttem ki a lelkem, mikor felfigyeltem a mentőautó hangjára.-Ez gyors volt.
-A közeli mentőállomásról jöhettek.-mondta a bácsi.
Megálltak a mentősök, és el is vitték Hope-ot, de én nem mehettem velük, így egyből Jesst akartam riasztani:
-Telefonálhatok?-kérdeztem a pultos srácot, mert ugye nálam nem volt telefon.
-Persze tesó.
-Köszi, meg azt is, hogy hívtad a mentőket.-mondtam.
-Nincs mit, szívesen segítettem, mert tudom milyen ez.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-A barátnőm is kábítószer-túladagolásban halt meg, úgyhogy...
-Hát köszi ez most tényleg megnyugtatott, bazd meg a telefonodat!-vágtam a szavába, és lecsaptam a telefont, amin még nem is tárcsáztam-Inkább megyek máshova.
Fogtam magam és kimentem egy telefonfülkébe. Szerencsére volt nálam egy kis apró. Elég gáz lett volna vissza menni pénz hiányába. Idegesen, remegő kézzel elkezdtem tárcsázni Jess számát:
-087-9..-ömm hogy is van tovább? Basszus ezt nem hiszem el, nem jut eszembe. Ilyen nincs.-omlottam össze. Szemeimből már folytak a könnyek, az idegesség egyre jobban eluralkodott rajtam. Arcomat tenyerembe temetve üvölteni kezdtem torkom szakadtából.
"Én ezt már nem bírom. Én..én..Nem! Én nem adhatom fel! Pont én nem lehetek az, aki feladja. Küzdenem kell Hope helyett is!"
Szemeimet megtöröltem, és olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam, futni kezdtem Tom lakására. Legalább azt megjegyeztem, hogy merre kell menni. Úgy éreztem magam, mint aki lefutott egy maratont, nem csoda. Fejemből nem tudtam kiverni ezt a mondatot:
"A barátnőm is kábítószer-túladagolásban halt meg"
De bármilyen meglepő, ez adott erőt!
"Márpedig Hope nem fog kábítószer-túladagolásban meghalni. Azt nem engedem."
Odaértem Tomhoz. Berontottam. Azonnal elmeséltem nekik, hogy mi történt.
-Mi-mi-miket beszélsz? Mi van Hope-al?
-Most kórházban van.
-Ezt nem hiszem el.-kezdett el sírni.
-Nyugi Jess ne sírj! Minden rendben lesz! Hallod?-mentem oda hozzá megvigasztalni.
-Harry. Igazad van. Meg fog gyógyulni.Menjünk be hozzá.
-Azt nem lehet.
-Mi? Mi az hogy nem lehet?-kérdezte Tom.
-Azt mondták, hogy ma már nem lehet látogatni, csak holnap.
-De én holnapig nem bírom ki.-mondta Jess.
-Nyugi, muszáj lesz. Hívd fel Zaynt, hátha megnyugszol egy kicsit a hangjától.
-Ez jó ötlet-mondta.

Jessica szemszöge:

"Sokkolt a hír. Egyszerűen nem hiszem el, hogy mindennek a tetejébe, most még kórháza kerül. Nagyon félek, hogy nem fogják visszaengedni hozzám Hope-ot."
Merengtem, miközben Zaynt hívtam.
-Haló! Szia kicsim minden oké?-kérdezte.
-Nem Zayn-törtem ki sírásban-Hope kórházban van.
-Mi? Nyugodj meg, mert így nem értek semmit. Mi történt?
-Valószínű, hogy túladagolta magát.
-Csessze meg, az nagy baj.
-Nekem mondod, és mi van, ha nem is engedik vissza Londonba.-kérdeztem Zayntől, halkan, mert nem szerettem volna, ha Harry meghallja, és még ezen is aggódna.
Épp elég neki ez, meg még pluszban a lelkiismeret-furdalás.
-Nyugi kicsim. Előbb gyógyuljon meg, aztán ráérsz ezen aggódni.
-Igazad van. Köszönöm.-mondtam.
-Mit?
-Hogy vagy nekem.
-Jessy én mindig itt vagyok. Szeretlek.
-Én is! Hamarosan találkozunk!
-Már nem bírom ki. Nagyon hiányzol.
-Te is nekem.-mondtam-De erősnek kell lennünk.
-Igen. Na jó éjt. Holnap hívlak, hogy mi a helyzet.-mondta Zayn.
-Rendben, jó éjt! Puszi.-mondtam.
Igaza volt Harrynek. Zayn tényleg megnyugtatott.
Este Tomnál aludtunk. Nem akartam haza menni. Nagy nehezen elaludtam, de egy órán belül fel is ébredtem. Harry egy percre sem csukta le a szemét.
***
Másnap reggel, mikor felkeltünk, magunkba erőltettünk egy-két falat gyümölcsöt -más nem ment volna le-, összepakoltuk Hope cuccát, és azonnal indultunk a kórházba. Mielőtt bementünk volna Hope-hoz, Harry ragaszkodott hozzá, hogy vásároljunk neki valamit. Mindketten a virág mellett döntöttünk.
-Szerinted mit fog szólni?-kérdezte, a csokorral  a kezében.

-Tuti siker.-kacsintottam neki, majd elindultunk.
Megkérdeztünk a recepciónál, hogy merre van Hope kórterme, aztán indultunk is a lifthez. Felértünk a harmadikra. A hatodik ajtó volt Hopé. A folyosón találkoztunk a főorvossal:
-Doktorút mondjon valamit Hope-ról!-támadta le Harry.
-Most jövök tőle.Szerencsésen megúszta egy gyomormosással, most infúzión van. Nem szenvedett semmilyen károsodást.
Nagy boldogan neki indultunk, hogy végre láthatjuk a leányzót, akiért mindketten nagyon aggódtunk, aztán mikor elhaladtunk az ablaka mellet, láttunk, hogy a szülei vannak bent. Harry ment elől, és már majdnem lenyomta a kilincset, mikor rászóltam:
-Harry ne! Várj. Hallgasd csak.-mondtam neki, mikor az ablakon keresztül megláttam Hope-ot sírni.
A beszélgetés kiszűrődött:
-Nincs apelláta! Örülj neki, hogy élsz! Szépen végigcsinálod az elvonót, és többet nem mész vissza Londonba! És nagy ívben kerüld el ezt a Harry gyereket.
Ezt meghallva tátva maradt a szánk. Ettől féltem. Harry csak bámult maga elé. Megszólalni sem tudott, csak leült csendben az egyik székre.

100.000 ! : )

 ~ NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK A 100 EZER LÁTOGATÓT ! :))

Ennek örömére, a hétvégén új kinézettel bővül az oldal. Ha ügyes leszek (:D) új "fülekkel" is, ami a könnyebb eligazodást segíti majd. Komiba megírhatjátok, hogy szerintetek, világos vagy sötét legyen a dizi? :) (kíváncsi vagyok. :D)

Aztán, új rész holnapra várható .. wííí várjátok ? ^^ 

Néhány SPOILER, ajándékképp:

- Hope kórházba kerül. 

- Megjelennek a szülei.

- Harry végig mellette marad.

- De vajon vissza engedik Londonba?! 

Szóval, reméljük továbbra is velünk maradtok és ugyan ilyen szorgalmasan komiztok/likeoltok/feliratkoztok. Sok pusziiii, Kinga és Dórika. :))

III.fejezet 2.rész

Nagyon szépen köszönünk mindent. :) Már nem tudunk mit mondani, lassan 100E !! Wííí alig várom. :$ Remélem most már mindenki örül, ugyanis Harry visszatért a részekben.
 Szóval jó olvasást . :)
Kiki :*

INDÍTSD EL A ZENÉT: 

Hope szemszöge:

Nem tudtam jobbat kitalálni, mint a vasút. Amint odaértem feltöltöttem magamat minden félével, ami csak a kezembe akadt, majd fogtam magam és kifeküdtem a sínekre.

" Bárcsak jönne egy vonat. Tudom, hogy képtelenség, de olyan könnyű lenne. Feladom. Feladok mindent. Nekem ebből elegem van. Ennyi csalódást még én sem bírok ki. "
A halálvágy felülkerekedett rajtam. Úgy éreztem, ha nem a vonat üt el, akkor spontán halok meg a fájdalomtól. A fájdalomtól, amit okoztak nekem.

"Annyira egyedül vagyok."-merengtem magamban, amikor hangos dobbantásokra, és erős zilálásra lettem figyelmes. És akkor megszólalt, a rég nem hallott hang:
-Hope!!! Úram Isten!! Jól vagy? Élsz még?
-Mi?? Mi??-nem hittem a fülemnek.-Te mit keresel itt?
-Én..én.. érted jöttem. Annyira sajnálom. Sajnálok mindent, mindent. Érted?
-Harry már késő.. menj el, kérlek.
-Nem !! Nem megyek innen sehova, amíg meg nem beszéljük a dolgokat.-mondta.
-Mondjad csak. Úgy sem hallom.
-Ajj Hope ezt egy 3 éves kislány sem hiszi el.
-Mi van?? Te engem akarsz kioktatni?? Harry!!!-kezdtem el üvöltözni vele, mire ő nyugtatgatni próbált a vállaimnál fogva.
-Csak hallgass végig.-nézett rám bociszemekkel.

Harry szemszöge:

Annyira örültem, hogy megtaláltam, hogy nem érdekelt a legrondább szó sem, amit a fejemhez vágott. Én innen nem tágítok, amíg meg nem bocsát nekem. Már pedig meg fog!  Tudom, érzem.
Nagy nehezen rávettem, hogy hallgasson végig:
-Jól van, mondd!-mondta a szemeit forgatva.
-Jó de kérlek, menjünk arrébb. Tudom, hogy már rég nem jön erre vonat, de akkor is frusztrál egy kicsikét.-mondtam.
-Jól van.-majd feláll, odament a bakterház előtti beton placcra és lefeküdt.
Én melléfeküdtem.
Az egyik lámpa pont ránk világított, néha egy-két áramkimaradás, vagy érintkezési hiba miatt pislákolt a fénye.Elég ijesztő volt. Nem egészen olyan volt ez a földön fekvős dolog, mint az Alkonyatban, de nem érdekelt, mert Vele voltam.
-Hope! Én nem akarlak elveszíteni, és sosem akartalak megbántani.
-Hát nem úgy tűnt. Miért nem mész vissza Mo-hoz? Ő biztosan többet tud neked nyújtani.
-Hope, hagyd abba! Én csak téged szeretlek. Jó nem mondom, hogy nem izgatott fel Mo sztorija, de nekem fogalmam sem volt, hogy mire készül.
-Ezt nem értem.-mondta, miközben folyamatosan csak az eget bámulta.
-Képeket küldözgetett magáról, és egy adandó alkalomnál letepert.
-Ő téged? Hát ne nézz már hülyének.
-Kérlek higgy nekem. Mindenki megutálta, mert lebukott.
-Ez igaz? De nem érdekel. Harry, nem úgy tűnt, mint aki nagyon ellenkezett volna.
-Próbáltam, de nagyon kanos voltam.
-Erről beszéltem. Neked nem számít, hogy ki, csak legyen meg. Hát akkor Isten veled. Annyi lány van még!
-De nekem csak te kellesz. Az isten szerelmére. Én szerelmes vagyok beléd!!
-Nem tudom Harry, nem tudom, hogy .. hogy..-kezdett bele, mire könnyei záporként kezdtek hullani.
-Ne sírj, mert megszakad a szívem.
-Legalább megtudod, milyen az...
-Annyira sajnálom.-mondtam.
-Harry, úgy érzem, mintha nem is ismernélek.
-Ne mondd ezt, kérlek. Én vagyok, ismersz, és épp ezért, tudod, hogy én sosem bántanálak meg, de ha egyszer belendülök...
-Ó és akkor mondhatjuk, hogy ez így normális?-szakított félbe-Akkor ezek szerint ez így elfogadható, mert te speciel ilyen vagy!-emelte föl a végén már a hangját.
-Nem én nem ezt akartam mondani. Én..én ígérem, megváltozok, csak kapjalak vissza. Bocsáss meg nekem.
Hiába meresztettem rá a szemeimet, ő nem válaszolt semmit, csak merengett továbbra is a távolba. Sokáig nem mondtunk semmit, mert egyszerűen nem bírtunk megszólalni. Mindketten belül vívódtunk.

"Hogy lehettem ilyen hülye? Még most sem értem."

Hope szemszöge:

"Most tényleg Harry fekszik itt mellettem, vagy ezt is csak hallucinálnom? Nem tudom, de most valahogy nem tudok rá annyira haragudni. Amiket mond, olyan jól esnek. Lehet, hogy tényleg egy félreértés volt az egész? Nem tudom, mit higgyek. Lehet, hogy tényleg csak hallucinálom, épp ezért kell beszednem még egy keveset, de mielőtt még eltűnne a "délibáb,, adok neki egy puszit, mert... nem tudom... hiányzik.. egy kicsit."

Harry szemszöge:

"Most komolyan megpuszilt? Mi történt? Vajon a megbocsátást jeleneti ez?"

-Mi az? Mit keresel?-kérdeztem, miután észrevettem, hogy a zsebében turkál.

-Ááá ugyan semmit.-mire hátat fordított.
Valami zacskó csörgést hallottam, és abban a pillanatban tudatosultak bennem a dolgok.
-Na azt most azonnal elteszed.
-Nem.. nem Harry add vissza, engedj el!-kiabálta, miközben én hátulról támadva, a karjaim közé fogtam és próbálta elvenni tőle a szert.
-De! Kérem!-kiabáltam.
A végén már csak rángattuk egymást. És az egész egyre durvulni kezdette. Nem hagyhattam, hogy megint beadagolja magát. Már majdnem sikerült kivennem a kezéből amikor egyszer csak elengedte, de nem csak a zacskót, hanem egész testét.
Karjaim közt összeesett, és elveszítette az eszméletét.
-Nee! Hope! Mi van veled? Kérlek, ha ez egy rossz vicc, akkor hagyd abba!
De nem válaszolt. Gyönge testét semmi más nem, csak én tartottam. Nagyon megijedtem.

"Most mit tegyek? Basszus! Hogyan hívjak segítséget? Nem hagyhatom itt egyedül, a sötétben. Most mit tegyek?...."

-Hooope!! Térj magadhoz!-pofozgattam az arcát, de nem reagált.
Nem volt más választásom. Fogtam, felkaptam és elkezdtem futni. Futottam, ahogy csak tudtam tán még gyorsabban, mint ide fele. Nagyon féltem, hogy most tényleg elveszítem. Mi van, ha túladagolta magát, és már ...nem az nem lehet. Nem szabad ilyesmire még gondolnom sem!!

Komizni, feliratkozni, lájkolni!!! :D

III.fejezet 1.rész / 2

~ Helloka, bocsi még egyszer, csak ez a húsvét betett. :D Ma reggeli locsolás és az ebéd a rokonoknál dolog után végre volt egy kis időm és betudtam fejezni. :) Szóval jó olvasást. x

Harry szemszöge:

Végre megérkeztünk, próbáltam szemelőt tartani Jesst miközben szálltunk le a repülőgépről, de valahogy eltűnt. Elindultam a csomagjaimért, de útközben neki mentem valakinek.
- Elnézést.-mondtam lehajtott fejjel de amikor felnéztem egy ideges tekintettel találtam szembe magam.
- Harry, te mit keresel itt?-kérdezte Jess meglepetten.
- Öhm, muszáj volt utánad jönnöm, ne haragudj. Egyszerűen nem hagyhattam magára Hopeot.
- Nem gondolod kicsit késő ezt mondani?!-forgatta meg a szemeit.
- Na nehogy már én legyek még a hibás? Te nem szóltál, hogy megtaláltad.
- Persze, mert az én dolgom helyrehozni ezt.-mondtam majd lehajtotta a fejét.
- Mit is? Én is utána tudtam volna jönni.-mondtam.
- Aaaj Harry, te nem érted ezt.-láttam rajta, hogy a düh helyett kétségbe esést érzett.
- Akkor kérlek magyarázd el.-mondtam már nyugodt hangon.
- Gyere, út közben mindent elmondok.
Gyorsan megkerestük a csomagjainkat és fogtunk egy taxit. Jess bediktálta a címet, amin szintén meglepődtem, honnan tudhatja ennyire pontosan?! Ránéztem várakozó tekintettel, majd nagy sóhaj kíséretében belekezdett a történetbe.
A 20 perces utat végig beszélte, én pedig szótlanul végig hallgattam. Bár legbelül kevésbé voltam ilyen csöndes, legszívesebben ordítottam volna.
- Érted már? Ezért jöttünk Londonba, és ezért volt olyan Hope. Nem szabadott volna idáig fajulni a dolognak.-mondta végül szomorúan.
- Én hülye idióta, ha ezt tudtam volna másképp állok hozzá.-mondtam és ökölbe szorítottam a kezem, hogy levezessem a felgyülemlett dühöt.
- Pont ez az, ezért nem akartam, akartuk elmondani. Nem akartuk, hogy másképp kezeljétek.
- De akkor ez most azt jelenti, hogy újra drogos lett?-kérdeztem félve, bár tudtam a választ.
- Igen Harry, sajnos. Ezért nem szóltam, nem akartam fájdalmat okozni, és nem akartam hogy így lásd meg őt.
- De én .. -nem tudtam mit mondani, egyszerűen lesokkolt ez. Mindenre gondoltam de erre nem. Nem tudtam mit érzek, talán egy kis dühöt amiért idáig fajultak a dolgok, de legfőképpen félelmet, féltem hogy elveszítem Őt.

Jessica szemszöge:

Remélem Harry megértette és nem tesz keresztbe, muszáj volt megtalálnunk Hopeot és a lelkére beszélni. Talán Harry segíthet ebben.
- Köszönjük.-mondtam a taxisnak, mikor kiszálltunk Tom háza előtt. Elfogott egy nagyon rossz érzés, ugyan ezt éreztem egy évvel ezelőtt is, amikor érte jöttem.
Erőt véve Harry aggódó tekintetéből, bekopogtam.
- Ki az?-kiabált ki Tom.
- Jess vagyok, engedj be kérlek.
Pár perc múlva nyílt az ajtó és Tom megrökönyödve állt meg.
- Jess? Mit keresel itt ilyenkor?
- Hopeért jöttem. Merre van?-kérdeztem hidegen majd szó nélkül besétáltam a házba.
- Nincs most itt.-mondta de még mindig nem hitt a szemének, hogy engem lát.
- Tudtam, elkéstünk .. a francba!!!-ordított Harry.
- Még is miről beszélsz?-néztem rá értetlenül.
- Küldtem neki egy smst, és valami fickó írt vissza, hogy megfogja dugni és hogy takarodjak.-miután ezt kimondta azt hittem elájulok. Nem lehet igaz, nem tenne ilyet Hope. Tom is észre vette, hogy elsápadtam ezért leültetett egy székre.
- Jess jól vagy? Hozzak valamit?
- Egy pohár víz jól esne.-mondtam.
- Tessék.
- Köszi.-kortyoltam bele.-Figyelj, el kell árulnod, hogy merre van? Meg kell találnom őt érted?
- Oké oda vezetlek titeket. De nem szívesen.-mikor ezt kimondta Harryre nézett elég szúrós tekintettel.
- Héé, hagyd őt ki ebből, most már jót akar.-álltam ki mellette.
- Ne, hagyd, megérdemeltem! Tudom hogy csúnyán bántam vele és amint látom neked is mindent elmondott.-fordult Tom fele.-De hidd el nagyon megbántam. Amikor megtudtam, hogy ez miatt kezdett el újra drogozni, nem tudtam másra gondolni csak hogy megakarom találni és segíteni neki. Bocsánatot akarok tőle kérni. Érted? Én nem akartam neki fájdalmat okozni. Nem tudom mi ütött belém, én .. én nagyon kedvelem Hopeot.
Azta, nagyon meglepett Harry őszintesége. De ajánlom, hogy most már jól cselekedjen. Látszólag Tom is elhitte ezért csak ennyit mondott:
- Figyelj, én elhiszem, hogy nem akartad megbántani, de látnod kellett volna az arcát amikor felkeresett .. nagyon magába zuhant. Csak a drog húzta vissza őt, úgy mond.
- Ezért még számolunk! Hogy engedhetted meg neki? Azok után?-keltem ki magamból.
- Nem volt más választás, érted? Nem lett volna jobban semmi mástól.-mondta Tom.
- Mindegy megtörtént már, most találjuk meg inkább.-mondta Harry és már indult is a kijárat felé.

Tom szemszöge:

Nagyon meglepődtem, mikor Jessica este beállított. De gondoltam, hogy előbb utóbb ide talál. Ez a Harry gyerek pedig elég tökös mit ne mondjak. Először legszívesebben jól képen töröltem volna, de amikor őszintén vallott az érzelmiről meglepődtem. Én a legjobbat akarom Hopenak, tehát elvezetem őket Tobihoz. Ott pedig lesz ami lesz.
- Itt vagyunk, Tobihoz jött. Talán emlékszel még rá Jess, szőke kék szemű magas srác.
- Aha valami rémlik.-mondta majd bekopogott.
- Ki az?-hallottam ki a tuti nem józan hangját.
- Tobi, engedj be, Hopeot keressük.-mondtam.
- Hogy mi van?-nyitotta ki az ajtót, de majdnem kiesett rajta. A sejtésem beigazolódott alig állt a lábán.
- Hope bent van?-kérdezte Jess és elindult volna ha Tobi nem áll az útjába.
- Eszedbe ne jusson kislány.-mondta majd lazán meglökte.
- Héé, húzz innen.-lökte arrébb Harry majd berontott. Gyorsan mi is követtük, de ha jól láttam üres a ház.
- Hol van Hope?-ordított Harry Tobi arcába.
- Honnan tudjam?! Elrohant, nem akart játszadozni velem.-nevetett fel miközben a csípőjét előre és hátra mozgatta.
- De szemét disznó, hogy merészelted?!-förmedt rá Harry, majd egy jobb egyenessel a földre terítette. Először azt hittem rosszul látok, de nem .. Mikor közéjük akartam állni, Tobi felugrott majd gyomorba vágta Harryt.
- Neee, hagyjátok abba!-kiabált Jess.
- Undorító vagy!-ordította Harry majd egy tiszta ütéssel a földre küldte.- Ne .. merészelj .. még egyszer .. hozzá .. érni.-minden egyes szavát megkoronázva egy ütéssel püfölte Tobit a földön.
- Elég Harry, állj le. Nem látod, alig él?-fogtam le a gyereket, mielőtt halálra veri. Bár a barátom Tobi, de akkor is több a soknál amit művelt Hopepal. Nem fogtam senki pártját inkább. Ezért miután lerángattam róla Harryt, oda mentem Jesshez.
- Héé ne sírj, jól vagy?-kérdeztem a riadt lánytól.
- Igen, persze, csak nagyon megijedtem.
- Jess, sajnálom. Csak nagyon mérges lettem, nem érhet senki úgy Hopehoz ... -mondta Harry és lesütötte a szemét.
- Jó, de akkor sem kellett volna halálra verni.-álltam ki az állítólagos barátom mellett.
- Nem halt meg, baszki! Ne ezzel törődjünk, inkább találjuk meg!-láttam rajta hogy kezd megint dühös lenni, ezért nem szóltam többet inkább gondolkoztam, hogy merre lehet.

Harry szemszöge:

Ha rajtam múlott volna, az a féreg már rég nem lenne az élők között. Nagyon bepöccentem amikor, arra gondoltam, hogy úgy és ott érinthette meg Hopeot. Talán féltékeny is voltam, vagy nem tudom de nagyon elegem volt belőle. A legnagyobb baj még mindig az, hogy nem tudjuk, merre lehet.
- Hova mehet ilyenkor Tom?-kérdezte Jess reménykedve.
- Hozzánk biztos nem jönne, Cassiehez talán, vagy a vasútra?
- Hogy hova?-kérdeztem hirtelen.
- Nyugi, az egy elhagyatott állomás, ott van a mi törzshelyünk egy vagon. Itt van ennek az útnak a végén.
Egy picit lehiggadtam, örültem, hogy ott nem járnak még vonatok, ki tudja mire vetemedne. De a törzshelyük, jaaaj ne .. drogok.
- Azonnal meg kell találnunk mielőtt kárt tenne magába.-csattantam föl.
- Oké én megyek oda, ti menjetek Cassiehez.-mondta Jess egyszerűen.
- Na azt már nem, én megyek a vasútra! Muszáj látnom őt, én tudok neki segíteni inkább.
- De Harry, te pont nem ..
- Semmi de! Visszahozom, ne félj!-ezt kimondva már rohantam is az úton. Muszáj lesz megtalálnom őt, újra akarom látni, érezni .. Tudtam hogy hamar ott leszek, hiszen csak azt láttam, hogy száguldok el a fák mellett. Ennyi erőt még nem éreztem magamban soha. Csak a mosolygós arcát képzeltem magam elé, ebből véve erőt futottam végig az utolsó száz méteren és valóban ott volt. Ott feküdt mozdulatlanul a sínen. A szívem ezerrel dobogott, vajon időben érkeztem ... ?!